42

Volt már fele ennyi is, remélhetőleg lesz még kétszer ennyi is. Ő. Az életem párja, a gyermekeim Apja. 

Volt már sokkal nagyobb is (ő maga is, de most nem rá gondolok), remélhetőleg lesz is még. A zsúrja. De idén így akarta. Leginkább sehogy. 

...Márpedig olyan nincs, hogy nincs. 

Ezév május 15-én a reggel három feliratozott "női" tompor villantásával indult: a legkisebb méret esetében a "NAPOT" szót leplezte le a pelus, a közepesnél a "BOLDOG" szó mutatta meg magát a zsebkendőnyi hálóing alól... és igen, van legnagyobb is... igen, hozzám tartozik... Szóval jómagam a "SZÜLETÉS" szót is elbírtam, és szintén felfedtem egyidőben a kicsikkel, hogy ezzel nagy derültséget hozzunk Apa mostanában gyakran gondterhelt arcára. Sikerült. A válasz pár perccel később egy ide vágó és tőle nem is oly idegen gatyatolás formájában érkezett, ami egy rövid, velős "KÖSZI"-t engedett láttatni. (Aznap aztán még néhányszor ilyen-olyan alkalomból köszönetnyilvánítás gyanánt, de ebbe már nem mennék bele. Aki ismeri, tudja...)

Az este néhány kedves barát jóvoltából készenlétben, a Nagyi vonaton, úton a főváros felé gyerekekre felügyelni, míg mi Lolával suttyomtortát eszkábáltunk hirtelen ötletből és a konyhai készletből minden olyan alapanyaggal, amit Apa szeret. Így lett ez egy epres-mascarponés-fehércsokis mandulatorta marcipánnal. Hedóniának neveztem el.

HEDÓNIA

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

egy csipet só

5ek nyírfacukor/méz

5ek mandulaliszt

1tk sütőpor

kevés vaj

a krémhez

1/2kg mascarpone

3ek méz

10dkg fehércsoki

5dkg vaj

pici víz

1tk vaníliaesszencia

pár csepp lime-lé

1/2kg eper

10dkg marcipán (én a Régimóditól veszem a biopiacon: 50% bio mandula + 50% nyírfacukor)

Az egésszel nettó 20 perc munkám volt.

A sütőt 150 fokra állítom. A tésztához a tojásokat szétválasztom. A sárgáját a nyírfacukorral/mézzel fehéredésig verem. Hozzáadom a mandulalisztet és a sütőport, alaposan eldolgozom. A fehérjét pici sóval kemény habbá verem, és egy spatulával óvatosan beleforgatom a tésztamasszába. Egy kivajazott kapcsos tortaformába (21cm) öntöm, és 60 percre beteszem sülni, majd mikor kész (tűpróba!), nyitott sütőjatónál hagyom kihűlni.

A krémhez csak akkor fogok hozzá, amikor a tészta már kihűlt. 

A fehércsokit egy kis darab kivételével vízgőz fölött a vízzel és a vajjal megolvasztom, mascarponét a mézzel alaposan felverem, és az olvadt csokit további keverés mellett vékonyan csurgatva hozzádolgozom a vaníliával és a pár csepp lime-lével együtt. A marcipánból korongot formázok, és két sütőpapír között vékonyra kinyújtom, a tésztával megyegyező méretűre, a fölső sütőpapírt kidobom. Az epreket megmosom, kicsumázom, és szeletekre vágom. 

Jöhet az összeállítás.

