Balkán frenetik

A hűtőben lapuló, fonnyadásnak indult kápia paprikák jobb sorsa érdemesek a kukánál - mentve a menthetőt, ajvárt akartam készíteni. Aki nem ismeri: ez a horvát-szerb, pán-dél-szláv "salsa", kápia paprikából és csupa friss zöldségből, mint padlizsán, paradicsom, zeller... családja válogatja.

Nem néztem utána a klasszikus receptnek, csak dobáltam bele, amit az ihlet diktált. A színe egészen megdöbbentően piros lett, az íze meg maga a koncentrált Balkán.

KÁPIAKRÉM

kell hozzá

5-10 kápia paprika

2-3 zellerszár

késhegynyi fahéj

egy-két gerezd fokhagyma

egy fél fej vöröshagyma vagy pár szál újhagyma

egy csokor petrezselyemzöld

egy fél citrom vagy lime leve

A paprikákat szenesre süsd, sütőben vagy grillen. Hagyd kicsit hűlni, majd hámozd meg, csumázd ki őket. Dobáld az összes hozzávalót mixerbe, sózd, borsozd, máris ehettek.

Ádám

Már megint Marokkó

Ha már van a kamrában friss, sóban érlelt citrom (ez persze oximoron, dehogy friss, már két hónapja érlelődik), nem tudom megállni, hogy használjam minél gyakrabban. Új ötlet, hogy egyszer édességgel, akár egyszerű vaníliafagyival házasítom - a fejemben jónak tűnik a kombó.

Marokkó egyik legközönségesebb étele az olajbogyós, citromos csirke - a mi pörköltünkhöz mérhető a népszerűsége. Eredetileg egész csirkéből készül, nekem most csak mell volt itthon, valamint a hosszú főzési folyamatot és a csirkemájat mellőztem. Marokkó expressz.

CSIRKE OLAJBOGYÓVAL ÉS SÓBAN ÉRLELT CITROMMAL

kell hozzá

csirke (fejenként 20 dkg mell vagy combfilé)

olajbogyó (inkább zöld)

egy-két fej vöröshagyma

sóban érlelt citrom (csak a megmosott héjat használjuk)

egy csipet sáfrány

két-három gerezd fokhagyma

két-három babérlevél

egy teáskanál fahéj

egy csokor korianderzöld

olívaolaj

csirkealaplé (lehet bio kockából)

Melegítsd elő a sütőt 200 fokra. A csirkét csíkozd fel, olívaolajon pirítsd körbe. Aprítsd fel a vöröshagymát, fokhagymát, citromot. A csirkét borítsd tűzálló tálba (ha van tajine-od, most használd), kotord rá a zöldségeket és az olajbogyót, dobd hozzá a babérlevelet, öntsd nyakon az alaplével (amennyi pont ellepi) és szórd meg a sáfránnyal és a fahéjjal. Forgasd össze, mehet a sütőbe egy órára. Tálalás előtt szórd meg az apróra vagdosott korianderzölddel. Kuszkusszal klasszik (főzési tanácsadó minden dobozon, de kérésre megírom az expressz kuszkusz receptjét), anélkül paleo.

Ádám

Egy falat, és ott vagy

Bele se kezdek, mennyire rajongok a "marokkói stílusért", legyen az lakberendezés vagy gasztronómia. Ez persze egy idealizált kép: azért mégiscsak egy arab országról beszélünk, ahol egész más elképzelések vannak a higiéniáról, rendről, szabályokról - nem rosszabb, hanem egyszerűen más.

Tíz évvel ezelőtt egy sanzonversenyen nyertem az utat Marokkóba. Komoly csajom nem volt, így a húgomat vittem el, egy hét Agadírban. Az odaúton figyelmeztetett az idegenvezető, hogy egy nap rosszullét garantált, akkor is, ha nem iszunk csapvizet, nem eszünk gyümölcsöt, és úgy általában betartunk minden higiéniai előírást - van a levegőben valami, akklimatizálódni kell és kész. Ez óramű pontossággal be is következett, de másnapra mintha elfújták volna. Kész voltunk Marokkó felfedezésére.

