Rebarbaramaraton

Szerelmes vagyok. Ez a szín, ez a forma, ez a név, ez az íz, ez a sokoldalúság! A rebarbara egy frenetikum. Ahogy a mák is. Utóbbinak feltétlen rajongója vagyok gyerekkorom óta: a színe, az íze, a variálhatósága... szintén. A kettő együtt pedig...!!! Ezúttal erre tettem egy kísérletet. Kinézetre nem lett a legvállalhatóbb, de ízre azt nyújtotta, amit vártam tőle. Legközelebb nem fogom sütni, csak úgy összeállítom tojás nélkül, és fagyasztóban egybeérlelem egy-két óra alatt. Azért így is volt sikere.

Amit pedig a rebarbaráról tudni érdemes...

A barbárok gyökerét, ahogy még nevezik, Kínában már többezer éve használták orvosi célra, Európába a Selyemúton került valamikor a 14. század környékén. Értékes áru volt, amellyel gazdagon lehetett kereskedni. Bár eredendően zöldség, leggyakoribb felhasználása gyümölcsjelleggel történik, desszertek kiegészítéseként. Íze fanyar, citrusos, formája és állaga a zellerszáréra emlékeztet. Kiváló szomjóltó (96%-a víz), magas a rosttartalma, vitaminokban, különösen a B-típusúakban, mint a karotin, a folsav, továbbá C-, A- és E- vitaminokban rendkívül gazdag. Káliumban, kálciumban, cinkben, vasban, és magnéizumban is tobzódik. Védi a májat (hajrá, piások!), és enyhíti az aranyeres panaszokat. Hashajtó hatása és alacsony kalóriatartalma miatt fogyó- és tisztítókúrázóknak is melegen ajánlott. Nyírfacukorral gyilkos kombó! Apropó: a levelei mérgezőek, ne kísérletezzünk velünk!

SAJTTORTA MÁKKRUSZTÁVAL ÉS RÓZSAVIZES REBARBARA-TOPPINGGAL

hozzávalók

a tésztához

100g darált mák + 20-30g a formázáshoz

50g mandula

15db kimagozott datolya

1ek méz/nyírfacukor

75g vaj

a töltelékhez

400g krémsajt

3 tojás

3-5ek méz/nyírfacukor (ki mennyire szereti édesen)

1 rúd vanília kikapart magja

1/2 citrom reszelt héja és pár csepp leve

a toppinghoz

1/4kg rebarbara

1/2dl víz

3ek nyírfacukor

1ek rózsavíz

Összeállítom a tésztát. Ehhez egy robotgépbe bedobálok minden hozzávalót, és összedolgozom. A kész masszát cipóvá gyúrva fóliában hűtőbe teszem 20 percre, hogy majd könnyebben tudjam formázni. Amíg a tészta megdermed, a krém hozzávalóit elegyítem egy habverővel. Félreteszem. A toppinghoz a rebarbarát megmosom, ötcentis darabokra vágom, és egy edényben a vízzel, a rózsavízzel és a nyírfacukorral pár percig párolom, hogy épp csak megpuhuljon, de ne essen szét. Elzárom alatta a gázt, lefedem. A sütőt 150 fokra begyújtom. Már csak az összeállítás és a sütés van hátra. A tésztát előveszem, kilapítom, megforgatom az extra mákban, és két sütőpapír között akkorára nyújtom, hogy ki tudjak vele bélelni egy 17cm átmérőjű kapcsos tortaformát. A forma alján és oldalán egyenletesen lelapogatom a tésztát (használok hozzá extra mákot szükség szerint, hogy ne tapadjon a tészta a kezemre), a túlnyúló részeket hagyom rusztikusan lógni. Beleöntöm a vaníliás sajtrkémet, és beteszem sülni egy órára a sütőbe. Tűpróbálval ellenőrzöm, hogy kész-e a süti. Ha megsült, nyitott sütőajtó mellett hagyom kihűlni. Végezetül rákanalazom a rebarbarát, esetleg megszórom ehető szárított virággal, és mehet a hűtőbe pár órára, fogyasztásig.

Éva

Energiabomba

Nem vacsorázott. A szülinapi köszöntésből hazafelé jövet elaludt. Pedig most nagyon növőben van - havi 1cm. Jól is eszik mostanában. Mindent eszik, mennyiségeket. Kicsattan az egészségtől, a ruhái "mennek össze" rajta. A mi kicsi Lolánk már nem is olyan kicsi többé, és csak egyre nagyobb lesz. Lehet, hogy a kis tudatalattija alkatilag is készíti föl az iskolás életre. Nyúlik, erősödik látványosan. Ehhez pedig kell a kalória, a hasznos kalória, a vitamin. Persze farkaséhesen ébredt. A hűtő meg a hét végére kiürült. Valami táplálólt, egyben laktatót akartam. Se banán, se zabtej, se aszaltgyümölcsös rizstöret, se fahéj... mindent elfőztem, felhasználtam. Hohó! Kókusztej! Hohó! Mézeskalács fűszerkeverék! Hohó! Mazsola! Hohó! Mandula! Na, gyerünk!

