Rebarbaramaraton

Szerelmes vagyok. Ez a szín, ez a forma, ez a név, ez az íz, ez a sokoldalúság! A rebarbara egy frenetikum. Ahogy a mák is. Utóbbinak feltétlen rajongója vagyok gyerekkorom óta: a színe, az íze, a variálhatósága... szintén. A kettő együtt pedig...!!! Ezúttal erre tettem egy kísérletet. Kinézetre nem lett a legvállalhatóbb, de ízre azt nyújtotta, amit vártam tőle. Legközelebb nem fogom sütni, csak úgy összeállítom tojás nélkül, és fagyasztóban egybeérlelem egy-két óra alatt. Azért így is volt sikere.

Amit pedig a rebarbaráról tudni érdemes...

A barbárok gyökerét, ahogy még nevezik, Kínában már többezer éve használták orvosi célra, Európába a Selyemúton került valamikor a 14. század környékén. Értékes áru volt, amellyel gazdagon lehetett kereskedni. Bár eredendően zöldség, leggyakoribb felhasználása gyümölcsjelleggel történik, desszertek kiegészítéseként. Íze fanyar, citrusos, formája és állaga a zellerszáréra emlékeztet. Kiváló szomjóltó (96%-a víz), magas a rosttartalma, vitaminokban, különösen a B-típusúakban, mint a karotin, a folsav, továbbá C-, A- és E- vitaminokban rendkívül gazdag. Káliumban, kálciumban, cinkben, vasban, és magnéizumban is tobzódik. Védi a májat (hajrá, piások!), és enyhíti az aranyeres panaszokat. Hashajtó hatása és alacsony kalóriatartalma miatt fogyó- és tisztítókúrázóknak is melegen ajánlott. Nyírfacukorral gyilkos kombó! Apropó: a levelei mérgezőek, ne kísérletezzünk velünk!

SAJTTORTA MÁKKRUSZTÁVAL ÉS RÓZSAVIZES REBARBARA-TOPPINGGAL

hozzávalók

a tésztához

100g darált mák + 20-30g a formázáshoz

50g mandula

15db kimagozott datolya

1ek méz/nyírfacukor

75g vaj

a töltelékhez

400g krémsajt

3 tojás

3-5ek méz/nyírfacukor (ki mennyire szereti édesen)

1 rúd vanília kikapart magja

1/2 citrom reszelt héja és pár csepp leve

a toppinghoz

1/4kg rebarbara

1/2dl víz

3ek nyírfacukor

1ek rózsavíz

Összeállítom a tésztát. Ehhez egy robotgépbe bedobálok minden hozzávalót, és összedolgozom. A kész masszát cipóvá gyúrva fóliában hűtőbe teszem 20 percre, hogy majd könnyebben tudjam formázni. Amíg a tészta megdermed, a krém hozzávalóit elegyítem egy habverővel. Félreteszem. A toppinghoz a rebarbarát megmosom, ötcentis darabokra vágom, és egy edényben a vízzel, a rózsavízzel és a nyírfacukorral pár percig párolom, hogy épp csak megpuhuljon, de ne essen szét. Elzárom alatta a gázt, lefedem. A sütőt 150 fokra begyújtom. Már csak az összeállítás és a sütés van hátra. A tésztát előveszem, kilapítom, megforgatom az extra mákban, és két sütőpapír között akkorára nyújtom, hogy ki tudjak vele bélelni egy 17cm átmérőjű kapcsos tortaformát. A forma alján és oldalán egyenletesen lelapogatom a tésztát (használok hozzá extra mákot szükség szerint, hogy ne tapadjon a tészta a kezemre), a túlnyúló részeket hagyom rusztikusan lógni. Beleöntöm a vaníliás sajtrkémet, és beteszem sülni egy órára a sütőbe. Tűpróbálval ellenőrzöm, hogy kész-e a süti. Ha megsült, nyitott sütőajtó mellett hagyom kihűlni. Végezetül rákanalazom a rebarbarát, esetleg megszórom ehető szárított virággal, és mehet a hűtőbe pár órára, fogyasztásig.

Éva

MMM

Mandulás. Mézes. Mazsolás. Mákosguba. My way.

A mákosguba gyerekkori nagy kedvencem, de amióta tudom, hogy ez az étel, ha a hagyományos hozzávalókból készül (felfújt fehér kifli, tehéntej, porcukor), mennyire nem járul hozzá az egészségünk megőrzéséhez, sőt!, azóta letettem róla - legalább 15 éve nem ettem. Viszont a tej és a finomított, káros alapanyagok alternatíváinak fokozatos megismerésével számomra is új távlatok nyíltak a nosztalgikus fogások újraalkotása terén. 

MANDULÁS-MAZSOLÁS-MÉZES MÁKOSGUBA

hozzávalók

6db kissé szikkadt, teljeskiőrlésű, élesztőmentes bio kifli (Piszkei pékség - Biopiac)

2dkg vaj

1l mandulatej

1 rúd vanília

3 tojás sárgája

5-6ek méz

1 citrom héja

10dkg mazsola

20dkg mák

10dkg mandula

juharszirup

A mandulatejet közepes lángon fölteszem a vaníliarúd kikapart magjával és a rúddal melegedni. Közben a tojás sárgáját egy gépi habverővel fehéredésig verem a mézzel. (Én repce krémmézet használok, az úgy viselkedik, mint a cukor ilyen helyzetben - akácmézzel vagy bármilyen más folyós mézzel nem fog menni a habosítás.) Egy tűzálló tálat kivajazok, a kifliket kétcentis karikákra vágom, egy réteget lerakok a tál aljára, és megszórom a mazsola felével. A felforrósodott mandulatejből kihalászom a vaníliarudat, és folyamatos keverés mellett lassú folyamban hozzádolgozom a tejet a mézes tojáshoz. A masszát visszateszem a tűzre, és állandó keverés mellett egy icipicit besűrítem, de nem hagyom felforrni. Végül belereszelem a citrom héját, elkeverem. A tej alatt elzárom a gázt, a sütőt ezzel egy időben 180 fokra bekapcsolom. A vaníliás-mézes mandulatej felét rákanalazom a mazsolás kiflikre, majd a darált mák felét elosztom rajta. A kiflik másik felét is lerétegzem, megszórom a mazsola másik felével, nyakon öntöm a mandulatejjel, és beborítom a maradék mákkal. Végül a mandulát késsel durvára aprítom, megszórom vele a tálat, meglocsolom kevés juharsziruppal is, és az egészet 20-25 percre betolom a sütőbe.

