Kegyelmes édesség

Gyermekeim egykori versenysportoló, 100 kilós, egyébként kimondottan jó karban lévő édesapja az újévi fogadalma jegyében egy egészségtudatosabb életmódra váltott, és a rajta lévő néhány fölös kilótól való gyors megszabadulás valamint némi méregtelenítés reményében rögtön a mélyvizet választva két hete áttért a paleolit étrendre. Esetenként szenved, mint a kutya, pláne ha édességrő van szó, de becsülettel állja a próbát. Két hét után ezt látva már megesett rajta a szívem. Lett volna több lehetőségem ilyen-olyan sütiket legyártani, mert felszerelkeztem mandula- illetve gesztenyelisztből, van itthon kesudióm, tojásom, kókuszolajam, mandulatejem, tehát csinálhattam volna madártejet, diós csokitortát, kedudiós meringue-et valami kókuszolajas krémmel vagy akár gránátalmás-kókuszos-kesudiós citromparfétortát, de most nem volt kedvem sütögetni. Valami egyszerűbbre vágytam... egyszerűen elkészíthetőre. A minap rendezett csajos fondüzsúrunk nyomán támadt az ötletem, hogy felavassam a kb. tízéves csokifondü-szettemet, amit még tényleg soha nem használtam (innen látszik, mennyire nem vagyok alapevtően édesszájú). Térültem-fordultam, és a gyors, egészséges desszert már ott is gőzölgött az asztalon a család, ide értve az elsőszülött, már nem anyatejes lányom legnagyobb örömére.

FŰSZERES-MOGYORÓS CSOKIFONDÜ MARCIPÁNNAL ÉS GYÜMÖLCCSEL

hozzávalók

a fondühöz

50g 99% kakaótartalmú Lindt csoki

100ml kókusztej (én a DM bio kókusztejét használom, mert az az egyetlen adalékmentes)

2ek juharszirup

igény szerint még méz

1 marék pekándió/törökmogyoró

1-1 csipet őrölt kardamom, fahéj, szerecsendió és csillagánizs (elhagyható)

1/2tk vaníliaesszencia vagy fél rúd vanília kikapart magja

igény szerint 1tk sötét rum/jó minőségű konyak illetve friss piros chili paprika (elhagyható)

mártogatáshoz

körte, alma, mandarin, banán, friss vagy aszalt füge, kaliforniai paprika, kézműves, nyírfacukorral készült marcipán (én a Régimódit veszem a biopiacon, ami 50% mandula + 50% nyírfacukor... de van nádcukros verzió is)

Az elkészítés pofonegyszerű. A csokit összetöröm, és a kókusztejjel, a rummal/konyakkal illetve a fűszerekkel együtt a fondütálba teszem, alágyújtok a mécsessel, és addig hevítem alkalmankénti kevergetés mellett, amíg a csoki teljesen fel nem olvad. Idő közben a chilit felvágom, kimagozom, felaprítom, továbbá a gyümölcsöket, paprikát felkockázom, a marcipánt rusztikusan falatnyi darabokra szedem, a mártogatnivalókat egy dekoratív tálra teszem. Végül a pekándiót/törökmogyorót késsel felaprítom, és a kívánt mennyiségű chilivel hozzákeverem a csokifondühöz. Mindent az asztalra transzportálok, kiosztom a fondüvillákat és a szalvétákat... Indulhat a habzsidőzsi. (Aki pedig nem akar variálni az egészséges hozzávalókkal, csak egyszerűen a lovak közé akar csapni, az szimplán csoki-tejszín-méz kombóból előállíthat egy egyszerűbb ízvilágú variánst, és mártogathat bele banánt, körtét, kekszet.)

Asszem, nálunk 5 és 10 perc közötti időtartamot élt meg a tál. 

Legközelebb fehércsokival vagy meleg, mandulatejből, mézzel készült kardamomomos, sáfrányos madártejjel próbálom, tavasszal fűszeres bogyósgyümölcsökkel. Hmmm...

Éva

Utólagos Karácsony

Nem túl távoli még az Ünnep. Sokhelyütt - nálunk is - állnak még a fák, az ajándékok egy része még szem előtt. A gyerekbetegség miatt elmaradt társasági morzsaparti helyett családi morzsapartit tartunk a héten. A fagyasztóból kerültek elő a bedobozolt finomságok, így főznöm kevesebbett kellett, ráadásul ünnepi étkek emelték az "est fényét" majd mindennap végén. Hogy mi volt a menü Szenteste egyébként, amiből most dőzsölünk? Egyszerűen elkészíthető, mégis az Ünnephez illő fogások: vendégváró - karamellizált hagymás mini quiche-ek, leves - lencsekrémleves füstölt lazaccal, előétel - libamáj crème brûlée, főfogások - csillagánizskéregben egyben sült rozé szűz gránátalmás cékla-sabayonnal és Marsala borban párolt gesztenyével illetve pármai sonkába tekert zöldfűszeres ördöghal kéksajtos burgonyagratin-nel, desszert - karácsonyi pohárkrém grillezett fügével és sült Alaszka, ital gyanánt ezúttal chilivel fűszerezett forralt bor a szokásos italok mellett. Ezen receptek egy részét már föltettem, a fennamaradókat sorban megosztom.