A tésztát egy peremes tányérra teszem, és egy nagy kenyérvágót a peremen végigcsúsztatva elszelem a piskótát kétfelé. Az alsó réteget tortatálra teszem, a marcipánt a sütőforma aljának a segítségével méretre vágom, és az alsó, megmaradt sütőpapírral a tésztára fordítom, a sütőpapírt óvatosan lehúzom, kidobom. A marcipánra rétegezek egy adag epret, majd beborítom a mascarponekrémmel, szépen eloszlatom. A következő tésztarétegre már csak egy réteg eper és mascarpone kerül. A maradék mascarponéval a torta oldalát vonom be, de hagyhatom csak úgy kivillani a rétegeket "burkoás" nélkül. Végül a torta tetejét eperrel és a megmaradt csoki reszelékével díszítem, esetleg kevés lime-héjjal. Én az ünnepi alkalom miatt kis ezüstgyöngyökkel szórtam meg a torta tetejét, ami harmonizált a római számos gyertyákkal. A tortát pár órán át hűtöm.

Az ünnepelt csak annyit mondott, mikor belekóstolt: "Jééééézusom! Ez valami issssteni!"

Hát így egyétek!

Éva

Lábjegyzet: Imádok kútfőből tortát sütni, mert nagy a kockázat, ezzel együtt ha elb*szom, foghatom erre, viszont ha sikerül, annál nagyobb dicsőség. Apró örömök a HTB-életben. Most sikerült. Egyre jobban megy ez!

Update on szombat, május 19, 2012 at 1:05 by Spooon 1...2...3!

...És ugyanez pohárkrémben a "nincsmárabbólatortából?" kérdésre/kérésre. A manduláspiskótából még volt egy réteg lefóliázva, mascarpone, méz, fehércsoki, vaj, vanília mindig van készleten, és a hétvégén vásárolt 3kg eperből is maradt még egy dobozzal. 

Joci jött, burkolt és lépett. A kérés megfogalmazásától az üres pohár látványáig annyi idő telt el, hogy épp odaért a hazajövetelekor megrendelt taxi, hogy elvigye a családfőt zülleni. Vagyis kész piskótával a hűtőben, minden egyéb csak alapanyagként "raktáron", az egész nem több, mint 10 percet vesz igénybe - ha nagyon kényelmesre veszem a gyártást, vagy ő az evést.

A mascarponekrémet a fent leírtak szerint elkészítem: a sajtot a mézzel felhabosítom, közben a csokit vízgőz fölött a vajjal és a vízzel megolvasztom, vaníliával, lime-lével ízesítem, és folyamatos habverés mellett vékony sugárban csogatva a mascarponéba elkeverem benne.

A kissé már szikkadt piskótát felkockázom, egy-egy marékkal teszek a poharak aljába, következő rétegnek szintén egy marékkal pakolok a megmosott, félbe vágott eperből, rákanalazok a csokis sajtkrémből, zárom a sort piskótával, díszítek eperrel és fehércsokival. Ez a változat sokkal epresebbre sikerült, mint a torta, ennél fogva kerekebb, ezzel együtt frissebb is volt az íze. És bevallom, csokiból, vajból is többet tettem arányaiban, mint a tortaváltozatba. Az is jót tett az összhatásnak mind ízben, mind állagban.

Ha most készíteném, biztos locsolnék vagy egy kis eperpálinkát, vagy kevés amarettót az alsó piskótarétegre. Egy másik verzió lehet, hogy a kész pohárkrémet fagyasztóba teszem néhány órára, és tálaláskor pár cent áfonyavodkával vagy eperpálinkával öntöm nyakon.

Lehet bátran kísérletezni. A részünkről teljes kattanás, úgyhogy fogjuk még ismételni. 

Éva

Tökölünk még?

Remélem, a legkisebb még egy pár napig, és kihúzza a kiírt dátumig - olyan szépen passzolna a születésnapja így a családi számsorba! Bár már időnként jelzi nálam, hogy széndékozik megérkezni, egyelőre nem indult el határozottan (mi már egyszer majdnam...). Addig is áldom az eget a 11 nap ősziszünet időzítése miatt, így kettesben és családilag is érdemi időt tudtunk együtt tölteni Lolával a tesó érkezése és a család végérvényes négytagúvá bővülése előtt. Ez mindenkinek nagyon jól esett. Jöttünk, mentünk, programoztunk... ki tudja, mikor lesz rá lehetőségünk megint ráadásul ilyen időjárás mellett! 

