Végrevégrevégrevégrevégreeeee!!! - 2. felvonás

...És akkor a folytatás. A megunhatatlan eper és a csoda kecskesajt főszereplésével. (Még a blog indulásakor, két éve egyébként tettem föl egy camember-eper társítást, ami kapcsán sok pozitív visszajelzést kaptunk, tehát némiképp kipróbált dologról van szó.)

SPENÓTOS-KECSKESAJTOS GRILLKANAPÉ BALZSAMOS-MÉZES FRISS EPERREL

hozzávalók

1 bagett

1/4 vaj

2 nagy gerezd fokhagyma

300g friss spenót

pici só

pici citromlé

20dkg érett kecske-camembert

frissen őrölt bors

20dkg friss eper

2ek balzsamecet

2ek méz

díszítéshez balzsamkrém és tökmagolaj

A sütőt grill üzemmódban bekapcsolom, a tűzhelyen pedig egy serpenyőnek közepes lángon alágyújtok, dobom is bele vajat. A fokhagymát megpucolom, belereszelem a vajba. A spenótot megmosom, megszárítom, szárastól egyben adom a fokhagymás vajhoz pici só és citromlé kíséretében, alaposan összeforgatom, és addig párolom, hogy épp csak összeessen. A bagettet közben hosszában és keresztben elvágom, hogy négy csónakot kapjak, amin aztán elosztom a spenótot, a kenyereket a szeletelt sajttal megkoronázom, borsozom, és tolom is be a sütőbe 10 percre, vagy amíg a sajt meg nem pirul. Közben az epreket megmosom, kicsumázom, és egy késsel durvára darabolom. Amikor a kenyerek elkészültek, tálra teszem őket, ráhalmozom a forró kanapékra a hideg epret, megcsurgatom a mézzel, megspriccelem a balzsamecettel, és ízlés szerint díszítem. Ideális vendégváró.

Éva

Végrevégrevégrevégrevégreeeee!!! - 1. felvonás

Végre, hogy amikor kimegyek a piacra, elég egy flip-flop, egy póló és egy farmer. (Bár a mostani időjárást elnézve elég távolinak tűnik az a hétvégi nyár!) Végre, hogy nem mindenféle gyökérzöldséggel és almával, meg magokkal telik csak a kocsim, de megszakadhatok az újhagymától, a rebarbarától, a retektől, az epertől, a spenóttól, a gombától, a paradicsomtól, és semmilyen hordozóeszköz űrtartalma nem elég - mindig tudok még pakolni. Végre, hogy színekben pompázik újra a piac, a hűtőm, a tányérjaink a szezonális finomságoktól. Végre, végre, végre, hogy megint alkothatok az üde tavasz, kora nyár telt, hazai termésű ízeiből! Hogy én ezt mennyire vártam!

...Meg azt is nagyon vártam, hogy a szombati piacozásból hazaérve a táskámban lapuló, vagy 20cm átmérőjű shitake gombából, a frissen felfedezett, leírhatatlan ízélményt jelentő camembert-jellegű, csípősre érett, lágy kecskesajtból, a spenótból, az eperből, a rebarbarából alkossak valamit. Az ötletek még ott helyben megfogantak, első körben csak egy jófajta kézműves bagettet kellett beszereznem. Itthon neki is láttam a kigondolt finomságoknak két felvonásban.

SZEZÁMOLAJAS GRILLEZETT SHITAKE GOMBÁN SPENÓTTAL ÉS KÖRTÉVEL SÜLT MÉZES KECSKE-CAMEMBERT

hozzávalók

egy óriás shitake gomba (az enyém majd 300g volt... de több kicsivel is meg lehet oldani a feladatot)

só

2ek szezámolaj

1/4 vaj

1 nagy gerezd fokhagyma

250g friss spenót

pici citromlé

1 körte

10dkg kecske-camembert

frissen őrölt bors

1ek méz

kísérőnek bagett

A fogás szokás szerint párperces, szinte pucolásmentes, rusztikusan ripsz-ropsz.

A vasserpenyő (faszénen is lehet) alá bedurrantok maxlángon, egy másik serpenyő alatt közepes lángot gyújtok, a vajat bele is dobom rögtön, és még a sütőt is beizzítom grill üzemmódban.

A gombát megmosom, jól megtörölgetem, mindkét oldalát besózom, és bekenem a szezámolajjal. Mehet a vasrácsra grilleződni. A fokhagymát megpucolom (ez az egyetlen), és a vajba reszelem. A spenótot megmosom, megszárítom, szárastól, mindenestől a fokhagyma után küldöm, összeforgatom a vajjal, pici citromlevet csöpögtetek rá, és csak addig párolom, hogy épp összeessen. Közben a gombát fordítom oda is, vissza is, hogy szépen beleégjenek a rácsnyomok. A tüzet minden alatt elzárom, és a készre grillezett gombát "hanyatt" egy tűzálló tálba teszem, az ernyedt spenótleveleket rápakolom. A körtét kimagozom, nem hámozom, csak vékony cikkekre szelem, és elrendezem a spenót tetején. Végül a sajtot felszeletelem, és beborítom vele a zöldségrakottast. Mehet a sütőbe 10 percre, vagy amíg a sajt meg nem pirul.

