42

Volt már fele ennyi is, remélhetőleg lesz még kétszer ennyi is. Ő. Az életem párja, a gyermekeim Apja. 

Volt már sokkal nagyobb is (ő maga is, de most nem rá gondolok), remélhetőleg lesz is még. A zsúrja. De idén így akarta. Leginkább sehogy. 

...Márpedig olyan nincs, hogy nincs. 

Ezév május 15-én a reggel három feliratozott "női" tompor villantásával indult: a legkisebb méret esetében a "NAPOT" szót leplezte le a pelus, a közepesnél a "BOLDOG" szó mutatta meg magát a zsebkendőnyi hálóing alól... és igen, van legnagyobb is... igen, hozzám tartozik... Szóval jómagam a "SZÜLETÉS" szót is elbírtam, és szintén felfedtem egyidőben a kicsikkel, hogy ezzel nagy derültséget hozzunk Apa mostanában gyakran gondterhelt arcára. Sikerült. A válasz pár perccel később egy ide vágó és tőle nem is oly idegen gatyatolás formájában érkezett, ami egy rövid, velős "KÖSZI"-t engedett láttatni. (Aznap aztán még néhányszor ilyen-olyan alkalomból köszönetnyilvánítás gyanánt, de ebbe már nem mennék bele. Aki ismeri, tudja...)

Az este néhány kedves barát jóvoltából készenlétben, a Nagyi vonaton, úton a főváros felé gyerekekre felügyelni, míg mi Lolával suttyomtortát eszkábáltunk hirtelen ötletből és a konyhai készletből minden olyan alapanyaggal, amit Apa szeret. Így lett ez egy epres-mascarponés-fehércsokis mandulatorta marcipánnal. Hedóniának neveztem el.

HEDÓNIA

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

egy csipet só

5ek nyírfacukor/méz

5ek mandulaliszt

1tk sütőpor

kevés vaj

a krémhez

1/2kg mascarpone

3ek méz

10dkg fehércsoki

5dkg vaj

pici víz

1tk vaníliaesszencia

pár csepp lime-lé

1/2kg eper

10dkg marcipán (én a Régimóditól veszem a biopiacon: 50% bio mandula + 50% nyírfacukor)

Az egésszel nettó 20 perc munkám volt.

A sütőt 150 fokra állítom. A tésztához a tojásokat szétválasztom. A sárgáját a nyírfacukorral/mézzel fehéredésig verem. Hozzáadom a mandulalisztet és a sütőport, alaposan eldolgozom. A fehérjét pici sóval kemény habbá verem, és egy spatulával óvatosan beleforgatom a tésztamasszába. Egy kivajazott kapcsos tortaformába (21cm) öntöm, és 60 percre beteszem sülni, majd mikor kész (tűpróba!), nyitott sütőjatónál hagyom kihűlni.

A krémhez csak akkor fogok hozzá, amikor a tészta már kihűlt. 

A fehércsokit egy kis darab kivételével vízgőz fölött a vízzel és a vajjal megolvasztom, mascarponét a mézzel alaposan felverem, és az olvadt csokit további keverés mellett vékonyan csurgatva hozzádolgozom a vaníliával és a pár csepp lime-lével együtt. A marcipánból korongot formázok, és két sütőpapír között vékonyra kinyújtom, a tésztával megyegyező méretűre, a fölső sütőpapírt kidobom. Az epreket megmosom, kicsumázom, és szeletekre vágom. 

Jöhet az összeállítás.

A tésztát egy peremes tányérra teszem, és egy nagy kenyérvágót a peremen végigcsúsztatva elszelem a piskótát kétfelé. Az alsó réteget tortatálra teszem, a marcipánt a sütőforma aljának a segítségével méretre vágom, és az alsó, megmaradt sütőpapírral a tésztára fordítom, a sütőpapírt óvatosan lehúzom, kidobom. A marcipánra rétegezek egy adag epret, majd beborítom a mascarponekrémmel, szépen eloszlatom. A következő tésztarétegre már csak egy réteg eper és mascarpone kerül. A maradék mascarponéval a torta oldalát vonom be, de hagyhatom csak úgy kivillani a rétegeket "burkoás" nélkül. Végül a torta tetejét eperrel és a megmaradt csoki reszelékével díszítem, esetleg kevés lime-héjjal. Én az ünnepi alkalom miatt kis ezüstgyöngyökkel szórtam meg a torta tetejét, ami harmonizált a római számos gyertyákkal. A tortát pár órán át hűtöm.

Az ünnepelt csak annyit mondott, mikor belekóstolt: "Jééééézusom! Ez valami issssteni!"

Hát így egyétek!

Éva

Lábjegyzet: Imádok kútfőből tortát sütni, mert nagy a kockázat, ezzel együtt ha elb*szom, foghatom erre, viszont ha sikerül, annál nagyobb dicsőség. Apró örömök a HTB-életben. Most sikerült. Egyre jobban megy ez!

Update on szombat, május 19, 2012 at 1:05 by Spooon 1...2...3!

...És ugyanez pohárkrémben a "nincsmárabbólatortából?" kérdésre/kérésre. A manduláspiskótából még volt egy réteg lefóliázva, mascarpone, méz, fehércsoki, vaj, vanília mindig van készleten, és a hétvégén vásárolt 3kg eperből is maradt még egy dobozzal. 

