Újévi fogadalmakhoz

Sokan a nagy karácsonyi és szilveszteri fieszták után az új év kezdetével fogadkoznak, hogy életmódot váltanak, egészségesen fognak táplálkozni, elkezdenek mozogni, leszoknak, rászoknak, megszoknak... Ezzel az én párom is minden évben így van. Mit kapok én azért, hogy ezt megosztom, de egyszerűen ennél jobb kerettörténetet személyes merítésből nem tudok előrántani.

Mielőtt Lola született, elhatározta, hogy a megelőző években összeszedett kilóitól megszabadul, hogy az első közös fotókon jól mutasson az elsőszülött lányával. Eljött az a bizonyos 2006. szeptember 26-a, amikor kibújt a kisangyal... a fogadalom akkor fogadalom szintjén rekedt. Nem baj, mondta az én drágám, majd Karácsonyra! A következő három hónap is észrevételnül suhant el, már ami a változásokat illeti. Aztán jött az újévi, majd az első közös Húsvétra vonatkozó fogadkozás, aztán az azóta is minden évben elhangzó "Nyárrakigyúrommagam", mígnem elérkeztünk az első születésnapig, ahonnan már nem voltak jól hangzó kapaszkodó dátumok. Maradtak mindenkor az újévi és a nyári tervek. Azóta Lola 5 éves lett, sőt még egy lányunk született. :))) Hányszor hallottam az évek során, hogy "Kicsi, mától azt eszem, amit Te!", de a lelkesedés a pár napon belül másodjára előforduló halkajánál vagy salátánál rend szerint elpárolog. Így általában marad a szándék és vele együtt a kilók.

Idén is eljött az év vége, azzal együtt az elhatározás. Az én életem párja azonban most nagy fába vágja a fejszéjét. Neki akar futni a paleolit étrendnek. Ha már sanyargatja magát - gondolja ő -, hát üssön több legyet egy csapásra, és arasson több tekintetben. Ennyi kísértés között, amit nap mint nap átél, nagy teljesítmény lesz, ha sikerül, mindenesetre a magam részéről amit tudok, megteszek a cél érdekében annyival megkönnyítve a dolgát, hogy vele tartok, legalább addig, ameddig bírja. Ha ez két nap, két nap. (Bocs, Édes! :DDD)

BATYUBAN SÜLT FEHÉRBOROS-FOKHAGYMÁS TILÁPIA KAKUKKFÜVES ZÖLDSÉGÁGYON

Készítettem már hasonlót, annak ihtelésére született meg ez a változat.

hozzávalók

3 nagyobb répa

1/4kg zsenge zöldbab (nekem általában előkészítve van a fagyasztóban)

1 kisebb vöröshagyma

1ek szárított kakukkfű

só

6 szelet fehérhúsú halfilé (én a tilápiát nagyon szeretem, de lehet más is)

só, frissen őrölt bors

6 gerezd fokhagyma

4ek olívaolaj

1/2 citrom leve

1/2dl száraz fehérbor

tálaláshoz lime-gerezdek

A sütőt 180 fokra előmelegítem. A zöldségeket megtisztítom, a hagymát felkozkázom, a répát felkarikázom, a babot, ha akarom, háromcentis darabokra vágom, de hagyhatom hosszúnak is. Mindent egy keverőtálba teszek, megsózom, meghintem a kakukkfűvel, meglocsolom kevés olajjal, összeforgatom, és egy tepsire kiterített alufóliára halmozom. A halszeleteket megsózom, és beborítom velük a zölségkupacot. A fokhagymagerezdeket vékonyan felszeletelem, és elosztom a halakon. Az egészre borsot tekerek, meglocsolom még egy löttyintés olívaolajjal, ráfacsarom a citromot, és befedem egy másik réteg fóliával. A két fóliát összefogva a négyből három oldalon feltekerem, hogy jól zárjon. A nyitott végén beöntöm a bort, és bezárom a batyut, majd betolom a sütőbe 50 percre. (Ha egyszermélyes adagojat csinálok, akkor érdemes a zöldségeket félig előpárolni, és a batyukat így elég 20-25 percig sütni.)

Ha kész, csak szétnyitom fölül a fóliát, és tálalhatok is egy-egy lime-gerezd kíséretében.

Éva

Ha ősz, hát legyen!

Mi az előnye a borús nyári időnek? Nos, bár lassan beköszönt az ősz, nyári színre meg még idén nem sikerült szert tennünk, legalább a megszámlálhatatlan jobbnál jobb nyári kultúrprogramról, fesztiválról nem kell lemondanunk a strand, a víz, a napfürdőzés csábítása miatt. Most végre úgy tudjuk róni a fesztiválszínhelyeket, hogy nem rohad le rólunk a gatya, és nem sajnáljuk a vízparti henyélésre fordítható időt.

...A nagy hátránya viszont, hogy meleg nem igazán gyakran lévén az sincs, hogy csak a könnyű ételeket kívánná az ember. 

