Fél litert csak a lányok isznak

A munkám most két hónapra Németországba szólított, első körben Münchenbe - több, mint 50 Szépség és a Szörnyeteg előadást játszunk németül az Operettszínházzal. Tökjó, gondoltam, mivel most nem kell tekintettel lenni senkire, azt eszem, amit szeretnék, mehet a full vegáskodás.

De ezek a megveszekedett bajorok nem nagyon szeretik a zöldségeket. Nyilván először a gyorskaja-kínálatot mértem fel, hiszen az előadások előtt-között-után erre lesz csak idő. Van Vapiano, de csak a központban, messze a színháztól, ez bukó. Egy kínai és egy mexikói képviselte a leülős vonalat, utcai fronton pedig két török támadott. Egyik rosszabb, mint a másik. Sem itt Münchenben, sem máshol Németországban nem adnak tofut a kínai éttermekben, nem tudom az okát, mindössze egy zöldséges étel van, ami általában fagyasztott zöldség takonnyá főzve. A mexikóiban teleküldik fejessalátával a burritót, ettől szétázik és ízetlen lesz az egész (Arriba fényévekkel jobb itthon). Marad a falafeles döner, meg a sajtos pizza. Egy hét után rá sem bírtam nézni.

Hát akkor, irány a hús. Mert az van bőven. A sült kolbászoktól kezdve a csülkön át a ropogós malachasaaljáig (vagy mi pork belly magyarul) óriási a kínálat, minőségben jóval a magyar húsipar termékei fölött. Nem volt más választásom, rákaptam a disznóságokra, köretként pedig vagy párolt káposztát vagy krumpligombócot választhattam. A gombóc ugrott, mert szinte mindenhol gyárit tálalnak fel, a káposzta inkább tűnt frissen készítettnek. Ez utóbbiból viszont van választék, a jellemzően karácsonyi fűszerekkel (szegfűszeg, fahéj) ízesített lilakáposzta és a szalonnapörcös savanyúkáposzta egyszerűen csodás.

És tényleg ennyi a bajor menü: valami pecsenye párolt káposztával, gombóccal, pereccel és mellé sör. Kifogástalan kombó. A sörök mesések, mindenhol, de mi megnéztük München mellett Andechs kolostorát, ahol 500 éve főzik a sört a bencés szerzetesek; 7 euró egy teljes menü a vendéglőben, erre persze azért még rátöltöttünk párat a sokféle házi főzésű sör közül, és egy fél napot ettünk-ittunk-beszélgettünk-röhögtünk vinnyogva a mosolygós bajorok között. Akik ugyan beugattak, hogy fél liter sört csak a lányok meg a gyengék isznak, egy férfi literest gurít. Körbenéztünk - hát még a nagymamik is lehúznak annyit. Jójó, de mi kóstolunk! A világos, szűretlen, élesztős búzasör még mindig a csúcs, de az almás sör (nem aromásított, hanem valódi almás), a téli barnasör és a többi is mind elképesztő finom.

A túra szellemében itt egy tökéletes malacsült, Stahljuci nyomán.

Kell hozzá:

egy nagy darab bőrös, zsíros sertéshús, ez éppen comb

fokhagyma

köménymag

egy friss chili

feketebors

vöröshagyma

citrom

olívaolaj vagy zsír

Melegítsd elő a sütőt kb 240 °C-ra. A húst mosd meg, a bőrét irdald be. Mozsárba vagy robotgépben őröld meg a fűszereket, majd dobd hozzá a kockázott vörös- és fokhagymát. Sózd meg, keverd össze az olajjal vagy olvasztott zsírral. Maszírozd bele az elegyet a húsba, majd bőrével lefelé tedd a tepsibe (ha van fedős tál, az még jobb). Fél órát süsd így, majd állítsd a hőfokot 120°c-ra, a húst fordítsd meg (most a bőre legyen felfelé) és nyomd rá egy citrom levét. Fedd le a tepsit, ha nincs, akkor alufóliával, de ne érjen hozzá a húshoz. Süsd így egy egész napot. Én reggel szoktam elkezdeni, estére pont jó, de akár már előző este elkezdheted. Néha nézz rá, locsolgasd meg a kisülő zsírral, nyomhatsz még rá citromot. A hosszú sütési idő alatt a zsírok szinte mind beleolvadnak a húsba, őrjítően szaftos lesz. Tálalás előtt rá lehet kicsit pirítani a bőrére (fólia nélkül), ehhez újra feljebb kell venni a hőfokot kb 240°C-re. Köret lehet párolt káposzta bajor szellemben, salátával meg fitnessz.

Ádám

A vállalhatatlan

A képet nézve csak ez a jelző jut eszembe: a vállalhatatlan. Ízre rendben, állagra rendben, de kinézetre... Ráadásul nem kaptam el a nappali fényt, hogy legalább az megtámogassa egy esetlegesen emészthetőbb külsejű ételfotó elkészítését. Ez van. Azért érdemes kipróbálni.

