Mekkoraaa!!!

Nem tudom, mikor örültem meg utoljára ennyire sugallatnak, mint ma. Szerintem óriási... szerintem. (Talán emlékszel még, kedves Olvasó, erre a bárgyú, de annál hatékonyabb plasztik csirkés RTL promóra, ami keretmondata szállóigévé lett a kampány óta.)

Tegnapelőtt csináltam egy reform madártejet, tegnap este pedig a megmaradt karfiolból egy klasszik karfiolkrémlevest (hegyekben áll a karfiol a lépcsőházban, úgyhogy most karfiolt karfiollal eszünk), ahogy én csinálom, zöldségalaplével, hagymával, fokhagymával, joghurttal. Ezúttal pármai sonkachipsszel tálaltam csak úgy unalmasan, mellé téve, belemorzsolásra. Maradt még a levesből mára, a két gondolat pedig egyszercsak úgy összeért: miért ne csináljak a madártej analógiájára olyan karfoillevest, amin ízesített tojáshabfelhők úszkálnak. Így a leves mellé nem csak úgy odateszem a roppanósra sütött sonkát, hanem csavarok rajta egyet. ...Megpróbáltam. Nem volt egy nagy etvasz. Sikerült! Ráadásul az egész mindennel együtt 12 perc alatt megvolt. Nagyon tetszik!

MADÁRTEJ IHLETTE KARFIOLKRÉMLEVES PÁRMAI SONKÁS TOJÁSHABFELHŐKKEL

Egy dolgot viszont megint elszúrtam: a levesben főztem ki a habot, nem pedig sima sós vízben. Pedig ott ajánlott, hogy teljesen hófehér legyen. Úgy szebben mutat a leves tetején úszva.

hozzávalók

a leveshez

2ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 szárzeller

4 gerezd fokhagyma

1/2l mandulatej

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

só, frissen őrölt bors

frissen reszelt szerecsendió

1.5dl joghurt (paleosok kihagyhatják)

a habfelhőkhöz

3 tojásfehérje

pici só

2 szelet pármai sonka

A hagymát és a zellerszárat megtisztítom, felkockázom, és egy vastag falú edényben az olajon megdinsztelem. Amíg a hagyma a zellerrel párolódik, megmosom és rózsáira szedem a karfiolt. Mehet az edénybe a mandulatejjel, a zöldségalaplével és a zúzott fokhagymával együtt. Az egészet felforralom, majd lefedem, és alacsony lángon addig főzöm, amíg a karfiol teljesen meg nem puhul. 

Idő közben felteszek vizet melegedni a sonkás habfelhőknek - sózom. A sonkát a mikróban egy perc alatt ropogósra sütöm (nálam a mikróhasználat ebben és a cumisüvegek fertőtlenítésében nagyjából ki is merül), a tojásfehérjét a sóval habbá verem. A kihűlt sonkát belemorzsolom a tojáshabba, és egy faspatulával óvatosan beleeforgatom. Amikor a víz már szinte gyöngyözik, de még nem forr, kanállal galuskákat szaggatok bele, és egy-két percig hagyom, hogy a vízgőzben a hab kissé megszilárduljon, majd tányérra merem.

Amikor a leves kész, sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, majd botmixerrel pürésítem, végül elkeverem benne a joghurtot. Hidegen vagy melegen találom két-három sonkás habfelhővel és frissen őrölt borssal a tetején.

Íííííjjjj, de jó volt!

Éva

Mátyás és a bíró lánya

Egyszer Mátyás király, mikor éppen álruhában járta az országot, beért egy faluba, ahol azt olvasta a bíró kapuján:

"Itt lakik ennek és ennek a községnek a bírája, aki minen búbánat nélkül él."