ERDEI GOMBÁS, DIÓS, SZEZÁMOLAJAS TAGLIATELLE ROZÉRA SÜLT KACSAMELLEL

hozzávalók

a kacsához

2 egész kacsamell

2-3tk só

2-3 rozmaringág

a tésztához

1 vöröshagyma

3 marék vegyes erdei gomba

1-1tk kakukkfű és zsálya

2 marék dió

3 gerezd fokhagyma

5cl konyak

1dl tejszín

1tk juharszirup

pár csepp citromlé

só, frissen őrölt bors

4ek szezámolaj

1/2kg friss vagy 1/4kg szárított tagliatelle

só

tálaláshoz extra szezámolaj, friss parmezánforgács, kakukkfűág 

A kacsát a sütés előtt egy nappal alaposan besózom, és hűtőbe téve legalább egy 24 órán át hagyom, hogy átjárja a só. (Ha másnap mégsincs alkalmam megsütni, nem kell kétségbeesni: akár 3-4 napot is elvegetál a hidegben kellő mennyiségű só társaságában.)

Az elkészítés napján fogok egy serpenyőt, a lehető legkisebb lángra begyújtok alá, és a bőrös felével lefelé belefektetem a kacsamellet, a rozmarigágakat köré dobálom. Így hagyom békében vagy 20 percig, hogy a lassú tűzön a kacsa zsírja szépen, lassan teljesen kiolvadjon, a bőre ropogóssá váljon, és a mell ezen oldala kicsit átsüljön. Közben előkészítem a tészta hozzávalóit: a hagymát felkockázom, a gombát megmosom, héjastól nagyobb darabokra vágom, a diót késsel felaprítom, a fokhagymát megpucolom, a fűszernövényeket megmosom, a zsályát darabolom (lehet szárított vagy fagyasztott fűszerekkel is operálni.)

Kb. félidőben, amikor a kacsából kellő zsír kiolvadt, a zsírt átöntöm egy mélyebb serpenyőbe akár wokba. Azon közepes lángon kb. két perc alatt megdinsztelem a hagymát és a zöldfűszereket, majd hozzáadom a fokhagymát, a diót, és folyamatos keverés mellett további két percig pirítom. Mehet bele a gomba. Feljebb tekerem a lángot, és újabb 2-3 percig pirítok folyamatos keverés mellett. Egy löttyintés konyak - újabb 2 perc forralás, hogy az alkohol kipárologjon. Közben felteszek a tésztának vizet forrni. Vissza a mártáshoz: a diós gombát megöntözöm a szezámolajjal és a juharsziruppal, rácsöpögtetem a citrom levét, ízlés szerint sózom, jól elkeverem, majd felöntöm a tejszínnel. Hagyom újabb két percig rotyogni. Néha megkeverem.

Most tart a kacsamell kb. 20 percnél. Az újabb adag kisült kacsazsírt egy kisebb edénybe kitöltöm (jó lehet még valamire, ha más nem, egy lilahagymás zsírosdeszka-vacsorára), a lángot maximumra föltekerem, és mikor már elérte a serpenyő a kellő hőfokot, megfordítom a melleket. Két percem van a kacsa elkészültéig, hogy befejezzem a mostanra minden bizonnyal kicsit már besűrűsödött mártást, amiből a végére semmi más nem hiányzik, csak a sóigazítás és bors. Megadom hát neki, ami jár, jól elkeverem, és elzárom alatta a gázt. A kacsa szintén kész, amit mint minden valamirevaló sztéket, gyrorsan egy-egy alufóliába csamagolok, és leteszem öt percre pihenni a pultra.

A tálalás előtti utolsó lépésként a forrásban lévő vízbe teszek sót, majd beleengedem a lehetőség szerinti friss tagliatellémet vagy pappardellémet (ha csak száraz tésztám van kéznél, az sem tragédia, csak tovább tart a főzés), 2-3 perc alatt al dentére főzöm, lecsöpögtetem, és a forró tésztaszálakat alaposan összeforgatom a kész mártással. 

Tálaláskor egy-egy adag tésztát halmozok a tányérokra, és meglocsolom kevés szezámolajjal. A kacsát kibontom a fóliából, félcentis szeletekre vágom, a szeleteket elrendezem a tészta tetején, végül parmezánforgáccsal és kevés kakukkfűvel zárom a sort. (Mint az a képen látszik, nekem ez utóbbi kettő elmaradt: parmezánom, ritkaság, de nem volt itthon, ezt felismerve meg szomorúságomban hanyagoltam a további fűszeres dekorálgatást - azért így is isteni volt).

Egy finom testes Shirazzal kiváló vacsora kerekedhet belőle akár családi, akár baráti körben.

Szép hétvégét!

