Lilaláz

A lakberendezés minimál vonalában hasít a lila. Szerény véleményem szerint a lila a konyhában is az egyik legszebb szín, legyen szó a szederről, a padlizsánról, a célkáról, a káposztáról, a hagymáról, és még sorolhatnám. 

Ezt az ételt kevésbé az ízek, semmint a színek inspirálták, és az a megfigyelés, hogy az azonos színű alapanyagok gyakran remekül passzolnak egymással (pl. sütőtök, narancs, répa).

SZILVÁS-LILAHAGYMÁS KÁPOSZTASALÁTA

hozzávalók

2 fej lilahagyma

1 kis fej lilakáposzta

1/2kg szilva

1 citrom julienne-re vágott héja

az öntethez

4ek olívaolaj

1ek szezámolaj

1 citrom leve

1ek juharszirup

friss bors

tálaláskor passzol hozzá egy kis durvára vágott dió is ízlés szerint

A hagymát meghámozom, a káposztát a külső leveitől megfosztom, mindkét zöldséget félbe vágom, utóbbinak kivágom a torzsáját, és legyalulom őket vékonyra. A citrom legkülső héját hosszanti sávokban egy késsel lehámozom, a fehér héjrészt, ha maradt, eltávolítom, és a tiszta sárga héjat hosszában gyufaszálra vágom. A szilvákat megmosom, félbe vágom, kimagozom, és hosszában gerezdekre szelem. A salátát alaposan elkeverem, és félreteszem, amíg az öntetet összeállítom. Végül a nyakonöntöm vele a salátámat, jól összeforgatom, alaposan megborsozom, és ha szeretném, durvára vágott dióval meghintem. (Ha valaki megszállott csípőspárti, friss piros chilit is nyugostan adhat hozzá.)

Én magában ettem, egy jó vad- vagy akár halszték mellé is el tudom képzelni.

Éva

Végtelen történet

Emlékszünk még a filmre? Gyerekkorom egyik nagysikerű alkotása volt a mára már az ifjúsági és gyermekirodalom klasszikusává lett Michael Ende meseregényből kreált mozi, Limahl még ma is a slágerrádiókban felcsendülő szintipop örökzöld főcímdalával. A könyv egy sokrétű fantáziavilágba kalauzol el a főszereplő fiú, Barnabás olvasmányain keresztül, mintegy 26 jól szerkesztett fejezeten át. Az ebből készült film egy trilógia formájában dolgozza fel a könyv egyes részeit, ami átértelmezés nem igazán szolgált az író megelégedésére. Nem véletlen.

A fantázia egy mindenki számára privát és áthatolhatatlan világ. Vannak, akik szeretik, ha a fantáziát készen szállítják nekik, és vannak, aki szeretik maguk megteremteni és zavartalanul formálni a belső kreatív világukat, bármilyen téren legyen is szó alkotásról. Így előbbiből a műértő és műélvező, utóbbiból a művész lesz. 

Édrekes, hogy a gyerekek mindegyike még micsoda ihletettségben éli a mindennapjait az élete első jópár évében: rajzol, épít, mesél... folyamatosan alkot. Vajon mi öli ki bennük ezt az alkotási vágyat? A sablonos, korlátokkal és kötelező elemekkel teli, merev iskolarendszer? Az elismerés hiánya, mint Barnabás, a Végtelen történet főszereplőjének esetében, aki sem jó tanuló, sem jó sporotló, sem semmiben különösebben kimagasló tehetség nem volt, csak a történetek kitalálásában? Mitől marad a kreatív gyerekek csak nagyon kis hányada kreatív felnőtt korára? És mi határozza meg, hogy milyen téren lesz az? Miért olyan fontos az iskolákban az uniformizálás, az egységesített tudás átadása, amiben annyi gyerek válik kudarcra ítéltté, miközben a kellő tehetséggondozás hiányában lehet, hogy sosem derül ki, hogy épp komoly csellista, grafikus vagy épp fodrásztehetség rejlik benne. 