TEJBEGRÍZ DE LUX: KÓKUSZTEJBEN MAZSOLÁVAL, KÓKUSSZAL FŐTT MÉZES SÜTI ÍZŰ FRISS ALMÁS, MANDULÁS TEJBEGRÍZ

hozzávalók

4dl kókusztej (DM Alnatura)

3ek teljeskiőrlésű búzadara

2ek kókuszpehely

1 marék mazsola

2ek méz

1ek vaníliaesszencia

1/2 alma

1ek mézeskalács fűszerkeverék

1 marék mandula

díszítésnek zab- és kókuszpehely

A kókusztejet felmelegítem, beleteszem a grízt és a kókuszpelyhet, és egy habverővel addig kevergetem, amíg sűrű kása nem lesz belőle. Ekkor leveszem a tűzről, hozzáadom a mazsolát, 1/2dl vizet, a mézet, a vaníliaaromát, és alaposan elkeverem. A méztől sokat fog hígulni a massza. Végül egy nagylyukú reszelőn belereszelem a grízbe az almát héjastól, majd durvára vágom a mandulát, azt is hozzákeverem a fűszerkeverékkel együtt, tálakba szedem, és a zabpehellyell, kókuszpehellyel, esetleg a maradék manduladarabokkal díszítem. (Ha van otthon banán, az is beletörhető, remekül fog menni hozzá.)

Apa szerint a legjobb tejbegríz volt, amit valaha evett. (Nem. Nem paleo.)

Éva

Ez is paleo?

Szerénytelenül mondhatom, a paleolit konyhai bűvészkedést már-már tökélyre fejlesztettem. Három hónapja tart Jocinál az őrület, és ez nem kis kihívás elé állít engem nap mint nap, hisz ahhoz, hogy érdemben támogatni tudjam az elszántságát, nem elég, hogy paleo, amit készítek, de ízletes és nem utolsósorban változatos ételekkel kell előállnom. Saját tapasztalat, hogy az unalom komolyan be tud tenni a kitartásnak. Mindenesetre ez az időszak számomra is előnyös, hiszen akarva-akaratlanul fejlődöm.

Pár éve még sütni sem igazán tudtam. Ma már kotta nélkül állok neki újabb és újabb süteményeknek, ami ráadásul paleo, nem tudva, hogy milyen lesz a végeredmény ízét, de leginkább állagát tekintve. A hibaarány mostanában zéró. Pattognak ki a fejemből az ízkombinációk, és legtöbbször csak úgy nekiállok kútfőből összekotyvasztani egy-egy tésztát. A hozzávalók mennyiségét jegyzetelem, egyrészt, hogy itt meg tudjam majd osztani, ha jól sikerült az alkotás, ha pedig nem, akkor tudjam, hogy milyen irányban kell majd tologatni az arányokon. 

Ez a kis süti egy piknikre készült, amire egy kedves ismerőst és a kislányát invitáltam egy napsütéses hétköznpon a "kacsás tóhoz". Nem volt sok időm totojázni, de kipróbált receptből is nálam elég egy étkezésnél egy (jelen esetben ez a kesudiós perzsa csirkenyárs volt az, pitával és lime-mal), úgyhogy találomra előkaptam néhány tojást "asszem, ennyi elég lesz" alapon, párféle magot és aszalványt a készletből, és a hús ízvilágához passzoló keleti fűszereket. Arra is figyelmtem, hogy paleo legyen, hogy ha marad, az itthoniak számára is kivétel nélkül fogyasztható legyen. Nagyjábóli marokmennyiségekkel számoltam a hozzávalóknál, úgy érzésre. Bejött.

FÜGEKOCKA

hozzávalók

4 tojás

pici só

150g nyírfacukor

1-1 marék puha aszalt füge és mazsola

1-1 marék sózatlan mandula, kesudió és pisztácia

2 marék kókuszreszelék

1 csipet sáfrány

1tk sütőpor

1tk őrölt kardamom (elhagyható)

1ek narancsvirágvíz és/vagy rózsavíz (elhagyható)

A sütőt 160 fokra állítom. Az aszalványokat és a magokat a fűszerekkel és a sütőporral együtt egy robotgépben finomra őrlöm. A tojást kettéválasztom, a sárgáját a cukorral fehéredésig verem, majd a fűszeres fügés magkeveréket beleforgatom. Végül a tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, egy spatulával óvatosan hozzádolgozom a többi hozzávalóhoz, egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm a masszát, és 30-40 percre betolom a sütőbe. (Igazából nem néztem az időt, úgyhogy nem tudom, pontosan mennyi ideig sült, de a tűpróba itt is segít.)

Tálalához a kihűlt tésztát kockákra vágom. Magában, vagy friss gyümölccsel, estleg valamilyen krémmel tálalom. Mi csak szólóban fogyasztottuk. 

Este, miután a vacsorát követően Joci vagy 5-öt betermelt belőle, csodálkozva kérdezte, hogy "Ez is paleo?" Az. Miért, akkor nem lehetne ilyen finom?!

