Egy falat, és ott vagy

Bele se kezdek, mennyire rajongok a "marokkói stílusért", legyen az lakberendezés vagy gasztronómia. Ez persze egy idealizált kép: azért mégiscsak egy arab országról beszélünk, ahol egész más elképzelések vannak a higiéniáról, rendről, szabályokról - nem rosszabb, hanem egyszerűen más.

Tíz évvel ezelőtt egy sanzonversenyen nyertem az utat Marokkóba. Komoly csajom nem volt, így a húgomat vittem el, egy hét Agadírban. Az odaúton figyelmeztetett az idegenvezető, hogy egy nap rosszullét garantált, akkor is, ha nem iszunk csapvizet, nem eszünk gyümölcsöt, és úgy általában betartunk minden higiéniai előírást - van a levegőben valami, akklimatizálódni kell és kész. Ez óramű pontossággal be is következett, de másnapra mintha elfújták volna. Kész voltunk Marokkó felfedezésére.

A hiba ott csúszott az elképzelésbe, hogy helyben derült ki: Agadír a francia nyugdíjasok láblógató strandja, a világon semmi érdekes nincs ott. Egy földrengés a hatvanas években elpusztított mindent, a városka egy része azóta is romokban (tiszta szellemváros, ez azért komoly látvány), az újjáépült fele cseppet sem barátságos, a szállodanegyed szintén nem az.

Meg kellett néznünk Marrákest. Ez a hely tényleg olyan, ahogy a legszebb arab városokat elképzeled. Nem véletlenül: egy csomó filmet itt forgattak, az Indiana Jonestól a Szex és New Yorkig (Egyiptom és Abu Dhabi fedőnév alatt), ismerős lehet egy csomó helyszín. Az építészet, a fűszeres levegő, a nyúzott bárányok a húspiacon, a színes lámpák kaleidoszkópja beleégett a retinámba.

Tudjuk, hogy az ízek és illatok hívják elő a legerősebben a régi emlékeket - az alábbi recept visszarepít Marrákesbe.

MAROKKÓI MELEG PADLIZSÁNSALÁTA

kell hozzá

egy padlizsán

4 szaftos paradicsom (konzerv is jó, ha adalékanyag-mentes)

egy kávéskanál római kömény

egy kávéskanál édes pirospaprika

egy negyed, sóban érlelt citrom (recept itt)

egy marék korianderzöld

egy kis friss chili

olívaolaj

egy csipet fahéj

Ha van mozsarad, porítsd a köményt, vagy használj őröltet. A padlizsánt kockázd fel, és olívaolajon, közepes lángon pirítsd puhára. Mikor már majdnem kész, kicsit húzd szét a padlizsánkockákat, hagyj szabadon egy kis olajat a serpenyőben: ide borítsd a fűszereket (kömény, paprika, fahéj, chili), pár másodperc alatt felszabadulnak az aromák. Add hozzá a hámozott, felkockázott paradicsomot és a vékonyra csíkozott savanyított citromhéjat. Rottyantsd egyet rajta, sózd, borsozd, tálalás előtt szórd meg az apróra vágott korianderzölddel. Kuszkusszal vagy magában ellenállhatatlan.

Ádám

Ez nem is egy igazi nap!

Lola lányom nem egy beteges fajta. 5 éve ellenére az idei őszt megelőzően másfél évig még egy meghűlése sem volt. Aztán valami történt. Nyilván belejátszik a kistestvér születése révén a felfokozott izgalmi, azaz stresszes állapot is abba, hogy gyengébb az ellenállóképessége, meg itt van ez a télnek nem nevezhető, sokpluszos, nyirkos időjárás, no, meg a tény, hogy mostanra egy kicsit elfáradtam a terhesség, a baba, a háztartás, a munka, az év végi Ünnepek és egyéb okán, és sokszor engedtem az asztlanál, hogy ne annyit, meg ne mindenből, ha nem akarta, és persze ebben a szezonban a süteményből is bőven kijutott. Az időjárás ellen nem tudunk mit tenni, a kistesót sem cserénénk el malacért. Az egyetlen terület, ahol felelősséget vállalhatunk az immunrendszer erősítéséért a fent felsoroltak közül, az az étkezés. Egyértelműen látszik, hogy ha belazázom az odafigyelést és a következetességet, hagyom a pronto tészta- és kenyéralapú ételeket elárasztani az étrendünket, és az édességek terén is a megszokott mértéken túl engedek, azaz egy átlag gyerek átlagétrendjére hagyom visszaminősülni az én gyerekem étrendjét, akkor az immunitása is pont olyan lesz, mint egy átlagos óvodásé: minden második héten bekap valamit, amiből ha nem áll talpra úgy, ahogy kell, masszív erőnléttel, akkor egyik baj követi a másikat. Jelenleg egy tüdőgyulladás fejelte meg a korábbi, teljesen még ki nem hevert megfázást annak minden velejárójával, mint a 39.6-os láz, óránkénti éjjeli lázmérések, kúpok, állandó fájdalmas, ugatós köhögés, antibiotikum, és így tovább, mindez a négy fal közé bezárva. (Neeeem, levertség még véletlenül sem, ellenkezőleg! Közel 40 fokos lázzal is a fejünkön pörgünk!)

