Van, hogy...

Van, hogy nem jut eszembe semmi. Van, hogy tódulnak az ötletek, és én egyik üzletből a másikba turnézom a hozzávalókat kajtatva, itthon pedig sorozatgyártásba kezdek, hogy megvalósítsam őket. Aztán persze van, hogy amit kitaláltam, nem, vagy nem úgy sikerül. De annyira még semmivel nem csúsztam meg szerencsére, hogy ki kellett volna dobni. Szóval van, hogy meg kell alkudjak a gondolattal néha, hogy a megálmodott fogás nem lett oylan, mint amilyennek megálmodtam, és olyan is van, hogy csak kicsit tér el állagban, kinézetben, és nekilódulok másodjára is, hogy véglegesítsem, tökéletesítsem, az egyébként jónak indult gondolatot. Ilyen például az a lisztmentes mákkrusztás sajttorta rózsavizes rebarbaratoppinggal, amit a napokban fel is teszek (most az eredetit, majd aztán később, ha sikerül finomítanom rajta, akkor annak az eredményét). Ezzel szemben ezt a soron következő fogást egyáltalán nem így terveztem, de mivel a máj gyakorlatilag a sütés első perceiben atomjaira hullott szét, márpedig libamájat nem kukázunk, gyorsan feltaláltam magam.

SÜLT LIBAMÁJPÁSTÉTOM PIKÁNS GYÖMBÉRES-RÓZSABORSOS REBARBARALEKVÁRRAL

hozzávalók

a pástétomhoz

1 érett libamáj

1l zabtej

3 gerezd fokhagyma

1ek só

5db borókabogyó

friss bors

a lekvárhoz

250g rebarbara

1/2dl víz

3ek nyírfacukor

1ek rózsabors

1tk reszelt gyömbér

tálaláshoz pirított rozskenyér, csírák, rózsabors

A májat egy napra bepácolom a zúzott fokhagymával és borókabogyóval illetve sóval fűszerezett zabtejbe. A zütés napján a vajat közepes lángon felhevítem, a májat kiemelem a pácból, lecsöpögtetem, és pácból leszűrt zúzott fokhagymával és borókabogyóval együtt a vajba teszem. Pár percig sütöm minden oldalát, végül a serpenyő teljes tartalmát egy szitán átpasszírozom. Igény szerint utólag tuningolok az ízeken. A patét egy fedeles formába öntöm, hagyom kihűlni, majt hűtőben dermesztem. 

A rebarbaralekvárhoz a rebarbarákat megmosom, ötcentis darabokra vágom, és a vízzel valamint a cukorral, a zúzott rózsaborssal és a reszelt gyömbérrel együtt felteszem közepes lángon párolódni. Pár perc elég neki, hogy teljesen pépessé váljon. Ekkor egyszerűen megkeverem, dobozba teszem, és lehűtöm. (A rebarbaralekvár ilyen formán paleolit.) Pillanatok alatt megvan, és mennyei. Megunhatatlan. nagyobb mennyiségben is érdemes csinálni, mert húsokhoz, desszertekhez, de magában is üdítő, nem mellesleg mutatós a szép színével

A pástétomot pirított kenyéren kínálom csírával, egy-egy kanál rebarbaralekvár kíséretében, amit rózsaborssal díszítek.

Jó étvágyat!

Ezt add össze!

Az édes ízeket kedvelő nemes libamáj krémességének és az égetett krém, azaz a crème brûlée könnyed selymességének egy roppanós fricskával összeforrt egysége már számtalanszor hagytam, hogy levegyen a lábamról az éttermi kalandozásaim során. Nem épp egészséges, nem épp könnyű, csak amolyan úriasan könnyed, hogy az ember minden tudatos táplálkozási szokását félretéve egyszer-egyszer (be)hódoljon neki. ...És persze nyilvánvaló, hogy pirított házikaláccsal a legjobb, csakhogy a bűnt az egekig fokozzuk. De félre a tanokkal! Az igazság az, hogy a testnek nem csak a dietetika szempontjából kifogástalan ételek a hasznosak: egyszer-egyszer egy szimplán lélekemelő fogás is sokban hozzá tud járulni ahhoz a bizonyos egyensúlyi állapothoz. Mikor tartsunk ünnepnapot hát a lelkünknek, ha nem az Ünnepekkor, megörvendeztetve a család felmenő generációit is ezzel az ízorgiát jelentő előétellel!

