Fából vaskarika

No, nem egészen, de ez az ebéd egész másnak indult. 1 friss biozöldségektől rogyadozó hűtő + 1 mostanában időjárásváltozásra érzékeny, így kialvatlan én = 0 ötlet és motiváció a konyhában. Ilyenkor nyúlok egy szelet rozskenyérért a fagyasztóba, pattintom a pirítóba, és veszem elő a zöldségpástétomot a szekrényből némi paradicsom, paprika kísretében. Aztán mégis történt valami, megjött az ihlet. Kikandikált a spárga, a cukkíni, az újhagyma abból a bizonyos hűtőből. Szembe jött kevés, a múlt hétről megmaradt parmezán... meg egy gondolatfoszlány. Már kerestem is a többi hozzávalót a készletben.

MENTÁS-CITROMOS GRILLZÖLDSÉG SALÁTA ROZSPIRÍTÓSON

hozzávalók

2 kisebb cukkíni

5-6 szál spárga

5-6 szál zsenge újhagyma

4ek olívaolaj

1ek balzsamecet

4 gerezd fokhagyma

1tk só

frissen őrölt bors

friss vagy szárított zöldfűszer (borsikafű, oregánó, majoránna, kakukkfű)

5-6db szárított paradicsom

1 citrom leve, kevés reszelt héja

1 csokor menta

tálaláshoz rozspirítós, parmezánsajt, tökmagolaj, csíra

A vasserpenyőt vagy a faszenet max hőfokra beizzítom. A zöldségeket megmosom, a spárga fás szárát letöröm, a cukkínit karikákra vágom. Mindhárom zöldséget szárazon fölpakolom sülni, közben elkészítem hozzá az "utolsó kenetet". Ehhez elegyítem az olajat a balzsamecettel, a szárított fűszerekkel, a sóval, a borssal és a fokhagymával. Közben a zöldségeket megfordítom. A már megsült oldalukat megkenem az olajos páccal, majd fordítok rajtuk egyet, és ott is megkenem, ezzel együtt le is veszem a tűzről, hagyom kicsit hűlni. A szárított paradicsomokat csíkokra, a megsült spárgát és hagymát srégen 3-5 centis darabokra vágom, és az összes zöldséget egy keverőtálba teszem. A mentaleveleket durvára összevágom, a zöldségeket meghintem vele, megöntözöm a citrom levével, reszelek rá keveset a héjából, az egészet alaposan összeforgatom, és tálalhatom is. 

Ha forrón szeretném kínálni, a kenyeret akkor teszem a pirítóba, amikor a zöldségeket leveszem a tűzről. Ha hidegen teszem asztalra, akkor érdemes egy fél vagy egy teljes nappal korábban elkészítenem a salátát, hűtűben összeérlelni, és a forró pirítósra hűtőhidegen ráhalmozni. Mindkét esetben javaslom a fogást parmezánforgáccsal megkoronázni. Én kevés csírával és tökmagolajjal díszítetem a végén, de ez egyéni ízlés kérdése. Akárogy is, egy jégbe hűtött finom pohár száraz fehérbor és néhány szál gyertya fejedelmi nyári vacsorává tudja emelni ezt az egyszerű ebédnek indult fogást, másnapra csomagolva pedig kiváló tízórai/uzsonna válhat belőle.

Éva

Újrahasznosítás

Ha valamit, hát az átkos idején a szűkölködés belénk nevelte, hogy kaját nem dobunk ki. A családfő talán erre a legérzékenyebb nálunk. Én sem nézem jó szemmel, ha étteremben rendelés vagy itthon tálalás után úgy megy vissza a tányér, hogy maradt rajta étel. A már asztalnál evő gyerekemet is arra tanítom, hogy mindent meg kell enni, amit kiszedünk, mert sokaknak nem jut nem, hogy minőségi étel, de semmilyen. Nem hiszem, hogy van az a jólét, amiben ezt másképp gondolnám.

Amikor egy főzést követően elcsomagolom, amit a család/vendégek meghagytak, azt igyekszem másnap kreatívan felhasználni.

Évekkel ezelőtt kipróbáltam az előzőekben föltett sáfrányos, korianderes fehérborban paradicsommal posírozott pisztrángot, amit azóta kismilliószor csináltam - hol osztatlan, hol osztott sikerrel. Ez a recept aztán több mindent megihletett, többek között a másfél évvel ezelőtti Czifray hallé fordulójára ajánlott fogásaim közül egyet, amit következőnek meg is fogok osztani.

A minap a megmaradt fűszeres halfilét spenóttal álmodtam meg tésztához, ami annyira jól sikerült, hogy Lola kétszer szedett. Ennél nagyobb elismerés nekem nem kell.