A hiba ott csúszott az elképzelésbe, hogy helyben derült ki: Agadír a francia nyugdíjasok láblógató strandja, a világon semmi érdekes nincs ott. Egy földrengés a hatvanas években elpusztított mindent, a városka egy része azóta is romokban (tiszta szellemváros, ez azért komoly látvány), az újjáépült fele cseppet sem barátságos, a szállodanegyed szintén nem az.

Meg kellett néznünk Marrákest. Ez a hely tényleg olyan, ahogy a legszebb arab városokat elképzeled. Nem véletlenül: egy csomó filmet itt forgattak, az Indiana Jonestól a Szex és New Yorkig (Egyiptom és Abu Dhabi fedőnév alatt), ismerős lehet egy csomó helyszín. Az építészet, a fűszeres levegő, a nyúzott bárányok a húspiacon, a színes lámpák kaleidoszkópja beleégett a retinámba.

Tudjuk, hogy az ízek és illatok hívják elő a legerősebben a régi emlékeket - az alábbi recept visszarepít Marrákesbe.

MAROKKÓI MELEG PADLIZSÁNSALÁTA

kell hozzá

egy padlizsán

4 szaftos paradicsom (konzerv is jó, ha adalékanyag-mentes)

egy kávéskanál római kömény

egy kávéskanál édes pirospaprika

egy negyed, sóban érlelt citrom (recept itt)

egy marék korianderzöld

egy kis friss chili

olívaolaj

egy csipet fahéj

Ha van mozsarad, porítsd a köményt, vagy használj őröltet. A padlizsánt kockázd fel, és olívaolajon, közepes lángon pirítsd puhára. Mikor már majdnem kész, kicsit húzd szét a padlizsánkockákat, hagyj szabadon egy kis olajat a serpenyőben: ide borítsd a fűszereket (kömény, paprika, fahéj, chili), pár másodperc alatt felszabadulnak az aromák. Add hozzá a hámozott, felkockázott paradicsomot és a vékonyra csíkozott savanyított citromhéjat. Rottyantsd egyet rajta, sózd, borsozd, tálalás előtt szórd meg az apróra vágott korianderzölddel. Kuszkusszal vagy magában ellenállhatatlan.

Ádám

Inspiráció

Az inspiráció érdekes kérdéskör az alkotásban. Nyilván addig lehet annak hívni, amíg az is, magyarul hagyom, hogy egyes élmények, vagy épp mások művészete, konkrét alkotásai hassanak rám, és előhívjanak belőlem egy sokadik produktumot. Amikor azonban utóbbi által isnpirálódom, fontos, hogy megjelöljem azt az alkotást és/vagy alkotót, ahonnan az ihlet elindult. Ha nem teszem, plágiummal vádolhatnak joggal. Ez a téma sajnos a gasztrobolg világában is egyre érzékenyebb téma, ezért én mindenkor görcsösen ügyelek arra, hogy megemlítsem az emléket, a helyet, az embert, az élményt, a művet, ami eindított bennem valamit, és ami által én is létrehoztam valamit. Nem mindenkor tudja már az ember felidézni, hogy egy-egy íztársítás konkrétan milyen korábbi élményhez kötődik, de igyekezni kell tisztázni magunkat, nahogy vád érjen, mint sokakat ezekben a körökben megalapozatlanul vagy épp ne adj Isten megalapozottan!