LIBAMÁJ CRÈME BRÛLÉE

De mi is az a crème brûlée? Egy szeméyre szabott tányérdesszert: vaníliás gőzölt custard (a magyar gasztronómiában ismert puding állagához leginkább hasonló textrúrájú, könnyű krém), amit egy kemény karamellréteg borít. Az elnevezés francia, bár futott angolkrém néven is a franciáknál, Trinity cream vagy Cambridge-i égetett krém címen az angoloknál, de a katalánoknál is találkozunk hasonló desszerttel nemes egyszerűséggel katalán krém hívóval, aminek egy változatát már korábban én is feltettem ide, a blogra. A crème brûlée eredete nem tisztázott, de az első írásos nyoma ennek az egyszerű, mégis fennkölt receptnek egy XVII. századi francia kiályi chef, François Massialot szakácskönyvében fellelhető. Az egyébként póriasnak is tekinthető, egyszerű gőzben összeért kis tálkányi vaníliakrémben a dramaturgiai csavart a karamellréteg jelenti, amit elkészíthetünk előzetesen, hogy tálaláskor ráhelyezzük a kész krémekre, vagy a cukorréteget egy arra alkalmas eszközzel, esetleg a célnak megfelelő alkohol és a falmbírozás látványos technikájának segítségével ráégetjük.

Annál fogva, hogy vaníliás a bázis, a desszert rengeteg variációs ízlehetőséget rejt magában a fűszerestől a citrusoson vagy egyéb gyümölcsön át a csokoládésig. Érdemes vele kísérletezni. Ezeknek a kísérleteknek egy rendkívül bátor, de annál ütősebb változata, a mára sok hazai étteremben felkapott libamájas verzió. Igazi burzsujkaja! Én magam a megboldogult White Heaven bárban ettem először a Bazilikánál. Azóta sem ettem olyan jól elkészítve. Kár, hogy bezárt...

hozzávalók 

200g libamáj

2dl tejszín

2dl tej

pici só

frissen őrölt bors

frissen reszelt szerecsendió

pár csepp vaníliaesszencia (nem aroma!!!!!)

3el Tokaji Aszú

4 tojássárgája

1tk krémméz

8ek nádcukor

A tejszínt és a libamájat egy robotgépben krémesre turmixolom. A tejet egy edényben a fűszerekkel és a borral majdnem forrásig hevítem, és a tejszínes libamájkrémhez keverem. A tojássárgáját a mézzel felverem habosra, majd azt is kis adagonként szintén a krémhez dolgozom, majd az egészet átszűröm, hogy az esetlegesen előforduló kisebb csomóktól is megszabadítsam a masszát. Kis tálkákba adgolva egy napig hűtőben hagyom érni. Másnap folytatom a műveletet: sütés előtt a tálkákat egy magasfalú tepsibe állítom, és 2/3 magasságig feltöltöm vízzel, majd az egész tepsit fóliával befedem, és 45 percre betolom a 160 fokra előmelegített sütőbe, az utolsó 5 percben levéve a fóliát. A krémek gőzölése végeztével azok még kocsonyásak, remegősek, de a hűtés során szépen megdermednek majd. Fontos, hogy hagyjuk először szobahőmérsékleten kihűlni, hogy ne repedezzen meg, csak aztán teszem hűtőbe. Tálalás előtt a krémek tetejét megszórom a cukorral, és egyenként ráégetem a "házisárkánnyal". :)

Háziból a kalács is isteni hozzá. Nekem végül Karácsonkor nem maradt rá időm.

Ha pedig legközelebb nekiállok - mert lássuk be, nem egy bonyolult recept, de annál ínyencebb fogás! -, akkor biztos, hogy elkezdek variálni likőrökkel, fűszerekkel, gyümölcsökkel, stb. Erről is be fogok számolni itt és akkor.

Éva

Cseppnyi luxus

A libamáj egy ritkán megengedhető luxus a háztartások számára. Édesanyám Karácsonykor szokta feltálalni a csodálatos állagú, krémes, forró, zsírjában sült libamájremekét, ami osztatlan sikert arat rend szerint. Tőle tanultam, hogy a májat fokhagymás tejben kell érlelni 1-2 napot sütés előtt, majd közepes lángon zsírjában pirítani. A mennyei májat én korábban birsalmakompóttal körítettem a saját tányéromon, amiről annak a tetemes cukortartalma miatt, mint olyan sokminden másról, leszoktam, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hát újraalkottam a fogást a magam szájíze szerint. Íme.

KÓKUSZTEJBEN PÁCOLT LIBAMÁJ KÓKUSZOS-MAZSOLÁS-FŰSZERES BIRSALMÁVAL ÉS BALZSAMOS LILAHAGYMÁVAL

hozzávalók

a májhoz

4dl kókusztej

1ek só

4 gerezd fokhagyma

1 hízott libamáj

1dl kókuszolaj

a birsalmához

2 birsalma

1/2 citrom leve (esetleg kevés reszelt citromhéj)

15dkg mazsola

2dl kókusztej

1tk őrölt szegfűszeg

1tk őrölt szegfűbors

1tk őrölt csillagánizs

3-4 ek nyírfacukor/méz

3ek kókuszpehely (nem reszelék, pehely!)

a lilahagymához

2ek olívaolaj

1ek szezámolaj

3 lilahagyma

1dl száraz vörösbor

2ek édes krémes balzsamecet (plusz még kevés a tálaláshoz)

A májat 1-2 nappal a sütés előtt bepácolom. Ehhez a kókusztejet egy tálba öntöm, hozzáadom a sót, belereszelem a fokhagymát, a pácolt alaposan elkeverem, majd belehelyezem a májat úgy, hogy a pác teljesen ellepje, és lefedve beteszem a hűtőbe.