Joci jött, burkolt és lépett. A kérés megfogalmazásától az üres pohár látványáig annyi idő telt el, hogy épp odaért a hazajövetelekor megrendelt taxi, hogy elvigye a családfőt zülleni. Vagyis kész piskótával a hűtőben, minden egyéb csak alapanyagként "raktáron", az egész nem több, mint 10 percet vesz igénybe - ha nagyon kényelmesre veszem a gyártást, vagy ő az evést.

A mascarponekrémet a fent leírtak szerint elkészítem: a sajtot a mézzel felhabosítom, közben a csokit vízgőz fölött a vajjal és a vízzel megolvasztom, vaníliával, lime-lével ízesítem, és folyamatos habverés mellett vékony sugárban csogatva a mascarponéba elkeverem benne.

A kissé már szikkadt piskótát felkockázom, egy-egy marékkal teszek a poharak aljába, következő rétegnek szintén egy marékkal pakolok a megmosott, félbe vágott eperből, rákanalazok a csokis sajtkrémből, zárom a sort piskótával, díszítek eperrel és fehércsokival. Ez a változat sokkal epresebbre sikerült, mint a torta, ennél fogva kerekebb, ezzel együtt frissebb is volt az íze. És bevallom, csokiból, vajból is többet tettem arányaiban, mint a tortaváltozatba. Az is jót tett az összhatásnak mind ízben, mind állagban.

Ha most készíteném, biztos locsolnék vagy egy kis eperpálinkát, vagy kevés amarettót az alsó piskótarétegre. Egy másik verzió lehet, hogy a kész pohárkrémet fagyasztóba teszem néhány órára, és tálaláskor pár cent áfonyavodkával vagy eperpálinkával öntöm nyakon.

Lehet bátran kísérletezni. A részünkről teljes kattanás, úgyhogy fogjuk még ismételni. 

Éva

Balkán frenetik

A hűtőben lapuló, fonnyadásnak indult kápia paprikák jobb sorsa érdemesek a kukánál - mentve a menthetőt, ajvárt akartam készíteni. Aki nem ismeri: ez a horvát-szerb, pán-dél-szláv "salsa", kápia paprikából és csupa friss zöldségből, mint padlizsán, paradicsom, zeller... családja válogatja.

Nem néztem utána a klasszikus receptnek, csak dobáltam bele, amit az ihlet diktált. A színe egészen megdöbbentően piros lett, az íze meg maga a koncentrált Balkán.

KÁPIAKRÉM

kell hozzá

5-10 kápia paprika

2-3 zellerszár

késhegynyi fahéj

egy-két gerezd fokhagyma

egy fél fej vöröshagyma vagy pár szál újhagyma

egy csokor petrezselyemzöld

egy fél citrom vagy lime leve

A paprikákat szenesre süsd, sütőben vagy grillen. Hagyd kicsit hűlni, majd hámozd meg, csumázd ki őket. Dobáld az összes hozzávalót mixerbe, sózd, borsozd, máris ehettek.

Ádám

Könnyű nyári fogás

Bár a hétvégére kimondottan rossz időt jósolnak, egy kis nyáridéző kényeztetés belefér: kényeztetés az ízlelőbimbóknak, mert kellemes az összahatás, kényeztetés a testnek, mert egészséges, és kényeztetés az alkotónak, mert 10 perc az egész, ráadásul nagyot lehet vele tarolni családi vagy vendégkörben.

CITRUSOS LAZAC PÓRÉS-FEHÉRBOROS SPÁRGAKRÉMMEL

hozzávalók

a lazachoz

4 lazacderék

1/2 citrom leve és héja

1/2 lime leve és héja

1ek só

1ek citrombors

4ek olívaolaj

a spárgakrémhez

1 csokor spárga

1 szál póréhagyma

1dl fehérbor

2 kaffir lime levél

só

friss bors

1/2tk nyírfacukor

1dl kefír (paleósok hagyják el)

tálaláshoz tökmagolaj, csírák és lime-/citromgerezd

A lazaccal kezdek. A derekekat megmosom, leitatom róluk a vizet, sózom, borsozom, meglocsolom az olajjal. A citrom és lime héját egy citruskaparóval legyalulom, megszórom vele a lazacot, végül ráfacsarom a leveket. Jól összeforgatom a halat a páccal, lefedem, és szobahőmérsékleten érlelem kb. 20 percig.

A spárgakrémhez a spárgákat és a pórét megmosom, megtisztítom, a hagymát hosszában kettévágom, majd félcentis, a spárgát kétcentis darabokra szelem. A bort felforralom, beleteszem a pórét a lime-levéllel. Amikor már majdnem kész, utánaküldöm a spárgát a fejeit kivéve. Innentől már csak két-három percig párolom a zöldeket, hogy minél több vitamint megőrízzek. Amikor a zöldség kész, kiveszem a lime-leveleket, és a párolólevével együtt pürésítem. Felöntöm a kefírrel, sózom, borsozom, ízesítem a cukorral. 