A tesó fogadására már minden készen áll: az ágyat összeszereltük, felhúztuk, a ruhácskák tiszták, vasaltak, minden szükségeset beszereztünk, a háztartást feltankoltuk, a kórházi csomag bekészítve. Úgy döntöttem, az utolsó pár napot pihenéssel töltöm, amennyire lehet. De hogy ebbe a főzés ne férjen bele? Az ki van zárva! 

Töredelmesen bevallom, nem tudtam a biopiacon ellenállni annak a sok gyönyörű töknek - vettem is vagy 4-5 kilót. Az ötletek meg továbbra is özönlenek a fejemben, hogy mit kezdjek vele.

SPENÓTOS-RUKOLÁS-SÜTŐTÖKÖS LASAGNE

A lasagne az egyik kedvenc tésztafélém. (Lasagna = tésztalap egyes számban, lasagne = maga az étel, amiben többes számban van a megnevezés, mint egyébként az olasz tésztaételek esetében többnyire.) Ugyan nem a leggyorsabb, mert a belevaló rétegeket egyenként el kell készíteni - jó rutinnal párhuzamosan -, és utána az egészet még össze kell sütni, ami alatt a hozzávalók vitamintartalma is csökken, de nagyon finom, és a családban is mindenkor, minden formában sikert arat. Ennek példázataként jegyzem meg, hogy a gyerekm egy felnőtt adagot, Apukája pedig 4, azaz négy felnőtt adagot tolt magába. Pedig fogadok, ha étlapon látta volna a kaja elnevezését, sosem jut eszébe rendelni! 

hozzávalók

6 spenótos (vagy sima) lasagna (lehet száraz és friss is - én a frisset jobban kedvelem)

a spenótréteghez

2dkg vaj

4 gerezd fokhagyma

250g friss spenótlevél (fagyasztott is jó)

só, frissen őrölt bors

1-2 mozzarella

a tökréteghez

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

500g sütőtök

100g rukola

só, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

1ek szárított bazsalikom

250g mascarpone

a besamelhez

2dkg vaj

1ek (teljeskiőrlésű) liszt

3dl tej

10dkg gouda sajt

10dkg parmezán sajt

só, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

további 10dkg parmezán sajt

A zöldségeket előkészítem: a spenótot, rukolát megmosom, előbbit durván 2 centisre felcsíkozom, a hagymát megpucolom, felkockázom, a fokhagymákat megtisztítom, végül a tököt lehámozom, kimagozom, és centis kockákra darabolom. Egy párolóedényben felteszek vizet, és a tököt a hagymával és 4 gerezd lereszelt fokhagymával felteszek fedő alatt párolódni. Amíg a tök párolódik, a spenótnak szánt vajat megolvasztom, belereszelem a fokhagyma másik felét, és összeforgatom a felcsíkozott spenóttal. Sózom, borsozom, időközönként megforgatom, hogy mindenütt megpárolódjék.

A sütőt 180 fokra beálítom. Előveszek egy tűzálló tálat, kivajazom, és az alját kibélelem lasagna-lapokkal. A tök mostanra nagyjából annyira megpárolódott, hogy már nem nyers, de még nem is annyira puha, hogy szétessen - itt adom hozzá a rukolát. Két további perc párolás után a hagymás, fokhagymás, rukolás tököt egy keverőtálba borítom, villával kicsit összetöröm, hozzáadom a mascarponét, sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, hozzáadom a bazsalikomot, az egészet összeforgatom, majd a massza felét elterítem a lasagna-lapokkal bélelt tál alján. A réteget befedem újabb tésztalapokkal, azon a spenótleveleket osztom el (előtte leöntöm a fölösleges levet róla), felszeletetelm a mozzarellát, és megpakolom vele a spenótréteget. Újabb tésztaréteg következik, majd a mascarponés-rukolás tök másik fele, végül egy utosó tésztaréteg.