A sütés napján készítem el a köreteket is. Elsőként megpucolom a lilahagymát, félbe vágom, majd vékonyan felszeletetelem. Az olívaolajat a szezámolajjal alacsony lángon felhevítem, beleteszem a hagymát, meglocsolom a borral és a balzsamkrémmel, jól összeforgatom, és fedő alatt párolom vagy 20-25 percig.

A birsalmákat szintén meghámozom, megöntözöm a citrom levével - esetleg reszelek hozzá a citrom héjából -, és a mazsolával együtt egy aprítógépben salsa álllagúra aprítom (nem pürét, hanem apró darabokat szeretnék). Az így kapott keveréket felteszem a kókusztejjel, a fűszerekkel, a kókuszpehellyel és a nyírfacukorral fedő alatt alacsony hőfokon párolódni ugyancsak nagyjából 20 percre. 

Végül egy serpenyőben közepes lángon felforrósítom a kókuszolajat. A májat kiveszem a pácból, letörölgetem, és beleteszem az olajba. Kb. 15 perc alatt sül meg úgy, hogy szépen megpirul a külseje, és krémes, puha marad a belseje. 3-4-szer megfordítom a sütés során mindkét oldalára. Ha elkészült, kiemelem a zsiradékból, és félreteszem pár percre hűlni, hogy szépen tudjam szeletelni.

Tálaláskor a májat kétcentis szeletekre vágom, a kókuszos birsalmából kanalazok a tányérra, elrendezem rajta a májszeleteket, körbelocsolom a balzsamkrémmel, és egy-egy kupac lilahagymával teszem teljessé a kompozíciót. Frissen őrölt borssal szórom meg végül. Lehet még variálni madársalátával, esetleg kevés durvára vágott dióval, a ropogós kókuszpehellyel, de én itt leálltam. 

Gyermekeim apja volt a kísérleti nyúl, aki úgy megdícsérte a szokatlan ízkombót, hogy elbőgtem magam... (Asszem, mostanra nagyon felspannolódtok a hormonjaim. Lassan érkezik a tesó...)

Éva

Még 4 nap

Ennyi ideig elérhető még a Borssó bisztró különleges csokoládé menüje, amit Ádámmal volt szerencsénk a minap letesztelni. Elindult a visszaszámlálás, úgyhogy szedjétek a lábatokat! Nem, nem elírás. Mondom: Borssó! Mint az asztali két fűszer, csak épp egybe írva. Annak, aki még nem ismeri: a Borssó a belvárosban egy sarki kis vendéglátóhely meghitt, egyszerű enteriőrrel, magyar tradíciókba oltott francia konyhával, családias légkörrel, barátságos személyzettel, ami immáron már 3 éve kényezteti a jellegzetes bisztróételekre vágyó, hozzá betérő vendégeket.

Erre a sajátos menüre az étterem ezúttal a Londonban megrendezett idei Academy of Chocolate versenyen két díjat is besöpört Rózsavölgyi kézműves csoki alkotóival állt össze, akik segítségével egy rendkívül merész ételsort álmodtak meg egy jó nagy, csokiból készül ponttal az egész estén át tartó kulináris mondat végén. (A képeket látva érthetővé válhat a "pont" szóhasználat.) A kezdő kakaós házikenyér után a menü a következőképpen alakult: előételként házi aludtejből készült panna cottát tálaltak 97%-os Carenero csokoládéba mártott olívával és salátakrémes mille feuille-jel, ezt követte a libamáj dobostorta libamáj-, és 87%-os Trincheras csokoládérétegekkel, majd a főétel, ami csukafilé volt fésűkagylóval, articsókaszívvel és kakaóvajas hollandimártással illetve kakóbabtörettel kísérve szintén Trincheróból, desszertnek pedig végezetül egy-egy különleges Rózsavölgyi csokigömb érkezett házi kenyérrel.

Az este amellett, hogy rendkívül hanuglatos környezetben telt finom latin zene és különleges ételek mellett, ismeretlen ismerősök társaságát nyújtotta remek beszélgetésekkel természetesen az ételekről. Meg is állapítottuk, milyen jó az, amikor egy gasztromán olyan brigádba keveredik, ahol úgy beszélgethet a megszállottságáról, hogy félidőben nem nézik teljesen hülyének, nem unják, nem bélyegzik meg.