Hagyjuk meg a gyerekeknek az önkifejezés lehetőségét, és támogassuk őket a választott útjukon... emellett mutassunk azzal példát, hogy mi járjuk a magunk útját: alkossunk, teremtsünk szépséget, változatosságot, fantáziákat előttük, nekik, velük!

CHILIS-KORIANDERES KUKORICASALÁTA FETÁVAL ÉS LIME-MAL

Ebben a nemrég megfogalmazódott salátaötletemben az a jó, hogy bárhogy tudom variálni: a változatoknak csak a fantáziánk szab határt, így ez is valahol egy végtelen történet. Ha akarom, kukorica helyett csinálhatom csicseriborsóból, zöldborsóból, vesebabból, belugalencséből, burgonyából, paradicsomból, de akár ananászból vagy almából is. Nekem most egy üveg kukoricám volt itthon (hibátlan sóban, citromban, vízben eltett biotermék a DM-ből - ugyanez van csicseriborsóban is), ebből alkottam meg ezt a könnyű fogást pár perc alatt.

hozzávalók

1/2kg bio konzerv vagy fagyasztott (tehát forró sós vízben főzendő) kukorica

1/4 kocka vaj

1tk só

1 nagy fej lilahagyma

2 friss piros chilipaprika

1 csokor korianderzöld

15dkg fetasajt

1 lime leve

frissen őrölt bors

A kukoricát átöblítem, egy keverőtálba teszem. A vajat megolvasztom, elkeverem a sóval, és belefeorgatom a kukoricát. (Ha akarok, ezen a ponton megállok, kevés fokhagymát reszelek rá és parmezánforgácsot. Így sem utolsó.) A hagymát felkockázom, a chilit kimagozom és apróra vágom, a koriandert szintén felaprítom, és mindhármat hozzádolgozom a kukoricához. Végül a sajtot salátára morzsolom, belefacsarom a lime levét és kevés borsot őrlök rá - elkeverem. Kész is. 

...Már csak egy pohár jól behűtött Chardonnay hiányzik mellé.

Éva

Ez aztán a paleo!

Most, hogy várandós vagyok, nem kísérletezem diétákkal, de nosztalgiával gondolok a paleolit időszakomra, amikor egyszerűen úgy éreztem magam, mintha kicseréltek volna: frissnek, üdének, energikusnak. Akkor nem volt kenyér, tészta, rizs és társai, ellenben volt minden más, mint például libatepertő (néha elegánsan borral vacsira, esetenként snack gyanánt a kocsiban). Erről a mennyei ételről még ami/aki eszembe jut, az a közös főzésünk Szulák Andival. Vele a Story TV megboldogult Szomszéd főztje műsorában szerepeltünk együtt, ahol is Andi eleinte szkeptikusan faggatott a táplálkozási szokásaimról. Majd mikor a libatepertőről hallott áradozni, csillogó szemmel kérdezte: "Akkor azt mondod, hogy lehet enni tepertőt lelkiismeretfurdalás nélkül? Egyre szimpatikusabb nekem, amiket mondasz!" "Lehet." - mondtam - "Lelkiismeretfurdalás... és kenyér nélkül." Nos, így került elfogyasztásra ma este is, egy mennyei Shiraz kísretében.

LIBATEPERTŐ LILAHAGYMÁVAL, PARADICSOMMAL ÉS VÖRÖSBORRAL

hozzávalók

2 marék jó minőségű, alaposan kisütött étkezési libatepertő (nekem Édesanyám hozza az orosházit)

1 paradicsom

1 fej lilahagyma

1 pohár jó minőségű vörösbor (kismamák ne rettenjenek vissza: nagyon jót tesz a vasnak, a vérképzésnek, de 1 pohárnál ne legyen több!)

só

jó étvágy

A megmosott paradicsomot és a megpucolt hagymát felszeletelem, egy tányéron legyezőszerűen elrendezem, köré halmozok egy-két marék tepertőt, meghintem sóval, löttyintek egy pohárka bort hozzá kísérőnek, és lágy jazz kíséretében élvezettel elropogtatom, elkortyolgatom a királyi vacsorámat. Ami jó a léleknek, az többnyire jó a testnek is.