A besamelhez a vajon megfuttatom a lisztet, felöntöm a tejjel, csomómentesre keverem addig, amíg kicsit besűrűsödik. Nagylyukú reszelőn belereszelem a kétféle sajtot, sózom, borsozom, frissen reszelt szerecsendióval ízesítem, és csak addig keverem, hogy egy kellemes krémállagot kapjak. A mártást rákanalazom az utolsó tésztaréteg tetejére, végül a maradék parmezánt ráreszelem. Mehet a sütőbe 40-50 percre.

Tálalás előtt felkockázom, majd elégedetten nézem, ahogy a környezetem tisztára nyalja a tálat.

Éva

Bájbáj Szása!

Azaz: Ádi! Ha valamikor, hát most előrelátható, hogy muszáj lesz jó időre nélkülöznünk ezt a drága embert, ugyanis külhonba eszi a fene turnézni a kedvenc darabjával, a Szépség és a Szörnyeteggel. Vagy két hónapig lesz távol, ilyen hosszú eltáv esetén pedig dukál a búcsúparti. Készülünk minden finomsággal. A busás teendőim miatt hetek óta rajtam ülő alkotói válságnak is jót tett ez a "kényszer", mert megszületett az alábbi recept. Nem mondom, hogy nincs mit finomítani rajta - mondjuk a mandarinízt meg lehetne bátran duplázni a krémben -, de első próbálkozásnak elég jó lett (merthogy megdézsmáltuk a buli előtt). Kíváncsi vagyok, mit szólnak hozzá a többiek!

EGZOTIKUS DIÓTORTA SÜTŐTÖKÖS-MANDARINOS MASCARPONEKRÉMMEL

hozzávalók

a tésztához

200g dió

4 tojás

4ek méz

200g sütőtök

1 púpos ek teljeskiőrlésű liszt

1/2 zacskó sütőpor

1/2tk kurkuma

1/2 szerecsendió frissen reszelve

pici só

kevés vaj

a krémhez

200g sütőtök

1/2l fűszeres párolólé (benne: 2 egész csillagánizs, 1 rúd fahéj, 1tk szerecsendióvirág, 1tk egész szegfűbors, 1tk egész szegfűszeg)

2 mandarin leve és reszelt héja

1ek naracsvirágvíz

1/2kg mascarpone

4ek méz

5 egész kardamom magja porítva

1tk őrölt csillagánizs

a díszítéshez

1 mandarin héja

1ek darált mák

száraz virág, levél és fahéjrúd

Először a tésztát készítem el. Ehhez különválasztom a tojás sárgáját és fehérjét. A sárgáját a mézzel alaposan felverem, amíg ki nem világosodik. A diót ledarálom, a sütőtököt nyersen lereszelem, és a fűszerekkel valamint a liszttel, a sütőporral együtt óvatosan beledolgozom a mézes tojássárgájába. A sütőt 160 fokra beállítom. A tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, és azt is a tésztaalapba forgatom. Egy kb. 20cm-es kapcsos tortaformát kivajazok, beleöntöm a masszát, és kb. egy órára beteszem sülni - tűpróbával ellenőrzöm, hogy kész-e.

A krém összeállításának majd csak akkor látok neki, amikor a tészta elkészült, kihűlt és így tölthető, de a tököt előre már megpárolhatom, hogy az is ki tudjon hűlni, mire sorra kerül. Ehhez a fél liter vizet fölteszem a fűszerekkel, fölé egy párolórácson érkeztetem a kb. 3cm-es kockákra vágott nyers tököt, lefedem, és nagyjából 10 perc alatt puhára párolom. Lefedve felhasználásig mehet a hűtőbe. (A fűszeres párolólevet sem hagyom kárba veszni: hozzáöntöm egy másik fél liter almateához, ízesítem, és gyertyafény mellett elszürcsölgetem elmerülve az illatokban, az ízekben, a hangulatokban, amit teremt.)

