Mindenből a legjobbat! - 1. felvonás

Mindenből a legjobbat! Ez az idén először, a Sziget Kft. szervezésében megrendezésre került, Magyarország csúcsgasztronómiáját annak képviselőin keresztül bemutató fesztivál szlogenje. És valóban: a rendezvény mind színvonalát, mind kiállítói összetételét, mind pedig látogatóközönségét tekintve felnő a szlogenben megfogalmazott üzenethez.

A belépő 2,900.- Ft, ami már a kapuban korrektül jelzi, hogy bent mire számíthtunk: fesztiválokhoz képest az átlagnál magasabb árfekvésre, ezzel együtt csúcsminőségre az ételek alapanyagait, elkészítési módját, tálalását, az általános vendéglátást és minden mást tekintve. A helyszínválasztás remek, a sorok szellősek, a terep átlátható, a navigáció kifogástalan, az egész rendezvény jól szervezett, emberléptékű. A padokon szétszórva zenészduettek halk gitár- és énekhangja biztosítja a meghitt, kellemes hátteret az ízlelgetésekhez, beszélgetésekhez. Aki ide beteszi ide a lábát, az bizony nehezen tud elszakadni! Azon túl, hogy igényes fabútorokon fogyaszthatjuk el a látványosan szervírozott, ínyenc falatokat, mindezt leöblíthetjük hazánk bor- és pálinkanedűivel, rengeteg ismerőssel találkozhatunk, akikkel mind egy közös cél terel minket erre a párezer négyeztméterre: a minőségi kulinária iránti rajongás. Ez már adja is a beszélgetések alaphangját, az ételek és a rendezvényszínvonal kielemzésének a témáját. Az általános vélekedés messzemenőkig pozitív: akivel eddig beszélgettünk, mindenki elismerően nyilatkozott a fesztiválrólról an bloc. Bár az esemény rétegműfajhoz híven méreteit tekintve szolíd, a kínálat ételből-italból mégis olyan széles, hogy egy nap kevés arra, hogy a kulináris kalandor látogató kiaknázhassa annak az előnyét, hogy az ország gasztroelitje itt gyűlt össze mind, egy helyen. Standról standra járva csak kapkodjuk a fejünket: húúúha, ezt is meg kell kóstolni... meg azt is... Az egytálétellel jóllakni vágyó közönség nem jár jól a Budai Gourmet-val, de aki tobzódni szeretne a szofisztikált ízekben, végig szertné próbálgatni az ország legjobbjainak a kínálatát minőségi környezetben, annak itt a helye. Megmutatjuk miért.

CHATEAU VISZ - A VIDÉK DÍJNYERTES GYÖNGYSZEME

Kacsa-rilette cornetto kovászos uborka chutney-val

ROSENSTEIN - KÓSER HAGYOMÁNY ÉS KREATIVITÁS SZÍVÉLYES VENDÉGSZERETETBE OLTVA

Az óramutató járásával megegyező irányban: Pászka bruschetta; Kapros nyári liba töltött káposzta; Mentás töltött paprika

TIGRIS - EGYSZERŰEN CSAK: A LIBAMÁJ-SPECIALISTA

Vákuumban készült libamáj rebarbarával, salátával és medvehagyma-emulzióval

BALDASZTI'S - KÖNNYEDSÉG ÉS ELEGANCIA, BISZTRÓ A JAVÁBÓL

Az óramutató járásával megegyező irányban: Rozé kacsamell raz el hanout fűszerkeverékkel és hideg kapros tökfőzelékkel; Csirkemell zöldalmás-mustáros öntettel és salátával

COSTES - A NEMZETKÖZI MICHELIN MINŐSÉG

Az óramutató járásával megegyező irányban: Andalúz gazpacho saját köretével; Kacsamáj és marhalábszár terrine, rukola és parmezánforgács; Pisztácia mousse, konfitált cseresznye, fehér csokoládéhab; Házilag sózott lazac, narancs- és édesköménysaláta

Egyelőre ennyi fért belénk és az időnkbe. Ma folyt. köv. Még sok mindent nem láttunk, nem kóstoltunk. Ami ma-holnap mindenképpen sorra kerül: Kistücsök, Pastrami, Gere-Mandula, Bock, Laci konyha, Mák bisztró, Aranyszarvas, Nobu, Arany Kaviár, Déryné, Anyukám mondta... de ott van még a WAMP spájz a sok kézműves csodával, a Húspatika, a Petit Pain Pékség, a Sarki Fűszeres, és... és... és... és... és. Gyanítom, ma a társaság jelentős résznek a borászatok és pálinkafőzdék standjai sem maradnak ki a szórásból. :)

Találkozunk a Millenárison! Kellemes kóstolgatást, szép hétvégét kívánok!

