Könnyű nyári fogás

Bár a hétvégére kimondottan rossz időt jósolnak, egy kis nyáridéző kényeztetés belefér: kényeztetés az ízlelőbimbóknak, mert kellemes az összahatás, kényeztetés a testnek, mert egészséges, és kényeztetés az alkotónak, mert 10 perc az egész, ráadásul nagyot lehet vele tarolni családi vagy vendégkörben.

CITRUSOS LAZAC PÓRÉS-FEHÉRBOROS SPÁRGAKRÉMMEL

hozzávalók

a lazachoz

4 lazacderék

1/2 citrom leve és héja

1/2 lime leve és héja

1ek só

1ek citrombors

4ek olívaolaj

a spárgakrémhez

1 csokor spárga

1 szál póréhagyma

1dl fehérbor

2 kaffir lime levél

só

friss bors

1/2tk nyírfacukor

1dl kefír (paleósok hagyják el)

tálaláshoz tökmagolaj, csírák és lime-/citromgerezd

A lazaccal kezdek. A derekekat megmosom, leitatom róluk a vizet, sózom, borsozom, meglocsolom az olajjal. A citrom és lime héját egy citruskaparóval legyalulom, megszórom vele a lazacot, végül ráfacsarom a leveket. Jól összeforgatom a halat a páccal, lefedem, és szobahőmérsékleten érlelem kb. 20 percig.

A spárgakrémhez a spárgákat és a pórét megmosom, megtisztítom, a hagymát hosszában kettévágom, majd félcentis, a spárgát kétcentis darabokra szelem. A bort felforralom, beleteszem a pórét a lime-levéllel. Amikor már majdnem kész, utánaküldöm a spárgát a fejeit kivéve. Innentől már csak két-három percig párolom a zöldeket, hogy minél több vitamint megőrízzek. Amikor a zöldség kész, kiveszem a lime-leveleket, és a párolólevével együtt pürésítem. Felöntöm a kefírrel, sózom, borsozom, ízesítem a cukorral. 

Innentől két utam van: vagy bevágok mindent a hűtőbe, és a lazacot nyersen (a citrusoktól "megfőzve") kínálom majd a kihűlt spárgakrémmel, kevés saláta kíséretében, vagy megsütöm a lazacot, és melegen tálalom mellé a spárgát a fejekkel valamint kevés tökmagolajjal díszítve (én még a ropogósra sült bőré támasztottam a halszeletre, és csírát tettem a tetejére). A magam részéről most a szoptatás miatt még kénytelen voltam az utóbbi megoldást választani, de alig várom, hogy újra nyalkó nélkül ehessem a nyers halakat, húsokat. Ez a fogás nyersen vagy sütve a hűs, savanykás ízei végett istenien üdítő nyári fogás lehet egy borzongatóan friss, hideg fehérbor társaságában.

Éva

Párperces

Mind a recept, mind a leírás párperces. Az idő. Abból van most a legkevesebb. De ez a receptötleteimnek is jót tesz. Íme.

FENYÉRFÜVES ÉDESKÖMÉNYKRÉMLEVES SZEZÁMOLAJAS GRILLEZETT TIGRISRÁKNYÁRSSAL

 

hozzávalók

a leveshez

2ek olívaolaj

1 vöröshagyma

1 fenyérfű (más néven thai citromfű - Intersparban is kapható már)

2 édeskömény

1dl fehérbor

1l zöldségalaplé

2 kaffir lime levél

4dl kókusztej

só

frissen őrölt bors

frissen reszelt szerecsendió

1/4 lime leve

a feltéthez

1/2kg tigrisrákfarok

1tk só

2ek olívaolaj

2ek szezámolaj

2 gerezd zúzott fokhagyma

frissen őrölt bors

1/2 lime leve

1 kimagozott felaprított chilipaprika (elhagyható)

díszítéshez tökmagolaj és édeskömyénkapor

Az olajat felhevítem, közben a hagymát megtisztítom, felkockázom, és a forró olajhoz adom. Pár percig alkalmankénti keverés mellett dinsztelem, közben megmosom, félbe vágom, majd az egyik fél kivételével az összes édesköményt félcentisre felszeletelem, a hagyma után küldöm, és felöntöm a borral. A zöldségalapléhez felforralom a vizet, feloldom benne a kockát (szerencsésebbje a fagyasztóban tárolt házi főzettel dolgozhat), és hozzáadom az édesköményhez a kókusztejjel és a kaffir lime levéllel együtt. Végül a fenyérfüvet is előkészítem: hosszában elvágom, és milliméteres szeletekre darabolom - mehet az edénybe a társai mellé. A levest ezen a ponton lefedem, és hagyom addig főni, hogy az édeskömény megpuhuljon. Kb. 10 perc - negyed óra.