Életünk talán legrosszabb éjszakáján vagyunk túl. Nem elég, hogy Lola mellett virrasztottunk, a kicsit is most oltották, úgyhogy ő is nyugtalan volt, hőemelkedéssel, de még erre rájött egy telihold plusz Emily Bronte hagyatéka... az Üvöltő Szelek. (Süvöltő Belek - ahogy magyar fakultáción Korinna barátnőmmel az irodalmi klasszikust percekig tartó vinnyogás mellett átkereszteltük.) Talán olyan hajnal 7 felé csendesedett el a ház, ebből adódóan 11-kor indult újra az élet. (Ilyenre is csak a gyerekek előtti időszakból emlélkszem vissza utoljára a megboldogult partihajcsár életemből.) Mire a nap első étkezéséhez jutottunk, már dél volt, úgyhogy arra gondoltam, reggeli helyett ebédet tálalok rögtön. Erre Lola kifakadt, hogy "Ez nem is egy igazi nap, ha nincs reggeli!" Igaza van. Úgyhogy mégis inkább nekiláttam egy könnyed, de tápláló tojásételt elkészíteni, ami talán egy köztes megoldásnak is elmegy. 

KECSKESAJTSZUFLÉ PARADICSOMÁGYON

hozzávalók

1 konzerv paradicsom (én a DM bio paradicsomkonzervjét tartom itthon), de nyáron friss paradicsomszeletekkel is elkészíthető, 6db egész paradicsom kell hozzá

1tk méz

15dkg kenhető kecskesajt

1tk kukoricakeményítő

2 tojássárgája

3 tojásfehérje

1/2tk szárított oregánó

só, frissen őrölt bors

10dkg parmezán sajt

kevés vaj

6 szuflé formát alaposan kivajazok. A paradicsomot kevés sóval, borssal és a mézzel elkeverem, majd elosztom a formák alján. A kecskesajtot a kukoricakeményítővel, a tojássárgákkal valamint az oregánóval krémesre keverem, szintén sózom, borsozom. A sütőt 195 fokra begyújtom. A tojásfehérjét egy fél tk sóval kemény habbá verem, majd óvatos mozdulatokkal beleforgatom a sajtos keverékbe, amit aztán szétosztok a tálkákban. Végezetül mindegyikre parmezánt reszelek, és egy tepsin egyszerre betolom a sütőbe az összes szuflét. 10-12 percig sütöm, amíg szépen megemelkedik és aranybarna lesz. Forrón tálalom, mert a szuflénak megvan az a "hálás" tulajdonsága, hogy adalékok híján hamar összeesik.

Nos, megvolt a reggeli, úgyhogy sikerült így talán megmenteni a napot, hogy mégis igazi legyen. Köszönet érte Josceline Dimbleby-nek és az ő remek receptjének!

Éva

Összetartozás

Talán mindig ismerni fogják egymást. Talán mindig szeretni és tisztelni fogják egymást, ahogy most teszik. Bámulatos az összetartás közöttük a rövid kis életük során többször előforduló hosszabb, akár éves kihagyás ellenére. Bármilyen is a földrajzi, vagy időbeni távolság köztük, számontartják egymást. Mi több, úgy tarjták számon egymást, mint a barátok... a legjobb barátok. Zsenge koruk dacára határozott elképzelésük van a világról, az emberi kapcsolatokról, beszélnek, beszélgetnek barátságról, szerelemről, családról: igen tanulságos hallgatni őket. A saját barátságukról ők döntöttek, és kitartanak mellette: lépten-nyomon kinyilatkoztatják a kötődésüket, legyen bármi is a körülmény. Nem tudom, ezt ebben a korban igazi barátságnak lehet-e már nevezni, mindenesetre nekünk, felnőtteknek is így kéne ezt csinálnunk - példát vehetnénk róluk etekintetben... is.

Szonja és Zorka a lányunk régóta tartó ostroma eredményeképpen nálunk töltik a hétvégét. Bár mozgalmas a napunk, mégis rég pihentünk itthon hétvégén ekkorát, t.i. Lola kivételesen nem minket citál egyik játékától a másikig, hanem az ikerbarátnőkkel bandázik egész álló nap a szobájában. Amikor becsuktuk itthon magunk mögött az ajtót, óriás volt a vigyorgás, ölelkezés, izgatottság, pedig azt megelőzően már egy órája együtt voltunk. Rögtön belecsaptak a lányok a festésbe, rajzolásba, aztán, ahogy az jó négyévesekhez illik, röpke negyedóra után megunták a pacsmagolást... itt váltottunk társasra, egyiket a másik után merítettük ki, majd jöttek a jól bevált szerepjátékok, amiben már csak a csajok vettek részt: papás-mamás vetésforgóban, főzés a kiskonyhában (minden magot hatvanszor szétszórás az egész lakásban, ezt követő takarítás legalább ennyiszer), roller- és bringaturnusok a folyosón, kakofónikus hangszertépés, macskanyúzás, Szalóki Ági, Stevie Wonder, süti sütés a vacsora utánra, halpogácsagyúrás a vacsorához (...most éppen gyerekparfümmel fújkálják magukat, amit a polc tetejéről halásztak le valahogy), vacsi után egy óriás pancsolásra várja a csajokat a kád, végül pizsiben befészkejük magunkat a nagyágyba öten, és megnézzük az Aladdint... (Ezt a szakaszt a fürdés-vacsirutin előtt írtam meg - azóta változott a terv...)