Innentől két utam van: vagy bevágok mindent a hűtőbe, és a lazacot nyersen (a citrusoktól "megfőzve") kínálom majd a kihűlt spárgakrémmel, kevés saláta kíséretében, vagy megsütöm a lazacot, és melegen tálalom mellé a spárgát a fejekkel valamint kevés tökmagolajjal díszítve (én még a ropogósra sült bőré támasztottam a halszeletre, és csírát tettem a tetejére). A magam részéről most a szoptatás miatt még kénytelen voltam az utóbbi megoldást választani, de alig várom, hogy újra nyalkó nélkül ehessem a nyers halakat, húsokat. Ez a fogás nyersen vagy sütve a hűs, savanykás ízei végett istenien üdítő nyári fogás lehet egy borzongatóan friss, hideg fehérbor társaságában.

Éva

...Folyt. köv.

A tegnapi poszt folytatása a tegnap előtti távol-keleti al fresco (azaz hideg) menüsorból, aminek része volt még egyszer egy jeges korianderes-kókusztejes répakrémleves, az alábbi saláta és egy kesudiós pavlova fűszeres bogyósgyümölcsökkel (ld. holnap.). Ki gondolta volna abban a szörnyű esős időben, hogy az aznapi menü, így a heti posztok épp passzolni fognak a hétvégi nyárba, napsütésbe, kirándulásokhoz. Ezek a fogások egytől  egyig gyorsan, egyszerűen és előre elkészíthetők, könnyen szállíthatók, és hidegen fogyaszthatók akár egy kerti partin, akár egy kiránduláson vagy pikniken. Rádaásul a fenekünket sem nehezítik el.

TÁVOL-KELETI SÓSKÁS SZŰZSALÁTA AVOKÁDÓVAL ÉS GRÁNÁTALMÁVAL

Ennek a salátának az ötlete Csakbernyényben (ahogy Ági barátnőm 2.5 éves kislánya mondta, Chuck Berry-ben :DDDDDDD - komoly zenei műveltségről árulkodik) fogalmazódott meg bennem. Meg is csináltuk kooprodukcióban: a rendelkezésre álló fűszerekkel bepácoltam a húst, a barátnőm férje faszénen tanítanivalóan megsütötte az esti grillezésnél, amit aztán azonnal befóliáztunk, és másnap este csodáaltos borok társaságában hideg salátaként egy halom zölddel összeforgatva, vékonyra szelve elfogyasztottunk. Nagykönyvszerűen rozé lett. Isteni finom. Sok minden hiányzott hozzá, hogy az legyen, aminek megálmodtam (attól még finom volt... csodás füstös a faszéntől), ezért alig vártam, hogy hazaérjek, és újra megcsináljam. És hogy mitől távol-keleti? Nyilván kisebb részben a hús fűszerezésétől, de sokkal inkább az öntet ízesítésétől. Íme:

hozzávalók

a húshoz

2 nagyobb szűzérme egyben

fűszeres pác (tetszés szerinti összetételben - amit én kotyvasztottam: 1ek őrölt koriandermag, 5cm friss gyömbér reszelve, 1ek citrombors, 1dl szójaszósz, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1dl olívaolaj, 2ek balzsamecet, 4 szegfűbors porítva, 2-2 szárított curry- illetve lime-levél szintén porítva, 1/2tk őrölt csillagánizs) ...de simán lehet csak só-bors, mert az önteten a lényeg

a salátához

2 zacskó vegyes zöldsalátalevél (én a Culinarisban veszem a tartósító nélküli csomagot, amiben van rukola, bébispenót, céklalevél, madársaláta, stb...)

1/2 kg friss zsenge sóska

1 kígyóuborka

1 csomag újhagyma vagy egy szál póréhagyma

2 lilahagyma

3 csomag friss korianderzöld

2 csomag friss menta

1 gránátalma

1 avokádó

az öntethez

1dl olívaolaj

1/2dl halszósz

2ek szezámolaj

1.5 lime leve

1ek nyírfacukor

1ek rizsecet

2 gerezd fokhagyma

2cm friss gyömbér

esetleg 1 magozott, aprított zöld chili

Először a húst készítem elő. Akr egy nappal vagy kettővel hamarabb, amikor időm van. Ehhez a pác hozzávalóit összedolgozom, jól beleforgatom az egész szüzeket, hogy mindenütt bevonja a páclé, lefedem, és ha pár órán belül sütöm, akkor hagyom szobahőmérsékelten érni, ha másnap vagy harmadnap, akkor hűtőben pihentetem sütésig.