Ami pedig a fogásokat illeti: nos, a legtöbbünk személyes kedvence az egyébként is étlapon lévő, de a speciális menü kedvéért egyedien újragondolt libamáj dobostorta volt - ezúttal a lágy libamájpaté Trincheras csokoládéval kombinálva került a tányérokra, könnyű salátalevelekkel és kakaós kaláccsal kísérve. Az előétel mille feuille alkotása sem hagyott sok kívánnivalót maga után. Ott jegyeztük meg egyöntetűen, hogy a csokiba mártott olívabogyó egy külön nagy tálban is elfért volna extra az asztalon - talán otthoni környezetben megér egy-két póbálkozást a reprodukciója. A leglátványosabb pontja az esétnek a záró fogás volt, az édesköménnyel megkomponált díszes csokiköltemény meggypálinkában áztatott kandírozott kakóbabtörettel ízesített ganache-sal töltve, amihez ízben és formailag egyaránt hozzáigazították a mellé tálalt házi kenyeret. A csokiimádóknak kihagyhatatlan élmény. (A lányomnak hoztam is haza egy extra gömböt - hadd tanulja értékelni az igazán jót.) 

Szóval annak, aki még nem ment végig rajta... vagy akin még az élménynek nem volt alkalma végigmenni, annak irány a Borssó! Záporokkal tarkított péntek-szombatot ígérnek. Nincs is annál jobb, mint eső elől egy hangulatos helyre bemenekülni, és finom falatok, jó vendéglátás mellől bámulni az ablakon csorgó forró nyári esőcseppeket.

Éva

Mindenből a legjobbat! - 1. felvonás

Mindenből a legjobbat! Ez az idén először, a Sziget Kft. szervezésében megrendezésre került, Magyarország csúcsgasztronómiáját annak képviselőin keresztül bemutató fesztivál szlogenje. És valóban: a rendezvény mind színvonalát, mind kiállítói összetételét, mind pedig látogatóközönségét tekintve felnő a szlogenben megfogalmazott üzenethez.

A belépő 2,900.- Ft, ami már a kapuban korrektül jelzi, hogy bent mire számíthtunk: fesztiválokhoz képest az átlagnál magasabb árfekvésre, ezzel együtt csúcsminőségre az ételek alapanyagait, elkészítési módját, tálalását, az általános vendéglátást és minden mást tekintve. A helyszínválasztás remek, a sorok szellősek, a terep átlátható, a navigáció kifogástalan, az egész rendezvény jól szervezett, emberléptékű. A padokon szétszórva zenészduettek halk gitár- és énekhangja biztosítja a meghitt, kellemes hátteret az ízlelgetésekhez, beszélgetésekhez. Aki ide beteszi ide a lábát, az bizony nehezen tud elszakadni! Azon túl, hogy igényes fabútorokon fogyaszthatjuk el a látványosan szervírozott, ínyenc falatokat, mindezt leöblíthetjük hazánk bor- és pálinkanedűivel, rengeteg ismerőssel találkozhatunk, akikkel mind egy közös cél terel minket erre a párezer négyeztméterre: a minőségi kulinária iránti rajongás. Ez már adja is a beszélgetések alaphangját, az ételek és a rendezvényszínvonal kielemzésének a témáját. Az általános vélekedés messzemenőkig pozitív: akivel eddig beszélgettünk, mindenki elismerően nyilatkozott a fesztiválrólról an bloc. Bár az esemény rétegműfajhoz híven méreteit tekintve szolíd, a kínálat ételből-italból mégis olyan széles, hogy egy nap kevés arra, hogy a kulináris kalandor látogató kiaknázhassa annak az előnyét, hogy az ország gasztroelitje itt gyűlt össze mind, egy helyen. Standról standra járva csak kapkodjuk a fejünket: húúúha, ezt is meg kell kóstolni... meg azt is... Az egytálétellel jóllakni vágyó közönség nem jár jól a Budai Gourmet-val, de aki tobzódni szeretne a szofisztikált ízekben, végig szertné próbálgatni az ország legjobbjainak a kínálatát minőségi környezetben, annak itt a helye. Megmutatjuk miért.