Éva

Ambiente

Azaz kellemes. A tegnapi vacsoravendégségről ez minden tekintetben elmondható volt. Hihetetlen felemelő olyan tiszta lelkületű, mély érzésű és gondolatvilágú, jó szándékú, romlatlan emberekkel időt tölteni, mint Orsi barátnőm, Tomi, a férje és Gábor barátom. Megtisztelve érzem magam, hogy ezek az emerek barátjukként tartanak számon immáron 17 illetve 12 éve. Bár a találkozások megritkultak, talán annál értékesebbek. Pár beszélgetéssel együtt töltött óra, az ember feltöltődik, megtisztul, és egy rövid időre elfelejti azt a sok emberi szennyet, ami körülveszi rosszindulat, irígység, keserűség, érdek, hazugság, önzés és egyebek formájában. Remélem, nem várat magára sokat a folytatás, mert az ilyen találkozások úgy kellenek az ember lelkének, mint egy falat kenyér!

...Vagy eperleves? A tegnap készült és felposztolt fogás nagy sikert aratott. (Ezt általában az ember nem a jó neveltetésből fakadó azonnali dícséretekből méri le, hanem abból, ha a kedves vendég kétszer, netán háromszor is közel tolja az üres tányérját a levesestálhoz, és mer, csak mer, majd önfeledten kanalazza a zsákmányt. Netán még a receptet is elkéri.) Mivel két nappal korábban adódott egy délutáni gyerekprogram Lola egyik, a szívének legkedvesebb kis barátnőjénél, előző nap gyorsan átírtam a menüt előre elkészíthető 10-10 perces fogásokra, hogy a vendégvárás napján szinte csak tálalnom kelljen. Így született meg a fent említett, bodzával készült citromfüves-gyömbéres eperkrémleves, a már jól bevált kesudiós joghurtban pácolt perzsa csirkenyárskaramellizált hagymás kuszkusszal és a madártejnek induló, de végül narancsvirágvízzel megbolondított epres-kardamomos zabaglionévé lett desszert gondolatának hármas egysége. De még volt egy kis hiányérzetem vendégváró tekintetében... meg 5 percem a vendégek érkezése előtt. Mivel az menü ízvilágát kicsit keletiesre vettem - már ami a fűszerezést illeti - egyértelmű volt, hogy az előélt is ebbe a sorba illesztem bele. ... És most látom csak: ez is sajtban sajt.

LABNEH, AZAZ JOGHURTOS FETASAJT-MÁRTOGATÓS ZAHTARRAL, VAGYIS KAKUKKFŰVEL

hozzávalók

150g feta sajt

200g görögjoghurt

2ek olívaolaj

1/2-1/2tk szárított kakukkfű (arabul zahtar), sumac (elhgyható), só, frissen őrölt bors

mellé pita vagy pirítós, fokhagyma és olívabogyó

Nemes egyszerűséggel a fetát egy keverőtálban villával összetöröm, elkeverem a joghurttal, egy kínálótálba kanalazom, és megöntözöm az olajal. A fűszereket egy mozsárban összedolgozom, és meghintem vele a tálat. Olajbogyó kíséretében, pirított pitával vagy kenyérrel tálalom, amit bedörzsölök fokhagymával. Ízlés szerint cayanne borssal vagy chilivel adhatok még neki egy extra csavart, de pár csepp citrom és citromhéj sem ront sokat rajta.

A srácok kvázi kinyalták a tálat... a lányomat is beleértve.

Éva

Kimaxoltuk

A friss sütőtökből készült ételeknek a percei meg vannak számlálva, ezért vadászidényt hirdettem. Az idei, vélhetően utolsó, kétkilós tökömet már nem is magam vettem, hanem kaptam (kösz, Dettike), mert az én utamat bizony nem keresztezte sehol. Pedig kerestem, és kerestem, mert annnnnnyira megszerettem, mint Meli barátnőm a betűhalmozást. :DDD

Még rengeteg ötletem lenne tökös receptekre, de egy jó időre itt a vége. Már csak egy italra (és talán egy fagyira) fogja futni. Nehezen engedem el, mert idén jöttem bele igazán a "tökölésbe". Azért a kísérletezés lehetőségét még amennyire tudom, kimaxolom: ennek keretében a minap, egy magazinban látott sütőtök-feta társítás nyomán meg is fogant bennem a tegnapi vendégség meleg előételére az ötlet.

PIKÁNS FETASAJTOS-TÖKÖS-DIÓS LEPÉNY

hozzávalók

1 levelestészta

1/2kg sütőtök

15dkg fetasajt

10dkg dió

1 csokor friss kakukkfű

4ek tökmag- vagy olívaolaj

1/2 narancs leve

1tk só

1tk méz

10 szem egész szegfűbors

frissen őrölt bors

A sütőt 180 fokra állítom. A levelestszésztával (a sütőpapírjával együtt) kibélelek egy ráméretezett tepsit. A tököt meghámozom, hosszában négyfelé vágom, kimagozom, félcentis szeletekre vágom, és szétterítem a tésztán. A fetát, a diót és a kakukkfüvet egyenletesen rámorzsolom. A szegfűborsot mozsárban porítom, és elegyítem az olajjal, sóval, mézzel és a fél narancs kifacsart levével. Az így kapott öntetet elosztom a lepényen, hogy mindenhova egyenlően jusson, végül borsot tekerek rá ízlés szerint. 45-50 percig sütöm, forrón kínálom.