FÉSZEKTÉSZTA SPENÓTTAL ÉS FŰSZERES FEHÉRBORBAN POSÍROZOTT PISZTRÁNGGAL

Ezt a receptet akkor érdemes megcsinálni, ha azt a bizonyos pisztrángot előzetesen valaki elkészítette, és maradt belőle. Külön ezért megcsinálni a halat nem célszerű. Mondjuk úgy nekiindulni, hogy a halból többet készít az ember előző este, hogy a másnapi vacsorát egy csupán párperces főzéssel fejedelmi tudja varázsolni, úgy már érdemes.

hozzávalók

1/2kg tagliatelle

a halhoz

receptet lásd itt, amin ezúttal annyit változtattam, hogy a hal belsejét egy-egy marék mentából, bazsalikomból és korianderzöldből valamint két gerezd fokhagymából és sóból készült fűszerpasztával töltöttem meg

a spenóthoz

30g vaj

3 gerezd fokhagyma

3 marék friss spenót

1/2tk só

frissen őrölt bors és szerecsendió

tálaláshoz lime és (bár halhoz nem szokták, de) parmezán

A tésztának teszek föl vizet, amikor forr, sózom, és beleteszem a tagliatellét. Közben a spenót alá szánt vajat egy serpenyőben felhevítem, a fokhagymát belereszelem. Amíg a fokhagyma dinsztelődik, megmosom a spenótot, lecsöpögtetem, szárastól a serpenyőbe teszem, és jól összeforgatom a fokhagymás vajjal. Sózom, borsozom, szerecsendiót reszelek bele, néhányat forgatok rajta, és elzárom alatta a gázt, hogy a szükségesnél jobban ne, épp csak összeessen. Már csak a halból kell minden maradék szálkát eltávolítanom, ha előzetesen ezt nem tettem meg, és kivárnom, hogy a tészta megfőjön. Az összeállításhoz lecsöpögtetem a fogkeményre főzött tagliatellét, a serpenyőben lévő spenóthoz adom forrón, majd a hideg haldarabokat a vele sült paradicsommal és fűszeres szafttal együtt beleborítom, egy lime levével megcsörgatom, és az egészet alaposan összeforgatom. Melegen vagy hidegen tálalom kevés parmezánforgáccsal.

Éva

Karfiolkarfiolkarfolakarilofkarofilokorolafil!

Megint karfiol, egyrészt, mert szezonja van, másrészt, mert imádjuk. Sokban emlékeztet Éva előző receptjére, az ihlet mégis máshonnan érkezett.

A húgom hozott nekem Hollandiából egy, a tradicionális konyhát bemutató szakácskönyvet – hát, az ételek nagy része tulajdonképpen hús krumplival, de ez mindenféle formában. A téli időszakban ezek jól használható receptek, de mivel most Meli is „majdnemvega”, inkább tisztán zöldséges fogást kerestem. És micsoda ötlet: karfiolkrémleves sajtpuffancsokkal!

A hűtőnkben mindig van öt-hatféle sajt, olvadós, camembert, kéksajt, parmezán és esetleg valamilyen fiatal, túrószerű sajt. Nem tudok ellenállni ezeknek a boltban, és mindig többet veszek a kelleténél, ezért időnként jól jönnek olyan ételek, ahol a kis darab maradék sajtokat egyszerre fel tudom használni – akár egy gyors tésztához, de egy vegyes sajtpuffanccsal se lehet melléfogni.

KARFIOLKRÉMLEVES SAJTPUFFANCSOKKAL

Kell hozzá:

egy karfiol

egy nagy krumpli (ha igazán sűrűn szereted)

egy kis vöröshagyma

vaj

1 liter zöldségleves (lehet bio kockából)

1 dl tejszín

egy tojás

fél deci tej

3 dkg liszt (lehet teljes kiőrlésű)

2 evőkanál reszelt érett sajt (parmezán, roquefort, gruyère, stb.)

szerecsendió

Párold meg egy evőkanálnyi vajon a felaprított hagymát, majd öntsd fel az alaplével. Dobd hozzá a kockákra vágott, hámozott krumplit és a rózsáira szedett karfiolt.

Amíg fő, készítsd el a sajtpuffancsot: melegítsd fel a tejet egy evőkanál vajjal, majd szórd bele a lisztet. Ezt addig kevergesd kis lángon, amíg rugalmas labdává válik – ezt égetett tésztának hívják. Hűtsd ki, majd keverd hozzá a felvert tojást és a sajtokat. A tésztából vizes kézzel gyúrt kis gombócokat rendezgesd kivajazott tepsire, és süsd meg 180 fokon 5-6 perc alatt: világosbarna, kétszeresükre duzzadt puffancsokat kapsz.

A levest pürésítsd, mondjuk botmixerrel, sózd, borsozd, reszelj bele szerecsendiót és öntsd fel a tejszínnel. Ha kihűlne, melegítsd rajta kicsit, rögtön tálalhatod.