Éva

Óda a juharsziruphoz

Pár napja találtunk a mélyhűtőben, a legalsó rekeszben, a töltött káposzta, a garnélák és az egész tanyasi csirke alatt egy hónapok óta megbújó kacsamellet. Redukált húsfogyasztás ide vagy oda, erre hülye lettem volna nemet mondani.

A kacsa ízében felfedezni vélek valami vadhúsra emlékeztető tónust (amit a húgom "májíz"-nek hív, emiatt nem is eszi meg az ilyen húsokat), ez naív reményeim szerint azért lehet, mert nem tenyésztik ipari méretekben, mint a csirkét.

A mostani kajához az Éváknak mondok köszönetet: a hús sütésére vonatkozóan Éva bloggerpajtás tanácsait követtem, a körethez pedig az Éva magazin adta az ötletet.

KACSAMELL DIÓS, JUHARSZIRUPOS SÜLT RÉPÁVAL

Kell hozzá:

egy fél kacsamell (2 átlagos étvágyú embernek elég)

4-5 nagyobb sárgarépa

egy nagy marék dió

két-három evőkanál juharszirup

két-három evőkanál olívaolaj

só, frissen őrölt bors

A kacsamellet mosd meg, és enyhén megsózva néhány órára (de akár egy egész napra) tedd a hűtőbe.

A megpucolt répát vágd nagyjából egyforma hasábokra (olyan fél centi vastagokra), dobd egy tepsibe, forgasd össze az olívaolajjal, kis sóval és borssal. mehet be a 180 °C-os sütőbe, amíg félig puha nem lesz (ez kb. 20 perc).

Ezalatt forrósíts egy serpenyőt, a kacsamellet pedig bőrrel lefelé kezdd el sütni, már kisebb lángon. Nem kell zsiradék, mert úgyis egy csomó kiolvad. Nagyjából 10 perc múlva nagy lángon gyorsan pirítsd meg a másik oldalt, pár perc elegendő. Ezután csavard alufóliába a húst tálalásig (én túl sokáig hagytam benne, így kissé túlkészült a hús - de mivel hónapokkal ezelőtt vettük, most nem bántam, hogy nem lett rosé). Volt még a hűtőben egy kis házi mangóchutney (recept legközelebb, de pl. a Culinarisban készen is jó chutney-k vannak), őrület jól passzolt hozzá.

A répával forgasd össze a diót és a juharszirupot, így süsd még pár percig, amíg a dió megpirul. Tálalás előtt még egy kis borsot törj rá. Ez a köret valami észbontó, sokszor fogod csinálni.

Ádám

Színek és Ízek

Segal Viktor, a nemzetközi hírű szakács, a mai magyar csúcsgasztronómia egyik kiemelkedő alakja, a fúziós konyha királya... ahogy a szakmában, és azon kívül emlegetik. Az eddigi pályája magáért beszél. Dolgozott híres szállodák elit éttermeiben, a Közel-Keleten és Nyugaton, nyert jelentős chéf versenyeket, egy ideje pedig a hazai gasztronómiai kultúra határait feszegeti komoly sikerrel. Az általa képviselt eszmeiséggel mi is nagyon sok ponton tudunk azonosulni - nem véletlen, hogy korábban már idéztünk is tőle itt komoly terjedelemben.