CSILLAGÁNIZSKÉREGBEN SÜLT SERTÉSSZŰZ GRÁNÁTALMÁS CÉKLA-SABAYONNAL ÉS MARASALA BORBAN PÁROLT GESZTENYÉVEL

Ezt a szűzpácot már korábban kigyúrtam, így a receptben is az egy éve feltett posztra utalok vissza.

hozzávalók

a szűzhöz

ld. itt

a cékla-sabayonhoz

4db közepes cékla

2db alma

2dl száraz fehérbor

4 tojássárgája

1db gránátalma

4dkg vaj

só, frissen őrölt bors

1ek méz

a gesztenyéhez

300g fagyasztott főtt egész gesztenye

1dl Marsala bor

kevés olívaolaj

A szűz elkészítése itt.

A sabayonhoz a céklát és az almát megpucolom, feldarabolom, és párolórácson, fedő alatt, gőzben puhára párolom (két ütemben: először csak a céklát teszem föl, mert annak több idő kell, majd mikor már majdnem puha, mellé teszem az almát is, és a kettőt együtt párolom készre). Egy botmixerrel kb. fél liternyi párolólével együtt az almás céklát lepürésítem, félreteszem. A borból kiforralom az alkoholt, kihűtöm, majd egy tálba öntöm, hozzáadom a tojássárgáját, és vízgőz fölött habverő segítségével folyamatos keverés mellett felhabosítom vigyázva, hogy a tojás ne csapódjon ki. A gránátalmákat citrusprésen kifacsarom, és hozzákeverem a sabayon alaphoz, sózom, borsozom, mézzel ízesítem, majd elkeverem benne a vajat. Hozzádolgozom a céklapürét, és ha szükséges még kevés párolólével lazítok az állagán. (A képen látszik, hogy nem lett kifogástalan az állaga... majd következőre.)

Amennyiben egyszerre készítek mindent, a gesztenyéhez már csak akkor fogok hozzá, amikor párolórácson van az alma is, a szűz pedig a fóliában pihen szeletelésre várva. A gesztenyéket egy serpenyőbe borítom, aláöntöm a bort, felforralom, és addig kevergetem, amíg a gesztenyék fel nem szívják az összes bort. Végül kevés olívaolajjal összeforgatom, hogy szép fényes legyen.

Tálaláskor a püréből kanalazok a tányérokra 3-3 kétujjnyi vastag szeletre vágott szüzet és néhány szem gesztenyét teszek mellé. Januárban is érdemes kipróbálni.

Éva

"S jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat..."

"...Mig állni látszék az idő, ..." - na, az nem látszék állni. Vészesen közelegnek az Ünnepek, ezzel együtt nő a nyomás. Ez vizsgaidőszakokban is fokozta a teljesítményemet, ahogy a munkában a határidők közeledte is serkentőleg hatott rám. A nyakunkba liheg a Karácsony, mi meg loholva készülődünk - legalább is a többség. Hál' Istennek a mai világban már nem szükséges részévé válni ennek a hömpölygő, tolongó embercsordának, ami az év végén a városokat ellepi: ki sem kell mozdulnunk otthonról, az ajándékokat a meleg takaró alól egy bögre teával a kezünkben, a fotelünk kényelmes öleléséből is beszerezhetjük, persze ha van elképzelésünk róla, hogy mit szeretnénk. Kevés évközbeni odafigyeléssel ősz végére szerencsés esetben az ember nagyjából már tudja, hogy kinek mivel szerezhet örömet, az Internet áldásos jelenléte pedig megkönnyíti a beszerzést: én idén szinte minden elképzelésem kapcsán már jól bevált módszerrel a világhálón tájékozódtam - felkutattam, összehasonlítottam, megrendeltem, házhoz szállíttattam. Most már nincs más dolgom, mint a menüt megalkotni, kísérletezni, ötletelni. S így jutott is eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat...

GYÖMBÉRREL ÉS KARDAMOMMAL FŰSZEREZETT RÉPÁS NARANCS-SORBET

(Megjegyzem: ez nem vicc, ennek frankón ilyen színe van!)

hozzávalók

3dl víz

1/2dl Cointreau (narancslikőr)

5 egész csillagánizs

1 ek egész szerecsendióvirág (elhagyható)

1 rúd fahéj

5 egész kardamommag

30dkg répa

1/2l frissen facsart narancslé

1 narancs reszelt héja

2ek frissen reszelt gyömbér

1tk őrölt kardamom

2-3ek méz

tálaláshoz extra narancshéj, esetleg Cointreau

Ezt a desszertet egy reggeli készülődés mellett összeállíthatjuk, és egy neki szánt félnapos fagyoskodás után este tálalható is.