Forrón tálalom pici mézet csurgatva a sajt tetejére, frissen sült bagettel.

Éva

Vega quiche lorraine

Akit a cím összezavart, annak itt a gyorstalpaló: a quiche lorraine a falusi francia konyha egyik legismertebb fogása (bár az angolok is magukénak követelik). Egyszerű pitetészta szalonnával, esetleg sajttal és hagymával. Tökéletes kombó. Quiche-t ("kis") már mutattunk itt a blogon, itt egy húsmentes változat, időnyerés céljából pedig konyhakész levelestésztát használtunk.

A recept ihletője a Goodfood, Meli azonban kicsit változtatott rajta.

HÚSMENTES QUICHE LORRAINE

kell hozzá:

egy póréhagyma

(konyhakész) leveles tészta

20 dkg kecskesajt

két marék dió (kb 5 dkg)

kakukkfű

olívaolaj

A sütőt melegítsd elő 200 °C-ra. A póréhagymát karikázd fel, nem forró olívaolajon párold puhára (ne égjen meg), sózd, borsozd. A leveles tésztát terítsd ki a sütőpapírral bélelt tepsire (ha a tészta eleve ebbe van tekerve, ezt a lépést megúszod), majd rendezgesd el rajta a hagymár, morzsold rá a kecskesajtot és hintsd meg az aprított dióval és kakukkfűvel. Sózni-borsozni ér, pár löttyintés olívaolaj is belefér. Finomra aprított friss chilli sem árt neki. 15-20 perc alatt sül készre.

Ádám

Ez nem is egy igazi nap!

Lola lányom nem egy beteges fajta. 5 éve ellenére az idei őszt megelőzően másfél évig még egy meghűlése sem volt. Aztán valami történt. Nyilván belejátszik a kistestvér születése révén a felfokozott izgalmi, azaz stresszes állapot is abba, hogy gyengébb az ellenállóképessége, meg itt van ez a télnek nem nevezhető, sokpluszos, nyirkos időjárás, no, meg a tény, hogy mostanra egy kicsit elfáradtam a terhesség, a baba, a háztartás, a munka, az év végi Ünnepek és egyéb okán, és sokszor engedtem az asztlanál, hogy ne annyit, meg ne mindenből, ha nem akarta, és persze ebben a szezonban a süteményből is bőven kijutott. Az időjárás ellen nem tudunk mit tenni, a kistesót sem cserénénk el malacért. Az egyetlen terület, ahol felelősséget vállalhatunk az immunrendszer erősítéséért a fent felsoroltak közül, az az étkezés. Egyértelműen látszik, hogy ha belazázom az odafigyelést és a következetességet, hagyom a pronto tészta- és kenyéralapú ételeket elárasztani az étrendünket, és az édességek terén is a megszokott mértéken túl engedek, azaz egy átlag gyerek átlagétrendjére hagyom visszaminősülni az én gyerekem étrendjét, akkor az immunitása is pont olyan lesz, mint egy átlagos óvodásé: minden második héten bekap valamit, amiből ha nem áll talpra úgy, ahogy kell, masszív erőnléttel, akkor egyik baj követi a másikat. Jelenleg egy tüdőgyulladás fejelte meg a korábbi, teljesen még ki nem hevert megfázást annak minden velejárójával, mint a 39.6-os láz, óránkénti éjjeli lázmérések, kúpok, állandó fájdalmas, ugatós köhögés, antibiotikum, és így tovább, mindez a négy fal közé bezárva. (Neeeem, levertség még véletlenül sem, ellenkezőleg! Közel 40 fokos lázzal is a fejünkön pörgünk!)

Életünk talán legrosszabb éjszakáján vagyunk túl. Nem elég, hogy Lola mellett virrasztottunk, a kicsit is most oltották, úgyhogy ő is nyugtalan volt, hőemelkedéssel, de még erre rájött egy telihold plusz Emily Bronte hagyatéka... az Üvöltő Szelek. (Süvöltő Belek - ahogy magyar fakultáción Korinna barátnőmmel az irodalmi klasszikust percekig tartó vinnyogás mellett átkereszteltük.) Talán olyan hajnal 7 felé csendesedett el a ház, ebből adódóan 11-kor indult újra az élet. (Ilyenre is csak a gyerekek előtti időszakból emlélkszem vissza utoljára a megboldogult partihajcsár életemből.) Mire a nap első étkezéséhez jutottunk, már dél volt, úgyhogy arra gondoltam, reggeli helyett ebédet tálalok rögtön. Erre Lola kifakadt, hogy "Ez nem is egy igazi nap, ha nincs reggeli!" Igaza van. Úgyhogy mégis inkább nekiláttam egy könnyed, de tápláló tojásételt elkészíteni, ami talán egy köztes megoldásnak is elmegy. 