Nagyon dícsérték... és tényleg az utolsó morzsáig elfogyott.

Zsuzsika, Ati, örülünk, hogy itt voltatok!

Éva

Jamie és a csodalámpa...

...helyett "csodacsirke". Természetesen megint egy Jamie Oliver klasszikus. (Ahogy a négyéves lányom a minap mondta az egyik alap tésztára: "klasszik ütős". :D) Másfél órát szánjunk rá időben, de nettó munkánk nincs több vele, mint amennyi idő alatt a "csodalámpás" mese egy epizódja lefut, azaz legfeljebb 10 perc három részletben. Ezért hívom én csodacsirkének. Remek, olaszos ízvilág, látványos végeredmény. Ha ezt tervezem vacsorára sütni, általában a reggeli készülődés részeként szoktam a csirkét előkészíteni két percben, hadd' pácolódjon vacsoráig, de ha spontán másképp alakul az este, akkor másnap vagy akár harmadnap is elővehetem, és további pár perc ráfodítással már pattinthatom is a sütőbe, hogy másfél óra múlva ott gőzölögjön az asztalon a pirosló, illatos madár a család legnagyobb örömére. Közben meg belefér még egy-két menet társasjáték is.

KAKUKKFŰVEL, CITROMMAL, FOKHAGYMÁVAL TÖLTÖTT EGÉSZ CSIRKE VELE SÜLT ROZMARINGOS BURGONYÁVAL

hozzávalók

1 egész tanyasi csirke zsigerelve

1/2dl olívaolaj

1 púpos ek só

1 púpos tk frissen őrölt bors (én itt citromborsot használtam)

1kg burgonya (jelen esetben a falatnyi krumplik nem jók, csak a nagyobb, darabolhatók)

1tk (főzéshez) + később még 1ek (sütéshez) só

1 egész fej fokhagyma

1 citrom

1 csokor friss kakukkfű

1 csokor friss rozmaring

igény szerint 2 szelet pármai sonka

Reggel, vagy akár 1-2 nappal a sütés előtt a csirkét megmosom, az olajjal, sóval, borssal alaposan bedörzsölöm, és beteszem a hűtőbe (vagy ilyenkor ki a teraszra).

A sütés napján készítem elő a többi hozzávalót. A burgonyának fölteszek vizet forrni, a sütőt bekapcsolom 190 fokra. A krumplikat felkockázom héjastól, beleteszem a forrásban lévő vízbe a sóval, a félbe vágott citrommal és az egész fejnyi, gerezdekre szedett, hámozatlan fokhagymával. 12 percig főzöm. Közben előveszem a csirkét, és beletömöm a csokor kakukkfüvet szárastól. Amikor letelt a 12 perc, a krumpli-citrom-fokhagyma kombóról leöntöm a vizet, a citromfeleket és a fokhagymákat beszuszakolom a kakukkfű mellé a csirke hasüregébe, és a csirkét egy tepsire téve betolom a sütőbe. A krumplikat visszateszem az edénybe, és erősen összerázom, hogy a szélei fellazuljanak, így a későbbi zsírban sütés során ropogóssá válnak. Félreteszem őket.

A csirke összesen másfél órát fog sülni. Pontosan félidőben, azaz 45 perc után kiveszem a sütőből, és a tepsiből egy tálra átemelem. A visszamaradt, kisült zsírba beledobom a krumplikat és a durvára darabolt rozmaringleveleket, megsózom, megborsozom, és jól megrázogatom a tepsit, hogy a zsír mindenütt bevonja a krumplikockákat, majd a szélekre rendezem őket. A tepsi így megürült közepére visszaültetem a madarat, és a második háromnegyedórás etapra újra betolom a sütőbe. Ízlés szerint a sütés vége előtt a csirkét be lehet borítani a két szelet párami sonkával, hogy az szépen rásüljön, ropogós legyen.

Tálaláshoz a csirkét feldarabolom, a darabokon szétkenem a héjukból kinyomkodott fokhagymákat, megkenem őket a sült citrom levével, és szétmorzsolom rajtuk a megsült sonkát. Néhány szál kakukkfűvel díszítem, a krumplival és/vagy zöldsalátával körítem. Egy pohár Chardonnay jól illik hozzá.

Éva

Az egyik leglelkesebb olvasónk most négyéves ikerlányai - akik nem mellesleg Lola lányom legjobb barátnői -, Szonja és Zorka szülinapjára ajánlom a Jamie és a csodalámpa "Születésnap" című meséjét. Isten éltessen Benneteket innen is, Lányok!

