Ahol elejtettük...

Szegény blog. Mostanában nagyon elhanyagoltam. De Ádám klasszabbnál klasszab félkezes receptekkel helyettem is símogatta, dédelgette, ápolgatta, gondozta, táplálta, hogy ne érezze magát olyan árván.

A vendég érkezése mindig jót tesz a heti bejegyzésterveknek. Pláne, ha olyan különösen megbecsült vendége érkezik az embernek, mint a tegnapi barátnő páros: Zsuzsika és Ágika, ahogy mindenki hívja őket. Zsuzsika és Ágika azon kevés előző generációs barátaink közé tartozik, akiken egyszerűen nem fog az idő. Sem látványra, sem gondolkodásra. Sőt! Először azt akartam írni, hogy kevés, de végiggondoltam, és azt kell írjam, hogy egyáltalán nem ismerek náluk fiatalosabbat, jószándékúbbat, tisztábbat, önzetlenebbet - így, ebben a kombóban. Mindig felemelő velük találkozni. Rengeteg a közös emlék az egykori közös munkahely, az ott megélt örömök, bánatok, bulik, balhék révén. És minden egyes alkalommal tanulok tőlük, róluk, általuk. Nekem 11 év a közös múlt. Jocinak több. Zsuzsikával - aki kvázi fiának tekinti Jocit, sajátjaként szereti a gyerekeinket - pont egy fél élet. A csajok (nem is tudom, illik-e ezt 50 pluszos hölgyekre használni) anyáink helyett anyáink, jó barátok, (bűn)társak voltak megannyi helyzetben, átküzdöttünk, átsírtunk, átnevettünk, átittunk, átettünk, átbeszélgettünk sok évet, és remélem, még fogunk is. A hasznos meglátásaik, anyai jótanácsaik, mérhetetlen bölcsességük hányszor segített ki a bajból! Nem találkoztunk velük egy éve. De ahogy azt megállapítottuk, mintha nem telt volna el idő: ott vettük föl a szálakat, ahol legutóbb elejtettük. Valahogy innen ismerszik meg a jó barátság, ebben (is) egyetértettünk.

A lányok tiszteletére, tudva, hogy mindig is figyeltek a formájukra, és szeretnek könnyű ételeket fogyasztani, ugyanakkor értékelik a különleges ízeket, egy hideg keleti menüsorral készültem, amit aznap délután fundáltam ki. A terv egy jeges korianderes-kókusztejes répakrémleves, egy távolkeleti gránátalmás, sóskás szűzsaláta és egy kesudiós pavlova volt, utóbbi fenyérfüves, gyömbéres, mentás bogyósgyümölcsökkel. Remekül sikerült. Mindehhez pálesz, bor, és órákon át tartó beszélgetés társult, amit csak a másnapi munkanapra való tekintettel rekesztettünk be 5 óra elteltével. A recepteket Ágika és Zsuzsika kérésére a héten sorban felteszem, innen is puszilva őket nagy szeretettel és köszönettel mind a látogatásért, mind a szép ajándékokért, de elsősorban a sok éve tartó barátságukért. 

JEGES KORIANDERES-KÓKUSZTEJES RÉPAKRÉMLEVES

hozzávalók

3ek olívaolaj

2ek őrölt koriander

1kg répa

2 hagyma

4 szárzeller

5cm frissen reszelt gyömbér

1.5l zöldségalaplé (bio leveskockából)

400ml kókusztej

4ek halszósz 

1/2 lime leve

2ek nyírfacukor

200g friss korianderzöld

díszítésnek bármilyen csíra

A leves összeállítása végtelenül egyszerű és gyors. Az alaplének vizet forralok. Az olajat felhevítem, közepes lángon kicsit lepirítom benne a koriandert, majd felöntöm az alaplének szánt vízzel, és feloldom benne a leveskockákat. A répát, szárzellert, hagymát megtisztítom, feldarabolom, és az alapléhez adom. Az egészet lefedem, és addig párolom, míg a zöldségek megpuhulnak. Amikor a zöldségek már puhák, leveszem a levest a tűzről, hozzáadom a koriandert, és egy botmixerrel pürésítem az edény tartalmát. Végül a még forró levesben elkeverem a kókusztejet, ízesítem a halszósszal, a gyömbérrel, a lime-mal és a nyírfacukorral, igény és ízlés szerint tologatva a sós-savanyú édes arányokon a fentiekkel. Ha valaki szereti, chilivel is bátran turbózhat rajta.

