42

Volt már fele ennyi is, remélhetőleg lesz még kétszer ennyi is. Ő. Az életem párja, a gyermekeim Apja. 

Volt már sokkal nagyobb is (ő maga is, de most nem rá gondolok), remélhetőleg lesz is még. A zsúrja. De idén így akarta. Leginkább sehogy. 

...Márpedig olyan nincs, hogy nincs. 

Ezév május 15-én a reggel három feliratozott "női" tompor villantásával indult: a legkisebb méret esetében a "NAPOT" szót leplezte le a pelus, a közepesnél a "BOLDOG" szó mutatta meg magát a zsebkendőnyi hálóing alól... és igen, van legnagyobb is... igen, hozzám tartozik... Szóval jómagam a "SZÜLETÉS" szót is elbírtam, és szintén felfedtem egyidőben a kicsikkel, hogy ezzel nagy derültséget hozzunk Apa mostanában gyakran gondterhelt arcára. Sikerült. A válasz pár perccel később egy ide vágó és tőle nem is oly idegen gatyatolás formájában érkezett, ami egy rövid, velős "KÖSZI"-t engedett láttatni. (Aznap aztán még néhányszor ilyen-olyan alkalomból köszönetnyilvánítás gyanánt, de ebbe már nem mennék bele. Aki ismeri, tudja...)

Az este néhány kedves barát jóvoltából készenlétben, a Nagyi vonaton, úton a főváros felé gyerekekre felügyelni, míg mi Lolával suttyomtortát eszkábáltunk hirtelen ötletből és a konyhai készletből minden olyan alapanyaggal, amit Apa szeret. Így lett ez egy epres-mascarponés-fehércsokis mandulatorta marcipánnal. Hedóniának neveztem el.

HEDÓNIA

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

egy csipet só

5ek nyírfacukor/méz

5ek mandulaliszt

1tk sütőpor

kevés vaj

a krémhez

1/2kg mascarpone

3ek méz

10dkg fehércsoki

5dkg vaj

pici víz

1tk vaníliaesszencia

pár csepp lime-lé

1/2kg eper

10dkg marcipán (én a Régimóditól veszem a biopiacon: 50% bio mandula + 50% nyírfacukor)

Az egésszel nettó 20 perc munkám volt.

A sütőt 150 fokra állítom. A tésztához a tojásokat szétválasztom. A sárgáját a nyírfacukorral/mézzel fehéredésig verem. Hozzáadom a mandulalisztet és a sütőport, alaposan eldolgozom. A fehérjét pici sóval kemény habbá verem, és egy spatulával óvatosan beleforgatom a tésztamasszába. Egy kivajazott kapcsos tortaformába (21cm) öntöm, és 60 percre beteszem sülni, majd mikor kész (tűpróba!), nyitott sütőjatónál hagyom kihűlni.

A krémhez csak akkor fogok hozzá, amikor a tészta már kihűlt. 

A fehércsokit egy kis darab kivételével vízgőz fölött a vízzel és a vajjal megolvasztom, mascarponét a mézzel alaposan felverem, és az olvadt csokit további keverés mellett vékonyan csurgatva hozzádolgozom a vaníliával és a pár csepp lime-lével együtt. A marcipánból korongot formázok, és két sütőpapír között vékonyra kinyújtom, a tésztával megyegyező méretűre, a fölső sütőpapírt kidobom. Az epreket megmosom, kicsumázom, és szeletekre vágom. 

Jöhet az összeállítás.

A tésztát egy peremes tányérra teszem, és egy nagy kenyérvágót a peremen végigcsúsztatva elszelem a piskótát kétfelé. Az alsó réteget tortatálra teszem, a marcipánt a sütőforma aljának a segítségével méretre vágom, és az alsó, megmaradt sütőpapírral a tésztára fordítom, a sütőpapírt óvatosan lehúzom, kidobom. A marcipánra rétegezek egy adag epret, majd beborítom a mascarponekrémmel, szépen eloszlatom. A következő tésztarétegre már csak egy réteg eper és mascarpone kerül. A maradék mascarponéval a torta oldalát vonom be, de hagyhatom csak úgy kivillani a rétegeket "burkoás" nélkül. Végül a torta tetejét eperrel és a megmaradt csoki reszelékével díszítem, esetleg kevés lime-héjjal. Én az ünnepi alkalom miatt kis ezüstgyöngyökkel szórtam meg a torta tetejét, ami harmonizált a római számos gyertyákkal. A tortát pár órán át hűtöm.