CHATEAU VISZ - A VIDÉK DÍJNYERTES GYÖNGYSZEME

Kacsa-rilette cornetto kovászos uborka chutney-val

ROSENSTEIN - KÓSER HAGYOMÁNY ÉS KREATIVITÁS SZÍVÉLYES VENDÉGSZERETETBE OLTVA

Az óramutató járásával megegyező irányban: Pászka bruschetta; Kapros nyári liba töltött káposzta; Mentás töltött paprika

TIGRIS - EGYSZERŰEN CSAK: A LIBAMÁJ-SPECIALISTA

Vákuumban készült libamáj rebarbarával, salátával és medvehagyma-emulzióval

BALDASZTI'S - KÖNNYEDSÉG ÉS ELEGANCIA, BISZTRÓ A JAVÁBÓL

Az óramutató járásával megegyező irányban: Rozé kacsamell raz el hanout fűszerkeverékkel és hideg kapros tökfőzelékkel; Csirkemell zöldalmás-mustáros öntettel és salátával

COSTES - A NEMZETKÖZI MICHELIN MINŐSÉG

Az óramutató járásával megegyező irányban: Andalúz gazpacho saját köretével; Kacsamáj és marhalábszár terrine, rukola és parmezánforgács; Pisztácia mousse, konfitált cseresznye, fehér csokoládéhab; Házilag sózott lazac, narancs- és édesköménysaláta

Egyelőre ennyi fért belénk és az időnkbe. Ma folyt. köv. Még sok mindent nem láttunk, nem kóstoltunk. Ami ma-holnap mindenképpen sorra kerül: Kistücsök, Pastrami, Gere-Mandula, Bock, Laci konyha, Mák bisztró, Aranyszarvas, Nobu, Arany Kaviár, Déryné, Anyukám mondta... de ott van még a WAMP spájz a sok kézműves csodával, a Húspatika, a Petit Pain Pékség, a Sarki Fűszeres, és... és... és... és... és. Gyanítom, ma a társaság jelentős résznek a borászatok és pálinkafőzdék standjai sem maradnak ki a szórásból. :)

Találkozunk a Millenárison! Kellemes kóstolgatást, szép hétvégét kívánok!

Éva

Teri N.

Megugrottam. Idén feltettem magamnak a lécet egy saját ötlet alapján kigondolt ízesítésű libamájterrine bevállalásával. Maga a gondolat, hogy terrine, a Márton nap környékén fogalmazódott meg bennem. A mandarinra mostanában eléggé rá vagyok gyógyulva, ezért egyértelmű volt, hogy bele fogom kombinálni a máj fűszerezésébe. A bors is adta magát, de ha citrus, akkor citrombors. ...Meg persze a Tokaji aszú, ami a libamájnak mindig nemes kísérője tud lenni. (Utólag a citromfű is felmerült bennem, de már csak akkor, amikor a máj pácolódott.)

Maga a munka a terrine-nel nem annyira sok, viszont annál nehezebb, már ami a máj tisztítására vonatkozik. Ha az megvan, onnantól nem igazán lehet elrontani. Amint összeállt a fejemben az ízvilág, azonnal beugrott mellé egy vörösboros hagymalekvár ötlete (szakirodalmat nem is forgattam hozzá, gondoltam, nem lehet egy nagy etwas - hát nem is volt). Végül a mandarin narancs színfoltjai és a lekvár színe mellé kívánkozott a tányérra a pisztávia. Nos, így lett ez a fogás ami. Dorci sáfrányos kalácsával kiegészítve egyszerűen csak tökéletes!

MANDARINOS-CITROMBORSOS LIBAMÁJTERRINE LILAHAGYMALEKVÁRRAL ÉS PISZTCIÁVAL

hozzávalók

1 nagy libamáj (kb. 50-60dkg)

1l tej

a páchoz

1 mandarin héja és leve

1tk só

1/2tk citrombors

1ek olívaolaj

3ek Tokaji aszú

a lekvárhoz

1ek vaj

40dkg lilahagyma

1/2tk őrölt szegfűszeg

3ek méz

3dl száraz vörösbor

1 mandarin héja

1 chili

csipet só

pár csepp citromlé

díszítéshez egy-egy marék zöldsaláta és pisztácia valamint mandarinhéj

A libamájat megmosom, a sütés előtt 2-3 nappal tejbe áztatom, és beteszem a hűtőbe.

2 nap elteltével kiveszem a májat a hűtőből, megmosom, és egy tálra téve hagyom, hogy kb. 20 perc alatt szobahőmérsékletűre melegedjen, hogy tudkaj vele dolgozni. Most jön a feketeleves. A máj két lebenyét szétválasztom, a lebenyeket hosszában megpróbálom kettényitni, hogy a vastag és hajszálereket, óvatosan haladva végig a máj belsején, el tudjam maradéktalanul távolítani, mindezt ráadásul úgy, hogy a lehető legkevésbé trancsírozzam szét az értékes portékámat. Továbbá egy éles késsel még a külső hártyákat is eltávolítom, és ha mindezen túl vagyok, akkor elmondhatom, hogy mindenen túl vagyok. Jöhet a pácolás. Egy kis tálba belereszelem a mandarin héját, belefacsarom a levét, hozzáadom az olajat és az aszút. A májdarabokat egy műanyag dobozba lerakom, megsózom, megborsozom, majd rákanalazom egyenletesen a pácot, végül egy újabb 1/2-1 napra lefedve hűtőbe teszem.

