Ellenállhatatlan

Vannak ízkombinációk, amik egyszer csak befészkelik magukat az ember agyába, és addig nem nyugszol, amíg ki nem próbálod, meg nem csinálod, ki nem fejleszted. Így vagyok én ezzel a salátával.

HŰS CITROMOS-MENTÁS-DIÓS SÜLT KÁPIASALÁTA FETASAJTTAL akár bruschettának is

hozzávalók

a salátához

10db kápiapaprika

15dkg fetasajt

2 marék dió

1/2 citrom reszelt héja

frissen őrölt bors

az öntethez

2ek olívaolaj

1ek balzsaemecet

1/2 citrom leve

2 gerezd zúzott fokhagyma

2ek aprított friss menta

só

tálaláshoz igény szerint friss piros chilipaprika és pirítós

A paprikákat 160 fokra előmelegített sütőbe teszem 40-50 percre. Akkor van kész, ha a bőre kissé megfeketedik és hólyagos. Közvetlen a sütés után egy nejlonzacskóba teszem a paprikákat, és hagyom pár percig vagy akár sokkal tovább pihenni. (Nekem nem volt időm a műveletet befejezni, úgyhogy hagytam a pulton, amíg kihűlt, aztán úgy, ahogy van, bezacskózva hűtőbe tettem, hogy ott várja a további sorsát.) A paprikákat a zacskóból kivéve egy-egy könnyed mozdulattal megszabadítom a bőrétől, kimagozom, hosszában egycentis csíkokra vágom, és elrendezem egy tálon (lehűtöm), majd szétmorzsolom rajta a fetát.

A visszamaradt édes paprikalét elkeverem az öntet összes többi hozzávalójával, és megöntözöm vele a fetás parikacsíkokat. Ezt követően egy éles késsel durvára vágom a diót, és meghintem vele a salátát. Végül reszelek rá citromhéjat, darálok rá friss borsot, és igény szerint darabolok rá chilit. Én teljeskiőrlésű rozspirítóssal körítettem, de akár rá is pakolhattam volna a salátát a kenyérre, és az így kapott kanapét bruschettaként tálalhattam volna. Gusztus kérdése. Úgy vélem, mindenhogy telitalálat!

Ilyen csodás októberi hétvégét! Használjátok ki, menjetek piknikezni... akár ezzel a salival felszerelkezve!

Éva

Végtelen történet

Emlékszünk még a filmre? Gyerekkorom egyik nagysikerű alkotása volt a mára már az ifjúsági és gyermekirodalom klasszikusává lett Michael Ende meseregényből kreált mozi, Limahl még ma is a slágerrádiókban felcsendülő szintipop örökzöld főcímdalával. A könyv egy sokrétű fantáziavilágba kalauzol el a főszereplő fiú, Barnabás olvasmányain keresztül, mintegy 26 jól szerkesztett fejezeten át. Az ebből készült film egy trilógia formájában dolgozza fel a könyv egyes részeit, ami átértelmezés nem igazán szolgált az író megelégedésére. Nem véletlen.

A fantázia egy mindenki számára privát és áthatolhatatlan világ. Vannak, akik szeretik, ha a fantáziát készen szállítják nekik, és vannak, aki szeretik maguk megteremteni és zavartalanul formálni a belső kreatív világukat, bármilyen téren legyen is szó alkotásról. Így előbbiből a műértő és műélvező, utóbbiból a művész lesz. 

Édrekes, hogy a gyerekek mindegyike még micsoda ihletettségben éli a mindennapjait az élete első jópár évében: rajzol, épít, mesél... folyamatosan alkot. Vajon mi öli ki bennük ezt az alkotási vágyat? A sablonos, korlátokkal és kötelező elemekkel teli, merev iskolarendszer? Az elismerés hiánya, mint Barnabás, a Végtelen történet főszereplőjének esetében, aki sem jó tanuló, sem jó sporotló, sem semmiben különösebben kimagasló tehetség nem volt, csak a történetek kitalálásában? Mitől marad a kreatív gyerekek csak nagyon kis hányada kreatív felnőtt korára? És mi határozza meg, hogy milyen téren lesz az? Miért olyan fontos az iskolákban az uniformizálás, az egységesített tudás átadása, amiben annyi gyerek válik kudarcra ítéltté, miközben a kellő tehetséggondozás hiányában lehet, hogy sosem derül ki, hogy épp komoly csellista, grafikus vagy épp fodrásztehetség rejlik benne. 