Mátyás füttyentett egyet:
- Á, de jó dolga van ennek a bírónak, hogy minden búbaj nélkül él. Ha csak ez a baja, adok én neki egy kis gondot.
Budára visszaérve nyomban megparancsolta az egyik szolgájának, hogy pattanjon lóra, vágtasson el a bírához, és egy lyukas cserépkorsót vigyen azzal, hogy azt a bírának be kell foltozni, különben lefejezik.
Átadta a szolga a korsót meg a király üzenetét. Nagy bánata lett hirtelen a bírának, három napig enni-inni sem tudott. Volt a bírónak egy szép eladó lánya, az váltig kérdezgette:
- Apám, mi baja van magának? Víg szokott lenni, most meg nem is eszik bánatában.
- Minek mondjam, lányom, úgy sem tudsz segíteni rajtam.
- Nem biztos, apám. Ha tudok segítek, ha nem, de legalább ossza meg velem a bánatát.
- Idenézz, lányom, ezt a korsót küldte nekem a király, hogy foltozzam be, mert máskülönben lefejeltet.
- Hahá, apám, ezen búsul maga? Küldje neki vissza azzal, hogy fordítsa ki a fölség először a korsót, mert mindennek a visszájára teszik a foltot.
- Ejnye, lányom, de vág az eszed.
Úgyis tett a bíró, ahogy a lánya tanácsolta, a király meg elfogadta az üzenetet.
- Ej, mégis meg kell még ijesztenem ezt a bírót! - gondolta a király.
Magához rendelte a szolgáját, és leküldött a bíróhoz egy malomkövet, hogy nyúzza meg, különben felakasztatik.
Erre a bíró megint nagy bánatba esett, három napig szavát sem lehetett hallani, aztán végre, a nagy rimánkodásra megszólalt.
- Apám, mondja meg, mi baja, ne eméssze magát.
- Jaj, lányom, most már tényleg nem tudsz rajtam segíteni.
- Hátha tudok, apám.
- Azzal bízott meg a király, hogy a malomkövet, amit a háznak támasztottam, nyúzzam meg.
- Ejnye, apám, maga ezen búsul? Küldje csak vissza a követ azzal, hogy előbb erissze le vérérõl, mert csak azután lehet nyúzni az állatokat is.
Megörült a bíró:
- Jól van, lányom, megpróbálom.
Úgy is volt, a király az üzenetre nem tudott mit mondani.
Megtudta aztán a király, hogy honnan fúj a szél, hát a bíró lányát akarta megleckéztetni. Üzent is a szolgájáért:
- Édes szolgám, menj el ebbe és ebbe a faluba, mondd meg a bíró lányának, hogy látogasson me engem, de se nem lóháton, se nem gyalog, se kocsin, se az úton, se az út mellett ne jöjjön. Ruhába is menjen, de meztelenül is legyen, hozzon is nekem ajándékot meg nem is, mert különben lefejeztetem.
Megkapta a lány az üzenetet, de a szeme sem rebbent. Fogta magát, lehányta magáról az összes ruháját, csak a melltartóját hagyta meg. Fogott egy galambot, két szita közé tette. Elővezette az egyetlen bakkecskéjüket, a jobb lábát rátette a kecske hátára, úgy ment az úton, míg Budára nem ért a felséges király elébe.
Mikor a palotához közeledett, jelezték a királynak, hogy valami csodaszert látnak az úton, mindjárt itt lesz a palotában.
A király a kapuban várta.
- Felséges királyom, úgy jöttem, ahogy parancsoltad, nem jöttem sem gyalog, sem lóháton, sem kocsin, sem az úton, sem az út mellett, meztelenül is vagyok, de azért maradt rajtam valami. És itt az ajándék.
Azzal felemelte a szitát, hát elrepült belőle a galamb.
- Elszállt az ajándék, felség, tehát hoztam is meg nem is.
- Jól van, édes lányom, nagyon jól csináltad, de inkább a csúnyádat takartad volna el, mint a melledet.
- Azt nem lehet, királyatyám, mert a csúnyámat az Isten teremtette, de a mellemet magam növesztettem. 

Mindenki ismeri a bíró (vagy más jegyzetben az egyszeri székely ember) okos lányának fenti történetét, aki Mátyás király parancsára úgy járult elé, hogy se az úton, se az útfélen, se öltözve, se öltözetlen nem ment, vitt is  ajándékot meg nem is, köszönt is, meg nem is. Nos, valahogy így voltam én el a tegnapi babalátogatóban nálunk járt barátok vendéglátásával: volt is vacsora meg nem is, sütöttem is, meg nem is... mert hogy félkész-kész dolgokkal operáltam kellő idő és energia hiányában. Mégis a lakást isteni sült és tea illatok lengték be, a vendégek jól laktak, a baba megnézettetett, és mindenki nagyon elégedetten távozott.

PÁRMAI SONKÁS ÉS PARENYICA SAJTOS SÜLT RUDACSKÁK ...ha már a "csúnyája" szóba került

Ez is egy olyan téma, mint a quiche, a főtt tészták, a rizottók: csak a fantázia szab határt. Én most itthoni készletből egyszerűre vettem a figurát, klasszik sonka és sajt megoldásokban gondolkoztam, de lehet mondjuk spárgával tölteni, kapormaggal szórni, kápiával édesköménymaggal szórva, aszalt szilvával és tepertővel, stb.

hozzávalók

2 rúd leveles tésza (én a Tante Fannynak a többnyire adalékmentes változatát veszem)

1 nagy tálca pármai sonka

1 tekercs füstölt parenyica sajt

1 tojás

1 marék szezámmag

1 marék mustármag

A sütőt 195 fokra állítom. Az egyik leveles tészát kitekerem, és magam elé fektetem. A rövidebb oldalával párhuzamosan kétcentis csíkokra vágom, mindegyik tésztacsíkra teszek teljes hosszában egy rétegben sonkát, megcsavarom őket, és egy sütőpapírral bélelt tepsin elrendezem a rudakat. A másik tésztát is felcsíkozom, a parenyicát a csíkok hosszának méretéig kitekerem, a kapott csíkot hosszában még négy-öt csíkra szelem, azokat elosztom a tészákon, csavarok, elrendezek. Végül az így kapott tésztarudakat a felvert tojással megkenem, a sonkásakat szezámmaggal, a sajtosakat mustármaggal (az édeskömény- vagy kapormag a sajthoz is passzol) hintem, és betolom 20-30 percre a sütőbe, vagy amíg aranybarnára nem sülnek. Melegen is, hidegen is remek vendégváró lesz.