A vizet és a Cointreau-t az egész fűszerekkel egy párolóedény aljába öntöm, felteszem forrni. A répát megpucolom, feldarabolom a fűszeres víz fölé teszem egy párolórácson, és fedő alatt puára párolom. Amíg a répa elkészül, a narancs levét kifacsarom, belereszelem a gyömbért, hozzáadom a narancshéjat, az őrölt kardamomot és a mézet, az egészet jól elkeverem. Amikor a répa megpuhult, a párolólével együtt félreteszem (mondjuk ki a teraszra) kicsit hűlni, hogy a forró hozzávalók ne öljék meg a narancs és a méz vitamintartalmát. Amikor a répa és a kb. 2.5dl-re "zsugorodott" fűszeres lé már csak langyos, hozzáadom a fűszeres narancsléhez, és az egészet egy botmixer segítségével lepürésítem, majd egy műanyag tárolódobozban vagy akár különböző formájú szilikon jégtartókba adagolva beteszem a fagyasztóba. Ha van alkalmam, a nagy tégelyes sorbet-t nap közben többször megkeverem, hogy fellazítsam a textúráját. Amint kellően megfagyott, extra reszelt narancshéjjal kínálom. Ha csak felnőttek fogyasztják, tálaláskor egy-egy féldeci Cointreau-val fokozhatom a hatást... minden értelemben.

Akár a karácsonyi menüsorba, akár a szilveszteribe remekül beilleszthető fogás, de a színe miatt Halloweenkor sem elvetendő.

Éva

Cseppnyi luxus

A libamáj egy ritkán megengedhető luxus a háztartások számára. Édesanyám Karácsonykor szokta feltálalni a csodálatos állagú, krémes, forró, zsírjában sült libamájremekét, ami osztatlan sikert arat rend szerint. Tőle tanultam, hogy a májat fokhagymás tejben kell érlelni 1-2 napot sütés előtt, majd közepes lángon zsírjában pirítani. A mennyei májat én korábban birsalmakompóttal körítettem a saját tányéromon, amiről annak a tetemes cukortartalma miatt, mint olyan sokminden másról, leszoktam, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hát újraalkottam a fogást a magam szájíze szerint. Íme.

KÓKUSZTEJBEN PÁCOLT LIBAMÁJ KÓKUSZOS-MAZSOLÁS-FŰSZERES BIRSALMÁVAL ÉS BALZSAMOS LILAHAGYMÁVAL

hozzávalók

a májhoz

4dl kókusztej

1ek só

4 gerezd fokhagyma

1 hízott libamáj

1dl kókuszolaj

a birsalmához

2 birsalma

1/2 citrom leve (esetleg kevés reszelt citromhéj)

15dkg mazsola

2dl kókusztej

1tk őrölt szegfűszeg

1tk őrölt szegfűbors

1tk őrölt csillagánizs

3-4 ek nyírfacukor/méz

3ek kókuszpehely (nem reszelék, pehely!)

a lilahagymához

2ek olívaolaj

1ek szezámolaj

3 lilahagyma

1dl száraz vörösbor

2ek édes krémes balzsamecet (plusz még kevés a tálaláshoz)

A májat 1-2 nappal a sütés előtt bepácolom. Ehhez a kókusztejet egy tálba öntöm, hozzáadom a sót, belereszelem a fokhagymát, a pácolt alaposan elkeverem, majd belehelyezem a májat úgy, hogy a pác teljesen ellepje, és lefedve beteszem a hűtőbe.

A sütés napján készítem el a köreteket is. Elsőként megpucolom a lilahagymát, félbe vágom, majd vékonyan felszeletetelem. Az olívaolajat a szezámolajjal alacsony lángon felhevítem, beleteszem a hagymát, meglocsolom a borral és a balzsamkrémmel, jól összeforgatom, és fedő alatt párolom vagy 20-25 percig.

A birsalmákat szintén meghámozom, megöntözöm a citrom levével - esetleg reszelek hozzá a citrom héjából -, és a mazsolával együtt egy aprítógépben salsa álllagúra aprítom (nem pürét, hanem apró darabokat szeretnék). Az így kapott keveréket felteszem a kókusztejjel, a fűszerekkel, a kókuszpehellyel és a nyírfacukorral fedő alatt alacsony hőfokon párolódni ugyancsak nagyjából 20 percre. 

Végül egy serpenyőben közepes lángon felforrósítom a kókuszolajat. A májat kiveszem a pácból, letörölgetem, és beleteszem az olajba. Kb. 15 perc alatt sül meg úgy, hogy szépen megpirul a külseje, és krémes, puha marad a belseje. 3-4-szer megfordítom a sütés során mindkét oldalára. Ha elkészült, kiemelem a zsiradékból, és félreteszem pár percre hűlni, hogy szépen tudjam szeletelni.

Tálaláskor a májat kétcentis szeletekre vágom, a kókuszos birsalmából kanalazok a tányérra, elrendezem rajta a májszeleteket, körbelocsolom a balzsamkrémmel, és egy-egy kupac lilahagymával teszem teljessé a kompozíciót. Frissen őrölt borssal szórom meg végül. Lehet még variálni madársalátával, esetleg kevés durvára vágott dióval, a ropogós kókuszpehellyel, de én itt leálltam. 

Gyermekeim apja volt a kísérleti nyúl, aki úgy megdícsérte a szokatlan ízkombót, hogy elbőgtem magam... (Asszem, mostanra nagyon felspannolódtok a hormonjaim. Lassan érkezik a tesó...)

