Piknik

A piknikben minden hozzávaló jó: a család/barátok/szerelem, a kirándulás élménye, a táj, a kaja... egyszóval egy összetett élmény, amit a jó társaság, jó helyszín és jó étkek megválasztásával a végtelenségig lehet fokozni. Már az 1800-as évek óta piknikezünk. (Valószínű, piknikeztünk mi korábban is, csak nem adtunk nevet a gyereknek.) Ha már gasztro blog, hát vegyük végig, milyen ételekkel vonulhatunk ki a szabadba: piknikezhetünk al fresco, azaz előre elkészített egyszerű hideg élelemmel (pl. mártogatósok, hideg krémlevesek, előre megsütött lepények, saláták, stb.), piknikezhetünk tűz mellett, ahol grill ételekkel tehetjük emlékezetesebbé az eseményt, de kerekíthetünk egy kitelepített lakomát is az alkalomból fenkölt fogásokkal, amiket szintén előre elkészíthetünk otthon (mint pl. terrine, torta, egyben sült húsok, különleges saláták, bólé, stb.). A piknikétkek akármelyik fajtáját is választjuk, a könnyen mozgatható, praktikus desszertnek mindenhol helye van.

Ez a mostani recept egy, már többször, több formában megalkotott darab. Eredetijére a kedvenc Picnics elnevezésű könyvemben leltem, ami Louise Pickford keze nyomán született.

DIÓS-ŐSZIBARACKOS PUFI KOCKÁK KELETIES BEÜTÉSSEL

hozzávalók

2 leveles tészta

75g nem sós vaj

50g dió/pekándió

40g méz

1tk őrölt fahéj

1tk garam masala (elhagyható, helyette akkor még egy fél tk fahéj)

8 kicsi vagy 4 nagy őszibarack

1 tojás

1tk (zab)tej

kevés barna nádcukor

Mindkét levelestésztát kiterítem, 12cm-es kockákra vágom. Az egyik leveletészta kockáiba egy pohár/forma segítségével lyukakat szaggatok.

A diót, vajat, mézet és a fűszereket robotgépben krémesre összedolgozom, és a "teli" kockák közzepére kör alakban kenek belőle. A barackokat megmosom, kimagozom, és vékony szeletekre vágom, majd tetszés szerint (legyezőben, pálmában, körben, vagy ahogy szeretném) elrendezem a fűszeres diókrémen. A tészták üresen maradt széleit kicsit megvizezem, és egyenként ráborítom a lyukas tésztákat a kockákra, a széleit jól összenyomom. A sütőt beizzízom 220 fokra. Amíg bemelegszik, a barackos kockákat beteszem dermedni a hűtőbe. Amikor a sütő már meleg, a sütiket kiveszem a hűtőből, a tejjel felvert tojással megkenem őket, meghintem egyenként egy csipet barnacukorral, és 12-15 percre betolom őket sülni egy sütőpapírral bélelt tepsin.

Én most reggel sütöttem, remélve, hogy délutánra meg tudom vele örvendeztetni a családot, de reggeli gyanánt/után eltűnt egy szálig.

Éva

Van, aki forrón szereti

"Meghökkentően magas áron, 4.6 millió dollárért kelt el egy árverésen Marilyn Monroe filmtörténeti jelentőségű fehér ruhája, amelynek szoknyáját a Hétévi várakozás című filmben lebbentette fel a metróhuzat. A híres darabot Debbie Reynolds színésznő gyűjteményéből árverezte el egy aukciósház Californiában. A licit az első része volt annak az árveréssorozatnak, amelyen az idős hollywoodi csillag birtokában lévő filmes kincseket értékesítik. Debbie Reynolds gyűjteményében 3500 kosztüm, 20 ezer fénykép és több száz filmplakát és emléktárgy szerepel." írja a vasárnapi Index.

Ha Monroe, akkor nekem az örökzöld, a Van, aki forrón szereti jut az eszembe, ahol az akutálisan komikaként tündöklő színésznő mellett a filmben hatalmasat alakít a megszokott nevettető páros, Tony Curtis és Roger Moore. Nem lehet elégszer megnézni. 

Amikor ennek a meleg saláta ellentmondását magában hordozó posztnak címet választottam, önkéntelenül eszembe jutott a film. Mert igen, salátában is van forró... és van, aki úgy (is) szereti... vagy másképp forró: csípős. Van, aki úgy (is) szereti. Az én párommal akkor tudok jó eséllyel megetetni egy zöldségkaját, ha csíp. De dupla öröme volt, mert grillezett csirkét is kapott a csípős saltája mellé. Forrón, mert ő úgy is szereti.

FORRÓ CSICSERIBORSÓ-SALÁTA CUKKÍNIVEL, SZÁRÍTOTT PARADICSOMMAL

hozzávalók

a salátához

1ek a szárított paradicsom olajából

1 csomag újhagyma

1 kis cukkíni

só

frissen őrölt bors

1 üveg csicseriborsókonzerv (DM-ben adalékmentes bio kapható jó áron)

6-8 olajban ázott szárított paradicsom

1tk szárított chili

az öntethez

2ek a szárított paradicsom olajából

1/2 citrom leve

1 gerezd fokhagyma

Az olajat vasserpenyőben magas lángon felhevítem. A hagymákat megtisztítom, hosszában félbe vágom, felaprítom, és hozzáadom az olajhoz. A cukkínit félcentis kockákra vágom, mehet a hagyma után. Sózok, borsozok. Mivel magas lángon dolgozom, figyelni kell, hogy a zöldségek ugyan megpiruljanak, de ne égjenek oda. A csicseriborsóról leöntöm a levét, hozzákeverem a sült zöldségekehez. Az aszalt paradicsomot szintén feldarabolom, és a chilivel együtt (mehet bele egy kis szárított kakukkfű is igény szerint) elkeverem a borsóval-cukkínivel, majd elzárom alattuk a tüzet, és hagyom, hogy az edény melegen tartsa, amíg az öntetet elkészítem. Ehhez az olajat, a citromlevet a reszelt fokhagymával elkeverem. A salátát keverőtálba teszem, meglocsolom az öntettel, összeforgatom és még forrón kínálom.

