Már megint Marokkó

Ha már van a kamrában friss, sóban érlelt citrom (ez persze oximoron, dehogy friss, már két hónapja érlelődik), nem tudom megállni, hogy használjam minél gyakrabban. Új ötlet, hogy egyszer édességgel, akár egyszerű vaníliafagyival házasítom - a fejemben jónak tűnik a kombó.

Marokkó egyik legközönségesebb étele az olajbogyós, citromos csirke - a mi pörköltünkhöz mérhető a népszerűsége. Eredetileg egész csirkéből készül, nekem most csak mell volt itthon, valamint a hosszú főzési folyamatot és a csirkemájat mellőztem. Marokkó expressz.

CSIRKE OLAJBOGYÓVAL ÉS SÓBAN ÉRLELT CITROMMAL

kell hozzá

csirke (fejenként 20 dkg mell vagy combfilé)

olajbogyó (inkább zöld)

egy-két fej vöröshagyma

sóban érlelt citrom (csak a megmosott héjat használjuk)

egy csipet sáfrány

két-három gerezd fokhagyma

két-három babérlevél

egy teáskanál fahéj

egy csokor korianderzöld

olívaolaj

csirkealaplé (lehet bio kockából)

Melegítsd elő a sütőt 200 fokra. A csirkét csíkozd fel, olívaolajon pirítsd körbe. Aprítsd fel a vöröshagymát, fokhagymát, citromot. A csirkét borítsd tűzálló tálba (ha van tajine-od, most használd), kotord rá a zöldségeket és az olajbogyót, dobd hozzá a babérlevelet, öntsd nyakon az alaplével (amennyi pont ellepi) és szórd meg a sáfránnyal és a fahéjjal. Forgasd össze, mehet a sütőbe egy órára. Tálalás előtt szórd meg az apróra vagdosott korianderzölddel. Kuszkusszal klasszik (főzési tanácsadó minden dobozon, de kérésre megírom az expressz kuszkusz receptjét), anélkül paleo.

Ádám

Változnak az idők, változnak az emberek - jó esetben

Sokan idegenkednek más konyhák ízvilágától, leginkább azért, mert nem ismerik, nem szokták meg. Pedig milyen karakteres és kimeríthetetlen az indiai, a thai, a vietnámi, a kínai, a japán, az indonéz, vagy akár a mexikói, stb. kulinária! Valljuk be, a magyar konyha nem sok fűszert használ: mi megállunk zöldfűszerek terén a kapornál, snidlingnél és petrezselyemnél, estenknént a tárkony ficcen még be, az őrölt fűszerek pedig többnyire sós ételekben a borsot, a köményt és a paprikát jelentik, az édesekben a fahéjat. Slussz. Ezen felül előregyártott fűszerkeverékekben gondolkodik a magyar, és amikor azt mondod neki, hogy te koriandert adsz valamihez, akkor néz rád értetlenül, miközben ott az az "idegen" fűszer majd' minden grillkeverékben. Vagy ha netán a rozmaringot emlegeted, akkor fanyalog, hogy nem szereti, pedig a provanszi keverékben, amivel a sültjét pácolja, ott figyel az is a kakukkfű, a borsikafű, a majoránna és társai mellett. A gyömbér hallatán pedig egyenesen kirázza a hideg, miközben a mézeskalács alapját ez képezi. Ilyenek vagyunk mi. Amit nem ismerünk, arra hajlamosak vagyunk rávágni még kóstolás előtt, hogy nem szeretjük. Ha meg kóstoltuk, akkor is, és elfelejtjük, hogy a "nem szeretem" nem egyenlő a "nem ismerem"-mel. A kalandorok, mint én is, azt szeretik, amit megismertek, azt még inkább, amit nem - a többiek azt, amit megszoktak. A hagyományos magyar konyhában pedig a megszokás az nagy úr.

Az én párom nem volt egy egyszerű eset. A kevésnél is kevesebbet ismert, mondjuk így: "szeretett", ennél fogva elég egyhangú ételeket vett magához, abból is a nehéz, laktató fajtákat. Mellettem, aki meg nem igazán szereti kétszer ugyanazt látni a tányérján, ráadásul egészségtudatos, komoly kiképzésben részesült. Mára ott tartunk, hogy paleózik, és azokra az ízekre is nyitott, amit 7-8 éve, mikor letettem elé, fintorogva tolt el magától. Ilyen volt az a néhány thai fogás, amit azért szeretek időről időre ismételni, mint a Tom Yum, a Tom Kha Gai vagy a Thai zöld curry. (Ezekre azt mondta, hogy "Pfúúúj, olyan Thaiföld szaga van!" Jééé! :DDD) Úgy tűnik, ezek az ismétlések azért mégis megnyitottak valami kaput egyszercsak, mert a minap bátortalanul főzött thai ihletésű gyógyítónak szánt levesemre másnap azt találta mondani az én drágám, hogy "Ma többször gondoltam rá, és minden alkalommal összefutott a nyál a számban. Emmmmbertelen finom volt!" Mint egy szerelmi vallomás. Nekem azzal felér egy ilyen dícséret.