Éva

Keleties varázs

A Kelet már az ókorban is meghatározó tényező volt: a kereskedelmi utak egyik legfőbb kiindulópontjaként Kína, India népes országai, csodás kultúrái csak úgy ontották magukból a Nyugat népe számára egzotikus és értékes portékákat. Gondoljunk csak a selyemre vagy a fűszerekre. Ez a varázs a mai napig nagy hatást gyakorol ránk: a keleti orvoslás, harcművészetek, kulinária, lakberendezés mind-mind jelen vannak a hétköznapjainkban, meghagyva a maguk kulturális lenyomatát a folyton formálódó világunkban, így az én konyhai világomban is.

ÖTFŰSZERES SÜLT GESZTENYE

A gesztenye kiválasztása nem egy egyszerű mutatvány. Bármennyire is a hazai termények hithű támogatója vagyok, be kell ismernem, hogy legjobbak az olasz, nagyszemű gesztenyék. Én a múlt héten a biopiacon vettem kisszemű magyar árut, de sajnos nem volt olyan zamatos, mint az olasz testvérei, úgyhogy valószínű, mint a dinnye esetében, itt is a biopiacon kívül fogok keresgélni. Ettől függetlenül megsütöttük - kicsit másképp, persze -, megettük, jól esett: testnek, léleknek egyaránt.

hozzávalók

1kg gesztenye

2l víz

1 púpos ek ötfűszerkeverék vagy egész fűszerek, mint 1 rúd fahéj, 3 egész csillagánizs, 1ek egész kardamom, 1ek egész szegfűbors és 1ek egész szegfűszeg, esetleg még 1ek egész szerecsendióvirág

A gesztenyéket 1-2 nappal a sütés előtt előkészítem: megmosom őket, és vigyázva, hogy ne vágjam át, mélyen beirdalom (lehet egy vágással a száliránnyal keresztbe, vagy szimpla esetleg dupla kereszttel - kinek hogy tetszik, nem ezen múlik a sikere). A fűszerkeveréket száraz serpenyőben megfuttatom magas lángon, hogy kiengedje az aromáját, és elkeverem a vízzel. Vagy ha kedvem és időm van, csinálok egy fűszeres alaplevet a szokásos módon: 2l vízbe beledobálom az egész fűszereket. Ezt mind felforralom, és akár forrón ráöntöm a gesztenyére, majd hagyom állni a lében 1 vagy 2 napig. Számítsunk rá, hogy a kétféle fűszerezésnek eltérő ízvilága lesz, hisz az ötfűszerkeverék más hozzávalókat tartalmaz, mint az általam javasolt alaplé, nevezetesen: szecsuáni borsot, ánizst vagy csillagánizst, szegfűszeget, fahéjt és édesköményt.

Az áztatás végére látható, hogy a gesztenyék szépen megszívták magukat, megdagadtak. A sütőt ekkor bekapcsolom 190 fokra. A gesztenyéket egy tepsin szépen elrendezem vágott felükkel fölfelé, alaposan bespriccelem őket a vízzel, amiben áztak, és 25-30 percre betolom a tepsit a sütőbe. Menet közben még egyszer bespriccelem a gesztenyéket... az áztató levet meg felhasználom megint teához, forralt borhoz, gyümölcs alapú leveshez... akár gesztenyekrémleveshez.

A sütés végére a gesztenyék szépen szétnyílnak, könnyű lesz őket pucolni, és ha szerencsénk van, még kellően édesek is. Friss gesztenyéből a legfinomabbak a desszertek is, így ha van rá érkezésünk, nekieshetünk a már korábban felposztolt könnyű, szintén ötfűszeres, mascarponés gesztenyedesszert elkészítésének is.

Irány a piac!

Éva

Bájbáj Szása!

Azaz: Ádi! Ha valamikor, hát most előrelátható, hogy muszáj lesz jó időre nélkülöznünk ezt a drága embert, ugyanis külhonba eszi a fene turnézni a kedvenc darabjával, a Szépség és a Szörnyeteggel. Vagy két hónapig lesz távol, ilyen hosszú eltáv esetén pedig dukál a búcsúparti. Készülünk minden finomsággal. A busás teendőim miatt hetek óta rajtam ülő alkotói válságnak is jót tett ez a "kényszer", mert megszületett az alábbi recept. Nem mondom, hogy nincs mit finomítani rajta - mondjuk a mandarinízt meg lehetne bátran duplázni a krémben -, de első próbálkozásnak elég jó lett (merthogy megdézsmáltuk a buli előtt). Kíváncsi vagyok, mit szólnak hozzá a többiek!

