Nudlifúzió

A fúziós konyha egyre elterjedtebb a világban, így nálunk is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy épp tegnap nyitott hatalmas dirrel-durral a Nobu elnevezésű japán-dél-amerikai fúziós éttermlánc magyarországi étterme Andy Vajna és Bobby DeNiro nevével fémjelezve. Tekintve, hogy kis hazánkban egyre inkább csak celebekkel lehet terméket/szolgáltatást is eladni - a magyar birka arra megy rá -, itt sem kevés a közszereplős felhajtás a téma körül. 

De mi is a fúziós konyha? Többféle karakterisztikus nemzetközi konyha meghatározó jellegeinek a házasításából létrejött hibrid kulinária. A fúziós konyhákban majdhogynem biztosan szerepel a Távol-Kelet valamely országára jellemző íz és/vagy elkészítési mód, és nem ritka az olasz gyorsaság, praktikum esetleg ízek társítása is.

Nos, egy ilyen fúziós recept ötletére leltem én egy kölcsönkönyvben, aminek a gazdája azóta külhonba vándorolt gyakorlatilag keddről szerdára, de még reménykedem benne, hogy a közeljövőben lesz alkalmam neki személyesen visszaszolgáltatni a jogos tulajdonát. Képtelenségnek tűnhet, hogy nem tudok receptet érintetlenül hagyni, de ez van... tényleg nem megy.

KIRÁLYRÁKOS SPAGETTI ÁZSIAI PESZTÓVAL

hozzávalók

spagetti vagy rizstészta

A rákhoz (fejenként)

8-10 fagyasztott vagy friss királyrákfarok

2ek olívaolaj

1ek szezámolaj

1 fokhagyma

1tk szójaszósz

1/8 lime leve

A pesztóhoz

2 gerezd fokhagyma

1-2cm friss gyömbér

2 csokor friss korianderzöld

1 csokor friss thai bazsalikom

1 csokor friss petrezselyem

1/2 lime leve

1ek szójaszósz

2ek szezámolaj

5dkg fenyőmag

1 csipet só

(szívem szerint én még 1 chilipaprikát is beletettem volna, de a gyerek miatt nem tettem - azért csak bátran, ha nincs akadály)

A tésztának vizet pici sóval felteszek forrni.

Amíg a víz melegszik, egy tálban összekeverem a rák marinádját: az olíva- és a szezámolajat, a lime-levet, a szójaszószt, és szeletekben a fokhagymát. Ebbe a rákot beleforgatom, és hagyom állni pár percig.

A pesztóhoz a fenyőmagot száraz seprenyőben megpirítom, majd az összes többi hozzávalóval együtt egy robotgépben összepürésítem.

Amikor a víz felforrt, beleteszem a tésztát, és fogkeményre főzöm. Amíg fő, egy serpenyőt felforrósítok, és egy perc alatt megsütöm benne a pácból kiemelt rákokat.

Tálaláshoz kínálhatom a hozzávalókat külön (ld. lent) vagy a tésztát a pesztóval összekeverve, megkoronázva a rákfarkakkal. A megmaradt pácléből egy-egy evőkanállal mindenestere locsolok befejezésképp a tészta tetejére.

Percek alatt kész.

Éva

Ui.: Paleolitosok tészta nélkül is élvezhetik.

Update on vasárnap, október 24, 2010 at 23:02 by Éva

Ezt most olvastam Segal Viktor oldalán. Nagyon ide kívánkozott ez a gondolatmenet, minden egyes szavával csak egyetérteni tudok. ...A fenti bejegyzés meg apropót is szolgáltatott rá, hogy ide idézzem. Íme:

"Fúzió és konfúzió

Amikor a Kelet összefog a Nyugattal, az édes hozzásimul a sóshoz, a keserű kollaborál a savanyúval, a tradicionális beszédbe elegyedik a futurisztikussal, a konvencionális érzéki viszonyba bonyolódik az extrémmel. Mi is a fúzió? A konyha, ahol az íz az úr.

