Végtelen történet

Emlékszünk még a filmre? Gyerekkorom egyik nagysikerű alkotása volt a mára már az ifjúsági és gyermekirodalom klasszikusává lett Michael Ende meseregényből kreált mozi, Limahl még ma is a slágerrádiókban felcsendülő szintipop örökzöld főcímdalával. A könyv egy sokrétű fantáziavilágba kalauzol el a főszereplő fiú, Barnabás olvasmányain keresztül, mintegy 26 jól szerkesztett fejezeten át. Az ebből készült film egy trilógia formájában dolgozza fel a könyv egyes részeit, ami átértelmezés nem igazán szolgált az író megelégedésére. Nem véletlen.

A fantázia egy mindenki számára privát és áthatolhatatlan világ. Vannak, akik szeretik, ha a fantáziát készen szállítják nekik, és vannak, aki szeretik maguk megteremteni és zavartalanul formálni a belső kreatív világukat, bármilyen téren legyen is szó alkotásról. Így előbbiből a műértő és műélvező, utóbbiból a művész lesz. 

Édrekes, hogy a gyerekek mindegyike még micsoda ihletettségben éli a mindennapjait az élete első jópár évében: rajzol, épít, mesél... folyamatosan alkot. Vajon mi öli ki bennük ezt az alkotási vágyat? A sablonos, korlátokkal és kötelező elemekkel teli, merev iskolarendszer? Az elismerés hiánya, mint Barnabás, a Végtelen történet főszereplőjének esetében, aki sem jó tanuló, sem jó sporotló, sem semmiben különösebben kimagasló tehetség nem volt, csak a történetek kitalálásában? Mitől marad a kreatív gyerekek csak nagyon kis hányada kreatív felnőtt korára? És mi határozza meg, hogy milyen téren lesz az? Miért olyan fontos az iskolákban az uniformizálás, az egységesített tudás átadása, amiben annyi gyerek válik kudarcra ítéltté, miközben a kellő tehetséggondozás hiányában lehet, hogy sosem derül ki, hogy épp komoly csellista, grafikus vagy épp fodrásztehetség rejlik benne. 

Hagyjuk meg a gyerekeknek az önkifejezés lehetőségét, és támogassuk őket a választott útjukon... emellett mutassunk azzal példát, hogy mi járjuk a magunk útját: alkossunk, teremtsünk szépséget, változatosságot, fantáziákat előttük, nekik, velük!

CHILIS-KORIANDERES KUKORICASALÁTA FETÁVAL ÉS LIME-MAL

Ebben a nemrég megfogalmazódott salátaötletemben az a jó, hogy bárhogy tudom variálni: a változatoknak csak a fantáziánk szab határt, így ez is valahol egy végtelen történet. Ha akarom, kukorica helyett csinálhatom csicseriborsóból, zöldborsóból, vesebabból, belugalencséből, burgonyából, paradicsomból, de akár ananászból vagy almából is. Nekem most egy üveg kukoricám volt itthon (hibátlan sóban, citromban, vízben eltett biotermék a DM-ből - ugyanez van csicseriborsóban is), ebből alkottam meg ezt a könnyű fogást pár perc alatt.

hozzávalók

1/2kg bio konzerv vagy fagyasztott (tehát forró sós vízben főzendő) kukorica

1/4 kocka vaj

1tk só

1 nagy fej lilahagyma

2 friss piros chilipaprika

1 csokor korianderzöld

15dkg fetasajt

1 lime leve

frissen őrölt bors

A kukoricát átöblítem, egy keverőtálba teszem. A vajat megolvasztom, elkeverem a sóval, és belefeorgatom a kukoricát. (Ha akarok, ezen a ponton megállok, kevés fokhagymát reszelek rá és parmezánforgácsot. Így sem utolsó.) A hagymát felkockázom, a chilit kimagozom és apróra vágom, a koriandert szintén felaprítom, és mindhármat hozzádolgozom a kukoricához. Végül a sajtot salátára morzsolom, belefacsarom a lime levét és kevés borsot őrlök rá - elkeverem. Kész is. 

...Már csak egy pohár jól behűtött Chardonnay hiányzik mellé.

Éva

Mexikó 10 percre van

Bár úgy lenne. Mondjuk valószínű, hogy akkor nem férnék be az ajtón egyfelől a tonna ezüst miatt, aminek nem tudnék ellenálni, másfelől a méreteim miatt, mert a kajának is nehezen mondanék nemet. Egyszerűen rajongója vagyok a mexikói konyhának, de igyekszem kevésszer hódolni a szenvedélyemnek, mert - valljuk be - nem igazán a könnyű étkek tárháza. Ettől eltekintve be-beiktatunk az étrendbe egy jó fajitast, quesadillát (recept később), guacamolét csak úgy magában mártogatni, sütöttem már házilag isteni rusztikus tortillát, szeretem a burritot, a tacot... nehéz is felsorolni, mi mindent.

A minap (még a paleolit kúrám kezdete előtt) meglátogattak a barátnőim, Teo és Évi. Főétel gyanánt egy előzetesen napok óta fűszeres fehérborban pácolt pulykacomb sült római tálban, de kívántam valami levest is. 10 perc volt az érkezésükig. Feltéptem a fagyasztó ajtaját, ahol is békésen üldögélt egy zacskó kukorica az első sorban. Nem sokáig gondolkoztam...

SAJTOS-CHILIS KUKORICAKRÉMLEVES KÁPIAKRUTONOKKAL

Hozzávalók

2ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 friss piros chilipaprika

1kk őrölt római kömény

1/2kg (fagyasztott) kukorica

1l csirkealaplé (bio leveskockából)

10dkg jó minőségű, érett Cheddar sajt

só, frissen őrölt bors

1 piros kaliforniai paprika

Az olajat egy edényben közepes lángon felhevítem. A hagymát felkockázom, a chilit kimagozom, felaprítom - együtt mehetnek is az olajba. Pár percig dinsztelem őket, majd hozzájuk adom a római köményt, és kicsit lepirítom. A fokhagymát is belereszelem az edénybe, és egy percig keverem, hogy le ne égjen. A kukoricát beleborítom az edénybe, alaposan összeforgatom a fűszeres hagymával, és pár percig hagyom fölengedni. Közben vizet forralok az alaplének. A kész alaplével a kukoricát felöntöm, és forráspontot követően közepes lángon 5 percig fedő alatt rotyogtatom. Közben kicsumázom a kápiát, és félcentis kockákra vágom, illetve lereszelem a cheddart. Az edény alatt elzárom a lángot, sózok borsozok ízlés szerint, majd az egészet egy botmixerrel összepürésítem. A sajtot ezen a ponton is beleolvaszthatom a levesbe, de tálaláskor sem késő a tányér aljára tenni egy kupacot, és arra merni a levest.

Forrón kínálom ezt a finomságot, a nyers kápia-krutonokkal (vagy pattogatott kukorica-krutonokkal), és ha valaki igényli, akár tortilla chips kíséretében. Akinek nem elég csípős, csepegtethet a levesbe kevés Tabasco szószt is, vagy durvíthat extra chilivel. Pár csepp lime is elmegy hozzá.

Ezúton is köszönöm a lányoknak a remek fotóasszisztenciát!

Éva