Sütéskor előveszek egy vasserpenyőt, vagy beizzítom a parazsat. A szüzeket a jól felforrósodott rácsra teszem, és minden oldalát 5-7 percig sütöm. (A képen látható, hogy én ezúttal kicsit tovább készítettem, ha a vendégek esetleg vonakodnak a rózsaszín húsoktól.) A sütést követően forrón alufóliába csavarom a húsokat, és hagyom kihűlni, ezt követően felhasználásig, de minimum 2 órára hűtőbe teszem. Tálalás előtt összeállítom a salátaöntetet, azaz az összes fent felsorolt hozzávalót összekutyulom, illetve megcsinálom a salátaalapot. Ehhez az uborkát és a hagymákat legyalulom, és egy nagy késsel még durvára vágom a vékony szeleteket. A zöldfűszereket szintén durvára aprítom, és az egészet egy nagy tálban összeforgatom. Ez után jöhetnek a saláta- és sóskalevelek, természetesen szépen megmosva, megszárítva. Mindent kézzel alaposan, de óvatosan összeforgatok. Jöhet a saláta tartalmasabb része: a vékonyra szeletelt szűz és a meghámozott, szintén vékonyra szelt avokádó. Az öntettel megküldöm a salátámat, enyhén összedolgozom. Zárásképpen egy gránátalma magját morzsolom a tálba, és kicsit összerázom a végeredményt, hogy a kis gyöngyök az alsóbb rétegekbe is beguruljanak. (Arra azért vigyázzunk, hogy ha piknikre visszük a salátát magunkkal, akkor előre ne állítsuk össze, mert a salátalevelek összeesnek az öntet nedvessége miatt egy idő után. A húst, a zöldeket és az öntet külön dobozoljuk, és csak fogyasztás előtt röviddel borítsuk össze.)

Az ízek csak úgy cikáznak majd a szánkban: a sóskától és lime-tól kellemesen savanykás ízt kap a saláta, amit a gránátalma édessége ellensúlyoz, a chilit a menta hűti, a levelek roppanós frissességét pedig az avokádó érett, krémes állaga ellenpontozza. A vendégeim azt mondták, soha ilyen finom salátá nem ettek életükben. Nézni, ahogy a húsimádó párom három teli tállal szed, ahogy a lányom a gyerkepálcikákkal küzdve lapátolja a zöld leveleket... Üdítő látvány volt. Megérte. Ajánlom melegen... vagyis hidegen kipróbálásra. Íz- és sikerélménynek is elsőosztályú.

Éva

Ui.: Szójaszósz nélkül paleolit.

Ahol elejtettük...

Szegény blog. Mostanában nagyon elhanyagoltam. De Ádám klasszabbnál klasszab félkezes receptekkel helyettem is símogatta, dédelgette, ápolgatta, gondozta, táplálta, hogy ne érezze magát olyan árván.

A vendég érkezése mindig jót tesz a heti bejegyzésterveknek. Pláne, ha olyan különösen megbecsült vendége érkezik az embernek, mint a tegnapi barátnő páros: Zsuzsika és Ágika, ahogy mindenki hívja őket. Zsuzsika és Ágika azon kevés előző generációs barátaink közé tartozik, akiken egyszerűen nem fog az idő. Sem látványra, sem gondolkodásra. Sőt! Először azt akartam írni, hogy kevés, de végiggondoltam, és azt kell írjam, hogy egyáltalán nem ismerek náluk fiatalosabbat, jószándékúbbat, tisztábbat, önzetlenebbet - így, ebben a kombóban. Mindig felemelő velük találkozni. Rengeteg a közös emlék az egykori közös munkahely, az ott megélt örömök, bánatok, bulik, balhék révén. És minden egyes alkalommal tanulok tőlük, róluk, általuk. Nekem 11 év a közös múlt. Jocinak több. Zsuzsikával - aki kvázi fiának tekinti Jocit, sajátjaként szereti a gyerekeinket - pont egy fél élet. A csajok (nem is tudom, illik-e ezt 50 pluszos hölgyekre használni) anyáink helyett anyáink, jó barátok, (bűn)társak voltak megannyi helyzetben, átküzdöttünk, átsírtunk, átnevettünk, átittunk, átettünk, átbeszélgettünk sok évet, és remélem, még fogunk is. A hasznos meglátásaik, anyai jótanácsaik, mérhetetlen bölcsességük hányszor segített ki a bajból! Nem találkoztunk velük egy éve. De ahogy azt megállapítottuk, mintha nem telt volna el idő: ott vettük föl a szálakat, ahol legutóbb elejtettük. Valahogy innen ismerszik meg a jó barátság, ebben (is) egyetértettünk.

A lányok tiszteletére, tudva, hogy mindig is figyeltek a formájukra, és szeretnek könnyű ételeket fogyasztani, ugyanakkor értékelik a különleges ízeket, egy hideg keleti menüsorral készültem, amit aznap délután fundáltam ki. A terv egy jeges korianderes-kókusztejes répakrémleves, egy távolkeleti gránátalmás, sóskás szűzsaláta és egy kesudiós pavlova volt, utóbbi fenyérfüves, gyömbéres, mentás bogyósgyümölcsökkel. Remekül sikerült. Mindehhez pálesz, bor, és órákon át tartó beszélgetés társult, amit csak a másnapi munkanapra való tekintettel rekesztettünk be 5 óra elteltével. A recepteket Ágika és Zsuzsika kérésére a héten sorban felteszem, innen is puszilva őket nagy szeretettel és köszönettel mind a látogatásért, mind a szép ajándékokért, de elsősorban a sok éve tartó barátságukért. 