ÖTPERCES THAI IHLETÉSŰ GAZDAG ZÖLDSÉGES CSIRKELEVES

hozzávalók

1l csirkealaplé (bio leveskockából)

4dl kókusztej

2cm friss gyömbér

20dkg csirkemell

15db szárított shitake gomba

1 nagy répa

2 zellerszár

1 szál újhagyma

4-5ek halszósz

1/2 lime leve

1/2tk méz

1 nagy marék friss korianderzöld

tálaláshoz extra lime és friss piros chili paprika

A gombát fél órával a főzés kezdete előtt 3dl forró vízbe beáztatom. Ezután fél órával fogok csak hozzá a többi művelethez. Az alaplét a kókusztejjel felteszem forrni. A gyömbért vékonyan felszeletelem, hozzáadom a leveshez. A csirkét megmosom, centis kockákra vágom, mehet szintén a levesbe - fedő alatt alacsony lángon addig főzöm, amíg meg nem puhul. Közben a répát megtisztítom, julienre vágom, a zellerszárat, az újhagymát és a megpuhult gombát vékonyan felszeletelem, a leveshez adom a gomba áztatólevével együtt. Innen már csak kb. 2-3 percig főzöm, hogy a zöldségek még roppanósak maradjanak. Végül ízesítem a halszósszal, a lime levével, és a mézzel (az épp csak annyi, hogy balanszírozza a lime savasságát). 

Tálaláskor egy-egy fél chilipaprikát teszek a tányérok aljába, rámerem a levest, megszórom a durvára vágott korianderzölddel, és egy-egy lime-gerezdet kínálok mellé.

Ha Joci megszerette, bárki megszereti!

Éva

Megszökni, majd megszeretni

A tökfőzelék, a spenót, a gomba, a kapor általában örök mumus a gyerekeknél. Nálam is az volt. Ezzel szemben mikor 25 évesen egyszer azzal állítottam haza a fentieket rajongásig imádó és unásig, de csak magának készítő Édesanyámhoz, hogy csináljon nekem tökfőzeléket, az első kérdése az volt, terhes vagyok-e. Tudniillik azelőtt a szent nap előtt a világból ki lehetett kergetni vele. De valami átkattant, és azóta sem kattant vissza. Anyu az ő tökfőzelékét, amit szinte rántás nélkül, zsenge tökből és aludttejjel vagy kefírrel készít frissen szedett kaporral, a mai napig nem tudom, hogy csinálja. Viszont mikor a lányom hozzátáplálását négy éve elkezdtem, kifejlesztettem a sajátomat az ismert ízek alapján. Azóta annyi változott, hogy nem pürésítem, de szerencsére az imádata Lolában is megmaradt.

KEFÍRES-KAPROS TÖKFŐZELÉK

hozzávalók

2dkg vaj

1 csomag újhagyma (ha nincs, 1 vöröshagyma)

2 gerezd fokhagyma

1 közepes spárgatök

só

frissen őrölt bors

1/2tk méz

2dl kefír

1 nagy csokor friss kapor

én grillezett csirkemellel vagy faszénen sült tarjával szoktam kínálni

A vajat alacsony lángon megolvasztom, a hagymát megtisztítom, megmosom, feldarabolom, a fokhagymát megpucolom, lereszelem, és mindkettőt hozzáadom a vajhoz. Amíg a hagymák dinsztelődnek, meghámozom a tököt, kivágom a puha magház részét, és nagylyukú reszelőn lereszelem a húsát, amit aztán hozzákeverek a hagymákhoz. Kevés sót, borsot adok hozzá, lefedem, és kb. 10-12 percig párolom a saját levében. Amikor a tök már "al dente" (vigyázni kell, hogy ne főjön szét, de nyers se maradjon, épp enyhén roppanós), akkor elzárom alatta a gázt. Ha nem szeretném, hogy hígabb állagú maradjon, a felét le is pürésíthetem, majd hozzákeverem a kefírt, a mézet és a felaprított friss kaprot, de én szeretem így - csak semmi rántás! Ha főzelék helyett mártásként szeretném kínálni, akkor az egészet alaposan lepürésítem. Leves is lehet belőle innen két lépésből... azt egy másik alkalommal follow-up-ban.

Tálalhatom melegen vagy hidegen (utóbbi ütősebb) forró grill csirkefasírttal, csevapcsicsával, faszénen sült tarjával vagy csirkemellel. Mindenhogy üde fogás lesz. 

Éva

Harmadik felvonás

A kedd esti menü fogásainak a részletekben történő posztolásában elérkeztem a harmadik felvonáshoz, a főfogáshoz. Amikor a vacsoránál ide értünk, a barátnőm férje megkérdezte, hogy mégis mennyi időt töltöttem ezekkel a konyhában? Lássuk csak: bodzás-gyömbéres eperkrémleves - 20 perc előző nap, labneh zahtarral - 5 perc aznap, narancsvirágvizes-epres zabaglione - 15 perc előző nap, a lenti csirke a körettel együtt 5+5+15 perc aznap. Összesen: 65 perc... durván egy óra. Négy fogásra. Nekem megérte. (Csak már a mosogatógépünk is újra munkába állna, hogy nekem még ne legyen kötelező elfogyasztanom a vendégség után extrában egy feketelevest! ...Hallelujah! Idő közben itt járt a szaki. Este tesztelek!)

Az alábbi recept szintén a kedvenc piknik könyvemből való, amit az elmúlt tizenévben rongyosra használtam. Ez az étel annyira egyszerű, annyira finom, egyben annyira különleges is (nem mellesleg egészséges), hogy nehéz fölülmúlni. Köszönet érte...