A pácolás idejének lejártával a májat lágyan leöblítem, a pác nagyrésze így is rajta fog maradni. A darabokat szétválasztom, és egy kisméretű terrine formába alaposan belenyomkodom a darabokat úgy, hogy sehol egy hézag, rés ne maradjon. Felforralok pár liter vizet, illetve előmelegítem a sütőt 100 fokra. A vizet egy kisebb magasfalú tepsibe öntöm, abba lefedve beleheyezem a terrine formát, és gondoskodom róla, hogy a víz a forma 2/3-áig érjen. A tepsit ezután a meleg sütőbe teszem, és a terrine-t a vízgőzben 30-35 percig sütöm. Ezalatt az idő alatt vágok egy, a terrine belsejével azonos formájú kartonlapot, bevonom alufóliával, és félreteszem. Akor a terrine "megsült", a forma fedelét leveszem, helyére beegyengetem a lefóliázott kartonlapot, és egy komolyabb, egyenes nehezéket ráteszek, ami a következő két napban, amíg a máj összeérik, eggyé préseli a darabokat. Tehát utolsó lépésben 2 további napra hűtőbe teszem a produktumomat, és rimánkodom, hogy tényleg jól sikerült-e.

A lekvárt a következő két napban bármikor elkészíthetem. Ehhez a hagymákat félbevágom, felkarikázom, és egy edényben a megolvasztott vajon a mézzel elkeverem, és nagyon alacsony lángon elkezdem főzni, miközben ízesítem az előzetesen kimagozott, kirezett felaprított chilivel, a mandarin reszelt héjával, a szegfűborssal, a citromlével és a sóval. A bort 5-6 adagban időszakosan adom a lekvárhoz, amit összesen 4-5 órán át főzök a legalacsonyabb lángon, majd amikor kész, lehtűtom, és beteszem a terrine mellé kínálásik.

Tálaláskor tányéronként egy-egy marék salátát adagolok ki. A terrine-t a forma falánál meglazítom, fél centis szeletekre vágom, és két-két szeletet emelek ki, és rendezem el a salátaágyon. Mellé kanalazok a hagymalekvárból, szórok egy kevesen a pisztáciából (előtte forró vizet öntök rá, hogy le tudjam húzni a héját, majd felaprítom), és biggyesztek mellé egy szeletet Dorci sáfrányos kalácsából.

Nagy munka volt, mennyei eredménnyel. Egyszer mindenkép érdemes nekiveselkedni.

Éva

Selymes Karácsony

Az idei Karácsony egy kicsit másképp alakult, mint ahogy terveztük. Lola kétéves kora óta "hagyomány", hogy a Család Szenteste nálunk gyűlik össze - ez a két oldalról a Nagyszülők, Dédszülők részéről 140 illetve 220km távolság megtételét jelenti -, hogy aztán Karácsony első napján Győrben ebédeljünk, a vacsorát pedig már Békéscsabán költsük el. Amióta gyerekközpontú lett a Karácsonyunk tehát, én lettem a felelős Karácsony előestéjén a vacsoráért. Tekintve, hogy az Édesanyám a konyhában tévedhetetlen, a Papám pedig a vendéglátóiparban nemcsak ténykedett, de oktatott is, ez nem kis kihívást jelent. Tavaly előtt egy aszalt szilvával, árpával készült húslevest, gesztenyével töltött pulykát és croque em bouche-t készítettem, tavaly pedig gesztenyés vargányakrémlevest zölddióval, kucsmagombás szárnyasmájszuflét turbolyás jughurtmártással, citrusokban pácolt lazacot meleg spenótos csicseriborsósalátával, borskéregben sült hátszínt, zöldsalátát valamint kandírozott gyömbérrel készült fehércsokoládés parfébombát tettem az asztalra. Közel százszázalékosan sikerültek az ételek... na, de, kérem, akkor még nem írtam blogot. Azóta, amióta a Spooon létezik, rengeteget tanultam, fejlődtem a sok gyakorlás, olvasás, tanulás, tapasztalás révén. Már ebből a szempontból is megérte. ...De vissza az idei évhez.

A Dédnagyszülők kímélése végett ezúttal a senki sehonnan nem indult útnak - a szokásos ünnepi országjáró turnénk így egy nappal korábban indult. 23-áról 24-ére virradóra, miután a legkisebb kidőlt, nekiálltunk: díszítettünk, csomagoltunk, lázasan dolgoztunk az éj leple alatt, hogy reggel meglehessen a nagy csodálkozás. Az előkészületek természetesen a konyhában is folytak, hiszen az idén először koprodukcióra vállalkoztunk Édesanyámmal. Íme néhány gyöngyszem a 3 nap alatt tervezett menüsorokból: mandarinolajas-citromborsos libamájterrine lilahagymalekvárral, kéksajtleves mézes grillezett fügével, kacsapecsenye, geszenyekrémleves pirított libamájjal és dióval, egyben sült őzgerinc mandarinos sütőtökpürével, céklakrémleves aszalt sárgabarackpürével, pisztáciakéregben sült lazac sütőtökös belugalencse-salátával, ezen felül mindenféle édes nyalánkság. Az ünnepi italok sem aradhattak el, mint a mézzel, kókusztejjel készült hagyományos és csokis tojáslikőr, forralt bor, Tom&Jerry, stb. A fent felsorolt ételeket és italokat a következő napokban szépen sorban megosztom Veletek, kedves Olvasók. Ha idén már nem is veszitek feltétlen hasznát, jövőre talán jól jön.

