Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in Ádám (47)

hétfő
febr.202012

A kápia vajon miii?

Még mindig nem ismerem elégé a zöldségeket. Csicsóka, mángold, paszternák, és még megannyi, a régi magyar konyha újra feldedezett (vagy felfedezésre váró?) alapanyagai - amelyeket én még nem igazán használok. Minden ismerkedés revelációt eredményez: "Te, ez ilyen jó?". Ilyen jó, hát. A titok, hogy nem kell semmit péppé főzni, hadd érezzük a friss ízeket.

A kápia paprika már bekerült az étrendünkbe, de jellemző, hogy pár éve annyi ismeretem volt róla, hogy ez olyan, mint a kaliforniai paprika. Nem olyan. Ez a Balkánról származó, vastag és édes húsú zöldség (na persze ez is gyümölcs) nem volt ismeretlen Magyarországon száz évvel ezelőtt, köszönhetően az itt élő nagy számú nemzetiségi közösségnek. A kápia frissen is jó, de sütve-grillezve hozza a legjobb formáját: olajossá és szaftossá válik, eközben édes és sós, textúrájának köszönhetően pedig a húst is helyettesítheti. Már (újra) termesztik itthon is, nem kell a többszáz kilométerről szállítottal beérnünk, ráadásul hiperekben is elérhető.

GRILLEZETT KÁPIA, HALLOUMIVAL TÖLTVE

kell hozzá

fejenként 2 kápia paprika

egy csomag halloumi sajt (kb 250 g)

A paprikát mosd meg, majd egészben dobd 180-200 °C-os sütőbe, amíg szenes nem lesz a héja. Zárd zacskóba vagy egy dobozba őket - amíg kihűlnek, a saját gőzükben kicsit elválik a héj a gyümölcshústól, így könnyebb lesz megpucolni. Vágd le a csumát, kapard ki a magokat, majd húzd le a héjat. Ha ügyes vagy, egyben marad a paprika és meg tudod tölteni. A halloumit vágd akkora darabokra, hogy bele tudd tuszkolni a kápiákba anélkül, hogy szétszakadnának. Grillrácson vagy grillserpenyőben süsd kevés olívaolajon, borsozd meg, majd tálald melegen friss zöldsalátával. Laktató, mégis könnyű vacsora.

Ádám

kedd
febr.142012

Nem sikerülhet minden elsőre, na

A "Nélkülözhetetlen" sorozat ihletésére már próbálkoztam sütőtökből gnocchit gyártani, de a kitartó sütés-szárítás ellenére is túl nedves maradt az alapanyag - annyi lisztet kellett hozzáadni, hogy tulajdonképpen nokedli lett a végeredmény. A nokeldivel ugyan semmi baj, de ekkora méretben már nem kellemes ráharapni a kemény galuskára. Azért persze megettük, az édeskés, karamelles sütőtökkel a zsályás-fokhagymás vaj pompásan működik.

Még egy nekifutást megért a dolog, most részben klasszikus gnocchit készítettünk egy baráti vacsi alkalmával: fele-fele arányban krumplit és sütőtököt kevertünk össze. Az állaga ezúttal tökéletes, igaz, kompromisszumként le kellett mondani az intenzív ízről és a ragyogó narancssárga színről: a sütőtök visszafogottabban érvényesül ebben a formában, de talán jobb is így.

A gnocchihoz türelem kell, én pedig nem álltam sorba, mikor azt osztogatták. A tészta bekeverése után a lányokra bíztam a formázást. Soha ilyen szép, csíkos gombóckák nem kerültek ki az én kezem alól, Meli és Nóri értették a dolgukat - mi Csabival nemes egyszerűséggel kihúztuk magunkat a konyhai meló alól. Érdemes nagyobb adagot legyártani, mert jól fagyasztható.

SÜTŐTÖKÖS GNOCCHI ZSÁLYÁS-FOKHAGYMÁS VAJBAN

kell hozzá

egy kisebb sütőtök (mi a kanadaival csináltuk, pedig a magyar állítólag megfelelőbb ehhez)

kb. 50 dkg sütni való krumpli

kb. 20 dkg liszt (lehet részben teljes kiőrlésű)

egy kisebb tojás

egy csokor zsálya

egy-két gerezd fokhagyma

5 dkg vaj

A sütőtököt és a krumplit mosd meg, majd vágd nagyobb darabokra. 160 °C-os sütőben süsd puhára őket (nagyjából egy óra), majd hagyd hűlni. A krumplit még langyosan, a tököt hidegen pucold meg, magokra-héjakra nincs szükség. Robotgépben, vagy krumplinyomóval pürésítsd a zöldségeket (a tök persze gyümölcs, de ezt engedjük el), majd üsd hozzá a tojást.