A levest aztán poharakba kanalazom, lehűtöm, tálalás előtt csírákkal díszítem.

Éva

Változnak az idők, változnak az emberek - jó esetben

Sokan idegenkednek más konyhák ízvilágától, leginkább azért, mert nem ismerik, nem szokták meg. Pedig milyen karakteres és kimeríthetetlen az indiai, a thai, a vietnámi, a kínai, a japán, az indonéz, vagy akár a mexikói, stb. kulinária! Valljuk be, a magyar konyha nem sok fűszert használ: mi megállunk zöldfűszerek terén a kapornál, snidlingnél és petrezselyemnél, estenknént a tárkony ficcen még be, az őrölt fűszerek pedig többnyire sós ételekben a borsot, a köményt és a paprikát jelentik, az édesekben a fahéjat. Slussz. Ezen felül előregyártott fűszerkeverékekben gondolkodik a magyar, és amikor azt mondod neki, hogy te koriandert adsz valamihez, akkor néz rád értetlenül, miközben ott az az "idegen" fűszer majd' minden grillkeverékben. Vagy ha netán a rozmaringot emlegeted, akkor fanyalog, hogy nem szereti, pedig a provanszi keverékben, amivel a sültjét pácolja, ott figyel az is a kakukkfű, a borsikafű, a majoránna és társai mellett. A gyömbér hallatán pedig egyenesen kirázza a hideg, miközben a mézeskalács alapját ez képezi. Ilyenek vagyunk mi. Amit nem ismerünk, arra hajlamosak vagyunk rávágni még kóstolás előtt, hogy nem szeretjük. Ha meg kóstoltuk, akkor is, és elfelejtjük, hogy a "nem szeretem" nem egyenlő a "nem ismerem"-mel. A kalandorok, mint én is, azt szeretik, amit megismertek, azt még inkább, amit nem - a többiek azt, amit megszoktak. A hagyományos magyar konyhában pedig a megszokás az nagy úr.

Az én párom nem volt egy egyszerű eset. A kevésnél is kevesebbet ismert, mondjuk így: "szeretett", ennél fogva elég egyhangú ételeket vett magához, abból is a nehéz, laktató fajtákat. Mellettem, aki meg nem igazán szereti kétszer ugyanazt látni a tányérján, ráadásul egészségtudatos, komoly kiképzésben részesült. Mára ott tartunk, hogy paleózik, és azokra az ízekre is nyitott, amit 7-8 éve, mikor letettem elé, fintorogva tolt el magától. Ilyen volt az a néhány thai fogás, amit azért szeretek időről időre ismételni, mint a Tom Yum, a Tom Kha Gai vagy a Thai zöld curry. (Ezekre azt mondta, hogy "Pfúúúj, olyan Thaiföld szaga van!" Jééé! :DDD) Úgy tűnik, ezek az ismétlések azért mégis megnyitottak valami kaput egyszercsak, mert a minap bátortalanul főzött thai ihletésű gyógyítónak szánt levesemre másnap azt találta mondani az én drágám, hogy "Ma többször gondoltam rá, és minden alkalommal összefutott a nyál a számban. Emmmmbertelen finom volt!" Mint egy szerelmi vallomás. Nekem azzal felér egy ilyen dícséret.

ÖTPERCES THAI IHLETÉSŰ GAZDAG ZÖLDSÉGES CSIRKELEVES

hozzávalók

1l csirkealaplé (bio leveskockából)

4dl kókusztej

2cm friss gyömbér

20dkg csirkemell

15db szárított shitake gomba

1 nagy répa

2 zellerszár

1 szál újhagyma

4-5ek halszósz

1/2 lime leve

1/2tk méz

1 nagy marék friss korianderzöld

tálaláshoz extra lime és friss piros chili paprika

A gombát fél órával a főzés kezdete előtt 3dl forró vízbe beáztatom. Ezután fél órával fogok csak hozzá a többi művelethez. Az alaplét a kókusztejjel felteszem forrni. A gyömbért vékonyan felszeletelem, hozzáadom a leveshez. A csirkét megmosom, centis kockákra vágom, mehet szintén a levesbe - fedő alatt alacsony lángon addig főzöm, amíg meg nem puhul. Közben a répát megtisztítom, julienre vágom, a zellerszárat, az újhagymát és a megpuhult gombát vékonyan felszeletelem, a leveshez adom a gomba áztatólevével együtt. Innen már csak kb. 2-3 percig főzöm, hogy a zöldségek még roppanósak maradjanak. Végül ízesítem a halszósszal, a lime levével, és a mézzel (az épp csak annyi, hogy balanszírozza a lime savasságát). 

