Durr bele bumm

Valahogy így álltam neki a szombat esti desszert elkészítésének. Vacsoravendégeket vártunk. A szívünknek nagyon kedves vacsoravendégeket, akiknek ráadásul demonstraíve beígértünk egy teljes paleolit menüt. Ez a főzés során folyamatosan alakuló tervek szerint a következőkből állt: téli fűszerezésű kókusztejes céklakrémleves aszalt cigánymeggyel (itt most egész fűszerekkel csináltam egy alaplevet vaníliával kiegészítve, abban főztem meg a céklát, pürésítettem, majd ízesítettem a kókusztejjel, sima balzsamecettel és nyírfacukorral, utána ment bele az aszaltmeggy- spenótlevéllel kínáltam), csillagánizskéregben sült szűzérme (itt is változtattam kicsit: a pác simán olívaolaj, balzsamecet, só, szegfűbors és csillagánizs volt) mandarinos sütőtökpürével (itt annyi különbség volt a belinkkelt recepthez képest, hogy 600g tököt pároltam sima víz fölött, pürésítettem, majd ahhoz adtam 1 egész mandarin levét és reszelt héját valamint 1-1ek juharszirupot és narancsvirágvizet... nekem ez volt a teljes menü csúcspontja), spenótpesztóval (spenót, tökmagolaj, fokhagyma, mandula, parmezán, só, bors pépesítve) és céklachipsszel (olajban kisütött céklatallérok). Többek ez utóbbi kettőért voltak oda... természetesen a leves után és a hús mellett. :D

Mint látszik, a saját receptjeimet sem csinálom szinte soha kétszer egyformán. A desszertnél viszont komoly bajban voltam. Lévén hogy szinte az egész menü kipróbált, korábban megalkozott elemekből állt, szerettem volna valami újat is. Az a fránya alkotóvágy! Ebben csak az a rizikós, hogy a sütik esetében nem hátrány, ha megsül, nem esik össze, nem folyik szét, van a tésztának, a krémnek konzisztenciája. Itt pedig az arányok döntőek - ha az egsz menü egy komplett kísérleti konyha lenne, az is kevésbé volna kockázatos, mint ha egyedül a desszert nem kipróbált recept. De fejest ugrottam bele. Bátor vállalkozás volt kútfőből süteményt alkotnom, de most az egyszer megállta a helyét a mondás, hogy aki mer az nyer. Asszem, a szerencse mellém szegődött. Azért nem biztos, hogy gyakran fogok vendégségnek hazárdírozni.

SÁFRÁNYOS MANDULATORTA FEHÉRCSOKIS KÓKUSZKRÉMMEL ÉS PISZTÁCIÁVAL

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

5ek nyírfacukor

175g mandulaliszt (ez tulajdonképpen porított mandula - Culinaris)

1kk sütőpor

1kk szódabikarbóna

csipet só

1 csipet sáfrány

a krémhez

400ml kókusztej kb. 200ml-nyi zsíros fele (DM)

200g kókuszkrém vagy kókuszzsír (Culinaris)

100g fehércsokoládé (nyírfacukorral készült - Culinaris)

75g mandulaliszt

50g nyírfacukor

1 marék blansírozott mandula

200g nyírfacukorral készült marcipán (én a biopiacon veszem a Régimódi mandulásnál - 50% mandula, 50% nyírfacukor)

a díszítéshez

5ek kókuszreszelék

100g tisztított, sózatlan pisztácia (Culinaris)

A sütőt 180 fokra beállítom. A tojást kettéválasztom, a sárgáját a nyírfacukorral fehéredésig verem, majd hozzádolgozom a mandulalisztet, a sütőport és a szódabikarbónát. A fehérjét is a csipet sóval kemény habbá verem, majd három részletben a sáfránnyal együtt óvatosan hozzáforgatom a cukros, mandulalisztes tojássárgájához. Egy kiolajozott kicsi tortaformába öntöm a masszát, és 40 percre beteszem sülni. Tűpróbával ellenőrzöm. Akkor van kész, ha a fapálcát szárazon tudom kihúzni a tésztából. Nyitott sütőajtó mellett hagyom a tésztát kihűni.