Tálaláskor, amit lehet melegen és hidegn is, szaggatóval hengereket szaggatok a gubából, megszórom extra mandulával, és csorgatok még rá/köré juharszirupot. Nekem az ilyen-olyan sodó nem hiányzott hozzá, de lehet vele variálni bátran. Igény szerint az egyébkénti ízhatást még fokozhatom Amarettóval (édes mandulalikőr), amivel belocsolhatom a kiflirétegeket még a tej felhasználása előtt, illetve tálaláskor - csak akkor gyereknek nem adható.

Hogy a tök innen se maradjon ki: a Dárágm a tökös lasagne, de leginkább a hetek óta tartó "tökölés" után már bizalmatlanul méregette a gubát, és óvatosan nekiszaladt az "Ebben is van tök?" kérdésnek. Egy mosoly kíséretében azt válaszoltam, hogy nincs - láttam a megkönnyebbülést az arcán -, aztán mikor belegondoltam... végül is egy rétegben lehetne fűszeres tökpüré benne. Majd legközelebb. Addig ebben tobzódunk. Tegyétek Ti is!

Éva

Ki? Noa?

Quinoa. Köznapi nevén perui rizs. Formára és elkészítési lehetőségek tekintetében a köleshez hasonló, kimondottan sokoldalú, finom ízű, kellemes állagú gabonának "látszó tárgy", ami igazából fűféle, ehető kis gyöngyöcskékkel a termésében. Dél-Amerikában honos, főleg Peruban és Bolíviában termesztik már vagy 3-4000 éve, de egyes források szerint vadon termett már 5-7000 éve is. Magas a tápértéke és a rosttartalma, tele van B- és E-vitaminnal, aminosavakkal, vassal, kalciummal, magnéziummal és foszforral, ezen felül rendkívül dús fehérjeforrás (14%). A legjobb hír pedig, hogy lisztérzékenyek és babák is fogyaszthatják, mert nincs benne glutén. Készíthető belőle édes és sós főétel, köret, saláta, desszert, de akár levesbetétnek is jó. Én most egy könnyű reggelit kreáltam belőle... ismét a hagyományos, egészségesnek semmiképp nem mondható tej-finomított gríz-cukor kombó helyettesítésére.

ZABTEJBEN FŐTT MÉZES QUINOA DIÓVAL ÉS FAHÉJJAL

hozzávalók

1/2l zabtej (de készíthető mandulatejből vagy kókusztejből is... az is egy extra jó íz lesz)

12dkg quinoa

1-2ek méz

2 marék dió

fahéj

igény szerint turbózható tovább reszelt almával és juharsziruppal is, hogy a dióízt fokozzuk

A tejet közepes lángon felteszem forrni, amikor gyöngyözni kezd, beleszórom a quinoát, és puhulásig főzöm alkalmankénti kevergetés mellett. Ha a gyöngyöcskék megpuhultak (minden folyadékot magába fog szívni, nem lesz olyan fehér kása, mint a gríz), félreteszem hűlni. Amikor már nagyjából csak 60-70 fokos, belekeverem a mézet, így annak megmarad a vitamintartalma. Idő közben a diót ledarálom, amivel tálaláskor bőségesen megszórom a főtt quinoát, végül meghintem fahéjjal. Őőőőőrült jó! Ha még vitamindúsabbat szeretnék, reszelhetek bele héjastól almát egy nagylyukú reszelőn, illetve megcsorgathatom kevés juharsziruppal. Legközelebb mákkal és mazsolával fogom kipróbálni. ...Az sem kizárt, hogy a végeredményt egy sütőformába öntöm, 180 fokon megsütöm, felkockázom, és csinálok mellé egy sodót vagy egy fagyit, úgy kínálom desszertnént... végtelenek a lehetőségek. Érdemes kísérletezni. Én fogok. Az eredményeket pedig posztolom is.

Szépnek ígérkezik a hosszú hétvége sok nappal, meleggel. Használjátok ki, irány a természet!

Jó pihenést, aktív hétvégét kívánok!

Éva

Mindenből a legjobbat! - 3. felvonás

Kimaxoltuk. Vasárnap, miután reggelire beburkoltuk a Petit Pain Pékség lenmagos bucijait, amit előző esti előrelátó gondos előkészületeinknek köszönhetően hazaszállítottunk, a kajakommandó megint útnak indult. (Bevallom, Lolának már kellett a játszótéri motiváció, mert bár érzi ő ezt a témát, azért háromnapos gasztrotúrára közel ötévesen még nem rendezkedett be egészen.) Kevés kiállítót hagytunk a végére a korábbi alapos terepfelmérés után, ráadásul azt is fejből tudtuk, hogy hol mit szeretnénk még kóstolni, úgyhogy elég célirányosan tudtunk haladni. Az utolsó nap ízpróbái, bártan mondhatjuk, feltették az i-re a pontot. 

BOCK - ÚJABB NO COMMENT

Az óra járásával megegyező irányban: Malac-lazac és tormás céklasorbet; Rántott véreshurka; Erdélyi sóskaleves gidabordával és spárgával; Hálóban sült nyúlgerinc salátamártással

TIGRIS - TÁNYÉRDESSZERTBEN ÖVÉ A PONT

Mákmousse eperhabbal 

MÁK BISZTRÓ ÉS TÁRSAI - MEGUNHATATLAN 

Vaníliás kecskesajt tejcsoki-ropogóssal

LACI! KONYHA! - ERŐS BEKEZDÉS

Mentás bárányburger 

MEZZO - JÖVÜNK MÉG

Hideg rebarbarás eperkrémleves; Borjúpofa fehérrépaágyon polentával 

Ha összegezni szeretném a 3 napot, akkor elég széles spektrumon kéne kategóriákat felállítanom, és beleféretnem a fogásokat egyikbe illetve másikba, mert minden egytől egyig, amit kóstoltunk, a maga nemében kifogástalan volt. Én inkább azt emelném ki, hogy micsoda vendégszeretetet tapasztaltunk a Rosensteinnél, kreativitást a Patakinál, eleganciát a Costesnél, változatosságot az U26-nál, frappáns ízeket a Baldaszti's-nál, nemes egyszerűséget az Anyukám mondtánál, és még sorolhatnám, mindenesetre profizmust és nívót kivétel nélkül mindenhol.