KECSKESAJTSZUFLÉ PARADICSOMÁGYON

hozzávalók

1 konzerv paradicsom (én a DM bio paradicsomkonzervjét tartom itthon), de nyáron friss paradicsomszeletekkel is elkészíthető, 6db egész paradicsom kell hozzá

1tk méz

15dkg kenhető kecskesajt

1tk kukoricakeményítő

2 tojássárgája

3 tojásfehérje

1/2tk szárított oregánó

só, frissen őrölt bors

10dkg parmezán sajt

kevés vaj

6 szuflé formát alaposan kivajazok. A paradicsomot kevés sóval, borssal és a mézzel elkeverem, majd elosztom a formák alján. A kecskesajtot a kukoricakeményítővel, a tojássárgákkal valamint az oregánóval krémesre keverem, szintén sózom, borsozom. A sütőt 195 fokra begyújtom. A tojásfehérjét egy fél tk sóval kemény habbá verem, majd óvatos mozdulatokkal beleforgatom a sajtos keverékbe, amit aztán szétosztok a tálkákban. Végezetül mindegyikre parmezánt reszelek, és egy tepsin egyszerre betolom a sütőbe az összes szuflét. 10-12 percig sütöm, amíg szépen megemelkedik és aranybarna lesz. Forrón tálalom, mert a szuflénak megvan az a "hálás" tulajdonsága, hogy adalékok híján hamar összeesik.

Nos, megvolt a reggeli, úgyhogy sikerült így talán megmenteni a napot, hogy mégis igazi legyen. Köszönet érte Josceline Dimbleby-nek és az ő remek receptjének!

Éva

Télen is saláta

Sokan azt gondolják, a saláta egy nyári fogás, télen csak az eltett savanyúság és befőtt (amiben, tegyük hozzá, semmi vitamin, cserébe viszont egy halom haszontalan anyag, mint pl. cukor, a gyári termékekben nem kevés adalék is van) jelenthet megoldást a zöldség-/gyümölcsbevitelre. Téves. Télen számtalan leveles saláta megterem, mint a rukola, az endívia, a radichio, a cékla levele is isteni salátában, és számos zöldség illetve gyümölcs variálható a harsogó zöld/lila levelekkel.

Korábban már posztoltam itt egy őszi körtés-diós rukolasalátát kecskesajtos pirítóssal, illetve egy birsalma-célka salátát szintén rukolával. Most - a változatosság kedvéért :D - a sütőtökkel készítettem egy újfent rukola felhasznlásával készült salátát, t.i. a rukola a maga kicsit mogyorós-diós ízvel kellemesen kiegészíti ezekez az édeskés fogásokat.

SÜTŐTÖKÖS-KÖRTÉS RUKOLASALÁTA JUHARSZIRUPOS KRÉMSAJTTAL, DIÓVAL, MANDARINNAL

hozzávalók

1/4kg sütőtök

1 körte

10dkg rukola

10dkg krémsajt vagy krémes kecskesajt

3-4 ek juharszirup

4-5ek olíva-/tökmagolaj

2-3 marék dió

frissen őrölt bors

Egy párolóedényben felteszek kevés vizet forrni. Közben meghámozom és kimagozom a tököt, centis kockákra vágom, összeforgatom a csillagánizzsal, majd fedő alá beküldöm párolórácson puhulni, de csak addig, hogy még ress maradjon. Ha kész, jeges vízbe dobom, majd lecsöpögtetem, és hagyom a vizet valamelyest elpárologni róla felhasználás előtt. Közben a körtét is meghámozom, szintén centis kockákra darabolom, félreteszem. A sajtot alaposan elkeverem a juharsziruppal, azt is félreteszem. A diót durvára vágom, a salátát megmosom, és jöhet az összeállítás. A salátalevelekkel megágyazok a tálon, elosztom rajta a körte- és tökkockákat valamint a sajtkrémet, megszórom az egészet a dióval, borsot őrölök rá, végül megöntözöm a tökmagolajjal, és magamba lapátolom.

Miután lefotóztam a tálat, és a felén túl voltam, beütött, hogy milyen jó lenne még egy mandarint is belekombinálni. Megtettem. Még jobb lett. Érdemes így is kipróbálni!

Éva

Vasgyúró

Köztudott, hogy a cékla nagy mennyiségű vasat tartalmaz - meg még jó néhány hasznos vitamint, ásványi anyagot, amiről már korábban itt értekeztem röviden. A tök mellett ez a zöldség az, amit pláne így várandósan raklapszám szállítok haza a piacról, egyben ajánlom másnak is. Egy héten legalább egyszer készül belőle valamilyen összeállításban 2l nyers lé (a színét szeretem a legjobban), amit egész nap szürcsölgetek, illetve egyéb finomság. Remélem, ilyen formán nem csak a mama vértezi föl magát a következő vitaminhiányos időszakra, de a baba is egy vasgyúró lesz - már ami az immunitását illeti.