Amíg a tészta sül, elkészítem a krémet. Ehhez a kókusztej zsíros részét egy tejforraló edénybe teszem (nem rázomfel a kókusztejet, hanem felnyitom, és a krémes fölső felét belekanalazom az edénybe - a megmaradt vizes alsó feléből csinálahtok egy smoothiet, egy koktélt, egy shake-et, adhatom leveshez, de csinálhatok belőle salátaöntetet is akár...). Hozzáadom a kókuszzsírt/kókuszkrémet, a fehércsokit, a nyírfacukrot, és olvadásig kevergetem. A mandulaliszttel folyamatos keverés mellett besűrítem, majd alaposan lehűtöm.

A torta összeállításához először ketté vágom a tésztát, hogy két lapot kapjak. A marcipánból golyót gyúrok, lelapítom, és két sütőpapír között egy nyújtófával egymilis vastagságúra nyújtom. A marcipánrétegről a fölső sütőpapírt lehúzom, az alsó alá nyúlok, és ráfordítom a marcipánkorongot az egyik tésztalapra. Lehúzom a másik sütőpapír-réteget is róla. A fehércsokis kókuszkrémet kettészedem, az egyik felével beborítom a marcipánt, majd ráhelyezem a másik tésztaréteget. A blansírozott mandulát késsel durvára vágom, és megszórom vele a fölső tésztalapot, majd a tortát befedem a maradék krémmel. A torta olalán kifolyó krémet elosztva a függőleges felületeken is szépen befedem mindenütt a művet. Végül az egész tortát megszórom a kókuszreszelékkel és a durvára vágott pisztáciával. A hidegben klasszul összeáll az egész... Nem gondoltam volna. 

Az este remekül alakult, a vacsora nagy sikert aratott. Hogy őszinte legyek, ritka az olyan alkalom, hogy minden ennyire patentul sikerüljön, és ne találjak minden fogásban legalább 2-3 kifogásolnivalót. Úgy látszik, jó csillagzat alatt bonyolítottuk az vendégséget. A lényeg, hogy mindenki jól érezte magát, és mellesleg meggyőződött róla, hogy kenyér, tészta, krumpli, hüvelyesek, tejtermékek és cukor nélkül is lehet istenieket fiesztázni minden hiányérzet nélkül. Pláne, hogy a bor is folyt. Folyt. köv.

Éva

Paleolitőrület

Mostanában több mindenkitől hallom, hogy paleolit diétába fogott, vagy teljesen áttért erre az étrendre. Mindenesetre az biztos, hogy egyre szélesebb körben ismeretes, hogy mit is jelent a kőkorszaki ember mintájára étkezni, milyen előnyökkel jár, vagy sokkal inkább milyen káros a "hagyományos" nyugati étrend az egészségünkre.

Hazai pályán a családfő szánta rá magát az "okos evésre" leginkább tisztítókúra jelleggel remélve, hogy némi súlyfölöslegtől is megszabadul, és egyidejűleg egyéb pozitív élettani hatást is lefölöz ezzel az átmeneti "böjttel" - ahogy ő tekint rá. Ezzel persze okozott nekem némi fejtörést, de kellett már a feladat, mert pangott az ötlettár. Nyilván nekem egyetlen törekvésem, hogy ő ne óriási lemondásnak élje meg ezt a célként kitűzött két hónapot, ezért nagyon igyekszem kvázi fiesztákat rendezni neki, amit elfogyasztva a hiányérzet nem jelentkezik nála. Egy közös ismerős mondta a minap, hogy így azért könnyű paleózni, ha az ember párja minden reggel és este változatosabbnál változatosabb formában elénk varázsolja, amit ehetünk, nekünk sem kitalálni, sem beszerezni, sem elkészíteni nem kell, csak jóízűen megenni. A változatosabbnál változatosabbal szemben azonban néha vannak averziók, és elharapózik a hagyományos ízek iránti sóvárgás. Na, ilyenkor kell okosnak lenni: hogyan teszem az asztalra a megszokott ízeket paleolit köntösben. Nos, itt indult be nálam a kísérleti konyha.

