Párperces thai

Minden hozzávaló beszerezhető bármelyik hiperben, és (ha a rizs főzését nem számoljuk) tényleg öt perc kell hozzá. Kókusztejem nem volt itthon, hirtelen ötlettől vezérelve kókuszos rizstejet használtam. Szintén vegán, szintén jó.

THAI TOJÁSCURRY

kell hozzá

fejenként 2 tojás

szójacsíra (egy-két konzerv, vagy ugyanennyi friss)

egy csokor korianderzöld

sárga currypaszta (egy teás- vagy evőkanál, ízlés szerint)

kókusztej (vagy kókuszos rizstej), 2-5 dl ízlés szerint

két-három evőkanál olaj

A tojásokból süss rántottát; ha tudsz, omlett formájút, úgy szebben vágható, de végülis mindegy. Wokban vagy serpenyőben forrósíts olajat, hirtelen pirítsd meg benne a szójacsirát, majd add hozzá a currypasztát, pár másodperc alatt ezt is pirítsd meg (így szabadulnak fel az ízei). Dobd hozzá a felcsíkozott rántottát és öntsd nyakon a kókusztejjel. Rottyantsd egy percig, szórd meg aprított korianderzölddel. Párolt rizzsel tálald.

Ádám

...Folyt. köv.

A tegnapi poszt folytatása a tegnap előtti távol-keleti al fresco (azaz hideg) menüsorból, aminek része volt még egyszer egy jeges korianderes-kókusztejes répakrémleves, az alábbi saláta és egy kesudiós pavlova fűszeres bogyósgyümölcsökkel (ld. holnap.). Ki gondolta volna abban a szörnyű esős időben, hogy az aznapi menü, így a heti posztok épp passzolni fognak a hétvégi nyárba, napsütésbe, kirándulásokhoz. Ezek a fogások egytől  egyig gyorsan, egyszerűen és előre elkészíthetők, könnyen szállíthatók, és hidegen fogyaszthatók akár egy kerti partin, akár egy kiránduláson vagy pikniken. Rádaásul a fenekünket sem nehezítik el.

TÁVOL-KELETI SÓSKÁS SZŰZSALÁTA AVOKÁDÓVAL ÉS GRÁNÁTALMÁVAL

Ennek a salátának az ötlete Csakbernyényben (ahogy Ági barátnőm 2.5 éves kislánya mondta, Chuck Berry-ben :DDDDDDD - komoly zenei műveltségről árulkodik) fogalmazódott meg bennem. Meg is csináltuk kooprodukcióban: a rendelkezésre álló fűszerekkel bepácoltam a húst, a barátnőm férje faszénen tanítanivalóan megsütötte az esti grillezésnél, amit aztán azonnal befóliáztunk, és másnap este csodáaltos borok társaságában hideg salátaként egy halom zölddel összeforgatva, vékonyra szelve elfogyasztottunk. Nagykönyvszerűen rozé lett. Isteni finom. Sok minden hiányzott hozzá, hogy az legyen, aminek megálmodtam (attól még finom volt... csodás füstös a faszéntől), ezért alig vártam, hogy hazaérjek, és újra megcsináljam. És hogy mitől távol-keleti? Nyilván kisebb részben a hús fűszerezésétől, de sokkal inkább az öntet ízesítésétől. Íme:

hozzávalók

a húshoz

2 nagyobb szűzérme egyben

fűszeres pác (tetszés szerinti összetételben - amit én kotyvasztottam: 1ek őrölt koriandermag, 5cm friss gyömbér reszelve, 1ek citrombors, 1dl szójaszósz, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1dl olívaolaj, 2ek balzsamecet, 4 szegfűbors porítva, 2-2 szárított curry- illetve lime-levél szintén porítva, 1/2tk őrölt csillagánizs) ...de simán lehet csak só-bors, mert az önteten a lényeg

a salátához

2 zacskó vegyes zöldsalátalevél (én a Culinarisban veszem a tartósító nélküli csomagot, amiben van rukola, bébispenót, céklalevél, madársaláta, stb...)

