Energiabomba

Nem vacsorázott. A szülinapi köszöntésből hazafelé jövet elaludt. Pedig most nagyon növőben van - havi 1cm. Jól is eszik mostanában. Mindent eszik, mennyiségeket. Kicsattan az egészségtől, a ruhái "mennek össze" rajta. A mi kicsi Lolánk már nem is olyan kicsi többé, és csak egyre nagyobb lesz. Lehet, hogy a kis tudatalattija alkatilag is készíti föl az iskolás életre. Nyúlik, erősödik látványosan. Ehhez pedig kell a kalória, a hasznos kalória, a vitamin. Persze farkaséhesen ébredt. A hűtő meg a hét végére kiürült. Valami táplálólt, egyben laktatót akartam. Se banán, se zabtej, se aszaltgyümölcsös rizstöret, se fahéj... mindent elfőztem, felhasználtam. Hohó! Kókusztej! Hohó! Mézeskalács fűszerkeverék! Hohó! Mazsola! Hohó! Mandula! Na, gyerünk!

TEJBEGRÍZ DE LUX: KÓKUSZTEJBEN MAZSOLÁVAL, KÓKUSSZAL FŐTT MÉZES SÜTI ÍZŰ FRISS ALMÁS, MANDULÁS TEJBEGRÍZ

hozzávalók

4dl kókusztej (DM Alnatura)

3ek teljeskiőrlésű búzadara

2ek kókuszpehely

1 marék mazsola

2ek méz

1ek vaníliaesszencia

1/2 alma

1ek mézeskalács fűszerkeverék

1 marék mandula

díszítésnek zab- és kókuszpehely

A kókusztejet felmelegítem, beleteszem a grízt és a kókuszpelyhet, és egy habverővel addig kevergetem, amíg sűrű kása nem lesz belőle. Ekkor leveszem a tűzről, hozzáadom a mazsolát, 1/2dl vizet, a mézet, a vaníliaaromát, és alaposan elkeverem. A méztől sokat fog hígulni a massza. Végül egy nagylyukú reszelőn belereszelem a grízbe az almát héjastól, majd durvára vágom a mandulát, azt is hozzákeverem a fűszerkeverékkel együtt, tálakba szedem, és a zabpehellyell, kókuszpehellyel, esetleg a maradék manduladarabokkal díszítem. (Ha van otthon banán, az is beletörhető, remekül fog menni hozzá.)

Apa szerint a legjobb tejbegríz volt, amit valaha evett. (Nem. Nem paleo.)

Éva

Tápláló reggeli

Mostanában nehezen ébred a család. Talán a tavaszi fáradtság, talán a tudat, hogy ősztől nincs mese, kelni kell, mert a sulis élet mellett már nem lehet lustálkodni. Mindenesetre gyakrabban adódik mostanában, hogy a reggeliket "sékelem". Ezt aztán könnyen egy kis üvegbe töltöm, amit a poronty és apukája magával vihet az útra, és érkezésig elszopogathat anélkül, hogy összemorzsázna, -maszatolna mindent. Nem. Az, hogy nem reggelizünk, nem opció. Ha mi, szülők, hanyagok is voltunk magunkkal szemben e témában az elmúlt években, hál' Istennek Lolát sikerült annyira hozzászoktatni, hogy reggeli nélkül nem indulhat el a nap, és ő ennek rendje módja szerint követeli is minden ébredés után a maga jussát, ami többnyire szezonális gyümölccsel, mézzel, joghurttal zabpehellyel és mandulával készült müzli, máskor tojásétel, vagy valmilyen kence rozspirítóssal, friss narancslé kíséretében, esetenként pedig "csak" egy tartalmas ital. (A reggeli tippjeinket egyébként itt találod, kedves Olvasó.)

A tegnap reggeli spontán kreálmányom nagy sikert aratott. Apa szerint eddig ez volt a leg az összes shake-em közül.

VANÍLIÁS-KESUDIÓS KÓKUSZ-SHAKE

hozzávalók

2dl kókusztej (én a DM-ben veszem a teljesen adalékmentes Alnatura bio kókusztejet egész jó áron) - kihagyható egyébként, lehet simán zabtejjel csinálni

2dl zabtej (szintén Alnatura)

1ek méz/nyírfacukor

1 banán

1ek vaníliaesszencia vagy egy rúd vanília kikapart magja

10dkg kesudió (igény szerint felhasználás előtt egy picit meg lehet pirítani szárazon serpenyőben)

3ek kókuszreszelék

Bizonyára nem találnád ki, kedves Olvasó, de az összes hozzávalót ismételten egy turmixgépbe borítom, és 1-2 perc alatt krémesre összeturmixolom. :)

Nagy melegben jeget is ér beleturmixolni a shake-be. Ezen felül igény szerint lehet az ízeket tovább turbózni gyümölccsel: ha az egzotikus vonalon szeretnék maradni, akkor jelen kombónak jót tesz a mangó és/vagy az ananász, egyéb iránt a mostanában beérő eper/málna/meggy/ribizli és társaik remek kiegészítője lehet ennek a reggeli villámfogásnak. Díszíthetem végül kókuszreszelékkel vagy kevés tört kesuval a poharakat, ha abban kínálom, csinálhatok mellé vaníliarúdból szívószálat... ahogy tetszik.