Tálaláskor egy-egy fél chilipaprikát teszek a tányérok aljába, rámerem a levest, megszórom a durvára vágott korianderzölddel, és egy-egy lime-gerezdet kínálok mellé.

Ha Joci megszerette, bárki megszereti!

Éva

Egy kis rizstésztát?...

Gasztrodilis legyen a talpán, aki talál valami értékelhető gyorséttermet az Operettszínház környékén. Egyről tudok: az Arriba, de azt már egy kicsit unom, ráadásul nem is túl olcsó. A kínai kisbüdösök (ahol hiába csak 2 percet töltök, utána egész nap árad a ruhámból az olajszag) néha meggyőznek, elsősorban az árukkal, de a "kici cipősz hágymá-tofu" felszívása után olykor jelentkező MSG-intolerancia (has- és fejfájás) nem a legjobb móka.

A főzelékes kritikán aluli: berántott tejért pénzt kérni legalábbis bátor, de inkább nagyon nem jófej. A törökök-görögök még mindig ott vannak, de ott még nem kérdeztem, hogy van-e húsmentes étel ("Hogy érted azt, hogy nem eszi meg a húszt? Nem baj, majd cinálok bárányt."), és most ugye kvázi-vegában nyomom. Ott a Vapiano, de az gyalog olyan messze van, hogy a múltkor mire odaértem, már be se mentem, sarkon fordultam és rohantam vissza a színházba. Akad még palacsintázó (amely kiratakában ott pörög a gyros - ezt magyarázza meg valaki), dizájnercukrászda, és ezzel végeztünk. Ha van tanácsotok, örömmel fogadom.

Marad az, hogy beülök egy étterembe, de erre ritkán van idő. A Klassz mindig hozza a színvonalat, de oda nem tudok berohanni csak úgy. A másik titok: a Parázs Presszó. Nem értem az egész helyet, a berendezés rémes, valami tarisznyarák bölcsészlebujnak látszik, az étlapon thai és magyar fogások szerepelnek, teljes képzavar. Ami viszont mindent helyretesz: a szakács thai. Fenségesek az ételek, lehetetlen melléfogni. Legutóbb Pad Thait ettem, vagyis pirított tésztát. Remek volt, és itthon reprodukálni is negyedórás meló.

PAD THAI

hozzávalók fejenként:

5-10 dkg hús/garnéla/tofu

10 dkg rizstészta (minden közepes boltban kapható - ne keverd össze az üvegtésztával)

egy-két evőkanál olaj

ízlés szerint szinte bármilyen zöldség (répa, cukkini, karfiol, brokkoli)

egy-két gerezd fokhagyma

egy-két friss chili

egy-két evőkanál halszósz

1 lime

egy-két evőkanál barna cukor

1 tojás (kihagyható)

szójacsíra (kihagyható)

friss korianderzöld

pörkölt (sózatlan) földimogyoró

A tésztát áztasd forró vízbe, 5-10 perc alatt puhul meg (csomagoláson rajta van az idő). Ezalatt a húst/tofut kockázd fel, a zöldségeket vágd gyufaszálakra (julienne) vagy hajszálvékony szeletekre. Hevítsd az olajat a wokban, mikor füstöl, akkor dobd bele az aprított fokhagymát, chilit és húst/tofut. Pár perc alatt pirítsd körbe, aztán tedd félre. Újabb apró lötty olajon pirítsd meg a zöldségeket is, majd tedd melléjük vissza a húst/tofut. A felvert tojást öntsd rá, kavargatva süsd szárazra. Az ekkorra felpuhult tésztát szűrd le és ezt is tedd a wokba. Öntsd hozzá a halszószt, a lime kifacsart levét, a cukrot. Pirítsd meg az egészet pár perc alatt. Még melegen keverd hozzá az apróra vágott korianderzöldet és a szójacsírát. Tálaláskor szórd meg a tört földimogyoróval.