Az ünnepelt csak annyit mondott, mikor belekóstolt: "Jééééézusom! Ez valami issssteni!"

Hát így egyétek!

Éva

Lábjegyzet: Imádok kútfőből tortát sütni, mert nagy a kockázat, ezzel együtt ha elb*szom, foghatom erre, viszont ha sikerül, annál nagyobb dicsőség. Apró örömök a HTB-életben. Most sikerült. Egyre jobban megy ez!

Update on szombat, május 19, 2012 at 1:05 by Spooon 1...2...3!

...És ugyanez pohárkrémben a "nincsmárabbólatortából?" kérdésre/kérésre. A manduláspiskótából még volt egy réteg lefóliázva, mascarpone, méz, fehércsoki, vaj, vanília mindig van készleten, és a hétvégén vásárolt 3kg eperből is maradt még egy dobozzal. 

Joci jött, burkolt és lépett. A kérés megfogalmazásától az üres pohár látványáig annyi idő telt el, hogy épp odaért a hazajövetelekor megrendelt taxi, hogy elvigye a családfőt zülleni. Vagyis kész piskótával a hűtőben, minden egyéb csak alapanyagként "raktáron", az egész nem több, mint 10 percet vesz igénybe - ha nagyon kényelmesre veszem a gyártást, vagy ő az evést.

A mascarponekrémet a fent leírtak szerint elkészítem: a sajtot a mézzel felhabosítom, közben a csokit vízgőz fölött a vajjal és a vízzel megolvasztom, vaníliával, lime-lével ízesítem, és folyamatos habverés mellett vékony sugárban csogatva a mascarponéba elkeverem benne.

A kissé már szikkadt piskótát felkockázom, egy-egy marékkal teszek a poharak aljába, következő rétegnek szintén egy marékkal pakolok a megmosott, félbe vágott eperből, rákanalazok a csokis sajtkrémből, zárom a sort piskótával, díszítek eperrel és fehércsokival. Ez a változat sokkal epresebbre sikerült, mint a torta, ennél fogva kerekebb, ezzel együtt frissebb is volt az íze. És bevallom, csokiból, vajból is többet tettem arányaiban, mint a tortaváltozatba. Az is jót tett az összhatásnak mind ízben, mind állagban.

Ha most készíteném, biztos locsolnék vagy egy kis eperpálinkát, vagy kevés amarettót az alsó piskótarétegre. Egy másik verzió lehet, hogy a kész pohárkrémet fagyasztóba teszem néhány órára, és tálaláskor pár cent áfonyavodkával vagy eperpálinkával öntöm nyakon.

Lehet bátran kísérletezni. A részünkről teljes kattanás, úgyhogy fogjuk még ismételni. 

Éva

Durr bele bumm

Valahogy így álltam neki a szombat esti desszert elkészítésének. Vacsoravendégeket vártunk. A szívünknek nagyon kedves vacsoravendégeket, akiknek ráadásul demonstraíve beígértünk egy teljes paleolit menüt. Ez a főzés során folyamatosan alakuló tervek szerint a következőkből állt: téli fűszerezésű kókusztejes céklakrémleves aszalt cigánymeggyel (itt most egész fűszerekkel csináltam egy alaplevet vaníliával kiegészítve, abban főztem meg a céklát, pürésítettem, majd ízesítettem a kókusztejjel, sima balzsamecettel és nyírfacukorral, utána ment bele az aszaltmeggy- spenótlevéllel kínáltam), csillagánizskéregben sült szűzérme (itt is változtattam kicsit: a pác simán olívaolaj, balzsamecet, só, szegfűbors és csillagánizs volt) mandarinos sütőtökpürével (itt annyi különbség volt a belinkkelt recepthez képest, hogy 600g tököt pároltam sima víz fölött, pürésítettem, majd ahhoz adtam 1 egész mandarin levét és reszelt héját valamint 1-1ek juharszirupot és narancsvirágvizet... nekem ez volt a teljes menü csúcspontja), spenótpesztóval (spenót, tökmagolaj, fokhagyma, mandula, parmezán, só, bors pépesítve) és céklachipsszel (olajban kisütött céklatallérok). Többek ez utóbbi kettőért voltak oda... természetesen a leves után és a hús mellett. :D