A minap a Miniben Kozma Orsi barátnőm koncertje alatt a külhonba szakadt, de szerencsére gyakran haza látogató Réka bajtársnőm mindenkor felemelő társaságában és állandóan záporozó kérdései mellett is (ezért az "is" szócskáért mit fogok hallgatni!) átszellemülten fogyasztott, zöldfűszeres kecskesajtgolyókkal tálalt sült céklasaláta nyomán született meg az alábbi repró.

SÜLT CÉKLA-BIRSALMA SALÁTA KECSKESAJTTAL, DIÓVAL, RUKOLÁVAL, BALZSAMOS MÁLNAÖNTETTEL

Mint az velem kapcsolatban talán már ismeretes, nem vagyok híve a friss zöldség, gyümölcs intenzív hőkezelésének. Amit lehet, én nyersen fogyasztok. Itt azonban érdemes egy kicsit megdolgozni a hozzávalókat, hogy mind állagban, mind ízben lágyabbak legyenek.

hozzávalók

a sült zöldséghez, gyümölcshöz

2 közepes cékla

só, frissen őrölt bors

2ek olívaolaj

1 birsalma (keményebb körtével helyettesíthető)

1ek juharszirup/méz

1ek szezámolaj (ha nincs, dió- vagy olívaolaj is oké)

a salátához még

10dkg morzsálható natúr kecskesajt

2 marék dió

2 marék rukola

frissen őrölt bors

az öntethez

1ek olívaolaj

1ek balzsamecet esszencia (az édes-krémes)

1ek juharszirup/méz

pár szem fagyasztott málna

A sütőt 180 fokra előmelegítem. A céklát meghámozom, másfél centis kockákra feldarabolom, gyengén sózóm, borsozom, megöntözöm az olajjal, jól összeforgatom, és egy hőálló tárban szétterítem. Hasonlóan járok el a birsalmával, csak azt a szezámolajjal és a juharsziruppal vonom be, majd egy külön tálba teszem. Mindekettőt egyszerre tolom be a sütőbe kb. 30 percre. 

Miután a cékla és a birsalma elkészült, lehűtöm... én reggel csináltam meg őket, majd mentek a hűtőbe, és jó hidegen délben táltaltam a következőképpen.

A cékla- és birsalmakockákat egyenként elosztottam egy tányéron vigyázva, hogy a cékla ne színezzen mást. Ez után szétmorzsoltam a salátán a kecskesajtot, friss borsot őröltem rá, majd a rukolával megszórtam. Az öntetet összekevertem, és megcsurgattam vele a salátát. Végezetül durvára vágott dióval hintettem. Fontos tudni: az egésznek az öntet a lelke!!!

Egyszer kell kipróbálni. Kattanás lesz belőle!

Éva

Mindenből a legjobbat! - 2. felvonás 2 részletben

1. rész

Jól megjártuk! Mármint a Budai Gourmet-t. A második nap már hosszabbra sikeredett, így eseményből, ételből és ismerősből is több fért bele, mint előző este. Ezúttal már a csapatunk kétharmadára kiegészülve, Ádámmal látogattunk ki a helyszínre kis családjaink kíséretében, ahol már vártak minket az ismerős standokon. Kóstoltattak, és mi kóstoltunk rendületlenül. Ilyen jó dolgunk régen nem volt!

Ahogy összegeztük fejben, véletlenszerűen nagyobb részt a vidék ízeinek áldoztuk szombaton: Kistücsök (Balatonszemes), U26+Anyukám mondta (Encs), La Mareda (Győr), Márgál, Sonkamester (Etyek)/Húspatika, Arany Kaviár, Pataki cuki (Érd), Gere-Mandula (Villány), még egy kör Rosenstein és így tovább. A finomabbnál finomabb falatokat a megunhatatlan, őszibarack ízbe hajló Gere Fricivel öblögettük, ezért ha mindenképpen statisztikát akarunk vonni, elmondhatjuk, hogy a DiVino standon fordultunk meg a leggyakrabban. De még mindig van mit kóstolni, így hát természetesen az utolsó napot sem hagyjuk ki. Még vár a Bock, az Aranyszarvas, a Mák, a Pastrami, a Nobu, a Déryné, vissza a Tigrisbe egy mákdesszertre, ezen felül még a WAMP-on is be kell tankolnunk! Arról nem is beszélve, hogy a legkisebb pihenésképpen még szeretne egy kört Kuktanodázni és játszóterezni is a helyszínen azután, hogy széttáncolta a cipőjét a Garami Funky Stuff koncertjén. Becsületére legyen mondva, mindezt amellett, hogy 6 órán át hősies kitartással járta és ette velünk végig a fesztivált, az előző napról már ismerősként üdvözölve az egyes étteremtulajokat, blogger bajtársakat, chefeket és viszont. (Nem kis megdöbbenést váltott ki belőlünk, mikor Ádámot a nyakában Lolával Segal Viktor odakísérte a Déryné cukrászchefjéhez bemutatni, mire a gyerek lazán csak azzal indított: "Szia Feri!" :DDD Jah, hogy a Cukiakadémia! Jah, hogy ők már lespannoltak! Én kérek elnézést!)

