Mi van itthon?

Egyre erősebben dolgozik bennem az "ételt nem dobunk ki" elv, ez pedig maga után vonja azt is, hogy az otthoni elfekvő készleteket igyekszem az utolsó morzsáig elhasználni. Ez nem terv, mindig csak egy pillanatnyi döntés: éhes vagyok, szinte semmi nincs kéznél, de nem rendelek kaját (mert az 99%-ban úgyis ehetetlen vacak), inkább kitalálok valamit.

Így született meg ez a rém egyszerű recept - még túlzás is annak nevezni.

TAGLIATELLE VAJON KARAMELLIZÁLT HAGYMÁVAL

kell hozzá:

tészta (fejenként 12 dkg száraztésztával számolj)

egy-két fej vöröshagyma

5 dkg vaj (még jobb, ha van ghí vagy szmen)

egy kis csokor petrezselyem

A hagymát vágd nagyobb darabokra. A vajat melegítsd fel, de ne legyen túl forró - a vajban jelen lévő tejszárazanyag hajlamos megégni magas hőfokon, keserűvé téve a vajat. Ha van ghí vagy szmen a kezed ügyében, az a legjobb: mindkettő tisztított vajat jelent, mely az indiai illetve arab konyha alapanyaga. Ez kizárólag tiszta vajzsír, így nem ég meg, még sütni is lehet benne (én a popcornt szoktam ebben kipattogtatni). A hagymát kis lángon kb. 20 perc alatt párold barnára egy kis sóval (egy csipet nádcukor gyorsítja a karamellizálódási folyamatot). A kifőzött tésztát keverd a hagymához, borsozd, hintsd meg aprított petrezselyemmel.

Ádám

Ezek a franciák!

A francia konyha évszázadok óta világhírű. Legnagyobb hódítását a péksüteményekkel követte el, hisz ki ne tudná, mi az a bagett, briós vagy croissant. De számos konyhai szakkifejezés eredete is francia, mint a zsülien, a szuvid, a konfit, blansír, stb. A franciák főzőtudománya, borai, sajtjai, komplett kulináriája könnyen meggyőzheti az embert arról, hogy meg akarja ismerni a nyelvet is és általa még inkább a kultúrát. Én csak belekóstoltam tízévesen. Ádámnak viszont sikerült bekebeleznie, ahogy van. Kicsit esz is a sajtsárga irígység. :)

A franica konyha híres a "pepecselős" fogásairól, mégis a messze földön népszerűvé lett ételeik pofonegyszerűek. Mint a hagymaleves. Én így készítem:

HAGYMALEVES

hozzávalók

1l marhaalaplé (bio leveskockából)

2dl száraz fehérbor

1/2dl konyak

4 fej vöröshagyma

1ek só

frissen őrölt bors

tálaláshoz rozspirítós (paleósok kihagyják) és durvára reszelt gruyére vagy gouda sajt

Az alapléhez a vizet felforralom, közben a hagymákat megtisztítom, félbe, majd félcentis szeletekre vágom. A főzőedény alá begyújtok, beleöntöm a felforralt vizet, feloldom benne a leveskockát, majd hozzáadom a bort, a konyakot, a hagymaszeleteket, és fedő alatt alacsony lángon főzöm a levest 30 percig. Ez nagyon puritánnak hangzik, de az igazság az, hogy a főzés ideje alatt a hagyma olyan ízeket fog kiengedni magából, hogy egész egyszerűen nem kell több, nem kell más. Amikor a leves elkészült, sóval, borssal ízesítem.

A tálaláshoz választhatok több utat. Vagy a leveses tányérok aljába teszek egy-egy szelet pirítóst, ráhalmozok sajtot, és részedem a forró levest, ami majd szépen eláztatja a kenyeret és megolvasztja a sajtot. Úgy is dönthetek, hogy a kenyérrel befedem a tányérokat (hőállót érdemes választani), arra rászórom a sajtot, és grill üzemmódban előmelegített sütőbe betolom 10 percre, hogy a sajt ráolvadjon a kenyérre. A harmadik verzió szinte ugyanez csak a leves nélkül a kenyér alatt: a kenyeret a sajttal megszórva grill alá teszem, és rápirítom a sajtot, amit a leves mellé, levesen rajta vagy a levesbe állítva kínálok. Mindenhogy finom lesz.

Éva

Update on csütörtök, május 3, 2012 at 10:41 by Spooon 1...2...3!