Éva

Inspiráció

Az inspiráció érdekes kérdéskör az alkotásban. Nyilván addig lehet annak hívni, amíg az is, magyarul hagyom, hogy egyes élmények, vagy épp mások művészete, konkrét alkotásai hassanak rám, és előhívjanak belőlem egy sokadik produktumot. Amikor azonban utóbbi által isnpirálódom, fontos, hogy megjelöljem azt az alkotást és/vagy alkotót, ahonnan az ihlet elindult. Ha nem teszem, plágiummal vádolhatnak joggal. Ez a téma sajnos a gasztrobolg világában is egyre érzékenyebb téma, ezért én mindenkor görcsösen ügyelek arra, hogy megemlítsem az emléket, a helyet, az embert, az élményt, a művet, ami eindított bennem valamit, és ami által én is létrehoztam valamit. Nem mindenkor tudja már az ember felidézni, hogy egy-egy íztársítás konkrétan milyen korábbi élményhez kötődik, de igyekezni kell tisztázni magunkat, nahogy vád érjen, mint sokakat ezekben a körökben megalapozatlanul vagy épp ne adj Isten megalapozottan!

MANDULATEJBŐL KÉSZÜLT SÜTŐTÖKÖS-KÓKUSZOS TEJBERIZS

Néhány hete volt, hogy Á la carte Kriszti feltett egy tökös tejberizst, amibe azonnal beleszerettem. Fogadkoztam is, hogy megcsinálom, amiből az lett, hogy hetekig húztam, halasztottam - valahogy sosem alakult úgy. Mostanáig. A laptopom és a telefonom valahol a lakás másik pontján, így az eredetire nem volt alkalmam ránézni, de arra emélkeztem, hogy tök is volt benne, meg rizs is... és nyilván tej. Ez lett az én verzióm. (Háhhhh! Most, hogy rákerestem, hogy be tudjam linkelni, látom, hogy az övében is volt kókusz - erre nem is emlékeztem. Egyre járhat az agyunk! :) )

hozzávalók

1/2l mandulatej

2 marék hosszúszemű rizs

1 kicsi sütőtök

4ek nyírfacukor

1/2tk őrölt fahéj

1/2tk őrölt kardamom

2ek kókuszreszelék

díszítéshez juharszirup, kókuszreszelék és durvára vágott mandula

A tejet egy edényben a rizzsel, a cukorral és a fűszerekkel felteszem főni alkalmankénti kevergetés mellett. Amíg a tejberizs fő, meghámozom, kimagozom, és centis darabokra vágom a tököt. Amikor már fogkemény a rizs, hozzáadom a tököt, és puhulásig főzöm. Tálaláshoz egyszerűen tálba is merhetem, megöntözöm ajuharsziruppal és meghintem a kókusszal, mandulával - én variáltam vele egy sort egy kiolajozott körformával.

Kicsit sokáig tart elkészíteni, ezért inkább hétvégi reggelinek ajánlom.

Éva

Durr bele bumm

Valahogy így álltam neki a szombat esti desszert elkészítésének. Vacsoravendégeket vártunk. A szívünknek nagyon kedves vacsoravendégeket, akiknek ráadásul demonstraíve beígértünk egy teljes paleolit menüt. Ez a főzés során folyamatosan alakuló tervek szerint a következőkből állt: téli fűszerezésű kókusztejes céklakrémleves aszalt cigánymeggyel (itt most egész fűszerekkel csináltam egy alaplevet vaníliával kiegészítve, abban főztem meg a céklát, pürésítettem, majd ízesítettem a kókusztejjel, sima balzsamecettel és nyírfacukorral, utána ment bele az aszaltmeggy- spenótlevéllel kínáltam), csillagánizskéregben sült szűzérme (itt is változtattam kicsit: a pác simán olívaolaj, balzsamecet, só, szegfűbors és csillagánizs volt) mandarinos sütőtökpürével (itt annyi különbség volt a belinkkelt recepthez képest, hogy 600g tököt pároltam sima víz fölött, pürésítettem, majd ahhoz adtam 1 egész mandarin levét és reszelt héját valamint 1-1ek juharszirupot és narancsvirágvizet... nekem ez volt a teljes menü csúcspontja), spenótpesztóval (spenót, tökmagolaj, fokhagyma, mandula, parmezán, só, bors pépesítve) és céklachipsszel (olajban kisütött céklatallérok). Többek ez utóbbi kettőért voltak oda... természetesen a leves után és a hús mellett. :D

Mint látszik, a saját receptjeimet sem csinálom szinte soha kétszer egyformán. A desszertnél viszont komoly bajban voltam. Lévén hogy szinte az egész menü kipróbált, korábban megalkozott elemekből állt, szerettem volna valami újat is. Az a fránya alkotóvágy! Ebben csak az a rizikós, hogy a sütik esetében nem hátrány, ha megsül, nem esik össze, nem folyik szét, van a tésztának, a krémnek konzisztenciája. Itt pedig az arányok döntőek - ha az egsz menü egy komplett kísérleti konyha lenne, az is kevésbé volna kockázatos, mint ha egyedül a desszert nem kipróbált recept. De fejest ugrottam bele. Bátor vállalkozás volt kútfőből süteményt alkotnom, de most az egyszer megállta a helyét a mondás, hogy aki mer az nyer. Asszem, a szerencse mellém szegődött. Azért nem biztos, hogy gyakran fogok vendégségnek hazárdírozni.