Ezen felül még kínáltam citromos-chilis tejfölben pácolt mozzarellát és diós parmezánkrékert, emellé chilis-kardamomos teát (Culinaris).

Jó kis csendes, beszélgetős este volt. Legközelebb belehúzunk.

Éva

Üdítő reggelek

Ha az ember egy finom, energiában gazdag étkezéssel indítja a napot, az sok szempontból gazdagít. A szépen tálalt, ízletes és egészséges reggeli hat az esztétikai érzékünkre, hat az ízlelő bimbóinkra, hat a szervezetünkre, és hat a tudatunkra. Gyakorlatilag egy élmény tud lenni minden szinten. Ezzel szemben az unalmas, változatosságot nem mutató, nehéz, rohanva bekapkodott reggeli inkább megterhelő stresszafaktorként jelentkezik a napunkban... és a testünkben. Az ötletek és nem az idő hiánya legtöbbször a baj. Egy jó reggeliért, amit családi körben költhet el az ember, azt gondolom, mindig érdemes 10-15 perccel hamarabb fölkelni.

RÉPÁS-MAZSOLÁS KENYÉRSUSHI

Ezt a receptet tavaly nyáron volt szerencsém elcsípni az almagolyókkal együtt egy 4Ingredients adásban. Az a két nő zseni! Ilyet kitalálni! Azon túl, hogy az étel pofonegyszerű, remekül variálható, még gyerekbarát, ráadásul a végtelen kombinálhatósága illetve mutatóssága révén még partikompatibilis is.

hozzávalók

4 szelet nagyon puha, friss kenyér (én a Culinarisban veszem az ehhez az ízvilághoz tökéletesen passzoló almás zabpelyhes kenyeret)

2 répa

2 marék mazsola (de lehet pl. aszalt sárgabarack is)

kevés vaj

A kenyerek héját levágom, a szeleteket sodrófával kicsit lelapítom, és megkenem vajjal. A répákat megpucolom, és a krumplihámozóval vékony szeletekre vágom. A vajjal megkent kenyérszeleteken elosztom a répaszalagokat, a szeletek közepére egy csíkban mazsolát szórok, és felgörgetem a kenyereket, kicsit meg is nyomkodom a roládot, hogy jobban összeálljon. A hengert másfél centinként megtűzöm fogpiszkálóval, és a fogpiszkálók között egy kenyérvágó késsel felszeletelem. Tányéronként 3-4 tekercset teszek, és frissen facsart narancslével kísérem.

Egyébként ezt a módszert lehet klasszikusabb felállásban kenyér-pármai sonka-kecskesajt-spenótlevél/rukola, kenyér-vaj-sajt-retek, olivapesztó-tonhal stb. variációkban is készíteni, hogy legalább a formai változatosság meglegyen.

Éva

Elborult

A mai nappal, úgy tűnik, búcsút mondhatunk annak a csodálatos ősznek, aminek a kegyeiben részesülhettünk az elmúlt hetekben. Beborult az ég, megérkezett a klasszikus ködös, esős, szürke ősz, ezzel együtt a négy fal közötti programozás ideje is. (Bár ebbe tegnap nem voltunk hajlandóak beletörődni, és dacolva az esővel, mi igenis kivoultunk a Lisztfesztre - mint ott és akkor kiderült /no, nem az ég/ - már pénteken, a fesztivál nyitó napján elfogyott és azóta "beszerezhetetlen" sült gesztenye, néhány bögre gőzölgő forralt bor, roppanós grátisz sültkolbász és egymás táraságában a lányom Keresztmamájának a szülinapját megünnepelni szerényen, családiasan.) Márpedig ha négy fal, akkor nekem az a konyha néhány négyzetméterére korlátozódik, amikor pedig az eget elborítják a felhők, az magával hozza, hogy az én elmémet is azzal a lendülettel borítják el a kulináris gondolatok, amiből a következő egyperces született a hétvégén: 

ASZALT VÖRÖSÁFONYA PESTO

Az ötlet onnan jött, hogy vettem a hétvégén a Culinarisban áfonyás kenyeret. Volt itthon finom pármai sonka, kecskesajt, amiből a páromnak - aki, teszem hozzá, a hagyományos konyha kedvelője - szerettem volna valami finomat csinálni... Hát nem megint elszaladt velem a ló?! Bedurrantottam a szendvicssütőt, előkaptam a szekrényből az aszalt áfonyát, meg még egy-két hirtelenjében kigondolt hozzávalót, és egy perc múlva már a grillrács alatt sisteregtek az ínyenc falatok. 

