Mit tehet a sejt...?

"Mit tehet a sejt, aki mit se sejt?" hangzik el kedves barátnőm, Kozma Orsi egykori csapatának, a Jazz+Az együttesnek mára örökzölddé lett hazai feldolgozásában Geszti elnyűhetetlen sora. Itt tenném gyorsan hozzá, hogy Orsit idén 15 év áldozatos munkája után, elismerve a rock, underground, elektronikus pop, swing, miegymás és jazz műfajokban megmutatkozó sokoldalú tehetségét és kimeríthetetlen művészi kreativitását idén az év énekesnőjének jelölte a Glamour a Women of the Year díjátadóján. ...És ez a lány ma is az a szerény kis angyalbőrbe bújt ördög, aki 17 éve mellettem lapított a hátsó padsor szélén. (Büszke vagyok rá, hogy nemrégiben én is írhattam neki két dalszöveget.) Orsi jelenleg több fronton támad: leggyakrabban az egymástól teljesen eltérő hangzást képviselő Eat me! rock és a Kozma Orsi Quartett jazz formációval lép fel, de a megkezdett szóló karrierje egyedi megszólalású dalaival is fel-feltűnik a műértő közönség előtt. Orsikám, ez úton is gratulálunk a jelöléshez, és kívánjuk, hogy váltsd is díjra!

Szóval mit tehet a sejt... és a blogger, akinek bemondta a gépe az unalmast, de az Olvasóinak már fűt-fát ígérgetett a folytatásról? Nos, folytat. Minden áron. Ha más módja nincs, hát beleveti magát az archívumba, előkeresi a vállalható képeit, majd bevásárolja hozzá az alapanyagokat, itthon leméri a hozzávalókat, lefőzi az ételt, hogy aztán a receptleírásban a mennyiségeket is meg tudja adni a vállalkozó szelleműeknek.

A rend kedvéért: ez Édesanyám receptje. Ő készíti a túróspalacsintát így évtizedek óta a család és a barátok legnagyobb megelégedésére. Én csupán az alapanyagokat cseréltem le az egészségtudatosság jegyében, de a módszer a régi. A Mami biztos nem bánja, hogy közzé teszem.

CSŐBEN SÜLT VANÍLIÁS RAKOTT TÚRÓSPALACSINTA

hozzávalók

a palacsintához

30dkg zabliszt/(bio) teljeskiőrlésű liszt (igény szerint hagyományos liszt)

5dl (bio) zabtej (igény szerint hagyományos tej)

4 (bio) tojás

1ek (himalájai) só

1dl + 1ek (bio) olíva olaj 

1dl szóda/buborékos ásványvíz

a töltelékhez

1kg (bio) zsíros túró

10dkg (bio) mazsola/aszalt sárgabarack, esetleg más aszalt gyümölcs

2ek (bio) vaníliaesszencia v. 1 vaníliarúd kikapart magja

1 (bio) citrom héja

1/4 (bio) citrom leve

6ek méz/nyírfacukor

az öntethez

5dl bio tejföl

4ek méz/nyírfacukor

A palacsinta hozzávalóit a szóda kivételével egy turmixgépben csomómentesre elkeverem, utólag hozzákeverem a vizet. Egy serpenyőben az 1ek olívaolajat felhevítem, a palacsintatésztát merőkanalanként megsütöm, és egy tányérra halmozom, hagyom kihűlni.

Amíg a palacsinták sülnek, a sütőt 180 fokra beállítom, és elkészítem a tölteléket. Ehhez az összes hozzávalót egy villával alaposan elkeverem, majd amikor a palacsinták kihűltek, egyenként betöltöm őket 2-2ek töltelékkel, feltekerem, és lerakom rétegekben egy tűzálló tálba. Végül az öntetnek szánt tejfölt is elkeverem a mézzel, és megöntözöm vele a tál palacsintát.

