Spontán konyha

Csibészes dolog másfél órával vendégvárás előtt hazaesni a vidéki hétvégézésből. Ezzel együtt azt gondolom, becsukhatnánk a blogot, ha pont mi nem tudnánk felnőni a feladathoz, hogy hogy lehet egy háromfogásos frissen készített, egészséges és ínyenc vacsorát pakolással, gyerekrendezéssel, terítéssel, öltözéssel együtt ennyi idő alatt az asztalra varázsolni ad hoc, otthon fellelhető alapanyagokból. (Mondjuk leginkább úgy, hogy a desszertet a vendég hozza. :D) A leves:

HIDEG GYÖMBÉRES REBARBARAKRÉMLEVES RÓZSABORSOS-RÓZSAVIZES JOGHURTFAGYIVAL

hozzávalók

a leveshez

1/2kg rebarbara (nagyjából 15 közepes szál)

1l víz

2cm friss gyömbér (én a fagyasztóban mindig tartok, mert a szárított használhatatlan)

4-5ek méz/nyírfacukor (vagy amennyit az ízlés diktál a kellemes édes-savanyú egyensúlyhoz)

a fagyihoz

250g natúr (görög)joghurt

1ek rózsavíz

1ek rózsabors

4tk szárított virág

A leveshez felteszem vizet, a rebarbarát megmosom, ötcentis darabokra vágom, a gyömbért meghámozom, felszeletelem, a rebarbaradarabokkal együtt beledobom a vízbe, és forrásig hevítem az egészet. Mire felforr, addigra nagyjából a rebarbara meg is puhul. Ha nem, hagyom még egy.két percet. A levest lepürésítem, és lehűtöm, hidegen édesítem. 

Amíg a leves fő, pont elkészítem a fagyit. A rózsaborsot mozsárban összezúzom, és a rózsavízzel együtt a joghurtban alaposan elkeverem. Kis tálkákat veszek elő, aminek az aljában egyenlően elosztom a szárított virágot, és rákanalazom a rózsavizes borsos joghurtot. Ha magában is szeretném fogyasztani a fagyit, akkor mézet is adok hozzá, ha csak a leves betétjeként kívánom felhasználni, akkor nem szükséges, mert pont az lesz a funkciója, hogy a leves édességén még savanyítson egyet amellett, hogy fűszerezi és selymessé teszi. A fagyik értelemszerűen a fagyasztóban várják meg, hogy sorra kerüljenek.

Tálaláskor egyszerűen tányérokba merem a levest és egy-egy fagyit borítok bele. A virágok így a fagyi tetejére kerülve szépen díszítik majd a levest. (Fehér tányérban kellett volna fotóznom, hogy tényleg mutasson. Majd legközelebb.) A fagyit a levessel el kell keverni a tányérban, hogy az ízek összetalálkozhassanak.

Éva

Ui: Figyelem! A rebarbara eleve hashajtó hatású, nyírfacukorral, pláne "edzetleneknek", garantált tiszítókúra!

42

Volt már fele ennyi is, remélhetőleg lesz még kétszer ennyi is. Ő. Az életem párja, a gyermekeim Apja. 

Volt már sokkal nagyobb is (ő maga is, de most nem rá gondolok), remélhetőleg lesz is még. A zsúrja. De idén így akarta. Leginkább sehogy. 

...Márpedig olyan nincs, hogy nincs. 

Ezév május 15-én a reggel három feliratozott "női" tompor villantásával indult: a legkisebb méret esetében a "NAPOT" szót leplezte le a pelus, a közepesnél a "BOLDOG" szó mutatta meg magát a zsebkendőnyi hálóing alól... és igen, van legnagyobb is... igen, hozzám tartozik... Szóval jómagam a "SZÜLETÉS" szót is elbírtam, és szintén felfedtem egyidőben a kicsikkel, hogy ezzel nagy derültséget hozzunk Apa mostanában gyakran gondterhelt arcára. Sikerült. A válasz pár perccel később egy ide vágó és tőle nem is oly idegen gatyatolás formájában érkezett, ami egy rövid, velős "KÖSZI"-t engedett láttatni. (Aznap aztán még néhányszor ilyen-olyan alkalomból köszönetnyilvánítás gyanánt, de ebbe már nem mennék bele. Aki ismeri, tudja...)

Az este néhány kedves barát jóvoltából készenlétben, a Nagyi vonaton, úton a főváros felé gyerekekre felügyelni, míg mi Lolával suttyomtortát eszkábáltunk hirtelen ötletből és a konyhai készletből minden olyan alapanyaggal, amit Apa szeret. Így lett ez egy epres-mascarponés-fehércsokis mandulatorta marcipánnal. Hedóniának neveztem el.

HEDÓNIA

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

egy csipet só

5ek nyírfacukor/méz

5ek mandulaliszt

1tk sütőpor

kevés vaj

a krémhez

1/2kg mascarpone

3ek méz

10dkg fehércsoki

5dkg vaj

pici víz

1tk vaníliaesszencia

pár csepp lime-lé

1/2kg eper

10dkg marcipán (én a Régimóditól veszem a biopiacon: 50% bio mandula + 50% nyírfacukor)

Az egésszel nettó 20 perc munkám volt.

A sütőt 150 fokra állítom. A tésztához a tojásokat szétválasztom. A sárgáját a nyírfacukorral/mézzel fehéredésig verem. Hozzáadom a mandulalisztet és a sütőport, alaposan eldolgozom. A fehérjét pici sóval kemény habbá verem, és egy spatulával óvatosan beleforgatom a tésztamasszába. Egy kivajazott kapcsos tortaformába (21cm) öntöm, és 60 percre beteszem sülni, majd mikor kész (tűpróba!), nyitott sütőjatónál hagyom kihűlni.