Személyesen idén tavasszal talákoztunk Viktorral először, amikor a Czifray versenykurzus előző fordulóján a még - és azóta is - bimbódzó blogger csapatunkkal elindultunk a tejberizskreációinkkal. Viktor volt az, aki elsőként belekóstolva a kitálalt desszertünkbe azzal a felkiáltással kezdte a kritikákat, hogy: "Na, erre az ízre vártam egész nap!" Addig a pontig is már sok mindennel, de ezzel a megszólalásával aztán végképp belopta magát a szívünkbe. Bár a Segal Viktor "jelenség" az egész eddigi munkássága miatt komolyan tekintélyt parancsoló, mégis egy végtelen közvetlen, barátságos, kedves és szerény embert ismertünk meg a személyében, aki finom, támogató kritikával segítette az ottani tapasztalatszerzésünket - is.

A második, szintén Czifray-fordulós keretek között zajló találkozás alkalmával egy fokkal mélyült a kapcsolat: amikor beléptünk, azzal indított, szeretné, ha a készülő könyvében szereplő néhány recept tesztfőzését elvállalnánk. Onnantól az egész versenyt a döbbenettől tátva maradt szájjal csináltuk végig. Hát persze! Hát hogyne! Attttyavilág! :)

Aztán jött egy nagy szünet, majd a szűkkörű könyvbemutató, ahová mi is meghívást kaptunk. Viktor Színek és Ízek névre keresztelt, a gasztrotémájú könyvek világában otthonosan mozgó Boook kiadó gondozásában publikált első szakácskönyvét mutatták ott be a megjelenés napján. A Drop Shop kellemesen családias légkört biztosított a zárt körű reggelihez, ahol a könyvben szereplő ételekből fel is tálaltak néhányat, emellett megismerhettük a könyv elkészültének szereplőit, körülményeit. A következő megdöbbenés akkor ért minket, mikor a könyv köszönő oldalán szembe találtuk magunkat a saját nevünkkel a tesztfőzők között listázva, nyomtatásban. Húú, a mindenit neki! 

Viktort szolídan odakértük, és finoman felhívtuk a figyelmét az apró tévedésre. Ő a fejét rázta, és annyit mondott: "Én elküldtem... hármat is, hogy össze ne vesszetek". Nos, hozzánk a legnagyobb sajnálatunkra valami technikai malőr nyomán többszöri visszajelzésre sem jutott el a levél. Ellenben ott feszítünk a könyvben. Az meg nem úgy van! Ott és akkor az elcsúszást tisztáztuk, és pár napra rá végül meg is kaptuk a nekünk szánt recepteket, hogy kipróbálhassuk. Nagyon érdekes volt látni, hogy épp abból a háromból kettőt a bemutatón is kínáltak. ...Így legalább volt viszonyítási alapunk. 

Nos, a Segal Viktor által megálmodott színek és ízek a mi kezünk nyomán, kedvcsinálónak a könyvhöz.

KÖZEL-KELETI SÜLT PADLIZSÁN LILAHAGYMÁS-OLÍVAOLAJOS KOVÁSZOS UBORKÁVAL

A receptért a könyvhöz érdemes fordulni, de annyit elárulhatunk, hogy rendkívül gyors és egyszerű volt az étel elkészítése, az eredmény pedig azon túl, hogy nagyon színgazdag és szemetgyönyörködtető, rendkívül üde, könnyű és finom. (Egyébként a bemutatón felvonultatott sós falatokból nekünk ez nyerte el a leginkább a tetszésünket.)

ROZÉ KACSAMELL ÁFONYAMÁRTÁSSAL ÉS SNIDLINGES PALACSINTÁVAL

Mindhármunknál jó helyen áll a kacsa alapból, pláne egy jó rozéra sütött filé (bár most Ádi többnyire húsmentesen táplálkozik), ezért a tökéletes rozé kacsamell sütési módja már kisujjban volt. Ennek ellenére sikerült kicsit túlkészítenünk. De csak kicsit - még épp határeset, így finom volt. Mindenesetre tetszetősen felszeleteltük a tálaláshoz a húst, hogy még véletlenül se tudjuk ezt a bakit elbliccelni. :D A snidlinges palacsinta önmagában is kiváló csemege egy löttyintés joghurttal, de ennek a fogásnak a köreteként abszolút díjnyertes. Ami viszont itt vitte a prímet, az a tőzegáfonyából kókusztejjel készült mártás. Mennyei! Arról nem is beszélve, hogy milyen szinten megindítja az ember fantáziáját egy ilyen alap fűszerezés tekintetében, egyéb mártások, leves, fagylalt, stb. készítése terén.

