Újrahasznosítás

Ha valamit, hát az átkos idején a szűkölködés belénk nevelte, hogy kaját nem dobunk ki. A családfő talán erre a legérzékenyebb nálunk. Én sem nézem jó szemmel, ha étteremben rendelés vagy itthon tálalás után úgy megy vissza a tányér, hogy maradt rajta étel. A már asztalnál evő gyerekemet is arra tanítom, hogy mindent meg kell enni, amit kiszedünk, mert sokaknak nem jut nem, hogy minőségi étel, de semmilyen. Nem hiszem, hogy van az a jólét, amiben ezt másképp gondolnám.

Amikor egy főzést követően elcsomagolom, amit a család/vendégek meghagytak, azt igyekszem másnap kreatívan felhasználni.

Évekkel ezelőtt kipróbáltam az előzőekben föltett sáfrányos, korianderes fehérborban paradicsommal posírozott pisztrángot, amit azóta kismilliószor csináltam - hol osztatlan, hol osztott sikerrel. Ez a recept aztán több mindent megihletett, többek között a másfél évvel ezelőtti Czifray hallé fordulójára ajánlott fogásaim közül egyet, amit következőnek meg is fogok osztani.

A minap a megmaradt fűszeres halfilét spenóttal álmodtam meg tésztához, ami annyira jól sikerült, hogy Lola kétszer szedett. Ennél nagyobb elismerés nekem nem kell.

FÉSZEKTÉSZTA SPENÓTTAL ÉS FŰSZERES FEHÉRBORBAN POSÍROZOTT PISZTRÁNGGAL

Ezt a receptet akkor érdemes megcsinálni, ha azt a bizonyos pisztrángot előzetesen valaki elkészítette, és maradt belőle. Külön ezért megcsinálni a halat nem célszerű. Mondjuk úgy nekiindulni, hogy a halból többet készít az ember előző este, hogy a másnapi vacsorát egy csupán párperces főzéssel fejedelmi tudja varázsolni, úgy már érdemes.

hozzávalók

1/2kg tagliatelle

a halhoz

receptet lásd itt, amin ezúttal annyit változtattam, hogy a hal belsejét egy-egy marék mentából, bazsalikomból és korianderzöldből valamint két gerezd fokhagymából és sóból készült fűszerpasztával töltöttem meg

a spenóthoz

30g vaj

3 gerezd fokhagyma

3 marék friss spenót

1/2tk só

frissen őrölt bors és szerecsendió

tálaláshoz lime és (bár halhoz nem szokták, de) parmezán

A tésztának teszek föl vizet, amikor forr, sózom, és beleteszem a tagliatellét. Közben a spenót alá szánt vajat egy serpenyőben felhevítem, a fokhagymát belereszelem. Amíg a fokhagyma dinsztelődik, megmosom a spenótot, lecsöpögtetem, szárastól a serpenyőbe teszem, és jól összeforgatom a fokhagymás vajjal. Sózom, borsozom, szerecsendiót reszelek bele, néhányat forgatok rajta, és elzárom alatta a gázt, hogy a szükségesnél jobban ne, épp csak összeessen. Már csak a halból kell minden maradék szálkát eltávolítanom, ha előzetesen ezt nem tettem meg, és kivárnom, hogy a tészta megfőjön. Az összeállításhoz lecsöpögtetem a fogkeményre főzött tagliatellét, a serpenyőben lévő spenóthoz adom forrón, majd a hideg haldarabokat a vele sült paradicsommal és fűszeres szafttal együtt beleborítom, egy lime levével megcsörgatom, és az egészet alaposan összeforgatom. Melegen vagy hidegen tálalom kevés parmezánforgáccsal.

Éva

Újévi fogadalmakhoz

Sokan a nagy karácsonyi és szilveszteri fieszták után az új év kezdetével fogadkoznak, hogy életmódot váltanak, egészségesen fognak táplálkozni, elkezdenek mozogni, leszoknak, rászoknak, megszoknak... Ezzel az én párom is minden évben így van. Mit kapok én azért, hogy ezt megosztom, de egyszerűen ennél jobb kerettörténetet személyes merítésből nem tudok előrántani.

Mielőtt Lola született, elhatározta, hogy a megelőző években összeszedett kilóitól megszabadul, hogy az első közös fotókon jól mutasson az elsőszülött lányával. Eljött az a bizonyos 2006. szeptember 26-a, amikor kibújt a kisangyal... a fogadalom akkor fogadalom szintjén rekedt. Nem baj, mondta az én drágám, majd Karácsonyra! A következő három hónap is észrevételnül suhant el, már ami a változásokat illeti. Aztán jött az újévi, majd az első közös Húsvétra vonatkozó fogadkozás, aztán az azóta is minden évben elhangzó "Nyárrakigyúrommagam", mígnem elérkeztünk az első születésnapig, ahonnan már nem voltak jól hangzó kapaszkodó dátumok. Maradtak mindenkor az újévi és a nyári tervek. Azóta Lola 5 éves lett, sőt még egy lányunk született. :))) Hányszor hallottam az évek során, hogy "Kicsi, mától azt eszem, amit Te!", de a lelkesedés a pár napon belül másodjára előforduló halkajánál vagy salátánál rend szerint elpárolog. Így általában marad a szándék és vele együtt a kilók.