MANDULATEJBŐL KÉSZÜLT SÜTŐTÖKÖS-KÓKUSZOS TEJBERIZS

Néhány hete volt, hogy Á la carte Kriszti feltett egy tökös tejberizst, amibe azonnal beleszerettem. Fogadkoztam is, hogy megcsinálom, amiből az lett, hogy hetekig húztam, halasztottam - valahogy sosem alakult úgy. Mostanáig. A laptopom és a telefonom valahol a lakás másik pontján, így az eredetire nem volt alkalmam ránézni, de arra emélkeztem, hogy tök is volt benne, meg rizs is... és nyilván tej. Ez lett az én verzióm. (Háhhhh! Most, hogy rákerestem, hogy be tudjam linkelni, látom, hogy az övében is volt kókusz - erre nem is emlékeztem. Egyre járhat az agyunk! :) )

hozzávalók

1/2l mandulatej

2 marék hosszúszemű rizs

1 kicsi sütőtök

4ek nyírfacukor

1/2tk őrölt fahéj

1/2tk őrölt kardamom

2ek kókuszreszelék

díszítéshez juharszirup, kókuszreszelék és durvára vágott mandula

A tejet egy edényben a rizzsel, a cukorral és a fűszerekkel felteszem főni alkalmankénti kevergetés mellett. Amíg a tejberizs fő, meghámozom, kimagozom, és centis darabokra vágom a tököt. Amikor már fogkemény a rizs, hozzáadom a tököt, és puhulásig főzöm. Tálaláshoz egyszerűen tálba is merhetem, megöntözöm ajuharsziruppal és meghintem a kókusszal, mandulával - én variáltam vele egy sort egy kiolajozott körformával.

Kicsit sokáig tart elkészíteni, ezért inkább hétvégi reggelinek ajánlom.

Éva

Egyensúlyi helyzet

A végén mindig minden kiegyenlítődik. ...És mindig mindenre lesz magyarázat, hisz minden úgy van, ahogy lennie kell, és minden valamiért van. Az ember sok tapasztalaton megy keresztül mire belátja, nem sajnálni kell a veszteségeket (és önmagunkat), hanem tanulni belőlük. Legfőképpen azt, hogy minden nehezebbnek megélt helyzetben van valami tanítás. Ha pedig az ember veszi a fáradtságot, és megtanulja a leckét, akkor jön a jutalomfalat. A sors valóban az egyik kezével elvesz, a másikkal ad.

A megcsömörlés határára érve az elmúlt évek számtalan csalódásától helyzetekben, de legfőképp emberekben, egyszercsak eljött a megbékélés pillanata is. A legkisebb tündér születése végképp feloldotta a feloldhatatlannak tűnő gócokat, segített ha nem is megérteni, de megemészteni, elfogadni, elengedni... Hirtelen értelmüket vesztették az amúgy is érdemtelen tipródások, ezzel együtt a tabula rasa kellő teret adott az új, a jobb élményének. Így hogy, hogy nem, sorban kerülnek elő a tiszta értékrendű, mértékadó gondolkodású, szép lelkületű, de leginkább őszinte emberek új vagy épp régről felfrissített ismeretségek formájában, hogy valamilyen céllal, valamilyen időre keresztezzék az utamat. Harminc fölött az ember már óvatosan barátkozik, de egy-egy jó beszélgetés, kellemes közös időtöltés, vagy épp segítő kéznyújtás nyomán jó érzés befogadni a tényt, hogy vannak még emberarcú emberek, és hagyni, hogy ezek az emberek időről időre lenyűgözzenek, a velük töltött percek pedig feltöltsenek. Erre együnk!

KÁVÉS-MOGYORÓS-CSOKIS MUFFIN

hozzávalók

szárazak

1 3/4 bögre teljeskiőrlésű liszt

1/2tk sütőpor

1tk szódabikarbóna

1/2tk só

1ek natúr kakaópor

1tk őrölt fahéj

1 bögre durvára vágott törökmogyoró

50g durvára vágott 99% kakaótartalmú csokoládé

nedvesek

2 tojás

1.5dl natúr joghurt vagy kefír

1dl olívaolaj

3-5ek méz (ízlés szerint)