A krémhez csak akkor fogok hozzá, amikor a tészta már kihűlt. 

A fehércsokit egy kis darab kivételével vízgőz fölött a vízzel és a vajjal megolvasztom, mascarponét a mézzel alaposan felverem, és az olvadt csokit további keverés mellett vékonyan csurgatva hozzádolgozom a vaníliával és a pár csepp lime-lével együtt. A marcipánból korongot formázok, és két sütőpapír között vékonyra kinyújtom, a tésztával megyegyező méretűre, a fölső sütőpapírt kidobom. Az epreket megmosom, kicsumázom, és szeletekre vágom. 

Jöhet az összeállítás.

A tésztát egy peremes tányérra teszem, és egy nagy kenyérvágót a peremen végigcsúsztatva elszelem a piskótát kétfelé. Az alsó réteget tortatálra teszem, a marcipánt a sütőforma aljának a segítségével méretre vágom, és az alsó, megmaradt sütőpapírral a tésztára fordítom, a sütőpapírt óvatosan lehúzom, kidobom. A marcipánra rétegezek egy adag epret, majd beborítom a mascarponekrémmel, szépen eloszlatom. A következő tésztarétegre már csak egy réteg eper és mascarpone kerül. A maradék mascarponéval a torta oldalát vonom be, de hagyhatom csak úgy kivillani a rétegeket "burkoás" nélkül. Végül a torta tetejét eperrel és a megmaradt csoki reszelékével díszítem, esetleg kevés lime-héjjal. Én az ünnepi alkalom miatt kis ezüstgyöngyökkel szórtam meg a torta tetejét, ami harmonizált a római számos gyertyákkal. A tortát pár órán át hűtöm.

Az ünnepelt csak annyit mondott, mikor belekóstolt: "Jééééézusom! Ez valami issssteni!"

Hát így egyétek!

Éva

Lábjegyzet: Imádok kútfőből tortát sütni, mert nagy a kockázat, ezzel együtt ha elb*szom, foghatom erre, viszont ha sikerül, annál nagyobb dicsőség. Apró örömök a HTB-életben. Most sikerült. Egyre jobban megy ez!

Update on szombat, május 19, 2012 at 1:05 by Spooon 1...2...3!

...És ugyanez pohárkrémben a "nincsmárabbólatortából?" kérdésre/kérésre. A manduláspiskótából még volt egy réteg lefóliázva, mascarpone, méz, fehércsoki, vaj, vanília mindig van készleten, és a hétvégén vásárolt 3kg eperből is maradt még egy dobozzal. 

Joci jött, burkolt és lépett. A kérés megfogalmazásától az üres pohár látványáig annyi idő telt el, hogy épp odaért a hazajövetelekor megrendelt taxi, hogy elvigye a családfőt zülleni. Vagyis kész piskótával a hűtőben, minden egyéb csak alapanyagként "raktáron", az egész nem több, mint 10 percet vesz igénybe - ha nagyon kényelmesre veszem a gyártást, vagy ő az evést.

A mascarponekrémet a fent leírtak szerint elkészítem: a sajtot a mézzel felhabosítom, közben a csokit vízgőz fölött a vajjal és a vízzel megolvasztom, vaníliával, lime-lével ízesítem, és folyamatos habverés mellett vékony sugárban csogatva a mascarponéba elkeverem benne.

A kissé már szikkadt piskótát felkockázom, egy-egy marékkal teszek a poharak aljába, következő rétegnek szintén egy marékkal pakolok a megmosott, félbe vágott eperből, rákanalazok a csokis sajtkrémből, zárom a sort piskótával, díszítek eperrel és fehércsokival. Ez a változat sokkal epresebbre sikerült, mint a torta, ennél fogva kerekebb, ezzel együtt frissebb is volt az íze. És bevallom, csokiból, vajból is többet tettem arányaiban, mint a tortaváltozatba. Az is jót tett az összhatásnak mind ízben, mind állagban.

Ha most készíteném, biztos locsolnék vagy egy kis eperpálinkát, vagy kevés amarettót az alsó piskótarétegre. Egy másik verzió lehet, hogy a kész pohárkrémet fagyasztóba teszem néhány órára, és tálaláskor pár cent áfonyavodkával vagy eperpálinkával öntöm nyakon.

Lehet bátran kísérletezni. A részünkről teljes kattanás, úgyhogy fogjuk még ismételni. 

Éva

Rebarbaramaraton

Szerelmes vagyok. Ez a szín, ez a forma, ez a név, ez az íz, ez a sokoldalúság! A rebarbara egy frenetikum. Ahogy a mák is. Utóbbinak feltétlen rajongója vagyok gyerekkorom óta: a színe, az íze, a variálhatósága... szintén. A kettő együtt pedig...!!! Ezúttal erre tettem egy kísérletet. Kinézetre nem lett a legvállalhatóbb, de ízre azt nyújtotta, amit vártam tőle. Legközelebb nem fogom sütni, csak úgy összeállítom tojás nélkül, és fagyasztóban egybeérlelem egy-két óra alatt. Azért így is volt sikere.

Amit pedig a rebarbaráról tudni érdemes...