Idén is eljött az év vége, azzal együtt az elhatározás. Az én életem párja azonban most nagy fába vágja a fejszéjét. Neki akar futni a paleolit étrendnek. Ha már sanyargatja magát - gondolja ő -, hát üssön több legyet egy csapásra, és arasson több tekintetben. Ennyi kísértés között, amit nap mint nap átél, nagy teljesítmény lesz, ha sikerül, mindenesetre a magam részéről amit tudok, megteszek a cél érdekében annyival megkönnyítve a dolgát, hogy vele tartok, legalább addig, ameddig bírja. Ha ez két nap, két nap. (Bocs, Édes! :DDD)

BATYUBAN SÜLT FEHÉRBOROS-FOKHAGYMÁS TILÁPIA KAKUKKFÜVES ZÖLDSÉGÁGYON

Készítettem már hasonlót, annak ihtelésére született meg ez a változat.

hozzávalók

3 nagyobb répa

1/4kg zsenge zöldbab (nekem általában előkészítve van a fagyasztóban)

1 kisebb vöröshagyma

1ek szárított kakukkfű

só

6 szelet fehérhúsú halfilé (én a tilápiát nagyon szeretem, de lehet más is)

só, frissen őrölt bors

6 gerezd fokhagyma

4ek olívaolaj

1/2 citrom leve

1/2dl száraz fehérbor

tálaláshoz lime-gerezdek

A sütőt 180 fokra előmelegítem. A zöldségeket megtisztítom, a hagymát felkozkázom, a répát felkarikázom, a babot, ha akarom, háromcentis darabokra vágom, de hagyhatom hosszúnak is. Mindent egy keverőtálba teszek, megsózom, meghintem a kakukkfűvel, meglocsolom kevés olajjal, összeforgatom, és egy tepsire kiterített alufóliára halmozom. A halszeleteket megsózom, és beborítom velük a zölségkupacot. A fokhagymagerezdeket vékonyan felszeletelem, és elosztom a halakon. Az egészre borsot tekerek, meglocsolom még egy löttyintés olívaolajjal, ráfacsarom a citromot, és befedem egy másik réteg fóliával. A két fóliát összefogva a négyből három oldalon feltekerem, hogy jól zárjon. A nyitott végén beöntöm a bort, és bezárom a batyut, majd betolom a sütőbe 50 percre. (Ha egyszermélyes adagojat csinálok, akkor érdemes a zöldségeket félig előpárolni, és a batyukat így elég 20-25 percig sütni.)

Ha kész, csak szétnyitom fölül a fóliát, és tálalhatok is egy-egy lime-gerezd kíséretében.

Éva

Hal a torkán

Az én Édesem nem egy nagy halrajongó szemben a családja többi tagjával. Mi élünk-halunk a hal mindegyik fajtájáért. Nála mára a csirkemellen túl a közös évek alatt őt érő állandó "behatások" nyomán ugyan befogadásra találtak a különböző nemes húsok, mint a sertésszűz, a kacsamell, a libacomb, a nyúl- és őzgerinc, a tengeri herkenytűk, még a csülök és a máj is, ezen túl már az ismeretlen fűszerek sem teljesen ismeretlenek a számára, ahogy a vega kaják fogysztásától sem óckodik. De a hal még mindig egy beveendő vár. Rendületlenül és láthatóan egyre növekvő élvezettel fogyasztja a legkomolyabb agymenéseimet is, de a minap kigondolt halkajám kiverte nála a biztosítékot. Becsülettel megette, de igazából akadozott hal a torkán... Pedig annyira finomra sikerült! Mindegy... jó nem túlfeszíteni a húrt, hisz nagy utat jártunk be idáig is! :)

FEHÉRBORBAN, VAJBAN PÁROLT PISZTRÁNG CITROMOS-ZÖLDFŰSZERES MANDULAPESZTÓVAL TÖLTVE BROKKOLIÁGYON

hozzávalók

3 kis fej brokkoli

3 egész konyhakész pisztráng

só, frissen őrölt bors

2ek vaj

1/2dl száraz fehérbor

a mandulapesztóhoz

1/2dl olívaolaj

1 kis kocka vaj

1/2 citrom leve

1 nagy marék natúr mandula

5 gerezd fokhagyma

3ek friss/fagyasztott zöldfűszer (én csombort, fokhagymasnidlinget és zsályát használtam)

frissen őrölt bors

1ek só

szerecsendió

tálaláshoz extra citrom

A brokkolit megmosom, kisebb rózsáira szedem, és fedő alatt párolórácson gőzben roppanósra párolom, majd jeges vízbe dobom, leszűröm, félreteszem.

A halat megmosom, letörölgetem. A sütésre szánt vajnak alágyújtok. A pesztó hozzávalóit egy robotgépben pürésítem, majd a krémet a halak belsejében szétosztom, a halak külsejét is sózom, borsozom. A halakat óvatosan beleteszem a felforrósított vajba,felöntöm a borral, lefedem, és közepes hőfokon az egyik, majd a másik oldalát is készre sütöm. 