1/2 kg friss zsenge sóska

1 kígyóuborka

1 csomag újhagyma vagy egy szál póréhagyma

2 lilahagyma

3 csomag friss korianderzöld

2 csomag friss menta

1 gránátalma

1 avokádó

az öntethez

1dl olívaolaj

1/2dl halszósz

2ek szezámolaj

1.5 lime leve

1ek nyírfacukor

1ek rizsecet

2 gerezd fokhagyma

2cm friss gyömbér

esetleg 1 magozott, aprított zöld chili

Először a húst készítem elő. Akr egy nappal vagy kettővel hamarabb, amikor időm van. Ehhez a pác hozzávalóit összedolgozom, jól beleforgatom az egész szüzeket, hogy mindenütt bevonja a páclé, lefedem, és ha pár órán belül sütöm, akkor hagyom szobahőmérsékelten érni, ha másnap vagy harmadnap, akkor hűtőben pihentetem sütésig.

Sütéskor előveszek egy vasserpenyőt, vagy beizzítom a parazsat. A szüzeket a jól felforrósodott rácsra teszem, és minden oldalát 5-7 percig sütöm. (A képen látható, hogy én ezúttal kicsit tovább készítettem, ha a vendégek esetleg vonakodnak a rózsaszín húsoktól.) A sütést követően forrón alufóliába csavarom a húsokat, és hagyom kihűlni, ezt követően felhasználásig, de minimum 2 órára hűtőbe teszem. Tálalás előtt összeállítom a salátaöntetet, azaz az összes fent felsorolt hozzávalót összekutyulom, illetve megcsinálom a salátaalapot. Ehhez az uborkát és a hagymákat legyalulom, és egy nagy késsel még durvára vágom a vékony szeleteket. A zöldfűszereket szintén durvára aprítom, és az egészet egy nagy tálban összeforgatom. Ez után jöhetnek a saláta- és sóskalevelek, természetesen szépen megmosva, megszárítva. Mindent kézzel alaposan, de óvatosan összeforgatok. Jöhet a saláta tartalmasabb része: a vékonyra szeletelt szűz és a meghámozott, szintén vékonyra szelt avokádó. Az öntettel megküldöm a salátámat, enyhén összedolgozom. Zárásképpen egy gránátalma magját morzsolom a tálba, és kicsit összerázom a végeredményt, hogy a kis gyöngyök az alsóbb rétegekbe is beguruljanak. (Arra azért vigyázzunk, hogy ha piknikre visszük a salátát magunkkal, akkor előre ne állítsuk össze, mert a salátalevelek összeesnek az öntet nedvessége miatt egy idő után. A húst, a zöldeket és az öntet külön dobozoljuk, és csak fogyasztás előtt röviddel borítsuk össze.)

Az ízek csak úgy cikáznak majd a szánkban: a sóskától és lime-tól kellemesen savanykás ízt kap a saláta, amit a gránátalma édessége ellensúlyoz, a chilit a menta hűti, a levelek roppanós frissességét pedig az avokádó érett, krémes állaga ellenpontozza. A vendégeim azt mondták, soha ilyen finom salátá nem ettek életükben. Nézni, ahogy a húsimádó párom három teli tállal szed, ahogy a lányom a gyerkepálcikákkal küzdve lapátolja a zöld leveleket... Üdítő látvány volt. Megérte. Ajánlom melegen... vagyis hidegen kipróbálásra. Íz- és sikerélménynek is elsőosztályú.

Éva

Ui.: Szójaszósz nélkül paleolit.

Ahol elejtettük...

Szegény blog. Mostanában nagyon elhanyagoltam. De Ádám klasszabbnál klasszab félkezes receptekkel helyettem is símogatta, dédelgette, ápolgatta, gondozta, táplálta, hogy ne érezze magát olyan árván.

A vendég érkezése mindig jót tesz a heti bejegyzésterveknek. Pláne, ha olyan különösen megbecsült vendége érkezik az embernek, mint a tegnapi barátnő páros: Zsuzsika és Ágika, ahogy mindenki hívja őket. Zsuzsika és Ágika azon kevés előző generációs barátaink közé tartozik, akiken egyszerűen nem fog az idő. Sem látványra, sem gondolkodásra. Sőt! Először azt akartam írni, hogy kevés, de végiggondoltam, és azt kell írjam, hogy egyáltalán nem ismerek náluk fiatalosabbat, jószándékúbbat, tisztábbat, önzetlenebbet - így, ebben a kombóban. Mindig felemelő velük találkozni. Rengeteg a közös emlék az egykori közös munkahely, az ott megélt örömök, bánatok, bulik, balhék révén. És minden egyes alkalommal tanulok tőlük, róluk, általuk. Nekem 11 év a közös múlt. Jocinak több. Zsuzsikával - aki kvázi fiának tekinti Jocit, sajátjaként szereti a gyerekeinket - pont egy fél élet. A csajok (nem is tudom, illik-e ezt 50 pluszos hölgyekre használni) anyáink helyett anyáink, jó barátok, (bűn)társak voltak megannyi helyzetben, átküzdöttünk, átsírtunk, átnevettünk, átittunk, átettünk, átbeszélgettünk sok évet, és remélem, még fogunk is. A hasznos meglátásaik, anyai jótanácsaik, mérhetetlen bölcsességük hányszor segített ki a bajból! Nem találkoztunk velük egy éve. De ahogy azt megállapítottuk, mintha nem telt volna el idő: ott vettük föl a szálakat, ahol legutóbb elejtettük. Valahogy innen ismerszik meg a jó barátság, ebben (is) egyetértettünk.