Önmagában is fogyasztható komplett fogásként, de fehérjefüggők mellé biggyeszthetnek némi grill húst vagy halat.

Éva

Megszökni, majd megszeretni

A tökfőzelék, a spenót, a gomba, a kapor általában örök mumus a gyerekeknél. Nálam is az volt. Ezzel szemben mikor 25 évesen egyszer azzal állítottam haza a fentieket rajongásig imádó és unásig, de csak magának készítő Édesanyámhoz, hogy csináljon nekem tökfőzeléket, az első kérdése az volt, terhes vagyok-e. Tudniillik azelőtt a szent nap előtt a világból ki lehetett kergetni vele. De valami átkattant, és azóta sem kattant vissza. Anyu az ő tökfőzelékét, amit szinte rántás nélkül, zsenge tökből és aludttejjel vagy kefírrel készít frissen szedett kaporral, a mai napig nem tudom, hogy csinálja. Viszont mikor a lányom hozzátáplálását négy éve elkezdtem, kifejlesztettem a sajátomat az ismert ízek alapján. Azóta annyi változott, hogy nem pürésítem, de szerencsére az imádata Lolában is megmaradt.

KEFÍRES-KAPROS TÖKFŐZELÉK

hozzávalók

2dkg vaj

1 csomag újhagyma (ha nincs, 1 vöröshagyma)

2 gerezd fokhagyma

1 közepes spárgatök

só

frissen őrölt bors

1/2tk méz

2dl kefír

1 nagy csokor friss kapor

én grillezett csirkemellel vagy faszénen sült tarjával szoktam kínálni

A vajat alacsony lángon megolvasztom, a hagymát megtisztítom, megmosom, feldarabolom, a fokhagymát megpucolom, lereszelem, és mindkettőt hozzáadom a vajhoz. Amíg a hagymák dinsztelődnek, meghámozom a tököt, kivágom a puha magház részét, és nagylyukú reszelőn lereszelem a húsát, amit aztán hozzákeverek a hagymákhoz. Kevés sót, borsot adok hozzá, lefedem, és kb. 10-12 percig párolom a saját levében. Amikor a tök már "al dente" (vigyázni kell, hogy ne főjön szét, de nyers se maradjon, épp enyhén roppanós), akkor elzárom alatta a gázt. Ha nem szeretném, hogy hígabb állagú maradjon, a felét le is pürésíthetem, majd hozzákeverem a kefírt, a mézet és a felaprított friss kaprot, de én szeretem így - csak semmi rántás! Ha főzelék helyett mártásként szeretném kínálni, akkor az egészet alaposan lepürésítem. Leves is lehet belőle innen két lépésből... azt egy másik alkalommal follow-up-ban.

Tálalhatom melegen vagy hidegen (utóbbi ütősebb) forró grill csirkefasírttal, csevapcsicsával, faszénen sült tarjával vagy csirkemellel. Mindenhogy üde fogás lesz. 

Éva

Laboda

Nem hiba, kérem, nem írtam tévedésből egybe a spanyol esküvő szót a hozzátartozó névelővel: a nagy eseményről nincs szó, és a laboda etimológiájának sincs köze hozzá. Esetenként a paraj szinonímájaként használják a szót, pedig igazából a spenótnak egy rokonáról beszélünk, aki rokon méltatlanul kiszorította a labodát az étkezési palettáról. Dél-Európában és Közép-Ázsiában őshonos évelő növény, ami júliustól augusztus végéig terem. Már a középkorban is fogyasztották a zsenge labodaleveleleket. Ha vitaminban nem is bővelkedik, ásványi sókban, főleg vasban, magnéziumban, foszforban rendkívül gazdag. Levele csodaszép bársonyos lila, fonákja szinte fekete. Elkészíthetősége legalább olyan változatos, mint a spenóté: lehet párolva köretként fogysztani, rizottóba, tésztához keverni, betölteni húsba, halba, tésztába, beletekerni bármit, levesnek, pürének megfőzni... mindenhogy isteni! A színét pedig, mikor kiengedi... ámulat. Nem véletlenül termesztették egy időben festőnövényként.

Engem a látvány, ami a biopiac egyik standján fogadott, több dologra ihletett. Quiche-t azaz francia lepényt már tettem föl ide korábban spárgából egy jól bevált recept alapján. Onnan indult a mostani gondolat is.