Tálaláskor a brokkolidarabokat egy tányérra teszem, ráhelyezem az egész pisztrángot és megöntözöm a halsütésből visszamaradt szafttal, extra citromgerezddel kínálom.

Szeressétek! Nagyon könnyű és egészséges, ráadásul gyönyörű éke lehet a karácsonyi asztalnak.

Éva

Kicsit Kelet, Kicsit Karácsony

Szeretem a hagyományokat. Klassz dolog télen hajnalban felkelni, beöltözni jó meleg ruhába, és még sötétben elindulni jófajta házipálesszal felszerelkezve a barátokkal egy igazi vidéki disznóvágásra, hogy végigőrültködjük a napot helyi ízek, illatok, emberek gyűrűjében. De ugyanilyen hangulata van egy Márton napi kiruccanásnak is, amelyek közül nekem a legemlékezetesebbek a villányiak maradnak: vagy 10 éve Lojzi présházában a búboskemence mellett libasültet és a kemencén melegen tartott friss rétest falatozva sűrű borgurításokkal kísérve egy hatalmas társasággal, 2 éve pedig egy szűkebb kompániával a Gere borpanzióban kényeztetve magunkat hol a Mandula étterem Márton napi fennséges menüjének a fogásaival, hol a szálló és a környék kínálta egyéb élményekkel. Szeretem a hagymoányokat, bár ezek nekem inkább a vidékhez, a szülői házhoz, a falusi turizmushoz kötődnek. El nem tudom képzelni, hogy az Őrségben túrázva ne a helyiek készítette kecskesajtot, szalonnát reggelizzem. Hogy is nézne ki egy thai zöld curry ilyen közegben?! Azonban a nagyvárosi életem mozgalmas, egészségtudatos és kicsit kozmopolitának mondható világába ugyanilyen nehezen tudom már beilleszteni napi renszerességgel a hagyományosnak igen, de kímélőnek és változatosnak semmiképp sem nevezhető magyaros ételeinket. Ezért én minden hagyományokra alapuló ünnep alkalmával nekiállok variálni az ételsorral, hogy ha már a forgatókönyv minden évben nagyjából ugyanaz, az ételekben azért legyen változtaosság!

Az ünnepi készülődés kapcsán az izgalom gyerekkoromról megmaradt, de mostanra a családtagoknak való örömszerzés mellett leginkább az ünnepi dekoráció illetve a menüsor kitalálására és megalkotására terjed ki. Tavaly ilyenkor is már pattogtak az ötletek a fejemből, hogy mit fogok csinálni. Végül az itt is megosztot sok ötletből fennmaradt gombaszuflé, libamájas-diós gesztenyekrémleves, egyben sült borsos hátszín, spenótos csicseriborsó-saláta, citrusos lazac és gyömbéres parfébomba alkották az ételsort. Idén is vannak elképzeléseim. Íme az egyik, amit a megunhatatlan, és általam kétszer egyformán sosem készített igazi téli hangulatot árasztó sütőtökkrémleves, a karácsonyi hallé igénye és e kettőnek egy keleti ízekkel megteremtett kohéziója eredményezte a következő fogást. 

THAI IHLETÉSŰ SÜTŐTÖKKRÉMLEVES TILÁPIAFILÉVEL

hozzávalók

1-1ek vaj és/vagy olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1/2kg sütőtök

1 alma

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

2cm gyömbér

2 kaffir lime levél

2dl kókusztej

5-6ek halszósz

3-4 szelet fehér húsú halfilé (én most tilápiát használtam, de lehet más fehérhűsű halból is, pl. ördöghal)

1 piros chili

1/4 lime leve

tálaláshoz nam pla (thai halszósz esetleg chilivel)

A zsiradékot egy edényben felhevítem, közben a hagymát felaprítom, majd hozzáadom az olaj-vaj keverékéhez. Alacsonylángon üvegesre párolom, közben hozzányomom a fokhagymát, és belereszelem a gyömbért is. A tököt meghámozom, kimagozom, feldarabolom, és összeforgatom a hagymákkal. Felöntöm az egészet a zöldségalaplével, beledobom a kaffir lime levelet, és fedő alatt alacsony fokozaton addig hagyom, míg a tök puhára párolódik. Amikor a tök puha, az edényt leveszem a tűzhelyről, kiveszem belőle a lime leveleket, a levest egy botmixerrel krémesre pürésítem, felöntöm a kókusztejjel, visszateszem bele a lime leveleket, és mehet vissza a tűhelyre. Amíg újra eljutt forrásig, addig falatnyi darabokra vágom a halat és felaprítom a chilit. Ezeket is hozzáadom a leveshez, és velük együtt addig főzöm, hogy a hal épp megpuhuljon, de ne essen szét. A só ízét biztosító halszósszal és a lime levével teszem teljessé az ízharmóniát. Forrón tálalom extra, friss chilivel dúsított halszószt kínálva mellé a sós és csípős ízek megszállottjai számára.