A lányok tiszteletére, tudva, hogy mindig is figyeltek a formájukra, és szeretnek könnyű ételeket fogyasztani, ugyanakkor értékelik a különleges ízeket, egy hideg keleti menüsorral készültem, amit aznap délután fundáltam ki. A terv egy jeges korianderes-kókusztejes répakrémleves, egy távolkeleti gránátalmás, sóskás szűzsaláta és egy kesudiós pavlova volt, utóbbi fenyérfüves, gyömbéres, mentás bogyósgyümölcsökkel. Remekül sikerült. Mindehhez pálesz, bor, és órákon át tartó beszélgetés társult, amit csak a másnapi munkanapra való tekintettel rekesztettünk be 5 óra elteltével. A recepteket Ágika és Zsuzsika kérésére a héten sorban felteszem, innen is puszilva őket nagy szeretettel és köszönettel mind a látogatásért, mind a szép ajándékokért, de elsősorban a sok éve tartó barátságukért. 

JEGES KORIANDERES-KÓKUSZTEJES RÉPAKRÉMLEVES

hozzávalók

3ek olívaolaj

2ek őrölt koriander

1kg répa

2 hagyma

4 szárzeller

5cm frissen reszelt gyömbér

1.5l zöldségalaplé (bio leveskockából)

400ml kókusztej

4ek halszósz 

1/2 lime leve

2ek nyírfacukor

200g friss korianderzöld

díszítésnek bármilyen csíra

A leves összeállítása végtelenül egyszerű és gyors. Az alaplének vizet forralok. Az olajat felhevítem, közepes lángon kicsit lepirítom benne a koriandert, majd felöntöm az alaplének szánt vízzel, és feloldom benne a leveskockákat. A répát, szárzellert, hagymát megtisztítom, feldarabolom, és az alapléhez adom. Az egészet lefedem, és addig párolom, míg a zöldségek megpuhulnak. Amikor a zöldségek már puhák, leveszem a levest a tűzről, hozzáadom a koriandert, és egy botmixerrel pürésítem az edény tartalmát. Végül a még forró levesben elkeverem a kókusztejet, ízesítem a halszósszal, a gyömbérrel, a lime-mal és a nyírfacukorral, igény és ízlés szerint tologatva a sós-savanyú édes arányokon a fentiekkel. Ha valaki szereti, chilivel is bátran turbózhat rajta.

A levest aztán poharakba kanalazom, lehűtöm, tálalás előtt csírákkal díszítem.

Éva

Tojásparádé

Amivel engem a világból mindig is ki lehetett kergetni, az a kaszinó tojás, az átkos vendéglátókultúrájának - ha egyáltalán lehet így nevezni - aszpikos borzalmai és majonézes salátái a szétszáradt töltött sültek mellett azokon a gusztusosnak és ízlésesnek semmi szín alatt nem nevezhető hidegtálakon. (Még 3 éve futottam bele vidéken egy jótékonysági esten ilyen menüsorba. Álmaimban ne jöjjön elő!) Viszont magát a tojást minden formában szeretem, emellett azt gondolom, a töltött tojás sem egy annyira elvetemült gondolat, csak hagyjuk már azt a nyomorult csavart mintát, a majonézt és a pirosaranyat, na! 