'Egyszerűség! Szerintem ez a jövő. Nem kell kétféle mártás és négyféle köret egy tányérra. Egy domináns fűszer kell és invenció. És kreativitás, hogy a látszólag egymástól távoli ízeket vagy első hallásra össze nem illő hozzávalókat úgy tudd összekombinálni, hogy az, végül harmonikus egységet alkosson. Nálam a csokoládé soufflé a kínaiak ötfűszerével találkozik. A chutney a kacsával, a medvehagyma a parajjal, az édesburgonya a korianderrel. Meglepő, de hihetetlenül harmonizálnak egymással. Ez a titok, a harmónia. A fúziós mozgalom Kaliforniából indult hódító útjára, ahol japán, francia és amerikai chefek komponálták egységgé nemzetük eledeleit. Hihetetlen sikere lett az elmúlt huszonegynéhány évben. Nem véletlenül hangsúlyozom a harmóniát, mert bármily meglepő, a gasztronómiai fúziót tulajdonképpen a jazz műfaja ihlette. Magam is szeretem a dél-amerikai jazzt, Gilberto dallamait, például. Az is fúzió. Lényeg, hogy ahogy a zenében, úgy az ételben is meg legyen a harmónia. A régi időkben a törzsvendégekről nevezték el az ételeket. Mára az egész koncepció megfordult. Ma a chefekért járnak étterembe, ők a sztárok, és nem a vendég a főszereplő. Kezdenek fölborulni az arányok, és nincs ez így rendben. Én szeretnék elindítani valamit. Szeretném elérni, hogy az emberekben legyen igény arra, hogy kísérletezzenek, próbáljanak ki új fűszereket és meglepő íz kombinációkat. Hiszen fontos, hogy megreformáljuk a saját konyhánkat. Nem véletlenül maradhatott évszázadokon át olyan magas színvonalon az olasz és a francia konyha, mert ők mernek befogadni. Ha elzárkózunk, lemaradunk. Ha nem fejlődünk, már azzal is iszonyatosan lemaradunk. Olyan forradalom történik ma a világban, amelyből Magyarország kimarad. Ezt nem szabad annyiban hagyni. Ahogy a vendégek igényei nőnek az otthoni főzésükben, úgy fog változni a vendéglátás színvonala is. És akkor majd azt érezhetjük, hogy végre történt valami. Majd akkor, ha elfogadjuk, hogy a pörkölt után is van élet.'"

Éva

Indiai konyha - első lecke

Aki ismer, tudja rólam, hogy szeretem a giccset. Nem a Herendi leopárdfigurákra pörgök (bár gyerekkoromban a nagypapámék csorba porcelánelefántjába bele voltam esve, és mikor a nagyi zárdába vonult, az elefánt persze nálam kötött ki), de bizonyos dolgokban szeretem a sokat, a túldíszítettet, a tobzódót, a hedonistát (nyilván ezért dolgozom zenés színházban ;-D). Még nem jártam Indiában, és nyilván sztereotípia, de nekem a hindu kultúra egésze ilyen: a filmek (ha láttatok egy bollywoodi filmet is, tudjátok, miről beszélek), a negyedhangokkal is operáló zene, a rendkívül összetett mitológia, és az akár 20-30 fűszerrel megkomponált ételek ízrobbanása is. Én nagyon bírom ezt a világot, a kocsimban az első naptól kezdve van egy Ganésa szobrocska, az iPodomon jópár hindi zenét tartok, és mindenekfölött rajongok az indiai konyháért.

Ebben a hatalmas országban persze minden tájon mások az ételek, de én egyelőre csipegetek. Goa a legizgalmasabb vidék, a helyi kultúra itt a portugállal keveredett, ebből született meg az én egyik kedvencem, a vindaloo - de arról majd később. Bevezetésként egy egyszerű, gyors, meglepően kevés hozzávalót igénylő indiai vacsit mutatok, amit nem lehet elrontani, de rabul ejt. Ez a

GOAI GARNÉLACURRY,

és elsőként tisztázzuk a curry szót: "szaftos" ragut  jelent, minden apróhúsos-szaftos étel tulajdonképpen curry ("kári"). A mi pörköltünk is nevezhető currynak. A curry-por nevű fűszer egy keverék (masala - de erről is majd legközelebb), amit ezekhez a ragukhoz lehet használni (nem fogjuk, de lehetne). A currys csirke nevű étel egy tévedés, mert olyan mintha azt mondanánk, hogy "pörköltes csirke". További tudnivalók a kislexikonunkban.

Hozzávalók:

fejenként 10 dkg basmati vagy jázmin rizs

egy fej vöröshagyma

fejenként 5-10 megtisztított, előfőzött garnéla (nem szarozunk most a frissel)

egy teáskanál kurkuma (élénk narancssárga őrölt fűszer, hiperekben is kapható)

egy kis doboz kókusztej (kb. 2-3 dl)

egy lime reszelt héja

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanálnyi ghí/ghee (tisztított vaj) vagy olaj

egy kis friss chili

Az illatos rizsek tökéletes főzése: ez külön posztot érdemel, de itt is leírom. A rizst szűrőben alaposan megmossuk, átöblítjük, amíg átlátszó nem lesz a lefolyó víz, aztán a lábasba borítjuk. Kétszeres mennyiségű HIDEG vízzel felöntjük (10 dkg rizshez 2 dl víz), és kicsit megsózzuk. A legnagyobb lángon felforraljuk (kavargatni nem kell), és amikor a víz és a dagadó rizs szintje összeér, lefedjük és lekapcsoljuk a lángot, vagy egészen minimálisra vesszük. A rizs ettől kezdve csak duzzad és párolódik, 20 percet (de akár egy órát). A végeredmény: éppen egy kissé ragacsos rizs, hogy ne essen le a villáról, de még kellemesen pergő - tökéletes. Uncle Ben rizsét meg lehet elfelejteni.

