Inspiráció

Az inspiráció érdekes kérdéskör az alkotásban. Nyilván addig lehet annak hívni, amíg az is, magyarul hagyom, hogy egyes élmények, vagy épp mások művészete, konkrét alkotásai hassanak rám, és előhívjanak belőlem egy sokadik produktumot. Amikor azonban utóbbi által isnpirálódom, fontos, hogy megjelöljem azt az alkotást és/vagy alkotót, ahonnan az ihlet elindult. Ha nem teszem, plágiummal vádolhatnak joggal. Ez a téma sajnos a gasztrobolg világában is egyre érzékenyebb téma, ezért én mindenkor görcsösen ügyelek arra, hogy megemlítsem az emléket, a helyet, az embert, az élményt, a művet, ami eindított bennem valamit, és ami által én is létrehoztam valamit. Nem mindenkor tudja már az ember felidézni, hogy egy-egy íztársítás konkrétan milyen korábbi élményhez kötődik, de igyekezni kell tisztázni magunkat, nahogy vád érjen, mint sokakat ezekben a körökben megalapozatlanul vagy épp ne adj Isten megalapozottan!

MANDULATEJBŐL KÉSZÜLT SÜTŐTÖKÖS-KÓKUSZOS TEJBERIZS

Néhány hete volt, hogy Á la carte Kriszti feltett egy tökös tejberizst, amibe azonnal beleszerettem. Fogadkoztam is, hogy megcsinálom, amiből az lett, hogy hetekig húztam, halasztottam - valahogy sosem alakult úgy. Mostanáig. A laptopom és a telefonom valahol a lakás másik pontján, így az eredetire nem volt alkalmam ránézni, de arra emélkeztem, hogy tök is volt benne, meg rizs is... és nyilván tej. Ez lett az én verzióm. (Háhhhh! Most, hogy rákerestem, hogy be tudjam linkelni, látom, hogy az övében is volt kókusz - erre nem is emlékeztem. Egyre járhat az agyunk! :) )

hozzávalók

1/2l mandulatej

2 marék hosszúszemű rizs

1 kicsi sütőtök

4ek nyírfacukor

1/2tk őrölt fahéj

1/2tk őrölt kardamom

2ek kókuszreszelék

díszítéshez juharszirup, kókuszreszelék és durvára vágott mandula

A tejet egy edényben a rizzsel, a cukorral és a fűszerekkel felteszem főni alkalmankénti kevergetés mellett. Amíg a tejberizs fő, meghámozom, kimagozom, és centis darabokra vágom a tököt. Amikor már fogkemény a rizs, hozzáadom a tököt, és puhulásig főzöm. Tálaláshoz egyszerűen tálba is merhetem, megöntözöm ajuharsziruppal és meghintem a kókusszal, mandulával - én variáltam vele egy sort egy kiolajozott körformával.

Kicsit sokáig tart elkészíteni, ezért inkább hétvégi reggelinek ajánlom.

Éva

Mekkoraaa!!!

Nem tudom, mikor örültem meg utoljára ennyire sugallatnak, mint ma. Szerintem óriási... szerintem. (Talán emlékszel még, kedves Olvasó, erre a bárgyú, de annál hatékonyabb plasztik csirkés RTL promóra, ami keretmondata szállóigévé lett a kampány óta.)

Tegnapelőtt csináltam egy reform madártejet, tegnap este pedig a megmaradt karfiolból egy klasszik karfiolkrémlevest (hegyekben áll a karfiol a lépcsőházban, úgyhogy most karfiolt karfiollal eszünk), ahogy én csinálom, zöldségalaplével, hagymával, fokhagymával, joghurttal. Ezúttal pármai sonkachipsszel tálaltam csak úgy unalmasan, mellé téve, belemorzsolásra. Maradt még a levesből mára, a két gondolat pedig egyszercsak úgy összeért: miért ne csináljak a madártej analógiájára olyan karfoillevest, amin ízesített tojáshabfelhők úszkálnak. Így a leves mellé nem csak úgy odateszem a roppanósra sütött sonkát, hanem csavarok rajta egyet. ...Megpróbáltam. Nem volt egy nagy etvasz. Sikerült! Ráadásul az egész mindennel együtt 12 perc alatt megvolt. Nagyon tetszik!