Most kénytelen vagyok egy népszerűtlen gasztroírói fordulattal élni: a liszt mennyisége kiszámíthatatlan. Mind a zöldségpüré nedvességtartalmától, mind a tojás méretétől, mind a helyiség páratartalmától függ, hogy mennyi liszt kell. Ettől nem kell megijedni, 5 dkg-onként adagolva látni fogod, mikor jó: ragacsos, kenődő tésztát kell kapnod (ez elég tág határok között mozog, nem nagyon tudod elrontani). Sózd meg, vizes kézzel gyúrj belőle kis gombócokat, majd görgesd meg lisztben. Ha van gnocchisodród (jobbhíján egy villa háta is megfelel), most használhatod: a kis barázdák célja, hogy a szósz megüljön bennük,  intenzívebb ízélményt eredményezve.

Egy nagy serpenyőben olvaszd fel a vajat, majd húzd le a tűzről. Dobd hozzá az aprított fokhagymát és zsályát - a forró vajban kiázik az ízük, de a frissességük megmarad.

Bő, sós vízben addig főzd kis adagokban a gnocchikat, amíg a felszínre úsznak, majd forgasd a vajas szószba. Borsot törve rá azonnal egyétek meg.

A fotó kedvéért tettem rá a parmezánlapocskát, valójában nem illik hozzá.

Ádám

szerda
febr.082012

Már majdnem mászik az a Roquefort

Újabb recept a hűtőben elfekvő fáradt sajtkészlet méltó felhasználására. Ez esetben egy kb. 5 dekás Roquefort darabka figyelt az egyik polc mélyén, már lassan a saját lábán mászva. Az érlelt sajtok nagy előnye, hogy az érlelés során kialakult mikrokultúrájuk, a bennük élő mikroorganizmusok egyensúlya hosszú időn át nem engedi, hogy boruljon a rendszer, azaz, hogy megromoljon a sajt. A kéksajtok, fehérpenészes sajtok a lejárati időn túl egy-két héttel még vígan fogyaszthatóak, ha valakit zavar, levághatja a növekedésnek indult nemespenészt - én ezt sem szoktam megtenni.

Az alábbi recept nagy kedvencem, de csak akkor főzöm, mikor Meli nincs itthon, mert a kéksajt illatától a világból kiszalad. Nem vagyunk egyformák - nekem mámoros az íze. A sós Roquefort (márványsajt, gorgonzola; szabadon behelyettesíthető) az édes hagymával csodás összhangot alkot. A risoni nyersfordításban rizsszemtésztát jelent, ezzel baromi jó, de szerintem bármilyen rövidebb, falatnyi tésztával működik.

KARAMELLIZÁLT HAGYMÁS, KÉKSAJTOS RISONI

Kell hozzá:

fejenként 10 dkg risoni tészta

egy fej vöröshagyma (esetleg fehér hagyma)

egy darab kéksajt (5 dkg elegendő)

olívaolaj

bors

esetleg egy csipet (nád)cukor

Kezdd el főzni a tésztát bő, sós vízben. Ezalatt vágd apróra a hagymát, és olívaolajon, alacsony hőfokon 15-20 perc alatt karamellizáld. Az alacsony hőfok nagyon fontos: nem éghet meg a hagyma, csak lassan üvegesedjen - szép lassan a természetesen jelen lévő cukrok karamellé válnak, a hagyma megbarnul és édessé válik. Én egy csipet nádcukorral segítem a folyamatot, de erre nincs igazán szükség. Ha kész, húzd le a tűzről, morzsold rá a kéksajtot, majd borsozd (sózni szerintem nem kell). Forgasd össze a tésztával, aztán faljátok be.

Ádám

kedd
jan.312012

Karfiolkarfiolkarfolakarilofkarofilokorolafil!

Megint karfiol, egyrészt, mert szezonja van, másrészt, mert imádjuk. Sokban emlékeztet Éva előző receptjére, az ihlet mégis máshonnan érkezett.

A húgom hozott nekem Hollandiából egy, a tradicionális konyhát bemutató szakácskönyvet – hát, az ételek nagy része tulajdonképpen hús krumplival, de ez mindenféle formában. A téli időszakban ezek jól használható receptek, de mivel most Meli is „majdnemvega”, inkább tisztán zöldséges fogást kerestem. És micsoda ötlet: karfiolkrémleves sajtpuffancsokkal!

A hűtőnkben mindig van öt-hatféle sajt, olvadós, camembert, kéksajt, parmezán és esetleg valamilyen fiatal, túrószerű sajt. Nem tudok ellenállni ezeknek a boltban, és mindig többet veszek a kelleténél, ezért időnként jól jönnek olyan ételek, ahol a kis darab maradék sajtokat egyszerre fel tudom használni – akár egy gyors tésztához, de egy vegyes sajtpuffanccsal se lehet melléfogni.

