Borúra derű

Ma reggel, mikor kinéztem az ablakon, örömmel konstatáltam, hogy a tegnapi borongós idő után ma megint kiderült. A reggeli fejtörés közben, hogy t.i. ma mivel indítsam útjára a Mayokat, ezen derült égből jövő villámcsapásként ért a felismerés, hogy hiszen a hűtőmben ül egy szép termetű avokádó. Az ég mellett az arcom is felderült, mert az már rég kiderült, hogy nem csak én, de a család is rajong érte, így a guacamole (ejtsd: gvákámóle), a hideg avokádókrémleves és egyéb avokádós ételek az én legnagyobb örömömre gyakori szereplői lehetnek az étkezéseinknek.

A ma reggelünk is vele indult. Csak az a kár, hogy a mindennemű, fent említett derűsorozattal szemben az aktuális fotóalanyomra nem hatott a derítés, teljesen immunis maradt rá. Hiába a zsonglőrködés mezítlábasan, egy szál pizsamában a párfokos teraszon a megszokott eszközökkel, nem seikerült "jó fényben feltűntetnem" a modellemet. Az egyszerűen megmakacsolta magát, és minél több kockát készítettem róla, annál jobban ellenállt. Maradt az utómunka - de az sem dobott nagyot a végeredményen. Nos, ez lett. Ez van. 

GUACAMOLE

Amit az avokádóról tudni érdemes, azt már itt leírtam, mindenesetre nem lehet elégszer elmondani, hogy - pláne a lenti formában, nyers ételként hagymával, citrommal benne - mennyire egészséges, milyen hihetetlenül jótékonyan hat a szervezetünk védekezőképességére, ha rendszeresen fogyasztjuk.

hozzávalók

1 érett avokádó

10dkg créme fresh/sajtkrém/joghurt

1/4 lime leve

1 kis fej lilahagyma

1 gerezd fokhagyma (elhagyható)

1 paradicsom (elhagyható)

1ek friss korianderzöld (elhagyható)

só, frissen őrölt bors

pár csepp tabasco (elhagyható)

Nos, ennek a "mártásnak" kétféle elkészítési módját szoktam alkalmazni, aztán persze van a szállodai harmadik verzió is. 

1. Ha nagyon rohanok, akkor a paradicsom kivételével mindent beledobok a robotgépbe, és összepürésítem. Így egy selmyes, homogén krémet kapok, amibe vagy belekeverem a kimagozott, apró kockákra vágott paradicsomhúst, vagy még azt sem. Mártogatásra kész. (Ma nagyon rohantam, ezért a reggeli ebben a formában került tálalásra néhány zabkréker, extra paradicsom és frissen facsart narancslé társaságában.)

2. Amikor több időm van, akkor minden hozzávalót késsel felkozkázok, és a paradicsomot híján mozsárban összedolgozok mindent. A paradicsomkockákat utólag keverem hozzá. Ez az igazi guacamole: jó darabos, mégis krémes.

3. Ha szállodában vagyok, és van friss avokádó, akkor pár szeletet villával összetörök, és kevés sűrű joghurttal, sóval, borssal, aprított lilahagymával és citromlével egy tálkában elkeverek, kenem is kenyérre. (Volt olyan nyaralásunk, ahol egy teljes héten át ezt reggeliztem. Mmmmmm!)

A guacamolét kenhetjük simán pirítósra reggeli vagy uzsonna gyanánt, kínálhatjuk vendégváróként jó minőségű taco chips-szel, a mexikói ételek mellé pedig elengedhetetlen.

Nagy ötlet még, amit Dániában járva bő tíz éve egy kaszkadőr berátomtól lestem el, akit a társasága csak "Salad master"-ként tartott számon, így ő felelt mindenkor a saláták elkészítéséért: egy tálban avokádót krémes, érett sajttal, fűszerekkel és olívaolajal kevert el, ezt forgatta össze a salátalevelekkel. Mennyei volt.

Ez is csak at bizonyítja, az avokádó egy sokoldalú kezes bárány: érdemes vele kísérletezni.

Éva

Tortíííííjjjjjja

No, meg Márbejjjjjjjja, Majjjjjjjorka, páéjjjjjjjjjá... a fonetikusan olvasott Tortilla, Marbella, Mallorca és paella helyett. Merthogy a spanyolban a két L betű ejtési módja: J. Ez még jól jöhet, ahogy ez a gyors recept is, ami kisegíthet minket a hétköznapi ötlettelenségből és monotonitásból.