Éva

Ez is paleo?

Szerénytelenül mondhatom, a paleolit konyhai bűvészkedést már-már tökélyre fejlesztettem. Három hónapja tart Jocinál az őrület, és ez nem kis kihívás elé állít engem nap mint nap, hisz ahhoz, hogy érdemben támogatni tudjam az elszántságát, nem elég, hogy paleo, amit készítek, de ízletes és nem utolsósorban változatos ételekkel kell előállnom. Saját tapasztalat, hogy az unalom komolyan be tud tenni a kitartásnak. Mindenesetre ez az időszak számomra is előnyös, hiszen akarva-akaratlanul fejlődöm.

Pár éve még sütni sem igazán tudtam. Ma már kotta nélkül állok neki újabb és újabb süteményeknek, ami ráadásul paleo, nem tudva, hogy milyen lesz a végeredmény ízét, de leginkább állagát tekintve. A hibaarány mostanában zéró. Pattognak ki a fejemből az ízkombinációk, és legtöbbször csak úgy nekiállok kútfőből összekotyvasztani egy-egy tésztát. A hozzávalók mennyiségét jegyzetelem, egyrészt, hogy itt meg tudjam majd osztani, ha jól sikerült az alkotás, ha pedig nem, akkor tudjam, hogy milyen irányban kell majd tologatni az arányokon. 

Ez a kis süti egy piknikre készült, amire egy kedves ismerőst és a kislányát invitáltam egy napsütéses hétköznpon a "kacsás tóhoz". Nem volt sok időm totojázni, de kipróbált receptből is nálam elég egy étkezésnél egy (jelen esetben ez a kesudiós perzsa csirkenyárs volt az, pitával és lime-mal), úgyhogy találomra előkaptam néhány tojást "asszem, ennyi elég lesz" alapon, párféle magot és aszalványt a készletből, és a hús ízvilágához passzoló keleti fűszereket. Arra is figyelmtem, hogy paleo legyen, hogy ha marad, az itthoniak számára is kivétel nélkül fogyasztható legyen. Nagyjábóli marokmennyiségekkel számoltam a hozzávalóknál, úgy érzésre. Bejött.

FÜGEKOCKA

hozzávalók

4 tojás

pici só

150g nyírfacukor

1-1 marék puha aszalt füge és mazsola

1-1 marék sózatlan mandula, kesudió és pisztácia

2 marék kókuszreszelék

1 csipet sáfrány

1tk sütőpor

1tk őrölt kardamom (elhagyható)

1ek narancsvirágvíz és/vagy rózsavíz (elhagyható)

A sütőt 160 fokra állítom. Az aszalványokat és a magokat a fűszerekkel és a sütőporral együtt egy robotgépben finomra őrlöm. A tojást kettéválasztom, a sárgáját a cukorral fehéredésig verem, majd a fűszeres fügés magkeveréket beleforgatom. Végül a tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, egy spatulával óvatosan hozzádolgozom a többi hozzávalóhoz, egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm a masszát, és 30-40 percre betolom a sütőbe. (Igazából nem néztem az időt, úgyhogy nem tudom, pontosan mennyi ideig sült, de a tűpróba itt is segít.)

Tálalához a kihűlt tésztát kockákra vágom. Magában, vagy friss gyümölccsel, estleg valamilyen krémmel tálalom. Mi csak szólóban fogyasztottuk. 

Este, miután a vacsorát követően Joci vagy 5-öt betermelt belőle, csodálkozva kérdezte, hogy "Ez is paleo?" Az. Miért, akkor nem lehetne ilyen finom?!

Éva

Inspiráció

Az inspiráció érdekes kérdéskör az alkotásban. Nyilván addig lehet annak hívni, amíg az is, magyarul hagyom, hogy egyes élmények, vagy épp mások művészete, konkrét alkotásai hassanak rám, és előhívjanak belőlem egy sokadik produktumot. Amikor azonban utóbbi által isnpirálódom, fontos, hogy megjelöljem azt az alkotást és/vagy alkotót, ahonnan az ihlet elindult. Ha nem teszem, plágiummal vádolhatnak joggal. Ez a téma sajnos a gasztrobolg világában is egyre érzékenyebb téma, ezért én mindenkor görcsösen ügyelek arra, hogy megemlítsem az emléket, a helyet, az embert, az élményt, a művet, ami eindított bennem valamit, és ami által én is létrehoztam valamit. Nem mindenkor tudja már az ember felidézni, hogy egy-egy íztársítás konkrétan milyen korábbi élményhez kötődik, de igyekezni kell tisztázni magunkat, nahogy vád érjen, mint sokakat ezekben a körökben megalapozatlanul vagy épp ne adj Isten megalapozottan!