egy erős eszpresszó

1ek vaníliaesszencia

díszítésnek

2 marék durvára vágott törökmogyoró

A sütőt 195 fokra beállítom. Két tálban alaposan elkeverem külön a száraz és külön a nedves hozzávalókat, majd a kettőt egy villa segítségével lazán összedolgozom annyira, hogy egyenletes legyen a tészta, de vigyázni kell, hogy ne köpüljem túl, mert különben nem lesz jó a kész muffin állaga. A muffin-sütőformákat kibélelem kapszlikkal, megtöltöm őket a muffin-masszával, megszórom a díszítésnek szánt mogyoróval, és már mehet is a sütőbe 20 percre. 

A reggeli rutinos rohanás és a vendég mami érkezése közti "lyukasórában" mindösszesen 10 perc alatt dobtam össze ezt a vendégvárót. Lássuk be: aránytalanul kevés idő a megtérüléshez képest, hogy t.i. sütiillattal és házi sütésű meleg finomsággal várod a hozzád érkezőt. Ráadásnak ez életem legjobb muffinja lett. Nem illik saját produktumot dícsérni, de ez hibátlan ízharmónia és állag volt (nem úgy az esti csapnivalóan rossz vacsorakreációm). Reggelire vagy uzsonnára is kiváló egy finom (kókusz)tejeskávé és frissen préselt narancslé mellé... vagy csak úgy.

A látogatás és a röpke csevely élmény volt, mint mindig. A beszélgetésre szánt percek mára elfogytak, de a muffinból maradt néhány, amit a látogatásért köszönetképpen és az erős havazás láttán útravalónak elcsomagoltam. Folyt. köv. 

Éva

"S jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat..."

"...Mig állni látszék az idő, ..." - na, az nem látszék állni. Vészesen közelegnek az Ünnepek, ezzel együtt nő a nyomás. Ez vizsgaidőszakokban is fokozta a teljesítményemet, ahogy a munkában a határidők közeledte is serkentőleg hatott rám. A nyakunkba liheg a Karácsony, mi meg loholva készülődünk - legalább is a többség. Hál' Istennek a mai világban már nem szükséges részévé válni ennek a hömpölygő, tolongó embercsordának, ami az év végén a városokat ellepi: ki sem kell mozdulnunk otthonról, az ajándékokat a meleg takaró alól egy bögre teával a kezünkben, a fotelünk kényelmes öleléséből is beszerezhetjük, persze ha van elképzelésünk róla, hogy mit szeretnénk. Kevés évközbeni odafigyeléssel ősz végére szerencsés esetben az ember nagyjából már tudja, hogy kinek mivel szerezhet örömet, az Internet áldásos jelenléte pedig megkönnyíti a beszerzést: én idén szinte minden elképzelésem kapcsán már jól bevált módszerrel a világhálón tájékozódtam - felkutattam, összehasonlítottam, megrendeltem, házhoz szállíttattam. Most már nincs más dolgom, mint a menüt megalkotni, kísérletezni, ötletelni. S így jutott is eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat...

GYÖMBÉRREL ÉS KARDAMOMMAL FŰSZEREZETT RÉPÁS NARANCS-SORBET

(Megjegyzem: ez nem vicc, ennek frankón ilyen színe van!)

hozzávalók

3dl víz

1/2dl Cointreau (narancslikőr)

5 egész csillagánizs

1 ek egész szerecsendióvirág (elhagyható)

1 rúd fahéj

5 egész kardamommag

30dkg répa

1/2l frissen facsart narancslé

1 narancs reszelt héja

2ek frissen reszelt gyömbér

1tk őrölt kardamom

2-3ek méz

tálaláshoz extra narancshéj, esetleg Cointreau

Ezt a desszertet egy reggeli készülődés mellett összeállíthatjuk, és egy neki szánt félnapos fagyoskodás után este tálalható is.