KARFIOLKRÉMLEVES SAJTPUFFANCSOKKAL

Kell hozzá:

egy karfiol

egy nagy krumpli (ha igazán sűrűn szereted)

egy kis vöröshagyma

vaj

1 liter zöldségleves (lehet bio kockából)

1 dl tejszín

egy tojás

fél deci tej

3 dkg liszt (lehet teljes kiőrlésű)

2 evőkanál reszelt érett sajt (parmezán, roquefort, gruyère, stb.)

szerecsendió

Párold meg egy evőkanálnyi vajon a felaprított hagymát, majd öntsd fel az alaplével. Dobd hozzá a kockákra vágott, hámozott krumplit és a rózsáira szedett karfiolt.

Amíg fő, készítsd el a sajtpuffancsot: melegítsd fel a tejet egy evőkanál vajjal, majd szórd bele a lisztet. Ezt addig kevergesd kis lángon, amíg rugalmas labdává válik – ezt égetett tésztának hívják. Hűtsd ki, majd keverd hozzá a felvert tojást és a sajtokat. A tésztából vizes kézzel gyúrt kis gombócokat rendezgesd kivajazott tepsire, és süsd meg 180 fokon 5-6 perc alatt: világosbarna, kétszeresükre duzzadt puffancsokat kapsz.

A levest pürésítsd, mondjuk botmixerrel, sózd, borsozd, reszelj bele szerecsendiót és öntsd fel a tejszínnel. Ha kihűlne, melegítsd rajta kicsit, rögtön tálalhatod.

Ádám

hétfő
jan.092012

Második vagy első?

Mármint a gőzgombócok rangsorában a városban. Nagy kedvenc a Momotaro kínai étterem a Parlament közelében, és hiába böngészem az étlapot, hiába tudom, hogy oda a ramenért kell menni, mindig gőzgombócot rendelek.

Már a tálalás is óriási, abban a bambuszpárolóban érkezik, amiben készre puffad. Ezeket a párolókat elvileg sose mossák el kemikáliákkal, kizárólag forróvízzel (akárcsak a wokot) - a legalább húsz percig tartó párolási folyamat alatt úgysincs esélye a baciknak, az étel viszont minden alkalommal egyre ízesebb.

Hiába faggattam a pincéreket, honnan lehet beszerezni egy ilyen párolót, méla hümmögés volt a válasz. Őrzik a titkukat. De nem eléggé: mind a feleségem, mind a húgom talált a városban ilyet, karácsonyi ajándékként meg is érkezett a fa alá. Pár nappal később már puffadt is benne az első adag gombóc, ám az eredmény felemás lett. A természetesség és környezettudatosság jegyében sütőpapír helyett káposztalevelekkel béleltük ki a párolót, ám ez végzetes hibának bizonyult, mert a levelek rátapadtak a gombócra. A zöldséges tölteléket előpároltuk, ettől ízletes, ám felismerhetetlen péppé lett a gombócban. A pároló alatt nem pótoltuk a vizet, a párolás lassan füstölésbe fordult - és még így is finom volt. Azt mondtuk, ez most a második legjobb gőzgombóc a városban. De mi ugye többre vágyunk.

A második nekifutás már sokkal jobb eredményt hozott. A zöldség nyersen került a gombócba, így épp harapóssá vált a párolás után. A sütőpapír sajnos tényleg sokkal jobb megoldás a káposztalevélnél, amíg banánlevél nincs, ez marad. Mindkét esetben teljes kiőrlésű rozsliszttel javítottuk a fehérlisztet (elvileg kizárólag az utóbbiból készül), 4-1 arányban - a kelt tészta többet nem nagyon bír el.

PÁROLT ZÖLDSÉGES GŐZGOMBÓCOK

Kell hozzá:


2 evőkanál nádcukor/méz

30 dkg liszt (én fehér és teljes kiőrlésű keverékét használtam)

fél zacskó szárított élesztő

2 evőkanál olaj (földimogyoró vagy napraforgó)

pár csepp szezámolaj

egy zacskó sütőpor

ízlés szerint zöldségek, én kelkáposztát, póréhagymát, shitake-gombát használtam

világos szójaszósz

fokhagyma

még pár csepp szezámolaj

friss csili

póré- vagy újhagyma

2 dl langyos vízben oldd fel a mézet vagy a cukrot, majd futtasd fel benne kicsit az élesztőt. Keverd hozzá a liszet és az olajat, puha, de nem folyós tésztát kell kapnod. Egy tálat kenj ki vékonyan a pár csepp szezámolajjal, ebbe borítsd bele a tésztagolyót és görgesd meg, hogy bevonja az olaj. Meleg helyen, letakarva legalább két órát keleszd.

A zöldségeket aprítsd fel, minél keményebb egy zöldség, annál kisebbre (pl. a káposzta maradhat nagyob darabokban, a répát egészen vékonyra vagdosd). Sózd meg kicsit.