Amikor a tészta töltésre kész, a mascarponét a mézzel keményre, habosra verem. A tököt a mandarin kifacsart levével és a lereszelt héjával, a narancsvirágvízzel és a fűszerekkel egy robotgépben pürésítem, majd óvatosan beleforgatom a mézes mascarponéba. Gyönyörű barackvirág színe lesz. 

A torta tésztáját keresztbe ketté, de akár háromfelé vágom. A krémet a rétegeken szétosztom úgy, hogy a torta oldalát is körbe be tudjam vonni vele.

A végére marad a díszítés. Én mandarinhéjjal és darált mákkal szórtam meg a torta tetejét, ezek után két fahéjrudat és színben passzoló száraz virágot illetve leveleket helyeztem el valamiféle kompozícióban raja. De lehet variálni mandulával, ici-pici dísztökkel, vagy csinálhatunk barnacukorból, tökmagból, mandarinhéjból grillázst, amit összetörünk, és a szilánkokat beleszurkáljuk a torta tetejébe... végtelenek a lehetőségek. Én ősziesre, kicsit Halloween-esre vettem a figurát.

Jelentem, jómagam olyan ügyetlen voltam az összeállításnál, hogy a felső réteg háromfelé esett, úgy kellett összetákolnom a fotóhoz, de ízre, lehet azt mondani, hogy rendben volt. Majd holnap erősít vagy cáfol a nagyközönség. Addig tessenek nyugodtan kipróbálni.

Jó hétvégét!

Éva

Libatúra

Honnan lehet tudni, hogy egy gyereknek gasztromán az anyja? Többek között onnan, hogy amikor egy kompletten átaludt másfél órás autóút után a Manó álmosan nyitogatja a szemét, még csak a parkolót látja ugyan, de az az első mondata: "Nnnna, megérkeztünk a Kistücsökbe!".

Segal Viktor a múlt héten megjelent Színek és ízek c. csodálatos könyvének (amiben említés szintjén mi is helyet kaptunk - hogy minek okán, arról a későbbiekben egy másik bejegyzés keretében beszámolunk) a bemutatóján a könyv egyik szerzője, az egyik legautentikusabb forrás, Mautner Zsófi felé intéztem a "Hová menjünk Márton napozni?" kérdést. Zsófi kapásból rávágtta a Kistücsökbe evidenciát. Na, jó, persze, ezt mindenki tudja... De ha Pesten maradnánk? Akkor a Rosenstein vagy a 21 a befutó - hangzott a válasz. Viszont a Kistücsök, ha egyszer befészkeli magát az ember fejébe... Nagyon érlelgettem magamban a villányi Gere panzió égisze alatt működő Mandula éttermet is a csodálatos degusztációs libamenü miatt (meg a jó borok, isteni spa, fantasztikus konyha miatt an blok a hétvége ideáját), de ez a kiruccanás az aktuális szállodai helyhiány miatt tolódott. Erre a hétvégére így kitartottunk a balatoni célirány mellett egy Kistücskös ebéddel és minden egyéb köré szervezett programmal, mint a lellei kikötő, visszafelé a siófoki pálinkafesztivál meglátogatása, este pedig szintén a Márton nap jegyében egy Déryné-Mini-Oscar bermudaháromszögben való alaposan esélyes "elveszést" ötöltünk ki levezetésnek.