Hagyjuk meg a gyerekeknek az önkifejezés lehetőségét, és támogassuk őket a választott útjukon... emellett mutassunk azzal példát, hogy mi járjuk a magunk útját: alkossunk, teremtsünk szépséget, változatosságot, fantáziákat előttük, nekik, velük!

CHILIS-KORIANDERES KUKORICASALÁTA FETÁVAL ÉS LIME-MAL

Ebben a nemrég megfogalmazódott salátaötletemben az a jó, hogy bárhogy tudom variálni: a változatoknak csak a fantáziánk szab határt, így ez is valahol egy végtelen történet. Ha akarom, kukorica helyett csinálhatom csicseriborsóból, zöldborsóból, vesebabból, belugalencséből, burgonyából, paradicsomból, de akár ananászból vagy almából is. Nekem most egy üveg kukoricám volt itthon (hibátlan sóban, citromban, vízben eltett biotermék a DM-ből - ugyanez van csicseriborsóban is), ebből alkottam meg ezt a könnyű fogást pár perc alatt.

hozzávalók

1/2kg bio konzerv vagy fagyasztott (tehát forró sós vízben főzendő) kukorica

1/4 kocka vaj

1tk só

1 nagy fej lilahagyma

2 friss piros chilipaprika

1 csokor korianderzöld

15dkg fetasajt

1 lime leve

frissen őrölt bors

A kukoricát átöblítem, egy keverőtálba teszem. A vajat megolvasztom, elkeverem a sóval, és belefeorgatom a kukoricát. (Ha akarok, ezen a ponton megállok, kevés fokhagymát reszelek rá és parmezánforgácsot. Így sem utolsó.) A hagymát felkockázom, a chilit kimagozom és apróra vágom, a koriandert szintén felaprítom, és mindhármat hozzádolgozom a kukoricához. Végül a sajtot salátára morzsolom, belefacsarom a lime levét és kevés borsot őrlök rá - elkeverem. Kész is. 

...Már csak egy pohár jól behűtött Chardonnay hiányzik mellé.

Éva

Ennek a fele se...

Ennek a fele se tréfa, mert a fele se fogyott el. Mármint a sóskának. Csináltam már belőle grill bárány mellé salátát paradicsommal, töltöttem canneloniba lazacos ricottával keverve, rittyentettem vele tonhalsalátát pitába tömve, csőben sütöttem burgonyával hal mellé, most pedig ezzel álltam elő:

SÓSKÁS-FETÁS BULGURRAL TÖLTÖTT KARALÁBÉ KAFFIR LIME-OS, KAPROS KARALÁBÉMÁRTÁSBAN

...és még mindig megvan a fele. Ha elzárnának a világtól, és semmi más dolgom nem lenne, csak agyalni és alkotni, sem végeznék ennyi sóskával egy hét alatt sem. Lefagyasztani nem tudom, mert nincs helyem, lepárolva eltenni nem szeretném, úgyhogy mit van mit tenni: áradnak továbbra is a sóskareceptek.

hozzávalók

A töltelékhez

10dkg nayszemű bulgur

10dkg friss sóskalevél

2 szál újhagyma

15dkg fetasajt

1 gerezd fokhagyma

frissen őrölt bors

A karalábémártáshoz

1/4 kocka vaj

4 szál újhagyma

4 nagy fej karalábé + egynek a levelei

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

6 kaffir lime levél

1 marék friss vagy fagyasztott kapor

1 doboz créme fraiche/tejföl/joghurt/kefír

díszítéshez tökmagolaj

A karalábékat megfosztom a leveleitől. Egyet félreteszek a mártásnak, a többit eltehetem tölteni (ld. pl. ennél a thai ihletésű receptnél - holnap meg is csinálom). A karalábéfejeket megmosom, meghámozom, az alján talpat vágok nekik, egy dinnyekanállal pedig kivájom a belsejüket.

A vajat egy magas falú edényben alacsony lángon megolvasztom. Amíg hevül, az újhagymákat megmosom, hosszában ketté vágom, felszeletelem, majd hozzáadom a vajhoz, és megdinsztelem. Ezután beleforgatom a kivájt karalábédarabokat, és hagyom kicsit párolódni. Közben elkészítem a tölteléket.