Az én személyes kedvencem Bíró uram nyúlgerince volt (Bock)... vagy inkább a Baldaszti's kacsa-tök párosítása, esetleg a Kistücsök harcsája? Ádámé minenesetre az U26 libamelle káposztás brick palacsintával... Vagy ugyanezt mondta volna a Laci! Konyha! mentás bárányburgerére meg a Rosenstein flódnijára? Én már nem is tudom! Ami biztos, hogy osztatlan sikert aratott köreinkben a Pataki zöldfűszeres fagyikínálat, a Tigris mákmousse és a Gere Frici. Meg a Costes pisztáciadesszertje, meg a ... áááh, tényleg feladom! Csak sorban jutnak az eszembe a három nap alatt kóstolt finomságok, és elkezdhetném sorolni az elejétől a végéig a rendezvényen felvonultatott szinte összes fogást. Nem teszem. Itt van erre ennek a három napnak a három bejegyzése. Tessék válogatni! Én pedig csupán csendesen Meli barátnőmmel (Ádám felesége) értek mélyen egyet, aki azzal a mondattal zárta a hétvégét: ez lett a kedvenc fesztiválom. Nekem is, és csak remélni tudom, hogy jövőre ugyanitt.

Éva

Mindenből a legjobbat! - 2. felvonás 2 részletben

1. rész

Jól megjártuk! Mármint a Budai Gourmet-t. A második nap már hosszabbra sikeredett, így eseményből, ételből és ismerősből is több fért bele, mint előző este. Ezúttal már a csapatunk kétharmadára kiegészülve, Ádámmal látogattunk ki a helyszínre kis családjaink kíséretében, ahol már vártak minket az ismerős standokon. Kóstoltattak, és mi kóstoltunk rendületlenül. Ilyen jó dolgunk régen nem volt!

Ahogy összegeztük fejben, véletlenszerűen nagyobb részt a vidék ízeinek áldoztuk szombaton: Kistücsök (Balatonszemes), U26+Anyukám mondta (Encs), La Mareda (Győr), Márgál, Sonkamester (Etyek)/Húspatika, Arany Kaviár, Pataki cuki (Érd), Gere-Mandula (Villány), még egy kör Rosenstein és így tovább. A finomabbnál finomabb falatokat a megunhatatlan, őszibarack ízbe hajló Gere Fricivel öblögettük, ezért ha mindenképpen statisztikát akarunk vonni, elmondhatjuk, hogy a DiVino standon fordultunk meg a leggyakrabban. De még mindig van mit kóstolni, így hát természetesen az utolsó napot sem hagyjuk ki. Még vár a Bock, az Aranyszarvas, a Mák, a Pastrami, a Nobu, a Déryné, vissza a Tigrisbe egy mákdesszertre, ezen felül még a WAMP-on is be kell tankolnunk! Arról nem is beszélve, hogy a legkisebb pihenésképpen még szeretne egy kört Kuktanodázni és játszóterezni is a helyszínen azután, hogy széttáncolta a cipőjét a Garami Funky Stuff koncertjén. Becsületére legyen mondva, mindezt amellett, hogy 6 órán át hősies kitartással járta és ette velünk végig a fesztivált, az előző napról már ismerősként üdvözölve az egyes étteremtulajokat, blogger bajtársakat, chefeket és viszont. (Nem kis megdöbbenést váltott ki belőlünk, mikor Ádámot a nyakában Lolával Segal Viktor odakísérte a Déryné cukrászchefjéhez bemutatni, mire a gyerek lazán csak azzal indított: "Szia Feri!" :DDD Jah, hogy a Cukiakadémia! Jah, hogy ők már lespannoltak! Én kérek elnézést!)

KISTÜCSÖK - NO. COMMENT.

Harcsa halászlémártással, kapros darával; Citromos nyúlkolbász medvehagymamustárral

ARANY KAVIÁR - HŰVÖS ELEGANCIA

Melegen füstölt tokhal fekete kenyéren (már ami megmaradt belőle...)

U26 - MEGGYŐZŐ ELSŐ TALÁLKOZÁS

Az óramutató járásával megegyező irányban: Kecskesajt terrine diós házi focacciával; Mezőtúri spárgafőzelék, libamájhab, tökéletes tojás és rukola; Libamell káposztás brickpalacsintával; Köményes malaccsászár, mézes nyári káposzta, paprikazselé és paradicsomhab

ANYUKÁM MONDTA - ...MEG SOKAN MÁSOK MÉG A FESZTIVÁLON

Pacalpörkölt; Focaccia sonkával, bivalymozzarellával, rukolával és koktélparadicsommal

LA MAREDA

Borjú terrine füstölt csülökkel és vargányával, zöldalmás tormakrém, langyos saláta "Czifray"

MÁRGÁL

Epres-rebarbarás túrókrém

SONKAMESTER - A VERHETETLEN

... és még egy érdekesség: a friss halválasztékára méltán büszke METRO vevőakadémia egyszerű, de nagyszerű fogásai (ha már hal!)

Az óramutató járásával megegyező irányban: Gravlax (7 napig marinált nyers lazac) salátával, citromos olívaöntettel; Grillezett old-bay halkolbász sült fokhagymás majonézzel; Grillezett harcsafilé citromos-rozmaringos marinádban; Grillezett teriyaki lazacfilé

Éva

2. rész

A szombati nap több szempontból különös kíváncsiságot váltott ki belőlünk: az aznapi "Blogkóstoló" nevű hepöning mágnensként vonzott a rendezvény fedett csarnokába. Itt a legolvasottabb magyar gasztrobloggerek kínálták saját, profikéhoz mérhető kreációikat az érdeklődőknek. Csak, hogy képet kapjatok a munka mértékéről: Mautner Zsófi és Fűszeres Eszti avatott be a részletekbe, miszerint 300-500 adaggal főztek meg az ételekből. Ez óriási mennyiség, és bár igazi szőröstökű, már-már hivatásos szakácsok Ők, ilyen hatalmas adagokkal még sosem dolgoztak. Évában és bennem ugyanaz a gondolat fogalmazódott meg: ugyan hatalmas megtiszteltetés jelen lenni, meghívást kapni egy ilyen nívójú rendezvényre, azért rendesen fel kell kötni a gatyát, ha a gasztroblogger helyt akar állni.