JEGES KORIANDERES-KÓKUSZTEJES RÉPAKRÉMLEVES

hozzávalók

3ek olívaolaj

2ek őrölt koriander

1kg répa

2 hagyma

4 szárzeller

5cm frissen reszelt gyömbér

1.5l zöldségalaplé (bio leveskockából)

400ml kókusztej

4ek halszósz 

1/2 lime leve

2ek nyírfacukor

200g friss korianderzöld

díszítésnek bármilyen csíra

A leves összeállítása végtelenül egyszerű és gyors. Az alaplének vizet forralok. Az olajat felhevítem, közepes lángon kicsit lepirítom benne a koriandert, majd felöntöm az alaplének szánt vízzel, és feloldom benne a leveskockákat. A répát, szárzellert, hagymát megtisztítom, feldarabolom, és az alapléhez adom. Az egészet lefedem, és addig párolom, míg a zöldségek megpuhulnak. Amikor a zöldségek már puhák, leveszem a levest a tűzről, hozzáadom a koriandert, és egy botmixerrel pürésítem az edény tartalmát. Végül a még forró levesben elkeverem a kókusztejet, ízesítem a halszósszal, a gyömbérrel, a lime-mal és a nyírfacukorral, igény és ízlés szerint tologatva a sós-savanyú édes arányokon a fentiekkel. Ha valaki szereti, chilivel is bátran turbózhat rajta.

A levest aztán poharakba kanalazom, lehűtöm, tálalás előtt csírákkal díszítem.

Éva

Párperces

Mind a recept, mind a leírás párperces. Az idő. Abból van most a legkevesebb. De ez a receptötleteimnek is jót tesz. Íme.

FENYÉRFÜVES ÉDESKÖMÉNYKRÉMLEVES SZEZÁMOLAJAS GRILLEZETT TIGRISRÁKNYÁRSSAL

 

hozzávalók

a leveshez

2ek olívaolaj

1 vöröshagyma

1 fenyérfű (más néven thai citromfű - Intersparban is kapható már)

2 édeskömény

1dl fehérbor

1l zöldségalaplé

2 kaffir lime levél

4dl kókusztej

só

frissen őrölt bors

frissen reszelt szerecsendió

1/4 lime leve

a feltéthez

1/2kg tigrisrákfarok

1tk só

2ek olívaolaj

2ek szezámolaj

2 gerezd zúzott fokhagyma

frissen őrölt bors

1/2 lime leve

1 kimagozott felaprított chilipaprika (elhagyható)

díszítéshez tökmagolaj és édeskömyénkapor

Az olajat felhevítem, közben a hagymát megtisztítom, felkockázom, és a forró olajhoz adom. Pár percig alkalmankénti keverés mellett dinsztelem, közben megmosom, félbe vágom, majd az egyik fél kivételével az összes édesköményt félcentisre felszeletelem, a hagyma után küldöm, és felöntöm a borral. A zöldségalapléhez felforralom a vizet, feloldom benne a kockát (szerencsésebbje a fagyasztóban tárolt házi főzettel dolgozhat), és hozzáadom az édesköményhez a kókusztejjel és a kaffir lime levéllel együtt. Végül a fenyérfüvet is előkészítem: hosszában elvágom, és milliméteres szeletekre darabolom - mehet az edénybe a társai mellé. A levest ezen a ponton lefedem, és hagyom addig főni, hogy az édeskömény megpuhuljon. Kb. 10 perc - negyed óra.

Amíg a leves fő, elmolyolok a feltéttel, a betéttel és a díszítéssel. A betéthez a maradék édesköményt egy uborkagyalun hártyavékonyra szelem, félreteszem. A feltéthez a rák pácát összekeverem, a díszítéshez pedig felaprítom az édesköménykaprot, és elkeverem a tökmagolajjal. A vasserpenyőt ezen a ponton izzíthatom is.

Amikor az édeskömény a lében megpuhult, kihalászom a lime leveleket, egy botmixerrel pürésítem a levest, majd ízesítem igény szerint sóval, borssal, szerecsendióval, illetve belefacsarom a 1/4 lime levét. Ekkor dobom bele a vékony édeskömény-szeleteket, aminek ennyi hő pont elég lesz ahhoz, hogy kicsit megpárolódjon, de még roppanós maradjon.

A rákfarkak már várják a sütkérezést a serpenyőben, úgyhogy őket gyorsan nyársra húzom párosával, és egy-egy perc alatt meggrillezem mindkét oldalukat.

Tálaláskor tányérokba merek a levesből, megdíszítem a kapros olajjal, és ráhelyezek egy-egy ráknyársat.

Éva

Változnak az idők, változnak az emberek - jó esetben

Sokan idegenkednek más konyhák ízvilágától, leginkább azért, mert nem ismerik, nem szokták meg. Pedig milyen karakteres és kimeríthetetlen az indiai, a thai, a vietnámi, a kínai, a japán, az indonéz, vagy akár a mexikói, stb. kulinária! Valljuk be, a magyar konyha nem sok fűszert használ: mi megállunk zöldfűszerek terén a kapornál, snidlingnél és petrezselyemnél, estenknént a tárkony ficcen még be, az őrölt fűszerek pedig többnyire sós ételekben a borsot, a köményt és a paprikát jelentik, az édesekben a fahéjat. Slussz. Ezen felül előregyártott fűszerkeverékekben gondolkodik a magyar, és amikor azt mondod neki, hogy te koriandert adsz valamihez, akkor néz rád értetlenül, miközben ott az az "idegen" fűszer majd' minden grillkeverékben. Vagy ha netán a rozmaringot emlegeted, akkor fanyalog, hogy nem szereti, pedig a provanszi keverékben, amivel a sültjét pácolja, ott figyel az is a kakukkfű, a borsikafű, a majoránna és társai mellett. A gyömbér hallatán pedig egyenesen kirázza a hideg, miközben a mézeskalács alapját ez képezi. Ilyenek vagyunk mi. Amit nem ismerünk, arra hajlamosak vagyunk rávágni még kóstolás előtt, hogy nem szeretjük. Ha meg kóstoltuk, akkor is, és elfelejtjük, hogy a "nem szeretem" nem egyenlő a "nem ismerem"-mel. A kalandorok, mint én is, azt szeretik, amit megismertek, azt még inkább, amit nem - a többiek azt, amit megszoktak. A hagyományos magyar konyhában pedig a megszokás az nagy úr.