MANDULATEJBŐL KÉSZÜLT SÜTŐTÖKÖS-KÓKUSZOS TEJBERIZS

Néhány hete volt, hogy Á la carte Kriszti feltett egy tökös tejberizst, amibe azonnal beleszerettem. Fogadkoztam is, hogy megcsinálom, amiből az lett, hogy hetekig húztam, halasztottam - valahogy sosem alakult úgy. Mostanáig. A laptopom és a telefonom valahol a lakás másik pontján, így az eredetire nem volt alkalmam ránézni, de arra emélkeztem, hogy tök is volt benne, meg rizs is... és nyilván tej. Ez lett az én verzióm. (Háhhhh! Most, hogy rákerestem, hogy be tudjam linkelni, látom, hogy az övében is volt kókusz - erre nem is emlékeztem. Egyre járhat az agyunk! :) )

hozzávalók

1/2l mandulatej

2 marék hosszúszemű rizs

1 kicsi sütőtök

4ek nyírfacukor

1/2tk őrölt fahéj

1/2tk őrölt kardamom

2ek kókuszreszelék

díszítéshez juharszirup, kókuszreszelék és durvára vágott mandula

A tejet egy edényben a rizzsel, a cukorral és a fűszerekkel felteszem főni alkalmankénti kevergetés mellett. Amíg a tejberizs fő, meghámozom, kimagozom, és centis darabokra vágom a tököt. Amikor már fogkemény a rizs, hozzáadom a tököt, és puhulásig főzöm. Tálaláshoz egyszerűen tálba is merhetem, megöntözöm ajuharsziruppal és meghintem a kókusszal, mandulával - én variáltam vele egy sort egy kiolajozott körformával.

Kicsit sokáig tart elkészíteni, ezért inkább hétvégi reggelinek ajánlom.

Éva

Durr bele bumm

Valahogy így álltam neki a szombat esti desszert elkészítésének. Vacsoravendégeket vártunk. A szívünknek nagyon kedves vacsoravendégeket, akiknek ráadásul demonstraíve beígértünk egy teljes paleolit menüt. Ez a főzés során folyamatosan alakuló tervek szerint a következőkből állt: téli fűszerezésű kókusztejes céklakrémleves aszalt cigánymeggyel (itt most egész fűszerekkel csináltam egy alaplevet vaníliával kiegészítve, abban főztem meg a céklát, pürésítettem, majd ízesítettem a kókusztejjel, sima balzsamecettel és nyírfacukorral, utána ment bele az aszaltmeggy- spenótlevéllel kínáltam), csillagánizskéregben sült szűzérme (itt is változtattam kicsit: a pác simán olívaolaj, balzsamecet, só, szegfűbors és csillagánizs volt) mandarinos sütőtökpürével (itt annyi különbség volt a belinkkelt recepthez képest, hogy 600g tököt pároltam sima víz fölött, pürésítettem, majd ahhoz adtam 1 egész mandarin levét és reszelt héját valamint 1-1ek juharszirupot és narancsvirágvizet... nekem ez volt a teljes menü csúcspontja), spenótpesztóval (spenót, tökmagolaj, fokhagyma, mandula, parmezán, só, bors pépesítve) és céklachipsszel (olajban kisütött céklatallérok). Többek ez utóbbi kettőért voltak oda... természetesen a leves után és a hús mellett. :D

Mint látszik, a saját receptjeimet sem csinálom szinte soha kétszer egyformán. A desszertnél viszont komoly bajban voltam. Lévén hogy szinte az egész menü kipróbált, korábban megalkozott elemekből állt, szerettem volna valami újat is. Az a fránya alkotóvágy! Ebben csak az a rizikós, hogy a sütik esetében nem hátrány, ha megsül, nem esik össze, nem folyik szét, van a tésztának, a krémnek konzisztenciája. Itt pedig az arányok döntőek - ha az egsz menü egy komplett kísérleti konyha lenne, az is kevésbé volna kockázatos, mint ha egyedül a desszert nem kipróbált recept. De fejest ugrottam bele. Bátor vállalkozás volt kútfőből süteményt alkotnom, de most az egyszer megállta a helyét a mondás, hogy aki mer az nyer. Asszem, a szerencse mellém szegődött. Azért nem biztos, hogy gyakran fogok vendégségnek hazárdírozni.