SÁFRÁNYOS MANDULATORTA FEHÉRCSOKIS KÓKUSZKRÉMMEL ÉS PISZTÁCIÁVAL

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

5ek nyírfacukor

175g mandulaliszt (ez tulajdonképpen porított mandula - Culinaris)

1kk sütőpor

1kk szódabikarbóna

csipet só

1 csipet sáfrány

a krémhez

400ml kókusztej kb. 200ml-nyi zsíros fele (DM)

200g kókuszkrém vagy kókuszzsír (Culinaris)

100g fehércsokoládé (nyírfacukorral készült - Culinaris)

75g mandulaliszt

50g nyírfacukor

1 marék blansírozott mandula

200g nyírfacukorral készült marcipán (én a biopiacon veszem a Régimódi mandulásnál - 50% mandula, 50% nyírfacukor)

a díszítéshez

5ek kókuszreszelék

100g tisztított, sózatlan pisztácia (Culinaris)

A sütőt 180 fokra beállítom. A tojást kettéválasztom, a sárgáját a nyírfacukorral fehéredésig verem, majd hozzádolgozom a mandulalisztet, a sütőport és a szódabikarbónát. A fehérjét is a csipet sóval kemény habbá verem, majd három részletben a sáfránnyal együtt óvatosan hozzáforgatom a cukros, mandulalisztes tojássárgájához. Egy kiolajozott kicsi tortaformába öntöm a masszát, és 40 percre beteszem sülni. Tűpróbával ellenőrzöm. Akkor van kész, ha a fapálcát szárazon tudom kihúzni a tésztából. Nyitott sütőajtó mellett hagyom a tésztát kihűni.

Amíg a tészta sül, elkészítem a krémet. Ehhez a kókusztej zsíros részét egy tejforraló edénybe teszem (nem rázomfel a kókusztejet, hanem felnyitom, és a krémes fölső felét belekanalazom az edénybe - a megmaradt vizes alsó feléből csinálahtok egy smoothiet, egy koktélt, egy shake-et, adhatom leveshez, de csinálhatok belőle salátaöntetet is akár...). Hozzáadom a kókuszzsírt/kókuszkrémet, a fehércsokit, a nyírfacukrot, és olvadásig kevergetem. A mandulaliszttel folyamatos keverés mellett besűrítem, majd alaposan lehűtöm.

A torta összeállításához először ketté vágom a tésztát, hogy két lapot kapjak. A marcipánból golyót gyúrok, lelapítom, és két sütőpapír között egy nyújtófával egymilis vastagságúra nyújtom. A marcipánrétegről a fölső sütőpapírt lehúzom, az alsó alá nyúlok, és ráfordítom a marcipánkorongot az egyik tésztalapra. Lehúzom a másik sütőpapír-réteget is róla. A fehércsokis kókuszkrémet kettészedem, az egyik felével beborítom a marcipánt, majd ráhelyezem a másik tésztaréteget. A blansírozott mandulát késsel durvára vágom, és megszórom vele a fölső tésztalapot, majd a tortát befedem a maradék krémmel. A torta olalán kifolyó krémet elosztva a függőleges felületeken is szépen befedem mindenütt a művet. Végül az egész tortát megszórom a kókuszreszelékkel és a durvára vágott pisztáciával. A hidegben klasszul összeáll az egész... Nem gondoltam volna. 

Az este remekül alakult, a vacsora nagy sikert aratott. Hogy őszinte legyek, ritka az olyan alkalom, hogy minden ennyire patentul sikerüljön, és ne találjak minden fogásban legalább 2-3 kifogásolnivalót. Úgy látszik, jó csillagzat alatt bonyolítottuk az vendégséget. A lényeg, hogy mindenki jól érezte magát, és mellesleg meggyőződött róla, hogy kenyér, tészta, krumpli, hüvelyesek, tejtermékek és cukor nélkül is lehet istenieket fiesztázni minden hiányérzet nélkül. Pláne, hogy a bor is folyt. Folyt. köv.

Éva

...de a miénk!

Kicsit más, kicsit csúnya... de a miénk! És finom is. Már azt hittem, hogy a teljes és totális alkotói válságból, ami az elmúlt időszakban a konyhai ténykedéseimet jellemezte (t.i. mostanában inkább csak a kipróbált recepteket, vagy a még ki nem próbált, de más kútfőjéből származó ételeket készítem saját kreációk kitalálása helyett), már sosem fogok kilábalni. Erre jött a párom elvetemült paleolit késztetése, mindemellett persze sóvárog, úgyhogy kénytelen vagyok törni a fejem, hogy a megszokott ízeket hogyan tudnám neki a szigorú paleo-követelményeknek megfeleltetve újraalkotni. Este ezzel leptem meg:

SÁFRÁNYOS MANDULA-MADÁRTEJ

Madártej. Gyermekkorunk felnőttkorba átmentett cseppnyi mennyországa. Sokan gondolják, hogy ez egy magyar találmány, de korántsem. Franica desszert, eredeti nevén: œufs à la neige (ejtsd: ő á lá nezs - azaz: tojás a hóban) illetve île flottante (ejtsd: il flotant - azaz: lebegő sziget) amiben egy meringue (azaz tojáshab) úszkál egy vaníliasodóra emlékeztető ú.n. angolkrém alapon. Az eredeti receptben a tojásfehérjében is megjelenik a cukor illetve a vanília, amit aztán gyorsan posírozunk a tejben. Ezzel szemben nálunk többségében úgy készül a madártej (az elnevezés az ókori ritka, eáltal értékes finomságokra volt használatos), hogy csak a tejet ízesítjük, maga a hab ízesítés nélkül állagra és ízre is könnyed marad, így kompenzálva a tej tömörségét. ...Bár az emlékeimben szerepel egy siófoki néninek a madárteje, aminek a hab részében is volt cukor, sőt, ő az egész hóbelebancot még bevágta a sütőbe, így a hab meg is karamellizálódott. Akkoriban annyira ez nem ízlett. Így bő 30 év után lehet, hogy befogadóbb lennék rá. Sok nemzetnek van saját "madárteje" ilyen-olyan válzotatással - érdemes utánajárni, kipróbálni őket.