Az én párom nem volt egy egyszerű eset. A kevésnél is kevesebbet ismert, mondjuk így: "szeretett", ennél fogva elég egyhangú ételeket vett magához, abból is a nehéz, laktató fajtákat. Mellettem, aki meg nem igazán szereti kétszer ugyanazt látni a tányérján, ráadásul egészségtudatos, komoly kiképzésben részesült. Mára ott tartunk, hogy paleózik, és azokra az ízekre is nyitott, amit 7-8 éve, mikor letettem elé, fintorogva tolt el magától. Ilyen volt az a néhány thai fogás, amit azért szeretek időről időre ismételni, mint a Tom Yum, a Tom Kha Gai vagy a Thai zöld curry. (Ezekre azt mondta, hogy "Pfúúúj, olyan Thaiföld szaga van!" Jééé! :DDD) Úgy tűnik, ezek az ismétlések azért mégis megnyitottak valami kaput egyszercsak, mert a minap bátortalanul főzött thai ihletésű gyógyítónak szánt levesemre másnap azt találta mondani az én drágám, hogy "Ma többször gondoltam rá, és minden alkalommal összefutott a nyál a számban. Emmmmbertelen finom volt!" Mint egy szerelmi vallomás. Nekem azzal felér egy ilyen dícséret.

ÖTPERCES THAI IHLETÉSŰ GAZDAG ZÖLDSÉGES CSIRKELEVES

hozzávalók

1l csirkealaplé (bio leveskockából)

4dl kókusztej

2cm friss gyömbér

20dkg csirkemell

15db szárított shitake gomba

1 nagy répa

2 zellerszár

1 szál újhagyma

4-5ek halszósz

1/2 lime leve

1/2tk méz

1 nagy marék friss korianderzöld

tálaláshoz extra lime és friss piros chili paprika

A gombát fél órával a főzés kezdete előtt 3dl forró vízbe beáztatom. Ezután fél órával fogok csak hozzá a többi művelethez. Az alaplét a kókusztejjel felteszem forrni. A gyömbért vékonyan felszeletelem, hozzáadom a leveshez. A csirkét megmosom, centis kockákra vágom, mehet szintén a levesbe - fedő alatt alacsony lángon addig főzöm, amíg meg nem puhul. Közben a répát megtisztítom, julienre vágom, a zellerszárat, az újhagymát és a megpuhult gombát vékonyan felszeletelem, a leveshez adom a gomba áztatólevével együtt. Innen már csak kb. 2-3 percig főzöm, hogy a zöldségek még roppanósak maradjanak. Végül ízesítem a halszósszal, a lime levével, és a mézzel (az épp csak annyi, hogy balanszírozza a lime savasságát). 

Tálaláskor egy-egy fél chilipaprikát teszek a tányérok aljába, rámerem a levest, megszórom a durvára vágott korianderzölddel, és egy-egy lime-gerezdet kínálok mellé.

Ha Joci megszerette, bárki megszereti!

Éva

Kicsit Kelet, Kicsit Karácsony

Szeretem a hagyományokat. Klassz dolog télen hajnalban felkelni, beöltözni jó meleg ruhába, és még sötétben elindulni jófajta házipálesszal felszerelkezve a barátokkal egy igazi vidéki disznóvágásra, hogy végigőrültködjük a napot helyi ízek, illatok, emberek gyűrűjében. De ugyanilyen hangulata van egy Márton napi kiruccanásnak is, amelyek közül nekem a legemlékezetesebbek a villányiak maradnak: vagy 10 éve Lojzi présházában a búboskemence mellett libasültet és a kemencén melegen tartott friss rétest falatozva sűrű borgurításokkal kísérve egy hatalmas társasággal, 2 éve pedig egy szűkebb kompániával a Gere borpanzióban kényeztetve magunkat hol a Mandula étterem Márton napi fennséges menüjének a fogásaival, hol a szálló és a környék kínálta egyéb élményekkel. Szeretem a hagymoányokat, bár ezek nekem inkább a vidékhez, a szülői házhoz, a falusi turizmushoz kötődnek. El nem tudom képzelni, hogy az Őrségben túrázva ne a helyiek készítette kecskesajtot, szalonnát reggelizzem. Hogy is nézne ki egy thai zöld curry ilyen közegben?! Azonban a nagyvárosi életem mozgalmas, egészségtudatos és kicsit kozmopolitának mondható világába ugyanilyen nehezen tudom már beilleszteni napi renszerességgel a hagyományosnak igen, de kímélőnek és változatosnak semmiképp sem nevezhető magyaros ételeinket. Ezért én minden hagyományokra alapuló ünnep alkalmával nekiállok variálni az ételsorral, hogy ha már a forgatókönyv minden évben nagyjából ugyanaz, az ételekben azért legyen változtaosság!