HÁZI FEHÉRCSOKOLÁDÉ-FAGYLALT KANDÍROZOTT GYÖMBÉRREL ÉS HABCSÓKKAL

Viktor, maga, a könyvében így vezeti föl ezt a receptet: "Finoman szólva is, kissé 'hatásvadász' ez a desszert, de nem titkoltan ez is az egyik célja. Bátran ajánlom romantikus vacsora záró fogásaként, az eredmény garantáltan nem marad el." Nos, a kóstolást követően ezt csak megerősíteni tudjuk. És a legnagyobb truváj benne? Az, hogy a roppanós, mégis puha, krémes, könnyű habcsókot céklalével színeztük meg az insrtukciók szerint. Óriási zsenialitás! Mostanában egyébként is sokat lamentálunk a zöldfűszerek édességekben való használatának a lehetőségein illetve zöldségekből készülő édességek ötleteit fejlesztgetjük. (Nem kell megijedni, a répatorta, kapros túrós lepény és a tökpite sem ördögtől való... Onnan pedig már csak egy lépés a cékla, paszternák, karfiol, paradicsom, ami zöldségeknek kóstoltuk már édes változatait is.)

Akárhogy is, nagy megtiszteltetés, hogy - ahogy a Facebbok fanpage-en fogalmaztunk - a hazai gasztroirodalom egy ilyen szakmai színvonalú kiadványának egy oldalán a mi nevünk is említésre kerül. A könyvről azt tartjuk, hogy akár a szerzője, emberközeli, igényes, különleges és véleményformáló. Még sok ilyet a hazai kulináriának! Segal Viktor és a hozzá hasonló hitvallásos szakemeberek álhatatos és szenvedélyes munkájának már most van eredménye: ott van a kéznyomuk a lassan, de biztosan megújuló magyar konyhaművészeten. Köszönjük, hogy a mi nevünk is egy picit összefonódhatott ezzel a jótékony törekvéssel és Segal Viktor nevével a munkája ezen mérföldkőnek számító fejezetében.

Gratulálunk innen is a könyvhöz annak minden szerzőjének, és sok sikert kívánunk a további munkájukhoz!

Spooon

Kacsa nélkül nincs élet

A kacsa valahogy a mi családi életünket generációk óta minden szinten átszövi. Ünnepi vagy hétköznapi fogásként rendszeres vendégszereplője az étkezéseinknek, fából, fémből, kerámiából, és egyéb alapanyagokból készült kisebb nagyobb dekorációk és használati tárgyak formájában elözönlötték a szülői házat (Anyunak nem nehéz ajándékban gondolkozni - mindegy mi, csak kacsa legyen), itt pedig, ahol mi lakunk, az utca végében lévő kis tónak a lakói jóvoltából állandó vadkacsahápogás teremti meg a természetközeliség abszurd városi élményét. Jó időben heti többszöri program száraz kenyérrel, kölesgolyóval fölszerelekezve lesétálni a tópartra, és a fűben vagy a rönkpadokon békésen üldögélve szinte a tenyerünkből etetni, csodálni ezeket a bájos lényeket. Tavasszal a legnagyobb élmény: a kiskacsák akkor bújnak ki a tojásból, és a mámájuk mögött libasort... kacsasort alkotva, csapatokban tipegnek a parkban. Bűbájos látvány. A lányom imádja. Ha tudná, hogy ezeknek a kis állatoknak az unokatesói azok, akiket legalább ugyanakkora lelkesedéssel töm a szájába egy-egy kacsavacsoránál, mint amilyen ujjongással eteti őket...