Amíg a leves fő, elmolyolok a feltéttel, a betéttel és a díszítéssel. A betéthez a maradék édesköményt egy uborkagyalun hártyavékonyra szelem, félreteszem. A feltéthez a rák pácát összekeverem, a díszítéshez pedig felaprítom az édesköménykaprot, és elkeverem a tökmagolajjal. A vasserpenyőt ezen a ponton izzíthatom is.

Amikor az édeskömény a lében megpuhult, kihalászom a lime leveleket, egy botmixerrel pürésítem a levest, majd ízesítem igény szerint sóval, borssal, szerecsendióval, illetve belefacsarom a 1/4 lime levét. Ekkor dobom bele a vékony édeskömény-szeleteket, aminek ennyi hő pont elég lesz ahhoz, hogy kicsit megpárolódjon, de még roppanós maradjon.

A rákfarkak már várják a sütkérezést a serpenyőben, úgyhogy őket gyorsan nyársra húzom párosával, és egy-egy perc alatt meggrillezem mindkét oldalukat.

Tálaláskor tányérokba merek a levesből, megdíszítem a kapros olajjal, és ráhelyezek egy-egy ráknyársat.

Éva

Kicsit Kelet, Kicsit Karácsony

Szeretem a hagyományokat. Klassz dolog télen hajnalban felkelni, beöltözni jó meleg ruhába, és még sötétben elindulni jófajta házipálesszal felszerelkezve a barátokkal egy igazi vidéki disznóvágásra, hogy végigőrültködjük a napot helyi ízek, illatok, emberek gyűrűjében. De ugyanilyen hangulata van egy Márton napi kiruccanásnak is, amelyek közül nekem a legemlékezetesebbek a villányiak maradnak: vagy 10 éve Lojzi présházában a búboskemence mellett libasültet és a kemencén melegen tartott friss rétest falatozva sűrű borgurításokkal kísérve egy hatalmas társasággal, 2 éve pedig egy szűkebb kompániával a Gere borpanzióban kényeztetve magunkat hol a Mandula étterem Márton napi fennséges menüjének a fogásaival, hol a szálló és a környék kínálta egyéb élményekkel. Szeretem a hagymoányokat, bár ezek nekem inkább a vidékhez, a szülői házhoz, a falusi turizmushoz kötődnek. El nem tudom képzelni, hogy az Őrségben túrázva ne a helyiek készítette kecskesajtot, szalonnát reggelizzem. Hogy is nézne ki egy thai zöld curry ilyen közegben?! Azonban a nagyvárosi életem mozgalmas, egészségtudatos és kicsit kozmopolitának mondható világába ugyanilyen nehezen tudom már beilleszteni napi renszerességgel a hagyományosnak igen, de kímélőnek és változatosnak semmiképp sem nevezhető magyaros ételeinket. Ezért én minden hagyományokra alapuló ünnep alkalmával nekiállok variálni az ételsorral, hogy ha már a forgatókönyv minden évben nagyjából ugyanaz, az ételekben azért legyen változtaosság!

Az ünnepi készülődés kapcsán az izgalom gyerekkoromról megmaradt, de mostanra a családtagoknak való örömszerzés mellett leginkább az ünnepi dekoráció illetve a menüsor kitalálására és megalkotására terjed ki. Tavaly ilyenkor is már pattogtak az ötletek a fejemből, hogy mit fogok csinálni. Végül az itt is megosztot sok ötletből fennmaradt gombaszuflé, libamájas-diós gesztenyekrémleves, egyben sült borsos hátszín, spenótos csicseriborsó-saláta, citrusos lazac és gyömbéres parfébomba alkották az ételsort. Idén is vannak elképzeléseim. Íme az egyik, amit a megunhatatlan, és általam kétszer egyformán sosem készített igazi téli hangulatot árasztó sütőtökkrémleves, a karácsonyi hallé igénye és e kettőnek egy keleti ízekkel megteremtett kohéziója eredményezte a következő fogást. 