SÁFRÁNYOS MANDULATORTA FEHÉRCSOKIS KÓKUSZKRÉMMEL ÉS PISZTÁCIÁVAL

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

5ek nyírfacukor

175g mandulaliszt (ez tulajdonképpen porított mandula - Culinaris)

1kk sütőpor

1kk szódabikarbóna

csipet só

1 csipet sáfrány

a krémhez

400ml kókusztej kb. 200ml-nyi zsíros fele (DM)

200g kókuszkrém vagy kókuszzsír (Culinaris)

100g fehércsokoládé (nyírfacukorral készült - Culinaris)

75g mandulaliszt

50g nyírfacukor

1 marék blansírozott mandula

200g nyírfacukorral készült marcipán (én a biopiacon veszem a Régimódi mandulásnál - 50% mandula, 50% nyírfacukor)

a díszítéshez

5ek kókuszreszelék

100g tisztított, sózatlan pisztácia (Culinaris)

A sütőt 180 fokra beállítom. A tojást kettéválasztom, a sárgáját a nyírfacukorral fehéredésig verem, majd hozzádolgozom a mandulalisztet, a sütőport és a szódabikarbónát. A fehérjét is a csipet sóval kemény habbá verem, majd három részletben a sáfránnyal együtt óvatosan hozzáforgatom a cukros, mandulalisztes tojássárgájához. Egy kiolajozott kicsi tortaformába öntöm a masszát, és 40 percre beteszem sülni. Tűpróbával ellenőrzöm. Akkor van kész, ha a fapálcát szárazon tudom kihúzni a tésztából. Nyitott sütőajtó mellett hagyom a tésztát kihűni.

Amíg a tészta sül, elkészítem a krémet. Ehhez a kókusztej zsíros részét egy tejforraló edénybe teszem (nem rázomfel a kókusztejet, hanem felnyitom, és a krémes fölső felét belekanalazom az edénybe - a megmaradt vizes alsó feléből csinálahtok egy smoothiet, egy koktélt, egy shake-et, adhatom leveshez, de csinálhatok belőle salátaöntetet is akár...). Hozzáadom a kókuszzsírt/kókuszkrémet, a fehércsokit, a nyírfacukrot, és olvadásig kevergetem. A mandulaliszttel folyamatos keverés mellett besűrítem, majd alaposan lehűtöm.

A torta összeállításához először ketté vágom a tésztát, hogy két lapot kapjak. A marcipánból golyót gyúrok, lelapítom, és két sütőpapír között egy nyújtófával egymilis vastagságúra nyújtom. A marcipánrétegről a fölső sütőpapírt lehúzom, az alsó alá nyúlok, és ráfordítom a marcipánkorongot az egyik tésztalapra. Lehúzom a másik sütőpapír-réteget is róla. A fehércsokis kókuszkrémet kettészedem, az egyik felével beborítom a marcipánt, majd ráhelyezem a másik tésztaréteget. A blansírozott mandulát késsel durvára vágom, és megszórom vele a fölső tésztalapot, majd a tortát befedem a maradék krémmel. A torta olalán kifolyó krémet elosztva a függőleges felületeken is szépen befedem mindenütt a művet. Végül az egész tortát megszórom a kókuszreszelékkel és a durvára vágott pisztáciával. A hidegben klasszul összeáll az egész... Nem gondoltam volna. 

Az este remekül alakult, a vacsora nagy sikert aratott. Hogy őszinte legyek, ritka az olyan alkalom, hogy minden ennyire patentul sikerüljön, és ne találjak minden fogásban legalább 2-3 kifogásolnivalót. Úgy látszik, jó csillagzat alatt bonyolítottuk az vendégséget. A lényeg, hogy mindenki jól érezte magát, és mellesleg meggyőződött róla, hogy kenyér, tészta, krumpli, hüvelyesek, tejtermékek és cukor nélkül is lehet istenieket fiesztázni minden hiányérzet nélkül. Pláne, hogy a bor is folyt. Folyt. köv.

Éva

Cseppnyi luxus

A libamáj egy ritkán megengedhető luxus a háztartások számára. Édesanyám Karácsonykor szokta feltálalni a csodálatos állagú, krémes, forró, zsírjában sült libamájremekét, ami osztatlan sikert arat rend szerint. Tőle tanultam, hogy a májat fokhagymás tejben kell érlelni 1-2 napot sütés előtt, majd közepes lángon zsírjában pirítani. A mennyei májat én korábban birsalmakompóttal körítettem a saját tányéromon, amiről annak a tetemes cukortartalma miatt, mint olyan sokminden másról, leszoktam, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hát újraalkottam a fogást a magam szájíze szerint. Íme.