Az egész napos főzés után is mosolyog Mautner Zsófi, kis csapatunkkal körülvéve (Éva, Lola, Ádám)

Zsófi koreai ihletésű csípős-édes tésztasalátával készült (a csípős az nem kifejezés; majdnem szájzsibbasztó, imádtam)

Eszti észt lencsesóletet rittyentett puliszkával (Évával kétpofára faltuk, közben próbáltuk kitalálni a hozzávalókat). Megismerkedtünk végre Lila Fügével is, aki gyönyörű mini-pavlovákkal készült, de ez már egyszerűen nem fért belénk. Látványra mindenesetre ötös. Vállalom az általánosítás vádját, de kijelentem, hogy a bloggercsajok jófejek.

Fűszeres Esztivel és Lila Fügével

A még magukat képviseltető bloggerek a teljesség igénye nélkül: Horasz, Limara, Dolce Vita, Piszke, Lorien (a teljes lista itt)

Eszti észt lencsesóletje, Limara medvehagymás-paradicsomos bucijai és Csak a puffin málnás cheesecake-brownie-ja

Ha már édességgel zártuk a blogkóstolót, neki is futottunk a hivatásosok által kínált desszerteknek.

A Rosenstein család elképesztő vendégszeretettel fogadott minket, és épp volt szerencsénk elkapni a pillanatot, mikor friss flódni érkezett a standjukra. Én bolondulok a flódniért, nem tudtam és nem is akartam ellenálni a világ egyik legfinomabb süteményének. Nemrég végigszaladtam egy flódnitesztelésen Budapest cukrászataiban, és azt kell mondjam, igazán jót találni nagyon nehéz. Ez külön posztot érdemel, de a tapasztalat az volt, hogy meglepő módon a Szamos flódnija vitte a prímet. Tegnapig meg is őrizte ezt a címet, de a Rosenstein-féle flódni letaszította a trónról: valami mennyei. Szilva- helyett ugyan baracklekvárt használtak, ettől csak még lágyabb volt az összhatás. A receptet persze nem árulták el, egy félmosoly kíséretében azt mondták, hogy legalább tíz, de inkább húsz évre titkosítva vannak a technológiák.

Visszajáró vendégek lettünk a Pataki cukrászda fagylaltozójában is. A gyaníthatóan alapos és bátor kísérletezés következményeképpen tökéletesen megkomponált ízkombinációkkal lehetett találkozni. Nálunk a bodza, a bazsalikomos vanília, a kapros fehércsokoládé és a petrezselymes kiwi győzött, nem győztük kanalazni a főétkezések után. Sőt, között. Mivel szinte kizárólag különleges ízeket vonultattak fel, ezek mindegyike gyorsan fogyni látszott - érdekelne, hogy a szokásos eper-csoki-vanília mellett hogyan fogadja ezeket a nem foodie-közönség.

És ha már a fagyiknál tartunk, meg kell említsük a Gelateria Fragolát is: nem a majdnem hagyományos ízválaszték a meglepő, hanem az, hogy ezeket kizárólag természetes alapanyagokból állítják elő. A pisztácián érezni az olajos mag kissé pörkölt ízét, a gyömbér pedig az általam annyira kedvelt igazi ginger ale csípős-édes világát hozta. Remek.

Éva már írta, de én sem hagyhatom szó nélkül Gere Andi (kísérleti) mesterművét, a Frici gyöngyözőbort. Eddig csak a rosé változatot ismertük, tegnap a fehéret is megszerettük. Előbbi érett őszibarackos illatával, második zöldalmás-citrusos aromájával veszi le az embert a lábáról. Természetesen ezek egyike sem aroma, mindkét esetben az adott szőlőfajta legjobb tulajdonságait hangsúlyozza ki a habzóbor. Andinak személyesen is gratuláltunk, ezt szeretnénk itt is megtenni. A siker talán meggyőzi arról, hogy jövőre (idén) ne csak 9000 palackkal készítsen. :-)

Remek volt a szombatunk, remek társasággal. Az ötösfogatunk a fél fesztivál végigkóstolása után persze rárepült a madárlátta, hazacipelt falatokra - úgy saccolunk, két-három kiló előnyre teszünk szert a hétvégén, főleg deréktájon.

Ádám

Mákom van

Méghozzá egy fél kiló darálva. Egyszerűen imádom. A klasszikus megoldások közül "reformában" a mákos gubáért és mákos nudliért (szigorúan krumpliból, ahogy a drága Szűts Zsuzsa néni csinálja) rajongok, de gyakran nem esem neki ezeknek a hungarikumoknak számító ételremekeknek, mert akkor hová lesz a sokéves, hellyel-közzel eredményes formatartás?! 

Nem csupán a szó szoros, de átvitt értelmében is mákom van. Az idei évem remek jól indult: kezdetnek leráztuk a hosszú hónapokon át tartó, mérhetetlen gyomorforgató csalódásokkal és felháborító eseményekkel tarkított óvodai átkot, ennek következtében, kvázi pihenésképpen egy teljes hónapot töltöttünk családi körben a megtisztulás jegyében, ami pedig magával hozta, hogy itthon soha nem tapasztalt mértékű harmónia honol. Ezen felül a saját vállalkozás terén beindult a gépezet, és ha nagyon bizakodó akarok lenni, akkor talán a költözés reménye is felvillani látszik. Már csak a megszaporodott baráti programokat hagytam ki a felsorolásból. Szóval megvan a balansz. Ez nagy mák. Ezt és egy-két apróbb pozitív változást megünneplendő, vacsorára a fagyasztókészletből kimenekített spárgából percek alatt kész kapros spárgakrémleves után egy hirtelen ihletésű nyalánksággal leptem meg a Mayokat.

MAZSOLÁS DIÓVAL ÉS MÉZES MANDULÁVAL RAKOTT MÁKOS PALACSINTA ERDEI GYÜMÖLCSÖNTETTEL

hozzávalók

a palacsintához

150g teljeskiőrlésű búzaliszt (lehet finomliszt is, aki úgy kívánja)

100g darált mák

7.5dl zabtej (de lehet normál tej is)

1dl szódavíz

3 tojás

1kk só

1ek méz/nyírfacukor

1/2dl szőlőmagolaj (de lehet olíva is)

a töltelékhez

200g dió

2 marék mazsola

1ek őrölt fahéj

4ek méz

100g szeletelt mandula

1ek méz

az öntethez

200g vegyes erdei gyümölcs (értelemszerűen az év ezen szakában a fagyasztóból)

1dl víz

3ek méz

1tk vaníliaesszencia

A palacsintatésztához a hozzávalókat egy habverővel elkeverem, és hagyom 20 percet pihenni. Addig egy robotgépben a mazsolát a dióval és a fahéjjal eldolgozom, félreteszem. Továbbá a fagyasztott gyümölcsöt a mézzel és a vízzel egy edényben fölteszem, és alacsony lángon 10 perc alatt összefőzöm, kissé besűrítem, vaníliaesszenciával ízesítem.