hozzávalók

1 kis fej lilahagyma

4ek aszalt vörösáfonya (többnyire cukrozottan lehet kapni, de ha sikerül natúrt beszerezni, az a legjobb - akkor viszont ízlés szerint lehet úgy hagyni, vagy hozzákeverni annyi mézet, amennyit megkíván)

4ek mandula vagy dió

1 marék friss bazsalikom

1ek friss kakukkfű

4ek dióolaj (ha nincs, akkor jó az olívaolaj is, csak akkor szerencsésebb nem mandulával, hanem dióval csinálni)

só, frissen őrölt bors

most, hogy így utólag belegondolok, egy pár csepp érlelt balzsamecet sem ártott volna neki

A hozzávalókat nemes egyszerűséggel egy aprítógépbe teszem, és összepürésítem. Kész. Sokáig eláll a hűtőben.

Én aznap este az áfonyás kenyereket kentem meg vele, tettem rájuk egy-egy szelet pármai sonkát, a tetejükre kecskesajot, egy-egy szál kakukkfüvet, és betettem pirítani (de hidegen is finom). Egy marék zöldsalátával és egy jó Shirazzal mennyei vacsora volt. De ezt a pestót sültek mellé, vagy egy sajttálhoz, esetleg egy grillezett sajt kísérőjeként is el tudom képzelni. Vagy mondjam, hogy rizottó tetejére? A fantázia szab csak határt annak, hogy hogyan használom fel.

Éva

Tartom a frontot

Bizonyára minden rendszeres Olvasónak feltűnt, hogy az utóbbi időben alig lehet Dorci és Ádám tollából fellelni friss recepteket. A helyzet az, hogy bloggertársaimat mostanában teljesen betemette a munka, így muszáj lesz őket nélkülöznünk egy darabig. Bizonytalan időre tehát most velem kell beérned, Kedves Olvasó, mert helyettük is én állom a sarat, pakolom a posztokat, hogy ne maradjatok napi konyhai tippek nélkül.

Ezt a mostani tojásosdit Dorcival terveztük közösen megfőzni, megfotózni, megírni, de nyár óta nem sikerül összehozni, hogy mindketten egy időben érjünk rá: nekem napközben van pár órám, neki meg nap végén. Elég komoly aszinkron a közös főzésekhez.

Mivel többnyire ebéd és vacsoratippekkel szolgálunk, álljon itt most egy reggeli tipp a tucatnyi tojásételből, ami a repertoárunkat - és majd idővel a Tiéteket is - gazdagítja.

PÁRPERCES TOJÁSVARIÁCIÓK REGGELIRE

hozzávalók

a kaviáros lágytojáshoz

6 tojás

6tk lazackaviár

1-1 csipet friss vagy fagyasztott snidling

tálaláshoz igény szerint frissen őrölt bors, paradicsom és kenyér

A tojásokat forrásban lévő vízben 4 perc alatt megfőzöm (hogy a fehérje megkössön, de a sárgája még folyjon). Tálaláshoz a tojásokat tartóba teszem, a kalapjukat levágom, és a tetejükre egy-egy kiskanálnyi lazackaviárt teszek. Snidlingel díszítem, igény szerint borsozom (sózni nem kell, mert a kaviár elég sós), és paradicsommal, friss vagy pirított kenyérrel körítem.

hozzávalók

a hamis tojásmuffinhoz

6 szelet pármai sonka

6 tojás

1-1 csipet friss vagy fagyasztott snidling

tálaláshoz só, frissen őrölt bors, paradicsom és igény szerint kenyér

A sütőt begyújtom 160 fokra. Egy muffinsütő formáit egyenként kibélelem egy-egy sonkaszelettel, beleütök mindegyikbe egy tojást, és a forró sütőbe tolom 12 percre. Ha kész, sózom, borsozom, snidlinggel díszítem, igény szerint friss vagy pirított kenyérrel és paradicsommal kínálom.

hozzávalók

a lágytojáshoz paradicsomsalátával

6 tojás

só, frissen őrölt bors

friss vagy fagyasztott snidling

6 kis kemény paradicsom

2 marék friss vegyes zöldsalátalevél

3 szál újhagyma

3ek olívaolaj

1tk fehérborecet

1tk szárított majoránna

só, frissen őrölt bors

táaláshoz igény szerint kenyér

A tojásoknak felteszek vizet forrni. A paradicsomokat és az újhagymát felszeletelem, egy nagy tálba teszem, megönötzöm az olajjal, ecettel, meghintem sóval, borssal és majoránnával, majd összekeverem, és félreteszem. A tojásokat 4 perc alatt lágyra főzöm. Tálalákor a tojásokat a héjából egy tálba kanalazom, sózom, borsozom, megdíszítem snidlinggel. A paradicsomsalátához hozzáforgatom a zöldleveleket, és egy-egy marékkal teszek a tojás mellé, végül friss vagy fokhagymával és vajjal megkent pirított kenyérrel körítem.

