Újrahasznosítás

Ha valamit, hát az átkos idején a szűkölködés belénk nevelte, hogy kaját nem dobunk ki. A családfő talán erre a legérzékenyebb nálunk. Én sem nézem jó szemmel, ha étteremben rendelés vagy itthon tálalás után úgy megy vissza a tányér, hogy maradt rajta étel. A már asztalnál evő gyerekemet is arra tanítom, hogy mindent meg kell enni, amit kiszedünk, mert sokaknak nem jut nem, hogy minőségi étel, de semmilyen. Nem hiszem, hogy van az a jólét, amiben ezt másképp gondolnám.

Amikor egy főzést követően elcsomagolom, amit a család/vendégek meghagytak, azt igyekszem másnap kreatívan felhasználni.

Évekkel ezelőtt kipróbáltam az előzőekben föltett sáfrányos, korianderes fehérborban paradicsommal posírozott pisztrángot, amit azóta kismilliószor csináltam - hol osztatlan, hol osztott sikerrel. Ez a recept aztán több mindent megihletett, többek között a másfél évvel ezelőtti Czifray hallé fordulójára ajánlott fogásaim közül egyet, amit következőnek meg is fogok osztani.

A minap a megmaradt fűszeres halfilét spenóttal álmodtam meg tésztához, ami annyira jól sikerült, hogy Lola kétszer szedett. Ennél nagyobb elismerés nekem nem kell.

FÉSZEKTÉSZTA SPENÓTTAL ÉS FŰSZERES FEHÉRBORBAN POSÍROZOTT PISZTRÁNGGAL

Ezt a receptet akkor érdemes megcsinálni, ha azt a bizonyos pisztrángot előzetesen valaki elkészítette, és maradt belőle. Külön ezért megcsinálni a halat nem célszerű. Mondjuk úgy nekiindulni, hogy a halból többet készít az ember előző este, hogy a másnapi vacsorát egy csupán párperces főzéssel fejedelmi tudja varázsolni, úgy már érdemes.

hozzávalók

1/2kg tagliatelle

a halhoz

receptet lásd itt, amin ezúttal annyit változtattam, hogy a hal belsejét egy-egy marék mentából, bazsalikomból és korianderzöldből valamint két gerezd fokhagymából és sóból készült fűszerpasztával töltöttem meg

a spenóthoz

30g vaj

3 gerezd fokhagyma

3 marék friss spenót

1/2tk só

frissen őrölt bors és szerecsendió

tálaláshoz lime és (bár halhoz nem szokták, de) parmezán

A tésztának teszek föl vizet, amikor forr, sózom, és beleteszem a tagliatellét. Közben a spenót alá szánt vajat egy serpenyőben felhevítem, a fokhagymát belereszelem. Amíg a fokhagyma dinsztelődik, megmosom a spenótot, lecsöpögtetem, szárastól a serpenyőbe teszem, és jól összeforgatom a fokhagymás vajjal. Sózom, borsozom, szerecsendiót reszelek bele, néhányat forgatok rajta, és elzárom alatta a gázt, hogy a szükségesnél jobban ne, épp csak összeessen. Már csak a halból kell minden maradék szálkát eltávolítanom, ha előzetesen ezt nem tettem meg, és kivárnom, hogy a tészta megfőjön. Az összeállításhoz lecsöpögtetem a fogkeményre főzött tagliatellét, a serpenyőben lévő spenóthoz adom forrón, majd a hideg haldarabokat a vele sült paradicsommal és fűszeres szafttal együtt beleborítom, egy lime levével megcsörgatom, és az egészet alaposan összeforgatom. Melegen vagy hidegen tálalom kevés parmezánforgáccsal.

Éva

Megosztó

A halreceptek többnyire megosztják a közönséget. Aki szereti, azt ez a recept ledönti a lábáról, aki nem, azon még ez sem segít. A recept eredetijének az általam már sokat emlegetett Josceline Dimbleby a megalkotója. Posírozott halról van szó, tehát egy savas közegben, jelen esetben fehérborban sül/párolódik a halhús, amit különböző fűszerek tesznek izgalmassá, itt most a sáfrány, a zöldbors, a koriandermag. 

SÁFRÁNYOS-KORIANDERES FEHÉRBORBAN PARADICSOMMAL POSÍROZOTT PISZTRÁNG

hozzávalók

4 egész tisztított pisztráng

só

4 paradicsom

2 csokor petrezselyem

a fűszeres borhoz

2dl száraz fehérbor

1tk nyírfacukor/méz

2tk üveges zöldbors

1tk koriandermag

1 jó csipet sáfrány

1tk só

1dl olívaolaj

tálaláshoz további só, bors, balzsamecet és petrezselyem

A bort a cukorral felteszem forrni. A petrezselymet felaprítom, a halakat megmosom, a belsejüket sózom, megtöltöm a zölddel, és egy hőálló tálba fektetem őket "fejtől-lábig". Amikor a bor csak épp felforrt, elzárom alatta a gázt. A borsot a koriandermaggal mozsárban durvára töröm, hozzáadom a sót és a sáfrányt, felöntöm a borral, és hagyom kihűlni. A paradicsomokat idő közben centis kockákra vágom, és elosztom a halakon. Amikor a fűszeres bor kihűlt, hozzákeverem az olívaolajat, és az megöntözöm vele a halakat (én nagyjából a felét-kétharmadát szoktam ráönteni, és a maradékkal legfeljebb locsolgatom sütés közben), kicsit össze is rázom, hogy mindenhová jusson a léből. A halat 200 fokon sütöm 30-40 percig, további 10 percig grillezem a tetejét, hogy kicsit megpiruljon a hal bőre és a paradicsomkockák éle, amitől azok édesebbek lesznek.