Ádám

101

Nem, most nem a klasszikus Walt Disney dalmatáit idézem meg. Ez a mostani bejegyzésem sorszáma, amivel jómagam beléptem a második százba. Jó érzés, hogy fél év alatt sikerült annyi tartalommal megtöltenünk az oldalt, hogy használhatóvá vált sokak számára. Mikor belevágtunk, még nem tudtuk, lesz-e értelme, célja, létjogosultsága annak, amit csinálunk, hogy fogunk-e tudni együttműködni mi hárman, hogy hogyan fogjuk ezt csinálni, hogy miben leszünk azonos platformon és miben fogunk (össze)különbözni, de minden szépen, menet közben kialakult, mostanra nagyjából kezdünk formálódni, és ez jó érzéssel tölt el. Köszönet érte a társaknak, Dorcinak és Ádinak! Mostanság özönlenek is a kedves telefonok és levelek, amikben arról számoltok be, hogy "innen főztök", és hogy jól használhatónak ítélitek nem csupán a recepteket, hanem magát a szájtot is, emellett tetszetősnek találjátok az ételeket, ízlésesnek a honlapot. Nos, nagyon köszönjük a sok megerősítést. Nekünk az ad lendületet a munkában, ha tudjuk, van értelme, mert a hasznotokra válik - hisz Értetek csináljuk.

Ezúttal álljon itt egy rém gyors és könnyen elkészíthető ínyencség, a mai grippaűző levesünk Lolával - csak úgy egyszerűen, elegánsan, egészségesen.

TOM KHA GAI

A galangal vagy más néven sziámi gyömbér, ami ennek a levesnek az ízalapját adja a Culinarisban vagy keleti boltokban fellelhető fűszer- és gyógynövény. Indonéziából származik, a távol-keleti konyha, mint a thai, a vietnámi, az indonéz, előszeretettel használja. Ránézésre megállapítható, hogy rokonságban áll a gyömbérrel, de ízben kevés a hasonlóság közöttük - a galangál nem csíp, mint a gyömbér, ezzel szemben van egyfajta citrusos, földes aromája. Nem bizonyított tény még, de nemrégiben születtek arra vonatkozó megállapítások, hogy megöli a rákos sejteket, és egyben segíti az egészséges sejte védekezőképességét. Úgy legyen!

hozzávalók

5dl csirkealaplé (bio leveskockából)

2.5dl kókusztej (én mondjuk a teljes dobozzal belezúdítottam, ami 4dl)

5cm friss galangal (én a fagyasztóból kaptam elő)

1/2kg csirkemell

1-2ek aprított friss piros chili (ki mennyire szereti erősen)

2-3ek halszósz

1/2tk nádcukor vagy méz

pár csepp lime-lé

díszítésnek friss korianderzöld

Az alapléhez fölteszek vizet forrni, majd föloldom benne a leveskockát. A galangalt meghámozom, hajszálvékony szeletekre vágom, és a kókusztejjel valamint az alaplével fölteszem a tűzre. Forrás után visszaveszem a lángot, és 10 percig főzöm a levest. Közben a csirkemellet megmosom és vékony csíkokra vágom, illetve a chilit (nekem ez is a fagyasztóból jön) felaprítom. (A friss fenyérfű és kaffir lime levél sem árt neki, de én ezt most kihagytam.) A csirkét a chilivel együtt a levesbe zúdítom, és 8 percig főzöm. (Ha gyerekek is esznek belőle, a chilit csak tálaláskor adom hozzá.) Végül 2-3ek halszósszal ízesítem, és diszkrét édesítéssel teszem kerekké az ízeket.

Én pár csepp lime-lét is szoktam tenni hozzá, és friss korianderzölddel tálalom.

Éva

Levelező tagozat - ahogy az a Nagykönyvben meg van írva

Illetve majdnem úgy. Mindjárt el is mondjuk, hogy hogy.

Előzmény: a múlt héten felhívott "Nyárikonyha" Éva, hogy nem lenne-e kedvem átmenni tekerni. Úgy tudtam, se nem szív, se nem biciklizik szar időben, ahogy én sem, és a Hungáriát is inkább issza, mint hallgatja, úgyhogy mivel kitalálni nem volt esélyem, rákérdeztem. Azt mondta, levélbe ezt-azt. Töltött káposzta, dolmades és társai. Aztán majd posztolunk belőle keresztbe meg kasul. Miért ne? Jött egy gyors egyeztetés időpont és helyszín ügyében, én meg már toltam is az infót a blogbanditáknak, hogy lehet csapódni. Dorci lelkes volt, Ádi elfoglalt, így a tesztoszteron-ösztrogénegyensúly kilátása kilátástalansággá lett: maradtunk csak csajok.