Utólag vettem észre, hogy odabiggyeszthettem volna jelzésértékel egy ezüst gömböt a fedeszkára, de addigra a levest is felfaltam, és be is sötétedett. Képzeljétek oda!

Éva

Fóliás vacsora

Az egyik kedvenc "aligdolog" ételem a batyuban sült fokhagymás lazac, amit még az én Meli barátnőmtől (Ádám feleségétől, a lányom és a születendő fiam keresztanyukájától) tanultam évekkel ezelőtt, a barátságunk kezdetén.

Melivel 12 éve találkoztunk az iskolaszédelgő időszakom utolsó állomásán, az IBS-en. A nálam 6-7 évvel fiatalabb, többnyire egymást már innen-onnan jól ismerő tizenéves között nehezen találtam a helyem. Az iskolakezdés egy egyhetes team-munkával indult, amiben vele verődtem csapatba. A szimpátia nem volt azonnali, de az első nap első, percekig tartó közös röhögése átbillentett minket arra az oldalra, ahol azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal töretlenül állunk vállvetve. Sok szomorú és vidám dolog történt velünk illetve az életünkben az eltelt 12 évben, ami több ponton komoly próbára tette a barátságunkat, de az kiállta a próbákat, mindig felülkerekedett. A mondás szerint ami nem öl meg, az megerősít - ez igaz nem csak az emberre, de az emberi kapcsolatokra is: ezek a próbatételek a múló idő, a kölcsönös szeretet és tisztelet mentén megszilárdították, és már-már családi kötelékké formálták a barátságunkat. Mára megtanultunk mindketten nagy becsben tartani, ápolni, dédelgetni ezt a kincset.

A bejegyzésem megírása idején sem vagyunk túl távol egymástól. Meli az emeleten szuszog másik 4 csajjal együtt - t.i. ezen a hétvégén lánybulit tartunk a balatoni nyaralójában. Csapatos vihogások, pancsolás, zenehallgatás, társasozás, sütés-főzés, nagy beszélgetések és ejtőzések időszaka ez. Teljes pihenés, kötöttségektől, feladatoktól, felelősségtől, rutinoktól mentes pár nap. Hetekkel ezelőtt megterveztük, hogy jövünk, de számomra szerencsésebben nem is alalkulhatott volna az időzítés. Az elmúlt két hét rettentően fárasztó, munkával teli napjai kipihenésének a legjobb módja ez a háromnapos "azt és akkor csinálok, amit és amikor szeretnék" hétvége kellemes társaságban, jó ételekkel, gyönyörű helyen.

Az ide utazásomat megelőző este az oviprojekt - lassan végre felfedem, mi is volt ez - végén, a hétvégi kirándulásra való pakolás mellett nem sok időm maradt vacsorát csinálni. Márpedig a családi vacsora nálunk nem kihagyható. Előkaptam hát a tuti Meli-receptet, ami írd és mondd, 10 perc feladatot ad, és egy extra 30 perc sütésidő eltetlével, amibe a Lolával egy menet társas is még belefért, ott gőzölgött az asztalon a rém egyszerű, rém elegáns és rém egészséges nyáresti vacsora.

BATYUBAN SÜLT FOKHAGYMÁS LAZAC FÓLIÁS ÚJBURGONYÁVAL, FRISS SALÁTÁVAL

hozzávalók

a lazachoz

4 lazacderék vagy lazacpatkó

1 fej fokhagyma

olívaolaj

só, frissen őrölt bors

a krumplihoz

1/2kg újburgonya

olívaolaj

só, frissen őrölt bors

1 csomag friss petrezselyem

a salátához

1 nagy cukkíni

1 nagy kápiapaprika

1 csomag újhagyma

1 édesköménygumó (elhagyható)

10dkg tökmag

1ek majoránna

1ek borsikafű

1 citrom leve

1/2dl olíva-/ vagy tökmagolaj

só

tálaláshoz citromot készítek oda

Először a lazacot készítem elő. Bekapcsolom a sütőt 180 fokra. A lazacszeleteket megmosom, félreteszem. A fokhagymát megpucolom, és a gerezdeket vékony szeletekre vágom. Tépek egy nagy darab alufóliát, öntök rá kevés olívaolajat. A lazacokat bedörcsölöm mindenütt bőven sóval. Ha patkóval dolgozom, mindkét oldalát befedem fokhagymaszeletekkel, ha szelettel, akkor a bőrös felére ültetve a halat a tetejét és az oldalát borítom. Végül még egy löttyintés olaj, és minden oldalról óvatosan, hogy ki ne szakadjon, köré emelem a fóliát, amit fölül összegyűrök, így készítve egy batyut. Ha véletlenül kiszakadt, nincs pánik: rácsomagolok még egy fóliát.) Ezt a műveletet megismétlem minden lazacszelettel. A csomagokat egy tepsibe ültetem. Most jöhet a krumpli hasonló szisztémával: mosás, fóliára pakolás, locsolás olajjal, sózás, borsozás, csomagolás. (A krumplik szerencsés, ha falatnyi darabok - hámozni nem szükséges.) Mehet a lazacok mellé a tepsibe, és tepsisől az egész a sütőbe 30 percre. 