40 percig sütöm a művet sütőben, vagy amíg a teteje aranysárgává nem válik. Hidegen, melegen egyaránt fogyasztható.

Éva

Mákom van

Méghozzá egy fél kiló darálva. Egyszerűen imádom. A klasszikus megoldások közül "reformában" a mákos gubáért és mákos nudliért (szigorúan krumpliból, ahogy a drága Szűts Zsuzsa néni csinálja) rajongok, de gyakran nem esem neki ezeknek a hungarikumoknak számító ételremekeknek, mert akkor hová lesz a sokéves, hellyel-közzel eredményes formatartás?! 

Nem csupán a szó szoros, de átvitt értelmében is mákom van. Az idei évem remek jól indult: kezdetnek leráztuk a hosszú hónapokon át tartó, mérhetetlen gyomorforgató csalódásokkal és felháborító eseményekkel tarkított óvodai átkot, ennek következtében, kvázi pihenésképpen egy teljes hónapot töltöttünk családi körben a megtisztulás jegyében, ami pedig magával hozta, hogy itthon soha nem tapasztalt mértékű harmónia honol. Ezen felül a saját vállalkozás terén beindult a gépezet, és ha nagyon bizakodó akarok lenni, akkor talán a költözés reménye is felvillani látszik. Már csak a megszaporodott baráti programokat hagytam ki a felsorolásból. Szóval megvan a balansz. Ez nagy mák. Ezt és egy-két apróbb pozitív változást megünneplendő, vacsorára a fagyasztókészletből kimenekített spárgából percek alatt kész kapros spárgakrémleves után egy hirtelen ihletésű nyalánksággal leptem meg a Mayokat.

MAZSOLÁS DIÓVAL ÉS MÉZES MANDULÁVAL RAKOTT MÁKOS PALACSINTA ERDEI GYÜMÖLCSÖNTETTEL

hozzávalók

a palacsintához

150g teljeskiőrlésű búzaliszt (lehet finomliszt is, aki úgy kívánja)

100g darált mák

7.5dl zabtej (de lehet normál tej is)

1dl szódavíz

3 tojás

1kk só

1ek méz/nyírfacukor

1/2dl szőlőmagolaj (de lehet olíva is)

a töltelékhez

200g dió

2 marék mazsola

1ek őrölt fahéj

4ek méz

100g szeletelt mandula

1ek méz

az öntethez

200g vegyes erdei gyümölcs (értelemszerűen az év ezen szakában a fagyasztóból)

1dl víz

3ek méz

1tk vaníliaesszencia

A palacsintatésztához a hozzávalókat egy habverővel elkeverem, és hagyom 20 percet pihenni. Addig egy robotgépben a mazsolát a dióval és a fahéjjal eldolgozom, félreteszem. Továbbá a fagyasztott gyümölcsöt a mézzel és a vízzel egy edényben fölteszem, és alacsony lángon 10 perc alatt összefőzöm, kissé besűrítem, vaníliaesszenciával ízesítem.

A palacsintasütő alá bedurrantok max lángon, és a palacsintákat merőkanalanként szép vékonyra kisütöm. Minden elkészült palacsintát rétegezek a következő módon. Az alap egy palacsinta. Amíg a következő sül, addig az előzőn egyenletesen elosztok 3ek mazsolás diót, amit megcsorgatok 1ek mézzel.  Jöhet a következő elkészült palacsinta, és amíg a másik sül, erre ráterítek 3ek-nyit a gyümölcsöntetből. Újabb elkészült palacsinta és egy diós réteg. Majd megint egy pala és a gyömölcs, újabb pala és a trükk: középre a mandulapelyhek 2/3-a mézzel megcsorgatva, majd pala, dió, pala, gyümölcs, pala, dió, végül pala és a gyümölcs. Ha a végére értünk, és még maradt palacsintatésztánk, nyugodtan süssük ki, jó lesz megpakolni másnap egy kis fűszeres avokádóval vagy aszaltcseresznyés-diós töltetékkel, házi lekvárral, házi vaníliapudinggal, stb.

