Villám villantós

Ennek a levesnek a gondolata már korábban megfogant bennem, de még sosem jutottam el odáig, hogy el is készítetsem. Mint azt már bizonyára tudod, kedves Olvasó, nálam a konyhai ténykedésben három elsődleges szempont van: legyen egészséges, legyen ínyenc és pofon egyszerű. Ilyen kajaötletből pedig több születik, mint a pepecselős, túlgondolt, túlkomplikált változatból. Ez a leves kb. 10 perc alatt van meg főzésidővel együtt, és a vendégeid - ha nekik csinálod - tutira körberajongnak majd érte mind az íze, mind a különlegessége miatt.

KÉKSAJTLEVES MÉZBEN KARAMELLIZÁLT FÜGENYÁRSSAL

hozzávalók

1/4 kocka vaj

1 nagy fej vöröshagyma vagy 1 szál póréhagyma

2 gerezd fokhagyma

1dl fehérbor

20dkg penészes sajt (gorgonzola dolcéval a legfinomabb, de a hiperekben kapható kéksajtok bármelyike is megteszi)

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

10dkg créme fraiche/joghurt

1tk méz

1/2 szerecsendió

1/2tk borsikafű (elhagyható, de lehet még fokozni az élvezeteket egy kis őrölt mustármaggal és gyömbérrel is, aki szeretné)

frissen őrölt bors

6db friss füge

2ek méz

1 (diós) ciabatta

Négy helyen fogok egyszerre dolgozni a gyorsaság kedvéért: kenyérpirító, vízforraló, egyik főzőplatni, másik főzőplatni.

A kenyeret felszeletelem, majd 1 liter vizet fölteszek forrni. Az egyik platnin a vajat egy főzőedényben felhevítem, közben a hagymát és a fokhagymát felaprítom, majd hozzáadom a vajhoz, és alacsony lángon megdinsztelem, végül felöntöm a borral. A másik platnin a mézet melegítem, miközben ketté vágom a megmosott fügéket, amiket aztán vágott felükkel lefelé beleteszem a mézbe, és hagyom 2 perc alatt megkaramellizálódni. Ezalatt a sajtot hozzámorzsolom a megdinsztelt hagymákhoz, és felöntöm a vízzel, amiben előzetesen feloldottam a két leveskockát. Az egészet egy habverővel csomómentesre elkeverem. Piríthatom is a kenyereket, mert már csak a fűszerezés van hátra. A szerecsendiót belereszelem a levesbe, ízlés szerint borsozom (sózni nem szükséges, mert a sajt és az alaplé is elég sós), belekeverem a mézet és a créme fraiche-t, végül meghintem a borsikafűvel, ha akarom, persze - tálalhatom is. A fügéket hármasával nyársra húzom, tányéronként kínálok egy-egy nyársat és pirítóst a leves mellé. Aki bátor szeleteljen hozzá kevés zöld chilit.

Szép hétvégét!

Éva

Ui.: Kisgyerekeknek és kismamáknak nem ajánlott - így ezt most én is csak megfőztem, és nézem, ahogy mások megeszik. :)

Ennek a fele se...

Ennek a fele se tréfa, mert a fele se fogyott el. Mármint a sóskának. Csináltam már belőle grill bárány mellé salátát paradicsommal, töltöttem canneloniba lazacos ricottával keverve, rittyentettem vele tonhalsalátát pitába tömve, csőben sütöttem burgonyával hal mellé, most pedig ezzel álltam elő:

SÓSKÁS-FETÁS BULGURRAL TÖLTÖTT KARALÁBÉ KAFFIR LIME-OS, KAPROS KARALÁBÉMÁRTÁSBAN

...és még mindig megvan a fele. Ha elzárnának a világtól, és semmi más dolgom nem lenne, csak agyalni és alkotni, sem végeznék ennyi sóskával egy hét alatt sem. Lefagyasztani nem tudom, mert nincs helyem, lepárolva eltenni nem szeretném, úgyhogy mit van mit tenni: áradnak továbbra is a sóskareceptek.