Ehhez felforralok 1l vizet, a sóskaleveleket megmosom, és egy szitába téve a víz felével leforrázom őket, a másik felét a bulgurra öntöm, hadd ázzon. Alaposan lecsöpögtetem a leveleket, és szárastól felaprítom. Az újhagymákat hosszában négyfelé vágom, szintén felaprítom, és egy keverőtálba küldöm a sóskával együtt. A zöldekbe belemorzsolom a fetát, hozzáreszelem a gerezd fokhagymát, majd amikor a bulgur megpuhult, leszűröm, és hozzáforgatom a töltelék többi részéhez, borsozom (só nem szükséges, mert a feta elég sós). Az egészet alaposan elkeverem, és betöltöm a karalábékat, amiket aztán a főzőedényben lévő hagymás karalábédarabokra ültetek. Újabb liter vizet forralok, feloldom benne a két leveskockát, és felöntöm vele a karalábét annyira, hogy a darabokat ellepje, de a töltött egész karfioloknak legfeljebb csak a háromnegyedéig érjen. A mártásba beledobálom a lime leveleket, az egészet lefedem, és 40 percig a legalacsonyabb lángon párolom.

A főzés végefelé a karalábéleveleket felcsíkozom, a kaprot felaprítom. Egy kés hegyével tesztelem, hogy a töltött karalábék kellően megpuhultak: nem szabad, hogy szétfőjenek, de nyersen sem jók - csak épp, hogy puhák legyenek. Ha elkészültek, kiemelem őket a tányérokra (mélytányérokat javaslok), és befejezem a mártást. A kaffir lime leveleket kiveszem, a karalábélevél-csíkokat és a kaprot beledobom a mártásba, és egy botmixer segítségével összepürésítem. Végül hozzákeverem a mártáshoz a créme fraiche-t/joghurtot/kefírt/tejfölt - amelyikhez kedvem van, vagy épp van otthon -, és igény szerint borsozom. (Sózni megint nem kell, mert az alaplé elég sós.) A mártásból merek a karalábék köré, és pár csepp tökmagolajjal megdíszítem a kompozíciót. (Ha most így belegondolok, talán kevés felaprított tökmag vagy fenyőmag is jól passzolt volna a töltelékbe... legközelebb.)

Ahhoz képest, hogy életem első karalábéalkotását csináltam meg, kimondottan jól sikerült. Ahogy a mi Elviránk mondta: igazi könnyed, friss, kellemes, tavaszias ízvilág.

Jó étvágyat hozzá!

Éva

Kimaxoltuk

A friss sütőtökből készült ételeknek a percei meg vannak számlálva, ezért vadászidényt hirdettem. Az idei, vélhetően utolsó, kétkilós tökömet már nem is magam vettem, hanem kaptam (kösz, Dettike), mert az én utamat bizony nem keresztezte sehol. Pedig kerestem, és kerestem, mert annnnnnyira megszerettem, mint Meli barátnőm a betűhalmozást. :DDD

Még rengeteg ötletem lenne tökös receptekre, de egy jó időre itt a vége. Már csak egy italra (és talán egy fagyira) fogja futni. Nehezen engedem el, mert idén jöttem bele igazán a "tökölésbe". Azért a kísérletezés lehetőségét még amennyire tudom, kimaxolom: ennek keretében a minap, egy magazinban látott sütőtök-feta társítás nyomán meg is fogant bennem a tegnapi vendégség meleg előételére az ötlet.

PIKÁNS FETASAJTOS-TÖKÖS-DIÓS LEPÉNY

hozzávalók

1 levelestészta

1/2kg sütőtök

15dkg fetasajt

10dkg dió

1 csokor friss kakukkfű

4ek tökmag- vagy olívaolaj

1/2 narancs leve

1tk só

1tk méz

10 szem egész szegfűbors

frissen őrölt bors

A sütőt 180 fokra állítom. A levelestszésztával (a sütőpapírjával együtt) kibélelek egy ráméretezett tepsit. A tököt meghámozom, hosszában négyfelé vágom, kimagozom, félcentis szeletekre vágom, és szétterítem a tésztán. A fetát, a diót és a kakukkfüvet egyenletesen rámorzsolom. A szegfűborsot mozsárban porítom, és elegyítem az olajjal, sóval, mézzel és a fél narancs kifacsart levével. Az így kapott öntetet elosztom a lepényen, hogy mindenhova egyenlően jusson, végül borsot tekerek rá ízlés szerint. 45-50 percig sütöm, forrón kínálom.