THAI IHLETÉSŰ SÜTŐTÖKKRÉMLEVES TILÁPIAFILÉVEL

hozzávalók

1-1ek vaj és/vagy olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1/2kg sütőtök

1 alma

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

2cm gyömbér

2 kaffir lime levél

2dl kókusztej

5-6ek halszósz

3-4 szelet fehér húsú halfilé (én most tilápiát használtam, de lehet más fehérhűsű halból is, pl. ördöghal)

1 piros chili

1/4 lime leve

tálaláshoz nam pla (thai halszósz esetleg chilivel)

A zsiradékot egy edényben felhevítem, közben a hagymát felaprítom, majd hozzáadom az olaj-vaj keverékéhez. Alacsonylángon üvegesre párolom, közben hozzányomom a fokhagymát, és belereszelem a gyömbért is. A tököt meghámozom, kimagozom, feldarabolom, és összeforgatom a hagymákkal. Felöntöm az egészet a zöldségalaplével, beledobom a kaffir lime levelet, és fedő alatt alacsony fokozaton addig hagyom, míg a tök puhára párolódik. Amikor a tök puha, az edényt leveszem a tűzhelyről, kiveszem belőle a lime leveleket, a levest egy botmixerrel krémesre pürésítem, felöntöm a kókusztejjel, visszateszem bele a lime leveleket, és mehet vissza a tűhelyre. Amíg újra eljutt forrásig, addig falatnyi darabokra vágom a halat és felaprítom a chilit. Ezeket is hozzáadom a leveshez, és velük együtt addig főzöm, hogy a hal épp megpuhuljon, de ne essen szét. A só ízét biztosító halszósszal és a lime levével teszem teljessé az ízharmóniát. Forrón tálalom extra, friss chilivel dúsított halszószt kínálva mellé a sós és csípős ízek megszállottjai számára.

Utólag vettem észre, hogy odabiggyeszthettem volna jelzésértékel egy ezüst gömböt a fedeszkára, de addigra a levest is felfaltam, és be is sötétedett. Képzeljétek oda!

Éva

Virágom, virágom...

A bodza virága (más néven bogernyője) egy hihetetlen sokoldalú, karakteres aromájú növény. A hagyományos itthoni felhasználása megáll a klasszikus szörp- és lekvárkészítésben, de előbbinek és utóbbinak is lehet többtucat ízváltozatát elkészíteni, ezen felül kerekíthetünk belőle koktélt, lehet sorbet-t, de mártást, salátaöntetet, sőt, levest is kikeverni belőle, mindemellett számos étel "fűszereként" is megállja a helyét. 

A történelem előtti időkből ismeretes bodzavirágot a népi gyógyászatban komoly hagyomány övezi. Régen a parasztházak udvarán szinte kivétel nélkül fellelhető volt egy-egy bodzabokor, ami a betegségeket hivatott távol tartani. Az anyagcsere-zavarokkal összefüggő reumára, köszvényre, illetve bőrproblémákra nyújt gyógyírt, de immunerősítőnek, vértisztítónak sem utolsó. Varázslatos egy növény, mert az orvostudomány ezidáig nem találta meg benne azokat hatóanyagokat, amik a fenti folyamatokért felelősek lehetnek, így a bodzavirág misztériuma továbbra is megoldatlan. 

A bodza terméséről, a savanykás, sötét bogyókról már többet tudunk: tele van vitamonokkal, fehérjével, magas a vas-, kálium-, kalcium- és foszfortartalma, ezen felül antociánt tartalmaz, amit az élelmiszeripar előszeretettel használ természetes színezékként.

Én most első körben a bodza virágával kísérleteznék, és próbálok meg itt több megoldással előállni úgy, hogy életem első bodzaszörpjét készítem. Valahol, valamikor el kell kezdeni. Íme, a kísérlet eredménye, azaz variációk egy témára.

1. MÉZES-CITRUSOS BODZASZÖRP THAI CITROMFŰVEL ÉS KAFFIR LIME LEVÉLLEL

hozzávalók

4 citrom leve

1-1 lime és narancs leve (vagy ha nem akarjuk, hogy narancsos árnyalata legyen, akkor 2 lime leve)

70dkg méz

1-1 citrom, lime és narancs héja

2 thai citromfű

10 kaffir lime levél

10 bodzavirág

1l víz

A citrusleveket a mézzel addig keverem, amíg a méz teljesen fel nem oldódik. Ollóval beledarabolom a citromfüvet az oldatba, óvatosan belenyomkodom a bodzát és a kaffir lime levelet is, a citrushéjakat krumplihámozóval lehántom, hozzáadom a bodzás keverékhez, és felöntöm a vízzel. 3 napon át a konyhapulton (vagy ha nagyon meleg van, hűtve) tárolom, időnként megkeverem. Végül leszűröm, és üvegben hűtőbe teszem felhasználásig.