A vizet és a Cointreau-t az egész fűszerekkel egy párolóedény aljába öntöm, felteszem forrni. A répát megpucolom, feldarabolom a fűszeres víz fölé teszem egy párolórácson, és fedő alatt puára párolom. Amíg a répa elkészül, a narancs levét kifacsarom, belereszelem a gyömbért, hozzáadom a narancshéjat, az őrölt kardamomot és a mézet, az egészet jól elkeverem. Amikor a répa megpuhult, a párolólével együtt félreteszem (mondjuk ki a teraszra) kicsit hűlni, hogy a forró hozzávalók ne öljék meg a narancs és a méz vitamintartalmát. Amikor a répa és a kb. 2.5dl-re "zsugorodott" fűszeres lé már csak langyos, hozzáadom a fűszeres narancsléhez, és az egészet egy botmixer segítségével lepürésítem, majd egy műanyag tárolódobozban vagy akár különböző formájú szilikon jégtartókba adagolva beteszem a fagyasztóba. Ha van alkalmam, a nagy tégelyes sorbet-t nap közben többször megkeverem, hogy fellazítsam a textúráját. Amint kellően megfagyott, extra reszelt narancshéjjal kínálom. Ha csak felnőttek fogyasztják, tálaláskor egy-egy féldeci Cointreau-val fokozhatom a hatást... minden értelemben.

Akár a karácsonyi menüsorba, akár a szilveszteribe remekül beilleszthető fogás, de a színe miatt Halloweenkor sem elvetendő.

Éva

Ki? Noa?

Quinoa. Köznapi nevén perui rizs. Formára és elkészítési lehetőségek tekintetében a köleshez hasonló, kimondottan sokoldalú, finom ízű, kellemes állagú gabonának "látszó tárgy", ami igazából fűféle, ehető kis gyöngyöcskékkel a termésében. Dél-Amerikában honos, főleg Peruban és Bolíviában termesztik már vagy 3-4000 éve, de egyes források szerint vadon termett már 5-7000 éve is. Magas a tápértéke és a rosttartalma, tele van B- és E-vitaminnal, aminosavakkal, vassal, kalciummal, magnéziummal és foszforral, ezen felül rendkívül dús fehérjeforrás (14%). A legjobb hír pedig, hogy lisztérzékenyek és babák is fogyaszthatják, mert nincs benne glutén. Készíthető belőle édes és sós főétel, köret, saláta, desszert, de akár levesbetétnek is jó. Én most egy könnyű reggelit kreáltam belőle... ismét a hagyományos, egészségesnek semmiképp nem mondható tej-finomított gríz-cukor kombó helyettesítésére.

ZABTEJBEN FŐTT MÉZES QUINOA DIÓVAL ÉS FAHÉJJAL

hozzávalók

1/2l zabtej (de készíthető mandulatejből vagy kókusztejből is... az is egy extra jó íz lesz)

12dkg quinoa

1-2ek méz

2 marék dió

fahéj

igény szerint turbózható tovább reszelt almával és juharsziruppal is, hogy a dióízt fokozzuk

A tejet közepes lángon felteszem forrni, amikor gyöngyözni kezd, beleszórom a quinoát, és puhulásig főzöm alkalmankénti kevergetés mellett. Ha a gyöngyöcskék megpuhultak (minden folyadékot magába fog szívni, nem lesz olyan fehér kása, mint a gríz), félreteszem hűlni. Amikor már nagyjából csak 60-70 fokos, belekeverem a mézet, így annak megmarad a vitamintartalma. Idő közben a diót ledarálom, amivel tálaláskor bőségesen megszórom a főtt quinoát, végül meghintem fahéjjal. Őőőőőrült jó! Ha még vitamindúsabbat szeretnék, reszelhetek bele héjastól almát egy nagylyukú reszelőn, illetve megcsorgathatom kevés juharsziruppal. Legközelebb mákkal és mazsolával fogom kipróbálni. ...Az sem kizárt, hogy a végeredményt egy sütőformába öntöm, 180 fokon megsütöm, felkockázom, és csinálok mellé egy sodót vagy egy fagyit, úgy kínálom desszertnént... végtelenek a lehetőségek. Érdemes kísérletezni. Én fogok. Az eredményeket pedig posztolom is.