Az én kreációmat a maradék mandulapehellyel fejeztem be, és már tálalhattam is. Megvallom, én, aki nem vagyok oda az édességekért, három szeletet túrtam be belőle. (...És ennek ellenére hajnal 2-kor még mindig nem alszom. Ki érti ezt?!)

Éva

Lehet ezt jól is csinálni

Rengeteget szidják az amerikai konyhát. Már ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni. Igazából nem az ételfajtákal van a legnagyobb probléma, hanem az alapanyagokkal, illetve a ténnyel, hogy házilag alig kerül összeállításra valami nyers hozzávalókból: többnyire az amerikaiak készételeket fogyasztanak, ami persze, hogy a sok feldolgozást követően, ha vitminhiányosan is, de még egyáltalán ehető legyen, sok ízfokozát, aromásítást, színezést és állományjavítást igényel, illetve a hosszabb távú csomagolt polcontartáshoz nem kevés tartósítást. Pedig mennyire egyszerű dolog egy átgondolt bevásárlást követően otthon összedobni a jobbnál jobb falatokat!

A tini éveimben kellő ismeretek és az engem (mindenkit) körülvevő környezet ilyen irányú igényének a hiányában egyáltalán nem figyeltem a táplálkozásomra. Ugyanakkor rengeteget jártam Korinna barátnőmmel, ahogy mi akkor hívtuk, "kalóriatúrákra". Ez gyorskajáldák végiglátogatását jelentette. Ebben az időben ismertetett meg az egyik amerikai tanárom a "pancake"-kel, azaz a vastag, serpenyős palacsintával, amit a kedvemért minden hétvégén megcsináltak nekem, mikor náluk ragadtam Szegeden. Előre gyártott porból. :) Amikor az USÁ-ban voltam (az éltem szót 3 kurta hónapra enyhe túlzás volna használni), a vendéglátóim, mint minden "rendes" amerikai család szinte csak gyorskajáldákba hordtak, vagy onnan hozták az vacsorát. 3 hónap alatt 10 kilót szedtem fel. Brrrrr. Ünnepnapokon pedig elzarándokoltunk egy helyi étterembe palacsintát enni. Imádtam. Ma is nosztalgiával gondolok rá. Már-már sóvárogva. Ezért muszáj volt kifejlesztenem egy egészséges változatot.

EGÉSZSÉGES AMERIKAI PALACSINTA ALMÁVAL, FAHÉJJAL ÉS JUHARSZIRUPPAL

A különbség egy hagyományos crépe, azaz a nálunk is elterjedt vékony palacsinta és az amerikában népszerű, vaskos rokona között az többnyire az, hogy kicsit sűrűbb a palacsintatészta, és hogy megemelkedjen sütés közben, szódabikarbóna is kerül bele. Amivel én még turbóztam, az az, hogy a tésztába almát reszeltem, és a lerétegezett palacsinta közé a vajon kívül őrölt fahéjat is tettem. A végén pedig az elmaradhatatlan juharsziruppal öntöztem meg a tornyot. Ezt tálaltam fel ma reggelire a családnak. Gyors, finom, egészséges.

Hozzávalók

(az én konyhámban többnyire minden bio - azaz vegyszermentes - és teljeskiőrlésű, de természetesen lehet finomlisztet és nem bio termékeket használni)

1 bio tojás

1 bögre bio tej

1 bögre teljeskiőrlésű bio tönkölyliszt

1 bio alma

1kk szódabikarbóna

3ek extraszűz olívaolaj

1ek bio vaj

1ek őrölt fahéj

A tojást a tejjel és a liszttel egy habverő segítségével csomómentesre keverem, hozzádolgozom a szdabikarbónát és az olajból 2 evőkanálnyit. A seprenyőben felhevítem a maradék olívaolajat. Amíg melegszik, egy nagylyuk reszelőn lereszelem az almát, és a palacsintatésztához keverem. A palacsintákat merőkanálnyi adagokban kisütöm. Minden megsült réteget vajjal kenek meg, és meghintek őrölt fahéjjal. Az utolsó réteget nyakonöntöm a juharsziruppal, és tálalom. Ha valaki szeretné, akár még tört mandulával vagy dióval is megszórhatja a palacsintákat.