2. FŰSZERES BODZALIMONÁDÉ PIROS GYÜMÖLCCSEL

hozzávalók

1/2dl bodzaszörp

2dl víz (mentes vagy savas ízlés szerint)

1/4 lime leve

2-3 szelet limekarika

2-3 szem eper szeletelve, vagy 1-2 ek ribizli/gránátalmamag, vagy néhány szem málna (de gondolkozhatunk áfonyában, szederben, kiwiben, akármiben, ha nem ragaszkodunk a piroshoz)

3-4 egész levél friss menta

jég

A szörpöt a pohár aljára öntöm, beledobom a kissé összemorzsolt mentaleveleket, a lime-karikákat és a gyümölcsöt, ráengedem a jégkockákat, és felöntöm a vízzel. A limonádémat óvatosan elkeverem, és ízlés szerint még savanyítok/édesítek a végeredményen.

3. BAZSALIKOMOS BODZASORBET EPERREL

hozzávalók

1/2l bodzaszörp

1-2 lime leve és reszelt héja

1 marék friss bazsalikom

3dl szóda

5-6 nagy vagy 10 kisebb szem eper

A bazsalikomot felaprítom. Az eper kivételével a hozzávalókat elegyítem, majd egy tárolódobozban a mélyhűtőbe teszem legalább 4-5 órára. Félóránként keverek rajta egyet, és mielőtt teljesen összefagy beledolgozom a megmosott, kicsumázott és félcentis kockákra vágott eperdarabokat. Tálaláskor egy lime-gerezdet és egy levél bazsalikomot biggyesztek a kupac tetejére. Bártabbak pár csepp vodkával is megöntözhetik.

4. BODZÁS-CHILIS VODKASPRITZ

hozzávalók

1/2dl bodzaszörp

1/2dl vodka

1/2 lime leve

1 nagy marék jég

1dl szóda (elhagyható - én most a fotón elhagytam-, de akkor nem spritz lesz, és inkább üt, mint üdít)

1 egész friss piros chili

Ez a koktél ízvilágában hajaz a Miniben elérhető kedvenc chilis-bodzás koktélomra, amiben fogalmam sincs, hogy pontosan mi van, de én így rekonstruálnám. A shakerbe beleöntöm a fenti mennyiségű szörp, vodka, lime-lé és jég létszámnak megfelelő többszörösét. Alaposan összerázom, poharakba öntöm, igény szerint szódával hígítom (ekkor long drink pohárba töltöm), és egy hosszában bevágott chilipaprikát ejtek bele. Hmmm... alig várom, hogy újra rámehessek, addig lesz, aki legördíti helyettem is.

A fenti receptek egytől-egyig tipikus hűsítők, így helyük van a forró nyári estéken, vízen vagy vízparton, grillpartikon, kirándulásokon, piknikeken, egyéb összejöveteleken. Én ezzel kívánok Nektek, kedves Olvasók, szép nyarat!

Éva

Nosztalgia

Hosszú éveken át töltöttük az év legforróbb hónapjait az első meleg napsugártól az utolsóig a déli part "fővárosában", Siófokon. A legemlékezetesebb itthoni nyaram megboldogult lánykoromból a 2001-es volt, amikor a csajgalerivel - akik közül azóta mindenki családossá lett - és Nabbával (az én drága örökifjú nagybátyámmal), heten hat autóval lódultunk neki menetrendszerűen minden péntek délután, hogy a szokásos köreinket hétvégéről hétvégére leróva a maximumot hozzuk ki a pihenőnapokból ott és akkor. Mert 25 évesen csak az számított - Carpe Diem. Nagykanállal! (Persze, ilyenkor ez minden volt, csak pihenés nem... kipihenése a hosszúra sikerült estéknek napközben legfeljebb.) Serenia, Móló, Shooters, Renegade, hajnali Diner... őrült iramban! Istenem, de jó is volt...

Aztán maradt még egy jó darabig Siófok a bázis, hisz Életem Párja is ott horgonyzott a barátaival, úgyhogy néhány évvel ezelőttig a nyári táborhely nem változott. A kilengések amplitúdói csökkentek ugyan, de az igény a kikapcsolódásra megmaradt. A gyermek születésével a féktelen, asztalon táncolós partik többé-kevésbé konszolidált vacsorákká és baráti vízen borozgatásokká változtak (...ami "kevésbé" a fenti határozóban azt jelenti, hogy azért nem sikerült mindig "józan" keretek között tartani a megmozdulásokat). A vacsorák kedvelt helyszíne pedig a Mala Garden lett, ahol továbbra is a minket nyárról nyárra már bő 10 éve hűségesen etető-itató felszolgálókedvencünk, Dodi gondoskodott rólunk. Az ő ajánlására kóstoltam meg 4 éve az akkori menüben szereplő hideg zöldtealevest túrógombóccal. Nem bántam meg. Azt viszont igen, hogy nem kérdeztem meg, hogy készült. Mindenesetre most annak ihletésére legyártottam egy saját receptet kútfőből a szezonnak megfelelően.