hozzávalók

A töltelékhez

10dkg nayszemű bulgur

10dkg friss sóskalevél

2 szál újhagyma

15dkg fetasajt

1 gerezd fokhagyma

frissen őrölt bors

A karalábémártáshoz

1/4 kocka vaj

4 szál újhagyma

4 nagy fej karalábé + egynek a levelei

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

6 kaffir lime levél

1 marék friss vagy fagyasztott kapor

1 doboz créme fraiche/tejföl/joghurt/kefír

díszítéshez tökmagolaj

A karalábékat megfosztom a leveleitől. Egyet félreteszek a mártásnak, a többit eltehetem tölteni (ld. pl. ennél a thai ihletésű receptnél - holnap meg is csinálom). A karalábéfejeket megmosom, meghámozom, az alján talpat vágok nekik, egy dinnyekanállal pedig kivájom a belsejüket.

A vajat egy magas falú edényben alacsony lángon megolvasztom. Amíg hevül, az újhagymákat megmosom, hosszában ketté vágom, felszeletelem, majd hozzáadom a vajhoz, és megdinsztelem. Ezután beleforgatom a kivájt karalábédarabokat, és hagyom kicsit párolódni. Közben elkészítem a tölteléket.

Ehhez felforralok 1l vizet, a sóskaleveleket megmosom, és egy szitába téve a víz felével leforrázom őket, a másik felét a bulgurra öntöm, hadd ázzon. Alaposan lecsöpögtetem a leveleket, és szárastól felaprítom. Az újhagymákat hosszában négyfelé vágom, szintén felaprítom, és egy keverőtálba küldöm a sóskával együtt. A zöldekbe belemorzsolom a fetát, hozzáreszelem a gerezd fokhagymát, majd amikor a bulgur megpuhult, leszűröm, és hozzáforgatom a töltelék többi részéhez, borsozom (só nem szükséges, mert a feta elég sós). Az egészet alaposan elkeverem, és betöltöm a karalábékat, amiket aztán a főzőedényben lévő hagymás karalábédarabokra ültetek. Újabb liter vizet forralok, feloldom benne a két leveskockát, és felöntöm vele a karalábét annyira, hogy a darabokat ellepje, de a töltött egész karfioloknak legfeljebb csak a háromnegyedéig érjen. A mártásba beledobálom a lime leveleket, az egészet lefedem, és 40 percig a legalacsonyabb lángon párolom.

A főzés végefelé a karalábéleveleket felcsíkozom, a kaprot felaprítom. Egy kés hegyével tesztelem, hogy a töltött karalábék kellően megpuhultak: nem szabad, hogy szétfőjenek, de nyersen sem jók - csak épp, hogy puhák legyenek. Ha elkészültek, kiemelem őket a tányérokra (mélytányérokat javaslok), és befejezem a mártást. A kaffir lime leveleket kiveszem, a karalábélevél-csíkokat és a kaprot beledobom a mártásba, és egy botmixer segítségével összepürésítem. Végül hozzákeverem a mártáshoz a créme fraiche-t/joghurtot/kefírt/tejfölt - amelyikhez kedvem van, vagy épp van otthon -, és igény szerint borsozom. (Sózni megint nem kell, mert az alaplé elég sós.) A mártásból merek a karalábék köré, és pár csepp tökmagolajjal megdíszítem a kompozíciót. (Ha most így belegondolok, talán kevés felaprított tökmag vagy fenyőmag is jól passzolt volna a töltelékbe... legközelebb.)

Ahhoz képest, hogy életem első karalábéalkotását csináltam meg, kimondottan jól sikerült. Ahogy a mi Elviránk mondta: igazi könnyed, friss, kellemes, tavaszias ízvilág.

Jó étvágyat hozzá!