Nagyon dícsérték... és tényleg az utolsó morzsáig elfogyott.

Zsuzsika, Ati, örülünk, hogy itt voltatok!

Éva

Összeesés határán

Mielőtt bárki rosszra gondolna, személy nem érintett a történetben, ugyanis a történet központjában a szuflé áll. Nem a hagyományos értelmében, hanem hamis szuflé formájában. 

Maga a szuflé (eredeti írásmódban: soufflé) francia szó, jelentése: felfújt. Minden olyan sós és édes, sütőben, kis formákban sült fogásra használják, aminek az alap összetevőihez arányaiban sok tojást használunk. A szuflé legalább olyan egyszerű és változatos ételfajta, mint a muffin. Gyakorlatilag bármiből bármilyen alkalomra elkészíthető. A felfújt nevet pedig onnan kapta, hogy a hőkezelés során a tojás segítségével az étel felfújódik. Ez az állapot azonban sajnos nem tart tovább 5-10 percnél, mert utána a szuflé gyorsan összeesik. Szerencsére kis adagokban készül, így nem nagy kihívás a drámai átalakulás előtt eltűntetni. 

Én jelen esetben nem egy klasszikus állagú és hagyomásnyos célzattal készülő szufléban gondolkoztam. Egy gyors reggeli volt a terv, de valami újításra vágytam. Ez lett belőle:

SPENÓTOS-FETÁS TOJÁSSZUFLÉ REGGELIRE

Sajnos a fotózással én nem voltam elég gyors. Már kivettem a reggelit a sütőből, mikor nekiláttam a fényképezőgépet keresni. Azalatt pedig, amíg ráébredtem, hogy a kocsiban hagytam, és elindultam begyűjteni, a "szuflém" szépen lassan... vagy inkább csúfondáros módon gyorsan összeesett. Szerencsére ez az ízét nem befolyásolta.

hozzávalók

4 tojás

5dkg fetasajt

2 gerezd fokhagyma

5dkg aprított leveles spenót (én a Tescoban veszem fagyasztva a kis nudlikba adagolt, aprított, bio leveles spenótot)

só, frissen őrölt bors

1ek aprított friss vagy fagyasztott bazsalikom

tálaláshoz friss zöldségek, igény szerint kenyér

A sütőt 170 fokra állítom

A tojást egy keverőtálban felverem, hozzáadom a spenótot és a fűszereket, belereszelem a fokhagymát és belemorzsolom a fetát. Jól összekeverem, kis formákba adagolom, és 15-20 percre sütőbe teszem. Amíg elkészül, bőven van ideje mindenkinek, hogy rendbe hozza magát, így aztán indulás előtt kultúráltan tudunk együtt reggelizni.

Éva

Mediterránia

Kevés ember él a földön, akire ne hatott volna a mediterrán konyha mindent elsöprő ereje. Ha másképp nem, hát a pizzáig, tésztáig, gyrosig mindenki eljutott. A görög, olasz, szerb, török konyha egyszerűségüknél, változatosságuknál és karakteres ízharmóniáiknál fogva meghódították a földlakókat, ahogy vannak. Arról nem is beszélve, hogy ezen nemzetek ételei többségükben rendkívül egészségesek is, így a mi otthonunkban is gyakran terítékre kerülnek.

A lányom, mint szinte minden gyerek, imádja a tésztákat. A klasszikus húsos, sonkás, tejszínes verziókat nem igazán ismeri, de a tengerlakókkal benépesített illetve zöldséges változatok szeretete már komolyna beépült nála. A gyorsaság a vacsorák asztalra varázsolásakor, persze, általában szempont az egészséges hozzávalók és finom íztársítások mellett, így fontos, hogy az éppen "betütő" kulináris agyviharom akkor hirtelen kivitelezhető is legyen.

Mivel én paleo, a pedig családot nem kísértem ezzel, egye sajátos olaszos-görögös ötletem támadt.