Ha igazi francia hagymalevest szeretnénk, akkor azért van egy kis pepecs benne: a hagymát lassú tűzön szép türelmesen meg kell karamellizálni, majd fehérbor helyett portóvial felönteni, ahogy azt lent egy kedves Olvasónk írja. Remélem, meg is osztja velünk az Általa ismert autentikus receptet. Köszönjük!

Már majdnem mászik az a Roquefort

Újabb recept a hűtőben elfekvő fáradt sajtkészlet méltó felhasználására. Ez esetben egy kb. 5 dekás Roquefort darabka figyelt az egyik polc mélyén, már lassan a saját lábán mászva. Az érlelt sajtok nagy előnye, hogy az érlelés során kialakult mikrokultúrájuk, a bennük élő mikroorganizmusok egyensúlya hosszú időn át nem engedi, hogy boruljon a rendszer, azaz, hogy megromoljon a sajt. A kéksajtok, fehérpenészes sajtok a lejárati időn túl egy-két héttel még vígan fogyaszthatóak, ha valakit zavar, levághatja a növekedésnek indult nemespenészt - én ezt sem szoktam megtenni.

Az alábbi recept nagy kedvencem, de csak akkor főzöm, mikor Meli nincs itthon, mert a kéksajt illatától a világból kiszalad. Nem vagyunk egyformák - nekem mámoros az íze. A sós Roquefort (márványsajt, gorgonzola; szabadon behelyettesíthető) az édes hagymával csodás összhangot alkot. A risoni nyersfordításban rizsszemtésztát jelent, ezzel baromi jó, de szerintem bármilyen rövidebb, falatnyi tésztával működik.

KARAMELLIZÁLT HAGYMÁS, KÉKSAJTOS RISONI

Kell hozzá:

fejenként 10 dkg risoni tészta

egy fej vöröshagyma (esetleg fehér hagyma)

egy darab kéksajt (5 dkg elegendő)

olívaolaj

bors

esetleg egy csipet (nád)cukor

Kezdd el főzni a tésztát bő, sós vízben. Ezalatt vágd apróra a hagymát, és olívaolajon, alacsony hőfokon 15-20 perc alatt karamellizáld. Az alacsony hőfok nagyon fontos: nem éghet meg a hagyma, csak lassan üvegesedjen - szép lassan a természetesen jelen lévő cukrok karamellé válnak, a hagyma megbarnul és édessé válik. Én egy csipet nádcukorral segítem a folyamatot, de erre nincs igazán szükség. Ha kész, húzd le a tűzről, morzsold rá a kéksajtot, majd borsozd (sózni szerintem nem kell). Forgasd össze a tésztával, aztán faljátok be.

Ádám

Harmadik felvonás

A kedd esti menü fogásainak a részletekben történő posztolásában elérkeztem a harmadik felvonáshoz, a főfogáshoz. Amikor a vacsoránál ide értünk, a barátnőm férje megkérdezte, hogy mégis mennyi időt töltöttem ezekkel a konyhában? Lássuk csak: bodzás-gyömbéres eperkrémleves - 20 perc előző nap, labneh zahtarral - 5 perc aznap, narancsvirágvizes-epres zabaglione - 15 perc előző nap, a lenti csirke a körettel együtt 5+5+15 perc aznap. Összesen: 65 perc... durván egy óra. Négy fogásra. Nekem megérte. (Csak már a mosogatógépünk is újra munkába állna, hogy nekem még ne legyen kötelező elfogyasztanom a vendégség után extrában egy feketelevest! ...Hallelujah! Idő közben itt járt a szaki. Este tesztelek!)

Az alábbi recept szintén a kedvenc piknik könyvemből való, amit az elmúlt tizenévben rongyosra használtam. Ez az étel annyira egyszerű, annyira finom, egyben annyira különleges is (nem mellesleg egészséges), hogy nehéz fölülmúlni. Köszönet érte...

PERZSA KESUDIÓS JOGHURTBAN PÁCOLT CSIRKEKEBAB KARAMELLIZÁLT HAGYMÁS KUSZKUSSZAL

hozzávalók

1kg tanyasi csirkemell- vagy csirkecombfilé

a páchoz

100g kesudió

200g görög joghurt (a normál is megteszi)

1 nagy fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 citrom leve

1 púpos tk garam masala vagy egyéb keleti fűszerkeverék

1 púpos tk őrölt római kömény

só, frissen őrölt bors

ízlés szerint cayanne bors

a körethez

3ek olívaolaj vagy vaj

3 fej vöröshagyma

1tk méz

1/2kg kuszkusz

1ek só

víz

tálaláshoz lime-gerezdek és egy kevés extra görög joghurt

A kesudiót egy száraz serpenyőben megpirítom, közben a húsokat megmosom, és 3x3 cm-es kockákra felvágom. A megpirított kesudiót egy robotgépben megőrlöm, hozzáadom a pác minden többi hozzávalóját, és pürésítem. A kész pácot a hússal alaposan összeforgatom, hogy minden húskockát a fűszeres joghurt jól bevonjon, majd az egészet egy tárolódobozban egy teljes napra, de legalább 4 órára hűtőbe teszem. (Nem baj, ha akár több napot is áll, ha nem úgy alakul, hogy aznap/másnap el tudom készíteni.)