A megkelt tésztába keverd bele alaposan a sütőport, majd oszd 10-12 részre. Lisztes deszkán nyújts belőlük lapos korongokat, egy-egy kanál zöldséget púpozz rájuk, majd csomagold batyukká őket. Sütőpapírral bélelt párolóba rendezgesd el lazán, majd párold 15-20 percig.

A mártogatóshoz paszírozz egy gerezd fokhagymát, apríts egy kis póré- vagy újhagymát, ha szereted, akkor egy kis csilit és pár csepp szezámolajat keverj egy kis tálka szójaszószba. Ha túl sós, kis vízzel higíthatod.

Pálcikával enni jó móka! És hogy még mindig csak a második legjobb-e a városban? Egyelőre igen, de nem maradunk szégyenben.

Ádám

csütörtök
nov.242011

Fél litert csak a lányok isznak

A munkám most két hónapra Németországba szólított, első körben Münchenbe - több, mint 50 Szépség és a Szörnyeteg előadást játszunk németül az Operettszínházzal. Tökjó, gondoltam, mivel most nem kell tekintettel lenni senkire, azt eszem, amit szeretnék, mehet a full vegáskodás.

De ezek a megveszekedett bajorok nem nagyon szeretik a zöldségeket. Nyilván először a gyorskaja-kínálatot mértem fel, hiszen az előadások előtt-között-után erre lesz csak idő. Van Vapiano, de csak a központban, messze a színháztól, ez bukó. Egy kínai és egy mexikói képviselte a leülős vonalat, utcai fronton pedig két török támadott. Egyik rosszabb, mint a másik. Sem itt Münchenben, sem máshol Németországban nem adnak tofut a kínai éttermekben, nem tudom az okát, mindössze egy zöldséges étel van, ami általában fagyasztott zöldség takonnyá főzve. A mexikóiban teleküldik fejessalátával a burritót, ettől szétázik és ízetlen lesz az egész (Arriba fényévekkel jobb itthon). Marad a falafeles döner, meg a sajtos pizza. Egy hét után rá sem bírtam nézni.

Hát akkor, irány a hús. Mert az van bőven. A sült kolbászoktól kezdve a csülkön át a ropogós malachasaaljáig (vagy mi pork belly magyarul) óriási a kínálat, minőségben jóval a magyar húsipar termékei fölött. Nem volt más választásom, rákaptam a disznóságokra, köretként pedig vagy párolt káposztát vagy krumpligombócot választhattam. A gombóc ugrott, mert szinte mindenhol gyárit tálalnak fel, a káposzta inkább tűnt frissen készítettnek. Ez utóbbiból viszont van választék, a jellemzően karácsonyi fűszerekkel (szegfűszeg, fahéj) ízesített lilakáposzta és a szalonnapörcös savanyúkáposzta egyszerűen csodás.

És tényleg ennyi a bajor menü: valami pecsenye párolt káposztával, gombóccal, pereccel és mellé sör. Kifogástalan kombó. A sörök mesések, mindenhol, de mi megnéztük München mellett Andechs kolostorát, ahol 500 éve főzik a sört a bencés szerzetesek; 7 euró egy teljes menü a vendéglőben, erre persze azért még rátöltöttünk párat a sokféle házi főzésű sör közül, és egy fél napot ettünk-ittunk-beszélgettünk-röhögtünk vinnyogva a mosolygós bajorok között. Akik ugyan beugattak, hogy fél liter sört csak a lányok meg a gyengék isznak, egy férfi literest gurít. Körbenéztünk - hát még a nagymamik is lehúznak annyit. Jójó, de mi kóstolunk! A világos, szűretlen, élesztős búzasör még mindig a csúcs, de az almás sör (nem aromásított, hanem valódi almás), a téli barnasör és a többi is mind elképesztő finom.

A túra szellemében itt egy tökéletes malacsült, Stahljuci nyomán.

Kell hozzá:

egy nagy darab bőrös, zsíros sertéshús, ez éppen comb

fokhagyma

köménymag

egy friss chili

feketebors

vöröshagyma

citrom

olívaolaj vagy zsír

Melegítsd elő a sütőt kb 240 °C-ra. A húst mosd meg, a bőrét irdald be. Mozsárba vagy robotgépben őröld meg a fűszereket, majd dobd hozzá a kockázott vörös- és fokhagymát. Sózd meg, keverd össze az olajjal vagy olvasztott zsírral. Maszírozd bele az elegyet a húsba, majd bőrével lefelé tedd a tepsibe (ha van fedős tál, az még jobb). Fél órát süsd így, majd állítsd a hőfokot 120°c-ra, a húst fordítsd meg (most a bőre legyen felfelé) és nyomd rá egy citrom levét. Fedd le a tepsit, ha nincs, akkor alufóliával, de ne érjen hozzá a húshoz. Süsd így egy egész napot. Én reggel szoktam elkezdeni, estére pont jó, de akár már előző este elkezdheted. Néha nézz rá, locsolgasd meg a kisülő zsírral, nyomhatsz még rá citromot. A hosszú sütési idő alatt a zsírok szinte mind beleolvadnak a húsba, őrjítően szaftos lesz. Tálalás előtt rá lehet kicsit pirítani a bőrére (fólia nélkül), ehhez újra feljebb kell venni a hőfokot kb 240°C-re. Köret lehet párolt káposzta bajor szellemben, salátával meg fitnessz.