A palacsintasütő alá bedurrantok max lángon, és a palacsintákat merőkanalanként szép vékonyra kisütöm. Minden elkészült palacsintát rétegezek a következő módon. Az alap egy palacsinta. Amíg a következő sül, addig az előzőn egyenletesen elosztok 3ek mazsolás diót, amit megcsorgatok 1ek mézzel.  Jöhet a következő elkészült palacsinta, és amíg a másik sül, erre ráterítek 3ek-nyit a gyümölcsöntetből. Újabb elkészült palacsinta és egy diós réteg. Majd megint egy pala és a gyömölcs, újabb pala és a trükk: középre a mandulapelyhek 2/3-a mézzel megcsorgatva, majd pala, dió, pala, gyümölcs, pala, dió, végül pala és a gyümölcs. Ha a végére értünk, és még maradt palacsintatésztánk, nyugodtan süssük ki, jó lesz megpakolni másnap egy kis fűszeres avokádóval vagy aszaltcseresznyés-diós töltetékkel, házi lekvárral, házi vaníliapudinggal, stb.

Az én kreációmat a maradék mandulapehellyel fejeztem be, és már tálalhattam is. Megvallom, én, aki nem vagyok oda az édességekért, három szeletet túrtam be belőle. (...És ennek ellenére hajnal 2-kor még mindig nem alszom. Ki érti ezt?!)

Éva

Brilliáns

Elindult az Újév, ezzel együtt egy tervekkel és reményekkel teli újabb 365 nap, sok szempontból talán egy új élet kezdete. Az elkövetkező hónapok várhatóan munkával és megannyi változással teli időszakára kellően rápihentünk. Volt itt egyhetes vidéki karácsony, csendes, háromnapos baráti Szilveszter, finom étkek, kellemes italok, örömteli találkozások, tartalmas beszélgetések. Békés, meghitt idill volt azokkal, akik a legfontosabbak: családdal, közeli barátokkal, egymással. A legszebb ajándék. Bár az év minden időszaka ilyen zavartalanul telne!

A Szüleimnél otthon töltött egy hetet részben a megszokott ízek és programok, részben némi újítás jellemezte - többnyire az én kezdeményezésemre. Talán a sors iróniája, hogy ebben a - már nem emlékszem ki által, de rém találóan - gasztronómiai sivatagnak titulált régióban pont akkor, amikor a kulináriára ennyire ráhasaltam, pont az én szülővárosomban nyílt meg a szinte azonnal Magyarország egyik legjobb éttermének kikiáltott Brill bisztró. Édesapámat, vendéglátós lévén, szintén izgatta, hogy itt, ahol éttermet is alig találni, mivel akarhatja az odujukból előcsalogatni és tartósan meghódítani az egyébként újításra (pláne a konyha területén) nem kimondottan fogékony viharsarkiakat a bátor tulaj. A recept szerint egy vakmerő nyitás gondolatával, visszafogott vidéki stílussal (mielőtt bárki pejoratíve értelmezné jelzem, hogy a belsőépítészetben használt country irányzat magyar megfelelőjét értem ezalatt), egy kreatív séffel, minőségi helyi alapanyagokkal, korszerű konyhatechnológiával, no, meg jellegzetes, de újragondolt regionális ízekkel és fogásokkal. Ami pedig engem végképp megfőzött, az az eddig sehol nem látott fehér, vörös és vadmenütalálmány, ami révén lehetőségünk volt kis adagokban végigkóstolni szinte a teljes főételsort.

De vágjunk is bele!

SAVANYÚKÁPOSZTA KRÉMLEVES HÁZI VÉRESHURKÁVAL

Belépve kellemes, családias légkör, a felszolgáló személyében egy ismerős arc fogad. Nem is értem, miért lepődöm meg. Hiába éltem le az életem nagyobb részét máshol, azért mégis csak helyi erőnek számítok! 

Csaba, a tulaj már vár minket. Mint utóbb kiderül, nem csupán azért mert a Papám, akivel egyébként ismerik egymást, asztalt foglalt, hanem mert a Facebookon egy itt készült Bakcsy-kép alá kommentálva előrejeleztem a jövetelünket. Árpi meg nem volt rest szólni a tulajnak az - ahogy később ő fogalmaz - "értő" közönség várható érkeztéről. A nagyon megterített óriás körasztalról lemondva inkább a decens oldalsó box felé vesszük az irányt. Ünnepek közti időszak és hideg lévén nem teltházas az étterem, de nem is bánjuk, mert így van idő és lehetőség kérdeznünk, a személyzetnek válaszolni, összességében beszélgetni a vacsora melett. Jön az A4-es egyoldalas étlap, vele együtt egy halom újságcikk, a hely, az ízek, az alapanyagok, a chéf részletes bemutatása... a rendelés így egy kicsit csúszik. Ezt azonban feledteti a gesztus, hogy az éjjel egy francia recept alapján ihletett, frissen begyúrt véreshurkáért szaladnak el csak a kedvemért, hogy az étlapon szereplő savanyúkáposzta krémleves töltöttkáposzta betétje helyett ezzel tegyék még kerekebbé a fogást. Kiváltságos egy helyzet... és ízélmény! A Papa kóstolás után meg is jegyzi: Békés megyében, ahol nagy hagyománya van a véres hurkának, is nehéz jót találni, de ez kifogástalan. A selymesen savanyú káposztaleves ölelésében pedig egész egyszerűen telitalálat. Mielőtt belerondítanék a tálalásba, még egy-két gyors kattintás a szolid lámpafénynél (próbálva az adot fényviszonyok mellett a legtöbbet kihozni a képekből), hogy a beszámolót fotó is illusztrálja.

A folytatásban...