Vissza is ugrottunk a gasztronómiához. Amióta csak az eszemet tudom, Édesanyám sült kacsája mindenkor a legekelendőbb fogásnak számított a családban. De nem csak ott: a barátok, ismerősök is nem egyszer bízták Anyura az általuk vásárolt kacsa elkészítését - és jöttek hozzánk vendégnek befalni a végterméket -, mert egyszerűen verhetetlen híráben állt. Hiába mondta el az Anyu mindenkinek százszor, hogy nincs ennél egyszerűbb dolog: két nappal sütés előtt besózod, aztán a napján sütőt nagy lángra beizzít, 20 percet süt, kis lángra levesz, tovább süt annyi óráig összesen, ahány kiló a hús, nem takargatunk, nem öntünk alá semmit, csak hagyjuk a maga valójában megsülni, senki nem merte vállalni. Mindenki, tartva attól, hogy nem sül meg, rágós lesz, stb., locsolgatta, fóliázgatta, párolgatta... Persze, hogy nem lett olyan. Nemes egyszerűséggel csak el kellett volna hinni, hogy amit kóstolnak és istenítenek, az valóban úgy készül, ahogy az Anyukám mondja. Nos, én bízom az ő sokéves tudásában, aminek egy szeletét a főzés szeretetével együtt át is emeltem a saját konyhámba. Ennek nyomán neki is szaladtam ezúttal néhány csinos kacsacombnak.

ROZMARINGOS KACSACOMBOK FŰSZERES SÜLT ALMÁVAL ÉS TEPERTŐS BURGONYÁVAL

hozzávalók

4 kacsacomb

1 púpos ek só

frissen őrölt bors

1ek friss rozmaring

az almához

6db alma

1ek tört fahéj

12db csillagánizs

2ek méz vagy juharszirup

a krumplihoz

12db falatnyi krumpli

1ek só

2ek olívaolaj

frissen őrölt bors

pár db libatepertő

1 újhagyma

extra só, frissen őrölt bors

A kacsacombokat sütés előtt két nappal előkészítem: megmosom, kitokozom, ha szükséges, alaposan besózom, borsozom, a rozmaringleveleket felaprítom, meghintem vele a húst. Lefedve hűtőbe teszem 2 napra.

A sütés napján a combokat egy egyszerű tepsiben a 190 fokra előmelegített sütőbe betolom 20 percre. A 20 perc elteltével le fogom venni a hőt, és sütöm még majd tovább a combokat egy órát, de addig előkészítem a köretet.

A krumplikat megmosom. Egy nagy keverőtálba beleteszem a nekik szánt sót, borsot és olívaolajat, összekeverem, és a megmosott, hámozatlan krumplikat beleforgatom. Az almákat is megmosom, félbe vágom, kicsumázom, és a héjukra ültetve egy tepsibe rendezem őket. Mindegyikre szórok a tört fahéjból, teszek a közepébe egy-egy csillagánizst, és csorgatok a mézből a csuma helyére annyit, hogy a lyukat megtöltse. Az almák közé beszórom a krumplit, az egész tepsire tekerek még egy kis borsot, és sütésre kész is.

Amikor a kacsa már 20 perce sült, és a magas hőfoknak köszönhetően kellően összezáródtak a rostjai, hogy bent tartsák a szaftot, leveszem a gázt 150 fokra. A tepsit kiveszem, és a kacsából addig kisült fűszeres zsírt ráöntöm a kipreparált almára és a krumplira, majd együtt visszateszem őket a sütőbe két külön szintre. A maradék egy órában csak élvezem a kiáradó illatokat, és időnként rá-ránézve a sülő combokra meg a többiekre, el-elmorzsolok egy kicsorduló nyálcsíkot a szám szélén. Az óra végéhez közeledve, 10 perccel az idő letelte előtt visszateszem a gázt 190 fokra, és rápirítok a brigádra.

Tálaláshoz egy-egy combot tányérra teszek, körítem 3-3 fűszeres sült félalmával, és aki igényli, a burgonyával. Azt akár így egyben sülve is a combok mellé tehetem, de egy hirtelen jött ötlet által vezérelve én fogtam egy keverőtálat, a krumplikat még mindig hájastól egy villával összetörtem benne, a fűszeres, almás kacsazsírral megöntöztem, vágtam bele egy szál újhagymát és kevés feldarabolt libatepertőt. Sóval és frissen őrölt borssal igazítottam az ízeken, összeforgattam, és már mehetett is a krumplikedvelők tányérjára kacsakísérőnek.

Két és feles létszám mellett, jelzem, az egészből nem maradt semmi.