PALEOLIT CSOKIS-DIÓS GESZTENYETORTA

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

pici só

4ek porított nyírfacukor

3ek gesztenyeliszt (ez tul.képp. nem más, mint 100% szárított, őrölt gesztenye - én a Culinarisban vettem)

1ek jó minőségű, cukrozatlan kakaópor

1kk sütőpor

a krémhez

2 marék dió

400g natúr, cukrozatlan pürésített főtt gesztenye (fagyasztópultban lehet találáni majdnem minden üzletben - de házilag sütöttből még finomabb lesz)

200ml kókusztej

100ml kókuszolaj

3cl sötét rum

5ek nyírfacukor

a mázhoz

100g 99% kakaótartalmú csokoládé

100ml kókusztej

pár csepp vaníliaesszencia

2ek nyírfacukor

A diót egy nappal a sütés előtt vízbe áztatom.

A sütés kezdetekor a sütőt 180 fokra beállítom. Először a tésztát készítem el. A tojásokat ketté választom. A sárgáját a cukorral egy botmixer segítségével fehéredésig verem, majd hozzádolgozom a gesztenyelisztet, a kakaóport és a sütőport. Ha nagyon nehezen lehetne csak keverni, akkor 1-2ek vízzel lazíthatok az állagán, de akkor egy picivel tovább fog kelleni sütni a tésztát. A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, és óvatosan beleforgatom a kakaós masszába, hogy az homogén legyen, de ne essen össze. Egy kb. 35x25-ös tepsit kibélelek sütőpapírral, beleöntöm a tésztát, elegyengetem, és kb. 30-40 percre betolom a sütőbe - tűpróbáig sütöm.

Amíg a tészta sül, elkészítem a krémet. Ehhez lassú tűz fölött egy edényben elegyítem a dió kivételével a krém összes hozzávalóját, selymesre eldolgozom, majd hagyom kihűlni. A diót lecsöpögtetem, és a gesztenyekrémmel együtt egy turmixgépben nagy fordulaton vagy 5 percen át habosítom. Amikor a krém elkészült dobozba teszem, és betolom a hűtőbe pár órára. A tésztát is kiveszem a sütőből, ha elkészült, és hagyom kihűlni, majd lefóliázom, hogy ne száradjon ki.

Amikor a krém már kellően megdermedt, és jól tudok dolgozni vele, valamint a tészta is kihűlt, jöhet az összállítás. A tésztát hosszában ketté szelem, és az így kapott két, kb. két centi vastag lapot vízszintben is óvatosan elvágom, hogy egycentis vastagságú legyen. (Célszerszám hiányában Anyukámtól tanultam a trükköt, hogy egy kb. 1cm magas, hosszú, keskeny tálcára téve a téstalapot, a kést a tálca két szélén pihentetve végigfűrészelem a tésztát. Szép egyenletes lesz.) Ezután betöltöm a krémmel - mind a négy rétegre teszek.

Legvégül gőz fölött egy fém tálban megolvasztom a csokit a kókusztejjel és a cukorral elkeverve, hagyom kicsit hűlni folyamatos kevergetés mellett, majd bevonom vele tortát. Mehet a hűtőbe/teraszra, lehet rájárni.