A napvégi események alakulását inkább itt nem tagalalnám, de a Kistücsökben szerzett kulináris élmény, azt gondoltam, megér egy bejegyzést.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy bár én eleve fényképezőgéppel felszerelkezve indultam itthonról előre megfontolt posztolási szándékkal, mikor a rendeléseinket sorra hozták, olyan szinten feledkeztem bele a kóstolásba, hogy egész egyszerűen eszembe sem jutott megörökíteni a fogásokat. Már a desszerteknél jártunk, mikor beugrott, hogy "Te jó ég! A kamera!". Kicsit elkenődtem, mert bár volt B-terv, 3 óránál jártunk, így a fényviszonyok egyre kevésbé voltak ideálisak a fotózáshoz, és az ebédforgalom is apadt, azaz csökkent a valószínűsége annak, hogy a korábban kikért tányérjainkat további rendelések formájában viszontlátom. Mindesetre megkértem a felszolgálókat, hogy ha az általunk rendeltekből netán továbbiakat visznek ki a vendégeknek, álljanak meg vele nálam, legyenek szívesek, hadd' fotózam le őket. Együttműködőek voltak, ennek eredményeképpen születhetett meg végül ez a bejyegyzés.

LIBAMELLCARPACCIO ÉDES-SAVANYÚ SZILVÁVAL

A párom egy liba-, a lányom egy csicsókakrémlevessel én pedig egy libamellcarpaccióval indíottam. A libeleves és a csicsóka is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, de a libamellcarpaccio messze túlszárnyalt minden elvárást. A hús ízre és állagra tökéletes volt, amihez remekül passzoltak a nagyszemű sókristályok. És ha ezt lehetett fokozni, hát a vaníliával, csillagánizzsal és fahéjjal fűszerezett, roppanós szilvakockákkal sikerült. Annyira finom volt, hogy miután túl voltunk az egész menün egy fotó nélkül, azon lamentáltam, hogy én ezt még egyszer kikérem - az nem lehet, hogy ezt nem örökítem meg. Aztán mégiscsak megrendelte egy asztal. Oda hozták hozzám fotózni... nos, nehezen, patakokban csorgó nyállal engedtem útjára.

LIBATOR

Ez sem az általunk, pontosabban a párom által fogyasztott libatál - egy későbbi rendelésről készítettem a képet, amin libaszárnytő látható rizskásával, középen libamáj házi kalácson és libahurka hagymás savanyú káposztán. Kifogástalan kombináció. Ahogy az én rozé libamell fogásom is az volt chilis sütőtökpürével és gerslirizottóval (eről sajnos nem készült kép). Ez egy, hogy úgy mondjam, WYSWYG-fogás volt, azaz "what you see is what you get" íz tekintetében is, tehát jobb, ha csak annyit mondok: beszéljen a kép magáért - részemről no comment.

GESZTENYEKRÉM

A mindenkor nagy sikert arató madártej mellé berendeltük az aktuális kínálatban szerepő gesztenyekrémet macsarponehabbal. A desszert selymességét jól ellenpontozták a ropogós tallérok, emellett a gesztenye ízéhez is kivlóan passzolt a diszkrét nyomokban felfedezhető mandulaaroma. Kerek, egész kompozíció volt úgy tálalásban, mint ízharmóniáját tekintve. Ismét csak gratulálni tudok a chéfnek.

Ami viszont nekem nagy szívfájdalmam volt, hogy bár elsősorban a Márton napi libafogások miatt indultunk el, egy előzetes internetes tájékozódás alapján teljesen ráhangolódtam egy-két előételre és desszertre, amiről ott, helyben derült ki, hogy a csütörtöki étlapcsere óta nem rendelhetők. Ahogy láttam, a mai napig a honlapon a korábbi étlap szerepel. Tud csalódás lenni, amikor vágysz arra, hogy megízleld az éttermi ajánlatban szereplő céklakrémlevest savanyú szilvával, vagy a tökmaglevest sütőtökkrémmel, esetleg a hideg libamájat birskompóttal, sáfrányos hagymasalátával, vagy éppen a mandulás vaníliapudingot pisztáciafagylalttal, és ott tudod meg, hogy két nappal lecsúsztál róla. Ha az ember csak azért utazik százplusz kilométert, hogy az adott étteremben költhessen el egy fantasztikus ebédet - ami azért így is megvalósult -, szerencsés, ha érdemben tud arról dönteni egy naprakész menü alapján, hogy útnak indul vagy sem.