Ádám

péntek
okt.072011

Cvekedli, csak jól

Tegye fel a kezét, aki nem utálta a káposztás tésztát a menzán. Szitokszóvá süllyedt a neve, az ehetetlen, rossz étel szinonímájává vált. Ha fel kellett sorolni az öt legellenszenvesebb fogást, ez biztosan köztük volt.

Mert persze ezt is rosszul készítették. Nehéz áttörni a kellemetlen emlékek gátját és megízleltetni a családdal ezt a verziót, de ha sikerül, a reakció mindig ugyanaz: ez ILYEN jó kaja? Ilyen jó, hát. Csak jól kell csinálni.

A káposzta ízeit kiemeli az édesítés, de ez ne cukorral történjen, hanem mézzel, vagy, mint én szoktam, juharsziruppal. Só, bors, és a saját trükköm: egy gerezd fokhagyma. Állat.

Próbáljátok ki egyszer - nincs vesztenivalótok, mert filléres vacsora, ha meg nem ízlik (amit kétlek), akkor esztek hideget.

KÁPOSZTÁS CVEKEDLI

Ami kell hozzá:

kockatészta (ehhez tojásos kell, nem jó a durum), fejenként kb 12 dkg

egy kis fej káposzta (a fele is elég lenne, de úgy nem kapsz a boltban)

olívaolaj

egy nagy gerezd fokhagyma

juharszirup/méz

A káposztát csíkozd fel vékonyra, pirítsd körbe olajon, majd párold félpuhára. Sózd, borsozd, add hozzá a zúzott fokhagymát, végül locsold meg a juharsziruppal.

Mialatt párolódik a káposzta, főzd készre a tésztát. A tojásos tészta nem jó al dente, ezt puhán finom. Ha kész, forgasd össze a káposztával, egy perc múlva ehettek is.

Ádám

csütörtök
szept.152011

Így vesztettem el a hereszüzességem

Mindenki egyetértett: 10 évvel ezelőtt álmodni se mertünk volna arról, hogy ott tart majd a magyar gasztrokultúra, ahol most. Már olyan dolgokba tudunk csak belekötni, hogy a libamájmousse-hoz adott minikalács lehetne csöppet levegősebb, vagy hogy a mártás egy lehelletnyivel több vajjal lenne tökéletes. Észbontó. Jó most gasztrobuzinak lenni, jó látni ezt a folyamatot - a gyerekeink nem értik majd, hogy a mi időnkben hogy bírtuk megenni a gépsonkával-gumisajttal töltött rántott pulykamellet vegetás rizibizivel. Elértünk valahová.

A magyar konyha végre visszakapta a fényét. Ehhez meg kellett kérdőjelezni mindent, amit biztosnak hittünk róla - az elmúlt években minden magát valamire tartó séf előállt valamilyen "újragondolt" magyaros fogással, sőt, vannak olyan (igen kiváló) éttermek is, ahol kifejezetten ez a fő irányvonal (pl. Kistücsök). Ez a játék az alapanyagokkal, technológiákkal, textúrákkal, zsírtartalommal eredményes útkeresésnek bizonyult: amiket kóstoltam ezek közül, mind izgalmas kompozíciók voltak, nagy részüket kifejezetten szerettem.

De hogy mire fel ez a kísérletezés? Miért próbáljuk meg átmenteni az új konyhakultúrába ezeket sokszor megalázott kajákat? Mert szeretjük. Apró adalék: a Vapianoban van egy pollo di crema nevezetű tészta, ami a paprikás csirke ízeit idézi - 10 emberből 6-nak ezt kellett főzni. Ilyenek vagyunk, ezt szeretjük, ezek az ízek beleégtek a kollektív tudatunkba. A magyar konyha működik, csak le kellett hámozni róla a szocializmus által rápakolt fröcssöntött műanyagot: az ízfokozókat, a szar alapanyagokat, az elkészítési és mennyiségbeli félreértéseket és baklövéseket. A szüleink-nagyszüleink generációjának a rumaroma marad a rum, a vanilincukor a vanília, a pirosarany a paprika, a széthidrogénezett-finomított étolaj a zsiradék, a margarin a vaj, a zsírtalan hús a "szép" hús (tiszt. a kiv.). Mi már nem ezt fogjuk továbbadni a gyerekeinknek. Pár év alatt lezavartuk a nouvelle cuisine-t (jó negyven év késéssel a franciákhoz képest, de mi most tudtuk ezt meglépni), a tapasztalatoknak köszönhetően pedig most már bátran kanyarodhatunk vissza a cuisine classique-hoz.