Elborult

A mai nappal, úgy tűnik, búcsút mondhatunk annak a csodálatos ősznek, aminek a kegyeiben részesülhettünk az elmúlt hetekben. Beborult az ég, megérkezett a klasszikus ködös, esős, szürke ősz, ezzel együtt a négy fal közötti programozás ideje is. (Bár ebbe tegnap nem voltunk hajlandóak beletörődni, és dacolva az esővel, mi igenis kivoultunk a Lisztfesztre - mint ott és akkor kiderült /no, nem az ég/ - már pénteken, a fesztivál nyitó napján elfogyott és azóta "beszerezhetetlen" sült gesztenye, néhány bögre gőzölgő forralt bor, roppanós grátisz sültkolbász és egymás táraságában a lányom Keresztmamájának a szülinapját megünnepelni szerényen, családiasan.) Márpedig ha négy fal, akkor nekem az a konyha néhány négyzetméterére korlátozódik, amikor pedig az eget elborítják a felhők, az magával hozza, hogy az én elmémet is azzal a lendülettel borítják el a kulináris gondolatok, amiből a következő egyperces született a hétvégén: 

ASZALT VÖRÖSÁFONYA PESTO

Az ötlet onnan jött, hogy vettem a hétvégén a Culinarisban áfonyás kenyeret. Volt itthon finom pármai sonka, kecskesajt, amiből a páromnak - aki, teszem hozzá, a hagyományos konyha kedvelője - szerettem volna valami finomat csinálni... Hát nem megint elszaladt velem a ló?! Bedurrantottam a szendvicssütőt, előkaptam a szekrényből az aszalt áfonyát, meg még egy-két hirtelenjében kigondolt hozzávalót, és egy perc múlva már a grillrács alatt sisteregtek az ínyenc falatok. 

hozzávalók

1 kis fej lilahagyma

4ek aszalt vörösáfonya (többnyire cukrozottan lehet kapni, de ha sikerül natúrt beszerezni, az a legjobb - akkor viszont ízlés szerint lehet úgy hagyni, vagy hozzákeverni annyi mézet, amennyit megkíván)

4ek mandula vagy dió

1 marék friss bazsalikom

1ek friss kakukkfű

4ek dióolaj (ha nincs, akkor jó az olívaolaj is, csak akkor szerencsésebb nem mandulával, hanem dióval csinálni)

só, frissen őrölt bors

most, hogy így utólag belegondolok, egy pár csepp érlelt balzsamecet sem ártott volna neki

A hozzávalókat nemes egyszerűséggel egy aprítógépbe teszem, és összepürésítem. Kész. Sokáig eláll a hűtőben.

Én aznap este az áfonyás kenyereket kentem meg vele, tettem rájuk egy-egy szelet pármai sonkát, a tetejükre kecskesajot, egy-egy szál kakukkfüvet, és betettem pirítani (de hidegen is finom). Egy marék zöldsalátával és egy jó Shirazzal mennyei vacsora volt. De ezt a pestót sültek mellé, vagy egy sajttálhoz, esetleg egy grillezett sajt kísérőjeként is el tudom képzelni. Vagy mondjam, hogy rizottó tetejére? A fantázia szab csak határt annak, hogy hogyan használom fel.

Éva

Mondtam, hogy nem főzök!

Mondtam, persze, de megint nem tudtam megállni. A szombat sűrűnek ígérkezett. Cseperedő gyerekkel, családias családdal, konyhaközpontú háztartással, intenzív társasági élettel és saját vállalkozás építésével megspékelve az egyre sűrűbb életünk mind komolyabb logisztikát igényel. Vendégeket vártunk délre. A zöldség- és gyümölcskészletünk viszatöltését célzó, kétheti rendszerességgel beiktatott biopiaclátogatást ezért koránra kellett, hogy időzítsem, annál is inkább, mert d.e. 10-re már egy üzleti találkozót is megbeszéltünk. Már előre láttam, hogy egy eszeveszett rohanás lesz a napom. A biopiac nem maradhat ki, mert a vitamintankra szükség van. A belsőépítész hölgy Münchenből is csak két napra érkezett, abból ez volt a második. A vendégeink sem tudtak később jönni, de értelme sem lett volna, mert a páromnak délután még jelenése volt egy másik megbeszélésen Lellén, ahová 4-kor ki kellett lőnie. Ennek okán, mikor előző nap leegyeztettük a másnapi feszesnek ígérkező menetet, annyit mondtam: bár pont ebédidőre érnek ide a vendégeink, de bocs, nem főzök... én is épp akkor fogok beesni. Majd rendelünk valamit.

A piacon gyorsan végigzúztam: 30 perc alatt ugyanennyi kilónyi cuccal sikerült felpakolnom. Már döngettem is tovább a talákozóra, ami gyorsan és célratörően zajlott. (Ritka áldás, ha az ember egy vérprofival tárgyal, nem csupán a szakmáját, de a szolgáltatói szemléletét tekintve is!) Délre már otthon is voltam. A vendégek is megérkeztek - éhesen, persze, hisz ebédidő volt. Mikor belegondoltam, hogy mennyi idő, míg megrendeljük, kihozzák... az sem biztos, hogy jó lesz, cserébe viszont tuti drága, feldobtam a kérdést: egy jó rizottó?