GESZTENYEKRÉMLEVES PIRÍTOTT LIBAMÁJJAL ÉS DIÓVAL

Ezt az selymes ízű és állagú levest az egyik kedvenc helyemen, Villányban, a Gere Attila által működtetett Croccus Borhotel éttermében, a Mandula étteremben ettük Márton napkor. Illetve nem pont ezt, mert a receptet nem kértem, így nem kaptam, de Karácsony alkalmából megkíséreltem rekonstruálni - jó eredményel. (Az ottjártunk gasztronómiai beszámolójával még mindig el vagyok maradva, de ami késik, nem múlik - csak épp már nem lesz annyira aktuális.)

hozzávalók

a leveshez

3dk vaj

2 mogyoróhagyma

1/2kg natúr gesztenye (én a Marroni natúr, előfőzött, egész gesztenyéit szoktam venni)

1dl konyak

2dl víz

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

1dl tejszín

só, frissen őrölt bors

1ek méz

frissen reszelt szerecsendió

a levesbetéthez

2dkg vaj

10dkg libamáj

2 marék dió

Az alapléhez a vizet felteszem forrni. A vajat egy edényben megolvasztom, a hagymát megpucolom, felaprítom, az olvasztott vajhoz adom, és közepes lángon 3 perc alatt megdinsztelem. Beleforgatom a gesztenyét, hozzáadom a konyakot és a vizet, majd pár percig párolom, hogy a konyakból kifőjön az alkohol. Ezt követően felöntöm az alaplével, felforralom, és közepes lángon addig főzöm, míg a gesztenye teljesen megpuhul (kb. 10 perc). Amikor a gesztenye megfőtt, a levest egy botmixerrel teljesen krémesre pürésítem - ekkor adom hozzá a tejszínt, a mézet, a sót, a borsot és a szerecsendiót. Jól elkeverem, majd félreteszem.

Tálalás előtt a diót felaprítom (nem darálom!), a libamájat pedig vajon nagyon forró serpenyőben 1-1 perc alatt lepirítom mindkét oldalon (nem szabad tovább, mert megkeményedik) egy fél marék apróra darabolt dióval. A maradék dióval a pirított májat összeforgatom, és egy-egy evőkanállal teszek mindet tényér aljába. A levest rámerem, a leves tetejére a vajban pirított dióból kanalazok.

Meghitt, békés Karácsonyt kívánok/kívánunk ezúton is!

Éva

Libatúra

Honnan lehet tudni, hogy egy gyereknek gasztromán az anyja? Többek között onnan, hogy amikor egy kompletten átaludt másfél órás autóút után a Manó álmosan nyitogatja a szemét, még csak a parkolót látja ugyan, de az az első mondata: "Nnnna, megérkeztünk a Kistücsökbe!".

Segal Viktor a múlt héten megjelent Színek és ízek c. csodálatos könyvének (amiben említés szintjén mi is helyet kaptunk - hogy minek okán, arról a későbbiekben egy másik bejegyzés keretében beszámolunk) a bemutatóján a könyv egyik szerzője, az egyik legautentikusabb forrás, Mautner Zsófi felé intéztem a "Hová menjünk Márton napozni?" kérdést. Zsófi kapásból rávágtta a Kistücsökbe evidenciát. Na, jó, persze, ezt mindenki tudja... De ha Pesten maradnánk? Akkor a Rosenstein vagy a 21 a befutó - hangzott a válasz. Viszont a Kistücsök, ha egyszer befészkeli magát az ember fejébe... Nagyon érlelgettem magamban a villányi Gere panzió égisze alatt működő Mandula éttermet is a csodálatos degusztációs libamenü miatt (meg a jó borok, isteni spa, fantasztikus konyha miatt an blok a hétvége ideáját), de ez a kiruccanás az aktuális szállodai helyhiány miatt tolódott. Erre a hétvégére így kitartottunk a balatoni célirány mellett egy Kistücskös ebéddel és minden egyéb köré szervezett programmal, mint a lellei kikötő, visszafelé a siófoki pálinkafesztivál meglátogatása, este pedig szintén a Márton nap jegyében egy Déryné-Mini-Oscar bermudaháromszögben való alaposan esélyes "elveszést" ötöltünk ki levezetésnek.