MÉZES-MAZSOLÁS DIÓSGUBA DIÓS SÜLT TOJÁSHABBAL

hozzávalók

4 teljeskiőrlésű biokifli

2 tojás

1/2l zabtej/kókusztej/mandulatej - vagy akár ezek vegyesen

1/2 rúd vanília

4ek méz/nyírfacukor

csipet só

2dkg vaj

4 marék dió

2ek nyírfacukor

2 marék mazsola

juharszirup és extra dió a díszítéshez

A tejet felteszem forrni a vanília kikapart magjával és magával a rúddal. A tojásokat szétválasztom, a sárgáját felhabosítom a mézzel. A felforrt tejből kiemelem a vaníliarudat, és a vaníliás tejet vékony sugárban csorgatva folyamatos keverés mellett hozzádolgozom a mézes tojássárgájához, majd az egészet visszateszem a tűzre, és kicsit besűrítem. Közben a fehérjét a sóval felverem, a diót ledarálom és a felét a nyírfacukorral beleforgatom a tojáshabba. A sütőt bedurrantom 180 fokra. A kifliket kétcentis szeletekre vágom, egy kivajazott hőálló tálba teszek egy réteg kiflikarikát, megszórom a mazsola felével, nyakon öntöm a vaníliás mártás felével, és megszórom a darált dióval. Erre jön még egy réteg kifli, a mazsola másik fele, végül a diós tojáshab. Az egészre díszítésnek szórok egy kevés késsel durvára vágott diót, és betolom 40 percre a sütőbe. Amikor a guba elkészült, tálalom melegen kevés juharsziruppal, vagy megvárom, míg kihűl, és úgy kínálom.

Éva

Cseppnyi luxus

A libamáj egy ritkán megengedhető luxus a háztartások számára. Édesanyám Karácsonykor szokta feltálalni a csodálatos állagú, krémes, forró, zsírjában sült libamájremekét, ami osztatlan sikert arat rend szerint. Tőle tanultam, hogy a májat fokhagymás tejben kell érlelni 1-2 napot sütés előtt, majd közepes lángon zsírjában pirítani. A mennyei májat én korábban birsalmakompóttal körítettem a saját tányéromon, amiről annak a tetemes cukortartalma miatt, mint olyan sokminden másról, leszoktam, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hát újraalkottam a fogást a magam szájíze szerint. Íme.

KÓKUSZTEJBEN PÁCOLT LIBAMÁJ KÓKUSZOS-MAZSOLÁS-FŰSZERES BIRSALMÁVAL ÉS BALZSAMOS LILAHAGYMÁVAL

hozzávalók

a májhoz

4dl kókusztej

1ek só

4 gerezd fokhagyma

1 hízott libamáj

1dl kókuszolaj

a birsalmához

2 birsalma

1/2 citrom leve (esetleg kevés reszelt citromhéj)

15dkg mazsola

2dl kókusztej

1tk őrölt szegfűszeg

1tk őrölt szegfűbors

1tk őrölt csillagánizs

3-4 ek nyírfacukor/méz

3ek kókuszpehely (nem reszelék, pehely!)

a lilahagymához

2ek olívaolaj

1ek szezámolaj

3 lilahagyma

1dl száraz vörösbor

2ek édes krémes balzsamecet (plusz még kevés a tálaláshoz)

A májat 1-2 nappal a sütés előtt bepácolom. Ehhez a kókusztejet egy tálba öntöm, hozzáadom a sót, belereszelem a fokhagymát, a pácolt alaposan elkeverem, majd belehelyezem a májat úgy, hogy a pác teljesen ellepje, és lefedve beteszem a hűtőbe.

A sütés napján készítem el a köreteket is. Elsőként megpucolom a lilahagymát, félbe vágom, majd vékonyan felszeletetelem. Az olívaolajat a szezámolajjal alacsony lángon felhevítem, beleteszem a hagymát, meglocsolom a borral és a balzsamkrémmel, jól összeforgatom, és fedő alatt párolom vagy 20-25 percig.

A birsalmákat szintén meghámozom, megöntözöm a citrom levével - esetleg reszelek hozzá a citrom héjából -, és a mazsolával együtt egy aprítógépben salsa álllagúra aprítom (nem pürét, hanem apró darabokat szeretnék). Az így kapott keveréket felteszem a kókusztejjel, a fűszerekkel, a kókuszpehellyel és a nyírfacukorral fedő alatt alacsony hőfokon párolódni ugyancsak nagyjából 20 percre. 

Végül egy serpenyőben közepes lángon felforrósítom a kókuszolajat. A májat kiveszem a pácból, letörölgetem, és beleteszem az olajba. Kb. 15 perc alatt sül meg úgy, hogy szépen megpirul a külseje, és krémes, puha marad a belseje. 3-4-szer megfordítom a sütés során mindkét oldalára. Ha elkészült, kiemelem a zsiradékból, és félreteszem pár percre hűlni, hogy szépen tudjam szeletelni.

Tálaláskor a májat kétcentis szeletekre vágom, a kókuszos birsalmából kanalazok a tányérra, elrendezem rajta a májszeleteket, körbelocsolom a balzsamkrémmel, és egy-egy kupac lilahagymával teszem teljessé a kompozíciót. Frissen őrölt borssal szórom meg végül. Lehet még variálni madársalátával, esetleg kevés durvára vágott dióval, a ropogós kókuszpehellyel, de én itt leálltam. 

Gyermekeim apja volt a kísérleti nyúl, aki úgy megdícsérte a szokatlan ízkombót, hogy elbőgtem magam... (Asszem, mostanra nagyon felspannolódtok a hormonjaim. Lassan érkezik a tesó...)

Éva

MMM

Mandulás. Mézes. Mazsolás. Mákosguba. My way.