Tálaláskor a halakat egy tálra átemelem vigyázva, hogy ne essenek szét. A visszamaradt fűszeres lét igény szerint sózom, borsozom, és a paradicsomokkal együtt rákanalazom a halra. Végül balzsamecettel meglöttyintem, és megszórom petrezselyemmel.

Én többnyire natúr kuszkusszal vagy tabbouleh-vel kínálom. (Utóbbi receptje a két évvel ezelőtti közös nagy gyereknapi posztunkban, ami amúgy is most lesz aktuális, úgyhogy érdemes ott körülnézni.)

Éva

Egy falat, és ott vagy

Bele se kezdek, mennyire rajongok a "marokkói stílusért", legyen az lakberendezés vagy gasztronómia. Ez persze egy idealizált kép: azért mégiscsak egy arab országról beszélünk, ahol egész más elképzelések vannak a higiéniáról, rendről, szabályokról - nem rosszabb, hanem egyszerűen más.

Tíz évvel ezelőtt egy sanzonversenyen nyertem az utat Marokkóba. Komoly csajom nem volt, így a húgomat vittem el, egy hét Agadírban. Az odaúton figyelmeztetett az idegenvezető, hogy egy nap rosszullét garantált, akkor is, ha nem iszunk csapvizet, nem eszünk gyümölcsöt, és úgy általában betartunk minden higiéniai előírást - van a levegőben valami, akklimatizálódni kell és kész. Ez óramű pontossággal be is következett, de másnapra mintha elfújták volna. Kész voltunk Marokkó felfedezésére.

A hiba ott csúszott az elképzelésbe, hogy helyben derült ki: Agadír a francia nyugdíjasok láblógató strandja, a világon semmi érdekes nincs ott. Egy földrengés a hatvanas években elpusztított mindent, a városka egy része azóta is romokban (tiszta szellemváros, ez azért komoly látvány), az újjáépült fele cseppet sem barátságos, a szállodanegyed szintén nem az.

Meg kellett néznünk Marrákest. Ez a hely tényleg olyan, ahogy a legszebb arab városokat elképzeled. Nem véletlenül: egy csomó filmet itt forgattak, az Indiana Jonestól a Szex és New Yorkig (Egyiptom és Abu Dhabi fedőnév alatt), ismerős lehet egy csomó helyszín. Az építészet, a fűszeres levegő, a nyúzott bárányok a húspiacon, a színes lámpák kaleidoszkópja beleégett a retinámba.

Tudjuk, hogy az ízek és illatok hívják elő a legerősebben a régi emlékeket - az alábbi recept visszarepít Marrákesbe.

MAROKKÓI MELEG PADLIZSÁNSALÁTA

kell hozzá

egy padlizsán

4 szaftos paradicsom (konzerv is jó, ha adalékanyag-mentes)

egy kávéskanál római kömény

egy kávéskanál édes pirospaprika

egy negyed, sóban érlelt citrom (recept itt)

egy marék korianderzöld

egy kis friss chili

olívaolaj

egy csipet fahéj

Ha van mozsarad, porítsd a köményt, vagy használj őröltet. A padlizsánt kockázd fel, és olívaolajon, közepes lángon pirítsd puhára. Mikor már majdnem kész, kicsit húzd szét a padlizsánkockákat, hagyj szabadon egy kis olajat a serpenyőben: ide borítsd a fűszereket (kömény, paprika, fahéj, chili), pár másodperc alatt felszabadulnak az aromák. Add hozzá a hámozott, felkockázott paradicsomot és a vékonyra csíkozott savanyított citromhéjat. Rottyantsd egyet rajta, sózd, borsozd, tálalás előtt szórd meg az apróra vágott korianderzölddel. Kuszkusszal vagy magában ellenállhatatlan.

Ádám

Ez nem is egy igazi nap!

Lola lányom nem egy beteges fajta. 5 éve ellenére az idei őszt megelőzően másfél évig még egy meghűlése sem volt. Aztán valami történt. Nyilván belejátszik a kistestvér születése révén a felfokozott izgalmi, azaz stresszes állapot is abba, hogy gyengébb az ellenállóképessége, meg itt van ez a télnek nem nevezhető, sokpluszos, nyirkos időjárás, no, meg a tény, hogy mostanra egy kicsit elfáradtam a terhesség, a baba, a háztartás, a munka, az év végi Ünnepek és egyéb okán, és sokszor engedtem az asztlanál, hogy ne annyit, meg ne mindenből, ha nem akarta, és persze ebben a szezonban a süteményből is bőven kijutott. Az időjárás ellen nem tudunk mit tenni, a kistesót sem cserénénk el malacért. Az egyetlen terület, ahol felelősséget vállalhatunk az immunrendszer erősítéséért a fent felsoroltak közül, az az étkezés. Egyértelműen látszik, hogy ha belazázom az odafigyelést és a következetességet, hagyom a pronto tészta- és kenyéralapú ételeket elárasztani az étrendünket, és az édességek terén is a megszokott mértéken túl engedek, azaz egy átlag gyerek átlagétrendjére hagyom visszaminősülni az én gyerekem étrendjét, akkor az immunitása is pont olyan lesz, mint egy átlagos óvodásé: minden második héten bekap valamit, amiből ha nem áll talpra úgy, ahogy kell, masszív erőnléttel, akkor egyik baj követi a másikat. Jelenleg egy tüdőgyulladás fejelte meg a korábbi, teljesen még ki nem hevert megfázást annak minden velejárójával, mint a 39.6-os láz, óránkénti éjjeli lázmérések, kúpok, állandó fájdalmas, ugatós köhögés, antibiotikum, és így tovább, mindez a négy fal közé bezárva. (Neeeem, levertség még véletlenül sem, ellenkezőleg! Közel 40 fokos lázzal is a fejünkön pörgünk!)