A barbárok gyökerét, ahogy még nevezik, Kínában már többezer éve használták orvosi célra, Európába a Selyemúton került valamikor a 14. század környékén. Értékes áru volt, amellyel gazdagon lehetett kereskedni. Bár eredendően zöldség, leggyakoribb felhasználása gyümölcsjelleggel történik, desszertek kiegészítéseként. Íze fanyar, citrusos, formája és állaga a zellerszáréra emlékeztet. Kiváló szomjóltó (96%-a víz), magas a rosttartalma, vitaminokban, különösen a B-típusúakban, mint a karotin, a folsav, továbbá C-, A- és E- vitaminokban rendkívül gazdag. Káliumban, kálciumban, cinkben, vasban, és magnéizumban is tobzódik. Védi a májat (hajrá, piások!), és enyhíti az aranyeres panaszokat. Hashajtó hatása és alacsony kalóriatartalma miatt fogyó- és tisztítókúrázóknak is melegen ajánlott. Nyírfacukorral gyilkos kombó! Apropó: a levelei mérgezőek, ne kísérletezzünk velünk!

SAJTTORTA MÁKKRUSZTÁVAL ÉS RÓZSAVIZES REBARBARA-TOPPINGGAL

hozzávalók

a tésztához

100g darált mák + 20-30g a formázáshoz

50g mandula

15db kimagozott datolya

1ek méz/nyírfacukor

75g vaj

a töltelékhez

400g krémsajt

3 tojás

3-5ek méz/nyírfacukor (ki mennyire szereti édesen)

1 rúd vanília kikapart magja

1/2 citrom reszelt héja és pár csepp leve

a toppinghoz

1/4kg rebarbara

1/2dl víz

3ek nyírfacukor

1ek rózsavíz

Összeállítom a tésztát. Ehhez egy robotgépbe bedobálok minden hozzávalót, és összedolgozom. A kész masszát cipóvá gyúrva fóliában hűtőbe teszem 20 percre, hogy majd könnyebben tudjam formázni. Amíg a tészta megdermed, a krém hozzávalóit elegyítem egy habverővel. Félreteszem. A toppinghoz a rebarbarát megmosom, ötcentis darabokra vágom, és egy edényben a vízzel, a rózsavízzel és a nyírfacukorral pár percig párolom, hogy épp csak megpuhuljon, de ne essen szét. Elzárom alatta a gázt, lefedem. A sütőt 150 fokra begyújtom. Már csak az összeállítás és a sütés van hátra. A tésztát előveszem, kilapítom, megforgatom az extra mákban, és két sütőpapír között akkorára nyújtom, hogy ki tudjak vele bélelni egy 17cm átmérőjű kapcsos tortaformát. A forma alján és oldalán egyenletesen lelapogatom a tésztát (használok hozzá extra mákot szükség szerint, hogy ne tapadjon a tészta a kezemre), a túlnyúló részeket hagyom rusztikusan lógni. Beleöntöm a vaníliás sajtrkémet, és beteszem sülni egy órára a sütőbe. Tűpróbálval ellenőrzöm, hogy kész-e a süti. Ha megsült, nyitott sütőajtó mellett hagyom kihűlni. Végezetül rákanalazom a rebarbarát, esetleg megszórom ehető szárított virággal, és mehet a hűtőbe pár órára, fogyasztásig.

Éva

Van, hogy...

Van, hogy nem jut eszembe semmi. Van, hogy tódulnak az ötletek, és én egyik üzletből a másikba turnézom a hozzávalókat kajtatva, itthon pedig sorozatgyártásba kezdek, hogy megvalósítsam őket. Aztán persze van, hogy amit kitaláltam, nem, vagy nem úgy sikerül. De annyira még semmivel nem csúsztam meg szerencsére, hogy ki kellett volna dobni. Szóval van, hogy meg kell alkudjak a gondolattal néha, hogy a megálmodott fogás nem lett oylan, mint amilyennek megálmodtam, és olyan is van, hogy csak kicsit tér el állagban, kinézetben, és nekilódulok másodjára is, hogy véglegesítsem, tökéletesítsem, az egyébként jónak indult gondolatot. Ilyen például az a lisztmentes mákkrusztás sajttorta rózsavizes rebarbaratoppinggal, amit a napokban fel is teszek (most az eredetit, majd aztán később, ha sikerül finomítanom rajta, akkor annak az eredményét). Ezzel szemben ezt a soron következő fogást egyáltalán nem így terveztem, de mivel a máj gyakorlatilag a sütés első perceiben atomjaira hullott szét, márpedig libamájat nem kukázunk, gyorsan feltaláltam magam.

SÜLT LIBAMÁJPÁSTÉTOM PIKÁNS GYÖMBÉRES-RÓZSABORSOS REBARBARALEKVÁRRAL

hozzávalók

a pástétomhoz

1 érett libamáj

1l zabtej

3 gerezd fokhagyma

1ek só

5db borókabogyó

friss bors

a lekvárhoz

250g rebarbara

1/2dl víz

3ek nyírfacukor

1ek rózsabors

1tk reszelt gyömbér

tálaláshoz pirított rozskenyér, csírák, rózsabors

A májat egy napra bepácolom a zúzott fokhagymával és borókabogyóval illetve sóval fűszerezett zabtejbe. A zütés napján a vajat közepes lángon felhevítem, a májat kiemelem a pácból, lecsöpögtetem, és pácból leszűrt zúzott fokhagymával és borókabogyóval együtt a vajba teszem. Pár percig sütöm minden oldalát, végül a serpenyő teljes tartalmát egy szitán átpasszírozom. Igény szerint utólag tuningolok az ízeken. A patét egy fedeles formába öntöm, hagyom kihűlni, majt hűtőben dermesztem. 