EGZOTIKUS DIÓTORTA SÜTŐTÖKÖS-MANDARINOS MASCARPONEKRÉMMEL

hozzávalók

a tésztához

200g dió

4 tojás

4ek méz

200g sütőtök

1 púpos ek teljeskiőrlésű liszt

1/2 zacskó sütőpor

1/2tk kurkuma

1/2 szerecsendió frissen reszelve

pici só

kevés vaj

a krémhez

200g sütőtök

1/2l fűszeres párolólé (benne: 2 egész csillagánizs, 1 rúd fahéj, 1tk szerecsendióvirág, 1tk egész szegfűbors, 1tk egész szegfűszeg)

2 mandarin leve és reszelt héja

1ek naracsvirágvíz

1/2kg mascarpone

4ek méz

5 egész kardamom magja porítva

1tk őrölt csillagánizs

a díszítéshez

1 mandarin héja

1ek darált mák

száraz virág, levél és fahéjrúd

Először a tésztát készítem el. Ehhez különválasztom a tojás sárgáját és fehérjét. A sárgáját a mézzel alaposan felverem, amíg ki nem világosodik. A diót ledarálom, a sütőtököt nyersen lereszelem, és a fűszerekkel valamint a liszttel, a sütőporral együtt óvatosan beledolgozom a mézes tojássárgájába. A sütőt 160 fokra beállítom. A tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, és azt is a tésztaalapba forgatom. Egy kb. 20cm-es kapcsos tortaformát kivajazok, beleöntöm a masszát, és kb. egy órára beteszem sülni - tűpróbával ellenőrzöm, hogy kész-e.

A krém összeállításának majd csak akkor látok neki, amikor a tészta elkészült, kihűlt és így tölthető, de a tököt előre már megpárolhatom, hogy az is ki tudjon hűlni, mire sorra kerül. Ehhez a fél liter vizet fölteszem a fűszerekkel, fölé egy párolórácson érkeztetem a kb. 3cm-es kockákra vágott nyers tököt, lefedem, és nagyjából 10 perc alatt puhára párolom. Lefedve felhasználásig mehet a hűtőbe. (A fűszeres párolólevet sem hagyom kárba veszni: hozzáöntöm egy másik fél liter almateához, ízesítem, és gyertyafény mellett elszürcsölgetem elmerülve az illatokban, az ízekben, a hangulatokban, amit teremt.)

Amikor a tészta töltésre kész, a mascarponét a mézzel keményre, habosra verem. A tököt a mandarin kifacsart levével és a lereszelt héjával, a narancsvirágvízzel és a fűszerekkel egy robotgépben pürésítem, majd óvatosan beleforgatom a mézes mascarponéba. Gyönyörű barackvirág színe lesz. 

A torta tésztáját keresztbe ketté, de akár háromfelé vágom. A krémet a rétegeken szétosztom úgy, hogy a torta oldalát is körbe be tudjam vonni vele.

A végére marad a díszítés. Én mandarinhéjjal és darált mákkal szórtam meg a torta tetejét, ezek után két fahéjrudat és színben passzoló száraz virágot illetve leveleket helyeztem el valamiféle kompozícióban raja. De lehet variálni mandulával, ici-pici dísztökkel, vagy csinálhatunk barnacukorból, tökmagból, mandarinhéjból grillázst, amit összetörünk, és a szilánkokat beleszurkáljuk a torta tetejébe... végtelenek a lehetőségek. Én ősziesre, kicsit Halloween-esre vettem a figurát.

Jelentem, jómagam olyan ügyetlen voltam az összeállításnál, hogy a felső réteg háromfelé esett, úgy kellett összetákolnom a fotóhoz, de ízre, lehet azt mondani, hogy rendben volt. Majd holnap erősít vagy cáfol a nagyközönség. Addig tessenek nyugodtan kipróbálni.

Jó hétvégét!

Éva

Elmúlás

Az elmúlás van, hogy szép, van hogy drámaian hirtelen történik. Akár az évszakok változását, akár az életünk epizódjait vesszük sorra, minden esetben azt, ami valami jót jelentett, nehezen engedjük, és kisebb/nagyobb traumaként éljük meg, hogy a "favant felcseréli a favolt"... ahogy Weöres Sándor Faiskolájában elhangzik. És persze vannak olyan változások, amiről tudjuk, hogy szebbé, könnyebbé teszik a mindennapjainkat. Bármi változzék is, legyen az a jó rosszabbra, a rossz jobbra, hajlamosak vagyunk nem hagyva magunknak időt az alkalmazkodásra sürgetni az új egyensúly beálltát.

A visszaszámlálás sok tekintetben megindult. Itt az ősz, ezzel lassan az év vége, bár a szeptember ezt egy nagyon kíméletes átmenettel adja a tudtunkra... valahogy úgy, ahogy tavaly. A lányom 3 nap múlva 5 éves - nem egészen egy év múlva iskolapadba ül át. A másik lányom néhány héten belül megszületik, és soha többé nem leszünk hárman. Jómagam rohamléptekkel haladok a negyven felé és a dédelgetett terveim megvalósítása irányába. ...Még a Spooonnál is vannak változások. Minden örök mozgásban van: ez a fejlődés garanciája.

Ezért van, hogy minden változásban, még a legtragikusabb változásokban is van valami várakozással teli izgalom. Ha más nem, hát az, hogy hogy mit tartogat nekünk az új élethelyzet, mit kezdünk a benne rejlő lehetőségekkel, meg tudunk-e felelni az új körülmények támasztotta kihívásoknak, fogjuk-e tudni szeretni, látni benne a megnyíló új kaput, vagy a becsukódó felé forgolódunk csak vissza. 