Vidám reggeleket kívánok!

Éva

Bűnbeesés

Évától a bűnbeesés témája nem áll túl távol. Amióta csak elcsúszott azon az átkozott "almahéjon", mondhatni megvan a keresztje, eleve elrendeltetett. Ennél fogva, és mert a másik oldalról kissé hedonista, folytonos küzdelmeket folytat. Állandó kísértés övezi az útját, konstans csábításnak van kitéve, aminek többnyire sikerül ellenállnia, de van, hogy csúfos bukás a vége. Mindenesetre fejlődni szeretne, talán ezért is eszel ki magának próbatételeket lépten-nyomon. Az igazi mazohista: a főzést választja a hobbijának és az egészséges táplálkozást az útjának. Micsoda kombó! Ahogy Gabesz barátnőm mondaná: "Orjjjásssi."

Éva... jelen esetben én... természetesen - hol máshol - szintén az evés terén vétkeztem - ó, Uram. Nekifutásból megugrottam 3 és fél hetet az egy hónaposra tervezett paelolitkúrámból - aminek a tapasztalatairól ígértem, hogy beszámolok idővel -, és épp a kanyarban csúsztam el... de csak egy kicsit.

Az egész ott kezdődött, hogy vettem a biopén egy kiló fergetegesen roppanós spenótot. A folytatás pedig az volt, hogy nem tudtam kiverni a fejemből onnantól a spenótos-csirkés lasagnét, amit még sok éve fedeztem fel a Nélkülözhetetlen vonatkozó kötetében. Mivel ez alatt a három és fél hét alatt egyszer sem éreztem óriási lemondásnak, hogy nem ettem a másoknak feltálalt krumpliból, rizsből, tésztából, kenyérből, nem gondoltam volna, hogy el fogok gyengülni. De ez a recept...! Ez az ízvilág...! Hiába a fetás gombával kibélelt bendő. Egyszerűen nem tudtam nem megadni magam.

CSIRKÉS-SPENÓTOS LASAGNE AL FORNO

Az eredeti recepthez képest, természetesen megint variáltam. Ez lett az én verzióm. Ellenállhatatlan. 

hozzávalók

a csirkés mártáshoz

1 fej vöröshagyma

3 szelet pármai sonka

1ek olívaolaj

1kg darált tanyasi csirkemell (ha hentesnél daráltatod, kérd meg, hogy ne kétszer küldje át a darálón, mert akkor nem jól kezelhetően darabos, hanem egy tömb pép lesz, amivel nagyon meg fogsz szenvedni a lepirítás szakaszában)

1 doboz darabos paradicsomkonzerv (ha frissből csinálom, még jobb)

1dl natúr paradicsomszósz

1ek papadicsompüré

2dl csirkealaplé (bio leveskockából)

4 gerezd fokhagyma

1ek balzsamecet

1kk méz

1 púpos ek friss aprított bazsalikom (esetleg még friss oregano és majoranna)

só, frissen őrölt bors

1 szegfűbors

a spenótréteghez

1/2 kg friss vagy fagyaszott spenót

2dkg vaj

4 gerezd fokhagyma

só, frissen őrölt bors

a besamelhez

6dkg vaj

1/2l tej

2ek (teljeskiőrlésű) liszt

20dkg ementáli vagy cheddar sajt

só, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

8 lasagne-lap

Három serpenyővel készülök zsonglőrködni megint. 

Az elsőben felhevítem az olívaolajat, miközben a hagymát és a sonkát felaprítom. Mehet az olajba fonnyaszásra. Ezt követően beleteszem a serpenyőbe a csirkét, sózom, borsozom, és időnkénti kevergetés mellett teljes fehéredésig pirítom. Ezen a ponton adom hozzá a paradicsomot, a szószt és a pürét, felöntöm a az alaplével, elkeverem, és fedő alatt közepes lángon 10 percig rotyogtatom, hogy a mártás besűrűsödjön. Végül belereszelem a fokhagymát, hozzáadom a megőrölt szegfűborsot, a zöldfűszereket, a balzsamecetet és a mézet, szükség szerint sózom, borsozom. A lángot elzárom, a következő tíz percben hagyom a fedő alatt még egy kicsit összeérni az ízeket.

Amikor a paradicsomos csirkemártással való foglalatoskodás közben volt érkezésem, a vajat egy edénybe bedobtam, megolvasztottam, hozzáreszeltem a fokhagymát, és a megmosott, de nem "hámozott" spenótot összeforgattam a fokhagymás vajjal némi só és bors kíséretben. Pár perc párolás után kész is. A levét, amit kiengedett, felhasználhatom csirkealaplé gyanánt a leveskocka bázisaként kellő mennyiségű vízzel kiegészítve.