CSŐBEN SÜLT PARADICSOMOS-SPENÓTOS FETA AKÁR TÉSZTÁVAL KEVERVE

hozzávalók

1 nagy marék spenót

20dkg fetasajt

4db kemény paradicsom

2 szál újhagyma

2 gerezd fokhagyma

1tk oregánó

1tk borsikafű

1/2tk frissen reszelt szerecsendió

3ek olívaolaj

1tk balzsamecet

só, frissen őrölt bors

A sütőt beállítom 180 fokra. (Ha van kombinált grillmód, az sem hátrány.) Egy nagy keverőtálat bekészítek. A spenótot megmosom, szárastól egycentis csíkokra vágom. A sajtot, paradicsomot felkockázom, az újhagymát felaprítom, mehetnek a tálba a spenóttal, az olívaolajjal, balzsamecettel, fűszerekkel együtt. (Ha a család szeretné, a fekete olívabogyót sem hagytam volna ki...) A fokhagymát is belereszelem, majd az egészet jól elkeverem, egy tűzálló tálba teszem, és 20 percre betolom a sütőbe.

Aki szeretne hozzá tésztát főzni, amivel majd összeforgthatja, az ezen a ponton tegyen föl neki vizet forrni. Én spenótos tagliatellével kínáltam a Csemetének, Apának friss kenyérrel mártogatni, én magában ettem. 

Remek vacsi volt.

Éva

Egytál... kéttál...

...Nem folytatom.

Szeretem azokat a napokat, amikor van a hűtőben alapanyag, és nem társul hozzá a fejben rögtön egy jól bevált recept (mondjuk úgy, nem jut eszembe). Ilyenkor lép elő az alkotó én, és annak tükrében, hogy az ember épp csak éhes, de nincs ideje, vagy nem éhes, de megszállta az ihlet, és muszáj kreálnia valamit, erre most van is ideje, érkezése, miegymás, gyorsan elkészíthető, egyszerű, praktikus, mégis finom és egészséges improvizáció kerül az asztalra (térdemre máscsinálás közbeni korántsem elegáns étkezés céljából), vagy megszületik egy saját mű.

Ma az előbbi volt a helyzet. Két prezentáció, nyolc ímél és két poszt megírása közben 10 telefon párhuzamos lebonyolítása mellett valamit ennem kellett a nap közepén.

GRILLEZETT LASKAGOMBA EGYTÁL VAJON PÁROLT SPENÓTOS PÓRÉHAGYMAÁGYON FETASAJT ÉS DIÓ KÍSÉRETÉBEN

hozzávalók

1/2 kg laskagomba

só, frissen őrölt bors

1ek konyak

2dkg vaj

2ek szezámolaj

1 nagyobb póréhagyma

1/4kg spenót

4 gerezd fokhagyma

1dl fehérbor

1/2 citrom leve

1ek aprított friss tárkony, kakukkfű és bazsalikom vegyesen (elhagyható)

extra só, frissen őrölt bors

10dkg fetasajt

10dkg dióbél

A vasserpenyőt szárazon felforrósítom, a wokba beleteszem az olajat és a vajat olvadni. Amíg a zsiradék melegszik, a pórét megmosom, hosszában kettévágom, és felszeletelem. Mehet a vajas olajba a zúzottt fokhagymával együtt némi só és bors kíséretében közepes lángon párolódni. A laskákat megmosom, sózom, borsozom, egyben, csokorban, ahogy vannak, rádobom a grillre (jelen esetben a vasserpenyőre), és megsrpiccelem a konyakkal. Mialatt megpirul, a spenótleveleket megmosom, és hámogatlanul centis csíkokra szeletelem. Fordítok egyet a gombákon. A pórét felöntöm a borral, és nagy lángon elforralom a hagymáról. Hozzáadom a spenótot, jól összeforgatom, és pár perc alatt összepárolom őket, citrommal ízesítem.

A gombát, ha megpirult, felcsíkozom, és ha igénylem, meghintem az apróra vágott zöldfűszerekkel. A diót késsel durvára vágom.

Tálaláshoz a spenótos pórét a mélytányér aljába szedem, rákanalazok a csíkokra vágott pirított laskából, végül fetát morzsolok rá és megszórom a dióval. 

Nagyon laktat, pedig alig van benne kalória. ...És milyen finom!

Éva