Éva

Borúra derű

Ma reggel, mikor kinéztem az ablakon, örömmel konstatáltam, hogy a tegnapi borongós idő után ma megint kiderült. A reggeli fejtörés közben, hogy t.i. ma mivel indítsam útjára a Mayokat, ezen derült égből jövő villámcsapásként ért a felismerés, hogy hiszen a hűtőmben ül egy szép termetű avokádó. Az ég mellett az arcom is felderült, mert az már rég kiderült, hogy nem csak én, de a család is rajong érte, így a guacamole (ejtsd: gvákámóle), a hideg avokádókrémleves és egyéb avokádós ételek az én legnagyobb örömömre gyakori szereplői lehetnek az étkezéseinknek.

A ma reggelünk is vele indult. Csak az a kár, hogy a mindennemű, fent említett derűsorozattal szemben az aktuális fotóalanyomra nem hatott a derítés, teljesen immunis maradt rá. Hiába a zsonglőrködés mezítlábasan, egy szál pizsamában a párfokos teraszon a megszokott eszközökkel, nem seikerült "jó fényben feltűntetnem" a modellemet. Az egyszerűen megmakacsolta magát, és minél több kockát készítettem róla, annál jobban ellenállt. Maradt az utómunka - de az sem dobott nagyot a végeredményen. Nos, ez lett. Ez van. 

GUACAMOLE

Amit az avokádóról tudni érdemes, azt már itt leírtam, mindenesetre nem lehet elégszer elmondani, hogy - pláne a lenti formában, nyers ételként hagymával, citrommal benne - mennyire egészséges, milyen hihetetlenül jótékonyan hat a szervezetünk védekezőképességére, ha rendszeresen fogyasztjuk.

hozzávalók

1 érett avokádó

10dkg créme fresh/sajtkrém/joghurt

1/4 lime leve

1 kis fej lilahagyma

1 gerezd fokhagyma (elhagyható)

1 paradicsom (elhagyható)

1ek friss korianderzöld (elhagyható)

só, frissen őrölt bors

pár csepp tabasco (elhagyható)

Nos, ennek a "mártásnak" kétféle elkészítési módját szoktam alkalmazni, aztán persze van a szállodai harmadik verzió is. 

1. Ha nagyon rohanok, akkor a paradicsom kivételével mindent beledobok a robotgépbe, és összepürésítem. Így egy selmyes, homogén krémet kapok, amibe vagy belekeverem a kimagozott, apró kockákra vágott paradicsomhúst, vagy még azt sem. Mártogatásra kész. (Ma nagyon rohantam, ezért a reggeli ebben a formában került tálalásra néhány zabkréker, extra paradicsom és frissen facsart narancslé társaságában.)

2. Amikor több időm van, akkor minden hozzávalót késsel felkozkázok, és a paradicsomot híján mozsárban összedolgozok mindent. A paradicsomkockákat utólag keverem hozzá. Ez az igazi guacamole: jó darabos, mégis krémes.

3. Ha szállodában vagyok, és van friss avokádó, akkor pár szeletet villával összetörök, és kevés sűrű joghurttal, sóval, borssal, aprított lilahagymával és citromlével egy tálkában elkeverek, kenem is kenyérre. (Volt olyan nyaralásunk, ahol egy teljes héten át ezt reggeliztem. Mmmmmm!)

A guacamolét kenhetjük simán pirítósra reggeli vagy uzsonna gyanánt, kínálhatjuk vendégváróként jó minőségű taco chips-szel, a mexikói ételek mellé pedig elengedhetetlen.

Nagy ötlet még, amit Dániában járva bő tíz éve egy kaszkadőr berátomtól lestem el, akit a társasága csak "Salad master"-ként tartott számon, így ő felelt mindenkor a saláták elkészítéséért: egy tálban avokádót krémes, érett sajttal, fűszerekkel és olívaolajal kevert el, ezt forgatta össze a salátalevelekkel. Mennyei volt.

Ez is csak at bizonyítja, az avokádó egy sokoldalú kezes bárány: érdemes vele kísérletezni.

Éva