hozzávalók

1l mandulatej

20dkg nyírfacukor 

1 rúd vanília

1 zacskó sáfrány

1/4 tk kardamom (elhagyható)

6 tojás

pici só

10dkg mandula

A mandulatejet a sáfránnyal (vagy itt használom a sáfrányt, vagy a fehérjét színezem vele) valamint a vanília kikapart magjával és a rúddal együtt felteszem közepes lángon forrni, egy másik tálban pedig vizet melegítek. A tojásokat ketté választom, a fehérjét felverem a sóval, illetve ha a tejhez nem használtam, akkor a sáfránnyal, majd evőkanálnyi galuskákat szaggatok belőle a vízbe, de vigyázok, hogy a víz ne forrjon, mert akkor a hab összeesik. Ezt addig ismétlem, amíg el nem fogy a hab. A kész felhőcskéket egy tányérra merem. Amíg a tojáshabok fürdenek a vízgőzben, a tojássárgáját felverem a cukorral, leszűröm a vaníliás-sáfrányos mandulatejet, és apránként hozzákeverem a cukros tojássárgához, majd az egészet visszateszem a tűzhelyre, és pár percig kevergetem, amíg kicsit besűrűsödik. Amikor a tej kész, és az utolsó felhőt is kimentettem a tányérra, hidegre teszem őket akár együtt, akár külön.

Tanulságok:

1. A madártej tej része kicsit karcos a mandulatej törmelékétől - selymesebbé tehető, ha muszlinon átszűröm.

2. A sáfrányt nem feltétlen a tejbe érdemes tenni, mert a mandulatejjel összeolvadva inkább okkersárga lesz az eredmény, semmint sárga. Alternatív elgondolás: a sáfrányszálakat a tojásfehérjébe keverni, és...

3. A tojáshabot érdemes vízben kifőzni, hogy ne fogja be a sárgás, mandulatörtmelékes tejalap, és szép fehér maradhasson. Itt folytatnám a fent megkezdett mondatot, miszerint egy másik megoldás gyanánt a sáfrányt próbaképp bele lehet keverni a tojásfehérjébe, azzal együtt felverni a fehérjét, és mikor vízben főzöm, remélhetőleg a hő hatására megszínezi foltokban a habot. Kipróbálom, megmutatom az eredményt.

Hidegen tálalom a madártejet durvára vágott mandulával megszórva. Isteni marcipánízre készüljünk!

Éva

Nem kell mindig kaviár

Ki ne ismerné a hetvenes évek NSZK-jában készült sorozat mára klisévé emelkedett címét (Es muß nicht immer Kaviar sein - eredeti nyelven)! Ahogy a minden epizódot záró "Ha én ezt a klubban elmesélem...!" mondat is szállóigévé vált - ma is a köznyelv része. Az igazat megvallva én magam nem emlékszem többre a filmből, de ez a két szófüzér nekem is beleégett a szürkeállományba. A többrészes német alkotás egyébként egy könyvből készült film nyomán született a James Bond történetek egyfajta nyugat-európai kópiájaként. Thomas Lieven egy hétköznapi angol fickóból lett kém, akit cége a II. világháború előtti Németországba delegál. Az alkotást a kémfilmekre jellemző sikerrecept szerint humor és akció fűszerezi, a főhőst pedig rendre csinos nők veszik körül. Ezeket a nőket pedig a sármján és a kalandjain túl mivel veszi le a lábáról a főszereplő? Természetesen a főztjével. Nincs is annál szexibb, ha egy papas tud főzni! A sorozatot nálunk 1982-ben vetítették. Két évre rá meg is jelent egy szakácskönyv "Néhanapján kaviár címmel" Thomas Liven receptjeivel. ...Asszem, Ádáméknak talán meg is van. Majd legközebbi ottjártamkor bele is lapozok.

A karfiol és a kaviár párosítására évekkel ezelőtt figyeltem fel egy receptkönyvben. Most, hogy a piacon alig van már valami használható zöldség és gyümölcs, kilószámra veszem a karfiolokat, és próbálok hétről hétre megújulni a konyhában. A klasszikusok a "házias" konyhákban a karfiolleves, a rakott karfiol és a rántott karfiol. Nnnna, ez biztos nem landol a mi vacsoraasztalunkon, ellenben fütölt lazacos-mandulás aranykarfiol, a pikáns chilis karfiolsaláta és az alábbi leves annál inkább:

HIDEG KARFIOLKRÉMLEVES MANDULATEJJEL ÉS PISZTRÁNGKAVIÁRRAL

hozzávalók

2ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 szárzeller

1 fej karfiol

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

3dl mandulatej

só, frissen őrölt bors

szerecsendió

1 tégely pisztrángkaviár

pár csepp citromlé

díszítéshez joghurt, tökmagolaj, esetleg kevés durvára vágott mandula

A vöröshagymát, a fokhagymát és a zellerszárat megtisztítom, felaprítom, és felforrósított olajon közepes lángon megdinsztelem. Amíg a hagymák és a zeller párolódnak, felteszek vizet forrni az alaplének, megmosom, és rózsáira szedem a karfiolt, majd beleteszem az edénybe, és felöntöm az idő közben szintén bekevert alaplével illetve a manduletejjel. Az edényt lefedem, és a tartalmát nagyjából 10 percig főzöm, hogy a karfiol teljesen megpuhuljon. Etz villával ellenőrzöm. Amikor a karfiol már puha, fogok egy botmixert, és az egészet lepürésítem. Sózom, borsozom, szerecsendiót reszelek bele, végül pár csepp citrommal fejezem be az ízesítést.

