42

Volt már fele ennyi is, remélhetőleg lesz még kétszer ennyi is. Ő. Az életem párja, a gyermekeim Apja. 

Volt már sokkal nagyobb is (ő maga is, de most nem rá gondolok), remélhetőleg lesz is még. A zsúrja. De idén így akarta. Leginkább sehogy. 

...Márpedig olyan nincs, hogy nincs. 

Ezév május 15-én a reggel három feliratozott "női" tompor villantásával indult: a legkisebb méret esetében a "NAPOT" szót leplezte le a pelus, a közepesnél a "BOLDOG" szó mutatta meg magát a zsebkendőnyi hálóing alól... és igen, van legnagyobb is... igen, hozzám tartozik... Szóval jómagam a "SZÜLETÉS" szót is elbírtam, és szintén felfedtem egyidőben a kicsikkel, hogy ezzel nagy derültséget hozzunk Apa mostanában gyakran gondterhelt arcára. Sikerült. A válasz pár perccel később egy ide vágó és tőle nem is oly idegen gatyatolás formájában érkezett, ami egy rövid, velős "KÖSZI"-t engedett láttatni. (Aznap aztán még néhányszor ilyen-olyan alkalomból köszönetnyilvánítás gyanánt, de ebbe már nem mennék bele. Aki ismeri, tudja...)

Az este néhány kedves barát jóvoltából készenlétben, a Nagyi vonaton, úton a főváros felé gyerekekre felügyelni, míg mi Lolával suttyomtortát eszkábáltunk hirtelen ötletből és a konyhai készletből minden olyan alapanyaggal, amit Apa szeret. Így lett ez egy epres-mascarponés-fehércsokis mandulatorta marcipánnal. Hedóniának neveztem el.

HEDÓNIA

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

egy csipet só

5ek nyírfacukor/méz

5ek mandulaliszt

1tk sütőpor

kevés vaj

a krémhez

1/2kg mascarpone

3ek méz

10dkg fehércsoki

5dkg vaj

pici víz

1tk vaníliaesszencia

pár csepp lime-lé

1/2kg eper

10dkg marcipán (én a Régimóditól veszem a biopiacon: 50% bio mandula + 50% nyírfacukor)

Az egésszel nettó 20 perc munkám volt.

A sütőt 150 fokra állítom. A tésztához a tojásokat szétválasztom. A sárgáját a nyírfacukorral/mézzel fehéredésig verem. Hozzáadom a mandulalisztet és a sütőport, alaposan eldolgozom. A fehérjét pici sóval kemény habbá verem, és egy spatulával óvatosan beleforgatom a tésztamasszába. Egy kivajazott kapcsos tortaformába (21cm) öntöm, és 60 percre beteszem sülni, majd mikor kész (tűpróba!), nyitott sütőjatónál hagyom kihűlni.

A krémhez csak akkor fogok hozzá, amikor a tészta már kihűlt. 

A fehércsokit egy kis darab kivételével vízgőz fölött a vízzel és a vajjal megolvasztom, mascarponét a mézzel alaposan felverem, és az olvadt csokit további keverés mellett vékonyan csurgatva hozzádolgozom a vaníliával és a pár csepp lime-lével együtt. A marcipánból korongot formázok, és két sütőpapír között vékonyra kinyújtom, a tésztával megyegyező méretűre, a fölső sütőpapírt kidobom. Az epreket megmosom, kicsumázom, és szeletekre vágom. 

Jöhet az összeállítás.