A rebarbaralekvárhoz a rebarbarákat megmosom, ötcentis darabokra vágom, és a vízzel valamint a cukorral, a zúzott rózsaborssal és a reszelt gyömbérrel együtt felteszem közepes lángon párolódni. Pár perc elég neki, hogy teljesen pépessé váljon. Ekkor egyszerűen megkeverem, dobozba teszem, és lehűtöm. (A rebarbaralekvár ilyen formán paleolit.) Pillanatok alatt megvan, és mennyei. Megunhatatlan. nagyobb mennyiségben is érdemes csinálni, mert húsokhoz, desszertekhez, de magában is üdítő, nem mellesleg mutatós a szép színével

A pástétomot pirított kenyéren kínálom csírával, egy-egy kanál rebarbaralekvár kíséretében, amit rózsaborssal díszítek.

Jó étvágyat!

Tápláló reggeli

Mostanában nehezen ébred a család. Talán a tavaszi fáradtság, talán a tudat, hogy ősztől nincs mese, kelni kell, mert a sulis élet mellett már nem lehet lustálkodni. Mindenesetre gyakrabban adódik mostanában, hogy a reggeliket "sékelem". Ezt aztán könnyen egy kis üvegbe töltöm, amit a poronty és apukája magával vihet az útra, és érkezésig elszopogathat anélkül, hogy összemorzsázna, -maszatolna mindent. Nem. Az, hogy nem reggelizünk, nem opció. Ha mi, szülők, hanyagok is voltunk magunkkal szemben e témában az elmúlt években, hál' Istennek Lolát sikerült annyira hozzászoktatni, hogy reggeli nélkül nem indulhat el a nap, és ő ennek rendje módja szerint követeli is minden ébredés után a maga jussát, ami többnyire szezonális gyümölccsel, mézzel, joghurttal zabpehellyel és mandulával készült müzli, máskor tojásétel, vagy valmilyen kence rozspirítóssal, friss narancslé kíséretében, esetenként pedig "csak" egy tartalmas ital. (A reggeli tippjeinket egyébként itt találod, kedves Olvasó.)

A tegnap reggeli spontán kreálmányom nagy sikert aratott. Apa szerint eddig ez volt a leg az összes shake-em közül.

VANÍLIÁS-KESUDIÓS KÓKUSZ-SHAKE

hozzávalók

2dl kókusztej (én a DM-ben veszem a teljesen adalékmentes Alnatura bio kókusztejet egész jó áron) - kihagyható egyébként, lehet simán zabtejjel csinálni

2dl zabtej (szintén Alnatura)

1ek méz/nyírfacukor

1 banán

1ek vaníliaesszencia vagy egy rúd vanília kikapart magja

10dkg kesudió (igény szerint felhasználás előtt egy picit meg lehet pirítani szárazon serpenyőben)

3ek kókuszreszelék

Bizonyára nem találnád ki, kedves Olvasó, de az összes hozzávalót ismételten egy turmixgépbe borítom, és 1-2 perc alatt krémesre összeturmixolom. :)

Nagy melegben jeget is ér beleturmixolni a shake-be. Ezen felül igény szerint lehet az ízeket tovább turbózni gyümölccsel: ha az egzotikus vonalon szeretnék maradni, akkor jelen kombónak jót tesz a mangó és/vagy az ananász, egyéb iránt a mostanában beérő eper/málna/meggy/ribizli és társaik remek kiegészítője lehet ennek a reggeli villámfogásnak. Díszíthetem végül kókuszreszelékkel vagy kevés tört kesuval a poharakat, ha abban kínálom, csinálhatok mellé vaníliarúdból szívószálat... ahogy tetszik.

Éva

Légiesen könnyed

A balettnél szebb mozgásművészetet nem tudok elképzelni. A légiesség, könnyedség, ami a jól megkomponált mozdulatokból árad márpedig mérhetetlen kontroll, fegyelem és izommunka eredménye, amit éveken át tartó kemény és sokszor kíméletlen fájdalommal járó gyakorlás eredményez. A ballerinák mozgását, tartását, alakját egy világ csodálja - az árat mindezért csak kevesen hajlandók megfizetni.

Fontosnak tartottuk, hogy ha már lányaink születtek, ők is megismerkedjenek egyfajta mozgásművészettel, de mint tudjuk, mindnek a klasszikus balett az alapja. Három éve rá is találtunk arra a gyöngyszemre, aki a gyerek nyelvét tökéletesen beszélve meg tudja szerettetni velük a tánc világát talán egy életre. Ez a kis törékeny virágszál végtelen türelemmel és szeretettel terelgeti a legkisebbeket, a közepeseket és a nagyobbakat, egy éven át egy szeméyben készítve föl egy majd' háromórás, lélegzetelállítóan színvonalas év végi előadásra a keze alatt cseperedő vagy 80-100 gyereket. A tavalyi produkcióról kb. 800 képet készítettem (a fele ma is retusálatan) könnyektől elhomályosult szemmel: minden egyes csoport előadását végigbőgtem, végig nevetem. A gyerekek lelkesedése, odaadása, profizmusa, ahogy meg akartak felelni az imádott tanárnéninek és az ő kedvükért odasereglett családtagoknak, végtelenül megható volt. Ez a pár perc a hatalmas színpadon minden évben egyszer csak az övék. És Orsié. A jól megérdemelt tapsvihar a gyerekeknek szól, egyben a tanárnéninek. Egy éven vagy épp több éven át tartó összahongolt, szeretetteljes munka gyömölcse ez a taps. Alig várom az idei előadást. Mary Poppins zenéjére kis csíkos esernyővel táncolnak majd a lányok. A minap Lola hatalmas dícséretet kapott, sőt mitöbb, vele mutattattak be pár lépést, hogy a többiek arról vegyenek példát. A szülői szív ilyenkor repes, a szem sokadjára könnyben úszik.