Intermezzo: NyK-hoz menet egy gyors Culinaris-látogatás szőlőlevélszerzés céljából, mikor is az üzletben egy kedves fiatalember leszólít minket, hogy hogy sikerült az előző napi verseny. Beszédbe elegyedtünk, kiderült, hogy ő a hivatásosok versenyében állta a sarat a Czifrayn. Egy gyors eszme- és kontaktcsere után elhagytuk a helyszínt, de még biztos, ami biztos, az ajtóban összefutottunk az egyik, szintén az előző napi versenyről, az amatőr mezőnyben döntőbe jutott versenytársunkkal. Úgy látszik, itt mindenki megszállott. Nem elég, hogy a hétvégén szétfőzi, megméretteti magát, rögtön másnap, a hét első napján már megint a Culi környékén ólálkodik. Kezdek rájönni, hogy a főzés olyan, mint a játékszenvedély - egyre mélyebbre ránt magával. Akkor merüljünk tovább!

Esemény: megérkeztünk a tekerdébe. A nyári töltöttkáposzta (lehellet könnyű, citromos, tárkonyos - recept itt) már a római cseréptálban ért a sütőben, a dolmades tölteléke (hagyma, rizs, fenyőmag, mazsola, só, bors, menta... ha jól emlékszem, de a részletek Nyárikonyhánál fellelhetők) pedig a tűzhelyen várta a hamarosan beteljesedő, közelgő végzetét. Minket. Mi közeledtünk ugyanis egy üveg szőlőlevéllel, egy nagy adag lendülettel, no, meg 3 szakácskönyvvel, amiből az egyik kisvártatva szerepet is kapott. A dolma készítéséhez az infót a vendéglátónk a netről gyűjtötte be, mi csak a csomagolástechnikánkat finomítottuk. A kis pakkok elkészültével azokat egy edénybe rétegeztük, citromos zöldségalaplével felengedtük, és másfél órára magára hagytuk némi halk tűz fölött. Aztán Éva (NyK) rámutatott a kétszer forrázott karalábélevelekre, amiket a Fénypiacon egy avatatlan háziasszony könnyelműen a kukába vetett volna, ha ő jobb sorsot szánva a zöldeknek nem érkezik be egy csúszó szereléssel, és menti meg a számunkra a lapukat. Az ötlet pedig: csináljunk belőle valami ázsiait!

KELETI IHLETÉSŰ TÖLTÖTT KARALÁBÉLEVELEK

A libanoni és az Arabesque könyvemet végignyálaztuk, nyálcsorgattunk, és megint, mint ilyenkor mindig megállapíottuk, hogy meg kell főzni belőle az összes kaját, de már megint a már sokat méltatott Nélkülözhetetlen sorozat egyik nagykönyve maradt végül a kezünkben: a Fingerfood. Az ott olvasott egyik receptet kicsit a magunk szájízére és a készletünkre alakítva mintegy 10 perc alatt megalkottuk - majd vagy 1 perc alatt tüntettük el - a mi thai fazonú töltött karalábélevelünket. Mit mondjak - abbahagyhatatlan volt.

Hozzávalók

25dkg sovány marhahús darálva

2 salotta

2ek friss menta

4 friss piros chilipaprika

1 lime leve

2ek halszósz

1 kisebb kígyóuborka

10 karalábélevél

A karalábéleveleket kétszer leforráztuk, félretettük. A darált marhát az olajon megpirítottuk, hagytuk kihűlni. Közben a salottát, a mentát, az uborkát és a kimagozott chilit nagyon apró kockákra vágtuk, a lime levét kifacsartuk, és az egészet egy nagy tálban a halszósszal és a hússal együtt egyenletesen elkevertük. A karalábélevelek közepébe egy-egy nagy kanál tölteléket tettünk, és felcsavartuk (az aljáról kezdve a levél feléig, a töltetéket jól megtömködve, majd a guriga két végét behajtva és végigtekerve). Szeletekre vágtuk, azonnal tálaltuk, azonnal el is tüntettük. Egyébként a kevésbé mohók le is hűthetik, hogy a hideg érlelje picit az ízeket, és tálalhatják a szeleteket ráérősen órákkal később vagy akár másnap. Jó vendégváró, vagy isteni, könnyű nyári vacsora. Jó étvágyat hozzá!

Éva és Dorci