Egy frissen facsart narancslé kíséretében pompás reggeli gyereknek, felnőttnek egyaránt.

Éva

Update on kedd, szeptember 7, 2010 at 9:37 by Éva

RÉMÁLOM A MONTEVIDEO UTCÁBAN

Abban a bizonyos Szomszéd főztje anyáknapi adásban, amit a Story TV forgatott le velünk (a Lányommal és velem), ennek a palacsintának egy "itthoni" változatát terveztem elkészíteni. A műsor lényege egyébként, hogy egy nyakatekert megfogalmazásban ott, helyben elém tárt feladványból ki kell találni, hogy mit kell főzzünk a szomszéd tűzhelynél szorgoskodó háziasszonnyal, Szulák Andival párhuzamosan, de a saját szájízünkre szabva.

Az én feladatatom a "Kőre leppencs Jupiter makkjával..." és már nemtommivel volt, a lényeg, hogy fahéjas dióval és almával töltött palacsintát kellett készítenem. Én ezt nem a hagyományos módon közelítettem meg, hanem úgy, ahogy az almás palacsintát már ezer éve készítem. A megszokott formában, de teljeskiőrlésű liszttel készített palacsintatésztába belereszelem nagylyukú reszelőn az almát (héjastól, hogy még szebb és táplálóbb legyen), a palacsintákat egymás után kisütöm, minden kisült tésztát megszórok darált dióval, fahéjjal, és megöntözök mézzel, majd így rétegezem addig, míg az összes palacsinta el nem készül. A torony tetejére durvára darabolt diót és mandulát szórok, és az aranyló, fényes mézzel fejezem be. Általában. ...De nem ezúttal.

A rideg valóság az, hogy egyáltalán nem így alakult az aznapi hadművelet: a lányom percenként megakasztott, mert hol a vajat akarta magában harapdálni, hol egy darab csokit felfedezve valahol a pulton azért fohászkodott, hol annak kapcsán elégedetlenkedett, hogy a monitorban nem látja magát, miközben  - mint utóbb kiderült - percről percre fejlesztett ki egy magas lázas tüdőgyulladást, ami ott kezdődött a forgatás közben egy enyhe, de a felvételt kellően zavaró köhécseléssel. Én a gyereket is terelgettem, a kajára is próbáltam koncentrálni, Szulák Andi pedig ezalatt kérdezett és kérdezett, amire igyekeztem értelmesen meg is felelni. Mennyivel egyszerűbb a sztárszakácsoknak végignarrálni egy műsorban, amit csinálnak - sajnáltam magam magamban -, mert az ő gondolataik, szavaik és cselekedeteik összhangban lehtnek - csak egy dologra kell figyelniük. Én ezzel szemben átfogó, az én életemre, a gyerekem, családálom táplásására, és általában, az egészéges táplálkozásra vonatkozó kérésekre igyekeztem összeszedett válaszokat adni, miközben pattogtam egy tök idegen konyhában, ahol nem álltak kézre az eszközök (fogalmam nem volt, mit hol keressek), és Lola sem segítség volt, hogy szépen fogalmazzak.