Életünk talán legrosszabb éjszakáján vagyunk túl. Nem elég, hogy Lola mellett virrasztottunk, a kicsit is most oltották, úgyhogy ő is nyugtalan volt, hőemelkedéssel, de még erre rájött egy telihold plusz Emily Bronte hagyatéka... az Üvöltő Szelek. (Süvöltő Belek - ahogy magyar fakultáción Korinna barátnőmmel az irodalmi klasszikust percekig tartó vinnyogás mellett átkereszteltük.) Talán olyan hajnal 7 felé csendesedett el a ház, ebből adódóan 11-kor indult újra az élet. (Ilyenre is csak a gyerekek előtti időszakból emlélkszem vissza utoljára a megboldogult partihajcsár életemből.) Mire a nap első étkezéséhez jutottunk, már dél volt, úgyhogy arra gondoltam, reggeli helyett ebédet tálalok rögtön. Erre Lola kifakadt, hogy "Ez nem is egy igazi nap, ha nincs reggeli!" Igaza van. Úgyhogy mégis inkább nekiláttam egy könnyed, de tápláló tojásételt elkészíteni, ami talán egy köztes megoldásnak is elmegy. 

KECSKESAJTSZUFLÉ PARADICSOMÁGYON

hozzávalók

1 konzerv paradicsom (én a DM bio paradicsomkonzervjét tartom itthon), de nyáron friss paradicsomszeletekkel is elkészíthető, 6db egész paradicsom kell hozzá

1tk méz

15dkg kenhető kecskesajt

1tk kukoricakeményítő

2 tojássárgája

3 tojásfehérje

1/2tk szárított oregánó

só, frissen őrölt bors

10dkg parmezán sajt

kevés vaj

6 szuflé formát alaposan kivajazok. A paradicsomot kevés sóval, borssal és a mézzel elkeverem, majd elosztom a formák alján. A kecskesajtot a kukoricakeményítővel, a tojássárgákkal valamint az oregánóval krémesre keverem, szintén sózom, borsozom. A sütőt 195 fokra begyújtom. A tojásfehérjét egy fél tk sóval kemény habbá verem, majd óvatos mozdulatokkal beleforgatom a sajtos keverékbe, amit aztán szétosztok a tálkákban. Végezetül mindegyikre parmezánt reszelek, és egy tepsin egyszerre betolom a sütőbe az összes szuflét. 10-12 percig sütöm, amíg szépen megemelkedik és aranybarna lesz. Forrón tálalom, mert a szuflénak megvan az a "hálás" tulajdonsága, hogy adalékok híján hamar összeesik.

Nos, megvolt a reggeli, úgyhogy sikerült így talán megmenteni a napot, hogy mégis igazi legyen. Köszönet érte Josceline Dimbleby-nek és az ő remek receptjének!

Éva

Fogjuk rá, hogy nyár

A vágyott nyári zsongás jegyében lent egy üdítő és meglehetősen aromás levesrecept egyenesen Debrah Mayhew Levesek nagykönyve című remekművéből (pici változtatással), ami angolul nemes egyszerűséggel "Soups" névre hallgat. Ezt a könyvet minden kezdő és gyakorló háziasszonynak meleg szívvel ajánlom, mert a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig, a melegtől a hidegen át, az egytálétel leveseken keresztül hatalmas repertoárral szolgál a mindennapokra és a különleges alkalmakra egyránt. Nekem kezdő anyukaként a kislányom hozzátáplálása idején is rengeteg ötletet adott a zöldség-zöldség, zöldség-gyümölcs, zöldség-fűszer párosításokra vonatkozóan. (Egyébként pedig ez a másik könyvem, amit évekkel ezelőtt diadalittasan hoztam haza New Yorkból, mondván, hogy micsoda egyedi darab birtokosa leszek itthon, majd két évvel később megjelent magyarul - Mindannyiótok szerencséjére.)

A lenti recept kapcsán még annyi kulisszatitkot elárulok, hogy a tavalyi év januárjában, azon a bizonyos legelső kupaktanács-ülésen, ahol eldöntöttük hárman, hogy belevágunk a közös blog írásába Magyarországon elsőként csapatban, ezzel a levessel - és még néhány más finomsággal - vártam Dorcit és Ádit nálam. Dorci egy vekni gőzölgő ír szódakenyérrel állított be, amit be is faltunk egy ültő helyünkben a leves és a kencék, saláták mellé. Dícsérték a levest a srácok nagyon, de tény, hogy az akkori import paradicsomnak nem volt olyan magasztos íze, mint a mostani nyárinak (t.i. konzervből nem lehet megcsinálni ezt a receptet, ezért kicsit macerásabb is, de az ízéért minden perc munkát megér), úgyhogy ha valamikor, hát ennek a levesnek igazán most van a szezonja. 

SÜLTPARADICSOMLEVES KÉKSAJTTAL

Hozzávalók

2ek olívaolaj

1 répa

1 póréhagyma

1.5kg kemény érett, kemény paradicsom

4 gerezd fokhagyma

só, frissen őrölt bors

1.2l csirkealaplé (bio leveskockából)

5-6 levél friss bazsalikom

15dkg kéksajt

1/2dl joghurt

paradicsomkockák, teljeskiőrlésű grissini és olívaolaj a tálaláshoz

A recept maga nem bonyolult, csak az előkészítés miatt picit időigényes, hiszen a paradicsomokat meg kell hámozni, és ki kell magozni. Ehhez egy nagy edényben felteszek 2l vizet forrni. Amíg felforr, a fokhagymákat megpucolom, és apróra felkockázom, félreteszem. A sütőt 190 fokra begyújtom. A megmosott paradicsomokat a bugyogó vízbe beledobom 1-2 percre blansírozni. Ha a paradicsomhéjak megrepedtek, kiemelem őket, majd meghámozom, felnégyelem, és kimagozom mindegyiket (a hihetetlen finom, kb. 3dl magos lé felhasználására a napokban felteszek egy húsmentes mussaka receptet), majd egy hőálló tál aljában a paradicsomhúst elrendezem, meglocsolom olívaolajjal, megsózom, borsot őrlök rá gazdagon, és meghintem a felaprított fokhagymával. Mehet 35 percre a sütőbe. A visszamaradt párolóvízből (amibe a paradicsom aromája lehelletnyire átörökítődött) 1.2 liternyit elkülönítek, amiből 2.5 leveskocka felhasználásával elkészítem az alaplevet.