MADÁRTEJ IHLETTE KARFIOLKRÉMLEVES PÁRMAI SONKÁS TOJÁSHABFELHŐKKEL

Egy dolgot viszont megint elszúrtam: a levesben főztem ki a habot, nem pedig sima sós vízben. Pedig ott ajánlott, hogy teljesen hófehér legyen. Úgy szebben mutat a leves tetején úszva.

hozzávalók

a leveshez

2ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 szárzeller

4 gerezd fokhagyma

1/2l mandulatej

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

só, frissen őrölt bors

frissen reszelt szerecsendió

1.5dl joghurt (paleosok kihagyhatják)

a habfelhőkhöz

3 tojásfehérje

pici só

2 szelet pármai sonka

A hagymát és a zellerszárat megtisztítom, felkockázom, és egy vastag falú edényben az olajon megdinsztelem. Amíg a hagyma a zellerrel párolódik, megmosom és rózsáira szedem a karfiolt. Mehet az edénybe a mandulatejjel, a zöldségalaplével és a zúzott fokhagymával együtt. Az egészet felforralom, majd lefedem, és alacsony lángon addig főzöm, amíg a karfiol teljesen meg nem puhul. 

Idő közben felteszek vizet melegedni a sonkás habfelhőknek - sózom. A sonkát a mikróban egy perc alatt ropogósra sütöm (nálam a mikróhasználat ebben és a cumisüvegek fertőtlenítésében nagyjából ki is merül), a tojásfehérjét a sóval habbá verem. A kihűlt sonkát belemorzsolom a tojáshabba, és egy faspatulával óvatosan beleeforgatom. Amikor a víz már szinte gyöngyözik, de még nem forr, kanállal galuskákat szaggatok bele, és egy-két percig hagyom, hogy a vízgőzben a hab kissé megszilárduljon, majd tányérra merem.

Amikor a leves kész, sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, majd botmixerrel pürésítem, végül elkeverem benne a joghurtot. Hidegen vagy melegen találom két-három sonkás habfelhővel és frissen őrölt borssal a tetején.

Íííííjjjj, de jó volt!

Éva

...de a miénk!

Kicsit más, kicsit csúnya... de a miénk! És finom is. Már azt hittem, hogy a teljes és totális alkotói válságból, ami az elmúlt időszakban a konyhai ténykedéseimet jellemezte (t.i. mostanában inkább csak a kipróbált recepteket, vagy a még ki nem próbált, de más kútfőjéből származó ételeket készítem saját kreációk kitalálása helyett), már sosem fogok kilábalni. Erre jött a párom elvetemült paleolit késztetése, mindemellett persze sóvárog, úgyhogy kénytelen vagyok törni a fejem, hogy a megszokott ízeket hogyan tudnám neki a szigorú paleo-követelményeknek megfeleltetve újraalkotni. Este ezzel leptem meg:

SÁFRÁNYOS MANDULA-MADÁRTEJ

Madártej. Gyermekkorunk felnőttkorba átmentett cseppnyi mennyországa. Sokan gondolják, hogy ez egy magyar találmány, de korántsem. Franica desszert, eredeti nevén: œufs à la neige (ejtsd: ő á lá nezs - azaz: tojás a hóban) illetve île flottante (ejtsd: il flotant - azaz: lebegő sziget) amiben egy meringue (azaz tojáshab) úszkál egy vaníliasodóra emlékeztető ú.n. angolkrém alapon. Az eredeti receptben a tojásfehérjében is megjelenik a cukor illetve a vanília, amit aztán gyorsan posírozunk a tejben. Ezzel szemben nálunk többségében úgy készül a madártej (az elnevezés az ókori ritka, eáltal értékes finomságokra volt használatos), hogy csak a tejet ízesítjük, maga a hab ízesítés nélkül állagra és ízre is könnyed marad, így kompenzálva a tej tömörségét. ...Bár az emlékeimben szerepel egy siófoki néninek a madárteje, aminek a hab részében is volt cukor, sőt, ő az egész hóbelebancot még bevágta a sütőbe, így a hab meg is karamellizálódott. Akkoriban annyira ez nem ízlett. Így bő 30 év után lehet, hogy befogadóbb lennék rá. Sok nemzetnek van saját "madárteje" ilyen-olyan válzotatással - érdemes utánajárni, kipróbálni őket.

hozzávalók

1l mandulatej

20dkg nyírfacukor 

1 rúd vanília

1 zacskó sáfrány

1/4 tk kardamom (elhagyható)