A mákosguba gyerekkori nagy kedvencem, de amióta tudom, hogy ez az étel, ha a hagyományos hozzávalókból készül (felfújt fehér kifli, tehéntej, porcukor), mennyire nem járul hozzá az egészségünk megőrzéséhez, sőt!, azóta letettem róla - legalább 15 éve nem ettem. Viszont a tej és a finomított, káros alapanyagok alternatíváinak fokozatos megismerésével számomra is új távlatok nyíltak a nosztalgikus fogások újraalkotása terén. 

MANDULÁS-MAZSOLÁS-MÉZES MÁKOSGUBA

hozzávalók

6db kissé szikkadt, teljeskiőrlésű, élesztőmentes bio kifli (Piszkei pékség - Biopiac)

2dkg vaj

1l mandulatej

1 rúd vanília

3 tojás sárgája

5-6ek méz

1 citrom héja

10dkg mazsola

20dkg mák

10dkg mandula

juharszirup

A mandulatejet közepes lángon fölteszem a vaníliarúd kikapart magjával és a rúddal melegedni. Közben a tojás sárgáját egy gépi habverővel fehéredésig verem a mézzel. (Én repce krémmézet használok, az úgy viselkedik, mint a cukor ilyen helyzetben - akácmézzel vagy bármilyen más folyós mézzel nem fog menni a habosítás.) Egy tűzálló tálat kivajazok, a kifliket kétcentis karikákra vágom, egy réteget lerakok a tál aljára, és megszórom a mazsola felével. A felforrósodott mandulatejből kihalászom a vaníliarudat, és folyamatos keverés mellett lassú folyamban hozzádolgozom a tejet a mézes tojáshoz. A masszát visszateszem a tűzre, és állandó keverés mellett egy icipicit besűrítem, de nem hagyom felforrni. Végül belereszelem a citrom héját, elkeverem. A tej alatt elzárom a gázt, a sütőt ezzel egy időben 180 fokra bekapcsolom. A vaníliás-mézes mandulatej felét rákanalazom a mazsolás kiflikre, majd a darált mák felét elosztom rajta. A kiflik másik felét is lerétegzem, megszórom a mazsola másik felével, nyakon öntöm a mandulatejjel, és beborítom a maradék mákkal. Végül a mandulát késsel durvára aprítom, megszórom vele a tálat, meglocsolom kevés juharsziruppal is, és az egészet 20-25 percre betolom a sütőbe.

Tálaláskor, amit lehet melegen és hidegn is, szaggatóval hengereket szaggatok a gubából, megszórom extra mandulával, és csorgatok még rá/köré juharszirupot. Nekem az ilyen-olyan sodó nem hiányzott hozzá, de lehet vele variálni bátran. Igény szerint az egyébkénti ízhatást még fokozhatom Amarettóval (édes mandulalikőr), amivel belocsolhatom a kiflirétegeket még a tej felhasználása előtt, illetve tálaláskor - csak akkor gyereknek nem adható.

Hogy a tök innen se maradjon ki: a Dárágm a tökös lasagne, de leginkább a hetek óta tartó "tökölés" után már bizalmatlanul méregette a gubát, és óvatosan nekiszaladt az "Ebben is van tök?" kérdésnek. Egy mosoly kíséretében azt válaszoltam, hogy nincs - láttam a megkönnyebbülést az arcán -, aztán mikor belegondoltam... végül is egy rétegben lehetne fűszeres tökpüré benne. Majd legközelebb. Addig ebben tobzódunk. Tegyétek Ti is!

Éva

Tökölünk még?

Remélem, a legkisebb még egy pár napig, és kihúzza a kiírt dátumig - olyan szépen passzolna a születésnapja így a családi számsorba! Bár már időnként jelzi nálam, hogy széndékozik megérkezni, egyelőre nem indult el határozottan (mi már egyszer majdnam...). Addig is áldom az eget a 11 nap ősziszünet időzítése miatt, így kettesben és családilag is érdemi időt tudtunk együtt tölteni Lolával a tesó érkezése és a család végérvényes négytagúvá bővülése előtt. Ez mindenkinek nagyon jól esett. Jöttünk, mentünk, programoztunk... ki tudja, mikor lesz rá lehetőségünk megint ráadásul ilyen időjárás mellett! 

A tesó fogadására már minden készen áll: az ágyat összeszereltük, felhúztuk, a ruhácskák tiszták, vasaltak, minden szükségeset beszereztünk, a háztartást feltankoltuk, a kórházi csomag bekészítve. Úgy döntöttem, az utolsó pár napot pihenéssel töltöm, amennyire lehet. De hogy ebbe a főzés ne férjen bele? Az ki van zárva! 

Töredelmesen bevallom, nem tudtam a biopiacon ellenállni annak a sok gyönyörű töknek - vettem is vagy 4-5 kilót. Az ötletek meg továbbra is özönlenek a fejemben, hogy mit kezdjek vele.