Andi gyorsan felmérte a helyzetet, és belefolyt kedvesen a lányom lekötésébe - leglábbis próba szintjén -, de egyre reménytelenebbnek látszott a helyzet, már ami a főzés eredményét illeti az én oldalamon. A kelleténél több figyelemelterelő tényezőnek az eredménye az  lett, hogy az arányaiban megfelelő mennyiségű liszt helyett kezdésnek beleborítottam a tálba az egészet, és bár már a stúdió összes tejét és vizét idekönyörögtem, még mindig egy csomós bodag volt a palacsintatésztám - csak azt köpültem vagy 20 percig. A stúdióban csodálkozó tekintetek kísérték a gyakorlottság legkisebb jeleit sem mutató mozdulataimat: "A csaj tényleg tud főzni?" "Eeeez egy gasztroblogger? Egy alap palacsintatésztába belebukik..." Kurva ciki 1. Majd jött a sütés, mikor is a párhuzamos tálalási folyamatok alatt kialakult helyhiány miatt ide-oda tologatott tányérok egyikével sikerült észrevétlenül kikapcsolnom az érintőlapos tűzhelyet. Csak azt vettem észre egy idő után, hogy nem sül, nem sül, learagad, nem sül. Az kevés volt hogy ráébredtünk végül a problémára, de hárman kellettünk hozzá, hogy visszakapcsoljuk, mert valami elszaródot. Kurva ciki 2. Amikor a palacsintákat megsütöttem, utána jutott csak eszembe, hogy menet közben kellett volna a diós töltetékkel rétegeznem. Kurva ciki 3. Újabb tányér híján össze-vissza kezdtem hajtogatni a palacsintákat, ráadásul ahelyett, hogy az előre ledarált dióval megszórtam volna a palacsintákat a rétegek között, és csorgattam volna rá kevés mézet, ahogy szoktam, én balga, összedolgoztam a diót a mézzel, hogy tökéletesen kenhetetlenné váljon. (Megint köpülés, majd bodagmázgálás a tésztákon.) Kurva ciki 4. Küzdöttem egy újabb 10 percet, hogy végül csak a kamera kedvéért egy bizonyos szögből legalább úgy nézzen ki, mintha. És hogy teljes legyen a szerencsétlenkedés, a dió- és manduladarabolás félperces, konyhakéses rutinja helyett elkedztem mozsárban törni a magvakat. Micsoda amatőr!!! Röpködtek, de nem törtek... Hogy jutott egyáltalán eszembe?! A forgatás végén meg kellett kóstolni egymásét. Andi annyit mondott: "Hmmm, és nem is édes egyáltalán!" Aztán én is megkóstoltam. Ehetetlenül émelygős volt. De azért kösz, Andi, tényleg rendes volt Tőled! :DDD A stáb sem dzsanázta... a komplett cucc ment a kukába... Ilyen blamázst tízévesen éltem meg a konyhában utoljára.

A kulisszák mögött az egész egy rémálom volt, csak a Szulákot imádtam, aki mindeközben egyre lelkesebben kérdezett, egyre kikerekedettebb szemmel hallgatta a válaszamait, és szolídan segített a teljes forgatás ideje alatt, hogy ne ússzak el teljesen. A lányomat félidőben kivittük, mert a kis drágám miatt hangilag (ő magyarázott, köhögött, kizökkentett) és látványra is (amit én ott műveltem!!!!) lassan kezdett elszabadulni a pokol. A végeredmény, már ami a 20 perces műsort illeti, nem lett olyan drámai, de én ezt a 30 percnek szánt, egy órásra sikeredett ujjgyakorlatot egy életre megemlegettem. Ami megmaradt, az egy kellemes ismeretség és egy telefonszám: azóta Andival bármikor, ha összefutunk, kedvesen üdvözöljük egymást, és váltunk pár szót, meg-megemlítve náhány elfojtott mosoy kíséretében a Szomszéd főztjében közösen átélt megpróbáltatásokat. Ezúton is puszilom őt és a Kislányát. Még lógok neki egy vacsorameghívással...

Fotó: Sárközy Mariann, Sanoma Budapest Zrt.

Éva