HÁZI KUKORICATORTILLA

hozzávalók

3 bögre kukoricaliszt (én durva teljeskiőrlésűt használtam, de sima búzalisztből is elkészíthető ...csak az már nem kukoricatortilla lesz - értelemszerűen :D)

2tk sütőpor (elhagyható)

1tk só

1.5 bögre forró víz

170g szobahőmérsékletű vaj (vagy zsír és vaj vegyesen)

A lisztet a sütőporral és a sóval egy műanyag keverőtálban elegyítem. Kézzel két részletben beledolgozom a vajat, amíg a tészta állaga morzsás nem lesz. A vizet ezután három részletben villával hozzádolgozom a morzsához - akkor vagyok kész, ha a tészta elválik az edény falától. Ha ide eljutottam, egy fóliával lefedve beteszem pihenni a tésztát egy fél órára a hűtőbe. A félóra elteltével szárazon felhevítek egy serpenyőt. A tésztából tenniszlabdányi adagokat veszek ki, golyóvá formálom a két kezem közt, alaposan belisztezett deszkán meggörgetem, majd tenyérrel kilapogatom, és egy sodrófával a közepétől kifelé irányuló mozdulatokkal vékonyra nyújtom (minden levegőt kinyomok belőle), közben igyekezve megtartani a kerek formáját, amennyire lehet. Nagyon forró serpenyőben pár perc alatt készre sütöm mindkét oldalát (akkor fordítom, ha buborékos lesz). Ameddig van tésztám, a műveletsort ismétlem.

Innen aztán lehet vadulni: csinálhatunk quesadillát (keszádíjjá: azaz két tortilla között sajt, paprika, hagyma, esetleg még csirke), vagy mártogathatjuk simán guacamoléba (guakamole: azaz fűszeres avokádókrém) - én e kettőt műveltem vele -, de elmehetünk a fajitas, burrito, és társai irányába is. A lényeg az, hogy tekerhetjük, csavarhatjuk, tölthetjük, törhetjük, süthetjük, grillezhetjük, csinálhatunk vele bármit, isteni jó lesz.

Éva

Mexikó 10 percre van

Bár úgy lenne. Mondjuk valószínű, hogy akkor nem férnék be az ajtón egyfelől a tonna ezüst miatt, aminek nem tudnék ellenálni, másfelől a méreteim miatt, mert a kajának is nehezen mondanék nemet. Egyszerűen rajongója vagyok a mexikói konyhának, de igyekszem kevésszer hódolni a szenvedélyemnek, mert - valljuk be - nem igazán a könnyű étkek tárháza. Ettől eltekintve be-beiktatunk az étrendbe egy jó fajitast, quesadillát (recept később), guacamolét csak úgy magában mártogatni, sütöttem már házilag isteni rusztikus tortillát, szeretem a burritot, a tacot... nehéz is felsorolni, mi mindent.

A minap (még a paleolit kúrám kezdete előtt) meglátogattak a barátnőim, Teo és Évi. Főétel gyanánt egy előzetesen napok óta fűszeres fehérborban pácolt pulykacomb sült római tálban, de kívántam valami levest is. 10 perc volt az érkezésükig. Feltéptem a fagyasztó ajtaját, ahol is békésen üldögélt egy zacskó kukorica az első sorban. Nem sokáig gondolkoztam...

SAJTOS-CHILIS KUKORICAKRÉMLEVES KÁPIAKRUTONOKKAL

Hozzávalók

2ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 friss piros chilipaprika

1kk őrölt római kömény

1/2kg (fagyasztott) kukorica

1l csirkealaplé (bio leveskockából)

10dkg jó minőségű, érett Cheddar sajt

só, frissen őrölt bors

1 piros kaliforniai paprika

Az olajat egy edényben közepes lángon felhevítem. A hagymát felkockázom, a chilit kimagozom, felaprítom - együtt mehetnek is az olajba. Pár percig dinsztelem őket, majd hozzájuk adom a római köményt, és kicsit lepirítom. A fokhagymát is belereszelem az edénybe, és egy percig keverem, hogy le ne égjen. A kukoricát beleborítom az edénybe, alaposan összeforgatom a fűszeres hagymával, és pár percig hagyom fölengedni. Közben vizet forralok az alaplének. A kész alaplével a kukoricát felöntöm, és forráspontot követően közepes lángon 5 percig fedő alatt rotyogtatom. Közben kicsumázom a kápiát, és félcentis kockákra vágom, illetve lereszelem a cheddart. Az edény alatt elzárom a lángot, sózok borsozok ízlés szerint, majd az egészet egy botmixerrel összepürésítem. A sajtot ezen a ponton is beleolvaszthatom a levesbe, de tálaláskor sem késő a tányér aljára tenni egy kupacot, és arra merni a levest.

Forrón kínálom ezt a finomságot, a nyers kápia-krutonokkal (vagy pattogatott kukorica-krutonokkal), és ha valaki igényli, akár tortilla chips kíséretében. Akinek nem elég csípős, csepegtethet a levesbe kevés Tabasco szószt is, vagy durvíthat extra chilivel. Pár csepp lime is elmegy hozzá.

Ezúton is köszönöm a lányoknak a remek fotóasszisztenciát!

Éva