SPENÓTOS-RUKOLÁS-SÜTŐTÖKÖS LASAGNE

A lasagne az egyik kedvenc tésztafélém. (Lasagna = tésztalap egyes számban, lasagne = maga az étel, amiben többes számban van a megnevezés, mint egyébként az olasz tésztaételek esetében többnyire.) Ugyan nem a leggyorsabb, mert a belevaló rétegeket egyenként el kell készíteni - jó rutinnal párhuzamosan -, és utána az egészet még össze kell sütni, ami alatt a hozzávalók vitamintartalma is csökken, de nagyon finom, és a családban is mindenkor, minden formában sikert arat. Ennek példázataként jegyzem meg, hogy a gyerekm egy felnőtt adagot, Apukája pedig 4, azaz négy felnőtt adagot tolt magába. Pedig fogadok, ha étlapon látta volna a kaja elnevezését, sosem jut eszébe rendelni! 

hozzávalók

6 spenótos (vagy sima) lasagna (lehet száraz és friss is - én a frisset jobban kedvelem)

a spenótréteghez

2dkg vaj

4 gerezd fokhagyma

250g friss spenótlevél (fagyasztott is jó)

só, frissen őrölt bors

1-2 mozzarella

a tökréteghez

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

500g sütőtök

100g rukola

só, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

1ek szárított bazsalikom

250g mascarpone

a besamelhez

2dkg vaj

1ek (teljeskiőrlésű) liszt

3dl tej

10dkg gouda sajt

10dkg parmezán sajt

só, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

további 10dkg parmezán sajt

A zöldségeket előkészítem: a spenótot, rukolát megmosom, előbbit durván 2 centisre felcsíkozom, a hagymát megpucolom, felkockázom, a fokhagymákat megtisztítom, végül a tököt lehámozom, kimagozom, és centis kockákra darabolom. Egy párolóedényben felteszek vizet, és a tököt a hagymával és 4 gerezd lereszelt fokhagymával felteszek fedő alatt párolódni. Amíg a tök párolódik, a spenótnak szánt vajat megolvasztom, belereszelem a fokhagyma másik felét, és összeforgatom a felcsíkozott spenóttal. Sózom, borsozom, időközönként megforgatom, hogy mindenütt megpárolódjék.

A sütőt 180 fokra beálítom. Előveszek egy tűzálló tálat, kivajazom, és az alját kibélelem lasagna-lapokkal. A tök mostanra nagyjából annyira megpárolódott, hogy már nem nyers, de még nem is annyira puha, hogy szétessen - itt adom hozzá a rukolát. Két további perc párolás után a hagymás, fokhagymás, rukolás tököt egy keverőtálba borítom, villával kicsit összetöröm, hozzáadom a mascarponét, sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, hozzáadom a bazsalikomot, az egészet összeforgatom, majd a massza felét elterítem a lasagna-lapokkal bélelt tál alján. A réteget befedem újabb tésztalapokkal, azon a spenótleveleket osztom el (előtte leöntöm a fölösleges levet róla), felszeletetelm a mozzarellát, és megpakolom vele a spenótréteget. Újabb tésztaréteg következik, majd a mascarponés-rukolás tök másik fele, végül egy utosó tésztaréteg.

A besamelhez a vajon megfuttatom a lisztet, felöntöm a tejjel, csomómentesre keverem addig, amíg kicsit besűrűsödik. Nagylyukú reszelőn belereszelem a kétféle sajtot, sózom, borsozom, frissen reszelt szerecsendióval ízesítem, és csak addig keverem, hogy egy kellemes krémállagot kapjak. A mártást rákanalazom az utolsó tésztaréteg tetejére, végül a maradék parmezánt ráreszelem. Mehet a sütőbe 40-50 percre.

Tálalás előtt felkockázom, majd elégedetten nézem, ahogy a környezetem tisztára nyalja a tálat.

Éva

Laziccer

A lazac alapvetően egy remek alapanyag. Nem csupán a szép színe miatt, hanem mert sokoldalúan is felhasználható: nyersen, füstölve, sütve, főzve, hidegen, melegen, magában, levesbetétként, tésztához, kenyérfeltétnek, salátában, pástétomnak, és sorolhatnám... ezért komoly ziccert jelent egy elegáns menüben. Illik a keleti ételekbe legalább úgy, mint a nyugatiakba, a mediterrán, az északi vagy bármilyen más konyha repertoárjába. Egészségesnek is mondják a rendkívül magas omega-3 zsírsavtartalma miatt, mégis van vele - egyéb más néhány halfajtával egyetemben - egy komoly probléma, amire mostanában kezdünk ráébredni. Mégpedig az, hogy "hústermelő" állattársaihoz hasonlóan a lazacot is tenyésztik, hormonokkal kezelik, stb. Ez számomra egyre aggályosabbá teszi a fogyasztását, mégis sokszor van, hogy egyszerűen nehezen tudok ellenállni, mert nagyon szeretem, ráadásul bármelyik formáját választom az elkészítésének, pillanatok alatt az asztalon van.

KAPRIS LAZACTÁL

hozzávalók

1 tálca nyers lazac (lehet füstölt is)

só, frissen őrölt bors

1ek olívaolaj

1/4 citrom leve

1/2 lilahagyma (salotta is lehet)

1ek kapribogyó

Nos, az egész nem egy nagy "etvász": a lazacszeleteket lefektetem, meghintem sóval, őrölök rá frissen borsot, meglocsolom az olívaolajjal és a citromlével. A hagymát nagyon vékony szeletekre vágom, és a kapribogyóval együtt elosztom a lazacon. Néhány gerezd citrommal díszítem, zöldsalátával és/vagy pirítóssal kínálom reggelire, ebéd vagy vacsora előételeként, vagy akár egy könnyű ebés/vacsora gyanánt, ha belefér, egy pohár finom fehérborral. Egy ünnepi vde akár egy hétköznapi asztalon is remek fogás lehet.