Az ünnepi készülődés kapcsán az izgalom gyerekkoromról megmaradt, de mostanra a családtagoknak való örömszerzés mellett leginkább az ünnepi dekoráció illetve a menüsor kitalálására és megalkotására terjed ki. Tavaly ilyenkor is már pattogtak az ötletek a fejemből, hogy mit fogok csinálni. Végül az itt is megosztot sok ötletből fennmaradt gombaszuflé, libamájas-diós gesztenyekrémleves, egyben sült borsos hátszín, spenótos csicseriborsó-saláta, citrusos lazac és gyömbéres parfébomba alkották az ételsort. Idén is vannak elképzeléseim. Íme az egyik, amit a megunhatatlan, és általam kétszer egyformán sosem készített igazi téli hangulatot árasztó sütőtökkrémleves, a karácsonyi hallé igénye és e kettőnek egy keleti ízekkel megteremtett kohéziója eredményezte a következő fogást. 

THAI IHLETÉSŰ SÜTŐTÖKKRÉMLEVES TILÁPIAFILÉVEL

hozzávalók

1-1ek vaj és/vagy olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1/2kg sütőtök

1 alma

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

2cm gyömbér

2 kaffir lime levél

2dl kókusztej

5-6ek halszósz

3-4 szelet fehér húsú halfilé (én most tilápiát használtam, de lehet más fehérhűsű halból is, pl. ördöghal)

1 piros chili

1/4 lime leve

tálaláshoz nam pla (thai halszósz esetleg chilivel)

A zsiradékot egy edényben felhevítem, közben a hagymát felaprítom, majd hozzáadom az olaj-vaj keverékéhez. Alacsonylángon üvegesre párolom, közben hozzányomom a fokhagymát, és belereszelem a gyömbért is. A tököt meghámozom, kimagozom, feldarabolom, és összeforgatom a hagymákkal. Felöntöm az egészet a zöldségalaplével, beledobom a kaffir lime levelet, és fedő alatt alacsony fokozaton addig hagyom, míg a tök puhára párolódik. Amikor a tök puha, az edényt leveszem a tűzhelyről, kiveszem belőle a lime leveleket, a levest egy botmixerrel krémesre pürésítem, felöntöm a kókusztejjel, visszateszem bele a lime leveleket, és mehet vissza a tűhelyre. Amíg újra eljutt forrásig, addig falatnyi darabokra vágom a halat és felaprítom a chilit. Ezeket is hozzáadom a leveshez, és velük együtt addig főzöm, hogy a hal épp megpuhuljon, de ne essen szét. A só ízét biztosító halszósszal és a lime levével teszem teljessé az ízharmóniát. Forrón tálalom extra, friss chilivel dúsított halszószt kínálva mellé a sós és csípős ízek megszállottjai számára.

Utólag vettem észre, hogy odabiggyeszthettem volna jelzésértékel egy ezüst gömböt a fedeszkára, de addigra a levest is felfaltam, és be is sötétedett. Képzeljétek oda!

Éva

Végeláthatatlan születésnap

Szeptember 26. A napja. 5 éves lett. Egy torta az oviba, hogy felköszönthessék, egy a családi esemény megkoronázására, amire a megálmodott svédasztal két teljes napi konyhai előkészületet igényelt. ...Aztán egy a balettra, mert a drágám a tanárnénit és a balettos kislányokat is meg akarta hívni a szülinapjára - gondoltam jobb, ha Mohammed megy a hegyhez, mint fordítva -, végül egy a szombati szülinapi zsúrjára, ahová a legközelebbi kis barátait hívtuk meg a szüleikkel. Na, de mi van, ha a legesleg nem tud eljönni? Óriási balhé. A lejtős ösvény, amivel áthidaltatott a probléma, hogy ma, csakhogy tényleg egy hétig tartson megállás nélkül az ünneplés (utoljára, hogy egyke), hivatalosak vagyunk egy privát köszöntésre Zalánékhoz. Persze, oda is egy torta - csak az ihlet van fogyóban. Meg az erőm. Lassan kicsekkolok.

Egy volt kedves kolléganőm segített ki akaratán kívül, aki a minap felposztolta a FB-ra egy vegán oldal bejegyzését (kösz ez úton is, Szonja), amiben életem legszebb, legegyszerűbb és legígéretesebb tortájával találtam magam szemben. Azonnal a kedvencek közé írta be magát így, kóstolás előtt (azóta kóstolás után is). Gyorsan be is szereztem az alapanyagokat - már amit lehetett közülük -, és nekiláttam a frankón nettó 15 perces csodának a magam módosításaival.