Amíg a paradicsomok sülnek, a répát és a póréhagymát felkockázom, egy edényben olívaolajat melegítek, és megdinsztelem rajta a zöldségeket. A megsült, illatos paradicsomokat az alaplével együtt hozzáadom, felforralom a levest, majd visszaveszem a lángot és 20 percig fedő alatt hagyom összeérni az ízeket, megpuhulni a répát. 20 perc elteltével leveszem az edényt a tűzről, beletördelem a levesbe a kéksajtot, hozzáadom a bazsalikomleveleket és a joghurtot, végül botmixerrel az egészet krémesre összepürésítem, ízlés szerint sózom, borsozom. A tűzre melegedni még vissza lehet tenni, de forralni már nem szabad.

Én többnyire ezt a fogást bögrben szoktam tálalni egy-két paradicsomkockával, pár csepp olívaolajjal és kevés frissen őrölt borssal díszítve, két szál grissini kíséretében.

Jöhet a hatás!

Éva

Ez aztán a paleo!

Most, hogy várandós vagyok, nem kísérletezem diétákkal, de nosztalgiával gondolok a paleolit időszakomra, amikor egyszerűen úgy éreztem magam, mintha kicseréltek volna: frissnek, üdének, energikusnak. Akkor nem volt kenyér, tészta, rizs és társai, ellenben volt minden más, mint például libatepertő (néha elegánsan borral vacsira, esetenként snack gyanánt a kocsiban). Erről a mennyei ételről még ami/aki eszembe jut, az a közös főzésünk Szulák Andival. Vele a Story TV megboldogult Szomszéd főztje műsorában szerepeltünk együtt, ahol is Andi eleinte szkeptikusan faggatott a táplálkozási szokásaimról. Majd mikor a libatepertőről hallott áradozni, csillogó szemmel kérdezte: "Akkor azt mondod, hogy lehet enni tepertőt lelkiismeretfurdalás nélkül? Egyre szimpatikusabb nekem, amiket mondasz!" "Lehet." - mondtam - "Lelkiismeretfurdalás... és kenyér nélkül." Nos, így került elfogyasztásra ma este is, egy mennyei Shiraz kísretében.

LIBATEPERTŐ LILAHAGYMÁVAL, PARADICSOMMAL ÉS VÖRÖSBORRAL

hozzávalók

2 marék jó minőségű, alaposan kisütött étkezési libatepertő (nekem Édesanyám hozza az orosházit)

1 paradicsom

1 fej lilahagyma

1 pohár jó minőségű vörösbor (kismamák ne rettenjenek vissza: nagyon jót tesz a vasnak, a vérképzésnek, de 1 pohárnál ne legyen több!)

só

jó étvágy

A megmosott paradicsomot és a megpucolt hagymát felszeletelem, egy tányéron legyezőszerűen elrendezem, köré halmozok egy-két marék tepertőt, meghintem sóval, löttyintek egy pohárka bort hozzá kísérőnek, és lágy jazz kíséretében élvezettel elropogtatom, elkortyolgatom a királyi vacsorámat. Ami jó a léleknek, az többnyire jó a testnek is.

Egészségünkre!

Éva

Ui.: ...Persze, hogy a kölök ellopkodta a tányérom felét. :)

Sajtban sajt

Jamie Oliver egy zseni. Ehhez nem fér kétség. Egy self-made (azaz önmagát megcsinált) zseni. Egy csúnyácska, selypítős, pösze, diszlexiás fiú, akiről egy átlag ember gyerekkorában azt gondolhatta, hogy nem túl szerencsés csillagzat alatt született szegényke. A halmozott "fogyatékossággal" szemben viszont Jamie elképesztő kreativitása, innovatitása, ambiciói, agilitása, sokoldalúsága már korán megmutatkozott, ahogy az is, hogy van stílusa. Ez pedig a többi mellett átütően fontos. Az ő példája is azt bizonyítja nekem, hogy nem az számít, hogy milyen a külsőnk, mennyire vagyunk okosak, vagy épp beszéd vagy testi hiábásak, sokkal inkább az, hogy mennyire vagyunk rátermettek és egyediek. A kreatív ember ambíciókkal megáldva nagyon sokra viheti, míg az okosság, a tanultság nem feltétlen garancia a boldogulásra. Ezért törekszünk mi is szülőként arra, hogy feltérképezzük a saját gyermekünk képességeit, erősítsük abban, amiben sikerélménye van, és ne erőltessünk rá olyat, amivel kudarcra ítéljük, ugyanakkor mindig minden körülmények között olyan impulzusoknak tegyük ki, ami fejleszti az önálóságát, a kreativitását, a tenni akarását. Emellett az sem baj, ha nem olvad bele a nagy átlagba, ha kicsit más, mint a többi. Mindegy, hogy üvegfúvó lesz belőle vagy atomfizikus, a lényeg, hogy legyen egyedi, kreatív és megvalósító. Így kiemelkedőt hozhat létre bármilyen területen, ami pedig vissza fog hatni az önértékelésére, és katalizátorként működhet az életében. Én nem azért drukkolok, hogy a lányom sokdiplomás legyen - persze az is nagy büszkeség, de ennél fontosabb, hogy beszéljen nyelveket, hogy az országhatárok ne korlátozzák az  önmegvalósításban -, hanem hogy azt csinálhassa majd, amit szeret, és azzal olyan eredményeket érjen el, amivel ő maga is elégedett lehet, egyéb tényzőkkel kiegészítve, mint szerető család, egészég, biztonság, pedig végeredményben boldog. Talán pont, mint Jamie.