Szépnek ígérkezik a hosszú hétvége sok nappal, meleggel. Használjátok ki, irány a természet!

Jó pihenést, aktív hétvégét kívánok!

Éva

Gyerekkori nosztalgia

Amíg otthon laktam a szüleimmel, az Édesanyám máig verhetetlen, hagyományos hazai ízein "tengettem" a mindennapjaimat. Anyu konyhájában azonban desszertek csak nagy ritkán készültek - annak a megboldogult Nagymamám volt a mestere. (Visszagondolva hihetetlennek tartom, hogy mikre volt képes. Bármelyik cukrásszal felvehette volna a versenyt!) A fentiek okán a Mamám nem is volt igazán rászorulva, hogy egy-egy palacsintán, tejszínes rizsen, vagy méteres kalácson túl megtanulja a süteménysütés fortélyait. (Mostanában nagymamaként azért igyekszik felnőni a klasszikus mintához, és gyakrabban ragad habverőt.) Én sem gyakoroltam rá nyomást, tekintve, hogy sosem szerettem az édességet. A desszertek iránti érdeklődésem akkor kezdett feléledni, amikor mélyebben beleástam magam a gasztronómiába, márpedig anélkül nem teljes a kép. Ráadásul itt egy rendkívül édesszájú ötéves, meg egy várandós állapot. Ez aztán dob a mézfogyasztásunkon rendesen!

Az egyik desszert, amit a Mamám rend szerint az asztalra tett, az egy akár könnyűnek is mondható fogás: a bundásalma, ami nem más, mint egy kicsit sűrűbb palacsintatésztába forgatott, hirtelen, olajban kisütött almaszeletek fahéjasan. Igazából nem nagy kunszt, ellenben az íz...! Ő hagyományosan rétesalmából csinálta, finomliszttel, tehéntejjel, bő olajban, kristálycukorral. Én természetesen a megreformált változatát szállítottam ma a későn kelők reggelije gyanánt. (Csak az az olajszag ne lenne!)

FAHÉJAS-MÉZES BUNDÁSALMA

hozzávalók

5-6 savanykásabb, kemény alma

a palacsintatésztához

15dkg teljeskiőrlésű búza- vagy zabliszt

2 tojás

2-3dl zabtej (amennyit felvesz, hogy kicsit sűrűbb legyen)

kevés só

a sütéshez

1/2+1/2dl olíva-/dió-/szőlőmagolaj (én az utóbbival készítettem - nem a hidegen sajtolt verzióval!)

a feltéthez

méz/nyírfacukor

őrölt fahéj

A palacsintatészta hozzávalóit egy habverővel csomómentesre keverem, és félreteszem. Fél deci olajat egy serpenyőben közepes lángon felhevítek. Amíg melegszik, az almákat megmosom, egy csumázóval kivágom a közepüket, és félcentis szeletekre vágom őket. A szeleteket beleforgatom a palacsintatésztába, és a forró olajba teszem. Az almák mindkét oldalát aranybarnára sütöm, majd leitatva a fölösleges olajat róluk tányérra teszem őket, melegen megcsurgatom mézzel, vagy meghintem nyírfacukorral, és ízlés szerint szórom fahéjjal. Amíg az almából van, addig folytatom a műveletet, az olajat pótolva, ha szükséges. 

Villámgyorsan megvan. Forrón is isteni, de ha egy tálra szedve hagyom kihűlni, hidegen is fogyasztható. Aki igényli, kevés durvára vágott dióval is megspékelheti az összhatást. Én gyerekként mindig desszertként ettem, de reggelinek sem utolsó. 5 almát sütöttem meg magunknak - mondanom sem kell, hidegen már nem fogja tudni megkóstolni a család.