Ádám

Tökölünk még?

Remélem, a legkisebb még egy pár napig, és kihúzza a kiírt dátumig - olyan szépen passzolna a születésnapja így a családi számsorba! Bár már időnként jelzi nálam, hogy széndékozik megérkezni, egyelőre nem indult el határozottan (mi már egyszer majdnam...). Addig is áldom az eget a 11 nap ősziszünet időzítése miatt, így kettesben és családilag is érdemi időt tudtunk együtt tölteni Lolával a tesó érkezése és a család végérvényes négytagúvá bővülése előtt. Ez mindenkinek nagyon jól esett. Jöttünk, mentünk, programoztunk... ki tudja, mikor lesz rá lehetőségünk megint ráadásul ilyen időjárás mellett! 

A tesó fogadására már minden készen áll: az ágyat összeszereltük, felhúztuk, a ruhácskák tiszták, vasaltak, minden szükségeset beszereztünk, a háztartást feltankoltuk, a kórházi csomag bekészítve. Úgy döntöttem, az utolsó pár napot pihenéssel töltöm, amennyire lehet. De hogy ebbe a főzés ne férjen bele? Az ki van zárva! 

Töredelmesen bevallom, nem tudtam a biopiacon ellenállni annak a sok gyönyörű töknek - vettem is vagy 4-5 kilót. Az ötletek meg továbbra is özönlenek a fejemben, hogy mit kezdjek vele.

SPENÓTOS-RUKOLÁS-SÜTŐTÖKÖS LASAGNE

A lasagne az egyik kedvenc tésztafélém. (Lasagna = tésztalap egyes számban, lasagne = maga az étel, amiben többes számban van a megnevezés, mint egyébként az olasz tésztaételek esetében többnyire.) Ugyan nem a leggyorsabb, mert a belevaló rétegeket egyenként el kell készíteni - jó rutinnal párhuzamosan -, és utána az egészet még össze kell sütni, ami alatt a hozzávalók vitamintartalma is csökken, de nagyon finom, és a családban is mindenkor, minden formában sikert arat. Ennek példázataként jegyzem meg, hogy a gyerekm egy felnőtt adagot, Apukája pedig 4, azaz négy felnőtt adagot tolt magába. Pedig fogadok, ha étlapon látta volna a kaja elnevezését, sosem jut eszébe rendelni! 

hozzávalók

6 spenótos (vagy sima) lasagna (lehet száraz és friss is - én a frisset jobban kedvelem)

a spenótréteghez

2dkg vaj

4 gerezd fokhagyma

250g friss spenótlevél (fagyasztott is jó)

só, frissen őrölt bors

1-2 mozzarella

a tökréteghez

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

500g sütőtök

100g rukola

só, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

1ek szárított bazsalikom

250g mascarpone

a besamelhez

2dkg vaj

1ek (teljeskiőrlésű) liszt

3dl tej

10dkg gouda sajt

10dkg parmezán sajt

só, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

további 10dkg parmezán sajt

A zöldségeket előkészítem: a spenótot, rukolát megmosom, előbbit durván 2 centisre felcsíkozom, a hagymát megpucolom, felkockázom, a fokhagymákat megtisztítom, végül a tököt lehámozom, kimagozom, és centis kockákra darabolom. Egy párolóedényben felteszek vizet, és a tököt a hagymával és 4 gerezd lereszelt fokhagymával felteszek fedő alatt párolódni. Amíg a tök párolódik, a spenótnak szánt vajat megolvasztom, belereszelem a fokhagyma másik felét, és összeforgatom a felcsíkozott spenóttal. Sózom, borsozom, időközönként megforgatom, hogy mindenütt megpárolódjék.

A sütőt 180 fokra beálítom. Előveszek egy tűzálló tálat, kivajazom, és az alját kibélelem lasagna-lapokkal. A tök mostanra nagyjából annyira megpárolódott, hogy már nem nyers, de még nem is annyira puha, hogy szétessen - itt adom hozzá a rukolát. Két további perc párolás után a hagymás, fokhagymás, rukolás tököt egy keverőtálba borítom, villával kicsit összetöröm, hozzáadom a mascarponét, sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, hozzáadom a bazsalikomot, az egészet összeforgatom, majd a massza felét elterítem a lasagna-lapokkal bélelt tál alján. A réteget befedem újabb tésztalapokkal, azon a spenótleveleket osztom el (előtte leöntöm a fölösleges levet róla), felszeletetelm a mozzarellát, és megpakolom vele a spenótréteget. Újabb tésztaréteg következik, majd a mascarponés-rukolás tök másik fele, végül egy utosó tésztaréteg.