Így gondolkodik a napokban az Operettszínház tőszomszédságában nyílt bisztró, azaz "falat bár", a Pesti Disznó (remek név!) csapata is, élén Bereznay Tamással, akinek bőven volt alkalma elmélyedni a magyar konyha bugyraiban. A hitvallásuk: ne tagadjuk meg a konyhai örökségünket, mert ezt szeretjük, ettől (is) vagyunk magyarok, inkább készítsük el úgy ezeket a fogásokat, ahogy azt azok megérdemlik. Meg ahogy mi megérdemeljük.

A falat bár kifejezés arra utal, hogy kis adagokkal dolgozik a konyha, így több dolgot meg tudunk kóstolni - érdemes is. Van előzménye a budapesti éttermek közt a dolognak, a magyar ízekre azonban eddig csak a Disznó specializálódott. A bár borban nagyon erős, az enteriőr ezt a fejünkbe is veri. A konyha a vendégtérben (is) működik, ez sem új talámány, ám a hely apró mérete folytán a baráti hangulatot erősíti. Elég laza lesz odaszólni a séfnek, hogy "Tomikám, kérlek, süss már még egy kolbászt ahhoz a főzelékhez!" Mert aki ideszokik, hamarosan név szerint fogja ismerni a szakácsokat.

A kóstoltató menüsor kilenc fogása természetesen a régi-új magyar konyhából merített. Nyitásnak kaptunk egy kis libamájkrémet, cukorral szórt minikalácssal. Itt röhögtünk magunkon, nagy és kis gasztroőrültek, hogy tényleg már csak abba tudtunk belekötni, hogy ragacsos lett a kezünk a cukortól - mert másba nem lehetett.

A "házi finomságok" tányéron a kolbászválogatás és a körözött sem vall szégyent, de a házi májas hurkát különösen szerettem.

A tökéletes bárányraguleves után a menüsor legtökösebb fogása érkezett: fehérboros-petrezselymes-fokhagymás kakashere. Bátor, becsülendő választás Tamás részéről: a gasztrokultúránk része, a külföldi foodieknak egzotikus helyi specialitás, de tulajdonképpen nekünk is. Sosem ettem ezelőtt kakasherét (mint kiderült, a Disznó tulajai sem), csak pörköltként lett volna rá lehetőségem, a piros ragu viszont csak kihangsúlyozza az alapanyag bizarr voltát, egyszerűen nem volt szimpatikus. Most azonban elérték nálam, hogy tegyek vele egy próbát. A kedvencem nem lesz, nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy genitáliát eszem, de még így is remek élmény volt a falatok puhasága és selymes íze. Alighanem az egyik legjobb formájában sikerült tálalni a belsőséget.

A rácos rakott húsok is visszanyerték régi fényüket, viszont itt kapott egy kis csavart a dolog: nem együtt készült a hús (jelen esetben ponty) a rétegezett krumplival-paradicsommal, hanem külön sütötték ropogósra.

A sárgaborsó főzelék sült kolbásszal óriás poén, nem mellesleg kitűnő. A szemben működő, rémes főzelékesnek mutatott elegáns fricskaként is megállja a helyét.

A kecskesajt-falatok után a desszert levett a lábamról: ki mer ma szilvásgombócot étlapra tenni? A Pesti Disznó mer, szerencsére - annyira ízlett, hogy a szemben ülő vendég tányérját is elkunyiztam.

Jó kis hely lett ez, pont a munkahelyem mellett. A régi panaszom, hogy nehéz a környéken jót enni, mára érvényét vesztette: jópár helyre be lehet ülni, most már a Disznóba is. Fogok.

Libamájkrém minikaláccsal

Házi finomságok

Savanyú káposztás bárányraguleves

Fehérboros-petrezselymes kakashere

Sült ponty rácos burgonyával

Sárgaborsó-főzelék sült kolbásszal

Szilvás gombóc

Ádám

kedd
aug.302011

Köszönni meg majd anyám fog, avagy Így rendeltek Ti

Idén nyáron is megvolt a Vapiano, az előzetes tervekkel ellentétben. Az A-verziós (nem mellesleg A-kategóriás) rém felkapott bisztró rugalmatlansága okán, valamint a tavalyi munkához (kit akarok hülyíteni, az ottani haverokhoz) visszahúzó szívemnek engedve alakult így.