A tésztát egy peremes tányérra teszem, és egy nagy kenyérvágót a peremen végigcsúsztatva elszelem a piskótát kétfelé. Az alsó réteget tortatálra teszem, a marcipánt a sütőforma aljának a segítségével méretre vágom, és az alsó, megmaradt sütőpapírral a tésztára fordítom, a sütőpapírt óvatosan lehúzom, kidobom. A marcipánra rétegezek egy adag epret, majd beborítom a mascarponekrémmel, szépen eloszlatom. A következő tésztarétegre már csak egy réteg eper és mascarpone kerül. A maradék mascarponéval a torta oldalát vonom be, de hagyhatom csak úgy kivillani a rétegeket "burkoás" nélkül. Végül a torta tetejét eperrel és a megmaradt csoki reszelékével díszítem, esetleg kevés lime-héjjal. Én az ünnepi alkalom miatt kis ezüstgyöngyökkel szórtam meg a torta tetejét, ami harmonizált a római számos gyertyákkal. A tortát pár órán át hűtöm.

Az ünnepelt csak annyit mondott, mikor belekóstolt: "Jééééézusom! Ez valami issssteni!"

Hát így egyétek!

Éva

Lábjegyzet: Imádok kútfőből tortát sütni, mert nagy a kockázat, ezzel együtt ha elb*szom, foghatom erre, viszont ha sikerül, annál nagyobb dicsőség. Apró örömök a HTB-életben. Most sikerült. Egyre jobban megy ez!

Update on szombat, május 19, 2012 at 1:05 by Spooon 1...2...3!

...És ugyanez pohárkrémben a "nincsmárabbólatortából?" kérdésre/kérésre. A manduláspiskótából még volt egy réteg lefóliázva, mascarpone, méz, fehércsoki, vaj, vanília mindig van készleten, és a hétvégén vásárolt 3kg eperből is maradt még egy dobozzal. 

Joci jött, burkolt és lépett. A kérés megfogalmazásától az üres pohár látványáig annyi idő telt el, hogy épp odaért a hazajövetelekor megrendelt taxi, hogy elvigye a családfőt zülleni. Vagyis kész piskótával a hűtőben, minden egyéb csak alapanyagként "raktáron", az egész nem több, mint 10 percet vesz igénybe - ha nagyon kényelmesre veszem a gyártást, vagy ő az evést.

A mascarponekrémet a fent leírtak szerint elkészítem: a sajtot a mézzel felhabosítom, közben a csokit vízgőz fölött a vajjal és a vízzel megolvasztom, vaníliával, lime-lével ízesítem, és folyamatos habverés mellett vékony sugárban csogatva a mascarponéba elkeverem benne.

A kissé már szikkadt piskótát felkockázom, egy-egy marékkal teszek a poharak aljába, következő rétegnek szintén egy marékkal pakolok a megmosott, félbe vágott eperből, rákanalazok a csokis sajtkrémből, zárom a sort piskótával, díszítek eperrel és fehércsokival. Ez a változat sokkal epresebbre sikerült, mint a torta, ennél fogva kerekebb, ezzel együtt frissebb is volt az íze. És bevallom, csokiból, vajból is többet tettem arányaiban, mint a tortaváltozatba. Az is jót tett az összhatásnak mind ízben, mind állagban.

Ha most készíteném, biztos locsolnék vagy egy kis eperpálinkát, vagy kevés amarettót az alsó piskótarétegre. Egy másik verzió lehet, hogy a kész pohárkrémet fagyasztóba teszem néhány órára, és tálaláskor pár cent áfonyavodkával vagy eperpálinkával öntöm nyakon.

Lehet bátran kísérletezni. A részünkről teljes kattanás, úgyhogy fogjuk még ismételni. 