Ettől függetlenül nagyon elégedetten távoztunk az étteremből a megszkott színvonalú konyhaművészet és vendéglátás tapasztalati élményével, ami i-re a 18 fokos, napsütéses meleg tette fel a pontot.

Jövünk még...

Éva

Szívem szerint...

Szívem szerint most beülnék egy kád forró vízbe, és... vagy inkább elmennék egy teljes lélek- és testregeneráló, egésznapos spa programra ahelyett, hogy mosogatok az egy hónapja lerokkant mosogatógépünk helyett. Szívem szerint hagynám az egész munkaerőpiacosdit abban bízva, hogy a dédelgetett kis álmom/álmunk pár év múlva jól jövedelmező vállalkozássá növi ki magát. Szívem szerint meg egyébként fognám a kis családomat, és elhúznék egy pár évre világot látni... szívem szerint. De ami a szívem szerint való, annak az eszem sokszor ellent kell, hogy mondjon, hisz mások a lehetőségeim.

Szívem szerint emellé a tészta mellé egy adag tökmagolajba és aprított bazsalikomba forgatott pár szelet körtét tettem volna salátaként kevés tört tökmaggal megszórva, de megintcsak mások voltak a lehetőségeim, mert az összes megmaradt körtémet náhány napja belesütöttem Gerdus gyömbéres-körtés sajttortájába. (Következő poszt.)

HÁROMSAJTOS-DIÓS KEMENCÉS TÉSZTA (ideális esetben bazsalikomos, tökmagos körtesalátával)

hozzávalók

20dkg spenótos tagliatelle (de bármilyen más tésztából is jó)

25dkg mascarpone sajt

10dkg gorgonzola sajt

10dkg dió

1ek aprított friss/fagyasztott bazsalikom

1/4 szerecsendió

2 gerezd fokhagyma

só, frissen őrölt bors

10dkg parmezán sajt

díszítéshez tökmagolaj, bazsalikom és tökmag (plusz ideális esetben körte)

A tésztának felteszek vizet forrni, és a sütőt beállítom 180 fokra. Amikor a víz felforrt, megsózom, és beledobom a tésztát. A tagliatellének nagyon kevés idő kell, úgyhogy vigyázok, hogy ne főzzem túl. 

Amíg a tészta fő, összdobom a mártást. A doboz mascarponét egy keverőtálba fordítom, hozzátördelem a gozgonzolát, és villával alaposan összedolgozom a két sajtot. A diót késsel durvára vágom, és hozzáadom a sajtokhoz az aprított bazsalikommal, a zúzott fokhagymával, a frissen reszelt szerecsendióval és a sóval, borssal együtt. Jól elkeverem. Amikor a tészta kifőtt, úgy forrón összeforgatom a sajtmártással, hogy az teljesen szétolvadjon a tésztán, és mindenütt bevonja a szálait. Ezután egy hőálló tálba borítom az egészet, nagylyukú reszelőn át ráreszelem a parmezánt, és 25-30 percre betolom a sütőbe.

Én díszítésnek aprított bazsalikomot kevertem el tökmagolajjal, és abból húztam egy csíkot a tányérra, egy másik sávban pedig tökmagot szórtam a tészta mellé. Ha lett volna körtém, akkor ezek a díszítőelemek ízben is szerepet kaptak volna, mert mint fönt írtam, a bazsalikomos olajjal dresszingeltem volna a hámozatlan, vékony körteszeleteket, és a tökmagot rászórtam volna a tetejére, hogy így a saláta a tésztával együtt egy igazi őszi fogást eredményezzen. De, mint tudjuk, ha nagyanyámnak négy kereke lett volna...

Éva