A levest néhány órára hűtőbe teszem, majd tálaláskor tányérokba merem, kanalazok rá a kaviárból, és megdíszítem az olajjal, mandulával, joghurttal (paleosok hanyagolják). 

...mert néha azért kell kaviár!

Éva

Jégbe zárt... vagyis tűzbe zárt jég

Egy jól megválasztott desszert a karácsonyi asztal ékköve lehet. A karácsonyi menüket illetően megoszlanak a szokások: vannak, akik minden alkalommal a hagyományosra és többnyire ugyanarra az ételsorra ugyanúgy elkészítve esküsznek, mások a téli ízeket, ünnepi hangulatokat a változatosság jegyében próbálják egy évről évre megújuló menüsorban megidézni. Én ennek a változatosságnak vagyok az elkötelezett híve a hétköznapokon is, hát még ünnepekkor. A különleges események alkalmat teremtenek arra, hogy az ember kicsit kreatívabb, vállalkozóbb legyen az átlagosnál, és esetleg olyanba is belevágja a fejszéjét az ünnep és a család előtt tisztelegve, amire a hétköznapokon nem feltétlen érezne késztetést, az asztalt és magát az étkezést is ünneplőbe öltöztetve, az eseményt ezzel is emlékezetessé téve. Ez persze nem jelenti azt, hogy bonyolult dolgokat kell feltétlen megalkotni, inkább azt, hogy kevésbé hétköznapit, ami emiatt nincs kisujjban, és a siker is így eseti, de annál nagyobb lehet. A legjobb, ha a nagy nap előtt főpróbázunk is, ha erre van időnk, energiánk, hogy ne a nagycsalád előtt süljünk fel élesben. Nekem erre persze még sosem akadt elég percem. (Mondjuk aki ismer, pont tudja, hogy nekem az idő a legnagyobb ellenségem - ezért is csinálok pikk-pakk, egyszerű, gyors, de lehetőség szerint azért ínyenc ételeket.) Az időt inkább arra szánom, hogy újra meg újra átgondoljam, tökéletesítsem a menüsort, a szakácskönyvek, magazinok oldalait bújva inspirációt keressek vagy épp csak egy jó receptet, ami (szinte) úgy frankó, ahogy van. Mint ez itt, a Nélkülözhetetlen Desszertek könyvből, kevés saját változtatással.

SÜLT ALASZKA

hozzávalók

1kg jó minőségű vaníliafagyi (én Hagen Dazst vettem)

5-5dkg kandírozott gyömbér és narancs

1 narancs reszelt héja

1/2 narancs leve

1 marék magozott datolya

1/2dl Cointreau

5dkg magas, legalább 65% kakaótartalmú csokoládé (én 99%-osat használtam)

5dkg mandula

1/2dl Bailey's vagy Kahlua likőr (elhagyható)

2 piskótalap (én a biopiacon kapható mézből, teljeskiőrlésű lisztből készült piskótalapokat használtam)

3 tojásfehérje

2ek krémméz

pici só

A desszert összeállítása bár valójában 3x3 perc munka, teljes elkészítési ideje többre jön ki. 

Az egyik félliteres fagyit kiveszem a fagyasztóból, és hagyom, hogy szobahőmérsékleten annyira felengedjen, hogy keverhetővé váljon. Amíg a fagyi olvad, az egyik régteghez használt hozzávalókat, nevezetesen a kandírozott gyömbért és kandírozott narancsot, a friss narancsot, a narancslikőrt és a datolyát előkészítem. A cukrozott gyömbért és narancsot valamint a datolyát egy nagy késsel apró darabokra vágom, és együtt beáztatom a narancslikőrbe és a narancslébe, hogy kicsit felpuhuljanak, a narancshéjat hozzáreszelem. Kb. 10-15 perc "ácsorgás" után hozzádolgozom a fagyihoz, amit aztán egy muszlinnal vagy textilpelenkával (abban most jó vagyok!) kibélelt gömbölyű fémtálba öntök, és beküldök a fagyasztóba kb. 1 órára, hogy a következő réteg ráhelyezéséig annyira megdermedjen, hogy a rétegek az összeállítás során ne folyjanak össze. Második lépcsőben az óra elteltével előkapom a másik fagyis dobozomat, amit szintén hagyok kicsit felengedni. Közben elfoglalom magam egy kis csoki- és mandulaaprítással. Amikor a fagyi már keverhető állapotban van, hozzádolgozom a csokit és a mandulát, majd elkeverem a válsztott hozzá illő likőrrel. Előveszem a fél fagyibombám már kimerevedett részét. Arra ollóval méretre vágoma  piskótát, befedem vele, majd ráöntöm a csokis-madulás fagyiréteget, és újabb méretre szabott piskótadarabokkal fejezem be a rétegelést. Az egészet visszarámolom a fagyasztóba, és felhasználásig nem is nyúlok hozzá... kíváncsiságból sem.