6 tojás

pici só

10dkg mandula

A mandulatejet a sáfránnyal (vagy itt használom a sáfrányt, vagy a fehérjét színezem vele) valamint a vanília kikapart magjával és a rúddal együtt felteszem közepes lángon forrni, egy másik tálban pedig vizet melegítek. A tojásokat ketté választom, a fehérjét felverem a sóval, illetve ha a tejhez nem használtam, akkor a sáfránnyal, majd evőkanálnyi galuskákat szaggatok belőle a vízbe, de vigyázok, hogy a víz ne forrjon, mert akkor a hab összeesik. Ezt addig ismétlem, amíg el nem fogy a hab. A kész felhőcskéket egy tányérra merem. Amíg a tojáshabok fürdenek a vízgőzben, a tojássárgáját felverem a cukorral, leszűröm a vaníliás-sáfrányos mandulatejet, és apránként hozzákeverem a cukros tojássárgához, majd az egészet visszateszem a tűzhelyre, és pár percig kevergetem, amíg kicsit besűrűsödik. Amikor a tej kész, és az utolsó felhőt is kimentettem a tányérra, hidegre teszem őket akár együtt, akár külön.

Tanulságok:

1. A madártej tej része kicsit karcos a mandulatej törmelékétől - selymesebbé tehető, ha muszlinon átszűröm.

2. A sáfrányt nem feltétlen a tejbe érdemes tenni, mert a mandulatejjel összeolvadva inkább okkersárga lesz az eredmény, semmint sárga. Alternatív elgondolás: a sáfrányszálakat a tojásfehérjébe keverni, és...

3. A tojáshabot érdemes vízben kifőzni, hogy ne fogja be a sárgás, mandulatörtmelékes tejalap, és szép fehér maradhasson. Itt folytatnám a fent megkezdett mondatot, miszerint egy másik megoldás gyanánt a sáfrányt próbaképp bele lehet keverni a tojásfehérjébe, azzal együtt felverni a fehérjét, és mikor vízben főzöm, remélhetőleg a hő hatására megszínezi foltokban a habot. Kipróbálom, megmutatom az eredményt.

Hidegen tálalom a madártejet durvára vágott mandulával megszórva. Isteni marcipánízre készüljünk!

Éva

Nem kell mindig kaviár

Ki ne ismerné a hetvenes évek NSZK-jában készült sorozat mára klisévé emelkedett címét (Es muß nicht immer Kaviar sein - eredeti nyelven)! Ahogy a minden epizódot záró "Ha én ezt a klubban elmesélem...!" mondat is szállóigévé vált - ma is a köznyelv része. Az igazat megvallva én magam nem emlékszem többre a filmből, de ez a két szófüzér nekem is beleégett a szürkeállományba. A többrészes német alkotás egyébként egy könyvből készült film nyomán született a James Bond történetek egyfajta nyugat-európai kópiájaként. Thomas Lieven egy hétköznapi angol fickóból lett kém, akit cége a II. világháború előtti Németországba delegál. Az alkotást a kémfilmekre jellemző sikerrecept szerint humor és akció fűszerezi, a főhőst pedig rendre csinos nők veszik körül. Ezeket a nőket pedig a sármján és a kalandjain túl mivel veszi le a lábáról a főszereplő? Természetesen a főztjével. Nincs is annál szexibb, ha egy papas tud főzni! A sorozatot nálunk 1982-ben vetítették. Két évre rá meg is jelent egy szakácskönyv "Néhanapján kaviár címmel" Thomas Liven receptjeivel. ...Asszem, Ádáméknak talán meg is van. Majd legközebbi ottjártamkor bele is lapozok.

A karfiol és a kaviár párosítására évekkel ezelőtt figyeltem fel egy receptkönyvben. Most, hogy a piacon alig van már valami használható zöldség és gyümölcs, kilószámra veszem a karfiolokat, és próbálok hétről hétre megújulni a konyhában. A klasszikusok a "házias" konyhákban a karfiolleves, a rakott karfiol és a rántott karfiol. Nnnna, ez biztos nem landol a mi vacsoraasztalunkon, ellenben fütölt lazacos-mandulás aranykarfiol, a pikáns chilis karfiolsaláta és az alábbi leves annál inkább:

HIDEG KARFIOLKRÉMLEVES MANDULATEJJEL ÉS PISZTRÁNGKAVIÁRRAL

hozzávalók

2ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 szárzeller

1 fej karfiol

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

3dl mandulatej

só, frissen őrölt bors

szerecsendió

1 tégely pisztrángkaviár

pár csepp citromlé

díszítéshez joghurt, tökmagolaj, esetleg kevés durvára vágott mandula

A vöröshagymát, a fokhagymát és a zellerszárat megtisztítom, felaprítom, és felforrósított olajon közepes lángon megdinsztelem. Amíg a hagymák és a zeller párolódnak, felteszek vizet forrni az alaplének, megmosom, és rózsáira szedem a karfiolt, majd beleteszem az edénybe, és felöntöm az idő közben szintén bekevert alaplével illetve a manduletejjel. Az edényt lefedem, és a tartalmát nagyjából 10 percig főzöm, hogy a karfiol teljesen megpuhuljon. Etz villával ellenőrzöm. Amikor a karfiol már puha, fogok egy botmixert, és az egészet lepürésítem. Sózom, borsozom, szerecsendiót reszelek bele, végül pár csepp citrommal fejezem be az ízesítést.