Éva

Végeláthatatlan születésnap

Szeptember 26. A napja. 5 éves lett. Egy torta az oviba, hogy felköszönthessék, egy a családi esemény megkoronázására, amire a megálmodott svédasztal két teljes napi konyhai előkészületet igényelt. ...Aztán egy a balettra, mert a drágám a tanárnénit és a balettos kislányokat is meg akarta hívni a szülinapjára - gondoltam jobb, ha Mohammed megy a hegyhez, mint fordítva -, végül egy a szombati szülinapi zsúrjára, ahová a legközelebbi kis barátait hívtuk meg a szüleikkel. Na, de mi van, ha a legesleg nem tud eljönni? Óriási balhé. A lejtős ösvény, amivel áthidaltatott a probléma, hogy ma, csakhogy tényleg egy hétig tartson megállás nélkül az ünneplés (utoljára, hogy egyke), hivatalosak vagyunk egy privát köszöntésre Zalánékhoz. Persze, oda is egy torta - csak az ihlet van fogyóban. Meg az erőm. Lassan kicsekkolok.

Egy volt kedves kolléganőm segített ki akaratán kívül, aki a minap felposztolta a FB-ra egy vegán oldal bejegyzését (kösz ez úton is, Szonja), amiben életem legszebb, legegyszerűbb és legígéretesebb tortájával találtam magam szemben. Azonnal a kedvencek közé írta be magát így, kóstolás előtt (azóta kóstolás után is). Gyorsan be is szereztem az alapanyagokat - már amit lehetett közülük -, és nekiláttam a frankón nettó 15 perces csodának a magam módosításaival.

GRÁNÁTALMÁS-KÓKUSZOS-KESUDIÓS CITROMPARFÉTORTA VIRÁGSZIRMOKKAL

Az eredetihez képest nem sokat változtattam: kihagytam, amit nem tudtam beszerezni, némiképp az arányokon variáltam, és minden réteget intenzívebben édesítettem, mint az az  eredeti receptben volt - nekem úgy ehetetlenül fanyar lett volna. Egyébként a csoda itt lelhető fel eredetiben. A látvány egyszerűen felülmúlhatatlan, de az egész oldal megér egy misét!

hozzávalók

az alaphoz

1 bögre sózatlan, pörköletlen, natúr mandula

1/2 bögre sózatlan napraforgó- és tökmag vegyesen

12 szem datolya

2ek kókuszolaj

1ek méz

pici só

a töltelékhez

1.5 bögre sózatlan, pörköletlen, natúr kesudió

1/3 bögre kókuszolaj (nem tej!!!)

2/3 bögre méz

1/2 rúd vanília kikapart magja

1 nagy citrom reszelt héja és kifacsart leve

a záró réteghez

1 gránátalma magja

1/2 bögre friss vagy fagyasztott málna

1/2 lime leve

1ek rózsavíz

2ek méz

a díszítéshez szárított és friss virágszirmok

A kesudiót a készítés előtt minimum 2 órával beáztatom.

Amikor nekilátok a torta összeállításának, az alapot készítem el először. A magvakat, a datolyát és a mézet egy robotképben alaposan ledarálom, majd egy 20cm-es kapcsos tortaforma alján egynletes rétegben jól lenyomkodom. A töltelékhez a hozzávalókat szintén robotgépbe teszem, és 5-7 percnyi folyamatos magas fokozatú beállítás mellett habos krémmé dolgozom, majd ráöntöm az alapra. Ezt egy fél órára beteszem a fagyasztóba, hogy a középső réteg megdermedjen kicsit, mielőtt ráöntöm a zárót - így nem fog egymásba folyni a kettő. Befejezésül az utolsó réteg hozzávalóit is összepürésítem, és lezárom vele a tortát. Az egész mehet vissza a fagyasztóba.

Fogyasztás előtt fél órával kiveszem a jégről, hogy vágható legyen. A friss szirmokkal és a szárított virággal ekkor díszítem meg.

Őrült jó találmány! Minden elismerésem az alkotónak!

Éva