TÖLTÖTT TOJÁSVARIÁCIÓK

hozzávalók

20db főtt tojásfehérje

a szardíniáshoz

5 főtt tojássárgája

1/2 doboz szardínia kevés olajjal

só

frissen őrölt bors

1/4 citrom leve

2ek joghurt

1 szál újhagyma

2ek aprított snidling

1ek kapribogyó

a kaviároshoz

5 főtt tojássárgája

1 tégely vörös vagy fekete kaviár (attól függ, milyen színű töltetéket van kedvünk csinálni

1/4 citrom leve

1 gerezd fokhagyma

frissen reszelt szerecsendió

az avokádóshoz

5 főtt tojássárgája

1/2 avokádó

1 gerezd fokhagyma

1/4 lime leve

1ek friss korianderzöld

1/2 lilahagyma

1ek joghurt

só

frissen őrölt bors

friss piros chili (elhagyható)

a szárított paradicsomoshoz

5 főtt tojássárgája

5db szárított paradicsom

2ek krémsajt

1 gerezd fokhagyma

4-5 levél friss bazsalikom

só

frissen őrölt bors

A tojásokat 10 perc alatt keményre főzöm, majd kihűtöm, és héjastól kettévágom. A sárgákat kiszedem, 5-5 tojássárgáját külön teszek, a fehérjéket egy tálra sorakoztatom.

A különböző töltelékek hozzávalóit egy robotgépben pürésítem, majd az előkészített fehérjékbe kanalazom, ízlés szerint díszítem és tálalom. Ha előre szeretnék készülni, akkor a töltékeket egy-egy dobozban lezárva hűtőbe teszem, és legkésőbb másnap tálalom. Füstölt, főtt vagy épp szárított sonkák egyaránt remekül passzolnak a tojásokhoz, akárcsak Ádám kalácsa.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

Éva

Már megint Marokkó

Ha már van a kamrában friss, sóban érlelt citrom (ez persze oximoron, dehogy friss, már két hónapja érlelődik), nem tudom megállni, hogy használjam minél gyakrabban. Új ötlet, hogy egyszer édességgel, akár egyszerű vaníliafagyival házasítom - a fejemben jónak tűnik a kombó.

Marokkó egyik legközönségesebb étele az olajbogyós, citromos csirke - a mi pörköltünkhöz mérhető a népszerűsége. Eredetileg egész csirkéből készül, nekem most csak mell volt itthon, valamint a hosszú főzési folyamatot és a csirkemájat mellőztem. Marokkó expressz.

CSIRKE OLAJBOGYÓVAL ÉS SÓBAN ÉRLELT CITROMMAL

kell hozzá

csirke (fejenként 20 dkg mell vagy combfilé)

olajbogyó (inkább zöld)

egy-két fej vöröshagyma

sóban érlelt citrom (csak a megmosott héjat használjuk)

egy csipet sáfrány

két-három gerezd fokhagyma

két-három babérlevél

egy teáskanál fahéj

egy csokor korianderzöld

olívaolaj

csirkealaplé (lehet bio kockából)

Melegítsd elő a sütőt 200 fokra. A csirkét csíkozd fel, olívaolajon pirítsd körbe. Aprítsd fel a vöröshagymát, fokhagymát, citromot. A csirkét borítsd tűzálló tálba (ha van tajine-od, most használd), kotord rá a zöldségeket és az olajbogyót, dobd hozzá a babérlevelet, öntsd nyakon az alaplével (amennyi pont ellepi) és szórd meg a sáfránnyal és a fahéjjal. Forgasd össze, mehet a sütőbe egy órára. Tálalás előtt szórd meg az apróra vagdosott korianderzölddel. Kuszkusszal klasszik (főzési tanácsadó minden dobozon, de kérésre megírom az expressz kuszkusz receptjét), anélkül paleo.

Ádám

Egy falat, és ott vagy

Bele se kezdek, mennyire rajongok a "marokkói stílusért", legyen az lakberendezés vagy gasztronómia. Ez persze egy idealizált kép: azért mégiscsak egy arab országról beszélünk, ahol egész más elképzelések vannak a higiéniáról, rendről, szabályokról - nem rosszabb, hanem egyszerűen más.

Tíz évvel ezelőtt egy sanzonversenyen nyertem az utat Marokkóba. Komoly csajom nem volt, így a húgomat vittem el, egy hét Agadírban. Az odaúton figyelmeztetett az idegenvezető, hogy egy nap rosszullét garantált, akkor is, ha nem iszunk csapvizet, nem eszünk gyümölcsöt, és úgy általában betartunk minden higiéniai előírást - van a levegőben valami, akklimatizálódni kell és kész. Ez óramű pontossággal be is következett, de másnapra mintha elfújták volna. Kész voltunk Marokkó felfedezésére.