Sokan az őszt tartják az elmúlás legszemléletesebb szimbólumának. Nekem mindig az újrakezdést jelentette, hiszen ilyenkor lettem egy évvel nagyobb diák, találkoztam újra az osztálytársakkal, ismertem meg az új tanáraimat, az új tantárgyaimat. Ilyenkor kezdődik a szüret, az újbor szezonja, az őszi kirándulások ideje is eljön. Az őszi fények és színek egyszerűen gyönyörűek. Ha ez az elmúlás, hát én örömmel időzöm benne.

Az ősz egyik csodája a szőlő, a szüret, a bor mellett a szilva is. A színe, az íze, a sokoldalúsága ontja ránk a lehetőségeket, amikkel nem csak azért jó, ha élünk, mert alámerülhetünk a kulináris változatosság kimeríthetetlenségébe, hanem mert az egészségünkkel is nagyon jót teszünk, ha gyakran fogyasztjuk.

PIKÁNS SZILVAKRÉMLEVES MARSALA BORRAL ÉS RÓZSABORSSAL

Mint az tudvalévő, minden zöldség és gyümölcs akkor ad a legtöbbet, ha nyersen fogyasztjuk, de legalább is a legkíméletesebb hőkezelésnek tesszük ki. (A hagyományos magyar konyha főzési technikái a fentiekkel nem igazán vannak összhangban.) Ennél fogva mostanában igyekszem a lehető legtöbb dolgot nyersen enni/inni, hogy kellően feltankoljak a téli nap- és vitaminhiányos időszakra. 

Amellett, hogy a gyümölcsöket, zöldségeket nyakra-főre préselem, facsarom, centrifugázom, salátákat gyártok, a krémleveseimet is megreformáltam. Legalább is ami a gyümölcskrémleveseket illeti. (Rosszul vagyok a gondolattól, hogy mit művelnek a menzai gyümölcslevesekkel, pl. a meggylevessel: először is agyoncukrozott, szétfőzött, tartósított meggybefőttből csinálják, aztán még főznek rajta egy sort, telenyomják további tetemes mennyiségű cukorral, keményítővel, tejjel/tejszínnel... Ez minden, csak nem egészséges.) Rákaptam arra, hogy csinálok egy fűszeres alaplevet, amit lehűtök, és nyersen belepürésítem az adott gyümölcsöt, utólag szükség szerint édesítem, ízesítem. Így készült legutóbb a körtekrém-, vagy korábban az eperkrémlevesem is, de erre az analógiára kreáltam a tegnapi vacsora kezdő fogását is - a család fékezhetetlen örömére.

hozzávalók

1dl Marsala bor (édes spanyol likőrbor)

3/4l víz

1 rúd fahéj

1tk borókabogyó

1ek rózsabors

3 egész csillagánizs

1 csík narancshéj

(aki pikánsabban szereti, annak 1 egész friss chili)

1/2kg szilva

2-3ek méz vagy juharszirup

ízlés szerint rózsabors és joghurt tálaláskor

(utólag kipróbáltam: kevés szezámolaj a füstös íze miatt, illetve pár csepp jó minőségű balzsamecet is dobott rajta nem keveset)

Az alapléhez a bort a vízzel, a fűszerekkel és a narancshéjjal felteszem forrni. Amikor elkezd gyöngyözni, onnantól számítva kb. 10 percig főzöm, hogy a léből az alkohol távozhasson. Idő közben a szilvát megmosom, és kimagozom. Amikor az alaplé elkészült, leszűröm, kicsit hagyom hűlni, majd belepürésítem a szilvát. Igény szerint a levest szűrőn átpasszírozom (így krémesebb lesz), majd ízesítem a mézzel/juharsziruppal, és tálalom. Én első körben csupán rózsaborssal szórtam meg, de remekül passzol hozzá pár csepp szezámolaj és/vagy balzsamecet valamint kevés joghurt is. (Ha nem azonnali fogyasztásra készítem a levest, megfőzhetem egy reggeli készülődés során az alaplevet, majd leszűrve hűtőbe tehetem, a frissen magozott hideg gyümölcshúst pedig ráérek közvetlen az esti tálalás előtt belepürésíteni a jégbehűtött alaplébe és ízesíteni.)

Ha valaki durvítani akar, kínálhat hozzá betétnek sült vagy melegen füstölt kacsamellet esetleg kacsa-/libatepertőt.

Csupa erő, egészség, élvezet - és rém egyszerű!

Szép hétvégét!

Éva

Szigeti veszedelem

Prince. Veszedelmes egy figura. Őrült talentum. Mit sem vesztett több évtizedes fényéből, bár tény, hogy számomra utóbb értékelve az élményt kicsit úgy hatott, nem adott bele apait-anyait. Az ő "szigeti" szemléjére való ráhangolódás céljából némi fingerfoodra és alkoholos alapozásra, nem pedig vérszagra gyűlt az éji vad nálunk. Köztük volt az az angyalian kedves pár, akikkel még a Külkeres éveimben szőttem szorosra a baráti szálakat. Kora és Marci azóta négytagú családdá bővültek, és elhagyva a fészket Brüsszelben szívják el az ottaniaktól a levegőt, mérhetetlen intellektussal telített széndioxidot pöfögve vissza a belga légkörbe.