A sütés napján beizzítom a faszenet, a grillserpenyőt vagy a sütőt (utóbbit a legmagasabb fokozatra), és a húskockákat nyársra húzom. Ha faszénen vagy vasserpenyőben grillezem a kebabomat, akkor minden oldalát 6-8 percig sütöm, ha sütőben készítem, akkor 20 percig hagyom bent. (Ha van grill mód, még jobb.) A csirke, pláne a mell, egy nagyon kényes húsfajta, ezért érdemes rá odafigyelni már a darabolásnál, hogy ne legyen túl apró a kocka, de sütésnél is vigyázni kell, hogy a hőfok magas legyen, ugyanakkor sokáig ne hagyjam a nyársat a tűzön, mert nagyon könnyen kiszárad. Idő közben elkészítem a köretet. 

Ehhez a hagymákat megpucolom, félbevágom, vékonyra felszeletelem, és egy seprenyőben, felhevített olajon, alacsony lángon elkezdem párolni. Amíg párolódik, kb. egy liter vizet felforralok. Egy edénybe beleszórom a kuszkuszt, sóval elkeverem, és felöntöm annyi forró vízzel, hogy nagyjából egy-másfél ujjnyira ellepje. Lefedem, és hagyom állni, hogy a kuszkuszszemek megszívják magukat. A hagymához durván negyedóra elteltével hozzáadom a mézet (ami eltelt idő alatt pont a labneht csináltam meg), feljebb veszem a lángot, és a maradék öt percben megkaramellizálom. A kész hagymát az idő közben megpuhult kuszkusszal összeforgatom... mostanra talán a húsom is megsült.

Tálaláskor a kuszkuszt formába nyomkodom, és kifordítom a tányérokra. A kupacok mellé személyenként két-két nyársat passzintok, amihez lime-gerezdeket és egy kevés extra joghurtot kínálok.

Üdítő nyári ízek, sejtelmes keleti beütéssel. Imádni fogjátok!

Éva

Végeláthatatlan tél

Németh Lajos valószínű az ismét fehér teraszok és háztetők láttán várhatóan éledő reggeli riadalmunkat igyekeztett tompítani az 1940-es, a mai napon, Miskolc-Görömbölytapolcon mért -35 °C-os negatív hőmérsékleti rekord hajnali felemlegetésével, de a helyzet az, hogy ez vajmi keveset enyhít a tél- és hideg-érzékelésemen. Ezzel, gondolom, többen vagyunk így. Nem panaszkodom, mert én szeretem ezt a szezont (is) a hó látványával együtt, pláne, ha a szobában, a pattogó kandaló mellett ülve, egy puha takaróba burkolva egy forró téli itallal vagy levesessel a kezemben számlálhatom a hópelyheket, de azért jó volna egy kis enyhülés. (A kölök is már tökre kinőtte a sígatyáját - erre a szezonra már nem vennék neki másikat, anélkül meg befagy a sejhaj az udvari játék során.)

Szóval ha ez van, hát próbáljuk meg ezt szeretni, a jó oldalát nézni: vihetjük a manókat szánkózni délután, talán még egy utolsó hóemberre is futja az évszakban, és a legkomolyabb átszellemültséggel élvezhetjük egy picit tovább a forró télies krémlevesek lélekmelengető hatását.

KARFIOLKRÉMLEVES GRUYÉRE SAJTTAL ÉS DIÓVAL

hozzávalók

1 fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 nagy fej karfiol

1-1.5l zöldségalaplé (3 bio zöldségleveskockából)

10dkg gruyére sajt (de lehet emanthali vagy parmezán is, de akár egy gorgonzola vagy roquefort is remekül passzol)

1.5dl natúr joghurt

só, frissen őrölt bors

frissen reszelt szerecsendió

(igény szerint friss gyömbér)

20dkg dióbél

Egy párolóegény aljába vizet teszek, és felforralom. A karfiolt rózsáira szedem, megmosom, a hagymát és a fokhagymát megpucolom, előbbit felnégyelem, a három hozzávalót együtt a párolórácsra teszem, és fedő alatt 10-15 perc alatt puhára párolom. Közben egy vízforralóban 1-1.5l vizet melegítek, felkockázom a sajtot, és a diót egy késsel durvára darabolom. 