LABODÁS-SPENÓTOS QUICHE RUKOLÁVAL, FENYŐMAGGAL

hozzávalók

a tésztához

175g teljeskiőrlésű liszt

1tk só

10dkg parmezán sajt

10dkg vaj

1 tojás sárgája

1ek víz

a töltelékhez

2dkg vaj

2ek olívaolaj

4 gerezd fokhagyma

20dkg laboda

30dkg spenót

10dkg rukola

10dkg fenyőmag

1tk só

frissen őrölt bors

2dl tejszín

3 tojás

1/2 szerecsendió

2ek parmezán sajt

1 marék friss bazsalikom

extra parmezán

körítésnek zöldsaláta

Először a tésztát gyúrom össze. Ehhez kimérem a lisztet, belereszelem a parmezánt, hozzáadom a sót, és elkeverem. Ezután a keverékbe beledarabolom a vajat, és gyors mozdulatokkal morzsás állagúvá dolgozom össze a tésztát. A tojás és a víz hozzáadásával gyúrható képződményt kapok, amiből cipót formálok, lelapítom, és egy sütőpapíron kinyújtom akkorára, hogy egy 28 centis piteformán 1-2 centivel túlnyúljon. A sütőt ezen a ponton 220 fokra előmelegítem. A tésztát a formába a sütőpapír segítségével belefordítom, a sütőpapírt óvatosan lehúzom, és a vékony tésztaréteget óvatosan a forma aljához és falához nyomkodom, hogy mindenütt ki legyen vele bélelve a sütőtál. A tészta alját egy villával megszurkálom, és a használt sütőpapírt könnyedén a forma tetejére teszem, majd nehezékként sütőgolyókat, rizst, babot szórok rá. Betolom a sütőbe 15 percre, félidőnél levéve róla a nehezéket.

Amíg a tésztát elősütöm van időm a töltelék összeállításához. A vajat alacsony lángon megolvasztom, hozzákeverem az olajat, és belereszelem a fokhagymát. Mialatt a fokhagyma dinsztelődik, a labodát, spenótot és rukolát alaposan megmosom, lecsöpögtetem, a rukola kivételével a leveleket centisre felcsíkozom, majd a csíkokat szintén a rukola kivételével hozzáforgatom a fokhagymás vajhoz. Pár percig párolom a leveleket, amíg a spenót élénk zöld marad, a laboda pedig elkezdi engedni a szép lila színét, de egyik sem esik össze. Elzárom a tüzet az edény alatt, és belefogatom a rukolát is a párolt levélhalomba. (Neki ennyi hő elég lesz az érvényesüléshez.) A párolt leveleket egy szűrőben hagyom lecsöpögni, addig a tejszínt, a tojással, sóval, frissen őrölt borssal és a szintén frissen reszelt szerecsendióval valamint parmezánnal összekeverem. A lecsöpögtetett leveleket a fenyőmag felével és az aprított bazsalikommal (megjegyzem, kevés szárított paradicsomcsík sem árthat neki - de ez a végén mehet akár a salátára is) a tejszínes masszába beledolgozom, a masszát a sütőből kivett formában mostanra megpirult tésztára öntöm, megszórom a maradék fenyőmaggal, reszelek rá extra parmezánt, és visszatolom a sütőbe a lepényemet 25-30 percre.

Forrón és hidegen is tálalhatom, egy marék vinaigrette-es friss salátával és ha alkalom nyílik rá, egy pohár jégbe hűtött száraz fehérborral.

Jó étvágyat!

Éva

Ui.: Ha abból indulok ki, hogy a lányom milyen tempóban ette, bátran kijelenthetem, hogy ez a quiche rendkívül gyerekbarát!

Uzsonnára desszert?

Nem, az uzsonna SEM kell, hogy feltétlen szendvics legyen. A tomboló gyümölcsszezonban egy kis tálka behűtött, mosott gyümölcs desszertnek is kiváló, egy marék mandula, egy frissen préselt gyümölcslé is tökéletes étkezések közti sznek, de ha van konyha a közelünkben, megfelelő eszközök, no, meg 5 percünk akkor jöhet a varázslat.

POHARAS TÚRÓKRÉM MÉZES SÁRGABARACK-MANGÓPÜRÉVEL, MANDULÁVAL

hozzávalók

1 érett mangó

4-5 kisebb puha sárgabarack

1ek méz

20dkg krémtúró (én a Spar Naturpur termékét használom)

1 marék mandula

A mangót meghámozom, a barackot csak megmosom, és a mézzel együtt a robotgépbe teszem, összepürésítem. A krémtúrót pohárba kanalazom, beborítom a gyümölcspürével, és megszórom a késsel durvára vágott mandulával. Kész. (Ugye, hogy nem kell a bolti előregyártott, cukros, állományjavított, színezett, gyümölcsös krémtúró?) Uzsonnaként, tízóraiként, de akár desszertként vagy reggeliként is fogyasztható. Ha többet készítek, összekeverve hűtőbe teszem, és később palacsintába betöltöm.

Itt jegyzem meg, ha zabpelyhet is szórunk a túró és a gyümölcspüré közé, esetleg a túrót joghurtra cseréljük (egyiket sem muszáj megtennünk), tartalmasabb reggeli kerekedik a fenti összeállításból. A méz helyett használhatunk juharszirupot a mogyorósabb ízhatás kedvéért, a gyümölcsbe pürésíthetünk mentát, hogy frissebb legyen az élmény, de akár aszalt sárgabarackot, kardamomot, vaníliát is. A sárga gyümölcsök pirosra, zöldre válthatók. Lehet kísérletezni bártan. Amíg fantázia van, végtelenül színessé tehetjük a reggeleinket, vagy a napközbeni csipegető időszakokat.

Éva

Fesztiválszezon

Tavaly már megkaptuk a hízelgőnek is tekinthető "Fesziválok országa" illetményt, de nem árt azért, ha tudjuk ezt magunkra nézve kellő szerénységgel értelmezni. A Fesztiválkalauz számai szerint idén 6000 fesztivállal kalkulálhatunk. Hatezer! Nos, mi magyarok, bár pesszimista és önbizalomhiányos nép hírében állunk, mégis valahogy hajlamosak vagyunk az eseményeinket felértékelve mindent fesztiválnak titulálni, ez a gyakori átcímkézés pedig nem kis mértékben csap át esetenként fogyasztóvédelmi hatáskörbe. (Igen, mondjuk ha belegondolok, a jobb eladhatóság és több pénz reményében a magyar "leleményesség" mindenkor és minden formában képes utat törni magának: a hazai szolgáltatóipar előszeretettel téveszti meg a fogyasztót, pláne a vendéglátásban. Ha valami, ez sajnos abszolút benne van a kultúránkban, sőt, vílághírűek vagyunk róla. Töretlen optimizmussal hiszem, hogy lassan etéren is érik a változás.)