Ezt, az egykori ballerina, Anna Pavlova tiszteletére megalkotott pavlova desszert alapötlete alapján meglakotott kényeztetést ezért a ballerinákra emlékeztető légies könnyedsége okán Orsinak ajánlom nagy szeretettel. Talán egyszer ellátogat ide, és elolvassa.

MINI KESUPAVLOVÁK GYÖMBÉRES-FENYÉRFÜVES-MENTÁS BOGYÓSGYÜMÖLCCSEL

A pavlova egyébként származási helyét tekintve egy máig tisztázatlan eredetű, mering alapú desszert, amit az orosz táncos egy 1926-os turnéja alkalmával alkotott a tiszteletére egy ausztrál vagy új-zélandi séf (a források szerint valószínűbb az utóbbi), mindenesetre mindkét ország saját nemzeti eledeleként tartja számon. A Mering alapú, ami annyit tesz, hogy cukrozott sült tojáshabból készül: kívül roppanós, belül puha. A mostani desszertem alapja nem saját találmány: egy korábban feltett, a Nélkülözhetetlen sorozat ázsiai konyát bemutató kötétben szereplő kesudiós meringtorta ihlette ezt a kis tányrdesszertet pici változtatással.

hozzávalók

a pavlovákhoz

150g natúr kesudió

5 tojásfehérje

pici só

3/4 bögre nyírfacukor/krémméz (csak a krémméz jó, a simával összeesik)

1ek vaníliaesszencia

1ek rizsecet (vagy bármilyen más fehér ecet)

1ek őrölt kardamom

a toppinghoz

300g bogyós gyümölcs (egyelőre nekem csak fagyasztott volt, de mindjárt itt a friss, érdemes eltenni ezt a receptet akkorra), vagy bármilyen más, pl. mangó, barack, szilva, amikor majd lesz

1/2 rúd fenyérfű, más néven thai citromfű

2ek szőlőmagolaj

1 marék menta, de ha valaki pikánsat szeretne, lehet 1ek rózsaborssal is helyettesíteni

1/2 lime leve

4-5ek nyírfacukor/méz

3cm friss gyömbér

díszítésnek menta/rózsabors attól függően, hogy mit használtam a mártásban

A pavlovákhoz a kesudiót készítem elő először. A sütőt 180 fokra beállítom, és egy tepsin szétterítve a diót betolom 5-10 percre pirulni. Amikor megpirult, a sütőt 150-re lecsavarom, a diót kiveszem, és robotgépben porítom. Közben a szobahőmérsékletű tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem. A cukrot/mézet 3 adagban hozzáadva beledolgozom, minden adag hozzáadása után alaposan felverve a habot. (A nyírfacukorral egy kicsit hígabb lesz az eredmény, ezért lettek az én pavlováim is kicsit laposabbak a kelleténél, de krémmézzel pöpec kemény lesz.) Amikor a teljes adag cukrot/mézet felhasználtam, és a tojáshab szép fényes, egy spatulával óvatosan hozzádolgozom a porított kesudiót, a vaníliaesszenciát, a kardamomot és az ecetet. Egy tepsire sütőfóliát teszek, egy evőkanállal kiadagolom rá a pavlovákat. 15-20 percre mehet a sütőbe, vagy amíg meg nem pirul.

Amíg a pavlovák elkészülnek, összeállítom a mártást. Ehhez a fűszereket durván földarabolom, hogy beférjen a robotgépbe. Hozzáöntöm a cukrot/mézet, a szőlőmagolajat és belefacsarom a lime-ot. Összepürésítem az egészet, majd összeforgatom a gyümölcsökkel, amit villával kicsit öösze is török, hogy jobban elegyüljenek az ízek.

Tálaláshoz én a pavlovákat egy fedeles üvegtálba tettem, és egy szószos edényben kínáltam mellé a mártást. Ha rózsaborsot használtam a mártásban, azzal díszítek, ha mentát, azzal. Mindenhogy bomba siker lesz.

Éva

Ahol elejtettük...

Szegény blog. Mostanában nagyon elhanyagoltam. De Ádám klasszabbnál klasszab félkezes receptekkel helyettem is símogatta, dédelgette, ápolgatta, gondozta, táplálta, hogy ne érezze magát olyan árván.