Végül a besamelt készítem el: a vajat megolvasztom, hozzáadom a lisztet, pár percig állandó kevergetés mellett pirítom, majd jöhet bele a tej. Addig kevergetem a mártást a tűz fölött, míg kicsit be nem sűrűsödik. Közben nagylyukú reszelőn lereszelem a sajtot. A tej alatt elzárom a lángot, a sajtot két marék kivételével hozzáadom, belekeverem, míg teljesen szét nem olvad, és a mártás homogénné nem válik. Ekkor sózom, borsozom, és belereszelem a szerecsendiót.

Már csak az összeállítás maradt, és az, hogy bedurrantsam a sütőt - 180 fok a dőlésszög. Egy szögeltes hőálló tál aljára két lasagne-lapot teszek. (nem baj, ha nem ér faltól falig). Azon elegyengetem a csirkés mártás felét. Újabb két lasagne-lap következik, majd a besamel harmada. A következő rétegezés ugyanez, csak nem csirkéve hanem spenóttal: az egész spenót, rá a lasagne, rá a besamel másik egyharmada. Végül újra csirke, lasagne, és a maradék besamel. A tornyot a reszelt sajt maradékával zárom. Semmi gáz, ha a rakottasnak túl bő a gatya! Ahogy sül a kicsike, úgy terpeszkedik a tálban, hogy végül teljesen kitöltse. (Így van ezzel sok mindenki más is...)

50 percnyi sütés után, mikor megpirult a lasagne teteje is, forrón tálalom.

...És mostantól újra egy hónap "dínó diéta" (erről egy következő posztban.)

Éva

Saltimbocca

A cím annyit tesz: ugrik a szájba. Gondolom, az étel elnevezése a fogás ízletességét hivatott ilyen formán érzékeltetni. Szemléletes is! Eredendően ez egy tradicionálisan olasz húsétel, de Dél-Svájc, Görög- és Spanyolország egyes vidékein is népszerű fogásnak számít, ami rétegelt vékony borjúszelet, pármai sonka és zsálya házasításából születik fehérboros mártásban, serpenyőben sütve. 

Mivel nekem borjúm nem volt itthon, ellenben padlizsánom bőven, ezen felül akadt még ez-az a hűtőben, ami ehhez az ízvilághoz passzol, összeállítottam a tegnapi, újfent egyszemélyes gyors ebédemet - a saját aktuális értelmezésben készült saltimboccámat.

PADLIZSÁN SALTIMBOCCA RÁSÜLT CAPRESEVEL

Hozzávalók

3ek olívaolaj

só, frissen őrölt bors

1 gerezd fokhagyma

1dl száraz fehérbor

1 közepes padlizsán

1 csokor friss zsálya

3 szelet pármai sonka

2 kemény paradicsom

1 mozzarella sajt

A padlizsánt megmosom, lecsumázom, és hosszában egycentis szeletekre vágom. Alaposan besózom, és 10 percre félreteszem "izzadni". (Ez azért szükséges, hogy a só a lehetséges keserű ízét kivegye a padlizsánnak.) Amíg a padlizsán pihen, a paradicsomokat és a mozzarellát félcentis szeletekre vágom. Egy tálban az olívaolajat, a sót, borsot és a fehérbort elegyítem, hozzáreszelem a fokhagymát, majd félreteszem. Előveszek egy tűzálló tálat, és a hozzávalókat lerétegezem a következő sorrendben: padlizsán, zsálya, sonka, padlizsán, paradicsom, sajt, paradicsom. A padlizsánrakásokat megöntözöm a fehérboros szósszal, és a tálat 40 percre betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe.

Magában vagy salátával, forrón, de akár hidegen is remek fogás.

Éva

Pán-európai kultúrlenyomat

Ezt a kis kombót egy éve spontán gondoltam ki egy hasonló őszi napon, a már korábban említett napközbeni, egyszemélyes éhségem csillapítására. Azóta rendszeres szereplőjévé vált az étrendemnek, mert baromi gyorsan, kevés munkával megvan, hihetetlenül szemetgyönyörködtető - ami az ételeknél legalább olyan fontos, mint az íz -, és őrült finom. A tradicionális hozzávalók a sokszínű, változatos öreg kontinensünk déli, dél-nyugati és közép-keleti régiójából kerültek összeválogatásra, hogy egy igazi európai fogássá olvadjanak össze - szó szerint.

GRILLEZETT FÜSTÖLT PARENICA-ALMASZENDVICS HÁZI PESTÓVAL ÉS SERRANOI SONKÁVAL

A Parenica egy híres szlovák félkemény, félzsíros füstölt sajt, míg a pesto olasz találmány, a serranoi sonka pedig a spanyol kulináriát fémjelzi. De csinálhatjuk a tálat tisztán olasz hozzávalókból füstölt Scamorzval és pármai sonkával is, vagy vegetáriánus fogásként sonka nélkül. A végeredmény mindenhogy mesés lesz.