Egészségünkre!

Éva

Ui.: ...Persze, hogy a kölök ellopkodta a tányérom felét. :)

Teri N.

Megugrottam. Idén feltettem magamnak a lécet egy saját ötlet alapján kigondolt ízesítésű libamájterrine bevállalásával. Maga a gondolat, hogy terrine, a Márton nap környékén fogalmazódott meg bennem. A mandarinra mostanában eléggé rá vagyok gyógyulva, ezért egyértelmű volt, hogy bele fogom kombinálni a máj fűszerezésébe. A bors is adta magát, de ha citrus, akkor citrombors. ...Meg persze a Tokaji aszú, ami a libamájnak mindig nemes kísérője tud lenni. (Utólag a citromfű is felmerült bennem, de már csak akkor, amikor a máj pácolódott.)

Maga a munka a terrine-nel nem annyira sok, viszont annál nehezebb, már ami a máj tisztítására vonatkozik. Ha az megvan, onnantól nem igazán lehet elrontani. Amint összeállt a fejemben az ízvilág, azonnal beugrott mellé egy vörösboros hagymalekvár ötlete (szakirodalmat nem is forgattam hozzá, gondoltam, nem lehet egy nagy etwas - hát nem is volt). Végül a mandarin narancs színfoltjai és a lekvár színe mellé kívánkozott a tányérra a pisztávia. Nos, így lett ez a fogás ami. Dorci sáfrányos kalácsával kiegészítve egyszerűen csak tökéletes!

MANDARINOS-CITROMBORSOS LIBAMÁJTERRINE LILAHAGYMALEKVÁRRAL ÉS PISZTCIÁVAL

hozzávalók

1 nagy libamáj (kb. 50-60dkg)

1l tej

a páchoz

1 mandarin héja és leve

1tk só

1/2tk citrombors

1ek olívaolaj

3ek Tokaji aszú

a lekvárhoz

1ek vaj

40dkg lilahagyma

1/2tk őrölt szegfűszeg

3ek méz

3dl száraz vörösbor

1 mandarin héja

1 chili

csipet só

pár csepp citromlé

díszítéshez egy-egy marék zöldsaláta és pisztácia valamint mandarinhéj

A libamájat megmosom, a sütés előtt 2-3 nappal tejbe áztatom, és beteszem a hűtőbe.

2 nap elteltével kiveszem a májat a hűtőből, megmosom, és egy tálra téve hagyom, hogy kb. 20 perc alatt szobahőmérsékletűre melegedjen, hogy tudkaj vele dolgozni. Most jön a feketeleves. A máj két lebenyét szétválasztom, a lebenyeket hosszában megpróbálom kettényitni, hogy a vastag és hajszálereket, óvatosan haladva végig a máj belsején, el tudjam maradéktalanul távolítani, mindezt ráadásul úgy, hogy a lehető legkevésbé trancsírozzam szét az értékes portékámat. Továbbá egy éles késsel még a külső hártyákat is eltávolítom, és ha mindezen túl vagyok, akkor elmondhatom, hogy mindenen túl vagyok. Jöhet a pácolás. Egy kis tálba belereszelem a mandarin héját, belefacsarom a levét, hozzáadom az olajat és az aszút. A májdarabokat egy műanyag dobozba lerakom, megsózom, megborsozom, majd rákanalazom egyenletesen a pácot, végül egy újabb 1/2-1 napra lefedve hűtőbe teszem.