Van, hogy emellé a fogás mellé szimplán csak brokkolit párolok, de most a hűtőben lévő alapanyagokból összekombináltam azt a friss salátát, amit szintén egy kedves közös ismerőstől, Elvirától tanultam. Ehhez a saláta zöldséghozzávalóit félcentis kockákra vágtam, sóval meghintettem, rácsavartam a citrom levét, meöntöztem az olajjal, megszórtam a szárított zöldfűszerekkel és tökmaggal, összekevertem, és kész is.

Amint a lazac és a krumpli megsült, tányérokra tettem a halbatyukat, középre a salátás tálat és krumplitáskát kinyitva. Utóbbit a batyuban meghintettem és összeforgattam a frissen aprított petrezselyemmel. A köretekből a lazac mellé szedtem mindenkinek, végezetül citromlevet facsartam a halszeletekre és a krumplira. Friss, könnyű vacsora - szép zárása egy nehéz napnak, pláne, ha egy jégbe hűtött fehérbor is kíséri.

Köszi, Meli... a receptet, a hétvégét, a barátságot egyaránt.

Éva

Még 4 nap

Ennyi ideig elérhető még a Borssó bisztró különleges csokoládé menüje, amit Ádámmal volt szerencsénk a minap letesztelni. Elindult a visszaszámlálás, úgyhogy szedjétek a lábatokat! Nem, nem elírás. Mondom: Borssó! Mint az asztali két fűszer, csak épp egybe írva. Annak, aki még nem ismeri: a Borssó a belvárosban egy sarki kis vendéglátóhely meghitt, egyszerű enteriőrrel, magyar tradíciókba oltott francia konyhával, családias légkörrel, barátságos személyzettel, ami immáron már 3 éve kényezteti a jellegzetes bisztróételekre vágyó, hozzá betérő vendégeket.

Erre a sajátos menüre az étterem ezúttal a Londonban megrendezett idei Academy of Chocolate versenyen két díjat is besöpört Rózsavölgyi kézműves csoki alkotóival állt össze, akik segítségével egy rendkívül merész ételsort álmodtak meg egy jó nagy, csokiból készül ponttal az egész estén át tartó kulináris mondat végén. (A képeket látva érthetővé válhat a "pont" szóhasználat.) A kezdő kakaós házikenyér után a menü a következőképpen alakult: előételként házi aludtejből készült panna cottát tálaltak 97%-os Carenero csokoládéba mártott olívával és salátakrémes mille feuille-jel, ezt követte a libamáj dobostorta libamáj-, és 87%-os Trincheras csokoládérétegekkel, majd a főétel, ami csukafilé volt fésűkagylóval, articsókaszívvel és kakaóvajas hollandimártással illetve kakóbabtörettel kísérve szintén Trincheróból, desszertnek pedig végezetül egy-egy különleges Rózsavölgyi csokigömb érkezett házi kenyérrel.

Az este amellett, hogy rendkívül hanuglatos környezetben telt finom latin zene és különleges ételek mellett, ismeretlen ismerősök társaságát nyújtotta remek beszélgetésekkel természetesen az ételekről. Meg is állapítottuk, milyen jó az, amikor egy gasztromán olyan brigádba keveredik, ahol úgy beszélgethet a megszállottságáról, hogy félidőben nem nézik teljesen hülyének, nem unják, nem bélyegzik meg.

Ami pedig a fogásokat illeti: nos, a legtöbbünk személyes kedvence az egyébként is étlapon lévő, de a speciális menü kedvéért egyedien újragondolt libamáj dobostorta volt - ezúttal a lágy libamájpaté Trincheras csokoládéval kombinálva került a tányérokra, könnyű salátalevelekkel és kakaós kaláccsal kísérve. Az előétel mille feuille alkotása sem hagyott sok kívánnivalót maga után. Ott jegyeztük meg egyöntetűen, hogy a csokiba mártott olívabogyó egy külön nagy tálban is elfért volna extra az asztalon - talán otthoni környezetben megér egy-két póbálkozást a reprodukciója. A leglátványosabb pontja az esétnek a záró fogás volt, az édesköménnyel megkomponált díszes csokiköltemény meggypálinkában áztatott kandírozott kakóbabtörettel ízesített ganache-sal töltve, amihez ízben és formailag egyaránt hozzáigazították a mellé tálalt házi kenyeret. A csokiimádóknak kihagyhatatlan élmény. (A lányomnak hoztam is haza egy extra gömböt - hadd tanulja értékelni az igazán jót.) 

Szóval annak, aki még nem ment végig rajta... vagy akin még az élménynek nem volt alkalma végigmenni, annak irány a Borssó! Záporokkal tarkított péntek-szombatot ígérnek. Nincs is annál jobb, mint eső elől egy hangulatos helyre bemenekülni, és finom falatok, jó vendéglátás mellől bámulni az ablakon csorgó forró nyári esőcseppeket.

Éva

Lehetne egy kicsit egyszerűbben?