KISTÜCSÖK - NO. COMMENT.

Harcsa halászlémártással, kapros darával; Citromos nyúlkolbász medvehagymamustárral

ARANY KAVIÁR - HŰVÖS ELEGANCIA

Melegen füstölt tokhal fekete kenyéren (már ami megmaradt belőle...)

U26 - MEGGYŐZŐ ELSŐ TALÁLKOZÁS

Az óramutató járásával megegyező irányban: Kecskesajt terrine diós házi focacciával; Mezőtúri spárgafőzelék, libamájhab, tökéletes tojás és rukola; Libamell káposztás brickpalacsintával; Köményes malaccsászár, mézes nyári káposzta, paprikazselé és paradicsomhab

ANYUKÁM MONDTA - ...MEG SOKAN MÁSOK MÉG A FESZTIVÁLON

Pacalpörkölt; Focaccia sonkával, bivalymozzarellával, rukolával és koktélparadicsommal

LA MAREDA

Borjú terrine füstölt csülökkel és vargányával, zöldalmás tormakrém, langyos saláta "Czifray"

MÁRGÁL

Epres-rebarbarás túrókrém

SONKAMESTER - A VERHETETLEN

... és még egy érdekesség: a friss halválasztékára méltán büszke METRO vevőakadémia egyszerű, de nagyszerű fogásai (ha már hal!)

Az óramutató járásával megegyező irányban: Gravlax (7 napig marinált nyers lazac) salátával, citromos olívaöntettel; Grillezett old-bay halkolbász sült fokhagymás majonézzel; Grillezett harcsafilé citromos-rozmaringos marinádban; Grillezett teriyaki lazacfilé

Éva

2. rész

A szombati nap több szempontból különös kíváncsiságot váltott ki belőlünk: az aznapi "Blogkóstoló" nevű hepöning mágnensként vonzott a rendezvény fedett csarnokába. Itt a legolvasottabb magyar gasztrobloggerek kínálták saját, profikéhoz mérhető kreációikat az érdeklődőknek. Csak, hogy képet kapjatok a munka mértékéről: Mautner Zsófi és Fűszeres Eszti avatott be a részletekbe, miszerint 300-500 adaggal főztek meg az ételekből. Ez óriási mennyiség, és bár igazi szőröstökű, már-már hivatásos szakácsok Ők, ilyen hatalmas adagokkal még sosem dolgoztak. Évában és bennem ugyanaz a gondolat fogalmazódott meg: ugyan hatalmas megtiszteltetés jelen lenni, meghívást kapni egy ilyen nívójú rendezvényre, azért rendesen fel kell kötni a gatyát, ha a gasztroblogger helyt akar állni.

Az egész napos főzés után is mosolyog Mautner Zsófi, kis csapatunkkal körülvéve (Éva, Lola, Ádám)

Zsófi koreai ihletésű csípős-édes tésztasalátával készült (a csípős az nem kifejezés; majdnem szájzsibbasztó, imádtam)

Eszti észt lencsesóletet rittyentett puliszkával (Évával kétpofára faltuk, közben próbáltuk kitalálni a hozzávalókat). Megismerkedtünk végre Lila Fügével is, aki gyönyörű mini-pavlovákkal készült, de ez már egyszerűen nem fért belénk. Látványra mindenesetre ötös. Vállalom az általánosítás vádját, de kijelentem, hogy a bloggercsajok jófejek.

Fűszeres Esztivel és Lila Fügével

A még magukat képviseltető bloggerek a teljesség igénye nélkül: Horasz, Limara, Dolce Vita, Piszke, Lorien (a teljes lista itt)

Eszti észt lencsesóletje, Limara medvehagymás-paradicsomos bucijai és Csak a puffin málnás cheesecake-brownie-ja

Ha már édességgel zártuk a blogkóstolót, neki is futottunk a hivatásosok által kínált desszerteknek.

A Rosenstein család elképesztő vendégszeretettel fogadott minket, és épp volt szerencsénk elkapni a pillanatot, mikor friss flódni érkezett a standjukra. Én bolondulok a flódniért, nem tudtam és nem is akartam ellenálni a világ egyik legfinomabb süteményének. Nemrég végigszaladtam egy flódnitesztelésen Budapest cukrászataiban, és azt kell mondjam, igazán jót találni nagyon nehéz. Ez külön posztot érdemel, de a tapasztalat az volt, hogy meglepő módon a Szamos flódnija vitte a prímet. Tegnapig meg is őrizte ezt a címet, de a Rosenstein-féle flódni letaszította a trónról: valami mennyei. Szilva- helyett ugyan baracklekvárt használtak, ettől csak még lágyabb volt az összhatás. A receptet persze nem árulták el, egy félmosoly kíséretében azt mondták, hogy legalább tíz, de inkább húsz évre titkosítva vannak a technológiák.