KÓKUSZTEJBEN PÁCOLT LIBAMÁJ KÓKUSZOS-MAZSOLÁS-FŰSZERES BIRSALMÁVAL ÉS BALZSAMOS LILAHAGYMÁVAL

hozzávalók

a májhoz

4dl kókusztej

1ek só

4 gerezd fokhagyma

1 hízott libamáj

1dl kókuszolaj

a birsalmához

2 birsalma

1/2 citrom leve (esetleg kevés reszelt citromhéj)

15dkg mazsola

2dl kókusztej

1tk őrölt szegfűszeg

1tk őrölt szegfűbors

1tk őrölt csillagánizs

3-4 ek nyírfacukor/méz

3ek kókuszpehely (nem reszelék, pehely!)

a lilahagymához

2ek olívaolaj

1ek szezámolaj

3 lilahagyma

1dl száraz vörösbor

2ek édes krémes balzsamecet (plusz még kevés a tálaláshoz)

A májat 1-2 nappal a sütés előtt bepácolom. Ehhez a kókusztejet egy tálba öntöm, hozzáadom a sót, belereszelem a fokhagymát, a pácolt alaposan elkeverem, majd belehelyezem a májat úgy, hogy a pác teljesen ellepje, és lefedve beteszem a hűtőbe.

A sütés napján készítem el a köreteket is. Elsőként megpucolom a lilahagymát, félbe vágom, majd vékonyan felszeletetelem. Az olívaolajat a szezámolajjal alacsony lángon felhevítem, beleteszem a hagymát, meglocsolom a borral és a balzsamkrémmel, jól összeforgatom, és fedő alatt párolom vagy 20-25 percig.

A birsalmákat szintén meghámozom, megöntözöm a citrom levével - esetleg reszelek hozzá a citrom héjából -, és a mazsolával együtt egy aprítógépben salsa álllagúra aprítom (nem pürét, hanem apró darabokat szeretnék). Az így kapott keveréket felteszem a kókusztejjel, a fűszerekkel, a kókuszpehellyel és a nyírfacukorral fedő alatt alacsony hőfokon párolódni ugyancsak nagyjából 20 percre. 

Végül egy serpenyőben közepes lángon felforrósítom a kókuszolajat. A májat kiveszem a pácból, letörölgetem, és beleteszem az olajba. Kb. 15 perc alatt sül meg úgy, hogy szépen megpirul a külseje, és krémes, puha marad a belseje. 3-4-szer megfordítom a sütés során mindkét oldalára. Ha elkészült, kiemelem a zsiradékból, és félreteszem pár percre hűlni, hogy szépen tudjam szeletelni.

Tálaláskor a májat kétcentis szeletekre vágom, a kókuszos birsalmából kanalazok a tányérra, elrendezem rajta a májszeleteket, körbelocsolom a balzsamkrémmel, és egy-egy kupac lilahagymával teszem teljessé a kompozíciót. Frissen őrölt borssal szórom meg végül. Lehet még variálni madársalátával, esetleg kevés durvára vágott dióval, a ropogós kókuszpehellyel, de én itt leálltam. 

Gyermekeim apja volt a kísérleti nyúl, aki úgy megdícsérte a szokatlan ízkombót, hogy elbőgtem magam... (Asszem, mostanra nagyon felspannolódtok a hormonjaim. Lassan érkezik a tesó...)

Éva

Megkésve bár...

Lassan másfél éve ígérgetjük, hogy az első Czifray-versenyünk pályamunkáit megosztjuk a Nagyérdeművel, de ezidáig összesen a fehércsokis-kardamomos sült tejberizstortát és a kókuszos rizsrkémpudingot sikerült feltennünk. Nos, a hétvégi hűvösre felkészülve egy kis trópusi hangulatot csempészek a virtuális konyhánkba, hátha ez némiképp ellensúlyozza a borongós őszi hangulatot, ami innentől vár ránk.

FŰSZERES KÓKUSZOS RIZS-CUSTARD MARACUJA TOPPINGGAL

Mielőtt a receptbe belemerülnénk, egy pár szót a maracujáról... passion fruit-ról... passió gyümölcsről... ahogy tetszik.

A maracuja Dél-Amerika vidékein honos évelő, kúszó növény, de termesztik még Közép-Amerikában, Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon, Észak-Amerika melegebb államaiban, Kelet- és Dél-Afrikában, sőt Európán belül Portugáliában is, tehát többnyire trópusi és szubtrópusi vidékeken, melegebb éghajlaton. Bár létezik a grapefruit méreteket is elérő "arany" változata, az elterjedtebb mégis a lime-nagyságú sötét, barnás lila gyümölcs. Akkor érett, ha ráncos a bőre, de a banánhoz, mangóhoz, avokádóhoz hasonlóan utánérő típus, tehát ha csak sima bőrűt találunk az üzletben, nem kell megijedni: pár nap alatt az asztalon egy tálban utoléri önmagát. Jellegzetes fanyar-édes ízével és látványos sárga-fekete, magos-lédús húsával kiváló hozzávalója gyümölcsleveknek, gyümölcssalátáknak, koktéloknak, és remek kísérője különböző desszerteknek (sajttortával is isteni, vagy a fehércsokis kuszkusztortámmal). Magas a béta-karotin-, a kálium-, a C-vitamin- és a rosttartalma, ásványi anyagokban rendkívül gazdag - magas vérnyomással élőknek kimondottan ajánlott.