PIKÁNS TEJFÖLÖS MOZZARELLA A LA JAMIE

...Ő maga is úgy vezette föl ezt a receptjét, hogy nyilván fura, hogy sajtban (tulajdonképpen a tejföl is sajt) pácol sajtot, de a végtermék magáért beszél mind ízre, mind látványra.

hozzávalók

2 (bivaly)mozzarella

400g tejföl/créme fraiche

2ek olívaolaj

1/2 citrom leve és héja

1 marék friss majoránna

1 friss piros chilipaprika

tálaláshoz friss kenyér, fokhagyma, zöldsaláta és paradicsom igény szerint

Attól függően, hogy azonnali fogyasztásra készítem, vagy elteszem, előkészítek egy nagy tálat vagy egy csatos üveget és egy keverőtálat. A leírást aszerint folytatom, mintha rögtön tálalnám a salátát. 

A mozzarellát félcentis szeletekre vágom, és elrendezem a tálon úgy, hogy ne fedjék egymást. A tejfölt a dobozban alaposan elkeverem, hogy jó krémes legyen, rákanalazom a sajtszeletekre, és egyenletesen szétterítem a tál felszínén. Ha nincs olajadagoló fej az üvegemen, a tenyerembe öntök egy evőkanálnyi olívaolajat, és hanyagul végigcsöpögtetem vele a tejfölt, majd ezt ismétlem. A citromról egy krumplihámozóval levágom sávokban a héját, ha marad a héjban fehér rész, azt kikanyarítom egy késsel, és a levágott héjdarabokat milliméter vékony csíkokra vágom. A citrom levét szintén ráfacsarom a tejfölre, a citromhéjcsíkokkal beszórom a tálat. A majoránna leveleit lecsipkedem, azt is elosztom a tejföl felszínén. Végül a chilit kettévágom, kimagozom, szintén nagyon vékonyra felcsíkozom, és azzal is megszórom a salátámat. Azonnal is fogyaszthatom (egy egyszerű ebédnek/vacsorának is isteni), de egy-két órát, ha áll a hűtőben esetleg vendégváró előételként, az sem árt neki. Tálaláskor szárított paradicsomos vagy hagymás ciabattát kínálok hozzá pirítva, esetleg fokhagymával bedörzsölve. Zöldsaláta és friss paradicsom is jól illik hozzá, akárcsak egy pohár finom fehérbor. Az én párom megőrül érte. A chilitől sem kell megijedni, mivel ki van magozva - a lányom is kétpofára tömi.

Amennyiben érlelni akarom a mozzarellát az üvegben, úgy nem szeletelem, hanem durván összetépkedem a sajtot, és a tálaláshoz hasonlóan előkészített fűszerekkel (ha a citrommal nem akarok szöszmötölni, reszelhetem is a héját például) és a tejföllel csak összekeverem, beletömködöm az egészet üvegbe, lezárom, tálaláskor pedig pirítósra halmozva két-két szelet paradicsommal koronázom. 

Mondom, hogy Jamie egy zseni!

Éva

Miniatűrben

Mi a jó abban, ha a gyerek ott téblábol a konyhában? Nos, először is csapat... vagy inkább családépítünk, azaz a közös játékon, olvasáson, kiránduláson, koncertjáráson túl az otthoni feladatok elvégzése is egy újabb tevékenység, amit együtt csinálhatunk, és ami ezáltal a közös élmények fiókjába kerül, idővel pedig akár gyakorlattá válhat. (Már előre is szaladtam vagy 20 évet, amikor majd a karácsonyi vacsorát megelőzően már az is közös programnak fog számítani, hogy együtt kitaláljuk, mi legyen a menü, bevásárolunk, közben csacsogunk, be-beülve egy jó teára ide-oda, majd otthon egymás keze alá dolgozva alkotunk szeretetben, békességben - micsoda idilli utópia! Aztán lehet, hogy egy elvadult punk rocker lesz a gyerekemből, vagy a tibeti magaslatokban fog valahol meditálni, és onnan tojik ránk meg az egész konyhaművészetre jamgyökeret rágcsálva.) A kicsik szeretik mintázni a nagyokat, pláne a szüleiket. Ha azt látják, hogy anya a konyhában élvezettel sürög-forog, akkor ebből rájuk is ragadhat valami: az ízek és az alkotás szeretete elsősorban. Közben pedig tanul, fejlődik a kreativitása és az önállósága.

Lolával gyakran molyolunk együtt. Ha teregetek, pakolok vagy épp főzök, ő mindig jön, és megkérdezi, hogy segíthet-e. Ez a segítség persze sok esetben pont, hogy több ramazurival, tehát munkával jár... nekem - leginkább a konyhai ténykedéseknél -, de ha az idő engedi, hát én is. Akkor van baj, ha sietünk, mert a "Segíthetek?" kérdés leginkább költői a részéről: a választ meg sem várva hozza a kis székét, felül rá, és követeli a jussát a feladatokból.

A következő fogás az ő reggelije volt, és nem csupán az ízek, de a az elkészítés fázisai is gyerekre szabottak, ezért mind gyártani, mind fogyasztani élményszámba megy nála.