Amikor a zöldségek már puhák, beleborítom őket a maradék párolólébe, felöntöm a felforralt víz felével, és egy botmixerrel krémesre turmixolom. Innentől annyi forró vízzel hígítom tovább folyamatos pürésítés mellett, hogy levesállaga legyen (nyilván a karfiol eredeti méretétől függ, hogy mennyi folyadékot fog felvenni, hogy a leves ne püré legyen de ne is túl vízízű lötty). A három leveskockát és a sajtot addig kevergetem a forró levesben, amíg teljesen fel nem oldódik. (A botmixerrel ezen a ponton is rá tudunk segíteni.) Végül hozzákeverem a leveshez a joghurtot, fűszerezem sóval, borssal, szerecsendióval (igény szerint friss gyömbért is reszelünk bele), és tálakba merem. Egy-egy marék dióval meghintem a leveseket, ami egyrészt kerekké teszi majd az ízt, másrészt baromi jól mutat. Aki szereti, tehet sajtos vagy sima pirítóst is a tányér aljába, milőtt rámeri a levest - így kiadósabb lesz.

További kitartást a télhez!

Éva

Levesözön

Gyerekkoromban nem szerettem a leveseket. Ma már tudom, hogy részben azért, mert nekem rém unalmasak voltak a mindent bele, húsos, krumplis/tésztás, répát-zöldséget mindenkor fölvonultató klasszik magyar leveskombók. Ugyanígy nem szerettem a tetemes rántással készült, zöldséget csak hírből, vagy konzervált formában ismerő főzelékeket. De amióta fölfedeztem az átmenetet a leves és a főzelék között a "mindent bele" elhagyásával, egyszerűen tobzódom a krémlevesek kimeríthetetlen fantáziájú, finom, egészséges és gyors változatosságának a világában.

Ez egy aktuális kreációm. Komolyan fontolóra vettem, hogy beékeljem az ünnepi menübe.

CSICSÓKAKRÉMLEVES FÜSTÖLT SZARDELLÁVAL

hozzávalók

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

700g csicsóka

1l zöldségalaplé (két bio leveskockából)

1dl joghurt

só, frissen őrölt bors

szerecsendió

1 doboz füstölt szardellakonzerv

Van 15 perced? Akkor bátran ugorj neki!

Egy párolóedényben fölteszek vizet forrni. A csicsókát és a hagymákat megpucolom, falatnyi darabokra vágom (a fokhagyma maradhat egészben). A zöldségeket párolórácsra teszem, és a vízgőz fölött lefedve 10-15 percig párolom, amíg a csicsóka meg nem puhult. Közben vízforralóban melegítek közel 6-8dl vizet, és elkeverem a két zöldségalaplékockával. Amikor a zöldségek kész vannak, a tüzet elzárom alattuk, beleborítom őket a párolólébe, felöntöm a zöldségalaplével, és egy botmixerrel összepürésítem. A leveshez hozzákeverem a joghurtot, sóval, borssal szerecsendióval ízesítem, és összetördelt haldarabokkal tálalalom. Díszítésnek a hal olajából csöpögtetek a kitálalt levesek tetejére. (Kevés snidling is jól megy hozzá.)

A füstölt szardella aromái remekül fognak passzolni a csicsóka picit füstölt sajtra emlékeztető ízével. 

Éva

Karácsonyláz

Ilyen idő tájt mindenki lázban van: ki vásárlási, ki készülődési, ki évzárási munkalázban ég, van, aki szétpörgi magát a céges rendezvényeken, hogy Karácsonyra/Szilveszterre a képzeletbeli étel-, ital- és bulitelitettségi barométerének a mutatója jócskán kiakadjon, a gyerekek meg, persze szintén lázas izgalommal várják az ünnepi hangulatokat, a családi összejöveteleket, az ajándékokat, az ünnepi varázslatot.