A csapat nagyjából ugyanaz, mint tavaly, ennek örültem. Mintha egy rém hosszú szabadság után álltam volna újra munkába: a meló nem változott, egy pillanat alatt vissza is jött nekem minden. Álmomból felébresztve tudtam a recepteket, immár akár grammra bizonyos hozzávalókat. Rutinná vált a főzés, közben lehetett már csak a vendégre koncentrálni. Kész válaszaim voltak a "Hová tűnt az étlapról a csirkepörköltes tészta?", a "Nem tudnál ingyen kicsit több parmezánt adni?", az "Ehhez a szószhoz milyen tésztát javasolsz?" és a "Te meg mit keresel itt?" kérdésekre.

Nem futnám le a nyilvánvaló evidenciák (tudom, ez pont úgy hangzik, mint a nedves nyirkosság) iskolaköreit, mint hogy milyen hálás vagyok Krisznek és Jucinak a lehetőségért (végtelenül az vagyok), vagy hogy mennyire jó volt megint két hónapig ökörködni a hülye kollegákkal a "soron" (ez fog a legjobban hiányozni), vagy hogy még mindig mennyire imádom a vapis kaját - sokkal inkább az új tapasztalatokat akarom megosztani.

Szakácsnak lenni szopás. Éva bloggertárssal már tapasztalatok híján is kész válasszal rendelkeztünk a "Miért nem nyittok egy éttermet?" kérdésre, mely a fenti mondat, némi magyarázattal megtámogatva: mert főzze 8-12 órán át ugyanazt a húsz kaját visszeres lábakkal egy ablaktalan helyiségben, nyűgös kollegákkal az, akinek két anyja van. Ez a válasz most mély meggyőződéssé szilárdult.

Ám a Vapinak van egy komoly ütőkártyája, ami számomra pl. előny, de van, akinek ez szűk keresztmetszet: a vendég orra előtt főzöl. Ettől válik változatossá, megunhatatlanná, de néha agyfaszt okozó stressztényezővé is. Általában kedvesek az emberek, türelmesen kivárják a sorukat, nem bosszankodnak, ha lassabban készül el az étel. A vendégek nagyjából fele külföldi, egy-egy kis beszélgetés napi egy nyelvórával felér (én lecsaptam a franciákra, az "áj vant ö szízöhr szálád viz csikenn" akcentus mindig árulkodó). De minden nap van olyan kuncsaft, aki olyan sztorit kanyarint egy egyszerű rendelésből, hogy hetekig lehet könnyes szemmel röhögve emlegetni.

A címben szereplő "Ti" magában foglal engem is. Amíg nem láttam a másik oldalt, pont ugyanolyan pöcs voltam néha, mint akik nálam most messzire tudták rúgni a pöttyöst. Nem vagyunk egyformák, nekem nehéz kenyér a vendéglátás, mert nem vagyok elég türelmes - de az alábbiak (eltérő mértékben) minden szakácsnál betalálnak. Kis tanácsadó következik, hogy ne legyél te is pöcs.

Köszönj. Oké, dobtál egy hellót a kasszásnak, de ne feledkezz meg a szakácsról sem. Vele fogsz a legtöbbet kommunikálni a személyzetből és Ő főzi a kajádat. Ott áll hosszú órák óta (a képen szereplő cipő fehér volt két hónappal ezelőtt, és a talpáról se vált még akkor le a gumi), nagy forgalom esetén pisilés és víz nélkül, valószínűleg már egy-két vendég felkúrta az agyát - tedd meg, hogy köszönsz, mert ezzel rögtön emberivé válik a kontakt. Soha egy kihagyott köszönés nem marad keserű szájíz, és egy elmotyogott "Köszönni meg majd anyám fog" reakció nélkül - ügyelve arra, hogy azért a vendég ezt ne vegye észre. Mondhatjátok, hogy aki kurvának megy, az ne sírjon, ha basszák, de ezt vissza kell utasítanom. Ez nem egy Michelin-csillagos étterem, hanem egy gyorskajálda (bár abból világbajnok). Itt nem a kiszolgálásért fizetsz, nem a körbenyalásért, hanem az ételért, ami friss, valódi hozzávalókból készül, a szemed láttára, a Te kívánságaid alapján. Ez az élmény, ez az őszinteség maga a Vapiano.

A real-time főzésnek fontos jellemzője, hogy idő kell hozzá. Bár minden konyhakész, a bolognai ragu órákig főtt már az előkészítő konyhában, minden hús és zöldség méretre van vagdosva, a wokokat indukciós főzőlap melegíti villámgyorsan, attól még a tésztának kell másfél-három perc hogy megfőjön, ezt nem lehet megúszni. Ha hús is kerül az ételbe, azt meg kell sütni, a csirke közepe sem maradhat nyers, így egy étel 2-4 perc alatt készül el. Nem is sok igaz? Akkor ne puffogj és vágj pofákat a sorban állva, mert a szakács siet, ahogy tud, hidd el. A Vapiano élmény ára a várakozás. Több mint a mekiben, de nem is évekig elálló műanyagot kapsz, hanem nagybetűs ételt.