Visszajáró vendégek lettünk a Pataki cukrászda fagylaltozójában is. A gyaníthatóan alapos és bátor kísérletezés következményeképpen tökéletesen megkomponált ízkombinációkkal lehetett találkozni. Nálunk a bodza, a bazsalikomos vanília, a kapros fehércsokoládé és a petrezselymes kiwi győzött, nem győztük kanalazni a főétkezések után. Sőt, között. Mivel szinte kizárólag különleges ízeket vonultattak fel, ezek mindegyike gyorsan fogyni látszott - érdekelne, hogy a szokásos eper-csoki-vanília mellett hogyan fogadja ezeket a nem foodie-közönség.

És ha már a fagyiknál tartunk, meg kell említsük a Gelateria Fragolát is: nem a majdnem hagyományos ízválaszték a meglepő, hanem az, hogy ezeket kizárólag természetes alapanyagokból állítják elő. A pisztácián érezni az olajos mag kissé pörkölt ízét, a gyömbér pedig az általam annyira kedvelt igazi ginger ale csípős-édes világát hozta. Remek.

Éva már írta, de én sem hagyhatom szó nélkül Gere Andi (kísérleti) mesterművét, a Frici gyöngyözőbort. Eddig csak a rosé változatot ismertük, tegnap a fehéret is megszerettük. Előbbi érett őszibarackos illatával, második zöldalmás-citrusos aromájával veszi le az embert a lábáról. Természetesen ezek egyike sem aroma, mindkét esetben az adott szőlőfajta legjobb tulajdonságait hangsúlyozza ki a habzóbor. Andinak személyesen is gratuláltunk, ezt szeretnénk itt is megtenni. A siker talán meggyőzi arról, hogy jövőre (idén) ne csak 9000 palackkal készítsen. :-)

Remek volt a szombatunk, remek társasággal. Az ötösfogatunk a fél fesztivál végigkóstolása után persze rárepült a madárlátta, hazacipelt falatokra - úgy saccolunk, két-három kiló előnyre teszünk szert a hétvégén, főleg deréktájon.

Ádám

Becsavarodtunk

A tésztánál nem sok kénylemesebben és változatosabban elkészíthető fogás létezik. Az időszakosan kipróbált paleolit-diéta előnyeinek megtapasztalása ugyan jelentősen visszavetett a gabonafogyasztásban, és többnyire nem is okoz gondot a kenyér/tészta/rizs mellőzése, de be kell valljam, vannak időszakok, amikor egyszerűen élek-halok értük. Most ez utóbbi priódust élem. ...A családnak meg elképzelhetetlen más időszak, tehát most jól járnak velem.

A tésztáknak minden fajtáját kedvelem. Ha volna rá időm, akkor a megboldogult nagymamámhoz hasonlóan én is minden tésztaételhez házilag gyúrnám az alapanyagot, de jobb híján maradnak a Culiban kapható friss tészták, vagy végső esetben a száraztészták. Egy kis tésztagyorstalpaló azoknak, akik számára az olasz elnevezések közül a spagettin és a macaronin túl az összes többi nem mond semmit.

A leggyakrabban használatos tészták a fussili (csavart tészta), a penne (tollhegytészta), a lasagne (tésztalap), a tagliatelle (fészektészta), a pappardelle (széles metélt), a linguine (keskeny metélt), a cannelloni (hengertészta), a farfalle (masnitészta), a rigatoni (csőtészta), a tortellini és a ravioli (háromszög és négyszög alakú töltött tészták, kvázi derelyék), a gnocchi (krumpligombóc), de ezen felül még létezik több tíz. A masnitészta kivételével én mindegyiket nagyon szeretem. Azt, hogy épp melyiket használom néhol a kedv, néhol a praktikum, esetenként a gyorsaság, máskor a megszokás vagy ép az újítási szándék határozza meg.

A jelen választásomban az a szempont volt a döntő, hogy a tésztához készülő mártás nagyon darabosnak ígérkezett, ilyenkor pedig szerencsés olyan tésztát választani, aminek a vájataiba be tud ékelődni a szósz, hogy így képezzen egységet vele.

PIKÁNS TONHALAS, KECSKESAJTOS FUSSILI SZÁRÍTOTT PARADICSOMMAL

hozzávalók

3ek olívaolaj

1 vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 egész chilipaprika (ha gyerek is eszik belőle, akkor ezt elhagyom, de legalább is ketté szedem a szószt, és a nagyobb részébe utólag keverem bele)

1 doboz paradicsomkonzerv (én a DM-ben kapható Allnatura bio konzervet használom, abból is inkább az egész, mint a darabolt paradicsomot)

2 kisebb vagy egy nagyobb doboz tonhalkonzerv

8 db aszalt paradicsom (olajban eltett)

2ek kapribogyó

2 korong krémes kecskesajt

1ek friss oregánó

1-1tk citromlé és héj

só, friss bors

1/2tk méz

1/4kg száraz fussili

A tésztának felteszem a vizet forrni, forrás után sózom.