Éva

A különc

Engem mindig is sok tekintetben különcnek tartottak. Már az általános iskolában kilógtam a sorból, és ahogy cseperedtem, folyamatában megtapasztaltam, hogy akik általános mércével próbáltak mérni, azoknak a szemében mindig szálka voltam, legyen szó tanárról, diákról, barátról, szülőről. Ez nem, hogy megrettentett volna, sokkal inkább megerősített abban a hitemben, hogy jó másnak, nem konformnak lenni, még ha sokszor nehezebb is. A minap olvastam egy remek idézetet a Facebookon, miszerint: "Sometimes you put walls up not to keep people out, but to see who cares enough to break them down", azaz "Néha nem azért építesz Magad köré falakat, hogy távol tartsd az embereket, hanem hogy megtudd, kit érdekelsz annyira, hogy megpróbálja őket lerombolni". Talán az egész életemet végigkísérte, és kíséri a mai napig ez az attitűd, aminek köszönhetően igenis egy idő után törekedtem rá, hogy ne lehessek egyszerűen mázsálható, miközben mindig, a mai napig formálódó nyitott könyvként tártam magam az engem körülvevő világ elé. Volt, aki egyszerűen nem volt kíváncsi az abban foglaltakra, volt, aki igen, de számára nehéz olvasmánynak bizonyultam, aztán volt olyan is, aki kíváncsi nem volt, de belefeledkezett a sorokba, és volt/van olyan is, aki nyitott volt erre a bizonyos nyitott könyvre a tartalmával együtt, és a mai napig érdeklődéssel lapozgat a fejezetek között. 

A mostani fejezet sok időt szentel a gasztronómiának, a legsokrétűbb művészetnek, az egyik legkomplexebb önkifejezési formának, amit ismerek. És mivel ugyanarról a "kötetről" van szó, hát miért lenne pont a kulináris karakterem különböző az alapoktól: természetesen a konyhaművészetben is a különlegeset, az esztétikusat, az elegánsat, a minden szempontból az átlagostól eltérőt keresem, kedvelem.

A legutóbbi Czifray-versenyre is ennek jegyében készültem a kis csapattal. A magam részéről a lent látható recepttel, annak több változatával (follow up-ban a későbbiekben részletezem) járultam hozzá a közös pályamunánkhoz. Az Ünnepekhez is szépen társítható.

EGRESSEL SAVANYÍTOTT HIDEG PISZTRÁNGKRÉMLEVES PIRÍTOTT MANDULÁBA FORGATOTT KAPROS-TÚRÓS HALGOMBÓCOKKAL

hozzávalók 

leves 

2ek olívaolaj 

1 felaprított újhagyma 

½ szeletelt édeskömény 

1/2kg egres (fagyasztott jó) 

1l fehérboros halalaplé (5dl víz, ¼ zeller héjastól levelestől, ¼ fehérrépa, ¼ póréhagyma, 1ek egész tarkabors, 

½ vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1/2tk szegfűbors, 5dl fehérbor, 1 pisztráng feje, farka és szálkái) 

1/2cm frissen reszelt gyömbér 

1-2ek méz

só, bors 

halgombócok 

150g nyers pisztrángfilé (1 pisztráng filézve – a fejéből és a szálkájából készül az alaplé) 

125g natúr krémtúró 

1ek aprított friss édesköménykapor (sima kapor is jó)

1/8 lime leve 

1 tojás 

3ek (teljeskiőrlésű) gríz (elhagyható)

só, bors 

szerecsendió 

díszítéshez 

100g mandulapehely 

4tk tökmagolaj 

édesköménykapor

Először az alaplevet készítem el. A pisztrángot kifilézem, a filéket félreteszem, a farkat, fejet, gerincet és uszonyokat pedig fölteszem az alaplé egyéb, hámozatlan hozzávalóival együtt közepes lángon főni. Kb. 30-40 perc elteltével az alaplevet leszűröm, felhasználásig pihentetem. 

A leveshez az újhagymát és az édesköményt az olívaolajon közepes lángon megfuttatom, hozzákeverem az egrest, pár percig párolom, hozzáreszelem a gyömbért, majd felöntöm az alaplével. Felforralom, és fedő alatt alacsony lángon 10 percig főzöm a levet. Eközben egy robotgépben a halgombóc hozzávalóit a gríz kivételével krémesre összedolgozom, ízesítem, végül a grízt belekeverem (ha akarom, de el is hagyhatom - a tojás így is összefogja majd a gombócokat). Nedves kézzel cseresznye nagyságú gombócokat formázok a halas túrókrémből, és egy párolóedényben gőz fölött pár perc alatt készre párolom őket. A levest, mikor az egres és az édeskömény megpuhult, egy botmixerrel összepürésítem, hagyom kicsit kihűlni, belekeverem a mézet, majd legalább egy órára hűtőbe teszem a gombócokkal együtt. Tálalás előtt az édesköményzöldet felaprítom, a tökmagolajjal összekeverem, és egy egy csíkot húzok belőle a tányérra. Egy serpenyőben szárazon megpirítom a mandulapelyheket. A mandula egy részét késsel felaprítom, a halgombócokat kicsit megnedvesítem, és beleforgatom a pirított mandulapelyhekbe, majd tányéronként három gombócot az édesköménycsíkra helyezek. A levest tálba merem, a tetejét megszórom a mandulával, és a halgombócok mellé teszem. 

Látványos és emlékezetes fogás.