Éva

A kőkorszaki szaki

Tegnap megkezdtem a paleolit diétámat. A diétát, ami fenekestől felforgatja a 20. században felállított étkezési piramis útmutatásait, és a gabonát, illetve minden keményítő és lektin tartalmú élelmiszert, így a krumplit és a hüvelyeseket ezen felül a cukrot és a tejet is kompletten kiiktatja az étrendből. (Aki bővebben szeretne olvasni erről az elméletről, annak melegen ajánlom Szendi Gábor Palelolit táplálkozás című könyvét, ahol tényeken alapuló kutatási eredményekkel igazolja az elméletét, miszerint a többmillió éves emberi faj szervezete nem alkalmas a csupán 10,000 éve a civilizáció révén az étrendjébe bevezetett gabonafélék, hüvelyesek, a tej és a cukor fogyasztására, feldolgozására. Bővebben itt.) Sok a vita a különböző diétákat étrendeket illetően, de egy dologban a tudósok világszinten egyetértenek: abban, hogy mind a túlsúlyért, mind a civilizációs betegségekért, az allergiákért, de még a szívbetegségekért és a rákért is a finomított élelmiszerek és az adalékanyagok a felelősek.

Mivel azoktól, akik már kúraszerűen kipróbálták, csak jót - és megdöbbentően kijózanítót - hallottam az eredményekről, úgy gondoltam, nekiszaladok. Talán nem fog nagyon nehezemre esni, mivel kenyeret és krumplit amúgy is nagyon ritkán eszem, ahogy pék- és cukrászsüteményeket is (cukrot soha, cukros dolgokat elvétve), hüvelyeseket a zöldbab és a vöröslencse kivételével pedig egyáltalán. Továbbá a fehérje és a szénhidrát többnyire elkerülik egymást a tányéromon, ebből adódóan szénhidrát amúgy is csak alkalmanként kerül elém, a tejet pedig már rég kiiktattam az étrendemből. Viszont a tészták és a rizottók... Azok hiányozni fognak. Ha nem is a fogyasztásuk, sokkal inkább a változatos és gyors elkészíthetőségük. A családon nem tesztelem a kúrát, ők továbbra is teljesértékűen étkeznek - bármit is jelentsen az. Viszont én kíváncsi leszek a az egy próbahónap hozadékára, úgyhogy már el is döntöttem, hogy azoknak kedvezve, akik belevágnak/-tak, a "paleolit" meghatározás is bekerül a kategóriák közé.

A műfaj keretében a mai ebédem:

ROZÉ KACSAMELL SALÁTAÁGYON CHILIS-ASZALTSZILVÁS-ALMÁS PÁROLT LILAKÁPOSZTÁVAL

Hozzávalók

2 egész kacsamell

1ek tengeri só

2 szál friss rozmaring

1ek olívaolaj

1/2 lilahagyma

1/2 friss lilakáposzta vagy 1/2 doboz fagyasztott

1/2dl Marsala bor (vagy bármilyen jó minőségű vörösbor és 1kk méz)

1/2 naracs leve és lereszelt héja

1 marék aszaltszilva

1 friss piros chilipaprika

3 egész szegfűbors (mozsárban összetörve)

csipet só és frissen őrölt bors

tálaláshoz vegyes zöldsaláta-levelek és rózsabors

A kacsamellett sütés előtt 3 nappal alaposan besózom, a rozmaringlevelekkel összeforgatom, és lefedve a hűtőben tartom elkészítésig.

A sütés napján egy serpenyőt minden zsiradék nélkül a legalacsonyabb fokozaton felhevítek, és a kacsamelleket a bőrös felével beleteszem. Ezen, a legalacsonyabb fokozaton szép lassan, kb. 20 perc mozdulatlan sütés alatt kiolvasztom a bőre alól a zsírt. Közben a hagymát feldarabolom, a chilit kimagozom, felaprítom, és együtt kevés olívaolajon (én most szőlőmagolajat használtam, mert az volt kéznél) megfuttatom, majd hozzáadom a káposztát, a meghámozott, centis darabokra vágott almát, a felkockázott aszaltszilvát, a lereszelt narancshéjat, felöntöm a borral és a narancslével, és közepes lángon párolni kezdem. Kb. 10 perc elteltével, mikor a levek már nagyjából elfőttek, sóval, borssal és frissen őrölt szegfűborssal illetve a kisült kacsazsírból egy kanálnyival ízesítem.