A hiba ott csúszott az elképzelésbe, hogy helyben derült ki: Agadír a francia nyugdíjasok láblógató strandja, a világon semmi érdekes nincs ott. Egy földrengés a hatvanas években elpusztított mindent, a városka egy része azóta is romokban (tiszta szellemváros, ez azért komoly látvány), az újjáépült fele cseppet sem barátságos, a szállodanegyed szintén nem az.

Meg kellett néznünk Marrákest. Ez a hely tényleg olyan, ahogy a legszebb arab városokat elképzeled. Nem véletlenül: egy csomó filmet itt forgattak, az Indiana Jonestól a Szex és New Yorkig (Egyiptom és Abu Dhabi fedőnév alatt), ismerős lehet egy csomó helyszín. Az építészet, a fűszeres levegő, a nyúzott bárányok a húspiacon, a színes lámpák kaleidoszkópja beleégett a retinámba.

Tudjuk, hogy az ízek és illatok hívják elő a legerősebben a régi emlékeket - az alábbi recept visszarepít Marrákesbe.

MAROKKÓI MELEG PADLIZSÁNSALÁTA

kell hozzá

egy padlizsán

4 szaftos paradicsom (konzerv is jó, ha adalékanyag-mentes)

egy kávéskanál római kömény

egy kávéskanál édes pirospaprika

egy negyed, sóban érlelt citrom (recept itt)

egy marék korianderzöld

egy kis friss chili

olívaolaj

egy csipet fahéj

Ha van mozsarad, porítsd a köményt, vagy használj őröltet. A padlizsánt kockázd fel, és olívaolajon, közepes lángon pirítsd puhára. Mikor már majdnem kész, kicsit húzd szét a padlizsánkockákat, hagyj szabadon egy kis olajat a serpenyőben: ide borítsd a fűszereket (kömény, paprika, fahéj, chili), pár másodperc alatt felszabadulnak az aromák. Add hozzá a hámozott, felkockázott paradicsomot és a vékonyra csíkozott savanyított citromhéjat. Rottyantsd egyet rajta, sózd, borsozd, tálalás előtt szórd meg az apróra vágott korianderzölddel. Kuszkusszal vagy magában ellenállhatatlan.

Ádám

Változnak az idők, változnak az emberek - jó esetben

Sokan idegenkednek más konyhák ízvilágától, leginkább azért, mert nem ismerik, nem szokták meg. Pedig milyen karakteres és kimeríthetetlen az indiai, a thai, a vietnámi, a kínai, a japán, az indonéz, vagy akár a mexikói, stb. kulinária! Valljuk be, a magyar konyha nem sok fűszert használ: mi megállunk zöldfűszerek terén a kapornál, snidlingnél és petrezselyemnél, estenknént a tárkony ficcen még be, az őrölt fűszerek pedig többnyire sós ételekben a borsot, a köményt és a paprikát jelentik, az édesekben a fahéjat. Slussz. Ezen felül előregyártott fűszerkeverékekben gondolkodik a magyar, és amikor azt mondod neki, hogy te koriandert adsz valamihez, akkor néz rád értetlenül, miközben ott az az "idegen" fűszer majd' minden grillkeverékben. Vagy ha netán a rozmaringot emlegeted, akkor fanyalog, hogy nem szereti, pedig a provanszi keverékben, amivel a sültjét pácolja, ott figyel az is a kakukkfű, a borsikafű, a majoránna és társai mellett. A gyömbér hallatán pedig egyenesen kirázza a hideg, miközben a mézeskalács alapját ez képezi. Ilyenek vagyunk mi. Amit nem ismerünk, arra hajlamosak vagyunk rávágni még kóstolás előtt, hogy nem szeretjük. Ha meg kóstoltuk, akkor is, és elfelejtjük, hogy a "nem szeretem" nem egyenlő a "nem ismerem"-mel. A kalandorok, mint én is, azt szeretik, amit megismertek, azt még inkább, amit nem - a többiek azt, amit megszoktak. A hagyományos magyar konyhában pedig a megszokás az nagy úr.