Éva

Durr bele bumm

Valahogy így álltam neki a szombat esti desszert elkészítésének. Vacsoravendégeket vártunk. A szívünknek nagyon kedves vacsoravendégeket, akiknek ráadásul demonstraíve beígértünk egy teljes paleolit menüt. Ez a főzés során folyamatosan alakuló tervek szerint a következőkből állt: téli fűszerezésű kókusztejes céklakrémleves aszalt cigánymeggyel (itt most egész fűszerekkel csináltam egy alaplevet vaníliával kiegészítve, abban főztem meg a céklát, pürésítettem, majd ízesítettem a kókusztejjel, sima balzsamecettel és nyírfacukorral, utána ment bele az aszaltmeggy- spenótlevéllel kínáltam), csillagánizskéregben sült szűzérme (itt is változtattam kicsit: a pác simán olívaolaj, balzsamecet, só, szegfűbors és csillagánizs volt) mandarinos sütőtökpürével (itt annyi különbség volt a belinkkelt recepthez képest, hogy 600g tököt pároltam sima víz fölött, pürésítettem, majd ahhoz adtam 1 egész mandarin levét és reszelt héját valamint 1-1ek juharszirupot és narancsvirágvizet... nekem ez volt a teljes menü csúcspontja), spenótpesztóval (spenót, tökmagolaj, fokhagyma, mandula, parmezán, só, bors pépesítve) és céklachipsszel (olajban kisütött céklatallérok). Többek ez utóbbi kettőért voltak oda... természetesen a leves után és a hús mellett. :D

Mint látszik, a saját receptjeimet sem csinálom szinte soha kétszer egyformán. A desszertnél viszont komoly bajban voltam. Lévén hogy szinte az egész menü kipróbált, korábban megalkozott elemekből állt, szerettem volna valami újat is. Az a fránya alkotóvágy! Ebben csak az a rizikós, hogy a sütik esetében nem hátrány, ha megsül, nem esik össze, nem folyik szét, van a tésztának, a krémnek konzisztenciája. Itt pedig az arányok döntőek - ha az egsz menü egy komplett kísérleti konyha lenne, az is kevésbé volna kockázatos, mint ha egyedül a desszert nem kipróbált recept. De fejest ugrottam bele. Bátor vállalkozás volt kútfőből süteményt alkotnom, de most az egyszer megállta a helyét a mondás, hogy aki mer az nyer. Asszem, a szerencse mellém szegődött. Azért nem biztos, hogy gyakran fogok vendégségnek hazárdírozni.

SÁFRÁNYOS MANDULATORTA FEHÉRCSOKIS KÓKUSZKRÉMMEL ÉS PISZTÁCIÁVAL

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

5ek nyírfacukor

175g mandulaliszt (ez tulajdonképpen porított mandula - Culinaris)

1kk sütőpor

1kk szódabikarbóna

csipet só

1 csipet sáfrány

a krémhez

400ml kókusztej kb. 200ml-nyi zsíros fele (DM)

200g kókuszkrém vagy kókuszzsír (Culinaris)

100g fehércsokoládé (nyírfacukorral készült - Culinaris)

75g mandulaliszt

50g nyírfacukor

1 marék blansírozott mandula

200g nyírfacukorral készült marcipán (én a biopiacon veszem a Régimódi mandulásnál - 50% mandula, 50% nyírfacukor)

a díszítéshez

5ek kókuszreszelék

100g tisztított, sózatlan pisztácia (Culinaris)

A sütőt 180 fokra beállítom. A tojást kettéválasztom, a sárgáját a nyírfacukorral fehéredésig verem, majd hozzádolgozom a mandulalisztet, a sütőport és a szódabikarbónát. A fehérjét is a csipet sóval kemény habbá verem, majd három részletben a sáfránnyal együtt óvatosan hozzáforgatom a cukros, mandulalisztes tojássárgájához. Egy kiolajozott kicsi tortaformába öntöm a masszát, és 40 percre beteszem sülni. Tűpróbával ellenőrzöm. Akkor van kész, ha a fapálcát szárazon tudom kihúzni a tésztából. Nyitott sütőajtó mellett hagyom a tésztát kihűni.

Amíg a tészta sül, elkészítem a krémet. Ehhez a kókusztej zsíros részét egy tejforraló edénybe teszem (nem rázomfel a kókusztejet, hanem felnyitom, és a krémes fölső felét belekanalazom az edénybe - a megmaradt vizes alsó feléből csinálahtok egy smoothiet, egy koktélt, egy shake-et, adhatom leveshez, de csinálhatok belőle salátaöntetet is akár...). Hozzáadom a kókuszzsírt/kókuszkrémet, a fehércsokit, a nyírfacukrot, és olvadásig kevergetem. A mandulaliszttel folyamatos keverés mellett besűrítem, majd alaposan lehűtöm.