A káposzta alatt a lángot elzárom. A kacsa alatt maximumra kapcsolok, és egy perc után megfordítom a sztékeket. további 2 percig sütöm a mellek másik oldalát, majd egy-egy előre kikészített alufóliába külön-külön átemelem, és úgy, forrón becsomagolom. Hagyom pihenni 5 percig, hogy a saját gőzében még párolódjon a húsom.

Tálaláshoz a káposztából két kanál segítségével négy galuskát formázok, a tányér négy sarkába teszem, középre egy marék zöldsalátát biggyesztek, majd a kacsát félcentis-centis szeletekre vágva a közepére halmozom. Rózsaborssal díszítem. Ha előételnek szánjuk, salátaként kínáljuk, vékonyabbak legyenek a szeleekt, ha főételnek, akkor lehetnek kétujjnyi vastagok is.

Jó étvágyat,

Éva

Rekord részidő

Ez a receptleírás nagyjából olyan kurta lesz, mint maga az étel elkészítésére szánt műveletsor. Igazából itt főzni sem kell: csupán összeállítom a tálat a készen vásárolt, minőségi alapanyagokból kb. 2 perc alatt, és többnyire egy egyszemélyes ebéd keretében be is termelem.

MELEGEN FÜSTÖLT KACSAMELL CARPACCIO RUKOLA SALÁTÁVAL, PARMEZÁNFORGÁCCSAL ÉS TÖKMAGOLAJJAL

Nem tudom, kell-e ennél többet írnom. A cím elég egyértelmű. Annyit talán, hogy ez nem igazi carpaccio (ejtsd: kárpáccsó), hiszen nem hajszálvékonyra van szeletelve a kacsa, és nem nyers, de hajaz rá. 

Hogy mégse legyen ennyire semmitmondó a poszt, és mert csak a receptleírás kapcsán ígértem, hogy rövid leszek, egy kis töri elalvás előtt... 

A carpaccio eredete a múlt század közepére nyúlik vissza. Az egyik forrás, az 1931 óta fennálló, híres velencei Harry's Bar jelenlegi tulajdonosa szerint az ő bárja szolgálta fel először a vékonyra szelt nyers marhát mustárszósszal 1950-ben egy, a bárba betérő grófnő, Amalia Nani Mocenigo, kérésére, akit nyers kosztra "ítélt" az orvosa. A bár alapítója és akkori tulajdonosa, Giuseppe Cipriani Carpaccionak keresztelte az ételt egy kortárs velencei festő, Vittore Carpaccio után, mert az ő festményeinek a színvilágát vélte felfedezni az elkészült tálon. Egy másik legenda szerint Milánóhoz kötődik a carpaccio születése, ahol is a város legelegánsabb éttermébe, a Vittorio Emanuele galériában működő Savinibe ült be a képtár egy törzsvásárlója. A két történet közös pontja  - azon túl, hogy mindkettő főszereplője egy hölgy, és hogy egy valaha élt festő az étel névadója -, hogy orvosi rendelvényre kérte ki mindkét hölgy az akkoriban szokatlannak számító nyers húsételt. Mivel a nyers hús fogyaszása nem csupán szokatlannak, de a meg nem nevezett hölgy esetében rangon alulinak is számított, a felszolgáló javaslatára, amit a falon lógó, fent említett festő képe ihletett, az ételt Carpaccio fedőnévvel illették. Bármelyik történet is igaz, jó sajtó mindkét vendéglátóhelynek.

Hozzávalók

1 db melegen füstölt kacsamell (az általam sokra tartott Unio-Food terméke - a Culinarisban veszem)

1 nagy marék rukola saláta

3-4 dkg parmezán

2ek tökmagolaj

1ek balzsamecet

frissen őrölt bors

A kacsamellet vékonyan fölszeletelem, körben elrendezem a tányéron. Középre egy marék rukolát teszek, meglocsolom az egész tálat a gyönyörű khaki zöld, selymes tökmagolajjal, csak a salátára koncentrálok a balzsamecettel, a parmezánforgácsokkal fokozom a hatást, végül egy kevés friss borssal teszem fel az i-re a pontot. Kalóriaigényesebbek ne felejtsenek el egy rusztikus szelet pirítóst társítani a fogáshoz.

Éva