Éva

Gépszíj

Most egy picit elkapott a gépszíj. Egyszerűen nem bírok magammmal. Vezetés közben, vagy este elalvás előtt, bármikor, amikor van egy pici lehetőségem agyalni, a Karácsony és ennek kapcsán új ételek kitalálása körül forog minden gondolatom. Záporoznak az ötletek, a lakás, a kocsi és a táskám meg tele van cetlikkel, amik hozzávaló-kombinációk, receptkezdemények hirtelen jött ideáit őrzik... A mai egyszermélyes ötletbörzém eredménye - kicsit a tegnapi céklaleves nyomán - eddig vezet a karácsonyi menü lehetséges leveseinek képzeletbeli ranglistáján mind ízre, mind kinézetre.

GYÖMBÉRES ALMAKRÉMLEVES PARMEZÁNKRÉKERREL, ALMACHIPSSZEL ÉS MÉZES DIÓGRILLÁZZSAL

hozzávalók

a leveshez

3/4l víz

1/2dl Calvados (almaborpárlat) vagy 1dl cider (almabor) - elhagyható

1/2tk őrölt csillagánizs

1tk egész kardamom

1 rúd fahéj

1tk egész szerecsendióvirág (elhagyható)

1tk egész szegfűszeg

1/2 rúd vanília

4 alma

1dl kókusztej

1cm frissen reszelt gyömbér

4ek méz

a krékerhez (diós verziójának receptje egy korábbi bejegyzésben)

10dkg parmezán sajt

a mézes diógrillázshoz

4ek méz 

10dkg dió

az almachipshez

1 alma

2ek dióolaj (ha nincs, jó az olíva is)

Először előkészítem a levesbetéteket. A sütőt beállítom 180 fokra. Az almát kétmilis szeletekre vágom héjastól, magostól, a dióolajjal összeforgatom, és egy sütőpapírral bélelt tepsire teszem egymástól távol. A parmezánt lereszelem, egy tepsin elhelyezek néhány karácsonyi (fenyő, csillag, hóember, stb.) szaggatóformát, és a sajtot ezekbe adagolom kb. 3 mili vastagon. A diót késsel durvára vágom, a mézzel összeforgatom, és egy sütőpapíron fél centi vastagon szétterítem. Minden mehet egyszerre a sütőbe 15 percre, illetve addig, amíg meg nem pirul - a diós grillázst hagyhatom bent tovább.

Egy párolóedényben fölteszem a vizet a Calvadosszal/ciderrel és a fűszerekkel, azaz a fahéjrúddal, a csillagánizzsal, a szegfűszeggel, a kardamommagokkal, a szerecsendióvirággal, a vanília kikapart magjával és magával a vaníliarúddal együtt forrni. Az almákat meghámozom, kicsumázom, és falatnyi darabokra vágom, majd a fűszeres gőz fölé helyezem egy párolórácson, és fedő alatt párolom 10 percig. Eközben az alkohol is elpárolog a Calvadosból/ciderből, és a fűszerek is kiengedik az aromájukat. Amikor az alma már puha, a párolólevet leszűröm, és az almával együtt visszateszem a főzőedénybe. Egy botmixerrel lepürésítem, majd jöhet a végső ízesítés: belereszelem a friss gyömbért, a mézet, végül a kókusztejjel teszem krémessé. Visszateszem a tűzre, és még egyszer összerottyantom.

A levest melegen vagy hidegen a kész parmezánkrékerrel, néhány almachipsszel és az összetört diógrillázs dababjaival tálalom.

Éva

Görög gyorstalpaló

Ha hétfő és szerda, akkor manóbalett. Ezeken a napokon takkra vacsoraidőre, 7-re esünk haza. Mivel a 8 órás fekvésig feszített a tempó, nem árt, ha ilyenkor kész vacsora vár, ami szerencsés esetben még finom és tápláló is (tehát továbbra sem sonkás szendvics), ezért kedd este jobbnak láttam beiktatni a másnap esti vacsorához szükséges max. 10 perces előkészületeket az aznapi főzés menetébe. Csirkepörköltet csináltam. Igen, egyszerűen csak cisrkepörköltet. Uborkasalátával. No, nem a klasszikus víz-háztartási ecet-cukor kombóban úsztatva: én só, olívaolaj, fehérborecet, méz és fokhagyma elegyéből készült öntetben marináltam az uborkaszeleteket. Miközben a pöri főtt (nem, nics kép - egyszerűen csak becsúszott szőröstől, bőröstől), az uborka összeérőben volt, azon gondolkoztam, hogy mit csináljak abból a csirkemellből másnapra, ami a pulton akkor még nyers formában farkasszemet nézett velem.

Édesanyáméktól ezer éve megtanultam egy lebutított souvlaki receptet, ami amióta csak az eszemet tudom, a nyári grillezéseink elmaradhatatlan és megunhatatlan szereplője. Én magam - hála a már olyan sokat dícsért vasserpenyőmnek - szezontól függetlenül, időről-időre előveszem, mert egyszerű, elegáns, egészséges és őrült finom. Nem kell hozzá más, csak hús, hagyma, só-bors és szárított oregano. Nem egy nagy truváj. Ha pedig souvlaki, akkor tzatziki. Remek, megszültem - gondoltam. A souvlakihoz a húst előkészítettem, bepácoltam, és bevágtam a hűtőbe házasodni az ízeket a másnapi sütésig.