ERDEI GOMBÁS, ÁFONYÁS RIZOTTÓ

A receptleírás abból a szempontból rendhagyó lesz, hogy egy ponton meg lehet benne állni - ha valaki nem szeretné az áfonyás részt erőletni, az behúzhatja a féket ott, ahol a gombás rizottó összeállt (képet ld. lent). Az áfonya ötlete egyébként onnan jött, hogy a múltkori vásárlást követő hazaszállítás során az áfonyalé kifolyt, és kicsit befogta a gombát. Egy pillanatra belegondoltam, mi lenne ha, és már borítottam is bele a fagyott lila bogyókat a rizsbe.

hozzávalók

1 marék szárított vargánya (elhagyható)

2dkg vaj

1 szárzeller

1 fej vöröshagyma

20dkg kerekszemű rizs (pl. arborio)

2dl száraz fehérbor

1/2dl konyak

1l marhaalaplé (bio leveskockából)

3 gerezd fokhagyma

10dkg parmezán sajt

1-2 dkg vaj pluszban

1/2 citrom leve

só, frissen őrölt bors

30dkg vegyes erdei gombakeverék

1ek friss kakukkfű

1ek friss tárkony

1ek szárított vargányapor (elhagyható)

2 marék erdei áfonya 

1tk borókabogyó 

1tk méz

extra parmezán és áfonya a tálaláshoz

A szárított vargányát 1dl forró vízbe beztatom. Én azért használok az egyéb gombákon kívül száratottat is, mert fokozza a gombaíz intenzitását az ételben.

Amíg ázik, elkészítem a rizottóalapot, ami minden esetben nálm így néz ki (egy korábbi bejegyzésből idézve):

A vajat egy lábasban megolvasztom, az alaplének felteszek 1l vizet forrni. Közben a zellerszárat és a hagymát apró kockákra vágom, és hozzáadom az olvadt vajhoz. 2 percig közepes lángon puhára párolom őket, majd hozzákeverem a rizst, és fehéredésig pirítom állandó kevergetés mellett, végül fellöttyintem a borral. Azért most, hogy legyen ideje az alkoholnak kifőni belőle, és csak az ízét adja a rizottóhoz. (Mivel itt gombás rizottó készül, a konyakot is ezen a ponton adom hozzá.) Amíg az első adag folyadékot a rizs teljesen magába szívja, elkészítem az alaplevet (én általában nem érek rá külön alapleveket főzögetni, úgyhogy a jól bevált bio leveskockákkal variálok). Innentől annyi a dolgom a következő 15-20 percben, hogy merőkanalanként adagolva főzzem el a folyadékot gyakori kevergetés mellett, mindig akkor adva rizshez a következő dózist, ha az előzőt már teljesen felvette. Amikor a rizs már puha, belereszelem a 3 gerezd fokhagymát, a 10dkg parmezán sajtot, belefacsarom a citrom levét, és elkeverem az újabb 1-2dkg vajjal együtt a rizsben. Mostanra egy zamatos, krémes rizottó állagot kellett, hogy elérjek.

Itt adom hozzá a kiázott szárított vargányát a mostanra gyönyörűen elszíneződőtt áztatólevével együtt. Jöhet a gomba (a nagyobb darabokat, főleg a laska tövét, ha van benne, feldaraboljuk, hogy át tudjon főni) valamint a zöldfűszerek, a vargányapor és innen még 5-10 perc főzés, hogy a gomba se maradjon nyers, és a fűszerek is átadhassák az ízület a rizsnek.

Aki nem szeretné az áfonyát, az ezen a ponton leállhat, és tálalhat egy isteni erdei gombás rizottót parmezánnal hintve. A bártabbak haladjanak tovább!

Amikor a gombás rizottó ekészült, az áfonyát beleteszem. A borókabogyót mozsárban összetöröm (én még késsel is aprítottam rajta deszkán miután mozsárban összezúztam, mert ez a fűszer nem teljesen száraz, és ezzel a módszerrel szinte teljesen tudom porítani), és a mézzel együtt a rizottóhoz adom. Néhány óvatos mozdulattal az egészet elkeverem, hogy az áfonya ne törjön össze, de egy egyenletes pirosas színt kölcsönözzön a rizsnek, valamint a méz és a borókabogyó íze elkeveredjen a rizottóban. Nyugalom: a méz annyira kevés, hogy ez csak az áfonya savany ízét hivatott kompenzálni, amit pedig az egyébként szokásos extra citrom helyett tettem hirtelen felindulásból az ételhez. Ezen hozzávalók ellenére a fogás sós marad.

Parmezánforgáccsal tálalom.

A fogásnak olyan sikere volt, hogy a vendégeim mindegyike kétszer szedett... vagy csak nagyon éhesek voltak?