A pácolás idejének lejártával a májat lágyan leöblítem, a pác nagyrésze így is rajta fog maradni. A darabokat szétválasztom, és egy kisméretű terrine formába alaposan belenyomkodom a darabokat úgy, hogy sehol egy hézag, rés ne maradjon. Felforralok pár liter vizet, illetve előmelegítem a sütőt 100 fokra. A vizet egy kisebb magasfalú tepsibe öntöm, abba lefedve beleheyezem a terrine formát, és gondoskodom róla, hogy a víz a forma 2/3-áig érjen. A tepsit ezután a meleg sütőbe teszem, és a terrine-t a vízgőzben 30-35 percig sütöm. Ezalatt az idő alatt vágok egy, a terrine belsejével azonos formájú kartonlapot, bevonom alufóliával, és félreteszem. Akor a terrine "megsült", a forma fedelét leveszem, helyére beegyengetem a lefóliázott kartonlapot, és egy komolyabb, egyenes nehezéket ráteszek, ami a következő két napban, amíg a máj összeérik, eggyé préseli a darabokat. Tehát utolsó lépésben 2 további napra hűtőbe teszem a produktumomat, és rimánkodom, hogy tényleg jól sikerült-e.

A lekvárt a következő két napban bármikor elkészíthetem. Ehhez a hagymákat félbevágom, felkarikázom, és egy edényben a megolvasztott vajon a mézzel elkeverem, és nagyon alacsony lángon elkezdem főzni, miközben ízesítem az előzetesen kimagozott, kirezett felaprított chilivel, a mandarin reszelt héjával, a szegfűborssal, a citromlével és a sóval. A bort 5-6 adagban időszakosan adom a lekvárhoz, amit összesen 4-5 órán át főzök a legalacsonyabb lángon, majd amikor kész, lehtűtom, és beteszem a terrine mellé kínálásik.

Tálaláskor tányéronként egy-egy marék salátát adagolok ki. A terrine-t a forma falánál meglazítom, fél centis szeletekre vágom, és két-két szeletet emelek ki, és rendezem el a salátaágyon. Mellé kanalazok a hagymalekvárból, szórok egy kevesen a pisztáciából (előtte forró vizet öntök rá, hogy le tudjam húzni a héját, majd felaprítom), és biggyesztek mellé egy szeletet Dorci sáfrányos kalácsából.

Nagy munka volt, mennyei eredménnyel. Egyszer mindenkép érdemes nekiveselkedni.

Éva

Laziccer

A lazac alapvetően egy remek alapanyag. Nem csupán a szép színe miatt, hanem mert sokoldalúan is felhasználható: nyersen, füstölve, sütve, főzve, hidegen, melegen, magában, levesbetétként, tésztához, kenyérfeltétnek, salátában, pástétomnak, és sorolhatnám... ezért komoly ziccert jelent egy elegáns menüben. Illik a keleti ételekbe legalább úgy, mint a nyugatiakba, a mediterrán, az északi vagy bármilyen más konyha repertoárjába. Egészségesnek is mondják a rendkívül magas omega-3 zsírsavtartalma miatt, mégis van vele - egyéb más néhány halfajtával egyetemben - egy komoly probléma, amire mostanában kezdünk ráébredni. Mégpedig az, hogy "hústermelő" állattársaihoz hasonlóan a lazacot is tenyésztik, hormonokkal kezelik, stb. Ez számomra egyre aggályosabbá teszi a fogyasztását, mégis sokszor van, hogy egyszerűen nehezen tudok ellenállni, mert nagyon szeretem, ráadásul bármelyik formáját választom az elkészítésének, pillanatok alatt az asztalon van.

KAPRIS LAZACTÁL

hozzávalók

1 tálca nyers lazac (lehet füstölt is)

só, frissen őrölt bors

1ek olívaolaj

1/4 citrom leve

1/2 lilahagyma (salotta is lehet)

1ek kapribogyó

Nos, az egész nem egy nagy "etvász": a lazacszeleteket lefektetem, meghintem sóval, őrölök rá frissen borsot, meglocsolom az olívaolajjal és a citromlével. A hagymát nagyon vékony szeletekre vágom, és a kapribogyóval együtt elosztom a lazacon. Néhány gerezd citrommal díszítem, zöldsalátával és/vagy pirítóssal kínálom reggelire, ebéd vagy vacsora előételeként, vagy akár egy könnyű ebés/vacsora gyanánt, ha belefér, egy pohár finom fehérborral. Egy ünnepi vde akár egy hétköznapi asztalon is remek fogás lehet.