A vendég érkezése mindig jót tesz a heti bejegyzésterveknek. Pláne, ha olyan különösen megbecsült vendége érkezik az embernek, mint a tegnapi barátnő páros: Zsuzsika és Ágika, ahogy mindenki hívja őket. Zsuzsika és Ágika azon kevés előző generációs barátaink közé tartozik, akiken egyszerűen nem fog az idő. Sem látványra, sem gondolkodásra. Sőt! Először azt akartam írni, hogy kevés, de végiggondoltam, és azt kell írjam, hogy egyáltalán nem ismerek náluk fiatalosabbat, jószándékúbbat, tisztábbat, önzetlenebbet - így, ebben a kombóban. Mindig felemelő velük találkozni. Rengeteg a közös emlék az egykori közös munkahely, az ott megélt örömök, bánatok, bulik, balhék révén. És minden egyes alkalommal tanulok tőlük, róluk, általuk. Nekem 11 év a közös múlt. Jocinak több. Zsuzsikával - aki kvázi fiának tekinti Jocit, sajátjaként szereti a gyerekeinket - pont egy fél élet. A csajok (nem is tudom, illik-e ezt 50 pluszos hölgyekre használni) anyáink helyett anyáink, jó barátok, (bűn)társak voltak megannyi helyzetben, átküzdöttünk, átsírtunk, átnevettünk, átittunk, átettünk, átbeszélgettünk sok évet, és remélem, még fogunk is. A hasznos meglátásaik, anyai jótanácsaik, mérhetetlen bölcsességük hányszor segített ki a bajból! Nem találkoztunk velük egy éve. De ahogy azt megállapítottuk, mintha nem telt volna el idő: ott vettük föl a szálakat, ahol legutóbb elejtettük. Valahogy innen ismerszik meg a jó barátság, ebben (is) egyetértettünk.

A lányok tiszteletére, tudva, hogy mindig is figyeltek a formájukra, és szeretnek könnyű ételeket fogyasztani, ugyanakkor értékelik a különleges ízeket, egy hideg keleti menüsorral készültem, amit aznap délután fundáltam ki. A terv egy jeges korianderes-kókusztejes répakrémleves, egy távolkeleti gránátalmás, sóskás szűzsaláta és egy kesudiós pavlova volt, utóbbi fenyérfüves, gyömbéres, mentás bogyósgyümölcsökkel. Remekül sikerült. Mindehhez pálesz, bor, és órákon át tartó beszélgetés társult, amit csak a másnapi munkanapra való tekintettel rekesztettünk be 5 óra elteltével. A recepteket Ágika és Zsuzsika kérésére a héten sorban felteszem, innen is puszilva őket nagy szeretettel és köszönettel mind a látogatásért, mind a szép ajándékokért, de elsősorban a sok éve tartó barátságukért. 

JEGES KORIANDERES-KÓKUSZTEJES RÉPAKRÉMLEVES

hozzávalók

3ek olívaolaj

2ek őrölt koriander

1kg répa

2 hagyma

4 szárzeller

5cm frissen reszelt gyömbér

1.5l zöldségalaplé (bio leveskockából)

400ml kókusztej

4ek halszósz 

1/2 lime leve

2ek nyírfacukor

200g friss korianderzöld

díszítésnek bármilyen csíra

A leves összeállítása végtelenül egyszerű és gyors. Az alaplének vizet forralok. Az olajat felhevítem, közepes lángon kicsit lepirítom benne a koriandert, majd felöntöm az alaplének szánt vízzel, és feloldom benne a leveskockákat. A répát, szárzellert, hagymát megtisztítom, feldarabolom, és az alapléhez adom. Az egészet lefedem, és addig párolom, míg a zöldségek megpuhulnak. Amikor a zöldségek már puhák, leveszem a levest a tűzről, hozzáadom a koriandert, és egy botmixerrel pürésítem az edény tartalmát. Végül a még forró levesben elkeverem a kókusztejet, ízesítem a halszósszal, a gyömbérrel, a lime-mal és a nyírfacukorral, igény és ízlés szerint tologatva a sós-savanyú édes arányokon a fentiekkel. Ha valaki szereti, chilivel is bátran turbózhat rajta.

A levest aztán poharakba kanalazom, lehűtöm, tálalás előtt csírákkal díszítem.

Éva

Ez is paleo?

Szerénytelenül mondhatom, a paleolit konyhai bűvészkedést már-már tökélyre fejlesztettem. Három hónapja tart Jocinál az őrület, és ez nem kis kihívás elé állít engem nap mint nap, hisz ahhoz, hogy érdemben támogatni tudjam az elszántságát, nem elég, hogy paleo, amit készítek, de ízletes és nem utolsósorban változatos ételekkel kell előállnom. Saját tapasztalat, hogy az unalom komolyan be tud tenni a kitartásnak. Mindenesetre ez az időszak számomra is előnyös, hiszen akarva-akaratlanul fejlődöm.

Pár éve még sütni sem igazán tudtam. Ma már kotta nélkül állok neki újabb és újabb süteményeknek, ami ráadásul paleo, nem tudva, hogy milyen lesz a végeredmény ízét, de leginkább állagát tekintve. A hibaarány mostanában zéró. Pattognak ki a fejemből az ízkombinációk, és legtöbbször csak úgy nekiállok kútfőből összekotyvasztani egy-egy tésztát. A hozzávalók mennyiségét jegyzetelem, egyrészt, hogy itt meg tudjam majd osztani, ha jól sikerült az alkotás, ha pedig nem, akkor tudjam, hogy milyen irányban kell majd tologatni az arányokon. 

Ez a kis süti egy piknikre készült, amire egy kedves ismerőst és a kislányát invitáltam egy napsütéses hétköznpon a "kacsás tóhoz". Nem volt sok időm totojázni, de kipróbált receptből is nálam elég egy étkezésnél egy (jelen esetben ez a kesudiós perzsa csirkenyárs volt az, pitával és lime-mal), úgyhogy találomra előkaptam néhány tojást "asszem, ennyi elég lesz" alapon, párféle magot és aszalványt a készletből, és a hús ízvilágához passzoló keleti fűszereket. Arra is figyelmtem, hogy paleo legyen, hogy ha marad, az itthoniak számára is kivétel nélkül fogyasztható legyen. Nagyjábóli marokmennyiségekkel számoltam a hozzávalóknál, úgy érzésre. Bejött.

