Mert hogy borúból most bőven kijut nekünk, ha kinézünk az ablakon. Ilyen drámai időjárási viszonyok mellett az ember nem igazán kívánkozik ki a négy fal közül - a kezét, lábát és a lelkét melegíti. Ki ezzel, ki azzal. Én nem vagyok egy édességmániás, de ilyen szomorkás időben még én is rá-ráfanyalodom egy kis édes búfelejtésre - de csak valami igazán különlegesre -, ráadásul a családfő is távol, úgyhogy Lolával (a lányom) ma csajos napot tartottunk szépségkúrával, ruhapróbálgatással és persze sütisütéssel.
KESUDIÓS, MÉZES MERINGUE-TORTA
Ez a torta az egyik legelső szakácskönyveim egyikéből származik. Amikor a "The Essential Asian Cookbook" először német nyelven a kezembe került, teljesen elaléltam tőle. Egy évbe telt, mire angolul egyáltalán be tudtam szerezni. Diadalittasan rongyoltam ki vele egy oxfordi könyvesboltból 2000 nyarán. A sok közös élmény mellett, amit a főiskolás barátokkal ott gólyatábor keretében megéltem, ez volt a másik dolog, ami miatt érdemes volt kiutazni. ...Hát persze, hogy pár év múlva megjelent magyarul szinte a teljes "The Essential..." sorozat. Mindenesetre ez egy remekül megalkotott recept- és könyvgyűjtemény. Itthon "A Nélkülözhetetlen..." jelzővel fut, és számos kötete kapható a vegetáriánustól a tésztákon, desszerteken át az itt használt ázsiaiig.
"Na, jó, jó, ez mind remek, de mi az a meringue?" ...ugye?
Az egyik legenda úgy tartja, hogy egy Gasparini nevű olasz szakács találmánya, aki a svájci Meiringenben élt - innen az elnevezés -, de "Wiki" szerint a meringue nevet elsőként François Massialot, francia szakács jegyezte az 1692-ben megjelent könyvében. Mindennemű édesített tojáshabból készült desszertet sorolnak a meringue kategóriába, megkülönböztetve az olasz, a francia és a svájci meringue-eket attól függően, hogy cukorral vagy cukorsziruppal készül, és sül a sütőben ropogóssá, vagy épp hőfelhasználás mellett verik kemény habbá... Az egyik legismertebb meringue a Pavlova torta. (Engem meglepett, hogy a madártej gőzölt tojáshabja is egyfajta megringue-nek tekintendő.)
A receptet természetesen a saját, egészségtudatos szemléletem szerint itt-ott átvariáltam a hozzávalók tekintetében, de összességében az eredeti leírás mentén készítem.
Hozzávalók
A tortalapokhoz:
300g kesudió
8 tojásfehérje
csipet só
375g méz (de lehet nádcukorral is, ahogy az eredeti receptben szerepel)
2tk vaníliaesszencia (nem összekeverendő az aromával!)
2tk fehérborecet
A töltelékekhez:
250g puha, sózatlan vaj
125g méz
4ek Baileys (eredetileg Créme de Cacao nevű, szintén tejszínes, alkoholos ital van a recpetben, én ezt ezzel helyettesítem, és bevált, de lehet egyéb más könnyű likőrökkel is próbálkozni, mint kávé, dió, stb.)
500ml jól lehűtött habtejszín
1ek narancslikőr (Cointreau vagy Grand Manier)
2tk vaníliaesszencia
min. 70% kakaótartalmú csoki valamint kevés kakaópor a díszítéshez
A sütőt bekapcsolom, 180 fokra állítom. Első lépcsőben a meringue-eket készítem el. Ehhez egy tepsibe beleszórom a kesudiót, és 5 percig, amíg arany színűvé nem válik, sütőben pirítom, de vigyázok, hogy oda ne égjen. Kiveszem, és mikor kihűlt, gépben apróra darálom, félreteszem. A sütő hőmérsékletét visszaveszem 150 fokra. 4 nagy tepsire lesz szükségem, sütőpapírra és sütőfóliára (csak sütőpapírhoz hozzáragad a meringue - tapasztalat). A papírokat a tepsik méretére vágom, mindegyikre egy-egy 21cm-es kört rajzolok (egyszerűen fogok egy standard tortaformát és ceruzával körberajzolom), majd ráfektetem az átlátszó sütőfóliákat/-zacskókat a papírokra. A technikaóráról itt kicsöngettek. A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, majd kis adagonként csorgatva hozzá a mézet folytatom a habosítást, amíg a tojáshab sűrű és fényes lesz. Egy fémkanállal óvatosan beleforgatom a vaníliát, az ecetet és a porított kesudiót. A négy tepsi most újra szerephez jut: négyfelé adagolom a diós tojáshabot a sütőfóliákra, és a megrajzolt körökön belül maradva egyenletesen szétterítem őket szabályos körformákra. 45 perc alatt ropogósra sütöm, majd nyitott sütőajtó mellett hagyom kihűlni a meringue-eket.
A töltelékhez a vajat a mézzel és a likőrrel könnyű krémmé habosítom (vigyázva, hogy ne verjem túl, mert kicsapódik a tejszín a vajból, és bár ízre nem lesz más, de látványra nem szép), majd félreteszem. A jól lehűtött tejszínt a narancslikőrrel és a vaníliával együtt, ha géppel, akkor lassú fordulattal, vagy kézzel habbá verem (itt is vigyázok, hogy ne vigyem túlzásba, mert szintén kicsapódhat.)
A torta összeállításához egy tortatálra ráteszek egy meringue-lapot, azt vékonyan megkenem a vajas krém felével. Arra egy második meringue-et teszek, és rá a narancslikőrös tejszínhab felét. Majd újabb meringue következik és a Baileys-es krém másik fele, végül az utolsó meringue és a tejszínhab másik fele.
Díszítésül kakaóporral szórom meg a művemet, és krumplihámozóval csokit forgácsolok rá.
Nagy kihívásnak tűnik? Pedig nehéz elrontani. Az ájuldozó vendégek felmosására pedig érdemes egy elsősegélykészletet beizzítani a desszertesvillák mellé.
Éva
...Még egy ok, amiért ezt és itt és most: a lenti ínyencséget az Édesanyám édességimádó legkedvesebb barátnője, Borika 60. születésnapjára csináltam utoljára. A sokkoló élményt, hogy a mindkorábbi közül a legszebben sikerült torta milyen körülmények között és hány darabban érkezett meg mindössze három sarok távolságra, azt ez után a felvezetés után, azt gondolom, nem kell részleteznem (ugye, Édesanya, Édasapa? :D), mindenesetre így is nagy sikert aratott. Ma Borikával futólag találkoztam, de a rohanás közepette nem mulasztotta el odabiggyeszteni a szakács számára legnagyobb elismerést jelentő mondatot: "Évi, a múltkori tortának megkaphatnám a receptjét?" Ilyenkor én mindig tíz centivel a föld fölött vagyok, mert tudom, hogy ízlett... pláne ilyen időtávban! De ma már csak lazán a honlapcímet vetettem egy papírra megkönnyebbüléstől derült arccal, ami hallelúja már Dorci bemutatkozójában felcsendül: nem kell már leírnom, majd újra és újra leírnom. Mert van egy blogunk. És így közkinccsé tehetem. Nos, teszem is! Használd egészséggel, Borika, még 60 évig! És Ti is, keves Olvasók! De jó, hogy van egy blogunk!
csütörtök, május 3, 2012 at 9:29 | 