Nos, engem ez a láz idén valahogy elkerül. Teljes békében és nyugalomban élem meg az Ünnepek előtti utolsó heteket. Program és tennivaló, ahogy az ilyenkor lenni szokott, jócskán van, és míg előbbi valóban inkább a megszaporodott karácsonyi, mikulás-, évzáró és egyéb apropójú privát, céges és nyilvános partikhoz köthető, addig utóbbi inkább a saját ügyes-bajos ambíciók valóraváltása kapcsán adódik. Mindeközben a szokásos ajándékvásárlási, idegeskedős, taposós őrület egy az egyben csak távoli élmény. (Lehet, hogy idén először kézműves ajándékokkal lepjük meg a Család minden tagját?) A fa és a díszek, az idei színek és koncepció fejben már tavaly, a gyakorlatban egy hónapja összeállt. A menü gondolata a napokban talált rám egy elmerengős, forralt boros délutánomon, és az előzetes felmérések alapján elmondható, hogy jó a fogadtatása. A hangulatom teljesen meghitt, téli, ennek tükrében, igen, van sűrűn barátok látogatása, fogadása, lakomák, borozások, hangulatos séták a belvárosi karácsonyi forgatagban, gesztenyézés, glöggözés, tojáslikőrözés, sütisütés (legutóbb felkérésre, egy 50 fős rendezvényre, egy karácsonyi forralt borozós nyílt napra, egy festő barátunk galériájába /....hogy az milyen kalandos volt! ...majd beszámolunk róla hamarosan/), családi programok, vidéki kirándulások, itthoni kuckózás... csak blogolás nincs. Nincs, mert ahhoz az itthoni kuckózásból kéne sokkal több, de az most valahogy nem adatik meg. Még a villányi Márton napos hétvége beszámolójával is adós vagyok, de most előbb egy gyors, egészséges és finom leves - hacsak másnap, de mégis lefotóztam -, amiből még az én Párom is kétszer szedett sűrű hozsannázás közepette.

PARMEZÁNOS-ZSÁLYÁS TÖKMAGKRÉMLEVES DIÓ-MAZSOLAGOLYÓKKAL

Két érdekesség: az egyik, hogy egy bizonyos tökmagkrémleves volt a hívószava annak a menünek, ami miatt többek között Márton napkor a Kistücsökbe vettük az irányt. A pofára esés ott jött, amikor közölték, a menüt két nappal azelőtt lecserélték (az Interneten, ahonnan én tájékozódtam, mindenesetre induláskor még a korábbi volt), és már nem tudom megrendelni. Így azóta jár a fejemben a gondolat, hogy bár sosem láttam, sosem kóstoltam, alapvetően fogalmam nincs, hogy készül, ki kéne kísérletezni egyet. Hát nekiálltam, és ez lett belőle. A másik érdekesség, hogy abban, amit én kitatáltam, alig kell valamit főzni. Íme:

hozzávalók

a leveshez

10dkg hámozott tökmag

2dkg vaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1l zöldségalaplé (2 bio leveskockából)

4-5 friss zsályalevél vagy 1ek friss esetleg szárított aprított zsálya (nekem a fagyasztómban mindig van)

5dkg parmezán sajt

1dl joghurt

só, frissen őrölt bors

a golyókhoz

10dkg mazsola

10dkg dió

3ek víz

5dkg tökmag

a díszítéshez tökmagolaj

A tökmagokat egy felforrósított, száraz serpenyőben időnkénti rázogatás, kevergetés mellett pár perc alatt megpirítom (így intenzívebb lesz az íze és könnyebb porítani). Az alaplének fölteszek vizet forrni. Egy edényben közben megolvasztom a vajat, a hagymát és a fokhagymát felkockázom, megdinsztelem a vajon. A forró vízben feloldom a leveskockákat, és a kész alaplével fölöntöm a megdinszelt hagymákat. A tökmagot egy robotgépben porítom, hozzáöntöm az alapléhez. A zsályaleveket egészben vagy aprítva beledobálom a levesbe, az edényt leveszem a tűzről, majd az egészet egy botmixerrel átdolgozom, hogy a hagymák is pürésítődjenek. Ízesítésképpen belereszelem a parmezánt, hozzáadom a joghurtot, sózom, borsozom, végül jól elkeverem. Tálalásig félreteszem.

A levesbetéthez a diót, a mazsolát és a vizet egy robotgépben összedolgozom (én lusta voltam elmosogatni, úgyhogy ezúton megerősítem, hogy a deszka-kés megoldással is kiválóan célba lehet érni), majd a masszából cseresznye méretű golyókat gyúrok a kezemmel. A tökmagot késsel felaprítom, és beleforgatom a golyókat.

Tálaláskor a kimert levesadagokra tökmagolajat csorgatok, a tányér mellé is húzok belőle egy csíkot, amire ráhelyezem a dió-mazsolagolyókat.