Egy serpenyőben az olajat közepes lángon felhevítem, a hagymát kockákra vágom, beleteszem az olajba, és pár perc alatt puhára dinsztelem. A fokhagymát hozzáreszelem, a chilit ollóval belevagdosom (vagy utólag adom a mártáshoz, miután a gyerek/csípőset nem kedvelő családtag vagy vendég adagját elkülönítettem), és egy percig pirítom. A hagymákat felöntöm a paradicsommal, és alaposan elkeverem. A tonhalat lecsöpögtetem, a szárított paradicsomokat vékony csíkokra vágom, a kapribogyót felaprítom, és mindhármat hozzádolgozom a szószhoz. Pár percig rotyogtatom, majd jön az ízesítés a citromlével és -héjjal, mézzel, sóval, borssal és az oregánóval. A legvégén belemorzsolom a kecskesajtot, és elkeverem a mártásban.

A tésztát pár perc alatt fogkeményre főzöm, lecsöpögtetem, és beleforgatom a szószba. Az ételt forrón tálalom minden további hozzáadása nélkül, de aki feltétlen igényli, reszelhet rá némi parmezánforgácsot.

Éva

Homecoming

Az Egyesült Államokban a "hazatérés" ünnepe egy több mint százéves iskolai hagyomány, ami minden év szeptembere-októbere táján, a foci- (amerikai foci-) csapatok visszatérésével egyidejűleg, óriási csinnadratta közepette kerül megrendezésre a középiskolák és főiskolák/egyetemek kampuszain és azok városaiban. Az eredeti tradíció szerint a "véndiákok" hazatérő focicsapata előtt tisztelgett így az egykori iskolájuk. Idővel csupán a régi diákok visszalátogatását üdvözölte a sport- és kulturális rendezvényekkel tarkított, nagy visszhangú eseménnyel az intézmény és annak minden "lakója". Mára, legfőképpen az időzítés miatt, újra szorosan kötődik a futballszezon zárásához a parádé, ahol bált rendeznek, királyt és királynőt is választanak, a szezon alatt elszakadt szerelmek újraölelhetik egymást. Ebből az iskolás évek alatt néhányszor megismétlődő eseményből legalább egy biztosan emlékezetes marad minden amerikai számára egy életen át. Kinek ezért, kinek azért.

Nos, a mi hazatérésünk a többhetes balatoni nyaralásból kevésbé volt konfettis és dobpergéssel teli, ugyanakkor fogadott egy kongó hűtőszekrény, egy jelentősen megtizedelt állományú fagyasztó és egy szokatlanul rendezett lakás. Az éhségjelzés, persze, a legkisebbnél jött menetrendszerűen, és mivel minket nem várt itthon sem ünnepi parádé, sem terülj-terülj, így a mi hazatérési fiesztánk egy kicsit másképp nézett ki, mint az amerikai iskolásoké.

ASZALT ÁFONYÁS CSÍPŐS CSICSERIBORSÓ-SALÁTA KECSKESAJTOS PITÁVAL

Mivel az elutazásunk előtt cél volt a romlandó készletet felélni - ami a nem romlandó koptatásával is jár -, nem sok esélyem maradt a variálásra, adott volt az állandókkal való kombinálás. Hogy miért nem jut ilyenkor sem eszembe rendelni? Az időfaktor rá a magyarázat. Kinyitottam hát a spájznak csúfolt szekrényünket, és felmértem a lehetőségeimet: néhány doboz csicseriborsókonzerv, paradicsomkonzerv, tészták, rizsek, szárított gomák, stb., a fagyasztóban két pita, a zöldfűszereim, néhány zacskó fagyasztott zöldséggel és gyümölccsel a biopiacról, a hűtőben a megbontott zacskó magok, aszaltgyümölcsök, kapribogyó, zölddió, szárított paradicsom, ajóka, tahini, rákpaszta, pesztó, tamarind, fűszerpaszták és társai, egy bontatlan kecskesajt és egy árva lime... a kosárban dió, vörös- és lilahagyma, fokhagyma... meg a tonna szárított fűszer a falon, a tűzhely mellett az olajak, ecetek. A kényszer nagy úr, én pedig a diákéveim alatt némi kreativitással megáldva megtanultam minimálkészletből alkotni. Most is kezdett összeállni a kép egy lilahagymás-ecetes csicseriborsó-zöldbab saláta formájában chilivel, lime-mal, szárított áfonyával kecskesajtos forró pitán tálalva. Ez készült nekem. Lola csak egy egyszerű hummuszt kért.

Hozzávalók

1 doboz csicseriborsó konzerv (mindig tartok egy pár dobozzal itthon)

1 marék zöldbab (ha van friss, az az igazi, nekem pont egy marék fagyasztott volt)

1 lilahagyma (a krumpli, a citrom, a vörös- és foghagyma mellett az abszolút alapkészlet a tárolókosárban)

4ek olívaolaj

1kk fehérborecet

1ek kapribogyó (ebből is van néhány üveg felhalmozva)

1 savanyított zölddió (én a Culinarisban vettem, de el is hagyható)

1 friss piros chilipaprika (a fagyasztóban tárolom, így bármikor hozzáférhető és nem penészedik meg)