Ha a szakács azon túl, hogy megfőzte a tésztád, kedves volt, figyelt Rád, tanácsot adott, segített választani, a báros mosolyogva adta a kávéd, a pizzád a kérésedre kacsacsőrű emlős alakúra lett sütve - akkor ne sajnálj egy kis borravalót a kasszánál. Nem 10%-ot, hanem 3-at. A hónap végén a pár rugó jatt mindenkinek jól jön.

Ha ezt a pár apróságot betartod, máris könnyebb lesz mindenkinek. Most már vendégként én is követem ezeket.

Az elmúlt két hónap mindezekkel együtt megint csodás volt, imádtam az egészet. A tavalyi kezdeti lelkesedés helyét idén a valódi tapasztalás vette át: milyen lenne, ha tényleg ez lenne a munkám. Az igazi. Nem biztos, hogy bírnám. Le a kalappal a vapis csapat előtt, a kistáskájukat nem vihetném.

Köszönök mindent.

Vicces sztorival meg tele a padlás, érdeklődés esetén abból is lehet poszt.

Ádám

szerda
júl.132011

Még 4 nap

Ennyi ideig elérhető még a Borssó bisztró különleges csokoládé menüje, amit Ádámmal volt szerencsénk a minap letesztelni. Elindult a visszaszámlálás, úgyhogy szedjétek a lábatokat! Nem, nem elírás. Mondom: Borssó! Mint az asztali két fűszer, csak épp egybe írva. Annak, aki még nem ismeri: a Borssó a belvárosban egy sarki kis vendéglátóhely meghitt, egyszerű enteriőrrel, magyar tradíciókba oltott francia konyhával, családias légkörrel, barátságos személyzettel, ami immáron már 3 éve kényezteti a jellegzetes bisztróételekre vágyó, hozzá betérő vendégeket.

Erre a sajátos menüre az étterem ezúttal a Londonban megrendezett idei Academy of Chocolate versenyen két díjat is besöpört Rózsavölgyi kézműves csoki alkotóival állt össze, akik segítségével egy rendkívül merész ételsort álmodtak meg egy jó nagy, csokiból készül ponttal az egész estén át tartó kulináris mondat végén. (A képeket látva érthetővé válhat a "pont" szóhasználat.) A kezdő kakaós házikenyér után a menü a következőképpen alakult: előételként házi aludtejből készült panna cottát tálaltak 97%-os Carenero csokoládéba mártott olívával és salátakrémes mille feuille-jel, ezt követte a libamáj dobostorta libamáj-, és 87%-os Trincheras csokoládérétegekkel, majd a főétel, ami csukafilé volt fésűkagylóval, articsókaszívvel és kakaóvajas hollandimártással illetve kakóbabtörettel kísérve szintén Trincheróból, desszertnek pedig végezetül egy-egy különleges Rózsavölgyi csokigömb érkezett házi kenyérrel.

Az este amellett, hogy rendkívül hanuglatos környezetben telt finom latin zene és különleges ételek mellett, ismeretlen ismerősök társaságát nyújtotta remek beszélgetésekkel természetesen az ételekről. Meg is állapítottuk, milyen jó az, amikor egy gasztromán olyan brigádba keveredik, ahol úgy beszélgethet a megszállottságáról, hogy félidőben nem nézik teljesen hülyének, nem unják, nem bélyegzik meg.

Ami pedig a fogásokat illeti: nos, a legtöbbünk személyes kedvence az egyébként is étlapon lévő, de a speciális menü kedvéért egyedien újragondolt libamáj dobostorta volt - ezúttal a lágy libamájpaté Trincheras csokoládéval kombinálva került a tányérokra, könnyű salátalevelekkel és kakaós kaláccsal kísérve. Az előétel mille feuille alkotása sem hagyott sok kívánnivalót maga után. Ott jegyeztük meg egyöntetűen, hogy a csokiba mártott olívabogyó egy külön nagy tálban is elfért volna extra az asztalon - talán otthoni környezetben megér egy-két póbálkozást a reprodukciója. A leglátványosabb pontja az esétnek a záró fogás volt, az édesköménnyel megkomponált díszes csokiköltemény meggypálinkában áztatott kandírozott kakóbabtörettel ízesített ganache-sal töltve, amihez ízben és formailag egyaránt hozzáigazították a mellé tálalt házi kenyeret. A csokiimádóknak kihagyhatatlan élmény. (A lányomnak hoztam is haza egy extra gömböt - hadd tanulja értékelni az igazán jót.) 

Szóval annak, aki még nem ment végig rajta... vagy akin még az élménynek nem volt alkalma végigmenni, annak irány a Borssó! Záporokkal tarkított péntek-szombatot ígérnek. Nincs is annál jobb, mint eső elől egy hangulatos helyre bemenekülni, és finom falatok, jó vendéglátás mellől bámulni az ablakon csorgó forró nyári esőcseppeket.

Éva