Az én párom nem volt egy egyszerű eset. A kevésnél is kevesebbet ismert, mondjuk így: "szeretett", ennél fogva elég egyhangú ételeket vett magához, abból is a nehéz, laktató fajtákat. Mellettem, aki meg nem igazán szereti kétszer ugyanazt látni a tányérján, ráadásul egészségtudatos, komoly kiképzésben részesült. Mára ott tartunk, hogy paleózik, és azokra az ízekre is nyitott, amit 7-8 éve, mikor letettem elé, fintorogva tolt el magától. Ilyen volt az a néhány thai fogás, amit azért szeretek időről időre ismételni, mint a Tom Yum, a Tom Kha Gai vagy a Thai zöld curry. (Ezekre azt mondta, hogy "Pfúúúj, olyan Thaiföld szaga van!" Jééé! :DDD) Úgy tűnik, ezek az ismétlések azért mégis megnyitottak valami kaput egyszercsak, mert a minap bátortalanul főzött thai ihletésű gyógyítónak szánt levesemre másnap azt találta mondani az én drágám, hogy "Ma többször gondoltam rá, és minden alkalommal összefutott a nyál a számban. Emmmmbertelen finom volt!" Mint egy szerelmi vallomás. Nekem azzal felér egy ilyen dícséret.

ÖTPERCES THAI IHLETÉSŰ GAZDAG ZÖLDSÉGES CSIRKELEVES

hozzávalók

1l csirkealaplé (bio leveskockából)

4dl kókusztej

2cm friss gyömbér

20dkg csirkemell

15db szárított shitake gomba

1 nagy répa

2 zellerszár

1 szál újhagyma

4-5ek halszósz

1/2 lime leve

1/2tk méz

1 nagy marék friss korianderzöld

tálaláshoz extra lime és friss piros chili paprika

A gombát fél órával a főzés kezdete előtt 3dl forró vízbe beáztatom. Ezután fél órával fogok csak hozzá a többi művelethez. Az alaplét a kókusztejjel felteszem forrni. A gyömbért vékonyan felszeletelem, hozzáadom a leveshez. A csirkét megmosom, centis kockákra vágom, mehet szintén a levesbe - fedő alatt alacsony lángon addig főzöm, amíg meg nem puhul. Közben a répát megtisztítom, julienre vágom, a zellerszárat, az újhagymát és a megpuhult gombát vékonyan felszeletelem, a leveshez adom a gomba áztatólevével együtt. Innen már csak kb. 2-3 percig főzöm, hogy a zöldségek még roppanósak maradjanak. Végül ízesítem a halszósszal, a lime levével, és a mézzel (az épp csak annyi, hogy balanszírozza a lime savasságát). 

Tálaláskor egy-egy fél chilipaprikát teszek a tányérok aljába, rámerem a levest, megszórom a durvára vágott korianderzölddel, és egy-egy lime-gerezdet kínálok mellé.

Ha Joci megszerette, bárki megszereti!

Éva

Végtelen történet

Emlékszünk még a filmre? Gyerekkorom egyik nagysikerű alkotása volt a mára már az ifjúsági és gyermekirodalom klasszikusává lett Michael Ende meseregényből kreált mozi, Limahl még ma is a slágerrádiókban felcsendülő szintipop örökzöld főcímdalával. A könyv egy sokrétű fantáziavilágba kalauzol el a főszereplő fiú, Barnabás olvasmányain keresztül, mintegy 26 jól szerkesztett fejezeten át. Az ebből készült film egy trilógia formájában dolgozza fel a könyv egyes részeit, ami átértelmezés nem igazán szolgált az író megelégedésére. Nem véletlen.

A fantázia egy mindenki számára privát és áthatolhatatlan világ. Vannak, akik szeretik, ha a fantáziát készen szállítják nekik, és vannak, aki szeretik maguk megteremteni és zavartalanul formálni a belső kreatív világukat, bármilyen téren legyen is szó alkotásról. Így előbbiből a műértő és műélvező, utóbbiból a művész lesz. 

Édrekes, hogy a gyerekek mindegyike még micsoda ihletettségben éli a mindennapjait az élete első jópár évében: rajzol, épít, mesél... folyamatosan alkot. Vajon mi öli ki bennük ezt az alkotási vágyat? A sablonos, korlátokkal és kötelező elemekkel teli, merev iskolarendszer? Az elismerés hiánya, mint Barnabás, a Végtelen történet főszereplőjének esetében, aki sem jó tanuló, sem jó sporotló, sem semmiben különösebben kimagasló tehetség nem volt, csak a történetek kitalálásában? Mitől marad a kreatív gyerekek csak nagyon kis hányada kreatív felnőtt korára? És mi határozza meg, hogy milyen téren lesz az? Miért olyan fontos az iskolákban az uniformizálás, az egységesített tudás átadása, amiben annyi gyerek válik kudarcra ítéltté, miközben a kellő tehetséggondozás hiányában lehet, hogy sosem derül ki, hogy épp komoly csellista, grafikus vagy épp fodrásztehetség rejlik benne. 