3 gerezd fokhagyma

1 lime leve és héja

2ek halszósz vagy szójaszósz (nálam ez is ott áll az olajas és ecetes üvegek mellett, mert keletit is sokat szoktam főzni)

1 marék aszalt vörösáfonya

1ek snidling

frissen őrölt bors

körítésnek kenhető kecskesajt és pita

A babot egy párolóedényben felteszem, és forrásponttól számítva vízgőz fölött 5 perc alatt roppanósra párolom. A pitát kiveszem a fagyasztóból és így, fagyosan a vasserpenyőmre teszem, aminek max lángon alágyújtok. A csicseriborsót lecsöpögtetem, és egy nagy keverőtálba borítom. A lilahagymát félbe vágom, majd vékonyan felszeletelem, és a borsóhoz keverem. A kapribogyót és a zölddiót  péppé darabolom, a chilipaprikát kimagozom, és apró kockákra vágom. Az öntethez az olajat az ecettel, a pépes kapribogyóval és zölddióval, valamint az apróra vágott chilivel elkeverem, belefacsarom a lime levét, belereszelem a héját és a fokhagymát, hozzáadom a hal- vagy szójaszószt, a snidlinget, végül borsot őrlök bele. Ennyi idő alatt a zöldbab is elkészült. Míg a salátát összeállítom, fordítok egyet a pitán, és elzárom alatta a lángot (a vasserpenyő még sokáig tartja a hőt). A hagymás csicseriborsóhoz hozzáteszem a zöldbabot és az aszalt áfonyát, az öntetből ízlés szerint kanalazok hozzá, és alaposan összeforgatom. A pitát egy tányérra teszem, megkenem kecskesajttal, és ráhalmozom a salátát. De ha zsebes pitám van, a salátával meg is tölthetem. Melegen fogyasztom egy kevés lime-mal még megöntözve.

Nekem megért egy misét.

Éva

Lánybúcsú

Tegnap egy halom kajával felpakolva Kozma Orsi barátnőm lánybúcsújába menet csináltam egy számvetést. Azt próbáltam összeszedni, hogy ez hanyadik lánybúcsú, amin megfordulok. Kerestem, kutattam az emlékezetemben, de egynél nem jutottam tovább. (Na, jó, egy már volt korábban, amit kihagytam, így effektíve ez tényleg az első, de ez a szám kettőnek is kevés.) Tanakodtam az okokat firtatva, és rá kellett jöjjek, hogy az én környezetemben - ez, talán lehet mondani, hogy mostanság általánosságban is így van - nem igazán "hajtják igába a fejüket" a lányok. Az én barátnőimnek ez lenne a függetlenségi nyilatkozata? Vagy ez nálunk generációs sajátosság? Nem tudom. Mindenesetre tény, hogy én az életem 35 éve alatt most először gyűltem ilyen céllal.

A terv az volt, hogy ha már lealjasítjuk ezt a törékeny tündért, akkor ezt ne ország-világ szeme láttára tegyük, úgyhogy maradtunk otthoni környezetben. Mindenki hozta, amit tudott: kaját, piát, ajándékot, jó hangulatot. Jómagam reggel még Kapolcson ébredtem, és mivel a napi turnéba még Győr is be volt kalkulálva, sejtésem sem volt, hogy hogy fogok a beígért kajáimmal időben megérkezni a partira.

A napom gyakorlatilag lóhalálában telt, így - látva az idő szűkét most is, mint általában - ismét olyasvalamikkel kellett készülnöm, ami pikk-pakk megvan. Orsi húga kívánságára a gyereknapi menüsorból rántottam elő egy-két kedvencet, mint a citromos-rozmaringos csirke, vagy a tabbouleh illetve a grill zöldséges kuszkusz, de villantottam egy, a blog szempontjából újjal is, ami receptet még a Fingerfood könyvemből (természetesen a Nélkülözhetetlen sorozatból) sajátítottam el évekkel ezelőtt.

KAKUKKFÜVES KECSKESAJT-ALMAFALATOK LEVELESTÉSZTÁN

Hozzávalók

1 levelestészta

1 alma

1 csomag szeletelhető kecskesajt (tehát nem a kenhető fajtája)

5-6 szál friss kakukkfű

2ek olívaolaj

frissen őrölt bors

A műveletsor rém egyszerű. A sütőt 180 fokra előmelegítem. A levelestésztát kiterítem, és 5x5 centis kockákra vágom. Egy sütőpapírral megágyazok a falatoknak egy tepsin, és a tésztakockákat átpakolgatom rá, fél-fél centi távolságra egymástól. A sajtot és az almát feszeletelem, majd minden tésztakockára teszek egy szeletet a sajtból azt 2-3 szelet, legyezőszerűen elhelyezett almával megtornyozva. Végül pár csepp olívaolajjal megöntözöm mindegyik kockát, meghintem a friss kakukkfűvel, és tekerek rá borsot. 30 percet sütöm a falatokat, vagy addig, hogy a tésztájuk megpiruljon.

Melegen is, hidegen is nagyszerű vendégváró. A lányok körében mindenesetre nagy sikere volt.

Éva