Idén - minthogy bő négy hónap múlva nemcsak, hogy már javában ősz lesz, de a jövevény érkezte miatt várhatóan egy jó ideig négy fal, de legalább is a mostanihoz képest egy jelentősen korlátozott mozgástér áll majd a rendelkezésemre (ismételten isteni egybeesés) - igyekszem kiaknázni a nyár, a szabadág adta lehetőségeket, és feltankolni kultúrélményekből, legyen az zene, gasztronómia, hagyományőrzés, stb. Ennek keretében bújom a fesztiválkalauzokat, programszájtokat, és hétvégéről hétvégére igyekszem megtervezni az optimális programot, ami kellő eseménygazdagságot és aktív pihenést, feltöltődést eredményez a családnak. Minden gondos utánajárás ellenére azért akadtak komoly mellényúlások. Ennek okán csak remélni merem, hogy az állítólag kialakítás alatt lévő szabályzás, miszerint nem lehet mindent fesztiválnak kikiáltani, csak ami volumen, színvonal és egyéb kritériumok mentén annak minősíthető, mielőbb meg is születik.

Voltunk idén többek között a MÜPÁ-ban Tavaszi jazzfesztiválon, a Várban Pálinka- és Libamájfesztiválon, Budai Gourmet-n a Millenárison (erről beszámoló is készült három felvonásban), Etyeken a Pincefesztiválon, hogy csak néhányat említsek, amik egytől-egyig hozták az elvárt színvonalat. Viszont mind a keceli Meggyfesztivál, mind az Eperfesztivál Tahitótfaluban hatalmas csalódás volt: a fesztiválok címadója komolyabb arányokat és magasabb színvonalat feltételezett gasztronómiai oldalról 3-3 standnál. Mindkét esemény inkább vurslira emlékeztetett, mint tényleges fesztiválra, ami pedig a csúcsot jelentette, hogy a Meggyfesztiválon mindenütt meghirdetett meggybornak se híre se hamva nem volt az egész rendezvény iskolaudvart alig meghaladó területén. Amiről viszont sajnáltam, hogy egyéb teendőink miatt lemaradtunk, az a Kéknyelű virágzásának ünnepe Keszegfesztivállal egybekötve Pünkösdkor Badacsonytomajban. Többezren látogattak el az eseményre, ahol 50 borász mérhette össze a Kéknyelű borait, miközben a közönség sorra tesztelhette a balatoni keszegsütők tudományát. (Szintén kimaradt az ország másik végében meghirdetett békéscsabai Csülök- és Sörparádé, illetve a szomolyai Cseresznyefesztivál - bár ha így látatlanban a két korábbi gyümölcsökre adaptált eseményt veszem alapul, ez utóbbit nem feltétlen bánom.) Ezzel szemben megjártuk Tihanyban az ottani Pálinkafesztivált, ami ugyan kicsi volt, de annál hangulatosabb a Visszhang-domb lankáin, hihetetlen panorámával a lemenő napban, kevés, de kimelkedő színvonalú kiállítóval. Ezek közül az egyik egy "Régi idők ízei" feliratú melegételstand volt. Kiváló szürkemarhából készült pincepörköltet kínáltak bográcsból, ropogós langalló lepényt, és ami nekem eddig az egyik legkiemelkedőbb ízélményt jelentette italfesztiválon: melegen füstölt egész pisztrángot házi kovászos uborkával. 

Ez a pisztrángcsoda annyira hatott rám, hogy így, egy bő hét után sem tudok túllépni rajta - ebbe a kívánásba azért minden bizonnyal az állapotom is belejátszik. (Szombaton pl. csak azért vacsoráztam roston tarját kovászos uborkával, hogy abból a két ízből legalább az egyiket megidézzem.) Utánajártam a rendezvény szervezőjének, hogy megtudjam, egyébként hol lehet ehhez a frenetikumhoz fesztiválkereteken kívül hozzájutni. Remélem, hamarosan választ kapok a kérdésemre, addig Rátok hagyatkoznék, kedves Olvasók: ha ismeritek az étel készítőit, és megosztjátok velem, hogy az év többi napján hol fellelhetők, azt nagyon megköszönöm.

A szezonban még számos fesztivál vár ránk. Mivel nem tudunk egy fenékkel több lovat megülni, ezért a hétvégéken párhuzamosan zajló események közül igyekezzünk kiválasztani az ízlésünkhöz legközelebbit. Ahol velünk minden évben biztosan össze lehet futni, az a Művészetek völgye Kapolcson, a Bográcsfesztivál Siójuton, a Sound, a Sziget, a SZIN, természetesen, a bajai Halászléfőző fesztivál, a Borfesztivál a Várban, a Kolbászfesztivál Békéscsabán, egyéb dinnye-, dió-, barack-, valamint egyes hagyományőrző vagy épp vitorlás, motoros rendezvények. 