Éva

Keleties varázs

A Kelet már az ókorban is meghatározó tényező volt: a kereskedelmi utak egyik legfőbb kiindulópontjaként Kína, India népes országai, csodás kultúrái csak úgy ontották magukból a Nyugat népe számára egzotikus és értékes portékákat. Gondoljunk csak a selyemre vagy a fűszerekre. Ez a varázs a mai napig nagy hatást gyakorol ránk: a keleti orvoslás, harcművészetek, kulinária, lakberendezés mind-mind jelen vannak a hétköznapjainkban, meghagyva a maguk kulturális lenyomatát a folyton formálódó világunkban, így az én konyhai világomban is.

ÖTFŰSZERES SÜLT GESZTENYE

A gesztenye kiválasztása nem egy egyszerű mutatvány. Bármennyire is a hazai termények hithű támogatója vagyok, be kell ismernem, hogy legjobbak az olasz, nagyszemű gesztenyék. Én a múlt héten a biopiacon vettem kisszemű magyar árut, de sajnos nem volt olyan zamatos, mint az olasz testvérei, úgyhogy valószínű, mint a dinnye esetében, itt is a biopiacon kívül fogok keresgélni. Ettől függetlenül megsütöttük - kicsit másképp, persze -, megettük, jól esett: testnek, léleknek egyaránt.

hozzávalók

1kg gesztenye

2l víz

1 púpos ek ötfűszerkeverék vagy egész fűszerek, mint 1 rúd fahéj, 3 egész csillagánizs, 1ek egész kardamom, 1ek egész szegfűbors és 1ek egész szegfűszeg, esetleg még 1ek egész szerecsendióvirág

A gesztenyéket 1-2 nappal a sütés előtt előkészítem: megmosom őket, és vigyázva, hogy ne vágjam át, mélyen beirdalom (lehet egy vágással a száliránnyal keresztbe, vagy szimpla esetleg dupla kereszttel - kinek hogy tetszik, nem ezen múlik a sikere). A fűszerkeveréket száraz serpenyőben megfuttatom magas lángon, hogy kiengedje az aromáját, és elkeverem a vízzel. Vagy ha kedvem és időm van, csinálok egy fűszeres alaplevet a szokásos módon: 2l vízbe beledobálom az egész fűszereket. Ezt mind felforralom, és akár forrón ráöntöm a gesztenyére, majd hagyom állni a lében 1 vagy 2 napig. Számítsunk rá, hogy a kétféle fűszerezésnek eltérő ízvilága lesz, hisz az ötfűszerkeverék más hozzávalókat tartalmaz, mint az általam javasolt alaplé, nevezetesen: szecsuáni borsot, ánizst vagy csillagánizst, szegfűszeget, fahéjt és édesköményt.

Az áztatás végére látható, hogy a gesztenyék szépen megszívták magukat, megdagadtak. A sütőt ekkor bekapcsolom 190 fokra. A gesztenyéket egy tepsin szépen elrendezem vágott felükkel fölfelé, alaposan bespriccelem őket a vízzel, amiben áztak, és 25-30 percre betolom a tepsit a sütőbe. Menet közben még egyszer bespriccelem a gesztenyéket... az áztató levet meg felhasználom megint teához, forralt borhoz, gyümölcs alapú leveshez... akár gesztenyekrémleveshez.

A sütés végére a gesztenyék szépen szétnyílnak, könnyű lesz őket pucolni, és ha szerencsénk van, még kellően édesek is. Friss gesztenyéből a legfinomabbak a desszertek is, így ha van rá érkezésünk, nekieshetünk a már korábban felposztolt könnyű, szintén ötfűszeres, mascarponés gesztenyedesszert elkészítésének is.

Irány a piac!

Éva

Megkésve bár...