Éva

ERDEI GOMBÁS RIZOTTÓ

Gombasztikus

Imádom a vendégséget. Már egész pici koromban ráéreztem az intenzív társasági élet ízére. A szüleim életigenlő emberek, szeretik jól érezni magukat, emellett nagyon komolyan veszik a barátságápolás íratlan szabályait: amióta az eszemet tudom, heti egyszer biztos, hogy vagy jöttek hozzánk, vagy mi mentünk valakihez. Mindig is élveztem az indulás vagy a vendégvárás körüli felhajtást. Otthon, a konyhánkban a készülő ételek illata a levegőben szálló tusfürdő és parfüm illatával keveredve, a megszokottnál hangosabb jazz vagy blues a háttérben, a szép ruhák kikészítve, az ünneplőbe öltöztetett asztal, összességében az ezek teremtette hangulatok mind-mind jelezték valami különleges alkalom eljövetelét. Az előkészületek izgalmai ma is áthatják az ilyen napjaimat. Adott volt a minta, így a meghitt vagy épp hangosabbra sikerült rendszeres baráti esték gyakorlatát, ahol mi, gyerekek is részei lehettünk a szüleink közösségi élményeinek, átmentettem a felnőtt életembe is, annak szerves részévé vált. Társasági emberré nevelődtem, amit a munkámban és a magánéletemben egyaránt remekül tudtam kamatoztatni (vagy épp ezért lett ilyen jellegű munkám és magánéletem?). A lányomat is ebben a szellemben neveljük, aminek eredményeképpen már négyéves korára (most volt vasárnap, Isten éltesse a Drágámat!) komoly bulibogár lett belőle - teljesen kompatibilis a fenőtt társasággal.

Ma már nem csupán az ünnepélyességéért szeretem a vendégségeket. Amióta főzök, azóta - bár fárasztó, de - számomra hálás feladat és kellemes kihívás egy vacsora lebonyolítása. Egy kreatív alkotómunka onnantól, hogy kitalálom a menüt, összeírom a hozzávalókat, beszerzem őket a tuti kis helyeimről, és elkészítem az étkeket: rendszerint egy-két hideg és meleg vendégvárót és előételt, salátát, levest, főételt és desszertet úgy, hogy minden mindennel harmonizáljon, így az este kulináris szempontból is egy jól komponált, felépített mű legyen bevezetéssel, csúcsponttal és csattanóval. Az ízek mellett a látványban is kiélem magam: terítek, tálalok, és a nap végén a sok munkának meg is van a jutalma. A vendégeim minden alkalommal jól érzik magukat, és elégetdetten távoznak egy élménnyel beljebb, az estének a hangulatát, ételeit, italait még sokáig emlegetik. Fáradtság ide vagy oda, óriási feltöltődés ez nekem!

Amikor viszont nekem van alkalmam élni egy meghívással, az biztos, hogy nem térek haza úgy hogy ne gazdagodjak egy-két remek recepttel, bortippel... az élményen túl. Sokat lehet tanulni a vendéglátóinktól, ha nyitott szemmel járunk. Ezt a lenti bombasztikus gombareceptet, azaz gombasztikus receptet is egy ilyen alkalommal "lőttem" (kösz, Eszter!)

FETASAJTTAL TÖLTÖTT SÜLT GOMBAFEJEK

hozzávalók

1/2kg barna vagy fehér közepes fejű csiperkegomba

20dkg fetasajt

1ek friss kakukkfű vagy snidling (elhagyható)

1ek olívaolaj

só, frissen őrölt bors

A sütőt 180 fokra beizzítom. Amíg melegszik, pont megleszek az előkészületekkel. 

A gombát megmosom, nem hámozom meg, csak különveszem a szárát és a kalapját. Egy hőálló tálat kikenek az olívaolajjal, a gombafejeket felfordítva elrendezem a tálban, nagyon picit megsózom, megborsozom (csak picit, mert a feta sóssága többnyire elég lesz). A szárakat apróra feldarabolom, egy keverőtálba teszem, rámorzsolom a fetát, a letépkedett kakukkfüvet vagy az apróra vágott snidlinget (akár még felaprított újhagymát is adhatok hozzá), és alaposan összekeverem, míg a sajt krém állagú nem lesz, benne a gombadarabokkal. Eztán már csak annyi dolgom van, hogy a gombafejeket a fetás keverékkel megtöltsem, és mehet is a sütőbe 30-40 percre.

Forrón tálalom a gomba kiengedett levével megöntözve, igény szerint egy-egy pirítós kíséretében. (Legközelebb kipróbálom, hogy ha ezt a sült sajtos gombát a levével, némi zöldségalaplével összepürésítem, sóval, borssal, extra kakukkfűvel utóízesítem, vajon milyen leves lesz belőle.)

Éva

"Somewhere over the rainbow..."