PERZSA KESUDIÓS JOGHURTBAN PÁCOLT CSIRKEKEBAB KARAMELLIZÁLT HAGYMÁS KUSZKUSSZAL

hozzávalók

1kg tanyasi csirkemell- vagy csirkecombfilé

a páchoz

100g kesudió

200g görög joghurt (a normál is megteszi)

1 nagy fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 citrom leve

1 púpos tk garam masala vagy egyéb keleti fűszerkeverék

1 púpos tk őrölt római kömény

só, frissen őrölt bors

ízlés szerint cayanne bors

a körethez

3ek olívaolaj vagy vaj

3 fej vöröshagyma

1tk méz

1/2kg kuszkusz

1ek só

víz

tálaláshoz lime-gerezdek és egy kevés extra görög joghurt

A kesudiót egy száraz serpenyőben megpirítom, közben a húsokat megmosom, és 3x3 cm-es kockákra felvágom. A megpirított kesudiót egy robotgépben megőrlöm, hozzáadom a pác minden többi hozzávalóját, és pürésítem. A kész pácot a hússal alaposan összeforgatom, hogy minden húskockát a fűszeres joghurt jól bevonjon, majd az egészet egy tárolódobozban egy teljes napra, de legalább 4 órára hűtőbe teszem. (Nem baj, ha akár több napot is áll, ha nem úgy alakul, hogy aznap/másnap el tudom készíteni.)

A sütés napján beizzítom a faszenet, a grillserpenyőt vagy a sütőt (utóbbit a legmagasabb fokozatra), és a húskockákat nyársra húzom. Ha faszénen vagy vasserpenyőben grillezem a kebabomat, akkor minden oldalát 6-8 percig sütöm, ha sütőben készítem, akkor 20 percig hagyom bent. (Ha van grill mód, még jobb.) A csirke, pláne a mell, egy nagyon kényes húsfajta, ezért érdemes rá odafigyelni már a darabolásnál, hogy ne legyen túl apró a kocka, de sütésnél is vigyázni kell, hogy a hőfok magas legyen, ugyanakkor sokáig ne hagyjam a nyársat a tűzön, mert nagyon könnyen kiszárad. Idő közben elkészítem a köretet. 

Ehhez a hagymákat megpucolom, félbevágom, vékonyra felszeletelem, és egy seprenyőben, felhevített olajon, alacsony lángon elkezdem párolni. Amíg párolódik, kb. egy liter vizet felforralok. Egy edénybe beleszórom a kuszkuszt, sóval elkeverem, és felöntöm annyi forró vízzel, hogy nagyjából egy-másfél ujjnyira ellepje. Lefedem, és hagyom állni, hogy a kuszkuszszemek megszívják magukat. A hagymához durván negyedóra elteltével hozzáadom a mézet (ami eltelt idő alatt pont a labneht csináltam meg), feljebb veszem a lángot, és a maradék öt percben megkaramellizálom. A kész hagymát az idő közben megpuhult kuszkusszal összeforgatom... mostanra talán a húsom is megsült.

Tálaláskor a kuszkuszt formába nyomkodom, és kifordítom a tányérokra. A kupacok mellé személyenként két-két nyársat passzintok, amihez lime-gerezdeket és egy kevés extra joghurtot kínálok.

Üdítő nyári ízek, sejtelmes keleti beütéssel. Imádni fogjátok!

Éva

Túl száraz a csirkemell?

Erre a válasz mindig az "igen". Egy gramm zsír nincs rajta. A bolti csirke rém száraz. A tanyasi nem feltétlenül, de már sokadszor rágós tyúkot adtak el nekem csirkeként. Nem vagyok elég jóban a hentessel. Tanyasi csirkemelleken feltűnik ugyan néhány apró darabka sárga (és nyersen is isteni illatú) zsírdarabka, de azt is mindenki levágja, a hús "megtisztítására" hivatkozva. Öreg hiba.

Egy szó mint száz, a csirkemell nedvesítésre szorul, főleg, ha grillezni kívánja az ember. Ezt férfiösztönből, némi ujjgyakorlattal igyekezvén megoldani, nem fogunk eredményre jutni. Van azonban egy pác, ami merőben különbözik az általánosan használtaktól: ugyanis nincs benne olaj, sem másféle zsiradék. Tulajdonképpen egy sós pácléről van szó, amiben néhány óra alatt új textúrát nyer a csirkemell. Szaftos és omlós lesz, az eredmény hibátlan.

SÓS PÁCLÉ GRILLEZETT CSIRKEMELLHEZ

Kell hozzá:

egy evőkanál só

egy evőkanál cukor/méz

víz

egy fél citrom

ízlés szerint a következő ízesítők: egy gerezd fokhagyma, szemesbors, római kömény, koriandermag, friss chili, stb.

A húst mosd meg és tedd egy nagy, nem fémből készült tálba (a só és a citrom savai reakcióba léphetnek vele, jobb nem kockáztatni). Annyi vízet önts rá, amennyi ellepi, dobd hozzá a sót, a cukrot/mézet, a felkarikázott citromot és a fűszereket. Legalább 2 órát hagyd pácolódni a hűtőben, aztán mehet is a grillre (a rossz idő miatt grillserpenyőben készítettem el, így is remek). Még másnap is megsüthető, de aztán gumiszerűvé válik a hús.