KÖLYÖK CAPRESE

A Caprese egyébként hagyományosan egy olasz saláta/előétel, ami összetevőit tekintve ugyanaz, mint a lenti recept, csak épp karikára vágott, legyezőszerűen egy körben elrendezett paradicsomból és mozzarellából áll, friss egész bazsalikomlevelekkel és a klasszikus olívaolaj-balzsamecet öntettel kísérve.

A Capri szigetéről származó fogás (talán a neve is erre utal) születéséről nem sok információnk van, de azt tudni vélik egyes források, hogy a múlt század közepén indult világhódító útjára, miután Farouk egyiptomi királyt egy repülőútján elé került tál saláta levette a lábáról. Csoda?

hozzávalók

2 marék koktélparadicsom

1 doboz/zacskó minimozzarella

3ek olívaolaj

1ek balzsamecet

só, frissen őrölt bors

1 marék friss/fagyasztott bazsalikom

1 kis gerezd fokhagyma

kenyér

A paradicsomokat megmosom (ezt csinálhatja a gyerkőc is), félbevágom. A mozzarellát lecsöpögtetem, majd az egészet áttolom a manónak néhány fogpiszkálóval együtt, és miután megmutattam/elmagyaráztam, milyen sorrendben húzom a szurkákra a paradicsomot és a sajtot, hagyom őt érvényesülni. Amíg a kölyök dolgozik, én bedobálom a pirítóba a kenyereket, és előkészítem az öntetet. Ehhez a bazsalikomot felaprítom, egy kis tálba szórom, ráöntöm az olajat és az ecet, sózom borsozom, és már át is engedhetem a keverés tisztjét a legkisebbnek, ha elkészült a nyársakkal. A fokhagymát végül az öntetbe is belereszelhetem, vagy bedörzsölhetem vele a kész pirítósokat - mindkét megoldás működni fog. Tálaláskor szimplán egy tányérra rendezem a nyársakat, kanalazok rájuk az öntetből és melléjük biggyesztek egy-két szelet pirítóst, majd győzöm kapkodni a fejem, hogy milyen tempóban tűnnek el a helyke piszkák a tányérról.

Gyerekzsúrra, de a kár felnőttre is gyorsan elkészíthető, mutatós, finom, és mindenek előtt egészséges fingerfood.

Éva

Tavaszi megújulás

Egy gasztroblogger életét nemcsak hogy ellehetetleníti egy jó kamera hiánya (az enyém teljesen gallyra ment), de érdekes módon a főzőkedve is alábbhagy, hisz vérzik a szíve, hogy nem tudja megörökíteni és megosztani az újabb és újabb hasznosnak gondolt találmányait. Ez történt velem... illetve még valami. Kiderült, hogy várandós vagyok a második babánkkal. HATALMAS BOLDOGSÁG!!!!!!! Persze az örömbe az elején némi üröm is vegyül, ha az ember lánya naphosszat émelyeg, enerváltan tántorog, ráadásul minden kiesik a kezéből. A napi főzések persze nem maradtak, nem maradhattak el, de szigorúan a jól bevált, párpcerces kedvencekre korlátozódtak. Annak is örültem, ha két hányingerhullám között egyáltalán meleget tudtam varázsolni az asztalra esténként és sikerült reggelivel is bekínálnom a kis családot - a kreatív alkotóműhely működtetésére egyszerűen nem volt energiám.

Így az első trimeszteren túl valamivel jobb állapotban, egy kölcsöngéppel az egyik bloggertárstól és egy kölcsönaksival a másiktól, plusz a lassan beérő első szabadföldi friss termények bűvöletében, mondhatni a tavaszi megújulás jegyében, teljes harmóniában a természettel újra erőre kaptam. Ennek keretében nekiláttam kifundálni, hogy mit kezdhetnék a párom szüleitől kapott óriási zsák sóskával. Hisz nem is szeretem. Sőt, gyűlölöm. Az egyetlen zöldség, amit nem tudok legyűrni... legalábbis azon az egy szál elkészítési módon, ahogy azt a hagyományos házias magyar konyhából ismerem: savanyú-édes püréként. (Áááááá... ki is rázott a hideg, hogy rágondoltam.) Ha jól számolok, sóska legalább 25 éve nem ért a számhoz, pedig ahogy hallottam, nyersen isteni savanyú - nem is értem, miért nem szántam rá még magam, hogy megkóstoljam, mikor a savanyúért rajongok. Így hát amikor a legutóbbi látogatásunk alkalmával a párom mamája felkínálta a kertjükben frissen termett, permetmentes sóskát, vettem egy nagy levegőt, és egy életem, egy halálom alapon úgy döntöttem, nekiszaladok. Bólintottam hát egy nagyot, szépen megköszöntem a pakkot, és egész Békéscsabáig meg sem álltam vele. 360km és majd 4 órás út (aznap összesen 6) után sem - vagy tán épp azért nem - volt halvány fogalmam még, hogy mit fogok kezdeni azzal a halom idegen zöld levéllel, hogyan indul majd a barátkozásunk, de valahogy éreztem, hogy megköttetik. Az első ihlet a báránygrillezéskor talált rám: amikor a szokásos paradicsom-hagyma-olíva olaj-citrom standard salátámat készítettem elő, bevillant a gondolat, hogy mi volna, ha a citrom helyett vagy kevesebb citrom mellett egy nagy halom friss sóskát csíkoznék a salátába. Kevés rukolát is hozzákevertem a végeredményhez, ami így egyszerűen maga volt a friss tavaszi tökély a faszenes báránybordák mellé. A zacskóban majdhogynem még így is több sóska volt, mint mikor felbontottam. Erre jött a pár nappal ezelőtti vacsoragondolat, hogy a gyermekkel is megszerettessem ezt a valóban finom, csupa egészség levelet. (Úgy tűnik, a próbálkozás igen jól sikerült: a kölök két különböző alkalommal kb. 5 perces részidőkkel tömött magába egy-egy komplett felnőtt adagot.) Ezzel az újabb akcióval egy fokkal megint apadt ugyan a készlet, de még maradt bőven alapanyag a további ötletgyártáshoz.