FÜGEKOCKA

hozzávalók

4 tojás

pici só

150g nyírfacukor

1-1 marék puha aszalt füge és mazsola

1-1 marék sózatlan mandula, kesudió és pisztácia

2 marék kókuszreszelék

1 csipet sáfrány

1tk sütőpor

1tk őrölt kardamom (elhagyható)

1ek narancsvirágvíz és/vagy rózsavíz (elhagyható)

A sütőt 160 fokra állítom. Az aszalványokat és a magokat a fűszerekkel és a sütőporral együtt egy robotgépben finomra őrlöm. A tojást kettéválasztom, a sárgáját a cukorral fehéredésig verem, majd a fűszeres fügés magkeveréket beleforgatom. Végül a tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, egy spatulával óvatosan hozzádolgozom a többi hozzávalóhoz, egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm a masszát, és 30-40 percre betolom a sütőbe. (Igazából nem néztem az időt, úgyhogy nem tudom, pontosan mennyi ideig sült, de a tűpróba itt is segít.)

Tálalához a kihűlt tésztát kockákra vágom. Magában, vagy friss gyümölccsel, estleg valamilyen krémmel tálalom. Mi csak szólóban fogyasztottuk. 

Este, miután a vacsorát követően Joci vagy 5-öt betermelt belőle, csodálkozva kérdezte, hogy "Ez is paleo?" Az. Miért, akkor nem lehetne ilyen finom?!

Éva

Inspiráció

Az inspiráció érdekes kérdéskör az alkotásban. Nyilván addig lehet annak hívni, amíg az is, magyarul hagyom, hogy egyes élmények, vagy épp mások művészete, konkrét alkotásai hassanak rám, és előhívjanak belőlem egy sokadik produktumot. Amikor azonban utóbbi által isnpirálódom, fontos, hogy megjelöljem azt az alkotást és/vagy alkotót, ahonnan az ihlet elindult. Ha nem teszem, plágiummal vádolhatnak joggal. Ez a téma sajnos a gasztrobolg világában is egyre érzékenyebb téma, ezért én mindenkor görcsösen ügyelek arra, hogy megemlítsem az emléket, a helyet, az embert, az élményt, a művet, ami eindított bennem valamit, és ami által én is létrehoztam valamit. Nem mindenkor tudja már az ember felidézni, hogy egy-egy íztársítás konkrétan milyen korábbi élményhez kötődik, de igyekezni kell tisztázni magunkat, nahogy vád érjen, mint sokakat ezekben a körökben megalapozatlanul vagy épp ne adj Isten megalapozottan!

MANDULATEJBŐL KÉSZÜLT SÜTŐTÖKÖS-KÓKUSZOS TEJBERIZS

Néhány hete volt, hogy Á la carte Kriszti feltett egy tökös tejberizst, amibe azonnal beleszerettem. Fogadkoztam is, hogy megcsinálom, amiből az lett, hogy hetekig húztam, halasztottam - valahogy sosem alakult úgy. Mostanáig. A laptopom és a telefonom valahol a lakás másik pontján, így az eredetire nem volt alkalmam ránézni, de arra emélkeztem, hogy tök is volt benne, meg rizs is... és nyilván tej. Ez lett az én verzióm. (Háhhhh! Most, hogy rákerestem, hogy be tudjam linkelni, látom, hogy az övében is volt kókusz - erre nem is emlékeztem. Egyre járhat az agyunk! :) )

hozzávalók

1/2l mandulatej

2 marék hosszúszemű rizs

1 kicsi sütőtök

4ek nyírfacukor

1/2tk őrölt fahéj

1/2tk őrölt kardamom

2ek kókuszreszelék

díszítéshez juharszirup, kókuszreszelék és durvára vágott mandula

A tejet egy edényben a rizzsel, a cukorral és a fűszerekkel felteszem főni alkalmankénti kevergetés mellett. Amíg a tejberizs fő, meghámozom, kimagozom, és centis darabokra vágom a tököt. Amikor már fogkemény a rizs, hozzáadom a tököt, és puhulásig főzöm. Tálaláshoz egyszerűen tálba is merhetem, megöntözöm ajuharsziruppal és meghintem a kókusszal, mandulával - én variáltam vele egy sort egy kiolajozott körformával.

Kicsit sokáig tart elkészíteni, ezért inkább hétvégi reggelinek ajánlom.

Éva

Durr bele bumm

Valahogy így álltam neki a szombat esti desszert elkészítésének. Vacsoravendégeket vártunk. A szívünknek nagyon kedves vacsoravendégeket, akiknek ráadásul demonstraíve beígértünk egy teljes paleolit menüt. Ez a főzés során folyamatosan alakuló tervek szerint a következőkből állt: téli fűszerezésű kókusztejes céklakrémleves aszalt cigánymeggyel (itt most egész fűszerekkel csináltam egy alaplevet vaníliával kiegészítve, abban főztem meg a céklát, pürésítettem, majd ízesítettem a kókusztejjel, sima balzsamecettel és nyírfacukorral, utána ment bele az aszaltmeggy- spenótlevéllel kínáltam), csillagánizskéregben sült szűzérme (itt is változtattam kicsit: a pác simán olívaolaj, balzsamecet, só, szegfűbors és csillagánizs volt) mandarinos sütőtökpürével (itt annyi különbség volt a belinkkelt recepthez képest, hogy 600g tököt pároltam sima víz fölött, pürésítettem, majd ahhoz adtam 1 egész mandarin levét és reszelt héját valamint 1-1ek juharszirupot és narancsvirágvizet... nekem ez volt a teljes menü csúcspontja), spenótpesztóval (spenót, tökmagolaj, fokhagyma, mandula, parmezán, só, bors pépesítve) és céklachipsszel (olajban kisütött céklatallérok). Többek ez utóbbi kettőért voltak oda... természetesen a leves után és a hús mellett. :D