Kutassátok a Programturizmus, a Fesztiválkalauz vagy a Fesztblog honlapját, állítsátok be a Facebookon is őket, így kisebb az esély, hogy lemaradtok valami Benneteket érdeklő eseményről. Mi mindenesetre tovább rójuk a fesztiválok forgatagát, hogy az élményszerzés mellett Titeket is első kézből tudjunk tájékoztatni az érdemi vagy pont azon eseményekről amelyeknek még célszerű adni néhány évet, így jövőre tudtok velük tervezni... vagy épp nem.

Éva

Fogjuk rá, hogy nyár

A vágyott nyári zsongás jegyében lent egy üdítő és meglehetősen aromás levesrecept egyenesen Debrah Mayhew Levesek nagykönyve című remekművéből (pici változtatással), ami angolul nemes egyszerűséggel "Soups" névre hallgat. Ezt a könyvet minden kezdő és gyakorló háziasszonynak meleg szívvel ajánlom, mert a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig, a melegtől a hidegen át, az egytálétel leveseken keresztül hatalmas repertoárral szolgál a mindennapokra és a különleges alkalmakra egyránt. Nekem kezdő anyukaként a kislányom hozzátáplálása idején is rengeteg ötletet adott a zöldség-zöldség, zöldség-gyümölcs, zöldség-fűszer párosításokra vonatkozóan. (Egyébként pedig ez a másik könyvem, amit évekkel ezelőtt diadalittasan hoztam haza New Yorkból, mondván, hogy micsoda egyedi darab birtokosa leszek itthon, majd két évvel később megjelent magyarul - Mindannyiótok szerencséjére.)

A lenti recept kapcsán még annyi kulisszatitkot elárulok, hogy a tavalyi év januárjában, azon a bizonyos legelső kupaktanács-ülésen, ahol eldöntöttük hárman, hogy belevágunk a közös blog írásába Magyarországon elsőként csapatban, ezzel a levessel - és még néhány más finomsággal - vártam Dorcit és Ádit nálam. Dorci egy vekni gőzölgő ír szódakenyérrel állított be, amit be is faltunk egy ültő helyünkben a leves és a kencék, saláták mellé. Dícsérték a levest a srácok nagyon, de tény, hogy az akkori import paradicsomnak nem volt olyan magasztos íze, mint a mostani nyárinak (t.i. konzervből nem lehet megcsinálni ezt a receptet, ezért kicsit macerásabb is, de az ízéért minden perc munkát megér), úgyhogy ha valamikor, hát ennek a levesnek igazán most van a szezonja. 

SÜLTPARADICSOMLEVES KÉKSAJTTAL

Hozzávalók

2ek olívaolaj

1 répa

1 póréhagyma

1.5kg kemény érett, kemény paradicsom

4 gerezd fokhagyma

só, frissen őrölt bors

1.2l csirkealaplé (bio leveskockából)

5-6 levél friss bazsalikom

15dkg kéksajt

1/2dl joghurt

paradicsomkockák, teljeskiőrlésű grissini és olívaolaj a tálaláshoz

A recept maga nem bonyolult, csak az előkészítés miatt picit időigényes, hiszen a paradicsomokat meg kell hámozni, és ki kell magozni. Ehhez egy nagy edényben felteszek 2l vizet forrni. Amíg felforr, a fokhagymákat megpucolom, és apróra felkockázom, félreteszem. A sütőt 190 fokra begyújtom. A megmosott paradicsomokat a bugyogó vízbe beledobom 1-2 percre blansírozni. Ha a paradicsomhéjak megrepedtek, kiemelem őket, majd meghámozom, felnégyelem, és kimagozom mindegyiket (a hihetetlen finom, kb. 3dl magos lé felhasználására a napokban felteszek egy húsmentes mussaka receptet), majd egy hőálló tál aljában a paradicsomhúst elrendezem, meglocsolom olívaolajjal, megsózom, borsot őrlök rá gazdagon, és meghintem a felaprított fokhagymával. Mehet 35 percre a sütőbe. A visszamaradt párolóvízből (amibe a paradicsom aromája lehelletnyire átörökítődött) 1.2 liternyit elkülönítek, amiből 2.5 leveskocka felhasználásával elkészítem az alaplevet.

Amíg a paradicsomok sülnek, a répát és a póréhagymát felkockázom, egy edényben olívaolajat melegítek, és megdinsztelem rajta a zöldségeket. A megsült, illatos paradicsomokat az alaplével együtt hozzáadom, felforralom a levest, majd visszaveszem a lángot és 20 percig fedő alatt hagyom összeérni az ízeket, megpuhulni a répát. 20 perc elteltével leveszem az edényt a tűzről, beletördelem a levesbe a kéksajtot, hozzáadom a bazsalikomleveleket és a joghurtot, végül botmixerrel az egészet krémesre összepürésítem, ízlés szerint sózom, borsozom. A tűzre melegedni még vissza lehet tenni, de forralni már nem szabad.

Én többnyire ezt a fogást bögrben szoktam tálalni egy-két paradicsomkockával, pár csepp olívaolajjal és kevés frissen őrölt borssal díszítve, két szál grissini kíséretében.

Jöhet a hatás!

Éva

Mindenből a legjobbat! - 3. felvonás

Kimaxoltuk. Vasárnap, miután reggelire beburkoltuk a Petit Pain Pékség lenmagos bucijait, amit előző esti előrelátó gondos előkészületeinknek köszönhetően hazaszállítottunk, a kajakommandó megint útnak indult. (Bevallom, Lolának már kellett a játszótéri motiváció, mert bár érzi ő ezt a témát, azért háromnapos gasztrotúrára közel ötévesen még nem rendezkedett be egészen.) Kevés kiállítót hagytunk a végére a korábbi alapos terepfelmérés után, ráadásul azt is fejből tudtuk, hogy hol mit szeretnénk még kóstolni, úgyhogy elég célirányosan tudtunk haladni. Az utolsó nap ízpróbái, bártan mondhatjuk, feltették az i-re a pontot. 