Ami pedig a menüt illeti - ha már gasztroblogon járunk -, igyekeztem gyerekízlésre szabni - több-kevesebb sikerrel. Lola ebédre a kedvenc menüjét főzette meg velem, hogy a lányoknak kedveskedjen: szárított paradicsomos, bazsalikomos paradicsomleves mozzarellagolyókkal és zsályás, fokhagymás vajban megforgatott spenótos-ricottás tortellini (Culiban kapható) parmezánforgáccsal került az asztalra. Ez utóbbival nem sikerült betalálni a lányoknál. Míg ő mindent felfalt, az egyik iker a levesből tankolt tele, a másik viszont alig evett. Uzsonnára körte (...puff, így, ahogy most írok, egy tasli egyik tesótól a másiknak ...kis békítő intermezzo a részünkről, de már itt is vagyok), alma, kiwi és dió érkezett egy tálon - szépen fogyott. Vacsorára gesztenyés-tárkonyos sütőtökkrémleves és gyömbéres-citromos párolt halfasírt készült csicsókapürével, korianderes majonézzel és párolt vajas répával, desszertként mézes-mascarponés csokitorta, amit együtt csináltunk (recept a napokban). A vendég kislányok, úgy ahogy van, bojkottálták a vacsorát, mire az enyém is beállt a sorba - ennek eredményeképpen, szigorú vagy nem, vacsi, így süti+mesefilm nélkül mentek lefeküdni... meseolvasás azért volt... meg tátott szájjal hallgatás. :)

Reggelire házi áfonyás-mézes joghurt müzlivel, avokádó- és tonhalkrém paradicsommal, ebédre pedig egyben sült citromos-fokhagymás-sumakos csirke tabboulehvel a tervezett irány - kíváncsian várom a reakciókat. (Én reménykedem, mert a Mama elmondása szerint sokat főz a blogunkról...) A délelőtti program kertében vadkacsa-etetéssel egybekötött sétát tervezünk a tóparton, ebéd - vagy ami lesz belőle - után pedig irány a szentendrei Vizes Nyolcas levezetésképpen, a délelőtt frissen készítendő pitába pakolt megmaradt sült csirkével és halpogácsával, a korianderes majozézzel, zöldséggel gyümölccsel felszerelkezve (...most meg a gitár tört ketté - a gyerektársaság alternatív költsége... majd megragasztjuk :D).

SZÁRÍTOTT PARADICSOMOS, BAZSALIKOMOS PARADICSOMLEVES MOZZARELLAGOLYÓKKAL

hozzávalók

3ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

3 doboz paradicsomkonzerv (paradicsomszezonban nyilván friss, leforrázott, meghámozott, felkockázott paradicsomból)

1/2l zöldségalaplé (bio leveskockából)

1/2 üveg szárított paradicsom

1tk balzsamecet

1ek méz/nyírfacukor

1 csokor friss bazsalikom

só, bors

2 mozzarella

Felhevítem az olajat, beleteszem az apróra vágott hagymát és a lereszelt fokhagymát. Egy pár percig dinsztelem őket, majd hozzáadom a paradicsomkonzervet (nyáron lehet egy másfél kiló friss, hámozott, feldarabolt paradicsommal számolni), a szárított paradicsomot, felöntöm az alaplével, és forrásig főzöm a levest. Visszaveszem a lángot, majd ízesítek: sóval, borssal, balzsamecettel, nyírfacukorral. Végül beledobálom lébe a bazsalikomleveleket, és egy botmixerrel simára pürésítem a levest.

Tálaláskor felkockázott vagy mini mozzarellát teszek a tányérok aljára, és rámerem a forró levest. Egy-egy bazsalikomlevéllel díszítek.

Az egyébként általában egyszeri 30 perces blogbejegyzésemet ezúttal 4 tételben sikerült megoldanom, mert ahogy merült a törpékben az elem, úgy szaporodtak az összetűzések. Az este végére 3:0 lett az eredmény, amiben két ütés, egy rúgás lett az elszámolnivaló: az egyik tesó a pofonokat, az enyém a lábazást kapta. Továbbá némi tiltás/fegyelmezés hatására kiszakadt egy-egy velőtrázó "nem" és "utállak", mindez egy forrásból. Aztán dumáltunk. Jött még egy kevés aktív ellenállás és csakazértsem a lefekvésnél, duzzogda, miegymás, de a nap mérlege összességében pozitív. A könyv végére nagyjából lenyugodtak a kedélyek. Az elköszönés és a posztom befejezése alatt már csak háromszor kellett bemennem rendet tenni... :DDD

Éva