A torta összeállításához először ketté vágom a tésztát, hogy két lapot kapjak. A marcipánból golyót gyúrok, lelapítom, és két sütőpapír között egy nyújtófával egymilis vastagságúra nyújtom. A marcipánrétegről a fölső sütőpapírt lehúzom, az alsó alá nyúlok, és ráfordítom a marcipánkorongot az egyik tésztalapra. Lehúzom a másik sütőpapír-réteget is róla. A fehércsokis kókuszkrémet kettészedem, az egyik felével beborítom a marcipánt, majd ráhelyezem a másik tésztaréteget. A blansírozott mandulát késsel durvára vágom, és megszórom vele a fölső tésztalapot, majd a tortát befedem a maradék krémmel. A torta olalán kifolyó krémet elosztva a függőleges felületeken is szépen befedem mindenütt a művet. Végül az egész tortát megszórom a kókuszreszelékkel és a durvára vágott pisztáciával. A hidegben klasszul összeáll az egész... Nem gondoltam volna. 

Az este remekül alakult, a vacsora nagy sikert aratott. Hogy őszinte legyek, ritka az olyan alkalom, hogy minden ennyire patentul sikerüljön, és ne találjak minden fogásban legalább 2-3 kifogásolnivalót. Úgy látszik, jó csillagzat alatt bonyolítottuk az vendégséget. A lényeg, hogy mindenki jól érezte magát, és mellesleg meggyőződött róla, hogy kenyér, tészta, krumpli, hüvelyesek, tejtermékek és cukor nélkül is lehet istenieket fiesztázni minden hiányérzet nélkül. Pláne, hogy a bor is folyt. Folyt. köv.

Éva

Boldog szülinapot, Spooon!

Ma, május 5-én volt pont egy éve, hogy az első posztunkat Ádi föltette az oldalra, ezzel ténylegesen útnak indítva a mára már több mint kétszáz recepttel és megannyi kedves Olvasóval büszkélkedő blogot. Amikor belevágtunk, nem tudtuk még, hogyan fogjuk csinálni, fogjuk-e annyira szeretni, mint amennyire szerettük volna, hogy lesz-e rá elég kapacitásunk, és a legfontosabb: hogy milyen lesz a fogadtatása, egyáltalán lesz-e fogadó oldal, kíváncsi lesz-e bárki arra, amit mi szeretnénk átadni.

Az elmúlt egy év, legfőképp a Ti visszajelzéseitek, kedves Olvasók, komolyan megerősítettek minket abban, hogy érdemes csinálni, mert van igény az igényesre, a jóra. Ezért mostmár bátran mondhatjuk: szeretjük! És óvatosan talán azt is kijelenthetjük, hogy minket is szeretnek. Adtak rólunk hírt már magazinokban, kaptunk szakmai elismerést amatőr szakácsversenyen, felkérést profitól a készülő könyve tesztfőzésére, és rengeteg, rengeteg kedves, bátorító szót az Olvasóktól. Voltak, akik köszönetet mondtak a receptekért, az ötletekért, és voltak olyanok is - többen is - akik azt írták, eddig nem tették be a lábukat a konyhába, de meghoztuk a kedvüket a főzéshez, és azóta a férj, a gyerek, a barátok folyamatos elismerése révén boldogabbak lettek a mindennapjaik... Nos, nem másért, ezért csináljuk. Értetek!

Az ünnepi alkalomhoz illően hát álljon itt egy hozzánk méltó elegáns, egyszerű és egészséges tortarecept, a Spooon fenállásának első évfordulója tiszteletére szeretettel Nektek, tőlünk.