Mint látszik, a saját receptjeimet sem csinálom szinte soha kétszer egyformán. A desszertnél viszont komoly bajban voltam. Lévén hogy szinte az egész menü kipróbált, korábban megalkozott elemekből állt, szerettem volna valami újat is. Az a fránya alkotóvágy! Ebben csak az a rizikós, hogy a sütik esetében nem hátrány, ha megsül, nem esik össze, nem folyik szét, van a tésztának, a krémnek konzisztenciája. Itt pedig az arányok döntőek - ha az egsz menü egy komplett kísérleti konyha lenne, az is kevésbé volna kockázatos, mint ha egyedül a desszert nem kipróbált recept. De fejest ugrottam bele. Bátor vállalkozás volt kútfőből süteményt alkotnom, de most az egyszer megállta a helyét a mondás, hogy aki mer az nyer. Asszem, a szerencse mellém szegődött. Azért nem biztos, hogy gyakran fogok vendégségnek hazárdírozni.

SÁFRÁNYOS MANDULATORTA FEHÉRCSOKIS KÓKUSZKRÉMMEL ÉS PISZTÁCIÁVAL

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

5ek nyírfacukor

175g mandulaliszt (ez tulajdonképpen porított mandula - Culinaris)

1kk sütőpor

1kk szódabikarbóna

csipet só

1 csipet sáfrány

a krémhez

400ml kókusztej kb. 200ml-nyi zsíros fele (DM)

200g kókuszkrém vagy kókuszzsír (Culinaris)

100g fehércsokoládé (nyírfacukorral készült - Culinaris)

75g mandulaliszt

50g nyírfacukor

1 marék blansírozott mandula

200g nyírfacukorral készült marcipán (én a biopiacon veszem a Régimódi mandulásnál - 50% mandula, 50% nyírfacukor)

a díszítéshez

5ek kókuszreszelék

100g tisztított, sózatlan pisztácia (Culinaris)

A sütőt 180 fokra beállítom. A tojást kettéválasztom, a sárgáját a nyírfacukorral fehéredésig verem, majd hozzádolgozom a mandulalisztet, a sütőport és a szódabikarbónát. A fehérjét is a csipet sóval kemény habbá verem, majd három részletben a sáfránnyal együtt óvatosan hozzáforgatom a cukros, mandulalisztes tojássárgájához. Egy kiolajozott kicsi tortaformába öntöm a masszát, és 40 percre beteszem sülni. Tűpróbával ellenőrzöm. Akkor van kész, ha a fapálcát szárazon tudom kihúzni a tésztából. Nyitott sütőajtó mellett hagyom a tésztát kihűni.

Amíg a tészta sül, elkészítem a krémet. Ehhez a kókusztej zsíros részét egy tejforraló edénybe teszem (nem rázomfel a kókusztejet, hanem felnyitom, és a krémes fölső felét belekanalazom az edénybe - a megmaradt vizes alsó feléből csinálahtok egy smoothiet, egy koktélt, egy shake-et, adhatom leveshez, de csinálhatok belőle salátaöntetet is akár...). Hozzáadom a kókuszzsírt/kókuszkrémet, a fehércsokit, a nyírfacukrot, és olvadásig kevergetem. A mandulaliszttel folyamatos keverés mellett besűrítem, majd alaposan lehűtöm.

A torta összeállításához először ketté vágom a tésztát, hogy két lapot kapjak. A marcipánból golyót gyúrok, lelapítom, és két sütőpapír között egy nyújtófával egymilis vastagságúra nyújtom. A marcipánrétegről a fölső sütőpapírt lehúzom, az alsó alá nyúlok, és ráfordítom a marcipánkorongot az egyik tésztalapra. Lehúzom a másik sütőpapír-réteget is róla. A fehércsokis kókuszkrémet kettészedem, az egyik felével beborítom a marcipánt, majd ráhelyezem a másik tésztaréteget. A blansírozott mandulát késsel durvára vágom, és megszórom vele a fölső tésztalapot, majd a tortát befedem a maradék krémmel. A torta olalán kifolyó krémet elosztva a függőleges felületeken is szépen befedem mindenütt a művet. Végül az egész tortát megszórom a kókuszreszelékkel és a durvára vágott pisztáciával. A hidegben klasszul összeáll az egész... Nem gondoltam volna. 

Az este remekül alakult, a vacsora nagy sikert aratott. Hogy őszinte legyek, ritka az olyan alkalom, hogy minden ennyire patentul sikerüljön, és ne találjak minden fogásban legalább 2-3 kifogásolnivalót. Úgy látszik, jó csillagzat alatt bonyolítottuk az vendégséget. A lényeg, hogy mindenki jól érezte magát, és mellesleg meggyőződött róla, hogy kenyér, tészta, krumpli, hüvelyesek, tejtermékek és cukor nélkül is lehet istenieket fiesztázni minden hiányérzet nélkül. Pláne, hogy a bor is folyt. Folyt. köv.

Éva