FEHÉR MENÜ

Nálunk mindenki szeret enni. Mind sokfélét, mind pedig sokat, de jelen esetben győz a kíváncsiság: senki nem tud ellenállni a menük kínálta széleskörű kóstolási lehetőségnek, így végül összebeszélés nélkül megrendeljük mindhármat. A fehéret a Papa kéri. Az ételsor tartalmaz egy sous vide csirkét sütőtökös gesztenyeágyon vajmártással (1), egy körösi harcsát vegyes hallével, házi csuszával, házi tejföllel és túróval (3), végül egy fácánrizottót sült fácánmellel (2). A komplett vacsora legkreatívabb eleme számomra a csirke mellé kínált köret: hiába olvastam, hogy gesztenye... meg tök... teljesen kizökkent a tudatból a látvány, ami sokkal inkább egy sültpaprikacsíkokkal kevert bulgurra emlékeztet. Mind ízre, mind állagra, mind pedig küllemre annyira zseniális, hogy a vacsora végén, amikor a chéf, Palotai Csaba, személyesen kijön bemutatkozni, nem bírom megállni, hogy ne kérdezzem meg, hogy készült. Ő eldarálja, én meg győzzem megjegyezni... nem megy, így megyek majd én... vissza, újra. (A 100 fokon sütés és a vajmártás megmaradt. :)) Ezt az ételt illetően csak egyet sajnálhat az odalátogató vendég: hogy a fogás csak kis adagban, menüben fogyasztható. Innen üzenem a tulajnak, hogy érdemes lenne főfogásnak is előléptetni, olyan finom. (Következő gesztusként a gyerkőcöt megvendégelik egy extra adagra a csirkéből, az elfogyasztott vacsora után pedig előkerül a varázsládika tele játékkal, így nem csak nekünk kellemes az időtöltés.)

VÖRÖS MENÜ

A legnagyobb meglepetésemre ezt a triót a vörös húsokat kevésbé kedvelő párom választja. Így kilátásban van egy báránypecsenye hagymás babbal (1), egy marharostélyos sült céklával és hagymás burgonyakrokettel (2) valamint egy konfiált bőrös malackaraj malacfüllel, tócsnival és sztrapacskával (3). Ahogy sejtettem, a rózsaszín húsok nálam landolnak a legnagyobb örömömre, mert így megvan a vacsora hússztárja is a malac személyében... holtversenyben a marhával. A kíméletes hőkezelés révén a húsok ízéből és állagából a lehető legtöbbet hozza ki a szakács. Hiába, lehet lesznobozni a sous-vide és a confit korszerű konyhatechnológiáit az elnevezések miatt, de ezekbe a fogásokba egyszerűen nem lehet belekötni!

MENÜ BÉKÉS MEGYE VADJAIBÓL

Szoktam mondani, hogy én halon és zöldeken el tudnék élni, de akkor mindig szembejön velem egy vad, aztán egy bárány, aztán egy csülök, aztán egy bélszín, egy kacsa... issstenem, de jó is ...enni! A vad most sem kímél. Jön fácán, őz és vadkacsa formájában. Pontosabban jönne, ha nem ragaszkodna a tulaj hozzá, hogy az őz helyett mást válasszak. Én egy darabig kitartok, de ő hajthatatlan, így lesz az őzből egy kacsamáj friss tökös zöldsalátával, házi birsalmacsatnival (ld. a vörös menünél 4-es számozással!). Erre mondta Árpi bácsi, hogy büszkék lehetünk mi, csabaiak. Nos, vagyunk is! A fácán (ugyanaz, mint a fehér menüben), ami nekem a menü leggyengébb pontja volt, átvándorol a szárnyaskedvelő balszomszédhoz a marháért/malacért cserébe - mégsem tarthatok meg minden tányért! -, de a libamájjal töltött vadkacsámat vadkacsaapróval és -fasírttal, sütőtökkrokettel (fehér menü mellett 4-es kép) nem adom! Mennyei!

A három menü kilenc tányérjának összesen nyolc különböző fogása csak úgy jár az asztal körül, hogy mindenki meg tudjon kóstolni mindent. Igazi húsimádó ízorgia! Már csak a desszertek vannak hátra, hogy feltegyék a pontot az i-re.

RÁKÓCZI TÚRÓS, MÁKOS GUBA ÉS MADÉRTEJ

Az újragondolt kifejezés mindig a desszerteknél telik meg a legkomolyabb tartalommal. Itt sincs ez másképp: varázslatos kompozícióban érkezik a mákos guba helyben sütött kifliből, friss csipkebogyószósszal, ahogy a Rákóczi túrós is egy műalkotás. A madártej pedig... nos, az madártej... madártej esszencia, kvázi, kevés csokoládéval a tetején. Ott nincs sok variálás. Szimplán oda teszi, amit oda kell. Varga Gábor, kreatív cukrász chéf tovább húzza az étterem szakácsa által megkezdett ívet, és... touch down!

Az este a remek ételekkel, az otthoni környezetben megszokott közvetlenséggel, barátságos légkörrel, kellemesen telik, a gasztronómia, mint közös szenvedély adta kimeríthetlen téma révén talán egy kicsit hosszabbra is nyúlik, mint terveztük.

Jó élményekkel feltöltődve távozunk. A benti meleg fogadtatást a kinti mínuszok sem tudják feledtetni. És hát, jéééé: Békéscsabán étteremben jártam. Méghozzá nem is akármilyenben: az ország egyik legjobbjában! Egy okkal több mindenkinek egy viharsarki túrára (ahogy nekem is a gyakoribb hazalátogatásra)! Nem csupán az ételek, hanem a felülmúlhatatlan vidéki vendéglátás miatt is. Tényleg jó csabainak lenni!

Csabi, köszönjük a szíveslátást!

Éva

Ui: A számla végén ne lepődjön meg senki - mondom ezt én, aki 20 éve mindig meglepődöm, ha otthon kimozdulok: ez az étterem az országban minőségben sok mindent ver, de ár-értékarány tekintetében egész biztosan minden, azaz: MINDEN vendéglátóegységet maga mögé utasít! Mondom én: egy okkal több egy viharsarki túrára!