Mint látszik, a saját receptjeimet sem csinálom szinte soha kétszer egyformán. A desszertnél viszont komoly bajban voltam. Lévén hogy szinte az egész menü kipróbált, korábban megalkozott elemekből állt, szerettem volna valami újat is. Az a fránya alkotóvágy! Ebben csak az a rizikós, hogy a sütik esetében nem hátrány, ha megsül, nem esik össze, nem folyik szét, van a tésztának, a krémnek konzisztenciája. Itt pedig az arányok döntőek - ha az egsz menü egy komplett kísérleti konyha lenne, az is kevésbé volna kockázatos, mint ha egyedül a desszert nem kipróbált recept. De fejest ugrottam bele. Bátor vállalkozás volt kútfőből süteményt alkotnom, de most az egyszer megállta a helyét a mondás, hogy aki mer az nyer. Asszem, a szerencse mellém szegődött. Azért nem biztos, hogy gyakran fogok vendégségnek hazárdírozni.

SÁFRÁNYOS MANDULATORTA FEHÉRCSOKIS KÓKUSZKRÉMMEL ÉS PISZTÁCIÁVAL

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

5ek nyírfacukor

175g mandulaliszt (ez tulajdonképpen porított mandula - Culinaris)

1kk sütőpor

1kk szódabikarbóna

csipet só

1 csipet sáfrány

a krémhez

400ml kókusztej kb. 200ml-nyi zsíros fele (DM)

200g kókuszkrém vagy kókuszzsír (Culinaris)

100g fehércsokoládé (nyírfacukorral készült - Culinaris)

75g mandulaliszt

50g nyírfacukor

1 marék blansírozott mandula

200g nyírfacukorral készült marcipán (én a biopiacon veszem a Régimódi mandulásnál - 50% mandula, 50% nyírfacukor)

a díszítéshez

5ek kókuszreszelék

100g tisztított, sózatlan pisztácia (Culinaris)

A sütőt 180 fokra beállítom. A tojást kettéválasztom, a sárgáját a nyírfacukorral fehéredésig verem, majd hozzádolgozom a mandulalisztet, a sütőport és a szódabikarbónát. A fehérjét is a csipet sóval kemény habbá verem, majd három részletben a sáfránnyal együtt óvatosan hozzáforgatom a cukros, mandulalisztes tojássárgájához. Egy kiolajozott kicsi tortaformába öntöm a masszát, és 40 percre beteszem sülni. Tűpróbával ellenőrzöm. Akkor van kész, ha a fapálcát szárazon tudom kihúzni a tésztából. Nyitott sütőajtó mellett hagyom a tésztát kihűni.

Amíg a tészta sül, elkészítem a krémet. Ehhez a kókusztej zsíros részét egy tejforraló edénybe teszem (nem rázomfel a kókusztejet, hanem felnyitom, és a krémes fölső felét belekanalazom az edénybe - a megmaradt vizes alsó feléből csinálahtok egy smoothiet, egy koktélt, egy shake-et, adhatom leveshez, de csinálhatok belőle salátaöntetet is akár...). Hozzáadom a kókuszzsírt/kókuszkrémet, a fehércsokit, a nyírfacukrot, és olvadásig kevergetem. A mandulaliszttel folyamatos keverés mellett besűrítem, majd alaposan lehűtöm.

A torta összeállításához először ketté vágom a tésztát, hogy két lapot kapjak. A marcipánból golyót gyúrok, lelapítom, és két sütőpapír között egy nyújtófával egymilis vastagságúra nyújtom. A marcipánrétegről a fölső sütőpapírt lehúzom, az alsó alá nyúlok, és ráfordítom a marcipánkorongot az egyik tésztalapra. Lehúzom a másik sütőpapír-réteget is róla. A fehércsokis kókuszkrémet kettészedem, az egyik felével beborítom a marcipánt, majd ráhelyezem a másik tésztaréteget. A blansírozott mandulát késsel durvára vágom, és megszórom vele a fölső tésztalapot, majd a tortát befedem a maradék krémmel. A torta olalán kifolyó krémet elosztva a függőleges felületeken is szépen befedem mindenütt a művet. Végül az egész tortát megszórom a kókuszreszelékkel és a durvára vágott pisztáciával. A hidegben klasszul összeáll az egész... Nem gondoltam volna. 