Mialatt a rizs duzzad, kockázd fel a vöröshagymát és a fokhagymát apróra (összevissza is jó, nem kellenek tökéletes kockák). Forrósíts ghít (erről is majd később) vagy olajat, és dobd erre a hagymákat. Közepes lángon párold kicsit (ne égesd oda), majd öntsd hozzá a kókusztejet, szórd bele a kurkumát és a felaprított, kimagozott chilit. 2 percig forrald, majd dobd rá a garnélát. Pár perc főzés épp elég, ne keményedjen meg a rák. Tálalás előtt reszeld bele a lime héját (a levét ne nyomd bele, mert kicsapódik a kókusztej).

Mondom, nincs fél óra az egész.

Ádám

Első Blikkre...

Épp tüzet csiholtunk az esti grillezéshez (hamburger – recept később érkezik), mikor megcsörrent a telefon. A vonal másik végén a világ legédesebb újságírója, Panka csicsergett a Blikktől, hogy hallott a Spooonról, megnézte az oldalt, és szívesen írna róla: van-e hozzá kedvünk. „Ez beugratós kérdés? Hát persze, hogy van!”

És ha ez nem elég: a megbeszélt találkozóra nem csak Panka érkezett a fotós kollégával, hanem bejelentkezett a Blikk.hu is, hogy forgatna egy kis videóanyagot hármunkkal. Persze, szívesen. De mit csináljunk? „Nem kell főzni, csak tegyetek úgy, mintha”. Jó, ezzel nem lesz gond. A reggeli kávét is úgy csinálom egy szál pólóban, „mintha ébren lennék”. Ez volt a terv, de megéheztünk. Mit dob össze az ember, ha gyorsan akar enni? Tésztát. Bármilyen elfekvő, maradék hozzávalóból pár perc alatt az asztalon lehet egy olaszos vagy keleti étel. A toplistán nálam dobogós az aglio-olio e peperoncino spagetti.

A tésztáról annyit, hogy az elterjedt legenda szerint Marco Polo vitte haza a tésztakészítés titkát Kínából – de a leírásaiban itáliai tésztafajtákhoz hasonlítja az ázsiai változatokat, tehát a legenda téves. Az arabok ismertették meg a hódításaik során Itáliát a tésztával, ami valahol a Közel-Keleten született meg, a Kr. e. ötödik század környékén. Az egyik legősibb arab tészta a kuszkusz, amit máig fogyasztanak; az ókori görögök és rómaiak pedig már készítettek töltött tésztaféléket.

Ha már kamera, ha már fényképezőgép, akkor mondjuk el a receptet à la TV Paprika. Aha. Ilyet még nem csináltunk, de mit nekünk, nosza. A videó pár nap múlva megnézhető a Blikk.hu-n, addig is itt a recept:

Végy elő:

fejenként 10-15 dkg spagettit vagy tagliatellét, étvágytól függően

olívaolajat (extra szűz)

2 gerezd fokhagymát

egy kisebb friss chilit (vagy egy csipet száraz, de a friss annyira jó, hogy ne hagyd ki)

petrezselyemzöldet, egy kis csokorral (elhagyható)

fejenként 5-10 kisebb garnélát (előfőzött, pucolt - fagyasztott is megfelel)

A spagettit dobd sózott, forrásban lévő vízbe, ennek kb. 8 perc kell, hogy al dente legyen. Ezalatt egy nagy serpenyőben (amiben majd elfér a tészta is), forrósíts néhány evőkanál olajat, a (kiolvadt) garnélát kb. 2 percig párold, majd erre dobd az apróra vágott fokhagymát és kimagozott chilit, az olaj alatt pedig kapcsold le a lángot. A meleg olajban így remekül kiázik a hagyma és a chili íze, de nem égnek meg. A petrezselymet vágd apróra és azt is dobd a serpenyőbe. A tésztát szűrd le (nehogy leöblítsd!) és forgasd össze az olajjal. Ehettek. 8 perc kellett a dologhoz.

A fotót Évától nyúltam, mert az enyémet túl gyorsan megettük.

Ádám