Panna kedvéért

Panna szeret főzni. Két gyerek és munka mellett az egyszerűen elkészíthető, egészséges, emellett persze a fantáziát nem nélkülöző receptek hódítanak nála is. Apropó: fantázia. Egy mai Halloween partira szánt boszorkányhajból, alvadt vérből, fikuszlevesből és hasonlókból álló ételsorral készül, ami menüből már csak a desszert hiányzott. Pannám, ahogy megígértem, ma reggel 10-ig, szeretettel... (Gondolkoztam a fantázianevén az ételnek, de a tök és a muff eléggé elvitték az irányt, úgyhogy ezt a részét inkább Rád hagyom. :DDD)

TÖKÖS-RÉPÁS-MÁKOS MUFFIN OLAJOS MAGVAKKAL ÉS MAZSOLÁVAL

A muffin egyébként - akinek idegen a kifejezés - egy hihetetlen egyszerűen elkészíthető, rendkívül változatos, angolszász eredetű étel. Többnyire desszertként tartják számon, de sósan is készíthető, így reggelinek vagy előételnek, vendégvárónak, esetleg köretnek sem utolsó. Percek alatt összekeverjük a hozzávalókat - a kombináció végtelen, csak a fantáziánk szab határt muffinrepertárunknak. Én ezt az itthoni hozzávalók és annak figyelembevételével alkottam meg, hogy a lányom óvodai Halloween partijára készítettem egy regiment gyereknek, tehát gyerekbarát fűszerezésűnek, általuk szerethetőnek, emellett Halloween-közelinek, és persze egészségesnek kellett lennie. A fogyásból ítélve nagy sikere volt, ahogy a boszorkányjelmeznek is, amit Lolának készítettem. 

hozzávalók

400g hámozott, kimagozott, felkockázott sütőtök

1 répa (de akár még egy alma is mehet bele)

1/2kg teljeskiőrlésű liszt

1tk sütőpor

1ek szódabikarbóna

50g darált mák

1-1 marék törökmogyoró, mandula, dió és tökmag

2 marék mazsola

1tk kardamom

1/2 szerecsendió

1ek őrölt fahéj

1/2 narancs leve

1 narancs héja

4 tojás

2.5dl joghurt

2dl olívaolaj és mogyoróolaj vegyesen (de ha csak olíva van, az is jó)

1/4kg méz

pici só

vaj a sütéshez vagy papírkosárkák

a mázhoz

100g min. 60% kakaótartalmú csokoládé

100g vaj

3ek méz

1kk vaníliakivonat (nem aroma!!!)

Felteszek párolóedényben vizet forrni. A tököt meghámozom, kikaparom a magját és felkozkázom, a répát szintén megpucolom, és feldarabolom. Mehetnek a párolóedénybe fedő alá 10 percre. Amíg a répa és a tök párolódik, egy nagy keverőtálba teszem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát. Hozzáadom a tojást, a joghurtot, a mézet és az olajat. Egy habverővel homogénre összedolgozom. Belereszelem a narancs héját, a szerecsendiót, fűszerezem a kardamommal, a fahéjjal és a sóval. Végül robotgépben összedarálom a magvakat és a mazsolát (vagy aki nem szeretni, választhat egyéb aszalt gyümölcsöt), majd a mákkal együtt beleforgatom a tésztába. Ha van kedvem, ezen a ponton nagylyukú reszelőn egy almát is belereszelhetek a masszába. 

A sütőt 160 fokra beállítom.

Az idő közben megpárolódott tököt és répát összepürésítem, és hozzádolgozom a muffinalaphoz. Én minimuffinokat csináltam kivajazott szilikonformában, de lehet az alkalomhoz illő színes papírkosárkákkal is dolgozni, hogy fokozzuk a hatást. A muffintésztát a formákba kanalazom, és 40-45 percre, vagy amíg meg nem sülnek a muffinok (tűpróba), beteszem a sütőbe.

A kész muffinokat kínálhatom "pucéran" is, de mivel az én lányom csokifüggő, nekem csokiból, mézből, vajból kevé vaníliakivonattal rittyentenem kellett gyorsan egy csokimázat (gőz fölött egy fétálban összeolvasztottam, és rákanalaztam a muffinokra). A csokimázat a reggeli rohanásban én csak mákkal díszítettem, de a dekorációban nyugodtan el lehet szállni.

Happy Halloween!

Éva

Mandulamánia

Most, hogy paleózom, észrevettem, hogy a kieső gabona helyére észrevétlenül bekúsztak a magvak. Rengeteg diót, mandulát, kesudiót, napraforgót, szezámmagot fogyasztok, velük sütök, ízesítek, őket nassolom... Kell a kalóriapótlás.

Kb. egy évvel ezelőtt kikísérleteztem egy teljesen lisztmentes csokis diótortát, ami ide, a blogra is idő közben, hogy elindultunk, fölkerült. Most, mivel mandulából nagyon jól állok, mellesleg imádom is, a diótorta elkészítésének a menetét alapul véve kikísérleteztem egy másik sültit abból a néhány alapanyagból, ami itthon fellelhető volt. Mert hogy a vasárnap, ha itthon vagyunk, nem telhet el sütisütés nélkül, tejem/kefírem/joghurtom nem lévén, amiből a beígért túrós palacsintához a palacsintát elkészíthettem volna, vajam is csak egy kis kocka, kénytelen voltam képzettársítani a fiókban kavargó hozzávalókat látva.

AMARETTÓS-NARANCSOS MÁK-MANDULAKOCKA ASZALT FÜGÉS FEHÉRCSOKI-MANDULAFAGYIVAL

A mák nekem egyébként személyes nagy kedvencem. Egy időben keringett a rémhír, hogy ha belépünk az EU-ba elfelejthetjük a tradicionális mákételeinket, mint a mákos gubát, mákos nudlit/tésztát, mákos rétest, mákos beiglit és társait... de milyen mák, hogy ezek csak duMÁK voltak!

Egy kis ismeretterjesztés

A mák egy többezer éve termesztett haszonnövény, mely mind étkezési, mind gyógyítási célokat is szolgál. Már az i.e. 1550-ben írott egyiptomi gyógyászati feljegyzések gyűjteménye, az Ebers-papirusz is tesz a mákról, mint nyugtatóról említést. Nyugtató, altató hatása a benne lévő ópiumnak köszönhető, ezért a gyógyszeriparban nélkülözhetetlen, de a népi gyógyászatban is változatlanul jelen van. Az ópiumot az éretlen mákgubó tejnedvéből nyerik, ami több mint huszonötféle alkaloidot (morfint, narkotint, kodeint, stb.) tartalmaz. A drogfogyasztók körében gyakori a visszaélés a korán learatott mákból készült főzetekkel. Európaszerte, főleg Közép-Európában rendkívül népszerű magféle. Az öreg kontitens máktermésének a felét a csehek adják. Ebben a térségben szinte minden népnek van mákkal készült nemzeti eledele.

hozzávalók

a tésztához

200g darált natúr mandula (lehet blansírozott is, de ne legyen se pörkölve, se sózva)

100g darált mák

5 tojás

3ek méz

3ek amaretto (vagy más mandulalikőr)

1/2 narancs reszelt héja és kifacsart leve

1tk sütőpor (akár el is hagyható, mert a tojásfehérje teszi a dolgát)

1 csipet só

a fagyihoz

100g fehércsoki (én egy remek márkát találtam a diabetikus polcon, ami gyümölcscukorral készült, és semmi adalékanyag nincs benne)