GRÁNÁTALMÁS-KÓKUSZOS-KESUDIÓS CITROMPARFÉTORTA VIRÁGSZIRMOKKAL

Az eredetihez képest nem sokat változtattam: kihagytam, amit nem tudtam beszerezni, némiképp az arányokon variáltam, és minden réteget intenzívebben édesítettem, mint az az  eredeti receptben volt - nekem úgy ehetetlenül fanyar lett volna. Egyébként a csoda itt lelhető fel eredetiben. A látvány egyszerűen felülmúlhatatlan, de az egész oldal megér egy misét!

hozzávalók

az alaphoz

1 bögre sózatlan, pörköletlen, natúr mandula

1/2 bögre sózatlan napraforgó- és tökmag vegyesen

12 szem datolya

2ek kókuszolaj

1ek méz

pici só

a töltelékhez

1.5 bögre sózatlan, pörköletlen, natúr kesudió

1/3 bögre kókuszolaj (nem tej!!!)

2/3 bögre méz

1/2 rúd vanília kikapart magja

1 nagy citrom reszelt héja és kifacsart leve

a záró réteghez

1 gránátalma magja

1/2 bögre friss vagy fagyasztott málna

1/2 lime leve

1ek rózsavíz

2ek méz

a díszítéshez szárított és friss virágszirmok

A kesudiót a készítés előtt minimum 2 órával beáztatom.

Amikor nekilátok a torta összeállításának, az alapot készítem el először. A magvakat, a datolyát és a mézet egy robotképben alaposan ledarálom, majd egy 20cm-es kapcsos tortaforma alján egynletes rétegben jól lenyomkodom. A töltelékhez a hozzávalókat szintén robotgépbe teszem, és 5-7 percnyi folyamatos magas fokozatú beállítás mellett habos krémmé dolgozom, majd ráöntöm az alapra. Ezt egy fél órára beteszem a fagyasztóba, hogy a középső réteg megdermedjen kicsit, mielőtt ráöntöm a zárót - így nem fog egymásba folyni a kettő. Befejezésül az utolsó réteg hozzávalóit is összepürésítem, és lezárom vele a tortát. Az egész mehet vissza a fagyasztóba.

Fogyasztás előtt fél órával kiveszem a jégről, hogy vágható legyen. A friss szirmokkal és a szárított virággal ekkor díszítem meg.

Őrült jó találmány! Minden elismerésem az alkotónak!

Éva

Revival!

Azaz újjáéledés - minden szinten. Az én drágám meglepett a minap azzal, hogy beállított a gépemmel, amibe fél év után újra sikerült a szakiknak életet lehelni. Ezen felül beállítottak... beálltak a dolgos hétköznapok is, ami azt jelenti, hogy a mindennapi itthon főzéshez is visszataláltam. Így mostmár semmi sem tarthat vissza attól, hogy újra alámerüljek a főzés-fotózás-írás hármasának imádott hullámaiba.

Vége a nyárnak, bár ezt az időjárás nem látszik tudomásul venni, és kényeztet még minket egy kis napsütéssel, meleggel. Tessék kérem töltődni, D-vitamint raktározni és minden egyéb immunerősítő dolgot, amíg még lehet friss, napérlelte terményekhez jutni, mert aztán sokáig csak sírhatunk majd utánuk.

Én is ezt teszem, hiszen 33 hetes kismamaként nagyon fontos, hogy az utolsó napsugarakat még magamba szívjam a hosszúnak ígérkező ősz-tél időszaka előtt, ezért ki is ültem a teraszra a legújabb találmányommal kényztetni magam.

BAZSALIKOMOS-MÉZES CÉKLALIMONÁDÉ

Az ötletet egyfelől a kényszer adta, másfelől a korábban is említett kísérletezési szándék a zöldségek édessé formálásával. A kényszer, hisz a vérszegénység a felhíguló vérháztartás miatt klasszikusan várandós "betegség", amire a cékla remek gyógyír. Egyébként pedig a céklát szoktam almával, naranccsal, répával frissen préselt formában inni... hát miért ne lenne odaillő a limonádéba?

hozzávalók

3ek termelői méz

1 citrom/lime leve

10levél friss bazsalikom

1 cékla szárastól

1/2l szénsavas vagy -mentes behűtött ásványvíz

jégkocka

díszítésnek citromkarika, céklalevél, fekete szőlőszem

A mézet, a citrom/lime kifacsart levét és a megmosott bazsalikomleveleket alaposan elkeverem úgy, hogy közben a bazsalikom leveleit a kanállal összetöröm, az aromáját kipréselem. A céklát megmosom, a szárait levágom, arról a leveleket is, és hosszában egy-egy hasítékot ejtek rajtuk, hogy tudjanak "színezni". A zöldségből vágok néhány karikát. Kínáláshoz a bazsalikomos méz-citromoldatot felöntöm a vízzel, beledobálom a céklakarikákat - gyönyörűen fogja eregetni a színét -, esetleg néhány citrom- és/vagy limekarikát és szőlőszemet is ejtek a limonádéba, jéggel koronázom, végül keverőpálcát, szívószálat teszek a kancsóba/poharakba. Mivel én ma már korábban préseltem egy tetemesebb mennyiségű céklalevet, pár cseppet csorgattam bele színfokozónak.  A végeredményt citrom- és/vagy limekarikával valamint céklalevéllel díszítem. 

Nincs az a hercengő, akit ezzel a pink limóval ne lehetne levenni a lábáról!

Éva