Az este remekül alakult, a vacsora nagy sikert aratott. Hogy őszinte legyek, ritka az olyan alkalom, hogy minden ennyire patentul sikerüljön, és ne találjak minden fogásban legalább 2-3 kifogásolnivalót. Úgy látszik, jó csillagzat alatt bonyolítottuk az vendégséget. A lényeg, hogy mindenki jól érezte magát, és mellesleg meggyőződött róla, hogy kenyér, tészta, krumpli, hüvelyesek, tejtermékek és cukor nélkül is lehet istenieket fiesztázni minden hiányérzet nélkül. Pláne, hogy a bor is folyt. Folyt. köv.

Éva

Kegyelmes édesség

Gyermekeim egykori versenysportoló, 100 kilós, egyébként kimondottan jó karban lévő édesapja az újévi fogadalma jegyében egy egészségtudatosabb életmódra váltott, és a rajta lévő néhány fölös kilótól való gyors megszabadulás valamint némi méregtelenítés reményében rögtön a mélyvizet választva két hete áttért a paleolit étrendre. Esetenként szenved, mint a kutya, pláne ha édességrő van szó, de becsülettel állja a próbát. Két hét után ezt látva már megesett rajta a szívem. Lett volna több lehetőségem ilyen-olyan sütiket legyártani, mert felszerelkeztem mandula- illetve gesztenyelisztből, van itthon kesudióm, tojásom, kókuszolajam, mandulatejem, tehát csinálhattam volna madártejet, diós csokitortát, kedudiós meringue-et valami kókuszolajas krémmel vagy akár gránátalmás-kókuszos-kesudiós citromparfétortát, de most nem volt kedvem sütögetni. Valami egyszerűbbre vágytam... egyszerűen elkészíthetőre. A minap rendezett csajos fondüzsúrunk nyomán támadt az ötletem, hogy felavassam a kb. tízéves csokifondü-szettemet, amit még tényleg soha nem használtam (innen látszik, mennyire nem vagyok alapevtően édesszájú). Térültem-fordultam, és a gyors, egészséges desszert már ott is gőzölgött az asztalon a család, ide értve az elsőszülött, már nem anyatejes lányom legnagyobb örömére.

FŰSZERES-MOGYORÓS CSOKIFONDÜ MARCIPÁNNAL ÉS GYÜMÖLCCSEL

hozzávalók

a fondühöz

50g 99% kakaótartalmú Lindt csoki

100ml kókusztej (én a DM bio kókusztejét használom, mert az az egyetlen adalékmentes)

2ek juharszirup

igény szerint még méz

1 marék pekándió/törökmogyoró

1-1 csipet őrölt kardamom, fahéj, szerecsendió és csillagánizs (elhagyható)

1/2tk vaníliaesszencia vagy fél rúd vanília kikapart magja

igény szerint 1tk sötét rum/jó minőségű konyak illetve friss piros chili paprika (elhagyható)

mártogatáshoz

körte, alma, mandarin, banán, friss vagy aszalt füge, kaliforniai paprika, kézműves, nyírfacukorral készült marcipán (én a Régimódit veszem a biopiacon, ami 50% mandula + 50% nyírfacukor... de van nádcukros verzió is)

Az elkészítés pofonegyszerű. A csokit összetöröm, és a kókusztejjel, a rummal/konyakkal illetve a fűszerekkel együtt a fondütálba teszem, alágyújtok a mécsessel, és addig hevítem alkalmankénti kevergetés mellett, amíg a csoki teljesen fel nem olvad. Idő közben a chilit felvágom, kimagozom, felaprítom, továbbá a gyümölcsöket, paprikát felkockázom, a marcipánt rusztikusan falatnyi darabokra szedem, a mártogatnivalókat egy dekoratív tálra teszem. Végül a pekándiót/törökmogyorót késsel felaprítom, és a kívánt mennyiségű chilivel hozzákeverem a csokifondühöz. Mindent az asztalra transzportálok, kiosztom a fondüvillákat és a szalvétákat... Indulhat a habzsidőzsi. (Aki pedig nem akar variálni az egészséges hozzávalókkal, csak egyszerűen a lovak közé akar csapni, az szimplán csoki-tejszín-méz kombóból előállíthat egy egyszerűbb ízvilágú variánst, és mártogathat bele banánt, körtét, kekszet.)

Asszem, nálunk 5 és 10 perc közötti időtartamot élt meg a tál. 

Legközelebb fehércsokival vagy meleg, mandulatejből, mézzel készült kardamomomos, sáfrányos madártejjel próbálom, tavasszal fűszeres bogyósgyümölcsökkel. Hmmm...

Éva