A levest néhány órára hűtőbe teszem, majd tálaláskor tányérokba merem, kanalazok rá a kaviárból, és megdíszítem az olajjal, mandulával, joghurttal (paleosok hanyagolják). 

...mert néha azért kell kaviár!

Éva

A vállalhatatlan

A képet nézve csak ez a jelző jut eszembe: a vállalhatatlan. Ízre rendben, állagra rendben, de kinézetre... Ráadásul nem kaptam el a nappali fényt, hogy legalább az megtámogassa egy esetlegesen emészthetőbb külsejű ételfotó elkészítését. Ez van. Azért érdemes kipróbálni.

MÉZES-MAZSOLÁS DIÓSGUBA DIÓS SÜLT TOJÁSHABBAL

hozzávalók

4 teljeskiőrlésű biokifli

2 tojás

1/2l zabtej/kókusztej/mandulatej - vagy akár ezek vegyesen

1/2 rúd vanília

4ek méz/nyírfacukor

csipet só

2dkg vaj

4 marék dió

2ek nyírfacukor

2 marék mazsola

juharszirup és extra dió a díszítéshez

A tejet felteszem forrni a vanília kikapart magjával és magával a rúddal. A tojásokat szétválasztom, a sárgáját felhabosítom a mézzel. A felforrt tejből kiemelem a vaníliarudat, és a vaníliás tejet vékony sugárban csorgatva folyamatos keverés mellett hozzádolgozom a mézes tojássárgájához, majd az egészet visszateszem a tűzre, és kicsit besűrítem. Közben a fehérjét a sóval felverem, a diót ledarálom és a felét a nyírfacukorral beleforgatom a tojáshabba. A sütőt bedurrantom 180 fokra. A kifliket kétcentis szeletekre vágom, egy kivajazott hőálló tálba teszek egy réteg kiflikarikát, megszórom a mazsola felével, nyakon öntöm a vaníliás mártás felével, és megszórom a darált dióval. Erre jön még egy réteg kifli, a mazsola másik fele, végül a diós tojáshab. Az egészre díszítésnek szórok egy kevés késsel durvára vágott diót, és betolom 40 percre a sütőbe. Amikor a guba elkészült, tálalom melegen kevés juharsziruppal, vagy megvárom, míg kihűl, és úgy kínálom.

Éva

MMM

Mandulás. Mézes. Mazsolás. Mákosguba. My way.

A mákosguba gyerekkori nagy kedvencem, de amióta tudom, hogy ez az étel, ha a hagyományos hozzávalókból készül (felfújt fehér kifli, tehéntej, porcukor), mennyire nem járul hozzá az egészségünk megőrzéséhez, sőt!, azóta letettem róla - legalább 15 éve nem ettem. Viszont a tej és a finomított, káros alapanyagok alternatíváinak fokozatos megismerésével számomra is új távlatok nyíltak a nosztalgikus fogások újraalkotása terén. 

MANDULÁS-MAZSOLÁS-MÉZES MÁKOSGUBA

hozzávalók

6db kissé szikkadt, teljeskiőrlésű, élesztőmentes bio kifli (Piszkei pékség - Biopiac)

2dkg vaj

1l mandulatej

1 rúd vanília

3 tojás sárgája

5-6ek méz

1 citrom héja

10dkg mazsola

20dkg mák

10dkg mandula

juharszirup

A mandulatejet közepes lángon fölteszem a vaníliarúd kikapart magjával és a rúddal melegedni. Közben a tojás sárgáját egy gépi habverővel fehéredésig verem a mézzel. (Én repce krémmézet használok, az úgy viselkedik, mint a cukor ilyen helyzetben - akácmézzel vagy bármilyen más folyós mézzel nem fog menni a habosítás.) Egy tűzálló tálat kivajazok, a kifliket kétcentis karikákra vágom, egy réteget lerakok a tál aljára, és megszórom a mazsola felével. A felforrósodott mandulatejből kihalászom a vaníliarudat, és folyamatos keverés mellett lassú folyamban hozzádolgozom a tejet a mézes tojáshoz. A masszát visszateszem a tűzre, és állandó keverés mellett egy icipicit besűrítem, de nem hagyom felforrni. Végül belereszelem a citrom héját, elkeverem. A tej alatt elzárom a gázt, a sütőt ezzel egy időben 180 fokra bekapcsolom. A vaníliás-mézes mandulatej felét rákanalazom a mazsolás kiflikre, majd a darált mák felét elosztom rajta. A kiflik másik felét is lerétegzem, megszórom a mazsola másik felével, nyakon öntöm a mandulatejjel, és beborítom a maradék mákkal. Végül a mandulát késsel durvára aprítom, megszórom vele a tálat, meglocsolom kevés juharsziruppal is, és az egészet 20-25 percre betolom a sütőbe.