BOCK - ÚJABB NO COMMENT

Az óra járásával megegyező irányban: Malac-lazac és tormás céklasorbet; Rántott véreshurka; Erdélyi sóskaleves gidabordával és spárgával; Hálóban sült nyúlgerinc salátamártással

TIGRIS - TÁNYÉRDESSZERTBEN ÖVÉ A PONT

Mákmousse eperhabbal 

MÁK BISZTRÓ ÉS TÁRSAI - MEGUNHATATLAN 

Vaníliás kecskesajt tejcsoki-ropogóssal

LACI! KONYHA! - ERŐS BEKEZDÉS

Mentás bárányburger 

MEZZO - JÖVÜNK MÉG

Hideg rebarbarás eperkrémleves; Borjúpofa fehérrépaágyon polentával 

Ha összegezni szeretném a 3 napot, akkor elég széles spektrumon kéne kategóriákat felállítanom, és beleféretnem a fogásokat egyikbe illetve másikba, mert minden egytől egyig, amit kóstoltunk, a maga nemében kifogástalan volt. Én inkább azt emelném ki, hogy micsoda vendégszeretetet tapasztaltunk a Rosensteinnél, kreativitást a Patakinál, eleganciát a Costesnél, változatosságot az U26-nál, frappáns ízeket a Baldaszti's-nál, nemes egyszerűséget az Anyukám mondtánál, és még sorolhatnám, mindenesetre profizmust és nívót kivétel nélkül mindenhol.

Az én személyes kedvencem Bíró uram nyúlgerince volt (Bock)... vagy inkább a Baldaszti's kacsa-tök párosítása, esetleg a Kistücsök harcsája? Ádámé minenesetre az U26 libamelle káposztás brick palacsintával... Vagy ugyanezt mondta volna a Laci! Konyha! mentás bárányburgerére meg a Rosenstein flódnijára? Én már nem is tudom! Ami biztos, hogy osztatlan sikert aratott köreinkben a Pataki zöldfűszeres fagyikínálat, a Tigris mákmousse és a Gere Frici. Meg a Costes pisztáciadesszertje, meg a ... áááh, tényleg feladom! Csak sorban jutnak az eszembe a három nap alatt kóstolt finomságok, és elkezdhetném sorolni az elejétől a végéig a rendezvényen felvonultatott szinte összes fogást. Nem teszem. Itt van erre ennek a három napnak a három bejegyzése. Tessék válogatni! Én pedig csupán csendesen Meli barátnőmmel (Ádám felesége) értek mélyen egyet, aki azzal a mondattal zárta a hétvégét: ez lett a kedvenc fesztiválom. Nekem is, és csak remélni tudom, hogy jövőre ugyanitt.

Éva

Mindenből a legjobbat! - 2. felvonás 2 részletben

1. rész

Jól megjártuk! Mármint a Budai Gourmet-t. A második nap már hosszabbra sikeredett, így eseményből, ételből és ismerősből is több fért bele, mint előző este. Ezúttal már a csapatunk kétharmadára kiegészülve, Ádámmal látogattunk ki a helyszínre kis családjaink kíséretében, ahol már vártak minket az ismerős standokon. Kóstoltattak, és mi kóstoltunk rendületlenül. Ilyen jó dolgunk régen nem volt!

Ahogy összegeztük fejben, véletlenszerűen nagyobb részt a vidék ízeinek áldoztuk szombaton: Kistücsök (Balatonszemes), U26+Anyukám mondta (Encs), La Mareda (Győr), Márgál, Sonkamester (Etyek)/Húspatika, Arany Kaviár, Pataki cuki (Érd), Gere-Mandula (Villány), még egy kör Rosenstein és így tovább. A finomabbnál finomabb falatokat a megunhatatlan, őszibarack ízbe hajló Gere Fricivel öblögettük, ezért ha mindenképpen statisztikát akarunk vonni, elmondhatjuk, hogy a DiVino standon fordultunk meg a leggyakrabban. De még mindig van mit kóstolni, így hát természetesen az utolsó napot sem hagyjuk ki. Még vár a Bock, az Aranyszarvas, a Mák, a Pastrami, a Nobu, a Déryné, vissza a Tigrisbe egy mákdesszertre, ezen felül még a WAMP-on is be kell tankolnunk! Arról nem is beszélve, hogy a legkisebb pihenésképpen még szeretne egy kört Kuktanodázni és játszóterezni is a helyszínen azután, hogy széttáncolta a cipőjét a Garami Funky Stuff koncertjén. Becsületére legyen mondva, mindezt amellett, hogy 6 órán át hősies kitartással járta és ette velünk végig a fesztivált, az előző napról már ismerősként üdvözölve az egyes étteremtulajokat, blogger bajtársakat, chefeket és viszont. (Nem kis megdöbbenést váltott ki belőlünk, mikor Ádámot a nyakában Lolával Segal Viktor odakísérte a Déryné cukrászchefjéhez bemutatni, mire a gyerek lazán csak azzal indított: "Szia Feri!" :DDD Jah, hogy a Cukiakadémia! Jah, hogy ők már lespannoltak! Én kérek elnézést!)

KISTÜCSÖK - NO. COMMENT.

Harcsa halászlémártással, kapros darával; Citromos nyúlkolbász medvehagymamustárral

ARANY KAVIÁR - HŰVÖS ELEGANCIA

Melegen füstölt tokhal fekete kenyéren (már ami megmaradt belőle...)