Ádám

A megunhatatlan

Vannak napok, amikor egyszerűen nincs erő, energia gondolkodni. Olyankor jönnek a jól bevált, Jolly Jokerként működő elemek, legyen szó főzésről, öltözködésről, programról, stb.

Nálunk ez, az újfent a legkedvencebb könyvemből származó recept viszi a prímet. Nem tudtam annyiszor az asztalra tenni, hogy a család ne fogadja óriás lelkesedéssel - jó, azért tényleg nem sűrűn ismétlődnek nálunk az ételek -, és ne burkoljon látványosan nagy étvággyal a legkisebbtől a legnagyobbig. A blogindítást megelőzően egy pár hónappal, amikor szondázásképpen a mindennapos főzéseim eredményeit csak képekben tettem föl a közösségi oldalakon lévő profiljaim gasztromappáiba, ez volt az egyik recept, ami után a legtöbben érdeklődtek. Az elkészítést követő visszajelzések is alátámasztották, hogy telitalálat a recept. A vaj és a tejszín/kókusztej miatt nem a legkönnyebb étel, de egyszerűen ellenállhatatlan... és megunhatatlan. Köszönjük, Josceline!

CSIRKEMELL SZÁRÍTOTT PARADICSOMMAL ÉS RUKOLÁVAL CITROMOS-TÁRKONYOS PAPRIKASZÓSZBAN

hozzávalók

6 tanyasi csirkemell

a páchoz

8ek frissen facsart citromlé

3 gerezd fokhagyma

1 marék friss tárkonylevél

1 púpos ek só

2 púpos tk őrölt édes pirospaprika

továbbá

1/2 kocka vaj (6dkg)

2.5dl zsíros tejszín/kókusztej

15db olajban pácolt szárított paradicsom

só, őrölt chilipaprika

1-2 marék rukola

köretként én teljeskiőrlésű kuszkuszt szoktam csinálni

A csirkemellet megmosom, falatnyi darabokra felkozkázom, és egy üvegtálba teszem. Hozzáadom a sót, a paprikát, a tárkonyleveleket egyben, belereszelem a fokhagymát, ráfacsarom a citrom levét, alaposan összeforgatom, letakarom, és szobahőmérsékleten hagyom állni 30 percig, hogy a hús átvegye a fűszerek ízét, bepácolódjon.

A 30 perc elteltével a serpenyő alá alacsony lángon begyújtok. A felhevüt edényben a vajat megolvasztom, majd hozzáadom a bepácolt húst a páclé utolsó értékes cseppjével együtt, és 10 percig párolom. Ezt követően egy szűrőkanállal egy tányérra kiszedem a húsdarabokat, és a visszamaradt szaftot nagy lángon két perc alatt kb. a felére redukálom. A tűzről levéve a mártást felöntöm a tejszínnel/kókusztejjel, elkeverem, visszateszem a tűzre, és további 2-3 percig forralom, amíg egy kicsit besűrűsödik. Megsózom és egy csipet chilipaprikával meghintem, mindent ízlés szerint. Végül visszalapátolom a húst a mártásba a feldarabolt szárított paradicsomokkal együtt, és alacsony lángon pár perc alatt összefőzöm a ragut. 

Közben elkészítem a köretet. Én teljeskiőrlésű kuszkuszt szoktam kínálni emellé a fogás mellé, mert remekül passzol ízben, és jól felveszi a ragu szaftját. Ehhez egy edénybe szórom a kuszkuszt, kevés sóval elkeverem, és annyi forró vízzel öntöm fel, hogy egy ujjnyira ellepje. Ezután letakarom, és 5 percig állni hagyom, amíg a kuszkusz magába nem szívja a az összes vizet. Kész is.

A műveletsor legvégén, tálalás előtt közvetlenül hozzákeverem a húshoz a rukolát, így az még roppanni fog. A tányérokra halmozok egy keveset a kuszkuszból, és rákanalazom a ragut. Ízlés szerint lehet még zöldsalátát fogyasztani mellé - vagy akár a kuszkusz helyett. Ha másnapra is marad az ételből (ami nálunk ennek az ételnek a készítése után nem túl gyakori), nincs vész, lehet melegítve tálalni: a rukola ugyan össze fog esni addigra kicsit, de az ízek, ahogy összeérnek, csodás kompozíciót eredményeznek.

Szép hétvégét!

Éva

Görög gyorstalpaló

Ha hétfő és szerda, akkor manóbalett. Ezeken a napokon takkra vacsoraidőre, 7-re esünk haza. Mivel a 8 órás fekvésig feszített a tempó, nem árt, ha ilyenkor kész vacsora vár, ami szerencsés esetben még finom és tápláló is (tehát továbbra sem sonkás szendvics), ezért kedd este jobbnak láttam beiktatni a másnap esti vacsorához szükséges max. 10 perces előkészületeket az aznapi főzés menetébe. Csirkepörköltet csináltam. Igen, egyszerűen csak cisrkepörköltet. Uborkasalátával. No, nem a klasszikus víz-háztartási ecet-cukor kombóban úsztatva: én só, olívaolaj, fehérborecet, méz és fokhagyma elegyéből készült öntetben marináltam az uborkaszeleteket. Miközben a pöri főtt (nem, nics kép - egyszerűen csak becsúszott szőröstől, bőröstől), az uborka összeérőben volt, azon gondolkoztam, hogy mit csináljak abból a csirkemellből másnapra, ami a pulton akkor még nyers formában farkasszemet nézett velem.