SZEMTELENÜL SZIMPLA SOUVLAKI RÉPATZATZIKIVEL

A souvlaki egyébként egy, már az ókori Görög birodalomban is közkedvelt, finom, vörösboros marinádban érlelt, eredetileg bárány-, mára gyakrabban sertéshús felkockázva, amit a görögök évezredek óta nyársra húznak, jó esetben faszénen sütnek, és a mai mediterrán országok mindegyikében jellemző, más-más néven illetett rokonaihoz hasonlóan salátával, zöldségekkel, mártással, pitába csavarva kínálnak gyorskajaként. Ez a gyorskaja az a gyorskaja, ami nem a tartósítóról, állományjavítóról, színezékről és ízfokozóról ismerszik meg, hanem a rém egészséges, friss és finom hozzávalóiról, karakteres fűszerezéséről. A tartalom és a forma a török shishkebab, az arab kofta (rokona a shawarma) és a görög souvlaki (aminek rokona a shawarmához hasonlóan szintén vágott húsból készített gyros) esetében nagyjából megyegyzik, a különbség közöttük leginkább az adott nemzetekre jellemző fűszerezésben rejlik.

A "gyári" souvlaki marinádja olívaolajból, vörösborból, citromléből, mentából és oregánóból, fokhagymából és babérlevélből áll. Ez sem túl bonyolult, ki is fogom próbálni, de ezúttal a jól beválthoz nyúltam. Az általam használt gyorsrecept hozzávalói azon háztartásban is fellelhetők, ahol nincs igény 50 fűszertartóra a pocon, így mindenkinél könnyen beépülhet a "rendszerbe".

hozzávalók

30dkg csirkemell vagy tarja

1 fej vöröshagyma

1ek szárított oregáno

1tk só

frissen őrölt bors

3ek olívaolaj

1/2 citrom

A húst megmosom, falatnyi kockákra vágom, és egy műanyag tárolódobozba teszem. A hagymát szintén felkockázom, és a citrom kivételével a többi hozzávalóval együtt a húshoz adom. Az egészet alaposan összeforgatom, majd lefedem, és pár órára, de inkább egy napra hűtőbe teszem pácolódni.

A sütés napján nyársra húzom, és tűzforró vasserpenyőre téve legfeljebb 3-3 percig sütöm minden oldalát, hogy ki ne száradjon. Sütés közben a nyársakat citromlével locsolgatom. Nyáron faszénre vele!

Forrón tálalom salátával (amit meglocsolok olívaolajal, balzsamecettel, és megszórok a húsról lehullott pirított hagymadarabokkal - semmi ne vesszen kárba), pitával, tzatzikivel... Már ha van hozzávalóm egy klasszikus tzatzikihez, csakhogy ekkor jött a drámai felismerés: minden korábbi szándékom ellenére az uborka teljes egészében a pörköltet kísérte le uborkasaláta formájában előző este. Most mi lesz? Na, azért nem vagyunk annyira elveszettek a konyhában - jött is a megoldóképlet perceken belül a korábban már alaposan kipróbált retektzatziki ihletése nyomán.

RÉPATZATZIKI

hozzávalók

1 nagy répa

4dl joghurt

3 gerezd fokhagyma

1 marék friss mentalevél

1/4 frissen reszelt szerecsendió

1/2 narancs leve

1/4tk méz

só, frissen őrölt bors

A répát nagylyukú, a fokhagymát kislyukú reszelőn lereszelem. Hozzákeverem a joghurtot, mézet, sót, borsot, a frissen reszelt szerecsendiót, a kifacsart narancs levét és a felaprított mentát. Itt a vége.

A nyárs színvonala, mint egy jó liszenszé, állandó, a sikere ismétlődő és töretlen. A tatziki pedig egy sok lehetőséget magában hordozó, állandóan megújítható, frappáns mártás, a legjobb komplementer. Pedig ha tudnák a vendégeim, hogy mennyire semmi munkából hozom létre... Nos, mostmár tudják. 

Éva

Ünnepi hangulatban

Az ünnepek mindig nagyon pozitívan hatnak rám. A hangulatomra és az alkotókészségemre egyaránt. Ilyenkor szárnyra kap a fantáziám, legyen szó dekorálásról, csomagolásról, főzésről, vagy épp csak egy minden apropó nélküli parti ötletes megszervezéséről - mondhatni, alig várom, hogy végre alkothassak valami alkalom ürügyén. Bár az év mindegyik ünnepét szeretem, mégis mind közül számomra a Karácsony a legcsodálatosabb. (Már ha az ember időben elkezd ráhangolódni, készülni, és nem megy át kapkodásba az egész, mert az egy rémálommá tudja változtatni a meghittnek szánt évvégi ünneplést.) Pici gyerekkorom óta a Karácsony nekem, mint sok mindenki másnak a meghittséget, a melegséget, családot jelenti - talán pont emiatt tudok annyira együttérezni azokkal, akiknél egy-egy közeli hozzátartozójuk elvesztése okán ez az ünnep inkább  fekete, semmint piros betűvel szerepel a naptárban.

Az ünnepi készülődés nálam születésem óta duplán áthatja az egész decemberemet, hisz a hónap elején érkezik a Mikulás, pont a születésem napján, majd bő két héttel később elcsendesültnek az utcák, mindenki családi körbe visszavonul ünnepelni a Karácsonyt - nálunk az én névnapomat is. Micsoda pech - mondták mindig! Én inkább úgy élem meg, hogy ez egy intenzív hónap.