Hozzávalók

1 Parenica vagy Scamorza

1 kemény alma

1tk kanál pesto

2 szelet serranoi vagy pámai sonka (elhagyható)

díszítéshez tökmagolaj és szárított vagy friss bazsalikom

Az étel elkészítése rém egyszerű. Egy vasserpenyőt felhevítek. Amíg melegszik, a sajtot keresztben kettévágom, az alma csumáját kivágom, és másfél centis szeletekre vágom. A sajt két felét két szelet alma kíséretében ráteszem a grillrácsra, és oldalanként 5-7 percig sütöm. 

Menet közben elkészítem a pestót.

Tálaláskor az almát és a sajtot egymásra rétegezem, igény szerint megkoronázom a sonkával, kanalazok mellé kevés pestót, a szendvicset körbelocsolom tökmagolajjal, és meghintem szárított bazsalikommal, vagy egy friss levéllel díszítem.

Már lehet is nekiesni.

Éva

...és főz!

Megint összejöttünk mi, 9-en. Ki lélekben, ki online, ki pedig testben is jelen volt a rendszeressé váló kis produktív "szeánszunkon". Az aktuális házigazdánk, aki kedvesen hozzájárult, hogy nevesítsem nálunk - ezúton is kösz -, Bombera Kriszta volt. Ahogy őt és a tempóját elnézem, mindig arra jutok, hogy én már nyolcszor belehaltam volna abba, amit és ahogy ő csinál, de neki tuti vagy kilenc (9!!! :D) élete van, vagy egész mások az energiatartalékai, mint egy normális embernek. Mindenesetre a folyton szélvészként rohanó Krisztát látva azt gondoltam, talán jó néven vesz egy konyhában többé-kevésbé jártas segítő kezet az előkészületekben a vendéglátás napján, úgyhogy felajálkoztam. Több, mint örömmel fogadta. Mondhatni, lecsapott a felajánlásra.

Mivel tudom, hogy amúgy semmi ideje, és alapvetően energiája sem nagyon marad a konyhában varázsolgatni, arra gondoltam, olyan, számára is új receptekkel érkezem hozzá, amivel esetleg gyarapíthatom az eddigi főzőismereteit, a család által megismert ízek tárházát, és feltámasztom a konyhai ténykedés irányában a lelkesedését. Fontos, hogy az ember lányának, aki dolgozik és gyerekei vannak, családról gondoskodik, ne menjen el a kedve az alkotástól azért, mert olyan receptekkel harcol nap, mint nap, ami túl macerás, időigényes. Persze, hogy így teherré válhat a főzésnek már a gondolata is.

Két fogás esetében hozott anyagból dolgoztam, hármat viszont aznap délelőtt ötlöttem ki. Gyorsan összeírtam, miket kell venni, és a nap közepén egy villámrandi keretében el is rongyoltunk beszerezni a hozzávalókat. (Én állásinterjúra menet talpig elegánsban, magassarkúban repültem a bevásárlókocsi után - mókás egy látvány lehettem -, Kriszta pedig egy híradó és egy találkozó között félúton, szokás szerint rohanóban.) Miután végeztünk, azt mondtam, elég lesz a vendégek érkezése előtt egy órával összeverődnünk, mert a tervezett 5 fogást 40 perc munkával el fogjuk tudni készíteni. Kriszta kikerekedett szemmel, tátott szájjal, teljesen hitetlenül, már-már pánikkal a szemében nézett rám. Azon a ponton még nem tudtam megnyugtatni. A menüsor a következőkből állt: fügés, kéksajtos, pármai sonkás forró tésztafalatok, fokhagymás-chilis olajban sült rákfarkak puha kenyérrel, füstölt lazacos rákpasztakanapé (recept a hétvégén), Jamie-csirke fóliában sült rozmaringos burgonyával és zöldsalátával, végül mézben karamellizált, sütőben sült morzsás gyümölcsök (ezt is majd felteszem) gyömbéres joghurtfagyival.

Mindketten szokásunkhoz híven késve estünk be. Aztán nekiláttunk. ...És Kriszta fogásról fogásra rácsodákozott, hogy "ez tééééényleg csak ennnnnnyi???!!!". Nos, tényleg. Nem csalás, nem ámítás: a teljes menü 40 perc munkával az asztalon illetve a sütőben volt. És a mi Krisztánk belelkesedett. Elkapta a gépszíj. Olyannyira, hogy még melegében elkérte a recepteket. Úgyhogy most adom őket sorban és a legnagyobb örömmel. Azt mondta, megreformáltam a konyhai életét. Már megérte!