Édesanyáméktól ezer éve megtanultam egy lebutított souvlaki receptet, ami amióta csak az eszemet tudom, a nyári grillezéseink elmaradhatatlan és megunhatatlan szereplője. Én magam - hála a már olyan sokat dícsért vasserpenyőmnek - szezontól függetlenül, időről-időre előveszem, mert egyszerű, elegáns, egészséges és őrült finom. Nem kell hozzá más, csak hús, hagyma, só-bors és szárított oregano. Nem egy nagy truváj. Ha pedig souvlaki, akkor tzatziki. Remek, megszültem - gondoltam. A souvlakihoz a húst előkészítettem, bepácoltam, és bevágtam a hűtőbe házasodni az ízeket a másnapi sütésig.

SZEMTELENÜL SZIMPLA SOUVLAKI RÉPATZATZIKIVEL

A souvlaki egyébként egy, már az ókori Görög birodalomban is közkedvelt, finom, vörösboros marinádban érlelt, eredetileg bárány-, mára gyakrabban sertéshús felkockázva, amit a görögök évezredek óta nyársra húznak, jó esetben faszénen sütnek, és a mai mediterrán országok mindegyikében jellemző, más-más néven illetett rokonaihoz hasonlóan salátával, zöldségekkel, mártással, pitába csavarva kínálnak gyorskajaként. Ez a gyorskaja az a gyorskaja, ami nem a tartósítóról, állományjavítóról, színezékről és ízfokozóról ismerszik meg, hanem a rém egészséges, friss és finom hozzávalóiról, karakteres fűszerezéséről. A tartalom és a forma a török shishkebab, az arab kofta (rokona a shawarma) és a görög souvlaki (aminek rokona a shawarmához hasonlóan szintén vágott húsból készített gyros) esetében nagyjából megyegyzik, a különbség közöttük leginkább az adott nemzetekre jellemző fűszerezésben rejlik.

A "gyári" souvlaki marinádja olívaolajból, vörösborból, citromléből, mentából és oregánóból, fokhagymából és babérlevélből áll. Ez sem túl bonyolult, ki is fogom próbálni, de ezúttal a jól beválthoz nyúltam. Az általam használt gyorsrecept hozzávalói azon háztartásban is fellelhetők, ahol nincs igény 50 fűszertartóra a pocon, így mindenkinél könnyen beépülhet a "rendszerbe".

hozzávalók

30dkg csirkemell vagy tarja

1 fej vöröshagyma

1ek szárított oregáno

1tk só

frissen őrölt bors

3ek olívaolaj

1/2 citrom

A húst megmosom, falatnyi kockákra vágom, és egy műanyag tárolódobozba teszem. A hagymát szintén felkockázom, és a citrom kivételével a többi hozzávalóval együtt a húshoz adom. Az egészet alaposan összeforgatom, majd lefedem, és pár órára, de inkább egy napra hűtőbe teszem pácolódni.

A sütés napján nyársra húzom, és tűzforró vasserpenyőre téve legfeljebb 3-3 percig sütöm minden oldalát, hogy ki ne száradjon. Sütés közben a nyársakat citromlével locsolgatom. Nyáron faszénre vele!

Forrón tálalom salátával (amit meglocsolok olívaolajal, balzsamecettel, és megszórok a húsról lehullott pirított hagymadarabokkal - semmi ne vesszen kárba), pitával, tzatzikivel... Már ha van hozzávalóm egy klasszikus tzatzikihez, csakhogy ekkor jött a drámai felismerés: minden korábbi szándékom ellenére az uborka teljes egészében a pörköltet kísérte le uborkasaláta formájában előző este. Most mi lesz? Na, azért nem vagyunk annyira elveszettek a konyhában - jött is a megoldóképlet perceken belül a korábban már alaposan kipróbált retektzatziki ihletése nyomán.

RÉPATZATZIKI

hozzávalók

1 nagy répa

4dl joghurt

3 gerezd fokhagyma

1 marék friss mentalevél

1/4 frissen reszelt szerecsendió

1/2 narancs leve

1/4tk méz

só, frissen őrölt bors

A répát nagylyukú, a fokhagymát kislyukú reszelőn lereszelem. Hozzákeverem a joghurtot, mézet, sót, borsot, a frissen reszelt szerecsendiót, a kifacsart narancs levét és a felaprított mentát. Itt a vége.

A nyárs színvonala, mint egy jó liszenszé, állandó, a sikere ismétlődő és töretlen. A tatziki pedig egy sok lehetőséget magában hordozó, állandóan megújítható, frappáns mártás, a legjobb komplementer. Pedig ha tudnák a vendégeim, hogy mennyire semmi munkából hozom létre... Nos, mostmár tudják. 