HIDEG ZÖLDTEÁS BODZALEVES MENTÁS-KÓKUSZOS TÚRÓGOMBÓCCAL

hozzávalók

a leveshez

10 bodzavirág

1l víz

2 kaffir lime levél (elhagyható)

1ek jó minőségű zöldtea

3-4ek méz

1 lime leve

400g kókusztej

a gombócokhoz

250g krémtúró

3 tojás

csipet só

1ek méz

1 marék friss mentalevél

3ek finomra őrölt zabpehely (babáknak való Holle bioboltokból vagy Kölln Flocken - pl. a Sparból)

10dkg kókuszreszelék

díszítéshez limehéj

A leves elkészítése annál fogva, hogy jégbe hűtve a legízletesebb, nem gyors, de bonyolultnak sem mondanám. Inkább csak idő kell hozzá, ami nem munkával telik. Lássuk!

A bodzavirágokat alaposan megmosom, és a vízzel illetve a lime levéllel fölteszem 20 percre főni. A 20 perc elteltével elzárom a gázt, kiveszem a virágokat a vízből (ezekre már nem lesz szükség), és egy nagyobb teatojásban az előzetesen leforrázott zöldtealeveleket belelógatom a bodzafőzetbe 10 percre. (Azért célszerű először leforrázni a zöldteát, hogy elvegye a kesernyés ízét, és az áztatásnál már csak a tiszta aromája maradjon - inni is így érdemes.) 10 perc után a teát kiveszem, az alaplevet leszűröm, hagyom kihűlni, majd ezt követően lefedve mehet a frigóba. (A mézzel, lime-mal és kókusztejjel majd csak tálaláskor ízesítek - melegen nyilván nem, mert a méz és a lime értékes vitaminanyagai elvesznek, de nem csak akkor, hanem az állásban is. A kókusztejet is majd csak közveteln fogyasztáskor keverem bele, különben kiül a zsírja a hűtés során, ami nem valami szép látvány. Ld. a húslevesek a frigóból kivéve.)

A túrógombócokhoz felteszek vizet forrni. A mentát nagyon picire fölaprítom, és a kókuszreszelék kivételével elkeverem a gombócok többi hozzávalójával (mondjuk ha belegondolok, akár a kókuszreszeléket is használhatom sűrítésnek a zab helyett). Nedves kézzel kétcentis golyóbisokat formálok, és pár percre a lobogó vízbe dobom őket. Ha feljönnek a víz felszínére, kivehetem a gombócokat. Egy lapos tányéron hagyom kihűlni mind, majd lecsöpögtetem, és egy keverőtálban tömegesen beleforgatom őket a kókuszreszelékbe. (Ezen a ponton a gyerekem felfalta a készlet negyedét.) Ez is mehet a hűtőbe dobozban.

Tálalni mindenképpen akkor érdemes, ha a leves alaposan lehűlt. Közvetlen fogyasztás előtt ízesítem a fennmaradó hozzávalókkal: feloldom benne a mézet, belefacsarom a lime levét, és egy habverő segítségével elkeverem a kókusztejjel. Ezután tányérokba merem, mindegyikbe ejtek 3-4 túrógombóot, és a tetejükre lime-héjat reszelek.

Az asztalnál szinte mindenki kétszer szedett.

Éva

Ui.: Bosi barátunkat áthívtuk vacsorázni, aki a leves hallatán azt mondta, hogy ha ezt egy étteremben ebben a formában kérné, tuti egy lázmérőt hoznának neki a fogás helyett. A kóstolás, majd kétszer szedés után viszont úgy folytatta, ha olvasná a Spooon fb-oldalát, lájkolná a posztot. Nehézízlésű Gabibarátnőm a fenti levest, egy fűszeres kefírben pácolt, egyben sült csirkét fóliás rozmaringos újkrumplival (jön! jön! jön!) és a bazsalikomos bodzasorbet-t eperrel tartalmazó menüsorra pedig úgy reagált a vonal végén, hogy ezt még ő is végigenné. Aki Gabót ismeri, azt tudja, hogy ez mekkora szó. Na, ezért van az, hogy ha valamit, hát ezt feltétlen bóknak veszem!

Virágom, virágom...

A bodza virága (más néven bogernyője) egy hihetetlen sokoldalú, karakteres aromájú növény. A hagyományos itthoni felhasználása megáll a klasszikus szörp- és lekvárkészítésben, de előbbinek és utóbbinak is lehet többtucat ízváltozatát elkészíteni, ezen felül kerekíthetünk belőle koktélt, lehet sorbet-t, de mártást, salátaöntetet, sőt, levest is kikeverni belőle, mindemellett számos étel "fűszereként" is megállja a helyét. 