A passió nevet a gyümölcs misszionáriusoktók kapta, akik úgy vélték, a növény virágának, a golgotavirágnak egyes részei idézik Krisztus szenvedéseit: ezek szerint a bibék a három szeget jelképezik, amivel Jézust keresztre feszítették, a korona a töviskoszorút, az öt porzó pedig Krisztus sebeit szimbolizálja. 

Hozzávalók

a custard-höz

7.5dl kókusztej 

10dkg kerek szemű rizs 

1 rúd fahéj 

½tk őrölt szerecsendió 

½tk őrölt szegfűszeg 

30g kókuszreszelék 

3ek méz 

3 tojás 

2 tojás sárgája 

befejezésül

8db passion fruit 

mentalevél a díszítéshez 

Minden hozzávalót a tojások kivételével egy tapadásmentes falú edénybe zúdítok, elkeverem, és forrásig melegítem, majd alacsony lángon gyakori kevergetés mellett sűrűre főzöm a tejberizst. A sütőt 160 fokra előmelegítem. Amikor az alap kész, a fahéjrudat eltávolítom belőle. A tojásokat és a sárgákat együtt felverem, a meleg, fűszeres tejberizst ráöntöm, és alaposan elkeverem. Kis decis tálkákba szétkanalazom a custard-ot, és a tálkákat egy tepsibe állítom. A tepsit addig töltöm vízzel, hogy a tálkák feléig érjen. Az előmelegített sütőben 30 percnyi gőzfürdőben aszalom a custard-öket. Ha megsült a tetejük, kiveszem, és lehűtöm őket. Tálaláskor mindegyikre egy passion fruit belsejét kanalazom, mentalevéllel díszítem. 

A Várban Pálinka- és Kolbászfesztivál van mától. Én ugyan most egyiket sem fogyaszthatom, de meg fogok ott fordulni. Ti se hagyjátok ki, ha tehetitek!

Szép hétvégét!

Éva

Képtelenség

Itt a vége. Saját fényképezőgépem nem lévén Dorci kölcsöngépével vészeltem át az elmúlt néhány hónapot blogírás és privát képkészítés témájában. Most, hogy az a gép is eladásra került, végképp "képtelen" maradtam. Mintha a fél karom hiányozna. ...És ha még tudnék is jól fotózni, nem csak úgy vaktában találnék el egy-egy szerencsésebb beállítást, akkor milyen kínban lennék! A régi gépem javíttatása többe kerül, mint amennyit az ér, új gépre meg jelenleg nem tudunk elkülöníteni, úgyhogy marad a száraz betűfolyam és a képzelet ereje... Ha így is jó Neked, kedves Olvasó, ám legyen!

Ma reggel a lányom tejbegrízt kért. Nem volt kedvem a megszokott zabtej-t.k. gríz-alma-fahéj-méz kombóval operálni. Ma épp unalmasnak találtam, így egy spontán gondolat által vezérelve előkaptam a kókusztejet, a kölest, aztán egy banánt, egy körtét, kevés kókuszreszeléket, és megalkottam ezt.

KÓKUSZOS-BANÁNOS-KÖRTÉS KÖLES FAHÉJJAL ÉS MÉZZEL

hozzávalók

1 doboz (400ml) kókusztej (én továbbra is a DM-ben kapható bio kókusztejet használom)

2-3ek köles

1ek kókuszreszelék

1 banán

1 körte

1-2ek méz

fahéj

A kókusztejet egy edényben felforralom, hozzáadom a kölest, és folyamatos kevergetés mellett megfőzöm. Amikor már majdnem puha, beleteszem a kókuszreszeléket is, és azzal főzöm sűrűre, készre. Amikor már a kölesszemek puhák, leveszem a tűzről, és félreteszem hűlni. (Kb. 60 fokig kell hűtenem, hogy amikor hozzákeverem a gyümölcsöket és a mézet, azok vitamintartalma a hőtől ne illanjon el.)

Amíg a köles hűl, a banánt meghámozom, villával pépesre töröm, elkeverem a mézzel, belereszelem a körtét héjastól, és az egész gyümölcsmasszát hozzáadom a még meleg, de már nem forró kókuszos köleshez. Alaposan összeforgatom, tálakba merem, és meghintem fahéjjal.

Ha továbbgondolom a témát, a maradékot egy kivajazott formába öntöm, és betolom a sütőbe 180 fokon vagy 30-40 percre. A vitaminok nagy része oda lesz ugyan, de isteni desszert lesz belőle, amit felkockázva lehet kínálni akár melegen házi fagyival, akár hidegen.