1/2dl víz

1/2 kocka natúr vaj

1/2 narancs reszelt héja

1ek méz

2dl tejföl vagy mascarpone

100g darált mandula

2 füge

1/4 szerecsendió

igény szerint ide is lehet löttyinteni 2ek-lal az amarettóból

díszítéshez szeletelt mandula

Először a fagyit készítem el. Egy edényben vizet forralok, fölé teszek egy fém tálat, és a csokit összetördelve a vajjal és a vízzel együtt beleteszem. Állandó kevergetés mellett a csokit és a vajat a víz segédletével összeolvasztom. Amikor homogén folyammá vált, leveszem a gőzről, hozzákeverem a mézet, a darált mandulát és a tejfölt/mascarponét, belereszelem a narancshéjat és a szerecsendiót, végül apróra összedarabolom a fügét és azt is beledolgozom. Kis tálakba adagolom a fagyit, és beteszem a fagyasztóba egy órára.

Fél óra elteltével a sütőt beizzítom 160 fokra. A mákot és a mandulát ledarálom, a mandula felét a mákkal és a sütőporral elkeverem. A tojásokat ketté választom, a sárgáját a mézzel felverem, hozzákeverem az amarattót, a mák-mandulakeveréket, belereszelem a fél narancs héját, belefacsarom a narancs levét, és a masszát félreteszem. A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, és óvatos mozdulatokkal hozzáforgatom a maradék mandulát, majd a mandulás fehérjét ugyanezzel a technikával beledogozom a mákos-mandulás-narancsos alapba. Egy kisebb kivajazott tepsibe öntöm a tésztát, és 30-40 percre beteszem sülni. Tűpróbával tesztelem 30 perc után, hogy kell-e még neki idő, vagy kivehetem.

A mandulás-mákos tésztát kockákra vágom, és forrón tálalom a tetején egy adag fagyival valamint mandulapelyhekkel díszítve.

Lehet úgy is variálni, hogy a narancs levét nem a tésztába teszem, hanem a fagyihoz - víz helyett a narancslé segítségével olvasztom meg a csokit.

Még biztos lesz kedvem kísérletezni ezzel a sütivel. Az eredményeket follow-upban fel is teszem adandó alkalommal, de addig ezzel is meglehetősen elégedettek voltunk. 

Éva

Egy hirtelen jött ötlet

Ha kedvenc könyvemről kérdeznek, szakácskönyvcímeket és -írókat kezdek sorolni. Rajongásig szeretem bújni a gasztroirodalmat. Ha egy női magazin a kezembe kerül, az bizos, hogy  hátulról támadok, és a recepteket nézem meg először. Egyrészt esztétikai élményt nyújt a szemetgyönyörködtető tálalásban, szépen megfotózott ételek látványa, másrészt ötletet ad, hogy aznap akár mit főzzek. Harmadrészt megihlet. Ha az ember sokat forgat vonatkozó szakirodalmat, és ehhez mérten sokat is kísértletezik, egy idő után megtanulja, hogy milyen ízek mivel passzolnak, milyen technikákat húzhat rá egy létező receptre, amivel teljesen újraértelmezi azt, és egyáltalán: megtanul főzni, az alkotó értelemben. Sohasem késő elkezdeni. 

Mostanában, úgy látszik, az évek tapsztalásai és a folyamatosan bennem munkáló kreativitás elemi erővel akarnak belőlem innováció formájában előtörni. Ahelyett, hogy a korábban összegyűjtött és kipróbált, jól bevált - és már egy ideje befotózott - recepteket osztanám meg Veletek sorban, újabb és újabb gondolataim támadnak saját kreációkra. Az alábbi egy közülük. A fogyni nem látszó láda eper, némi főző múlt, egy szabad hétvége és egy induló blog teremtette lelkesedés isnpirációvá forrott össze, és alkotási vágyban manifesztálódik. ...De hogy konkrétan ez az összeállítás hogy jutott az eszembe?! T.i. ilyen vagy ehhez hasonló ízpárosítással még soha sehol nem találkoztam. 

FEKETE SAJT- ÉS FRISS EPERSALÁTA MÁKOS-MÉZES ÖNTETTEL, ZÖLDLEVÉLÁGYON

Az eper egy csoda. Ízre, látványra, sokoldalú felhasználhatóságát tekintve egyaránt. Örömmel bemutatnám, de mivel előttem ezt pl. Ízbolygó és a Wikipedia már minden részletre kiterjedően megtette, én nem szeretnék itt hosszas leírásokba bocsátkozni. Mert ha az eper jó tudjdonságait, erdetét, az elnevezése körüli kisebb zűrzavart akarnám részletezni, az bizony az hosszas leírás lenne. Ehelyett jöjjön csak egyszerűen maga a recept:

Hozzávalók

15dkg fekete penészes sajt (én Castello Blacket vettem, de más belül penészes sajt is kiváló lehet, mint a Roquefort, kéksajt, Gorgonzola, stb...)

15dkg friss eper

1 marék vegyes zöldsalátalevél

1ek mák

3ek olívaolaj

1tk méz

1 gerezd lime

4-5 mentalevél a díszítéshez

2 szelet friss kenyér (Mondjuk ehhez a fogáshoz én leginkább Ádám két percnyi munkával járó, könnyű és ropogós Pane Rusticoját tudom a legjobban elképzelni, fehér liszt ide vagy oda. Remélem, hogy minél közelebb ehhez a bejegyzéshez megosztja Veletek a receptet! Kérjétek tőle!)

A sajtot egy nagy tálba kézzel belemorzsolom. Az epreket hosszában négy felé vágom, és hozzáadom a sajthoz. Egy mozsárban összezúzom a mákot (de kapásból daráltat is lehet venni), hozzáadom először az olívaolajat, alaposan elkeverem, majd a mézet 2-3 csepp limelével, és erőteljesen keverem, amíg homogén nem lesz az öntet. A háromnegyedét ráborítom a sajt-eper kombóra, és gyors, könnyed, de óvatos mozdulatokkal összeforgatom az egészet, hogy az öntetet mindenütt egyenletesen eloszlassam. Egy tányérra zölsaláta-levelekkel megágyazok, a sajt-epersalátát ráhalmozom, a maradék öntettel meglocsolom, és vékony csíkokra vágott mentával megszórom. Limegerezdet és friss, ropogós magoskenyeret kínálok mellé.

...Uhhh, elég jó lett!

Éva