A történelem előtti időkből ismeretes bodzavirágot a népi gyógyászatban komoly hagyomány övezi. Régen a parasztházak udvarán szinte kivétel nélkül fellelhető volt egy-egy bodzabokor, ami a betegségeket hivatott távol tartani. Az anyagcsere-zavarokkal összefüggő reumára, köszvényre, illetve bőrproblémákra nyújt gyógyírt, de immunerősítőnek, vértisztítónak sem utolsó. Varázslatos egy növény, mert az orvostudomány ezidáig nem találta meg benne azokat hatóanyagokat, amik a fenti folyamatokért felelősek lehetnek, így a bodzavirág misztériuma továbbra is megoldatlan. 

A bodza terméséről, a savanykás, sötét bogyókról már többet tudunk: tele van vitamonokkal, fehérjével, magas a vas-, kálium-, kalcium- és foszfortartalma, ezen felül antociánt tartalmaz, amit az élelmiszeripar előszeretettel használ természetes színezékként.

Én most első körben a bodza virágával kísérleteznék, és próbálok meg itt több megoldással előállni úgy, hogy életem első bodzaszörpjét készítem. Valahol, valamikor el kell kezdeni. Íme, a kísérlet eredménye, azaz variációk egy témára.

1. MÉZES-CITRUSOS BODZASZÖRP THAI CITROMFŰVEL ÉS KAFFIR LIME LEVÉLLEL

hozzávalók

4 citrom leve

1-1 lime és narancs leve (vagy ha nem akarjuk, hogy narancsos árnyalata legyen, akkor 2 lime leve)

70dkg méz

1-1 citrom, lime és narancs héja

2 thai citromfű

10 kaffir lime levél

10 bodzavirág

1l víz

A citrusleveket a mézzel addig keverem, amíg a méz teljesen fel nem oldódik. Ollóval beledarabolom a citromfüvet az oldatba, óvatosan belenyomkodom a bodzát és a kaffir lime levelet is, a citrushéjakat krumplihámozóval lehántom, hozzáadom a bodzás keverékhez, és felöntöm a vízzel. 3 napon át a konyhapulton (vagy ha nagyon meleg van, hűtve) tárolom, időnként megkeverem. Végül leszűröm, és üvegben hűtőbe teszem felhasználásig.

2. FŰSZERES BODZALIMONÁDÉ PIROS GYÜMÖLCCSEL

hozzávalók

1/2dl bodzaszörp

2dl víz (mentes vagy savas ízlés szerint)

1/4 lime leve

2-3 szelet limekarika

2-3 szem eper szeletelve, vagy 1-2 ek ribizli/gránátalmamag, vagy néhány szem málna (de gondolkozhatunk áfonyában, szederben, kiwiben, akármiben, ha nem ragaszkodunk a piroshoz)

3-4 egész levél friss menta

jég

A szörpöt a pohár aljára öntöm, beledobom a kissé összemorzsolt mentaleveleket, a lime-karikákat és a gyümölcsöt, ráengedem a jégkockákat, és felöntöm a vízzel. A limonádémat óvatosan elkeverem, és ízlés szerint még savanyítok/édesítek a végeredményen.

3. BAZSALIKOMOS BODZASORBET EPERREL

hozzávalók

1/2l bodzaszörp

1-2 lime leve és reszelt héja

1 marék friss bazsalikom

3dl szóda

5-6 nagy vagy 10 kisebb szem eper

A bazsalikomot felaprítom. Az eper kivételével a hozzávalókat elegyítem, majd egy tárolódobozban a mélyhűtőbe teszem legalább 4-5 órára. Félóránként keverek rajta egyet, és mielőtt teljesen összefagy beledolgozom a megmosott, kicsumázott és félcentis kockákra vágott eperdarabokat. Tálaláskor egy lime-gerezdet és egy levél bazsalikomot biggyesztek a kupac tetejére. Bártabbak pár csepp vodkával is megöntözhetik.

4. BODZÁS-CHILIS VODKASPRITZ

hozzávalók

1/2dl bodzaszörp

1/2dl vodka

1/2 lime leve

1 nagy marék jég

1dl szóda (elhagyható - én most a fotón elhagytam-, de akkor nem spritz lesz, és inkább üt, mint üdít)

1 egész friss piros chili

Ez a koktél ízvilágában hajaz a Miniben elérhető kedvenc chilis-bodzás koktélomra, amiben fogalmam sincs, hogy pontosan mi van, de én így rekonstruálnám. A shakerbe beleöntöm a fenti mennyiségű szörp, vodka, lime-lé és jég létszámnak megfelelő többszörösét. Alaposan összerázom, poharakba öntöm, igény szerint szódával hígítom (ekkor long drink pohárba töltöm), és egy hosszában bevágott chilipaprikát ejtek bele. Hmmm... alig várom, hogy újra rámehessek, addig lesz, aki legördíti helyettem is.