Hagyjuk meg a gyerekeknek az önkifejezés lehetőségét, és támogassuk őket a választott útjukon... emellett mutassunk azzal példát, hogy mi járjuk a magunk útját: alkossunk, teremtsünk szépséget, változatosságot, fantáziákat előttük, nekik, velük!

CHILIS-KORIANDERES KUKORICASALÁTA FETÁVAL ÉS LIME-MAL

Ebben a nemrég megfogalmazódott salátaötletemben az a jó, hogy bárhogy tudom variálni: a változatoknak csak a fantáziánk szab határt, így ez is valahol egy végtelen történet. Ha akarom, kukorica helyett csinálhatom csicseriborsóból, zöldborsóból, vesebabból, belugalencséből, burgonyából, paradicsomból, de akár ananászból vagy almából is. Nekem most egy üveg kukoricám volt itthon (hibátlan sóban, citromban, vízben eltett biotermék a DM-ből - ugyanez van csicseriborsóban is), ebből alkottam meg ezt a könnyű fogást pár perc alatt.

hozzávalók

1/2kg bio konzerv vagy fagyasztott (tehát forró sós vízben főzendő) kukorica

1/4 kocka vaj

1tk só

1 nagy fej lilahagyma

2 friss piros chilipaprika

1 csokor korianderzöld

15dkg fetasajt

1 lime leve

frissen őrölt bors

A kukoricát átöblítem, egy keverőtálba teszem. A vajat megolvasztom, elkeverem a sóval, és belefeorgatom a kukoricát. (Ha akarok, ezen a ponton megállok, kevés fokhagymát reszelek rá és parmezánforgácsot. Így sem utolsó.) A hagymát felkockázom, a chilit kimagozom és apróra vágom, a koriandert szintén felaprítom, és mindhármat hozzádolgozom a kukoricához. Végül a sajtot salátára morzsolom, belefacsarom a lime levét és kevés borsot őrlök rá - elkeverem. Kész is. 

...Már csak egy pohár jól behűtött Chardonnay hiányzik mellé.

Éva

..meg egy zsák krumpli

Télen mindig volt egy zsák krumpli a pincénkben. Apu vett egy 50 kilós zsákkal, és az majdnem tavaszig kitartott - a hidegben remekül elállt, nem csírázott, nem puhult meg, és a hideg estéken sokszor volt burgonyás vacsora. Az egyik kedvencem volt a héjában sült krumpli, félbevágva, vajjal, lilahagymával megszórva fenséges lakoma.

Igyekszem azokat a zöldségeket fogyasztani, amelyeket természetes körülmények között, de legalább szabadföldben, itthon termesztenek, és nem a világ túlsó feléről érkezik, tartósítva, éretlenül, génmódosított anyanövényről. A krumpli tökéletesen beleillik ebbe a kategóriába, évszázadokkal ezelőtt is ez volt az egyik legfontosabb téli táplálék. Remekül példázza a burgonya fontosságát, hogy a 1845-52 között a rossz termés miatt egymillióan pusztultak éhen Írországban és még legalább kétmillióan hagyták el az országot. A krumpli nagyon fontos élelmiszer, s bár például a plaeolit étkezés elmélete szerint nem egészen alkalmas az emberi fogyasztásra, jelentősége megkérdőjelezhetetlen.

Az alábbi recept a vega útkeresésemből született, amely a szétválasztó diétások számára is remek fogás keményítőnapra.

THAI ZÖLD BURGONYACURRY

Kell hozzá:

fejenként 2-3 közepes, főzni való burgonya

zöld thai currypaszta (a lexikonban megtalálod a receptet, de készen is vásárolhatod bármelyik hiperben)

2-4 dl kókusztej

egy fej vöröshagyma

egy evőkanál barnacukor

10 dkg hüvelyes cukorborsó

friss korianderzöld

halszósz

napraforgóolaj

zöld thai chili (extra csípősségért)

egy lime

A néhány evőkanál olajat forrosítsd fel, párold meg rajta a kockákra vagy csíkokra vágott hagymát egy kis barnacukorral. Dobd hozzá a kockákra vágott krumplit és pirítsd körbe. Ha már majdnem puha, borítsd rá a (fejenként egy evőkanál) currypasztát, egy fél percig pirítsd, majd öntsd hozzá a kókusztejet és a nagyobb darabokra vágott cukorborsót. Kóstolgasd: ha nem elég sós, halszósszal javíts az arányon, ha nem elég csípős, vágj bele zöld chilit. Ha kész, forgasd hozzá a felaprított korianderzöldet és facsard rá a lime levét. Párolt illatos rizzsel tálald.