Messziről jött barátaink ugyan pár óra csúszással, de nem érkeztek üres kézzel: hazai házi termesztésű biokörtével ajándékoztak meg - egy zsákkal. Konkrétan. A zsák tartalmát rendszeresen meg-megdézsmálva sem jutottam a végére, így kifundáltam az optimális nyári végzetét, amivel ebben a hőségben koncert előtt vagy után is öblíthetünk kedvünkre.

HIDEG FŰSZERES NYERS KÖRTEKRÉMLEVES DIÓVAL, SAJTTAL

hozzávalók

1.5l víz

1dl jó minőségű körtepálinka

1 rúd fahéj

1 rúd vanília

3 egész csillagánizs

6 egész szem kardamom, borókabogyó, szegfűbors

10db közepesen puha körte

2dl kefír vagy joghurt

2-3ek méz

A vizet a pálinkával és a fűszerekkel - amik közül a vaníliát fölhasítom, a magját a kikaparom, és a rúddal együtt vízbe teszem - felforralom. Hagyom pár percig gyöngyözni, hogy a pálinka alkoholtartalma elfőjön. Ha a fogás vitamintartalma szempont - nálam az -, akkor itt egy pár órára le is állok, hogy a körtéket csak frissen, közvetlenül fogyaszás előtt dolgozzam bele. Amennyiben arra később nem lesz idő, úgy a fűszeres alaplé forralása közben a körtéket megmosom, kicsumázom, felnégyelem, és egy botmixer segítségével krémesre turmixolom, végül a kefírrel alaposan elkeverem, lefedve hűtőbe teszem. Az idő közben nagyjából 1.3dl-re redukálódott alaplevet leszűröm, hagyom annyira kihűlni, hogy hűtőbe tehessem, majd bekísésrem a hűsre a körtépüré után. (Én megcsináltam az alaplevet reggel, lehűtöttem, és este frissen dolgoztam fel a körtét, és kevertem hozzá a mézzel, kefírrel együtt.)

Tálaláskor a kefíres körtepürét és a  jól lehűlt fűszeres alaplevet a mézzel selymesre elkeverem, tálakba merem, és pirított diót, kecske- vagy kéksajtot kínálok hozzá. Ízlés szerint borsozhatom is frissen őrölt borssal.

Hihetetlen finom, üdítő és vitamindús fogás. (Kevesebb alaplével mártásként is szolgálhat, de fagyi/sorbet gyanánt is lefagyasztható.)

Egészségünkre!

Éva

1009

"Anya, tíííííz pontot adok neked erre a reggelire! ...Nem! Szááááááz pontot! ...Nem, ezer pontot!" Mire apa is befut az asztalhoz: "Én ezeregyet!" Lola: "Én ezerkettőt!" Apa: "Ezerhárom!" Lola: "Ezerkilenc!" ...Nos, így zárult a ma reggeli licit. A sok közül egyelőre egyetlen valóban használható, emellett rendkívül kreatív gyerekételeket tartalmazó könyvem egyik receptje ihlette a mai napindítót, mint ahogy a tavalyi gyereknapi ételsorunk két másik receptjét is (tonhalas frittata és grillzöldséges kuszkusz). Nem sokat változtattam rajta, csak amit a saját, gyerekszűrőn átküldött szájízem diktált.

FŰSZERES ALMAKRÉMMÁRTOGATÓS JUHARSZIRUPOS-PEKÁNDIÓS KEKSSZEL

hozzávalók

2-2 juharszirupos-pekándiós keksz (Culinaris), de sima pirítóssal is finom

a krémhez

2 db alma

100g kesudió

1/4 lime leve 

2ek juharszirup vagy méz

1/2tk fahéj

1 csipet garam masala és/vagy 1-1 csipet őrölt szerecsendió, kardamom és csillagánizs (elhagyható)

Az almát megmosom, kicsumázom, és a kesudióval együtt robotgépben pépesítem. Beledolgozom a krém többi hozzávalóját és a keksszel vagy pirítóssal, egy nagy pohár frissen facsart narancslé kíséretében tálalom. 

Ez a recept nem szezonális, hozzávalói bármilyen évszakban könnyen hozzáférhetők. 

(Egyébként pedig el tudom képzelni egy jó fűszeres hús vagy sült sajt mellé mártogatni.)

Szép hetet!

Éva

Az elveszett bárány

Neeeem, nem, kérem, itt most nem egy bárányrecept következik. Az túl direkt lenne. Ehelyett egy desszert, aminek a képe májustól díszelgett a galériánk téli receptalbumának nyitóképeként, ezzel borzolva az olvasói idegeket, ám tartalom nem került mögé. Mostanáig. Nem került mögé, mert az eveszett tortaformámat gyászoltam, ami nélkül a híres-neves pekándiós-kardamomos körtetortát nem voltam hajlandó megsütni. Ezt a most következő almatortát süthettem volna másban is, de azért sem. Dacoltam. A tavaly több ízben megsütött és egy alkalommal meg is örökített tortám képével (ld. lent!) "wanted" címszó alatt köröztem az edényt a facebookon, telefonálgattam a barátaimhoz, személyes interjúkat készítettem a lehetséges hollétéről, sütis vendégségek élményét rekonstruáltam, kutattam a lehetséges uánpótlásért a neten, de sehol semmi semmi. Mígnem egy gyanútlan baráti látogatás alkalmával jött a megvilágosodás, és ezzel együtt a forma. Azóta megállás nélkül nyüstölöm a Család, de főleg a legkisebb legnagyobb örömére.