Tiszták az emlékeim arról, mikor gyerekkoromban az óvódában/iskolában izgalommal telve kántáltuk a karácsonyi dalokat, készítettük a tematikus kis munkáinkat, újra és újra eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen jó lesz majd együtt a fa körül a csillagszórókkal, a meleséget árasztó, meghitt légkörben, a finom ételek és a frissen készült tojáslikőr illatfelhőjében... Ez az izgalom máig nem múlt el, csupán annyival fokozódott, hogy a sajátom mellett a lányom születése óta átélem az ő izgalmát is, ráadásul duplán kell kitennem magamaért, hiszen mostmár én látom vendégül a szülőket Szenteste, és amellett, hogy ők jól érezzék magukat, a legfontosabb, hogy a sorozatos szép emlékek nyomán Lolának is évről-évre ugyanolyan várakozással teli legyen a Karácsonyi időszak, mint nekem volt mindig.

Talán a tavalyihoz hasonlóan idén is szerencsénk lesz, és a táj is ünneplő hófehérbe öltözik - vannak most erre vonatkozó időjóslások -, mindenesetre a városok lassan kezdik feölteni a legdíszesebb ruháikat. Innen-onnan már most karácsonyi zene szűrődik ki, száll a forralt bor és a sült gesztenye illata, és - nekem legalább is úgy tűnik - ilyenkor hangosabb a gyerekkacaj is. Mesebeli! Egyszerűen imádom ezt az évszakot - is!

Az idei készülődéssel való foglalatoskodás korai igényét egy valami minden eddiginél előbbre hozta. A blog. Már most látom a fantasztikus ünnepi ételköltemények garmadáját kifolyni a magazinokból, miközben az én fejem is tele van ötletekkel. Idén sokmindent szeretnék kikísérletezni, lefőpróbázni, hogy a napján minden tökéletesre sikerüljön. Ennek okán mostantól a legtöbb posztot az ünnepi készülődés jegyébén írom - fogadd szeretettel, Kedves Olvasó, hangolódj velem/velünk! Remélem, hogy lesz a következő hetekben feltett receptek közt olyan, ami végül a Te Karácsonyi asztalod ékévé is válik majd! Talán épp ez:

KARÁCSONYI BIRSALMÁS-FŰSZERES CÉKLAKRÉMLEVES KÓKUSZTEJJEL ÉS ASZALT FEKETECSERESZNYÉVEL

hozzávalók

1dl portói bor (de jó a mazsolabor is vagy Marsala)

1/2l víz

1tk őrölt csillagánizs

1/2tk őrölt szegfűbors

1 rúd fahéj

4db közepes cékla

1 fej lilahagyma

1 birsalma (vagy ha nincs, akkor körte)

4 levél friss bazsalikom + extra a táláshoz

2dl kókusztej

extra 1-3dl víz

1 rúd vanília

1/2 narancs leve és reszelt héja + egy kis extra a tálaláshoz

1tk érlelt balzsamecet

10dkg aszalt feketecseresznye (vagy akár aszalt vörösáfonya)

2ek méz

só, frissen őrölt bors

2ek szőlőmagolaj + egy kis extra a tálaláshoz

Ahogy a legtöbb zöldségkrémleves esetében, a zöldséget-gyümölcsöt most sem főzni, hanem párolni fogom. A párolóedény aljába öntök 1/2l vizet, hozzáöntöm a bort, beleteszem a csillagánizst, a szegfűborsot és a fahéjat, majd alágyújtok, és hagyom felforrni. Közben a céklát, a lilahagymát és a birsalmát/körtét meghámozom, utóbbit kimagozom, és mindent nagyobb darabokra felkockázok. Amikor a fűszeres, boros lé felforrt, egy párolórácson fölé teszem a hagymát, a céklát és a birsalmát, lefedem, és kb. 15 percig közepes lángon párolom. Ha körtével készítem, akkor azt a 15 perc letelte előtt 5 perccel adom hozzá a hagymához és a céklához a bazsalikommal együtt, és fedő alatt további 5 percet párolom őket, vagy addig, amíg a cékla és a körte is puha nem lesz. Ekkor elzárom az edény alatt a gázt, a párolórács tartalmát a párolólébe borítom, hozzáöntöm a kókusztejet, a vizet (amennyi szükséges az elpárolgott víz visszapótlásához), a fél narancs kifacsart levét, belereszelem a héját, hozzáadom a vanília kikapart magját és a balzsamecetet, nem felejtem el kivenni a fahéjrudat, majd botmixerrel az egészet teljesen krémesre összepürésítem. Ezután a felhasított vaníliarudat beleteszem a levesbe az aszalt feketecseresznyével együtt, és alkalmankénti kevergetés mellett összerottyantom az egészet (azaz felforralom, és utána max. még egy-két percig főzöm). A legvégén a vaníliarudat kiveszem, a levest a mézzel valamint sóval, borssal ízesítem, kevés szőlőmagolajat keverek hozzá, de már nem pürésítek: a felpuhult aszalt gyümölcs darabokban, betétként marad a levesben. (Egyébként ha valaki nem szeretné így, akkor nyugodtan lehet pürésíteni is, vagy teljesen elhagyni az aszalt cseresznyét, és a levest egy kanálnyi, a minap feltett aszalt vörösáfonya pestóval megkoronázni. Hm?)

Tálaláskor mélytányérra merem a levest, pár csepp szőlőmagolajjal meglocsolom, kevés reszelt narancshéjjal és egy bazsalikomlevéllel díszítem.

A színek, mint a képen is látszik, ámulatbaejtők, az ízek pedig... most egy kicsit büszke voltam magamra. :) Már meg is fogalmazódott másik két ünnepi céklaleves a fejemben, úgyhogy jövök még a bíborszínnel.

Éva