Tálaláskor, amit lehet melegen és hidegn is, szaggatóval hengereket szaggatok a gubából, megszórom extra mandulával, és csorgatok még rá/köré juharszirupot. Nekem az ilyen-olyan sodó nem hiányzott hozzá, de lehet vele variálni bátran. Igény szerint az egyébkénti ízhatást még fokozhatom Amarettóval (édes mandulalikőr), amivel belocsolhatom a kiflirétegeket még a tej felhasználása előtt, illetve tálaláskor - csak akkor gyereknek nem adható.

Hogy a tök innen se maradjon ki: a Dárágm a tökös lasagne, de leginkább a hetek óta tartó "tökölés" után már bizalmatlanul méregette a gubát, és óvatosan nekiszaladt az "Ebben is van tök?" kérdésnek. Egy mosoly kíséretében azt válaszoltam, hogy nincs - láttam a megkönnyebbülést az arcán -, aztán mikor belegondoltam... végül is egy rétegben lehetne fűszeres tökpüré benne. Majd legközelebb. Addig ebben tobzódunk. Tegyétek Ti is!

Éva

Ki? Noa?

Quinoa. Köznapi nevén perui rizs. Formára és elkészítési lehetőségek tekintetében a köleshez hasonló, kimondottan sokoldalú, finom ízű, kellemes állagú gabonának "látszó tárgy", ami igazából fűféle, ehető kis gyöngyöcskékkel a termésében. Dél-Amerikában honos, főleg Peruban és Bolíviában termesztik már vagy 3-4000 éve, de egyes források szerint vadon termett már 5-7000 éve is. Magas a tápértéke és a rosttartalma, tele van B- és E-vitaminnal, aminosavakkal, vassal, kalciummal, magnéziummal és foszforral, ezen felül rendkívül dús fehérjeforrás (14%). A legjobb hír pedig, hogy lisztérzékenyek és babák is fogyaszthatják, mert nincs benne glutén. Készíthető belőle édes és sós főétel, köret, saláta, desszert, de akár levesbetétnek is jó. Én most egy könnyű reggelit kreáltam belőle... ismét a hagyományos, egészségesnek semmiképp nem mondható tej-finomított gríz-cukor kombó helyettesítésére.

ZABTEJBEN FŐTT MÉZES QUINOA DIÓVAL ÉS FAHÉJJAL

hozzávalók

1/2l zabtej (de készíthető mandulatejből vagy kókusztejből is... az is egy extra jó íz lesz)

12dkg quinoa

1-2ek méz

2 marék dió

fahéj

igény szerint turbózható tovább reszelt almával és juharsziruppal is, hogy a dióízt fokozzuk

A tejet közepes lángon felteszem forrni, amikor gyöngyözni kezd, beleszórom a quinoát, és puhulásig főzöm alkalmankénti kevergetés mellett. Ha a gyöngyöcskék megpuhultak (minden folyadékot magába fog szívni, nem lesz olyan fehér kása, mint a gríz), félreteszem hűlni. Amikor már nagyjából csak 60-70 fokos, belekeverem a mézet, így annak megmarad a vitamintartalma. Idő közben a diót ledarálom, amivel tálaláskor bőségesen megszórom a főtt quinoát, végül meghintem fahéjjal. Őőőőőrült jó! Ha még vitamindúsabbat szeretnék, reszelhetek bele héjastól almát egy nagylyukú reszelőn, illetve megcsorgathatom kevés juharsziruppal. Legközelebb mákkal és mazsolával fogom kipróbálni. ...Az sem kizárt, hogy a végeredményt egy sütőformába öntöm, 180 fokon megsütöm, felkockázom, és csinálok mellé egy sodót vagy egy fagyit, úgy kínálom desszertnént... végtelenek a lehetőségek. Érdemes kísérletezni. Én fogok. Az eredményeket pedig posztolom is.

Szépnek ígérkezik a hosszú hétvége sok nappal, meleggel. Használjátok ki, irány a természet!

Jó pihenést, aktív hétvégét kívánok!

Éva