Talán még ünnepi levesnek sem utolsó.

Éva

Kölcsönkenyér

Azt mondják, visszajár. Én meg is fogadtam, hogy még ma időben visszajuttatom. No, nem a kenyeret. A gépet. Hogy kenyérsütő? Neeeeem: fényképező. Dorcié. Mert hogy tegnap ebédidőben megfőztem, kitálaltam, bekészítettem, majd megindultam a fotóaparátusért, mikoris kétségbeesetten konstatáltam, hogy NINCS MEG. Az én imádott gépem. "Mint az őrült, ki letépte láncát..." futkorásztam fel-alá a lakásban telefonnal a kezemben, hogy kiderítsem, ki hol látta utoljára, mikor jött a felismerés: a mára örökös tartozékommá lett táska ott ringatózik a Balaton vizén bezárva. Megnyugodtam. Viszont a szépen tálalt étel már a "fotóasztalon" várja, hogy a történelem részévé válhasson, másik három fogás pedig pepácolva, besózva a hűtőben sorakozik, de a lakásban egy, a megörökítésére alkalmas kézikészülék sem áll rendelkezésre: egyik-másik kölcsön, a többi képkészítő meg alkalmatlan. Márpedig ide profi gép kell. Mit volt mit tenni, hívtam a bloggerbajtársakat - ennyi blogtéma nem mehet kárba! Végül Dorci sietett a segítségemre. Annak rendje, módja szerint egy parkolóban történt meg az árucsere. Mindenre megesketett, hogy még ma estig visszajuttatom neki, mert másnap megint esket (úgy látszik, ez az esketősdi lett a perverziója :D): Ádi húga megy férjhez, és az övé a megtisztelő feladat, hogy az eseményt rögzítse. Ezzel a géppel, ami most nálam pihen az éjjeliszekrényen a tegnapi kétkörös futam után várva a mai dupla megmérettetésre. Dorcikám, köszönöm ez úton is a segítséget! Íme a tegnapi termések egyike, Neked hála, képes formában is.

PIRI-PIRI SZÁRNYASMÁJ

Ezt a fantázianevet adtam ennek a villámételnek, mert bár a piri-piri, más néven afrikai ördög, afrikai madárszem (birdseye) vagy afrikai vörösördög a kapszikumfélék családjába tartozó egy bizonyos, hihetetlenül csípős chilipaprikát jelöl, én abból kiindulva, hogy a pirított májat egyfelől édes piros kapszikummal (kápia, vagy más néven kaliforniai paprika) készítettem, másfelől piros chilivel tálaltam, találónak gondoltam, hogy a paprikákat leglább névben "keresztezzem" megidézve mindkettőjük közeli rokonát, arról nem is beszélve, hogy a piros-pirított jelzők becézése révén éreztem egy plusz felhatalmazást ennyi "költői szabadságra".

Sokan óckodnak a májtól, mert azt gondolják, hogy hízlal, és amiatt, hogy az végzi az állatban a méregtelenítést, mérgeket tartalmaz, de valójában a máj minden tévhittel ellentétben nagyon is egészséges. A kalóriatartlama a benne lévő zsírok miatt tényleg nem alacsony, de nem is túl magas: 134 kcal, szóval fogyókúrázóknak csak mértékkel. Mindemellett rendkívül magas az A-vitami-n és a vastartalma, ezért javallott az étrendbe alkalmanként beiktatni. Mint tegnap megtudtam, a világosabbakat célszerű választani, mert az a tisztább, és ugye, mondanom sem kell, hogy szigorúan tanyasi májjal szabad dolgozni, mert amit a napot nem látott, agyongyógyszerezett, hormonokkal teli műtáppal etetett ketreces scirkék mája tartalmaz... na, azt nem szeretnénk bevinni a szervezetünkbe!

Hozzávalók

1/2dl olívaolaj

1kg tanyasi csirkemáj

3 nagy fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

2 nagy piros kaliforniai paprika

1ek tengeri só

frissen őrölt bors

ízlés szerint 1 csapott kk édes vagy erős őrölt pirospaprika (elhagyható)

1 nagy marék friss majoránna durvára darabolva

tálaláshoz pirítós kenyér vagy madársaláta, friss piros vagy zöld (ha fokozni akarom a színek összhatását) chilipaprika és újhagyma