Tálalás előtt a fagyitortát előveszem, és szobahőmérsékleten várom, hogy elengedje a tálat, majd a pelust is. A sütőt 180 fokra begyújtom. Amíg egyik enged, másik melegszik, a tojásfehérjét kevés sóval és a mézzel kemény habbá verem, majd a kiborított, textiltelenített fagyibombára gyors mozdulatokkal rákenem. Irány a sütő 6-8 percre, hogy a meringe-burok aranybarnára piruljon a tortán.

Egyébként ez a süti sok variációs lehetősége rejt magában: a rétegekbe tetszőleges aszaltgyümölcsöket vagy akár citrusféléket variálhatok, a piskótát ázthathatom ilyen-olyan alkoholba, és a teojáshabot is turbózhatom akár ízzel, akár dísszel, mint pl. mák, csoki, narancshéj, diófélék, stb. Hálás egy darab. Ha nekilátok megint - ami esélyes, mert nagyon finom volt -, akkor be fogok próbálni ezt-azt, és follow-up-ban megosztom. Addig ezt tessenek szívesek megpróbálni!

Kínáláskor egy forróvízbe mártott késsel vágom szeletekre a jégbe zárt csodát, a forró köntösbe burkolt fagyos desszertet. A hatás nem marad el!

Éva

A legtutibb mézeskalács

Mindenki tudja rólam a környezetemben, hogy a táplálkozás terén bár nem vagyok vaskalapos, de lehetőség szerint tudatosan törekszem az egészséges megoldásokra és arra, hogy ehhez szoktassam még idejében a gyerekemet... gyerekeimet. Márpedig lehetőség szinte mindig van megtalálni az alternatívát a megszokottra, és lecseréni azt, csak akarni és keresni kell. 

Édesanyámhoz évekig járt Jutka néni besegíteni a ház körül. Lola lányom, ahogy mindenkit, őt is azonnal levette a lábáról, onnantól Jutka néni, ha csak megneszelte Lola érkezését, már vetette is be magát a konyhába, hogy elkészítse az azóta is nagy népszerűségnek örvendő mézeskalácsát szezontól függetlenül, egészséges alapanyagokból - pont, ahogy mi szeretjük. A fortélyt persze rörgtön a magamévá tettem, és azóta is gyakran bevetem: sütöttem már egész óvodának Mikulásra, ajándékba Karácsonyra, dísznek, gyerekfoglalkoztatás céljából, vagy csak úgy. Hálás egy recept. Én is hálás vagyok érte. Innen is köszönet, drága Jutka néni!

MÉZESKALÁCS

hozzávalók

50dkg teljeskiőrlésű bio liszt

25dkg puha bio vaj

40dkg méz (én Lovasi Attila termelő frenetikus repcekrémmézét használom - elérhetőség nálam)

1 bio tojás + 1 sárgája

1/2ek sütőpor

1 púpos ek mézeskalács fűszerkeverék (teljesen tökéletes: minden van benne, ami kell, semmi, ami nem)

+ 1 tojás a kenéshez

dekoráláshoz fantázia szükséges és a fatázia szülte kellékek

A száraz hozzávalókat elegyítem, majd kézzel hozzádolgozom a nedveseket. A tésztát laposan összegyúrom, cipót formálok belőle, és fóliába csomagolva egy fél napra/egy éjszakára hűtőbe teszem. Sütés előtt szobahőmérsékleten kicsit hagyom felengedni, hogy lehessen vele dolgozni. Kisebb darabokra vágom a tésztát, amit aztán két sütőpapír között félcenti vastagra nyújtok, majd különböző formájú kiszúrókkal kiszaggatok. A kis kalácsokat egy tepsin egymástól kellő távolságra elrendezem, megkenem őket egyenként az enyhén fevert tojással, ízlésesen dekorálom, végül 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt aranybarnára sütöm.  

A folyamat bármely pontján gyermek kortól, nemtől függetlenül bevonható. Imádni fogja a közös konyhatündérkedést, ahogy minden bizonnyal Te is, kedves Olvasó!

Éva

Ui.: A zab- illetve mandulalisztből, továbbá darált dióból és madulából készült változatokról az összehasonlító beszámolót ld. lejjebb!

Update on csütörtök, december 15, 2011 at 9:38 by Éva

Variációk egy témára

Nem nyugodott az alkotói vágyam, úgyhogy nekiálltam ezzel-azzal kísérletezni. Azokra a kérdésekre kerestem a választ, hogy pl. lehet-e a búzalisztet kiváltani egészségesebb lisztfélékkel, mint a zabliszt, a mandulaliszt, a gesztenyeliszt, stb... ehhez hogyan kell igazízani a tészta textúráját, illetve hogy ha különböző ízeket kombinálok bele az alap fűszerezésbe, az hogy veszi ki magát. Nagyon jó eredmények születtek.

CHILIS-CSOKIS MÉZESKALÁCS RÓZSABORSSAL

A chilis és a csoki társítása nem ismeretlen már az ínyencek számára, már-már elcsépeltnek is mondható, de én még mézeskalácsban nem találkoztam vele.