Eldobálom a hajam, mikor azzal talál meg valaki, hogy "Te, nem tudnál valami egyszerűbbet főzni?" (A minap az oviban egy anyuka vetette föl az "egyszerűség" gondolatát az egyébként felettébb igényes ovis ebédmenü kapcsán javasolva, hogy legyen inkább hot dog, meg rántott hús+krumpli. Volt is felhördülés a sorokban!) Na, várjunk csak! Mit értünk egyszerű alatt? A Te szemszögedből, vagy az enyémből? Az ilyen kérdésfeltevők nagy többsége a rántott húst, a töltött káposztát, a rakott krumplit és a hasonlókat sorolja ide... mert valószínű, még nem sokat állt konyhában, és mert az egyszerű alatt inkább a megszokottat érti. (Itt jegyzem meg gyorsan: nincs bajom a rántott hússal - egyszer egy évben, jól megcitromozva, friss saláta körettel. De nem rendszeresen! Sültburival, majonézzel!!! Ahogy a rakott krumplit is imádom ugyanennyiszer, a házi kolbászunkból, frankó nyári krumpliból, isteni kovászos uborkával.) De a szakács szemszögéből nem felétlen az az egyszerű, aminek csupánt két szóból áll a neve! Mert hát hogy is készül az ominózus rántott hús, például? Először is megmosom, besózom, egy napig állni hagyom a húst, majd előrámolom a lisztet, tojást, prézlit, egyenként belehempergetem a húsomat, és szintén egyenként kisütögetem őket... és akkor még nincs köretem. Egy fél élet, egy halom szennyes és a mindent átható, napokon át kiűzhetetlen olajszag. Neeeeem, kérem! Nálam az egyszerű úgy néz ki, hogy 10 perc munka van vele - jó esetben mosgatással együtt -, bármennyi szó is kell ahhoz, hogy meghatározzam, mit eszünk.

CSŐBEN SÜLT FEHÉRBOROS-SPÁRGÁS RAKOTT HAL

hozzávalók

4 szelet tilápia (én ebből készítettem, de ízlés szerint választható vajhal, laposhal, pangasius, lazac... bármi)

1/2kg zöldspárga (de nyugodtan lehet ennyi halhoz akár duplázni is)

1 nagy csomag újhagyma

30dkg parmezán vagy pecorino (érlelt juh-)sajt

A páchoz

2dl jó minőségű száraz fehérbor

1dl olívaolaj

3 gerezd zúzott fokhagyma 

1ek só

1/2-1/2tk szárított majoránna, borsikafű, kakukkfű és zsálya

1tk őrölt mustármag

frissen őrölt bors

Először a pácot készítem elő. Ehhez az összes hozzávalót egy nagy tálban összekeverem, és a megmosott halszeleteket beleteszem pihenni.

A sütőt beállítom 180 fokra - amíg felmelegszik, pont elkészülök minden egyébbel.

Következő lépésben a spárgákat és az újhagymát bő vízben megmosom. A spárgák fás végeit letördelem, és egy tűzálló tál aljában elrendezem őket. A hagymákat megtisztítom, hosszában ketté vágom, és félcentisre feldarabolom, majd szétterítem a spárgán. Jöhet a hal: egyenletesen beborítom vele a hagymás spárgát, majd az egészet nyakon öntöm a fehérboros páccal. Végül nagylyukú reszelőn lereszelem a sajtot, és teljesen befedem vele a rakottasomat. Irány a sütő 70-80 percre. (Miután elkészült a fogás, én még tányéronként rágrilleztem egy kört, de ez nem kötelez senkit semmire.)

Jó étvágyat!

Éva

Vasárnapi Ebéd

A nagybetűs. Mondhatni, vezetékneve: Vasárnapi, keresztneve: Ebéd. A magyar szóhasználatban már-már kultikussá emelkedett kifejezés ebben a formában használatos alakja egyet jelent a hét utolsó napján a magyar háztartások többségében délidőben asztalra kerülő gőzölgő húslevesből, rántott hús-sült krumpli kombóból és valamilyen hagyományos magyar desszertből álló menüsorral. De nem nálunk. Nálunk a vasárnapi asztalra ezúttal egy fúziós étel került a tegnapi sushizás levezéteseképpen.

MOGYORÓS VÖRÖS HALCURRY SZÁRÍTOTT PARADICSOMMAL ÉS THAI BAZSALIKOMMAL

hozzávalók

3ek olívaolaj

2ek vörös currypaszta (én a legjobbat a Nagycsarnokban az Ázsiai boltban veszem)

1 doboz kókusztej (3-4dl)

3ek halszósz

1/2kg fehér húsú halfilé (nekem pangasius volt a fagyasztóban)

2 gerezd fokhagyma

6-8 szárított paradicsom (az olajban tárolt fajta)

2 marék törökmogyoró

1 lime leve és a fele lime héja

1 marék thai bazsalikom

2.5dl basmati rizs

tálaláláshoz 1/2 lime héja, 2 ek olívaolaj és néhány levél thai bazsalikom

Először a rizst készítem el - jól. (Áditól tanultam.) Bő 6dl hideg vízzel és 1tk sóval felteszem főni. Az első forrás után elzárom alatta a gázt, lefedem, és a következő 40-45 percben hozzá sem nyúlok. Hagyom, hogy a gőzben megpárolódjon, így jó "pörge" marad.