PISZTÁCIÁS-KUSZKUSZOS RICOTTATORTA MENTÁVAL ÉS PASSIÓGYÜMÖLCCSEL

hozzávalók

1.5dl kókusztej

6db zöld kardamom

1dl hagyományos vagy rizskuszkusz

1 tábla magas minőségű fehércsoki (Leysieffer 36%-os diéás /gyümölcscukorral készül, nincs benne adalék/ - Culinaris)

1/2kg ricotta

10dkg hámozott, pörköletlen, sózatlan zöld pisztácia (ha csak sózott, pörkölt pisztáciát találok, blansírozom forró vízben, így leázik róla a só, és a külső héja után a belső héjától is könnyű megfosztani)

3-4ek méz

1 marék friss mentalevél

75g kókuszreszelék

pár csepp lime-lé

1 lime reszelt héja

3-4 passiógyümölcs (=maracuja)

A kókusztejet egy kis főzőedényben felforralom. Amíg melegszik, megfosztom a kardamomagokat a héjuktól, mozsárban porítom és a kókusztejhez keverem. Az edénybe beleszórom a kuszkuszt is, és puhulásig főzöm, majd beleolvasztom a fehércsokit, és félreteszem hűlni. A pisztáciát egy késsel durvára, a mentát pedig finomra felaprítom, és a mézzel, a kókusszal, a lime levével valamint a fehércsokis kókusztejben főtt kuszkuszal együtt egyenletesen elkeverem a ricottában. Egy kapcsos toraformába öntöm az egész masszát, a lime héját ráreszelem, majd minimum 3 órára hűtőbe tesszem, hogy jól megdermedjen. Tálaláskor szeletekre vágom, és minden szeletre fél-fél passiógyümölcs kikapart belsejét rákanalazom. (Tortabontás után 5 percet élt szegény: azonnal elpusztította az ünneplő sáskahad.)

Köszönjük Nektek, hogy az elmúlt egy évben velünk voltatok, és reméljük, hogy a jövőben is számíthatunk a kitartó figyelmetekre! A magunk részéről ezt igyekszünk meghálálni még sok frappáns recepptel, jó tanáccsal, tartalmas gondolattal. További kellemes időtöltést és varázslatos ízélményeket kívánunk Nektek a konyhában! 

Éva és a Spooon

Mandulamánia

Most, hogy paleózom, észrevettem, hogy a kieső gabona helyére észrevétlenül bekúsztak a magvak. Rengeteg diót, mandulát, kesudiót, napraforgót, szezámmagot fogyasztok, velük sütök, ízesítek, őket nassolom... Kell a kalóriapótlás.

Kb. egy évvel ezelőtt kikísérleteztem egy teljesen lisztmentes csokis diótortát, ami ide, a blogra is idő közben, hogy elindultunk, fölkerült. Most, mivel mandulából nagyon jól állok, mellesleg imádom is, a diótorta elkészítésének a menetét alapul véve kikísérleteztem egy másik sültit abból a néhány alapanyagból, ami itthon fellelhető volt. Mert hogy a vasárnap, ha itthon vagyunk, nem telhet el sütisütés nélkül, tejem/kefírem/joghurtom nem lévén, amiből a beígért túrós palacsintához a palacsintát elkészíthettem volna, vajam is csak egy kis kocka, kénytelen voltam képzettársítani a fiókban kavargó hozzávalókat látva.

AMARETTÓS-NARANCSOS MÁK-MANDULAKOCKA ASZALT FÜGÉS FEHÉRCSOKI-MANDULAFAGYIVAL

A mák nekem egyébként személyes nagy kedvencem. Egy időben keringett a rémhír, hogy ha belépünk az EU-ba elfelejthetjük a tradicionális mákételeinket, mint a mákos gubát, mákos nudlit/tésztát, mákos rétest, mákos beiglit és társait... de milyen mák, hogy ezek csak duMÁK voltak!