LAZACOS-SÓSKÁS RICOTTÁVAL TÖLTÖTT CANNELONI PARADICSOMOS SAJTMÁRTÁSBAN

És hogy miért örül a szervezetünk is annak, ha sóskát eszünk? Mert tele van C-vitaminnal, ásványi sókkal, mésszel, foszforral, vassal, remek immunerősítő, vizelethajtó és vértisztító hatású. (Lehet, hogy nem véletlen, hogy pont várandósan tört meg nálam a jég?) Savanykás ízét a C-vitamin mellett oxálsav tartalmának is köszönheti, emiatt azonban nem ajánlott a növény túlzott fogyasztása, mert hosszú távon elősegítheti a vese- és húgyhógyagkő képződését.

hozzávalók

12db friss lasagnelap (spenótos vagy sima) vagy 20db száraz canneloni

A töltelékhez

1/4 vaj

2 gerezd fokhagyma

1/2kg sóska

1tk só

1/4kg nyers lazac

1/2kg ricotta

2 gerezd fokhagyma

1tk só

1/4 szerecsendió

1 marék friss bazsalikom

frissen őrölt bors

A sajtmártáshoz

1 doboz darabolt paradicsomkonzerv

1/4 kg mascarpone

40g szardellafilé

1 marék capribogyó (elhagyható)

1 marék friss bazsalikom

1/2-1/2tk szárított borsikafű és oregánó

1tk só

1db (200g) mozzarella

10dkg parmezán

A töltelékhez a vajat egy serpenyőben felhevítem, belereszelem a 2 gerezd fokhagymát. A sóskát szárastól alaposan megmosom, durván összedarabolom, és kevés só valamint frissen őrölt bors kíséretében hozzáforgatom a fokhagymás vajhoz. A sóskának a spenóttal szemben van egy olyan áldatlan tulajdonsága, hogy a gyönyörű friss zöld színét hő hatására szinte azonnal elveszti, és egy khakibe hajó, málós maszlag lesz belőle. Nem túl szép, de ha már odáig eljutottunk, hogy nekivágunk a sóskaevésnek, ezen nem akadunk fönn. 

Amíg a levelek párolódnak, a töltelék többi hozzávalóját robotgépben pépesítem. Amint a sóska kész, azt is pürésítem, és egyenletesen hozzádolgozom a lazacos ricottakrémhez.

A mártáshoz a szardellát és a kapribogyót szinte krémesre felaprítom, a fokhagymát lereszelem a bazsalikomot feldarabolom, és a mozzarella illetve a parmezán kivételével a többi hozzávalóval összedolgozom.

A sütőt ezen a ponton 180 fokra beizzítom. A mártás egy harmadát egy szögletes tűzálló tál aljában szétterítem. Ha lasagnelapokkal dolgozom, azokat harmadba vágom, egy-egy nagy kanál ricottakrémmel betöltöm majd föltekerem őket, és egy rétegben lerakom. (A cannelonit simán megtöltöm - egy zsákkal könnyebb -, szintén lerétegzem.) Az első réteg tetejére terítem a mártás következő harmadát, majd egy újabb réteg töltött tészta következik. Végül a maradék mártásba belereszelem a parmezánt és a mozzarellát (ha az utóbbi túl puha, bele is tépkedhetem cafatokban), és ezzel zárom a rakottasomat.

A sütőben 40 percig hagyom összeérni az ízeket.

...És igen: a sóska két nekifutás után már a kedvencek közé küzdötte föl magát! Micsoda teljesítmény ez tőle, és micsoda megújulás tőlem! Érdemes lesz vele... velem tovább kísérletezni.

Éva

Ui: Kóstolás után megjegyzem, hogy apróra darabolt szárított paradicsom akár a töltelékben akár a mártásban remekül kiegészítheti az ízeket. Legközzelebb így próbálom.

Klasszikusok

Ahogy érik az ember, úgy kezdi érteni és értékelni a hagyományőrző, régről gyökerező dolgokat, legyen szó zenéről, irodalomról, képzőművészetről. A kulináriában én magam a szüleimmel ellentétben ezidáig nem voltam egy hagyománykedvelő, sőt! A Nagybátyám meg is jegyezte nem egyszer: "Ugyanerről a tőről fakadsz, hogy tudtál így 'elfajzani'?" Az elmúlt évtizedben mindent ettem, csak hazait ne kelljen, mert a soha meg nem újuló, unásig ismételt, mindig egyféleképpen, rossz minőségű alapanyagokból és korszerűtlen technikával készített, túl nehéz ételekből már menzás koromban elteltem. Az elmúlt tíz évem útkeresésről szólt, ami útkeresés a magyar konyhát majdhogynem egy az egyben kiiktatta (kevés kivétellel, mint a székelykáposzta, a kacsa-/libacomb, a halászlé, a kőrözött, a kovászos uborka, a libamáj, a pörköltek és a házi kolbászunk - persze mind a szüleim keze nyomán, mert ha egyszer hazai, akkor szigorúan hazai!) Az aktív ellenállás mostanáig tartott. A jelenleg tomboló hazai gasztroforradalom és az erre épülő bisztrokultúra robbanásszerű fejlődése élén az ország legnevesebb séfjeivel - akik közül néhánnyal volt is szerencsénk személyesen megismerkedni - azonban egyik pillanatról a másikra magával hozta nálam, hogy mostanra egyre ritkábban fogyasztok indiait, thait, mexikóit, japánt, arabot ésatöbbit. Annyira magával ragadott a helyi alapanyagok és klasszikus ízek, íztársítások hihetetlenül kreatív újragondolása, azaz a magyar nouvelle cuisine, hogy egyszerűen nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy újra és újra ne menjek, ne kóstoljak, ne tapasztaljak, ne tanuljak. Az ország minden szegletében megtelepedett minőség a Kistücsök, a Bock, a Brill, a Tigris, az Aranyszarvas, az Arcade, a Chianti, az Enoteca, a Mandula és még sorolhatnám ki mindenki képviseletében engem teljesen visszahódított a magyar konyhának. Mondhatni: a magyar konyha egyik legnagyobb rajongója lettem. Nem szeretem kevésbé a világ konyháit, de annyira izgalmas és változatos, majdhogynem kimeríthetlen a mai magyar konyhaművészet, hogy a kalandozásba fizikailag nem fér bele más, ugyanakkor ez a kulináris kíváncsiságomat nagy mértékben ki is elégíti. Ha ma az ide érkező külföldi barátaim magyar étteremben szeretnék magukba szippantani az egykoron méltán világhíres, de az elműlt évtizedekben megtépázott hírű magyar konyharemekek révén a kultúránkat, már meleg szívvel tudok nekik ajánlani számtalan jobbnál jobb éttermet, miközben a honiakat is folyamatosan bátorítom a nyitottságra.