Amíg a rizs "fő a saját levében", elkészítem a curryt (ami, mint azt már jól megtanultuk, ugyebár, nem a fűszer, hanem a szószos ételfajta, a ragu keleti elnevezése). Az olajat egy wokban felforrósítom. A hagymát kockákra vágom, és az olajban a curry pasztával megdinsztelem. Amikor a hagyma már puha, felöntöm a kókusztejjel, hozzáadom a halszószt, belereszelem a fokhagymát, elkeverem, és felforralom. Közben a halat falatnyi darabokra vágom, a szárított paradicsomot pedig félcentis kockákra. A halat és a paradicsomot a fűszeres kókusztejbe forgatom, és közepes lángon főzöm kb. 20 percig. 20 perc után, amikor már a kókusztej is sűrű, szószos állagot vett fel, jöhet az ízesítés apróra vágott thai bazsalikommal, lime-lével, reszelt lime-héjjal, és ha szükséges, még egy kis extra halszósszal vagy sóval. A mogyórót durvára darabolom, és azt is a raguhoz adom. Aki pikánsan szereti tehet még bele chilit. Én a gyerek miatt nem turbóztam (...bár tegnap este az extra csípősen kért rákos pad thai-om felét ő ette meg úgy, hogy még én is tüzet okádtam tőle.) Innen már nem is főzöm nagyon, csak hagyom állni kicsit a még meleg tűzhelyen.

Ha a rizs fölött is eljárt már a kiszabott idő, leemelhetem a fedőt, és jöhet a tálalás.

A magam részéről a nemrég vásárolt pöpec kis tálalógyűrűmet előkaptam, rátettem a tányér közepére, 2/3-ig megpakoltam a rizzsel, alalposan lenyomkodtam, majd púposan rákanalaztam a halragut. A maradék lime-héjból egy éles késsel kikanyarítottam a kesernyés fehér részt, és nagyon vékonyan felcsíkoztam. Ezen felül pár levél thai bazsalikomot dobtam a mozsaramba egy löttyintés olívaolajjal, és alaposan összedolgoztam a kettőt. A rizs-currytoronyról lerántottam a gyűrűt, megdíszítettem a lime-héjjal, és körbecsöpögtettem a bazsalikomos olajjal. Utólag jutott eszembe, hogy egy kevés extra dturvára tört törökmogyoróval is körbefuttathattam volna, de azért így is meg lehetett enni. :)

BÚÉK!

Éva

Levesözön

Gyerekkoromban nem szerettem a leveseket. Ma már tudom, hogy részben azért, mert nekem rém unalmasak voltak a mindent bele, húsos, krumplis/tésztás, répát-zöldséget mindenkor fölvonultató klasszik magyar leveskombók. Ugyanígy nem szerettem a tetemes rántással készült, zöldséget csak hírből, vagy konzervált formában ismerő főzelékeket. De amióta fölfedeztem az átmenetet a leves és a főzelék között a "mindent bele" elhagyásával, egyszerűen tobzódom a krémlevesek kimeríthetetlen fantáziájú, finom, egészséges és gyors változatosságának a világában.

Ez egy aktuális kreációm. Komolyan fontolóra vettem, hogy beékeljem az ünnepi menübe.

CSICSÓKAKRÉMLEVES FÜSTÖLT SZARDELLÁVAL

hozzávalók

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

700g csicsóka

1l zöldségalaplé (két bio leveskockából)

1dl joghurt

só, frissen őrölt bors

szerecsendió

1 doboz füstölt szardellakonzerv

Van 15 perced? Akkor bátran ugorj neki!

Egy párolóedényben fölteszek vizet forrni. A csicsókát és a hagymákat megpucolom, falatnyi darabokra vágom (a fokhagyma maradhat egészben). A zöldségeket párolórácsra teszem, és a vízgőz fölött lefedve 10-15 percig párolom, amíg a csicsóka meg nem puhult. Közben vízforralóban melegítek közel 6-8dl vizet, és elkeverem a két zöldségalaplékockával. Amikor a zöldségek kész vannak, a tüzet elzárom alattuk, beleborítom őket a párolólébe, felöntöm a zöldségalaplével, és egy botmixerrel összepürésítem. A leveshez hozzákeverem a joghurtot, sóval, borssal szerecsendióval ízesítem, és összetördelt haldarabokkal tálalalom. Díszítésnek a hal olajából csöpögtetek a kitálalt levesek tetejére. (Kevés snidling is jól megy hozzá.)

A füstölt szardella aromái remekül fognak passzolni a csicsóka picit füstölt sajtra emlékeztető ízével. 