Éva

Update on péntek, augusztus 12, 2011 at 10:54 by Éva

KÓKUSZTEJKATTANÁS

Mostanában nagy rajongója lettem a kókusztejnek. A tejszínt szinte teljes mértékben leváltottam vele, sőt, esetenként a tejet is. A tegnapi reggelimhez belőle készítettem kávét: felforraltam a kókusztejet, belekevertem fél adag eszpresszót, és amikor kicsit kihűlt, megédesítettem mézzel. Mellé melegében kisült croissant-t harapdáltam, és egy frissen préselt narancslevet ittam. Mennyei volt. Egy a baj vele: 400ml kókusztejben 800kcal van... a mézzel és a croi-val együtt ezt tegnap kidobott egy bő 1000kcal-s reggelit. De nem bántam. Rendszert ugyan nem csinálok belőle, de egyszer-egyszer egy ilyen selymes kényeztetés kijár mindenkinek. Próbáljátok ki!

Éva

Üres hűtő - vidám reggel

Hál' Istennek a lányomat időben sikerült hozzászoktatnom egyfelől ahhoz, hogy reggeli nélkül nem indulunk el otthonról, másfelől pedig, hogy az a reggeli, amit eszünk, az egészséges kell, hogy legyen, hogy megadja a kezdő lökést a napunkhoz... meg egyébként is.

Mivel a balatoni nyárra vagyunk ráhangolva, az itthoni hűtőkészlet meglehetősen hiányos. Tegnap ugyan vettem egy görög- és egy sárgadinnyét, de ezen és kevés zöldségen meg vizen túl nem sok mindent tudok felmutatni. Muszáj volt hát elővennem az alkotókészségem, hogy meg tudjam örvendezteni ma reggel is a legkisebbet.

DIÓS-KÓKUSZOS AMERIKAI PALACSINTA JUHARSZIRUPOS SÁRGADINNYÉVEL, MAZSOLÁVAL

hozzávalók

a palacsintához

15dkg dió

5dkg teljeskiőrlésű liszt (lehet búza, rozs, zab)

1ek szódabikarbóna

2 tojás

1 doboz (400ml) kókusztej

1/2dl olívaolaj

2ek juharszirup/méz/nyírfacukor

3ek natúr kókuszchips

3ek mazsola

a feltéthez ízlés szerint

vaj

sárgadinnye

juharszirup

díszítésnek kókuszchips és/vagy dió és/vagy mazsola

A lisztet, a szódabikarbónát, a mazsolát és a diót egy robotgépben összeőrölöm, majd egy tálba öntöm. Folyamatos keverés mellett beledolgozom a tojást, majd az olívaolajat, a kókusztejet, végül hozzáadom az édesítő anyagot és a kókuszchipszet. Forró serpenyőben merőkanalanként kisütöm a palacsintákat (vastagabb lesz, mint a "magyar" crépes - amikor buborékosodik a felszíne, és némileg szilárdulni látszik, akkor fodítok rajta). Mindent kisült darabot megkenek vajjal, hármat-hármat tányéronként egymásra rétegezek, és az idő közben felkockázott, juharsziruppal összeforgatott dinnyét ráhalmozom a palacsintatornyokra. Ízlés szerint meglocsolhatom még juharsziruppal, és megszórhatom extra kókuszchipssszel, dióval, mazsolával.

Mondanom sem kell: Lola besöpörte.

Éva

Nosztalgia

Hosszú éveken át töltöttük az év legforróbb hónapjait az első meleg napsugártól az utolsóig a déli part "fővárosában", Siófokon. A legemlékezetesebb itthoni nyaram megboldogult lánykoromból a 2001-es volt, amikor a csajgalerivel - akik közül azóta mindenki családossá lett - és Nabbával (az én drága örökifjú nagybátyámmal), heten hat autóval lódultunk neki menetrendszerűen minden péntek délután, hogy a szokásos köreinket hétvégéről hétvégére leróva a maximumot hozzuk ki a pihenőnapokból ott és akkor. Mert 25 évesen csak az számított - Carpe Diem. Nagykanállal! (Persze, ilyenkor ez minden volt, csak pihenés nem... kipihenése a hosszúra sikerült estéknek napközben legfeljebb.) Serenia, Móló, Shooters, Renegade, hajnali Diner... őrült iramban! Istenem, de jó is volt...