Mindezek szellemében és Édesapám tiszteletére, aki ma 65 éves, és rajong a magyar konyháért - ezen belül is a lenti fogásért -, a hétvégén én is visszkanyarodtam a hazai gyökerekhez, és elkészítettem a mindenki által hőn szeretett csirkepörköltet a saját magam vezette konyha egészséges szempontjainak megfelelően.

KLASSZIKUS CSIRKEPÖRKÖLT... KICSIT MÁSKÉPP - JOGHURTTAL, ÚJHULLÁMOS UBORKASALÁTÁVAL ÉS KUSZKUSSZAL

hozzávalók

a pörkölthöz

1 egész tanyasi csirke + szív és máj

3ek olívaolaj

1 nagy fej vöröshagyma

2 púpos ek őrölt édes pirospaprika (esetleg 1tk csípős is)

1 tv paprika vagy 1/2 kápia

1dl víz

1 nagy paradicsom

1 púpos tk Virágoskút ételízesítő (tisztán sóban tartósított bio zöldségek és fűszerek) - ha ez nincs, akkor bármilyen adalékanyagmentes ételízesítő megfelel

1 púpos ek himalájai só

az uborkasalátához

1 kígyóuborka

1tk só

1/2dl olívaolaj

2ek almaecet vagy citrom

2 gerezd fokhagyma

1ek méz

1/2dl víz

köretnek kuszkusz (ami tul. képp. mini tarhonya és egy perc alatt megvan - én a Culinarisban veszem a teljeskiőrlésű bio kuszkuszt)

továbbá joghurt

díszítésnek kápiakockák, petrezselyem és frissen őrölt bors

Az olajat felteszem közepes lángon, és amíg megmelegszik, felaprítom a hagymát, amit aztán hozzáadok az olajhoz, és pár perc alatt puhára dinsztelek. Közben szétbontom a csirkét alsó és felső combokra, szárnyakra, a mellet négy-, a hátat kétfelé vágom. Amikor a hagyma puha, hozzáadom az őrölt paprikát, és azonnal felöntöm 1dl vízzel, hogy oda ne kapjon, mert akkor keserű lesz. Ezek után négybe vágva beledobom az alapba a paprikát, a paradicsomot, valamint hozzákeverem az ételízesítőt és a sót. (Ha bírjuk az erőset, akkor egy kevés csípős őrölt paprikával is megbolondíthatjuk a pörköltalapot.) A csirkedarabokat újra megmosom, és a belsőségek kivételével jól beleforgatom a pörköltalapba, hogy az mindenütt bevonja. Ezután már csak annyi dolgom van vele, hogy lefedem, és alkalmankénti átforgatás mellett alacsony lángon párolom a húst kb. egy órán át, ami a főzés végére fog annyi levet ereszteni, hogy csodálatos, tartalmas szaftja legyen a pörköltnek.

Amíg a csirke fő, elkészítem az uborkasalátát. Ehhez az uborkát egy gyalun vékonyra szeletelem. (Én nem szoktam hámozni, mert sokkal szebb és finomabb így, de akinek az epéjével problémája van, annak nincs sok választása.) Az uborkaszeleteket egy nagy keverőtálba teszem, megsózom, és hagyom, hogy levet eresszen. Közben az olajból, az ecetből/citromból, mézből, vízből és reszelt fokhagymából elkészítem az öntetet, és összeforgatom az uborkával. Amíg a pörkölt megfő, a salátát lefedve hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízei.

10 perccel a főzés idejének lejárta előtt hozzáadom a pörkölthöz a szívet és a májat (mi szeretjük, de természetesen nem kötelező), és vízforralóban felteszek vizet a kuszkusznak. Ennyi pörkölthöz kb. 1/4kg kuszkuszt szórok egy tálba 1tk sóval elkeverve, erre annyi vizet öntök, hogy egy ujjnyira ellepje, majd lefedem. A kuszkusz 2 perc alatt magába szívja a vizet, és már tálalhatok is.

Egy tányérra kanalazok a kuszkuszból, mellé szedek a húsból, jól meglocsolom pörkölszafttal, végül az uborkasalátából halmozok keveset a hús másik oldalára. Díszítésnek én ezúttal kápiát daraboltam apró kockákra, amivel az uborkát szórtam meg, és kevés petrezselyemmel hintettem a kuszkuszt. Frissen őrölt borssal fejeztem be a tányért.

Ismerős ízek, egészséges kivitelezés, ráadásul: piros...fehér... zöld. Jó kombó! Isten éltessen, Apukám!

Éva