"...way up high there's a land that I heard of once in a lullaby..." - énekli az elmúlt 70 évben klasszikussá lett, és ezerféleképpen feldolgozásra került dalban Judy Garland (Liza Minelli akkor, 1939-ben, a film forgatása idején még csak tizenhét éves édesanyja) L. Frank Baum világhírű meseregényének, a The Wizard of Oz, azaz az Óz, a csodák csodájának amerikai filmváltozatában. A regényt Victor Fleming rendező tette naggyá ezzel, a minden idők legsikeresebb, két Oscar-díjat is nyert adaptációjával, ahogy Judy Garlandot is.

Egy érdekesség a Wikipediáról:

"A magyar változattal szemben mind az eredeti nyelvű filmben, mind a könyvben, Ózt általában a Varázslóként emlegetik. A film eredeti címének („The Wizard of Oz") tükörfordítása is (Óz varázslója / Az ózi Varázsló) ezt mutatja. Az, hogy miért ez a neve, csak a második Óz-könyvben, az 1904-ben megjelent „The Marvelous Land of Oz” címűben (magyar: Óz csodálatos földje) derül ki, hogy a Varázsló eredeti neve Oscar Zoroaster Phadrig Isaac Norman Henkel Emmannuel Ambroise Diggs (monogramja O.Z.P.I.N.H.E.A.D.), ám mivel ez tartalmazza a „pinhead” (magyar: gombostűfej) szót, szimplán „Oz”-ra rövidítette." Tudtátok?

Édesanyám ennek a remekműnek, és egyáltalán a klasszikus filmeknek és irodalomnak óriási rajongója. A klasszikusok, így az eredeti Óz film iránti szeretetemet ő oltotta belém sok minden mellett. Persze, hogy a főzés iránt szenvedélyem is Tőle ered. 

...És hogy miért kevertem ide ezt a szivárvány fölötti világról szóló dalt? No, nem azért, mert a Megasztár következő adásában épp aktuális lesz. Egész más oka van.

FŰSZERES SÜLT SZIVÁRVÁNYRÉPA

Azt vajon tudtátok-e, hogy eredetileg a répa minden színű volt, csak épp narancssárga nem? A XVII. századi európai piacokon a szivárvány minden színében ismert volt a répa: volt piros, fekete, fehér, vörös, lila és sárga is. "A 'répák demokráciája' egészen addig tartott, ameddig lelkes holland répatermesztők, uralkodójuk és egyben az Oranje-Nassau ház iránti hűségből és a függetlenség iránti harc támogatása és elkötelezettségük bizonyítása végett narancssárgára nem 'színezték'." - fogalmaz egy pécsi joghallgató egy tavalyi PhD értkekezésében. "A répa mai, világszerte elterjedt, vidám színét elsősorban annak köszönheti, hogy a fajtához bőséges mennyiségű béta-karotint adtak hozzá. [...] Ha a termelők részéről tudatos brand építés lett volna a cél, azaz hogy a narancssárga színből Hollandiára asszociáljunk, akkor a kampány nagyon sikeres is lehetett volna." (Az effajta brandépítésből a Coca-Cola is jócskán kivette a maga részét. Áldásos marketing-tevékenységének köszönhetően mára piros-fehérnek ismeri mindenki az eredeti barna ruhás Télapót.)

Vissza a répára. Együk nyersen, facsarjuk ki lének, pároljuk, vagy süssük, készítsünk belőle levest, sütit, salátát, mindenhogy jól járunk vele, mert rendkívül magas a béta-karotin (amit párolással, olaj hozzáadásával lehet fokozni, és ami A-vitaminná alakul a szervezetben), az ásványi anyag és a rosttartalma, emellett kiváló antioxidáns-forrás, arról nem is beszélve, hogy nagyon kevés kalória van benne.

Én a hétvégén a piacon beszereztem őkegyelmét szinte mindegyik eredeti színében. Úgy is hívják: szivárványrépa. Aztán gondoltam egyet, és megsütöttem.

hozzávalók

egy csomag szivárványrépa (de lehet sima sárgarépából is, vagy vegyes gyökérzöldségből, mint répa, gyökér, zeller, cékla, akár még krumpli is)

1/2 naracs leve és héja

1/2dl olívaolaj

1ek balzsamecet

tengeri só

frissen őrölt bors

4 szál friss kakukkfű

4-5 friss zsályalevél

4 szál friss majoránna és/vagy oregánó

1 fej fokhagyma

A répákat megmosom, nem hámozom meg, csak szimplán hosszában kettévágom, és nagyobb darabokra szelem, ha egyáltalán. Egy nagy keverőtálba beledobom a zöldfűszerekkel, a gerezdekre szedett, hámozatlan fokhagymával együtt, hozzáadom a sót, a borsot és a zöldfűszereket, megöntözöm az olívaolajjal, a balzsamecettel és a narancslével, belereszelek kevés narancshéjat (megszállottak akár apróra vágott, kimagozott chilit és pár szem mazsolát is tehetnek hozzá), és jól összeforgatom. Végül hőálló tálba borítom, és mehet a 180 fokra előmelegített sütőbe egy órára.

Én főételnek ettem, de köretnek is remekül megy sültek mellé.

Éva