U26 - MEGGYŐZŐ ELSŐ TALÁLKOZÁS

Az óramutató járásával megegyező irányban: Kecskesajt terrine diós házi focacciával; Mezőtúri spárgafőzelék, libamájhab, tökéletes tojás és rukola; Libamell káposztás brickpalacsintával; Köményes malaccsászár, mézes nyári káposzta, paprikazselé és paradicsomhab

ANYUKÁM MONDTA - ...MEG SOKAN MÁSOK MÉG A FESZTIVÁLON

Pacalpörkölt; Focaccia sonkával, bivalymozzarellával, rukolával és koktélparadicsommal

LA MAREDA

Borjú terrine füstölt csülökkel és vargányával, zöldalmás tormakrém, langyos saláta "Czifray"

MÁRGÁL

Epres-rebarbarás túrókrém

SONKAMESTER - A VERHETETLEN

... és még egy érdekesség: a friss halválasztékára méltán büszke METRO vevőakadémia egyszerű, de nagyszerű fogásai (ha már hal!)

Az óramutató járásával megegyező irányban: Gravlax (7 napig marinált nyers lazac) salátával, citromos olívaöntettel; Grillezett old-bay halkolbász sült fokhagymás majonézzel; Grillezett harcsafilé citromos-rozmaringos marinádban; Grillezett teriyaki lazacfilé

Éva

2. rész

A szombati nap több szempontból különös kíváncsiságot váltott ki belőlünk: az aznapi "Blogkóstoló" nevű hepöning mágnensként vonzott a rendezvény fedett csarnokába. Itt a legolvasottabb magyar gasztrobloggerek kínálták saját, profikéhoz mérhető kreációikat az érdeklődőknek. Csak, hogy képet kapjatok a munka mértékéről: Mautner Zsófi és Fűszeres Eszti avatott be a részletekbe, miszerint 300-500 adaggal főztek meg az ételekből. Ez óriási mennyiség, és bár igazi szőröstökű, már-már hivatásos szakácsok Ők, ilyen hatalmas adagokkal még sosem dolgoztak. Évában és bennem ugyanaz a gondolat fogalmazódott meg: ugyan hatalmas megtiszteltetés jelen lenni, meghívást kapni egy ilyen nívójú rendezvényre, azért rendesen fel kell kötni a gatyát, ha a gasztroblogger helyt akar állni.

Az egész napos főzés után is mosolyog Mautner Zsófi, kis csapatunkkal körülvéve (Éva, Lola, Ádám)

Zsófi koreai ihletésű csípős-édes tésztasalátával készült (a csípős az nem kifejezés; majdnem szájzsibbasztó, imádtam)

Eszti észt lencsesóletet rittyentett puliszkával (Évával kétpofára faltuk, közben próbáltuk kitalálni a hozzávalókat). Megismerkedtünk végre Lila Fügével is, aki gyönyörű mini-pavlovákkal készült, de ez már egyszerűen nem fért belénk. Látványra mindenesetre ötös. Vállalom az általánosítás vádját, de kijelentem, hogy a bloggercsajok jófejek.

Fűszeres Esztivel és Lila Fügével

A még magukat képviseltető bloggerek a teljesség igénye nélkül: Horasz, Limara, Dolce Vita, Piszke, Lorien (a teljes lista itt)

Eszti észt lencsesóletje, Limara medvehagymás-paradicsomos bucijai és Csak a puffin málnás cheesecake-brownie-ja

Ha már édességgel zártuk a blogkóstolót, neki is futottunk a hivatásosok által kínált desszerteknek.

A Rosenstein család elképesztő vendégszeretettel fogadott minket, és épp volt szerencsénk elkapni a pillanatot, mikor friss flódni érkezett a standjukra. Én bolondulok a flódniért, nem tudtam és nem is akartam ellenálni a világ egyik legfinomabb süteményének. Nemrég végigszaladtam egy flódnitesztelésen Budapest cukrászataiban, és azt kell mondjam, igazán jót találni nagyon nehéz. Ez külön posztot érdemel, de a tapasztalat az volt, hogy meglepő módon a Szamos flódnija vitte a prímet. Tegnapig meg is őrizte ezt a címet, de a Rosenstein-féle flódni letaszította a trónról: valami mennyei. Szilva- helyett ugyan baracklekvárt használtak, ettől csak még lágyabb volt az összhatás. A receptet persze nem árulták el, egy félmosoly kíséretében azt mondták, hogy legalább tíz, de inkább húsz évre titkosítva vannak a technológiák.

Visszajáró vendégek lettünk a Pataki cukrászda fagylaltozójában is. A gyaníthatóan alapos és bátor kísérletezés következményeképpen tökéletesen megkomponált ízkombinációkkal lehetett találkozni. Nálunk a bodza, a bazsalikomos vanília, a kapros fehércsokoládé és a petrezselymes kiwi győzött, nem győztük kanalazni a főétkezések után. Sőt, között. Mivel szinte kizárólag különleges ízeket vonultattak fel, ezek mindegyike gyorsan fogyni látszott - érdekelne, hogy a szokásos eper-csoki-vanília mellett hogyan fogadja ezeket a nem foodie-közönség.

És ha már a fagyiknál tartunk, meg kell említsük a Gelateria Fragolát is: nem a majdnem hagyományos ízválaszték a meglepő, hanem az, hogy ezeket kizárólag természetes alapanyagokból állítják elő. A pisztácián érezni az olajos mag kissé pörkölt ízét, a gyömbér pedig az általam annyira kedvelt igazi ginger ale csípős-édes világát hozta. Remek.