A fenti recepthez képest annyi változtatás szükséges, hogy az 500g liszt helyett 400g zablisztet és 100g natúr bio kakaóport használtam. Az édesítést fokoztam 500g mézre, és a tésztába beledolgoztam 2 ek szárított chilikarikát illetve 100g 99% kakaótartalmú csokit - mindkettőt előtte mozsárban durvára zúztam. Sütés előtt megszórtam a kalácsokat rózsaborssal.

KAKAÓS-NARANCSOS MÉZESKALÁCS

A csokik világából ez a párosítás is adta magát. (A dekorlálással most nem szálltam el, de be lehet indítani a fantáziát nyugodtan - idő hiányában nekem most erre futotta.)

A változtatások az alaprecepthez képest: az 500g liszt helyett itt is 400g zablisztet és 100g natúr bio kakaóport használtam (de lehet sima narancsosat is csinálni, akkor marad a fél kg liszt, akár búza, akár zab). Az édesítést a fentiekhez hasonlóan fokoztam 500g mézre, és a tésztába beledolgoztam 2 narancs reszelt héját és 2ek narancsvirágvizet illetve 2ek Cointreau-t (Triple Se is jó). ...Aztán picit odaégettem, de Neked, kedves Olvasó, nem kell ezt feltétlenül így csinálnod!

MÉZESKALÁCS MANDULALISZTBŐL AMARETTÓVAL ÉS KAKUKKFŰVEL

jön... jön... jön

MÉZESKALÁCS GESZTENYELISZTBŐL ASZALT ÁFONYÁVAL/CIGÁNYMEGGYEL

jön... jön... jön

Kísérletezgessetek bátran!

Éva

MMM

Mandulás. Mézes. Mazsolás. Mákosguba. My way.

A mákosguba gyerekkori nagy kedvencem, de amióta tudom, hogy ez az étel, ha a hagyományos hozzávalókból készül (felfújt fehér kifli, tehéntej, porcukor), mennyire nem járul hozzá az egészségünk megőrzéséhez, sőt!, azóta letettem róla - legalább 15 éve nem ettem. Viszont a tej és a finomított, káros alapanyagok alternatíváinak fokozatos megismerésével számomra is új távlatok nyíltak a nosztalgikus fogások újraalkotása terén. 

MANDULÁS-MAZSOLÁS-MÉZES MÁKOSGUBA

hozzávalók

6db kissé szikkadt, teljeskiőrlésű, élesztőmentes bio kifli (Piszkei pékség - Biopiac)

2dkg vaj

1l mandulatej

1 rúd vanília

3 tojás sárgája

5-6ek méz

1 citrom héja

10dkg mazsola

20dkg mák

10dkg mandula

juharszirup

A mandulatejet közepes lángon fölteszem a vaníliarúd kikapart magjával és a rúddal melegedni. Közben a tojás sárgáját egy gépi habverővel fehéredésig verem a mézzel. (Én repce krémmézet használok, az úgy viselkedik, mint a cukor ilyen helyzetben - akácmézzel vagy bármilyen más folyós mézzel nem fog menni a habosítás.) Egy tűzálló tálat kivajazok, a kifliket kétcentis karikákra vágom, egy réteget lerakok a tál aljára, és megszórom a mazsola felével. A felforrósodott mandulatejből kihalászom a vaníliarudat, és folyamatos keverés mellett lassú folyamban hozzádolgozom a tejet a mézes tojáshoz. A masszát visszateszem a tűzre, és állandó keverés mellett egy icipicit besűrítem, de nem hagyom felforrni. Végül belereszelem a citrom héját, elkeverem. A tej alatt elzárom a gázt, a sütőt ezzel egy időben 180 fokra bekapcsolom. A vaníliás-mézes mandulatej felét rákanalazom a mazsolás kiflikre, majd a darált mák felét elosztom rajta. A kiflik másik felét is lerétegzem, megszórom a mazsola másik felével, nyakon öntöm a mandulatejjel, és beborítom a maradék mákkal. Végül a mandulát késsel durvára aprítom, megszórom vele a tálat, meglocsolom kevés juharsziruppal is, és az egészet 20-25 percre betolom a sütőbe.

Tálaláskor, amit lehet melegen és hidegn is, szaggatóval hengereket szaggatok a gubából, megszórom extra mandulával, és csorgatok még rá/köré juharszirupot. Nekem az ilyen-olyan sodó nem hiányzott hozzá, de lehet vele variálni bátran. Igény szerint az egyébkénti ízhatást még fokozhatom Amarettóval (édes mandulalikőr), amivel belocsolhatom a kiflirétegeket még a tej felhasználása előtt, illetve tálaláskor - csak akkor gyereknek nem adható.

Hogy a tök innen se maradjon ki: a Dárágm a tökös lasagne, de leginkább a hetek óta tartó "tökölés" után már bizalmatlanul méregette a gubát, és óvatosan nekiszaladt az "Ebben is van tök?" kérdésnek. Egy mosoly kíséretében azt válaszoltam, hogy nincs - láttam a megkönnyebbülést az arcán -, aztán mikor belegondoltam... végül is egy rétegben lehetne fűszeres tökpüré benne. Majd legközelebb. Addig ebben tobzódunk. Tegyétek Ti is!

Éva