Egy nagy sepenyőben közepes lángon felhevítem az olajat. Amíg melegszik, a hagymát és a fokhagymát megpucolom, és vékonyan felszeletelem (a hagymát előtte félbe is vágom) - mehet az olajba. Amíg a hagymák dinsztelődnek, a paprikát kicsumázom, kimagozom, félbevágom, és keresztbe félcentis csíkokra szeletelem, majd hozzáadom a hagymákhoz. A májat megtisztítom, megmosom, és falatnyi darabokra vágom. Öszeforgatom a hagymával és a paprikával, sózóm, borsozom, igény szerint hozzáadom a pirospaprikát (én most nem tettem), majd felturbózom a gázt, és elkezdem pirítani.Vigyázni kell, hogy a májat ne sózzuk és ne süssük túl, mert megkeményedik, és ehetetlen lesz. Tehát innentől kb. 10 percet számolok. Percenként egyet keverek a serpenyő tartalmán, majd 2 perccel a főzés vége előtt hozzáadom a durvára darabolt majorannát, elkeverem, és egy fedőt teszek a májra, az alatt párolom még 2 percig. Akkor jó az eredmény, ha a máj még puha, de már nem nyers, és egy kis levet is engedett.

Tálaláshoz pirítóst teszek a tányérra (ha épp vissza akarom fogni a szénhidrátot, akkor madársalátát), azt megdíszítem az újhagyma szárának vékonyra vágott szalagjaival, és ízlés szerint friss piros chilipaprikával megszórom a májat, had lángoljon! Percek alatt kész. A lányom nagy kedvence - természetesen a chili nélkül.

Éva

Sosem ugyanolyan

Minden családban van egy padlizsánkrémrecept. Bolti majonéz, előre őrölt bors, fokhagymasó a fő hozzávalók. Hát a Spooon szerint nem. A természetes összetevők miatt a végtermék mindig más ízű; függően a padlizsán érettségétől, fajtájától van a dologban egy erős meglepetésfaktor. De mindig jó.

Ami kell hozzá:

1 nagy padlizsán

a majonézhez: 2 tojássárgája, 2 dl olaj, 1 evőkanál dijoni mustár, só, frissen őrölt bors

1 kis fej vöröshagyma, vagy két fej shalotthagyma, esetleg 2 szál újhagyma

2 nagy gerezd fokhagyma

1 lime vagy egy fél citrom leve

1 kávéskanál szezámolaj (mindenképpen kell bele)

1 evőkanál méz

só

frissen őrölt bors

A padlizsánt lángon kell szenesre égetni. A legegyszerűbb gáztűzhelyen a lángelosztóra tenni a gyümölcsöt és közepes lángon addig perzselni, amíg felpuhul. A vastag héj szénné ég, megkeményszik, megrepedezik és elkezd elválni a gyümölcshústól. Ekkor vedd le a tűzről és hagyd hűlni.

A kertünkben van néhány fenyőfa, a lehullott tobozokat el szoktam égetni. Látványnak és illatélménynek sem rossz, ahogy a száraz tobozok először lassan kapnak lángra, majd a felforrósodó gyantától egyszerre belobban az egész, és méteres lángok csapnak fel. A tűz azonban nem túl forró, egyszer próbáltam grillezéshez faszén alá gyújtani a tobozokkal - nem jött össze. A padlizsán perzseléséhez viszont remek. Előtte bújtam a netet, hogy szabadul-e fel valamilyen mérgező anyag a gyanta égése során - feltételeztem, hogy nem, hiszen az ókori Rómában tobozfüsttel illatosítottak az amfiteátrumokban, és ha nekik jó volt... Úgy tűnik, minden rendben a dologgal, de ha valaki máshogy tudja, írjon!

Majonézből nem használunk boltit. Soha. A majonézben nyers tojás van, és tartósítószer nélkül pár napnál tovább nem áll el. A bolti meg kibontva is hetekig. Gyanús. Ráadásul nem ördöglakat megcsinálni, egy-két trükk, és sima, krémes majonéz a végeredmény. Robotgépet ér használni.

A tojássárgáját keverd össze a mustárral (dijonival, mert abban nincs felesleges cukor, sem adalékanyag), sózd, borsozd. Folytonos keverés mellett cseppenként (teáskanalanként) adagold hozzá az olajat. Akár több olajat is felvesz, mint 2 dl - úgy viszont keményebb lesz a mártás.

A padlizsánról hámozd le a héját, könnyen megy. Vágd nagyobb darabokra és dobd a robotgépbe/turmixba. Öntsd hozzá a majonézt, a szintén nagyobbakra felkockázott hagymát, fokhagymát. Pürésítés után elég hozzáadni a citruslevet,  szezámolajat, sót, borsot és mézet. Rögtön ehető, de hidegen szerintem jobb.