Aztán maradt még egy jó darabig Siófok a bázis, hisz Életem Párja is ott horgonyzott a barátaival, úgyhogy néhány évvel ezelőttig a nyári táborhely nem változott. A kilengések amplitúdói csökkentek ugyan, de az igény a kikapcsolódásra megmaradt. A gyermek születésével a féktelen, asztalon táncolós partik többé-kevésbé konszolidált vacsorákká és baráti vízen borozgatásokká változtak (...ami "kevésbé" a fenti határozóban azt jelenti, hogy azért nem sikerült mindig "józan" keretek között tartani a megmozdulásokat). A vacsorák kedvelt helyszíne pedig a Mala Garden lett, ahol továbbra is a minket nyárról nyárra már bő 10 éve hűségesen etető-itató felszolgálókedvencünk, Dodi gondoskodott rólunk. Az ő ajánlására kóstoltam meg 4 éve az akkori menüben szereplő hideg zöldtealevest túrógombóccal. Nem bántam meg. Azt viszont igen, hogy nem kérdeztem meg, hogy készült. Mindenesetre most annak ihletésére legyártottam egy saját receptet kútfőből a szezonnak megfelelően.

HIDEG ZÖLDTEÁS BODZALEVES MENTÁS-KÓKUSZOS TÚRÓGOMBÓCCAL

hozzávalók

a leveshez

10 bodzavirág

1l víz

2 kaffir lime levél (elhagyható)

1ek jó minőségű zöldtea

3-4ek méz

1 lime leve

400g kókusztej

a gombócokhoz

250g krémtúró

3 tojás

csipet só

1ek méz

1 marék friss mentalevél

3ek finomra őrölt zabpehely (babáknak való Holle bioboltokból vagy Kölln Flocken - pl. a Sparból)

10dkg kókuszreszelék

díszítéshez limehéj

A leves elkészítése annál fogva, hogy jégbe hűtve a legízletesebb, nem gyors, de bonyolultnak sem mondanám. Inkább csak idő kell hozzá, ami nem munkával telik. Lássuk!

A bodzavirágokat alaposan megmosom, és a vízzel illetve a lime levéllel fölteszem 20 percre főni. A 20 perc elteltével elzárom a gázt, kiveszem a virágokat a vízből (ezekre már nem lesz szükség), és egy nagyobb teatojásban az előzetesen leforrázott zöldtealeveleket belelógatom a bodzafőzetbe 10 percre. (Azért célszerű először leforrázni a zöldteát, hogy elvegye a kesernyés ízét, és az áztatásnál már csak a tiszta aromája maradjon - inni is így érdemes.) 10 perc után a teát kiveszem, az alaplevet leszűröm, hagyom kihűlni, majd ezt követően lefedve mehet a frigóba. (A mézzel, lime-mal és kókusztejjel majd csak tálaláskor ízesítek - melegen nyilván nem, mert a méz és a lime értékes vitaminanyagai elvesznek, de nem csak akkor, hanem az állásban is. A kókusztejet is majd csak közveteln fogyasztáskor keverem bele, különben kiül a zsírja a hűtés során, ami nem valami szép látvány. Ld. a húslevesek a frigóból kivéve.)

A túrógombócokhoz felteszek vizet forrni. A mentát nagyon picire fölaprítom, és a kókuszreszelék kivételével elkeverem a gombócok többi hozzávalójával (mondjuk ha belegondolok, akár a kókuszreszeléket is használhatom sűrítésnek a zab helyett). Nedves kézzel kétcentis golyóbisokat formálok, és pár percre a lobogó vízbe dobom őket. Ha feljönnek a víz felszínére, kivehetem a gombócokat. Egy lapos tányéron hagyom kihűlni mind, majd lecsöpögtetem, és egy keverőtálban tömegesen beleforgatom őket a kókuszreszelékbe. (Ezen a ponton a gyerekem felfalta a készlet negyedét.) Ez is mehet a hűtőbe dobozban.

Tálalni mindenképpen akkor érdemes, ha a leves alaposan lehűlt. Közvetlen fogyasztás előtt ízesítem a fennmaradó hozzávalókkal: feloldom benne a mézet, belefacsarom a lime levét, és egy habverő segítségével elkeverem a kókusztejjel. Ezután tányérokba merem, mindegyikbe ejtek 3-4 túrógombóot, és a tetejükre lime-héjat reszelek.

Az asztalnál szinte mindenki kétszer szedett.

Éva

Ui.: Bosi barátunkat áthívtuk vacsorázni, aki a leves hallatán azt mondta, hogy ha ezt egy étteremben ebben a formában kérné, tuti egy lázmérőt hoznának neki a fogás helyett. A kóstolás, majd kétszer szedés után viszont úgy folytatta, ha olvasná a Spooon fb-oldalát, lájkolná a posztot. Nehézízlésű Gabibarátnőm a fenti levest, egy fűszeres kefírben pácolt, egyben sült csirkét fóliás rozmaringos újkrumplival (jön! jön! jön!) és a bazsalikomos bodzasorbet-t eperrel tartalmazó menüsorra pedig úgy reagált a vonal végén, hogy ezt még ő is végigenné. Aki Gabót ismeri, azt tudja, hogy ez mekkora szó. Na, ezért van az, hogy ha valamit, hát ezt feltétlen bóknak veszem!