AUSZTRÁL-ÚJ-ZÉLANDI FŰSZERES ALMATORTA HÁZI TOKAJIS ALMAKOMPÓTTAL ÉS ROPOGÓS ZABKRUSZTÁVAL

A recept eredeije a Nélkülözhetetlen sorozatból származik, amit aztán én saját szájízre szabtam, és egy kicsit meg is bolondítottam. A kép pedig tavaly téli. Épp itt volt az ideje megszövegezni.

hozzávalók

a tésztához

125g teljeskiőrlésű liszt

75g vaj

1 tojássárgája

1ek jéghideg víz

a töltelékhez

75dkg alma

1/2-1 dl Tokaji aszú

1/4tk őrölt csillagánizs

1/4tk őrölt fahéj

1/4tk őrölt szegfűszeg

2-3ek méz/nádcukor/nyírfacukor

a bevonathoz

125g hengerelt zab

60g teljeskiőrlésű liszt

60g nyers nádcukor

10dkg vaj

3ek juharszirup (Ádi után folytatva a sort)

(esetleg 60g dió)

Először a tésztát készítem el. A lisztet egy keverőtálba szórom, a vajat felkockázva hozzáadom, és a két hozzávalót gyors és erős mozdulatokkal alaposan összegyúrom. (Ezt jelen esetben egy az egyben a négyéves lányom csinálta, mialatt én meg tudtam pucolni az almákat, amit egyébként előzetesen szintén ő mosott meg. Tökéletes munkát végzett, én pedig mérhetetlen büszke voltam rá!) A tojást és a vizet egy villával beledolgozom, végül az egészet még egyszer kézzel átgyrom. Egy cipót formálok belőle, lelapítom kicsit, és enyhén belisztezve egy fóliába csomagolom, majd fél órára a hűtőbe teszem.

Amíg a tészta dermed, elkészítem a kompótot. Az almát meghámozom (uyge, én ezen már túl voltam ekkorra), és nagyobb cikkelyekre vágom. Egy edénybe teszem az almadarabokat, megöntözöm a tokajival, hozzáadom a fűszereket valamint a mézet, és 10-12 percig párolom, hogy megpuhuljon, de ne főjön szét.

A köztes időben a zabkrusztának állok neki. (...Én, vagy a "még szeretnék valamit csinálni, anya" mondatokat ismételgető, munkakövetelő gyerermekem.) A zabpelyheket a liszttel és a cukorral, valamint - bár eddig még sosem csináltam így, ez most, a bejegyzés írásakor öltött a fejembe - ha úgytartja kedvem, durvára tört dióval összeforgat(tat)om. Ezt követően egy edényben felolvasztom a vajat, hozzákeverem a juharszirupot, és a szárazanyagoz adom. Egy villával alaposan eldolgozom. Jöhet az összeállítás.

A sütőt 180 fokra izzítom. A tésztát a hűtőből kivéve, kissé belisztezve két sütőpapír közt akkorára nyújtom, hogy egy kb. 20 centis, nem túl magas tortaformán 4-5 centivel túlnyúljon. (Ez mostmár nálunk szintén Lola állalndó feladata, mióta megkapta a profi kis égszínkék nyújtófáját. Még nekem sincs ilyen mesteri darabom, mint neki! De ami késik, nem múlik!) A felső sütőpapírt levéve egy gyors mozdulattal belefordítom a tésztát a sütőformába, és óvatosan lehúzom róla a másik sütőpapírt. Nagyon vékony a tészta, ezért ügyesen kell bánni vele, hogy ne szakadjon el. Az egyik használt sütőpapírt lazán visszateszem rá, megszórom nehezékkel (nekem erre egy zacskó mungóbab van rendszeresítve a sütőeszközöket tároló szekcióban), és tíz percre betolom sülni. A tíz perc elteltével a tésztát kiveszem a sütőből, leemelem róla a papírt a nehezékkel együtt, és egy kicsit hagyom hűlni. Pár perc elteltével nekilátok megtölteni a formát. Az almadarabokat leszűrom, és elrendezem a tésztán, a juharszirupos(-diós) zabbal pedig egyenletesen bevonom a torta tetejét. 30 percig sütöm, amíg aranybarna és ropogós nem lesz. (Megvallom őszintén, nekem a ropogós állagot nem mindenkor sikerül elérnem - ahogy tegnap sem /ld. lenti kép!/, és még nem jöttem rá, hogy ez mitől függ, de majd kikísérletezem. Mindenesetre ettől nem kell megijedni, az ízélményből ez nem von le.)

Tálalni lehet forrón is - ilyenkor egy vaníliafagyi nagyon jól megy hozzá -, vagy hidegen. Mindenhogy nagyon finom lesz.

Szép hétvégét!

Éva