Éva

101

Nem, most nem a klasszikus Walt Disney dalmatáit idézem meg. Ez a mostani bejegyzésem sorszáma, amivel jómagam beléptem a második százba. Jó érzés, hogy fél év alatt sikerült annyi tartalommal megtöltenünk az oldalt, hogy használhatóvá vált sokak számára. Mikor belevágtunk, még nem tudtuk, lesz-e értelme, célja, létjogosultsága annak, amit csinálunk, hogy fogunk-e tudni együttműködni mi hárman, hogy hogyan fogjuk ezt csinálni, hogy miben leszünk azonos platformon és miben fogunk (össze)különbözni, de minden szépen, menet közben kialakult, mostanra nagyjából kezdünk formálódni, és ez jó érzéssel tölt el. Köszönet érte a társaknak, Dorcinak és Ádinak! Mostanság özönlenek is a kedves telefonok és levelek, amikben arról számoltok be, hogy "innen főztök", és hogy jól használhatónak ítélitek nem csupán a recepteket, hanem magát a szájtot is, emellett tetszetősnek találjátok az ételeket, ízlésesnek a honlapot. Nos, nagyon köszönjük a sok megerősítést. Nekünk az ad lendületet a munkában, ha tudjuk, van értelme, mert a hasznotokra válik - hisz Értetek csináljuk.

Ezúttal álljon itt egy rém gyors és könnyen elkészíthető ínyencség, a mai grippaűző levesünk Lolával - csak úgy egyszerűen, elegánsan, egészségesen.

TOM KHA GAI

A galangal vagy más néven sziámi gyömbér, ami ennek a levesnek az ízalapját adja a Culinarisban vagy keleti boltokban fellelhető fűszer- és gyógynövény. Indonéziából származik, a távol-keleti konyha, mint a thai, a vietnámi, az indonéz, előszeretettel használja. Ránézésre megállapítható, hogy rokonságban áll a gyömbérrel, de ízben kevés a hasonlóság közöttük - a galangál nem csíp, mint a gyömbér, ezzel szemben van egyfajta citrusos, földes aromája. Nem bizonyított tény még, de nemrégiben születtek arra vonatkozó megállapítások, hogy megöli a rákos sejteket, és egyben segíti az egészséges sejte védekezőképességét. Úgy legyen!

hozzávalók

5dl csirkealaplé (bio leveskockából)

2.5dl kókusztej (én mondjuk a teljes dobozzal belezúdítottam, ami 4dl)

5cm friss galangal (én a fagyasztóból kaptam elő)

1/2kg csirkemell

1-2ek aprított friss piros chili (ki mennyire szereti erősen)

2-3ek halszósz

1/2tk nádcukor vagy méz

pár csepp lime-lé

díszítésnek friss korianderzöld

Az alapléhez fölteszek vizet forrni, majd föloldom benne a leveskockát. A galangalt meghámozom, hajszálvékony szeletekre vágom, és a kókusztejjel valamint az alaplével fölteszem a tűzre. Forrás után visszaveszem a lángot, és 10 percig főzöm a levest. Közben a csirkemellet megmosom és vékony csíkokra vágom, illetve a chilit (nekem ez is a fagyasztóból jön) felaprítom. (A friss fenyérfű és kaffir lime levél sem árt neki, de én ezt most kihagytam.) A csirkét a chilivel együtt a levesbe zúdítom, és 8 percig főzöm. (Ha gyerekek is esznek belőle, a chilit csak tálaláskor adom hozzá.) Végül 2-3ek halszósszal ízesítem, és diszkrét édesítéssel teszem kerekké az ízeket.

Én pár csepp lime-lét is szoktam tenni hozzá, és friss korianderzölddel tálalom.

Éva

Bűnbeesés

Évától a bűnbeesés témája nem áll túl távol. Amióta csak elcsúszott azon az átkozott "almahéjon", mondhatni megvan a keresztje, eleve elrendeltetett. Ennél fogva, és mert a másik oldalról kissé hedonista, folytonos küzdelmeket folytat. Állandó kísértés övezi az útját, konstans csábításnak van kitéve, aminek többnyire sikerül ellenállnia, de van, hogy csúfos bukás a vége. Mindenesetre fejlődni szeretne, talán ezért is eszel ki magának próbatételeket lépten-nyomon. Az igazi mazohista: a főzést választja a hobbijának és az egészséges táplálkozást az útjának. Micsoda kombó! Ahogy Gabesz barátnőm mondaná: "Orjjjásssi."

Éva... jelen esetben én... természetesen - hol máshol - szintén az evés terén vétkeztem - ó, Uram. Nekifutásból megugrottam 3 és fél hetet az egy hónaposra tervezett paelolitkúrámból - aminek a tapasztalatairól ígértem, hogy beszámolok idővel -, és épp a kanyarban csúsztam el... de csak egy kicsit.

Az egész ott kezdődött, hogy vettem a biopén egy kiló fergetegesen roppanós spenótot. A folytatás pedig az volt, hogy nem tudtam kiverni a fejemből onnantól a spenótos-csirkés lasagnét, amit még sok éve fedeztem fel a Nélkülözhetetlen vonatkozó kötetében. Mivel ez alatt a három és fél hét alatt egyszer sem éreztem óriási lemondásnak, hogy nem ettem a másoknak feltálalt krumpliból, rizsből, tésztából, kenyérből, nem gondoltam volna, hogy el fogok gyengülni. De ez a recept...! Ez az ízvilág...! Hiába a fetás gombával kibélelt bendő. Egyszerűen nem tudtam nem megadni magam.