Éva

A különc

Engem mindig is sok tekintetben különcnek tartottak. Már az általános iskolában kilógtam a sorból, és ahogy cseperedtem, folyamatában megtapasztaltam, hogy akik általános mércével próbáltak mérni, azoknak a szemében mindig szálka voltam, legyen szó tanárról, diákról, barátról, szülőről. Ez nem, hogy megrettentett volna, sokkal inkább megerősített abban a hitemben, hogy jó másnak, nem konformnak lenni, még ha sokszor nehezebb is. A minap olvastam egy remek idézetet a Facebookon, miszerint: "Sometimes you put walls up not to keep people out, but to see who cares enough to break them down", azaz "Néha nem azért építesz Magad köré falakat, hogy távol tartsd az embereket, hanem hogy megtudd, kit érdekelsz annyira, hogy megpróbálja őket lerombolni". Talán az egész életemet végigkísérte, és kíséri a mai napig ez az attitűd, aminek köszönhetően igenis egy idő után törekedtem rá, hogy ne lehessek egyszerűen mázsálható, miközben mindig, a mai napig formálódó nyitott könyvként tártam magam az engem körülvevő világ elé. Volt, aki egyszerűen nem volt kíváncsi az abban foglaltakra, volt, aki igen, de számára nehéz olvasmánynak bizonyultam, aztán volt olyan is, aki kíváncsi nem volt, de belefeledkezett a sorokba, és volt/van olyan is, aki nyitott volt erre a bizonyos nyitott könyvre a tartalmával együtt, és a mai napig érdeklődéssel lapozgat a fejezetek között. 

A mostani fejezet sok időt szentel a gasztronómiának, a legsokrétűbb művészetnek, az egyik legkomplexebb önkifejezési formának, amit ismerek. És mivel ugyanarról a "kötetről" van szó, hát miért lenne pont a kulináris karakterem különböző az alapoktól: természetesen a konyhaművészetben is a különlegeset, az esztétikusat, az elegánsat, a minden szempontból az átlagostól eltérőt keresem, kedvelem.

A legutóbbi Czifray-versenyre is ennek jegyében készültem a kis csapattal. A magam részéről a lent látható recepttel, annak több változatával (follow up-ban a későbbiekben részletezem) járultam hozzá a közös pályamunánkhoz. Az Ünnepekhez is szépen társítható.

EGRESSEL SAVANYÍTOTT HIDEG PISZTRÁNGKRÉMLEVES PIRÍTOTT MANDULÁBA FORGATOTT KAPROS-TÚRÓS HALGOMBÓCOKKAL

hozzávalók 

leves 

2ek olívaolaj 

1 felaprított újhagyma 

½ szeletelt édeskömény 

1/2kg egres (fagyasztott jó) 

1l fehérboros halalaplé (5dl víz, ¼ zeller héjastól levelestől, ¼ fehérrépa, ¼ póréhagyma, 1ek egész tarkabors, 

½ vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1/2tk szegfűbors, 5dl fehérbor, 1 pisztráng feje, farka és szálkái) 

1/2cm frissen reszelt gyömbér 

1-2ek méz

só, bors 

halgombócok 

150g nyers pisztrángfilé (1 pisztráng filézve – a fejéből és a szálkájából készül az alaplé) 

125g natúr krémtúró 

1ek aprított friss édesköménykapor (sima kapor is jó)

1/8 lime leve 

1 tojás 

3ek (teljeskiőrlésű) gríz (elhagyható)

só, bors 

szerecsendió 

díszítéshez 

100g mandulapehely 

4tk tökmagolaj 

édesköménykapor

Először az alaplevet készítem el. A pisztrángot kifilézem, a filéket félreteszem, a farkat, fejet, gerincet és uszonyokat pedig fölteszem az alaplé egyéb, hámozatlan hozzávalóival együtt közepes lángon főni. Kb. 30-40 perc elteltével az alaplevet leszűröm, felhasználásig pihentetem. 

A leveshez az újhagymát és az édesköményt az olívaolajon közepes lángon megfuttatom, hozzákeverem az egrest, pár percig párolom, hozzáreszelem a gyömbért, majd felöntöm az alaplével. Felforralom, és fedő alatt alacsony lángon 10 percig főzöm a levet. Eközben egy robotgépben a halgombóc hozzávalóit a gríz kivételével krémesre összedolgozom, ízesítem, végül a grízt belekeverem (ha akarom, de el is hagyhatom - a tojás így is összefogja majd a gombócokat). Nedves kézzel cseresznye nagyságú gombócokat formázok a halas túrókrémből, és egy párolóedényben gőz fölött pár perc alatt készre párolom őket. A levest, mikor az egres és az édeskömény megpuhult, egy botmixerrel összepürésítem, hagyom kicsit kihűlni, belekeverem a mézet, majd legalább egy órára hűtőbe teszem a gombócokkal együtt. Tálalás előtt az édesköményzöldet felaprítom, a tökmagolajjal összekeverem, és egy egy csíkot húzok belőle a tányérra. Egy serpenyőben szárazon megpirítom a mandulapelyheket. A mandula egy részét késsel felaprítom, a halgombócokat kicsit megnedvesítem, és beleforgatom a pirított mandulapelyhekbe, majd tányéronként három gombócot az édesköménycsíkra helyezek. A levest tálba merem, a tetejét megszórom a mandulával, és a halgombócok mellé teszem. 

Látványos és emlékezetes fogás.

Éva