FÜGÉS, KÉKSAJTOS, PÁRMAI SONKÁS FORRÓ TÉSZTAFALATOK

Hozzávalók

1 levelestészta

1 tálca pármai sonka (adalékanyagmentes, mint pl. a Prima)

5db friss füge

1 doboz bármilyen kéksajt (gorgonzolával a legfinomabb)

1 csokor friss bazsalikom

frissen őrölt bors

5ek olívaolaj

(1 tojás)

A sütőt 180 fokra belőttük. Megkértem Krisztát, hogy egy nagy tepsiben a levelestésztát sütőpapírostól terítse ki. (Ezen a ponton választhattuk volna, hogy egy felvert tojással végigkenjük a tészta felszínét, hogy szebb legyen, de nem akartam bonyolítani.) A sonkaszeleteket 2-3 cafatra tépve hanyagul rádobáltuk (és nem ráfektettük!) a tésztára, a kéksajttal Kriszta bíbelődött, kézzel rámorzsolta a sonkával borított tepsire, addig én a fügéket negyedeltem, majd egyenletesen eloszttam a színen, végül az egészet a szép, egészséges bazsalikomlevelekkel megszórtuk. Olívaolajjal bőségesen meglocsoltuk a közös alkotásunkat, borsot őröltünk rá, és betoltuk a sütőbe 20 percre, de legalább is annyi időre, amíg a tészta meg nem pirult. Elégedetten dőltünk hátra: ez is megvolt. Ráadásul két fogás elkészítése között még szusszanni is maradt időnk.

Ennek az ínyenc tepsis csodának, ahogy a többi ételnek is, nagy sikere volt a vendégek körében. Kriszta büszkén feszített, mint - egyébként remek - vendéglátó, hogy ez tőle, nála, általa. Lehetett is büszke! Én is az voltam/vagyok rá! Remélem, lesz ismétlés háló nélkül! A recept már nem akadály.

Éva

Tízperces látványkonyha

Mikor ezt a fogást a Drágám elé tegnap este letettem, azt mondta: "Atttyaisssten, mi van itt? Hűűű, de szép! Hány órát töltöttél el a konyhában ma ezzel?" Amikor mondtam neki, hogy 10 percet, hihtetlenkedve fogott hozzá a vacsorájának, aminek a végére érve (volt mégy egy kis desszert is, az egy másik 10 perc volt) úgy summázott: "Isteni volt, Kicsim!"

Nos, lehet előkészíteni a 3 edényt egyszerre, a vágódeszkát, konyhakést... és a stoppert.

ROZMARINGOS SZŰZÉRME GYÖMBÉRES ZÖLDBORSÓ-ÉDESKÖMÉNY-ÚJHAGYMA PÜRÉVEL, PÁRMAI ROPOGÓSSAL

Hozzávalók

4 szelet pármai sonka (amiben nincs adalékanyag)

A szűzérmékhez:

1 kb. 30-40dkg-s szűzpecsenye

2ek olívaolaj

1/2 citrom héja

pár csepp citromlé

1ek friss rozmaring

só, frissen őrölt bors

kevés balzsamecet a sütéshez

A borsópüréhez:

1ek vaj

1 szál újhagyma

1 édesköménygumó

10dkg friss zöldborsó

2cm friss gyömbér

kb. 2dl víz

só, frissen őrölt bors

1-1ek joghurt a tálaláshoz

Először a borsópürét készítem elő. Egy lábasban megolvasztom a vajat. Az újhagymát felszeletelem, hozzáadom a vajhoz, megdinsztelem. Miközben a hagyma párolódik, az édesköményt feldarabolom, a hagymához keverem. 2 perc párolás után jöhet bele a zöldborsó, a víz és némi só. Fedő alatt 5-7 percig, de legalább is, amíg a borsó meg nem puhul, párolom a zöldségeket.

Közben felforrósítok egy lehetőség szerint vasserpenyőt, de a sima teflon is jó. A húspáchoz az olajat kevés sóval, borssal összekeverem. A rozmaringot felaprítom, hozzáadom az olajhoz, majd belereszelem a fél citrom héját, hozzácsöpögtetek pár csepp citromlevet, és az egész pácot pár könnyed mozdulattal elkeverem. A szűzpecsenyét 3cm vastag szeletekre vágom, a pácban jól megforgatom, és teszem is a tűzforró serpenyőbe. Visszaszámlálás indul.

Egy másik serpenyőt forrósítok a sonkának. A zöldborsó alatt elzárom a tüzet, a zöldségeket egy botmixerrel összepürésítem, ízlés szerint sózom, borsozom, és belereszelem a gyömbért (egy kis menta sem árt neki, vagy az édeskömény zöldje). A szűzérméket 1-2 perc után megfordítom, hogy a másik oldalon is lezárjam a rostokat, és a nedveség belül maradjon. Egy perc után kevés balzsamecettel megspriccelem a sülő húsokat, és az így keletkezett savak segítségével a húsok mindkét oldalával megdörzsölve a serpenyő alját felszedem a húspörköket - ettől az érmék is szép fényes barnák, és kicsit karamellizált ízűek lesznek. A másik felforrósodott serpenyőbe belefektetem a pármai sonkát, és ropogósra sütöm. A szüzet már veszem is ki, mert rozén szép és finom, de aki jobban átsütve szereti, még hagyhatja egy fél percet.

Talalásnál a szűzérmék mellé kis tégelyben kínálom a zöldborsó-édeskömény pürét kevés joghurttal és frissen őrölt borssal, valamint a ropogós pármai sonkával díszítve.

Szép estét!

Éva