Éva már írta, de én sem hagyhatom szó nélkül Gere Andi (kísérleti) mesterművét, a Frici gyöngyözőbort. Eddig csak a rosé változatot ismertük, tegnap a fehéret is megszerettük. Előbbi érett őszibarackos illatával, második zöldalmás-citrusos aromájával veszi le az embert a lábáról. Természetesen ezek egyike sem aroma, mindkét esetben az adott szőlőfajta legjobb tulajdonságait hangsúlyozza ki a habzóbor. Andinak személyesen is gratuláltunk, ezt szeretnénk itt is megtenni. A siker talán meggyőzi arról, hogy jövőre (idén) ne csak 9000 palackkal készítsen. :-)

Remek volt a szombatunk, remek társasággal. Az ötösfogatunk a fél fesztivál végigkóstolása után persze rárepült a madárlátta, hazacipelt falatokra - úgy saccolunk, két-három kiló előnyre teszünk szert a hétvégén, főleg deréktájon.

Ádám

Mindenből a legjobbat! - 1. felvonás

Mindenből a legjobbat! Ez az idén először, a Sziget Kft. szervezésében megrendezésre került, Magyarország csúcsgasztronómiáját annak képviselőin keresztül bemutató fesztivál szlogenje. És valóban: a rendezvény mind színvonalát, mind kiállítói összetételét, mind pedig látogatóközönségét tekintve felnő a szlogenben megfogalmazott üzenethez.

A belépő 2,900.- Ft, ami már a kapuban korrektül jelzi, hogy bent mire számíthtunk: fesztiválokhoz képest az átlagnál magasabb árfekvésre, ezzel együtt csúcsminőségre az ételek alapanyagait, elkészítési módját, tálalását, az általános vendéglátást és minden mást tekintve. A helyszínválasztás remek, a sorok szellősek, a terep átlátható, a navigáció kifogástalan, az egész rendezvény jól szervezett, emberléptékű. A padokon szétszórva zenészduettek halk gitár- és énekhangja biztosítja a meghitt, kellemes hátteret az ízlelgetésekhez, beszélgetésekhez. Aki ide beteszi ide a lábát, az bizony nehezen tud elszakadni! Azon túl, hogy igényes fabútorokon fogyaszthatjuk el a látványosan szervírozott, ínyenc falatokat, mindezt leöblíthetjük hazánk bor- és pálinkanedűivel, rengeteg ismerőssel találkozhatunk, akikkel mind egy közös cél terel minket erre a párezer négyeztméterre: a minőségi kulinária iránti rajongás. Ez már adja is a beszélgetések alaphangját, az ételek és a rendezvényszínvonal kielemzésének a témáját. Az általános vélekedés messzemenőkig pozitív: akivel eddig beszélgettünk, mindenki elismerően nyilatkozott a fesztiválrólról an bloc. Bár az esemény rétegműfajhoz híven méreteit tekintve szolíd, a kínálat ételből-italból mégis olyan széles, hogy egy nap kevés arra, hogy a kulináris kalandor látogató kiaknázhassa annak az előnyét, hogy az ország gasztroelitje itt gyűlt össze mind, egy helyen. Standról standra járva csak kapkodjuk a fejünket: húúúha, ezt is meg kell kóstolni... meg azt is... Az egytálétellel jóllakni vágyó közönség nem jár jól a Budai Gourmet-val, de aki tobzódni szeretne a szofisztikált ízekben, végig szertné próbálgatni az ország legjobbjainak a kínálatát minőségi környezetben, annak itt a helye. Megmutatjuk miért.

CHATEAU VISZ - A VIDÉK DÍJNYERTES GYÖNGYSZEME

Kacsa-rilette cornetto kovászos uborka chutney-val

ROSENSTEIN - KÓSER HAGYOMÁNY ÉS KREATIVITÁS SZÍVÉLYES VENDÉGSZERETETBE OLTVA

Az óramutató járásával megegyező irányban: Pászka bruschetta; Kapros nyári liba töltött káposzta; Mentás töltött paprika

TIGRIS - EGYSZERŰEN CSAK: A LIBAMÁJ-SPECIALISTA

Vákuumban készült libamáj rebarbarával, salátával és medvehagyma-emulzióval

BALDASZTI'S - KÖNNYEDSÉG ÉS ELEGANCIA, BISZTRÓ A JAVÁBÓL

Az óramutató járásával megegyező irányban: Rozé kacsamell raz el hanout fűszerkeverékkel és hideg kapros tökfőzelékkel; Csirkemell zöldalmás-mustáros öntettel és salátával

COSTES - A NEMZETKÖZI MICHELIN MINŐSÉG

Az óramutató járásával megegyező irányban: Andalúz gazpacho saját köretével; Kacsamáj és marhalábszár terrine, rukola és parmezánforgács; Pisztácia mousse, konfitált cseresznye, fehér csokoládéhab; Házilag sózott lazac, narancs- és édesköménysaláta

Egyelőre ennyi fért belénk és az időnkbe. Ma folyt. köv. Még sok mindent nem láttunk, nem kóstoltunk. Ami ma-holnap mindenképpen sorra kerül: Kistücsök, Pastrami, Gere-Mandula, Bock, Laci konyha, Mák bisztró, Aranyszarvas, Nobu, Arany Kaviár, Déryné, Anyukám mondta... de ott van még a WAMP spájz a sok kézműves csodával, a Húspatika, a Petit Pain Pékség, a Sarki Fűszeres, és... és... és... és... és. Gyanítom, ma a társaság jelentős résznek a borászatok és pálinkafőzdék standjai sem maradnak ki a szórásból. :)

Találkozunk a Millenárison! Kellemes kóstolgatást, szép hétvégét kívánok!

Éva