Éva

Borúra derű

Ma reggel, mikor kinéztem az ablakon, örömmel konstatáltam, hogy a tegnapi borongós idő után ma megint kiderült. A reggeli fejtörés közben, hogy t.i. ma mivel indítsam útjára a Mayokat, ezen derült égből jövő villámcsapásként ért a felismerés, hogy hiszen a hűtőmben ül egy szép termetű avokádó. Az ég mellett az arcom is felderült, mert az már rég kiderült, hogy nem csak én, de a család is rajong érte, így a guacamole (ejtsd: gvákámóle), a hideg avokádókrémleves és egyéb avokádós ételek az én legnagyobb örömömre gyakori szereplői lehetnek az étkezéseinknek.

A ma reggelünk is vele indult. Csak az a kár, hogy a mindennemű, fent említett derűsorozattal szemben az aktuális fotóalanyomra nem hatott a derítés, teljesen immunis maradt rá. Hiába a zsonglőrködés mezítlábasan, egy szál pizsamában a párfokos teraszon a megszokott eszközökkel, nem seikerült "jó fényben feltűntetnem" a modellemet. Az egyszerűen megmakacsolta magát, és minél több kockát készítettem róla, annál jobban ellenállt. Maradt az utómunka - de az sem dobott nagyot a végeredményen. Nos, ez lett. Ez van. 

GUACAMOLE

Amit az avokádóról tudni érdemes, azt már itt leírtam, mindenesetre nem lehet elégszer elmondani, hogy - pláne a lenti formában, nyers ételként hagymával, citrommal benne - mennyire egészséges, milyen hihetetlenül jótékonyan hat a szervezetünk védekezőképességére, ha rendszeresen fogyasztjuk.

hozzávalók

1 érett avokádó

10dkg créme fresh/sajtkrém/joghurt

1/4 lime leve

1 kis fej lilahagyma

1 gerezd fokhagyma (elhagyható)

1 paradicsom (elhagyható)

1ek friss korianderzöld (elhagyható)

só, frissen őrölt bors

pár csepp tabasco (elhagyható)

Nos, ennek a "mártásnak" kétféle elkészítési módját szoktam alkalmazni, aztán persze van a szállodai harmadik verzió is. 

1. Ha nagyon rohanok, akkor a paradicsom kivételével mindent beledobok a robotgépbe, és összepürésítem. Így egy selmyes, homogén krémet kapok, amibe vagy belekeverem a kimagozott, apró kockákra vágott paradicsomhúst, vagy még azt sem. Mártogatásra kész. (Ma nagyon rohantam, ezért a reggeli ebben a formában került tálalásra néhány zabkréker, extra paradicsom és frissen facsart narancslé társaságában.)

2. Amikor több időm van, akkor minden hozzávalót késsel felkozkázok, és a paradicsomot híján mozsárban összedolgozok mindent. A paradicsomkockákat utólag keverem hozzá. Ez az igazi guacamole: jó darabos, mégis krémes.

3. Ha szállodában vagyok, és van friss avokádó, akkor pár szeletet villával összetörök, és kevés sűrű joghurttal, sóval, borssal, aprított lilahagymával és citromlével egy tálkában elkeverek, kenem is kenyérre. (Volt olyan nyaralásunk, ahol egy teljes héten át ezt reggeliztem. Mmmmmm!)

A guacamolét kenhetjük simán pirítósra reggeli vagy uzsonna gyanánt, kínálhatjuk vendégváróként jó minőségű taco chips-szel, a mexikói ételek mellé pedig elengedhetetlen.

Nagy ötlet még, amit Dániában járva bő tíz éve egy kaszkadőr berátomtól lestem el, akit a társasága csak "Salad master"-ként tartott számon, így ő felelt mindenkor a saláták elkészítéséért: egy tálban avokádót krémes, érett sajttal, fűszerekkel és olívaolajal kevert el, ezt forgatta össze a salátalevelekkel. Mennyei volt.

Ez is csak at bizonyítja, az avokádó egy sokoldalú kezes bárány: érdemes vele kísérletezni.

Éva