Egy kis ismeretterjesztés

A mák egy többezer éve termesztett haszonnövény, mely mind étkezési, mind gyógyítási célokat is szolgál. Már az i.e. 1550-ben írott egyiptomi gyógyászati feljegyzések gyűjteménye, az Ebers-papirusz is tesz a mákról, mint nyugtatóról említést. Nyugtató, altató hatása a benne lévő ópiumnak köszönhető, ezért a gyógyszeriparban nélkülözhetetlen, de a népi gyógyászatban is változatlanul jelen van. Az ópiumot az éretlen mákgubó tejnedvéből nyerik, ami több mint huszonötféle alkaloidot (morfint, narkotint, kodeint, stb.) tartalmaz. A drogfogyasztók körében gyakori a visszaélés a korán learatott mákból készült főzetekkel. Európaszerte, főleg Közép-Európában rendkívül népszerű magféle. Az öreg kontitens máktermésének a felét a csehek adják. Ebben a térségben szinte minden népnek van mákkal készült nemzeti eledele.

hozzávalók

a tésztához

200g darált natúr mandula (lehet blansírozott is, de ne legyen se pörkölve, se sózva)

100g darált mák

5 tojás

3ek méz

3ek amaretto (vagy más mandulalikőr)

1/2 narancs reszelt héja és kifacsart leve

1tk sütőpor (akár el is hagyható, mert a tojásfehérje teszi a dolgát)

1 csipet só

a fagyihoz

100g fehércsoki (én egy remek márkát találtam a diabetikus polcon, ami gyümölcscukorral készült, és semmi adalékanyag nincs benne)

1/2dl víz

1/2 kocka natúr vaj

1/2 narancs reszelt héja

1ek méz

2dl tejföl vagy mascarpone

100g darált mandula

2 füge

1/4 szerecsendió

igény szerint ide is lehet löttyinteni 2ek-lal az amarettóból

díszítéshez szeletelt mandula

Először a fagyit készítem el. Egy edényben vizet forralok, fölé teszek egy fém tálat, és a csokit összetördelve a vajjal és a vízzel együtt beleteszem. Állandó kevergetés mellett a csokit és a vajat a víz segédletével összeolvasztom. Amikor homogén folyammá vált, leveszem a gőzről, hozzákeverem a mézet, a darált mandulát és a tejfölt/mascarponét, belereszelem a narancshéjat és a szerecsendiót, végül apróra összedarabolom a fügét és azt is beledolgozom. Kis tálakba adagolom a fagyit, és beteszem a fagyasztóba egy órára.

Fél óra elteltével a sütőt beizzítom 160 fokra. A mákot és a mandulát ledarálom, a mandula felét a mákkal és a sütőporral elkeverem. A tojásokat ketté választom, a sárgáját a mézzel felverem, hozzákeverem az amarattót, a mák-mandulakeveréket, belereszelem a fél narancs héját, belefacsarom a narancs levét, és a masszát félreteszem. A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, és óvatos mozdulatokkal hozzáforgatom a maradék mandulát, majd a mandulás fehérjét ugyanezzel a technikával beledogozom a mákos-mandulás-narancsos alapba. Egy kisebb kivajazott tepsibe öntöm a tésztát, és 30-40 percre beteszem sülni. Tűpróbával tesztelem 30 perc után, hogy kell-e még neki idő, vagy kivehetem.

A mandulás-mákos tésztát kockákra vágom, és forrón tálalom a tetején egy adag fagyival valamint mandulapelyhekkel díszítve.

Lehet úgy is variálni, hogy a narancs levét nem a tésztába teszem, hanem a fagyihoz - víz helyett a narancslé segítségével olvasztom meg a csokit.

Még biztos lesz kedvem kísérletezni ezzel a sütivel. Az eredményeket follow-upban fel is teszem adandó alkalommal, de addig ezzel is meglehetősen elégedettek voltunk. 

Éva