Lassan másfél éve ígérgetjük, hogy az első Czifray-versenyünk pályamunkáit megosztjuk a Nagyérdeművel, de ezidáig összesen a fehércsokis-kardamomos sült tejberizstortát és a kókuszos rizsrkémpudingot sikerült feltennünk. Nos, a hétvégi hűvösre felkészülve egy kis trópusi hangulatot csempészek a virtuális konyhánkba, hátha ez némiképp ellensúlyozza a borongós őszi hangulatot, ami innentől vár ránk.

FŰSZERES KÓKUSZOS RIZS-CUSTARD MARACUJA TOPPINGGAL

Mielőtt a receptbe belemerülnénk, egy pár szót a maracujáról... passion fruit-ról... passió gyümölcsről... ahogy tetszik.

A maracuja Dél-Amerika vidékein honos évelő, kúszó növény, de termesztik még Közép-Amerikában, Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon, Észak-Amerika melegebb államaiban, Kelet- és Dél-Afrikában, sőt Európán belül Portugáliában is, tehát többnyire trópusi és szubtrópusi vidékeken, melegebb éghajlaton. Bár létezik a grapefruit méreteket is elérő "arany" változata, az elterjedtebb mégis a lime-nagyságú sötét, barnás lila gyümölcs. Akkor érett, ha ráncos a bőre, de a banánhoz, mangóhoz, avokádóhoz hasonlóan utánérő típus, tehát ha csak sima bőrűt találunk az üzletben, nem kell megijedni: pár nap alatt az asztalon egy tálban utoléri önmagát. Jellegzetes fanyar-édes ízével és látványos sárga-fekete, magos-lédús húsával kiváló hozzávalója gyümölcsleveknek, gyümölcssalátáknak, koktéloknak, és remek kísérője különböző desszerteknek (sajttortával is isteni, vagy a fehércsokis kuszkusztortámmal). Magas a béta-karotin-, a kálium-, a C-vitamin- és a rosttartalma, ásványi anyagokban rendkívül gazdag - magas vérnyomással élőknek kimondottan ajánlott.

A passió nevet a gyümölcs misszionáriusoktók kapta, akik úgy vélték, a növény virágának, a golgotavirágnak egyes részei idézik Krisztus szenvedéseit: ezek szerint a bibék a három szeget jelképezik, amivel Jézust keresztre feszítették, a korona a töviskoszorút, az öt porzó pedig Krisztus sebeit szimbolizálja. 

Hozzávalók

a custard-höz

7.5dl kókusztej 

10dkg kerek szemű rizs 

1 rúd fahéj 

½tk őrölt szerecsendió 

½tk őrölt szegfűszeg 

30g kókuszreszelék 

3ek méz 

3 tojás 

2 tojás sárgája 

befejezésül

8db passion fruit 

mentalevél a díszítéshez 

Minden hozzávalót a tojások kivételével egy tapadásmentes falú edénybe zúdítok, elkeverem, és forrásig melegítem, majd alacsony lángon gyakori kevergetés mellett sűrűre főzöm a tejberizst. A sütőt 160 fokra előmelegítem. Amikor az alap kész, a fahéjrudat eltávolítom belőle. A tojásokat és a sárgákat együtt felverem, a meleg, fűszeres tejberizst ráöntöm, és alaposan elkeverem. Kis decis tálkákba szétkanalazom a custard-ot, és a tálkákat egy tepsibe állítom. A tepsit addig töltöm vízzel, hogy a tálkák feléig érjen. Az előmelegített sütőben 30 percnyi gőzfürdőben aszalom a custard-öket. Ha megsült a tetejük, kiveszem, és lehűtöm őket. Tálaláskor mindegyikre egy passion fruit belsejét kanalazom, mentalevéllel díszítem. 

A Várban Pálinka- és Kolbászfesztivál van mától. Én ugyan most egyiket sem fogyaszthatom, de meg fogok ott fordulni. Ti se hagyjátok ki, ha tehetitek!

Szép hétvégét!

Éva