Ádám

Pikáns dinnyesaláta

Nem hiszem, hogy nyáron van jobb dolog egy jégbe hűtött görögdinnyénél. Már ha az a dinnye ropogós és mézédes. Nekem, mint "csabai lánynak" volt szerencsém az ország egy olyan szegletében felnőni, ahol a legfinomabb görögdinnyék teremnek: a híres medgyesi dinnyék. Azok között nincs "kásás", fakó, íztelen - egytől-egyig csodásak. Épp tegnap ért véget a minden év augusztusában ott, Medgyesegyházán megrendezésre kerülő dinnyefesztivál, aminek a részleteiről itt olvashatsz. Sajnos idén sem jutottunk el - ennyi fesztivált, ami ebben az országban nyaranta van (idén 680!!!), képtelenség is végigjárni -, pedig vonzó programok, autentikus vidéki ételek és hangulat tenné emlékezetessé azt a hétvégét. Majd talán jövőre.

Addig is amit érdemes tudni a fesztivál főszereplőjéről: a dinnyét több, mint 5000 éve termesztik. A feljegyzések szerint afrikai eredetű. Az első szüretet Egyiptomban hieroglifák is megörökítették, ahogy azt is, hogy az egyiptomiak a fejedelmi gyümölcsöt - ami egyébként zöldség - a fáraók sírkamráiban is "tovább utaztatták" a túlvilágra. A X. században már Kína is jegyezte, mára ő a világ legjelentősebb görögdinnye-termesztője. Európába, így hozzánk is a mórok hódítók révén került be az 1200-as években.

Egy időben úgy tartották, hogy a görögdinnyének gyógyító hatása van, ami elsősorban a magas víz- és rosttartalma miatt lehetett, egyébként vitaminokban nem túl gazdag. A benne lévő gyümölcscukor kellő lendületet ad a naphoz, a 90-95% vízzel együtt pedig, ami benne van, rendkívül jól emészthető, ráadásnak vizelethajtó hatása van. (Forrás: Wikipedia)

A pesti létben sajnos nem mindig sikerül hozzájutnom a viharsarki csemegéhez, de egyes piaci és útszéli árusnál szoktam még kellemeset csalódni. Akárhogyis, nyáron mindig muszáj, hogy legyen itthon. Ha a hőségben megéhezem, vagy megszomjazom, gyors megoldást szolgáltat. (Arról nem is beszélve, hogy a másnaposságra is isteni gyógyír.) Aki pedig babavárása idején van olyan szerencsés, hogy nyáron éli meg az utolsó trimeszterét, annak a dinnye, mint annak idején nekem, megváltást hoz a mindennapok melegében.

Az édes, lédús "vöröshús" fogyasztásán túl ma megkívántam valami pikánsabbat, hát ez született belőle:

CITROMOS-MENTÁS-CHILIS GÖRÖGDINNYE-SALÁTA  UBORKA-CARPACCIOVAL

Hozzávalók

1 jégbe hűtött kígyóuborka

4 marék jégbe hűtött görögdinnye kimagozva, felkockázva

2 marék mentalevél

2 kis fej salátahagyma vagy lilahagyma (ez utóbbival álmodtam meg, csak nem volt itthon)

1 citrom vagy lime

4 piros chilipaprika (elhagyható)

4ek olívaolaj

frissen őrölt bors

Az uborkát megmosom, és zöldséghámozóval papírvékony szeleteket vágok hosszában belőle, amit egy tányéron rózsákban elrendezek (tányékonként hatot). A felkockázott, kimagozott dinnyét, tényéronként egy marékkal az uborkák köré dobálok. A hagymát megpucolom, félbevágom, és szintén papírvékony szeleteket gyártok belőle. Egy-egy fél hagyma szeleteivel hintem meg a dinnyekockákat és uborkaszeleteket. A mentaleveleket egyben rászórom a tálakra (egyébként fel is csíkozhatom). A chilipaprikákat kimagozom, és vékony csíkokra vágom, majd szintén egyenletesen elosztom a tálakon. Végül az egészet megöntözöm olívaolajjal, citromlével, és frissen őrölt borssal fejezem be a salátát.

Én ma magában fogyasztottam, de egy előzetesen szép rózsaszínre elkészített egyben sült hátszín hideg, vékony szeletei mellé is el tudom képzelni. De szimplán egy kis morzsolt feta is megteszi fehérjének mellé... rá.

Szép hetet!

Éva