A fenti receptek egytől-egyig tipikus hűsítők, így helyük van a forró nyári estéken, vízen vagy vízparton, grillpartikon, kirándulásokon, piknikeken, egyéb összejöveteleken. Én ezzel kívánok Nektek, kedves Olvasók, szép nyarat!

Éva

Ennek a fele se...

Ennek a fele se tréfa, mert a fele se fogyott el. Mármint a sóskának. Csináltam már belőle grill bárány mellé salátát paradicsommal, töltöttem canneloniba lazacos ricottával keverve, rittyentettem vele tonhalsalátát pitába tömve, csőben sütöttem burgonyával hal mellé, most pedig ezzel álltam elő:

SÓSKÁS-FETÁS BULGURRAL TÖLTÖTT KARALÁBÉ KAFFIR LIME-OS, KAPROS KARALÁBÉMÁRTÁSBAN

...és még mindig megvan a fele. Ha elzárnának a világtól, és semmi más dolgom nem lenne, csak agyalni és alkotni, sem végeznék ennyi sóskával egy hét alatt sem. Lefagyasztani nem tudom, mert nincs helyem, lepárolva eltenni nem szeretném, úgyhogy mit van mit tenni: áradnak továbbra is a sóskareceptek.

hozzávalók

A töltelékhez

10dkg nayszemű bulgur

10dkg friss sóskalevél

2 szál újhagyma

15dkg fetasajt

1 gerezd fokhagyma

frissen őrölt bors

A karalábémártáshoz

1/4 kocka vaj

4 szál újhagyma

4 nagy fej karalábé + egynek a levelei

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

6 kaffir lime levél

1 marék friss vagy fagyasztott kapor

1 doboz créme fraiche/tejföl/joghurt/kefír

díszítéshez tökmagolaj

A karalábékat megfosztom a leveleitől. Egyet félreteszek a mártásnak, a többit eltehetem tölteni (ld. pl. ennél a thai ihletésű receptnél - holnap meg is csinálom). A karalábéfejeket megmosom, meghámozom, az alján talpat vágok nekik, egy dinnyekanállal pedig kivájom a belsejüket.

A vajat egy magas falú edényben alacsony lángon megolvasztom. Amíg hevül, az újhagymákat megmosom, hosszában ketté vágom, felszeletelem, majd hozzáadom a vajhoz, és megdinsztelem. Ezután beleforgatom a kivájt karalábédarabokat, és hagyom kicsit párolódni. Közben elkészítem a tölteléket.

Ehhez felforralok 1l vizet, a sóskaleveleket megmosom, és egy szitába téve a víz felével leforrázom őket, a másik felét a bulgurra öntöm, hadd ázzon. Alaposan lecsöpögtetem a leveleket, és szárastól felaprítom. Az újhagymákat hosszában négyfelé vágom, szintén felaprítom, és egy keverőtálba küldöm a sóskával együtt. A zöldekbe belemorzsolom a fetát, hozzáreszelem a gerezd fokhagymát, majd amikor a bulgur megpuhult, leszűröm, és hozzáforgatom a töltelék többi részéhez, borsozom (só nem szükséges, mert a feta elég sós). Az egészet alaposan elkeverem, és betöltöm a karalábékat, amiket aztán a főzőedényben lévő hagymás karalábédarabokra ültetek. Újabb liter vizet forralok, feloldom benne a két leveskockát, és felöntöm vele a karalábét annyira, hogy a darabokat ellepje, de a töltött egész karfioloknak legfeljebb csak a háromnegyedéig érjen. A mártásba beledobálom a lime leveleket, az egészet lefedem, és 40 percig a legalacsonyabb lángon párolom.

A főzés végefelé a karalábéleveleket felcsíkozom, a kaprot felaprítom. Egy kés hegyével tesztelem, hogy a töltött karalábék kellően megpuhultak: nem szabad, hogy szétfőjenek, de nyersen sem jók - csak épp, hogy puhák legyenek. Ha elkészültek, kiemelem őket a tányérokra (mélytányérokat javaslok), és befejezem a mártást. A kaffir lime leveleket kiveszem, a karalábélevél-csíkokat és a kaprot beledobom a mártásba, és egy botmixer segítségével összepürésítem. Végül hozzákeverem a mártáshoz a créme fraiche-t/joghurtot/kefírt/tejfölt - amelyikhez kedvem van, vagy épp van otthon -, és igény szerint borsozom. (Sózni megint nem kell, mert az alaplé elég sós.) A mártásból merek a karalábék köré, és pár csepp tökmagolajjal megdíszítem a kompozíciót. (Ha most így belegondolok, talán kevés felaprított tökmag vagy fenyőmag is jól passzolt volna a töltelékbe... legközelebb.)