A napvégi események alakulását inkább itt nem tagalalnám, de a Kistücsökben szerzett kulináris élmény, azt gondoltam, megér egy bejegyzést.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy bár én eleve fényképezőgéppel felszerelkezve indultam itthonról előre megfontolt posztolási szándékkal, mikor a rendeléseinket sorra hozták, olyan szinten feledkeztem bele a kóstolásba, hogy egész egyszerűen eszembe sem jutott megörökíteni a fogásokat. Már a desszerteknél jártunk, mikor beugrott, hogy "Te jó ég! A kamera!". Kicsit elkenődtem, mert bár volt B-terv, 3 óránál jártunk, így a fényviszonyok egyre kevésbé voltak ideálisak a fotózáshoz, és az ebédforgalom is apadt, azaz csökkent a valószínűsége annak, hogy a korábban kikért tányérjainkat további rendelések formájában viszontlátom. Mindesetre megkértem a felszolgálókat, hogy ha az általunk rendeltekből netán továbbiakat visznek ki a vendégeknek, álljanak meg vele nálam, legyenek szívesek, hadd' fotózam le őket. Együttműködőek voltak, ennek eredményeképpen születhetett meg végül ez a bejyegyzés.

LIBAMELLCARPACCIO ÉDES-SAVANYÚ SZILVÁVAL

A párom egy liba-, a lányom egy csicsókakrémlevessel én pedig egy libamellcarpaccióval indíottam. A libeleves és a csicsóka is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, de a libamellcarpaccio messze túlszárnyalt minden elvárást. A hús ízre és állagra tökéletes volt, amihez remekül passzoltak a nagyszemű sókristályok. És ha ezt lehetett fokozni, hát a vaníliával, csillagánizzsal és fahéjjal fűszerezett, roppanós szilvakockákkal sikerült. Annyira finom volt, hogy miután túl voltunk az egész menün egy fotó nélkül, azon lamentáltam, hogy én ezt még egyszer kikérem - az nem lehet, hogy ezt nem örökítem meg. Aztán mégiscsak megrendelte egy asztal. Oda hozták hozzám fotózni... nos, nehezen, patakokban csorgó nyállal engedtem útjára.

LIBATOR

Ez sem az általunk, pontosabban a párom által fogyasztott libatál - egy későbbi rendelésről készítettem a képet, amin libaszárnytő látható rizskásával, középen libamáj házi kalácson és libahurka hagymás savanyú káposztán. Kifogástalan kombináció. Ahogy az én rozé libamell fogásom is az volt chilis sütőtökpürével és gerslirizottóval (eről sajnos nem készült kép). Ez egy, hogy úgy mondjam, WYSWYG-fogás volt, azaz "what you see is what you get" íz tekintetében is, tehát jobb, ha csak annyit mondok: beszéljen a kép magáért - részemről no comment.

GESZTENYEKRÉM

A mindenkor nagy sikert arató madártej mellé berendeltük az aktuális kínálatban szerepő gesztenyekrémet macsarponehabbal. A desszert selymességét jól ellenpontozták a ropogós tallérok, emellett a gesztenye ízéhez is kivlóan passzolt a diszkrét nyomokban felfedezhető mandulaaroma. Kerek, egész kompozíció volt úgy tálalásban, mint ízharmóniáját tekintve. Ismét csak gratulálni tudok a chéfnek.

Ami viszont nekem nagy szívfájdalmam volt, hogy bár elsősorban a Márton napi libafogások miatt indultunk el, egy előzetes internetes tájékozódás alapján teljesen ráhangolódtam egy-két előételre és desszertre, amiről ott, helyben derült ki, hogy a csütörtöki étlapcsere óta nem rendelhetők. Ahogy láttam, a mai napig a honlapon a korábbi étlap szerepel. Tud csalódás lenni, amikor vágysz arra, hogy megízleld az éttermi ajánlatban szereplő céklakrémlevest savanyú szilvával, vagy a tökmaglevest sütőtökkrémmel, esetleg a hideg libamájat birskompóttal, sáfrányos hagymasalátával, vagy éppen a mandulás vaníliapudingot pisztáciafagylalttal, és ott tudod meg, hogy két nappal lecsúsztál róla. Ha az ember csak azért utazik százplusz kilométert, hogy az adott étteremben költhessen el egy fantasztikus ebédet - ami azért így is megvalósult -, szerencsés, ha érdemben tud arról dönteni egy naprakész menü alapján, hogy útnak indul vagy sem.

Ettől függetlenül nagyon elégedetten távoztunk az étteremből a megszkott színvonalú konyhaművészet és vendéglátás tapasztalati élményével, ami i-re a 18 fokos, napsütéses meleg tette fel a pontot.

Jövünk még...

Éva