CSIRKÉS-SPENÓTOS LASAGNE AL FORNO

Az eredeti recepthez képest, természetesen megint variáltam. Ez lett az én verzióm. Ellenállhatatlan. 

hozzávalók

a csirkés mártáshoz

1 fej vöröshagyma

3 szelet pármai sonka

1ek olívaolaj

1kg darált tanyasi csirkemell (ha hentesnél daráltatod, kérd meg, hogy ne kétszer küldje át a darálón, mert akkor nem jól kezelhetően darabos, hanem egy tömb pép lesz, amivel nagyon meg fogsz szenvedni a lepirítás szakaszában)

1 doboz darabos paradicsomkonzerv (ha frissből csinálom, még jobb)

1dl natúr paradicsomszósz

1ek papadicsompüré

2dl csirkealaplé (bio leveskockából)

4 gerezd fokhagyma

1ek balzsamecet

1kk méz

1 púpos ek friss aprított bazsalikom (esetleg még friss oregano és majoranna)

só, frissen őrölt bors

1 szegfűbors

a spenótréteghez

1/2 kg friss vagy fagyaszott spenót

2dkg vaj

4 gerezd fokhagyma

só, frissen őrölt bors

a besamelhez

6dkg vaj

1/2l tej

2ek (teljeskiőrlésű) liszt

20dkg ementáli vagy cheddar sajt

só, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

8 lasagne-lap

Három serpenyővel készülök zsonglőrködni megint. 

Az elsőben felhevítem az olívaolajat, miközben a hagymát és a sonkát felaprítom. Mehet az olajba fonnyaszásra. Ezt követően beleteszem a serpenyőbe a csirkét, sózom, borsozom, és időnkénti kevergetés mellett teljes fehéredésig pirítom. Ezen a ponton adom hozzá a paradicsomot, a szószt és a pürét, felöntöm a az alaplével, elkeverem, és fedő alatt közepes lángon 10 percig rotyogtatom, hogy a mártás besűrűsödjön. Végül belereszelem a fokhagymát, hozzáadom a megőrölt szegfűborsot, a zöldfűszereket, a balzsamecetet és a mézet, szükség szerint sózom, borsozom. A lángot elzárom, a következő tíz percben hagyom a fedő alatt még egy kicsit összeérni az ízeket.

Amikor a paradicsomos csirkemártással való foglalatoskodás közben volt érkezésem, a vajat egy edénybe bedobtam, megolvasztottam, hozzáreszeltem a fokhagymát, és a megmosott, de nem "hámozott" spenótot összeforgattam a fokhagymás vajjal némi só és bors kíséretben. Pár perc párolás után kész is. A levét, amit kiengedett, felhasználhatom csirkealaplé gyanánt a leveskocka bázisaként kellő mennyiségű vízzel kiegészítve.

Végül a besamelt készítem el: a vajat megolvasztom, hozzáadom a lisztet, pár percig állandó kevergetés mellett pirítom, majd jöhet bele a tej. Addig kevergetem a mártást a tűz fölött, míg kicsit be nem sűrűsödik. Közben nagylyukú reszelőn lereszelem a sajtot. A tej alatt elzárom a lángot, a sajtot két marék kivételével hozzáadom, belekeverem, míg teljesen szét nem olvad, és a mártás homogénné nem válik. Ekkor sózom, borsozom, és belereszelem a szerecsendiót.

Már csak az összeállítás maradt, és az, hogy bedurrantsam a sütőt - 180 fok a dőlésszög. Egy szögeltes hőálló tál aljára két lasagne-lapot teszek. (nem baj, ha nem ér faltól falig). Azon elegyengetem a csirkés mártás felét. Újabb két lasagne-lap következik, majd a besamel harmada. A következő rétegezés ugyanez, csak nem csirkéve hanem spenóttal: az egész spenót, rá a lasagne, rá a besamel másik egyharmada. Végül újra csirke, lasagne, és a maradék besamel. A tornyot a reszelt sajt maradékával zárom. Semmi gáz, ha a rakottasnak túl bő a gatya! Ahogy sül a kicsike, úgy terpeszkedik a tálban, hogy végül teljesen kitöltse. (Így van ezzel sok mindenki más is...)

50 percnyi sütés után, mikor megpirult a lasagne teteje is, forrón tálalom.

...És mostantól újra egy hónap "dínó diéta" (erről egy következő posztban.)

Éva

Arrancheras

Ejtsd: árrán'csérász. Így hívták kezdetben. A mexikóiak. Az amerikaiak "csúfolták" csak fajitasnak (ejtsd: fá'hítász) azt az egyébként texasi eredetű, ezért igazán tex-mexnek mondható ételt, amit az ott dolgozó mexikói marhapásztorok, vagyis pancherok feleségei a férjeik fizetés-kiegészítése gyanánt kapott olcsó, nemkívánatos nyesedékhúsokból "kifőztek". A valaha alantas húsételből mára világszerte az éttermek egyik sztárjává avanzsált a fajitas. 

A név, ami a faja (ejtsd: fáhá), azaz öv szóból jön, eredetileg magára a húsra utalt, ami a marha szíve és tüdeje fölött húzódó hosszú vékony izmokat jelölte. Kevés volt belőle minden levágott marhában, és a fejhússal, pacallal együtt a szegény pásztorok kapták. Ezt aztán ők faszénen meggrillezték, és zöldséggel körítetve fogyasztották. A fajitas születési ideje nem pontosan tisztázott, de valamikor a múlt század 30-as, 40-es éveire tehető a megjelenése. A származási helye a Texas és Mexikó határán húzódó Rio Grande folyó völgye. Anyja neve: ismeretlen. A fajitas eredeti receptjeit valószínű a pásztorfeleségek vitték magukkal sírba. Ahhoz hasonló éttermi kínálatban egész pontosan 1969-ben jelent meg egy aprócska Kyle nevű helység piaci standján egy Sonny Falcon nevű, austini húspiacos jóvoltából, szintén az amerikai Texas államban (bővebben itt). Ahhoz képest villám gyorsan hódította meg a földlakókat világszerte.