Ahhoz képest, hogy életem első karalábéalkotását csináltam meg, kimondottan jól sikerült. Ahogy a mi Elviránk mondta: igazi könnyed, friss, kellemes, tavaszias ízvilág.

Jó étvágyat hozzá!

Éva

TZC

Néhány poszttal ezelőtt Ádi tartott egy kis gyorstalpalót curry-ből az egyik indiai remeke kapcsán, de a kislexikonunkban is utánaolvashatsz, hogy mi is ez pontosan, így én most nem taglalnám. Az ezen a gyűjtőnéven futó távolkeleti ragucsodáknak egy közkedvelt thai változatát készítettem el tegnap este vacsorára... meg pár hete... és az előtt néhány héttel... hónappal... tulajdonképpen évek óta töretlen lelkesedéssel, mert miután 10-11 éve először találkoztam vele, egy állandó és megunhatatlan szereplője lett a konyhámnak.

THAI ZÖLD CURRY CSIRKÉVEL

Ez egy olyan, jellegzetesen minden thai jegyet magán hordó étel, ami egy kommentárt vált ki bárkiből, aki akár már az illatát megérzi, vagy megkóstolja: "Pont, mintha ott járnék". Nos, én még nem jártam, de szeretnék egyszer eljutni egyfelől a vidék természeti adottságait megcsodálni, másfelől az általam rajongásig tisztelt thai konyha autenticitását megtapasztalni az utcai étkezdék forgatagában, elegáns éttermekben, helyiek látogatta sufnikonyhákban és lehetőség szerint egy thai otthonban is. Mert a házi koszt az mindenütt házi koszt. Talán a pár éve oda felesben "kicsekkolt" egyik jóbarátom idővel egyre halódó meghívásának kéne már végre eleget tenni, és akkor minden kíváncsiságomat kielégíthetném.

Addig marad a Nélkülözhetetlen Ázsiai annak minden inspiráló iránymutatásával.

Hozzávalók

3ek olívolaj

1-2ek zöld curry paszta csípősség igényétől függően (én még mindig a Nagycsarnok Ázsiai boltjában kapom a legfinomabbat, de házilag is előállítható)

4dl kókusztej

1/2kg filézett csirkecomb (bár leggyakrabban csirkemellel csinálom)

4 kaffir lime levél

200g ceruzabab

1 lime leve és reszelt héja

3-4ek halszósz (a thai konyha só gyanánt használja)

(1kk méz)

3 gerezd fokhagyma

1/4 thai citromfű

1 csokor friss korianderlevél

tálaláshoz jázminrizs és extra halszósz valamint 1-2 friss piros chilipaprika

Az olajat egy serpenyőben felforrósítom. A hagymát kockára vágom, és pár percig dinsztelem az olajban. A curry pasztát is hozzáadom, és magas lángon folytonos keverés mellett hagyom kiáradni a fűszerek ízét. Ezután a kókusztejjel felöntöm, és forráspontig hevítem a szószt. Közben a húst felkockázom, majd a bugyogó fűszeres kókusztejhez adom a babbal és a kaffir lime levéllel együtt. A lángot alacsonyra állítom, és a ragut fedő alatt 15-20 percig rotyogtatom, hogy a csirke teljesen megpuhuljon. A legvégén jön a fűszerezés a lime-héjjal, lime-lével, halszósszal, az apróra vágott citromfűvel és a reszelt fokhagymával.

Tálaláshoz köretként hántolatlan vagy fehér jázminrizst kínálok hozzá (főzési technika itt), amit nam pla prikkel, azaz karikára vágott friss piros chilivel ízesített halszósszal locsolok meg - jómagam gazdagon -, további természetes ízfokozónak pedig egy halom durvára vágott friss korianderlevelet és egy-két gerezd lime-ot is a tálra halmozok.

Én rettentő csípősen szeretem a csípősnek szánt ételeket, ezért a saját tányéromon a chilis halszósszal sem spórolok, amikor a rizsemet ízesítem, emellett a curry-be is 2 vagy annál több evőkanál pasztát teszek, hadd szóljon, de ezt ízlés szerinti adagolással lehet szabályozni. Akárhogy is, a thai zöld curry mindenképp egy tartalmas fogásnak ígérkezik minden szempontból.

Éva