Ádám

Borúra derű

Ma reggel, mikor kinéztem az ablakon, örömmel konstatáltam, hogy a tegnapi borongós idő után ma megint kiderült. A reggeli fejtörés közben, hogy t.i. ma mivel indítsam útjára a Mayokat, ezen derült égből jövő villámcsapásként ért a felismerés, hogy hiszen a hűtőmben ül egy szép termetű avokádó. Az ég mellett az arcom is felderült, mert az már rég kiderült, hogy nem csak én, de a család is rajong érte, így a guacamole (ejtsd: gvákámóle), a hideg avokádókrémleves és egyéb avokádós ételek az én legnagyobb örömömre gyakori szereplői lehetnek az étkezéseinknek.

A ma reggelünk is vele indult. Csak az a kár, hogy a mindennemű, fent említett derűsorozattal szemben az aktuális fotóalanyomra nem hatott a derítés, teljesen immunis maradt rá. Hiába a zsonglőrködés mezítlábasan, egy szál pizsamában a párfokos teraszon a megszokott eszközökkel, nem seikerült "jó fényben feltűntetnem" a modellemet. Az egyszerűen megmakacsolta magát, és minél több kockát készítettem róla, annál jobban ellenállt. Maradt az utómunka - de az sem dobott nagyot a végeredményen. Nos, ez lett. Ez van. 

GUACAMOLE

Amit az avokádóról tudni érdemes, azt már itt leírtam, mindenesetre nem lehet elégszer elmondani, hogy - pláne a lenti formában, nyers ételként hagymával, citrommal benne - mennyire egészséges, milyen hihetetlenül jótékonyan hat a szervezetünk védekezőképességére, ha rendszeresen fogyasztjuk.

hozzávalók

1 érett avokádó

10dkg créme fresh/sajtkrém/joghurt

1/4 lime leve

1 kis fej lilahagyma

1 gerezd fokhagyma (elhagyható)

1 paradicsom (elhagyható)

1ek friss korianderzöld (elhagyható)

só, frissen őrölt bors

pár csepp tabasco (elhagyható)

Nos, ennek a "mártásnak" kétféle elkészítési módját szoktam alkalmazni, aztán persze van a szállodai harmadik verzió is. 

1. Ha nagyon rohanok, akkor a paradicsom kivételével mindent beledobok a robotgépbe, és összepürésítem. Így egy selmyes, homogén krémet kapok, amibe vagy belekeverem a kimagozott, apró kockákra vágott paradicsomhúst, vagy még azt sem. Mártogatásra kész. (Ma nagyon rohantam, ezért a reggeli ebben a formában került tálalásra néhány zabkréker, extra paradicsom és frissen facsart narancslé társaságában.)

2. Amikor több időm van, akkor minden hozzávalót késsel felkozkázok, és a paradicsomot híján mozsárban összedolgozok mindent. A paradicsomkockákat utólag keverem hozzá. Ez az igazi guacamole: jó darabos, mégis krémes.

3. Ha szállodában vagyok, és van friss avokádó, akkor pár szeletet villával összetörök, és kevés sűrű joghurttal, sóval, borssal, aprított lilahagymával és citromlével egy tálkában elkeverek, kenem is kenyérre. (Volt olyan nyaralásunk, ahol egy teljes héten át ezt reggeliztem. Mmmmmm!)

A guacamolét kenhetjük simán pirítósra reggeli vagy uzsonna gyanánt, kínálhatjuk vendégváróként jó minőségű taco chips-szel, a mexikói ételek mellé pedig elengedhetetlen.

Nagy ötlet még, amit Dániában járva bő tíz éve egy kaszkadőr berátomtól lestem el, akit a társasága csak "Salad master"-ként tartott számon, így ő felelt mindenkor a saláták elkészítéséért: egy tálban avokádót krémes, érett sajttal, fűszerekkel és olívaolajal kevert el, ezt forgatta össze a salátalevelekkel. Mennyei volt.

Ez is csak at bizonyítja, az avokádó egy sokoldalú kezes bárány: érdemes vele kísérletezni.

Éva