Mára a fajitas teljesen elvesztette az eredeti jelentését, és inkább egy elkészítési és tálalási módra utal bármilyen húsétel esetében, amit csíkokra vágva megpirítanak, és tortillával illetve egyéb kiegészítőkkel, mártásokkal tálalnak, leginkább vaslapon sisteregve. Én először tizenévesen, az ohioi Cincinnati egyik TGIF éttermében fogyasztottam - szerelem volt első látásra. Itthon a Victor Hugo és Hegedűs Gyula utca sarkán egykoron működő első és számomra máig egyetlen igazi Leroy étterem étlapjáról kértem rendszeresen.

FAJITAS CSIRKEMELLBŐL PICO DE GALLO ÉS GUACAMOLE TÁRSASÁGÁBAN

Mivel én messze távoltartom magam az előregyártott, adalékanyagokkal teli élelmiszerektől, a fajitas fűszerkeverék, mint olyan, vagy a konzerv salsa, a tégelyes avokádókrém szóba sem jöhet. Ehelyett elolvastam egy halom receptet, amiből megalkottam a saját szájízemnek leginkább megfelelőt.

Hozzávalók

a páchoz:

1/2tk őrölt koriander

1/2tk őrölt római kömény

1/2kk őrölt chili

1/2tk szárított oregánó

3 gerezd fokhagyma

1 lime leve

4ek olívaolaj

1/2dl száraz fehérbor

só, frissen őrölt bors

1/2kg tanyasi csirkemellfilé

1 nagy fej vöröshagyma

1 csipet őrölt koriander

1 piros kaliforniai paprika

2ek olívaolaj

tálaláshoz kukoricatortilla (ejtsd: tor'tíja), guacamole (ejtsd: 'guáká'mole), tejföl, pico de gallo (ejtsd: 'pico de 'gallo), friss korianderlevél és lime

a guacamoléhoz azaz az avokádókrémhez - 1 akár 2 érett avokádó, 1 salotta vagy lilahagyma, 1 gerezd fokhagyma, só, friss bors, 1/2 lime leve, 1ek korianderzöld (igény szerint kimagozott, felaprított chilipaprika vagy pár csepp Tabasco és/vagy kimagozott, apróra vágott paradicsom)

a pico de gallohoz vagy más néven salsa frescához (ejtds: 'szálszá 'frészká), ami tulajdonképpen egy paradicsomsalsa - 2 nagy paradicsom, 2 salotta, só, friss bors, 1/2 lime leve, 2ek korianderzöld szárastól, igény szerint friss chilipaprika

A fajitas egyes hozzávalóit, mint a pácolt csirkemellet, a guacamolét és a salsát frissen, de akár előző nap is elkészíthetem, mert így van ideje az ízeknek még jobban összeérni.

A csirkemellet megmosom, 1.5-2 centis csíkokra vágom, félreteszem. A pác hozzávalóit, azaz az olívaolajat, a fehérbort, a lime levét és a fűszereket egy tálban összekeverem, hozzáreszelem a fokhagymát, végül beleforgatom a csirkecsíkokat. Lefedem, és szomahőmérsékleten hagyom összeérni az ízeket. (Ha csak másnap sütöm, akkor értelemszerűen hűtőbe teszem.)

A következő lépésben a "kondimenteket", azaz a tálaláshoz szükséges egyéb kísérőket készítem elő. A guacamoléhoz az avokádót félbevágom, kiszedem a magját, és a húsát egy robotgépbe teszem az összes többi hozzávalóval együtt, majd lepürésítem. A salsa sem sokkal bonyolultabb ennél: a paradicsomot és a salottát pici kockára vágom, a koriandert felaprítom, és ezt a három összetevőt sóval, borssal valamint a lime levével, igény szerint friss, kimagozott és felaprított chilipaprikával összekeverem. A mártásokat lefedem, és hűtőbe teszem.

A vasserpenyőt vagy, ha több időm van, a faszénsütőt előzetesen beizzítom. A vöröshagymát félbevágom és felszeletelem, majd megszórom kevés őrölt korianderrel. A paprikát kicsumázom, kimagozom és félcentis csíkokra vágom. A kettőt összekeverem, picit sózom, borsozom, és kevés olajon 3-4 percig a legerősebb lángon lepirítom, majd félreteszem. A helyére jöhet a csirkemell, amit a páclével együtt teszek a tűzre, és 10 perc alatt folyamatos sistergés mellett alaposan lepirítok (ha a húspörköket is szeretném megmenteni, akkor néha ráspriccelek egy kis fehérborecetet). A húshoz visszaadom a paprikás hagymát, és egy perc alatt összemelegítem őket. 

Tálalás előtt a guacamolét, a pico de gallot és a tejfölt kis tálakban a tányérokra teszem, a kukoricatortillák mindkét oldalát 1-1 perc alatt szintén meggrillezem, a tálakra teszem, és a gőzölgő fajitast szétosztom rajtuk. Az egész tálat meghintem korianderzölddel és valahova a színkavalkádba biggyesztek még egy lime-gerezdet.

Én élek-halok érte.

Éva