A besamelhez a vajon megfuttatom a lisztet, felöntöm a tejjel, csomómentesre keverem addig, amíg kicsit besűrűsödik. Nagylyukú reszelőn belereszelem a kétféle sajtot, sózom, borsozom, frissen reszelt szerecsendióval ízesítem, és csak addig keverem, hogy egy kellemes krémállagot kapjak. A mártást rákanalazom az utolsó tésztaréteg tetejére, végül a maradék parmezánt ráreszelem. Mehet a sütőbe 40-50 percre.

Tálalás előtt felkockázom, majd elégedetten nézem, ahogy a környezetem tisztára nyalja a tálat.

Éva

Egy tök, két tök, öt tök...

...Bizonyára mindenki tudná folytatni a kis húsvéti locsolóversikét, aminek csak annyi köze van a mostani időszakhoz, hogy nálam is - és ezzel gondolom, nem vagyok egyedül a gasztrománok között - számolatlanul állnak a szebbnél szebb sütőtökök a teraszon. Szinte most nem is tudok másban gondolkodni, ha ételkészítésről van szó. A sütőtök benne van a salátáimban, a leveseimben, a főételeimben, a dzsúszaimban, a desszertjeimben... sütve, párolva, mindenhogy. De hogy mártogatósnak milyen isteni nyersen, ezt csak most fedeztem föl!

Ígértem rizottót. Nos, megszületett az elgondolás a vacsorához, ennek nyomán 40 perc alatt maga a vacsora is.

SÜTŐBEN SÜLT, TÁRKONYOS SHITAKE GOMBÁVAL ÉS SÜTŐTÖKKEL KÉSZÜLT RIZOTTÓ

(Tyű, de utálok lámpafénynél fotózni!!!) 

hozzávalók

a rizottóhoz (mint mindenkor)

2dkg vaj

2ek olívaolaj

1 szárzeller

1 fej vöröshagyma

20dkg kerekszemű rizs (pl. arborio)

2dl száraz fehérbor

1l csirkealaplé (bio leveskockából - ha csak zöldséges rizottót csinálok, akkor zöldségalaplé)

3 gerezd fokhagyma

10dkg parmezán sajt

1-2 dkg vaj pluszban

1/2 citrom leve

só, frissen őrölt bors

a belevalóhoz

1/2kg sütőtök

1/2kg nagyfejű shitake gomba

1/2dl tökmagolaj

só, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

1 marék friss tárkony

tálaláshoz parmezán sajt és esetleg tökmag

A sütőt 180 fokra melegítem. A tököt meghámozom, kimagozom, és 2cm-es kockákra vágom. A gombár megmosom, héjastól, szárastól félcentisre felcsíkozom, és a csíkokat 3-4cm-es darabokra vágom. A zöldségeket egy tálba dobálom, sózom, borsozom, ráreszelem a szerecsendiót, és meglocsolom a tökmagolajjal, majd jól összeforgatom. A keveréket egy tepsiben vagy nagyobb tűzálló tálban szétterítem, és 30-40 percre betolom a sütőbe.

Amíg a zöldségek sülnek, megcisnálom a rizottóalapot a szokásos módon. A vajat az olívaolajjal egy lábasban megolvasztom, az alaplének felteszek 1l vizet forrni. Közben a zellerszárat és a hagymát apró kockákra vágom, és hozzáadom az olvadt zsiradékhoz. 2 percig közepes lángon puhára párolom őket, majd hozzákeverem a rizst, és fehéredésig pirítom állandó kevergetés mellett, végül fellöttyintem a borral. Azért most, hogy legyen ideje az alkoholnak kifőni belőle, és csak az ízét adja a rizottónak. Amíg az első adag folyadékot a rizs teljesen magába szívja, elkészítem az alaplevet (én általában nem érek rá külön zöldség- és csirekalapleveket főzögetni, úgyhogy a jól bevált bio leveskockákkal variálok). Innentől annyi a dolgom a következő 15-20 percben, hogy merőkanalanként adagolva főzzem el a folyadékot gyakori kevergetés mellett, mindig akkor adva rizshez a következő dózist, ha az előzőt már teljesen felvette. Amikor a rizs már puha, belereszelem a 3 gerezd fokhagymát, a 10dkg parmezán sajtot, és elkeverem az újabb 1-2dkg vajjal együtt a rizsben. Mostanra egy zamatos, krémes rizottó állagot kellett, hogy elérjek.

Nagyjából egy időben lesz kész a rizs és a zöldségek, amit a végén összeforgatok, és igény szerint egy kis gombaporral meghintek - azzal is elkeverem. Nem baj, ha a tök szétmállik, maradni fognak látványnak nagyobb darabok, de a tök szépen megszínezi majd a rizottónkat. 

Természetesen parmezánnal tálalom frissen, forrón. Csavarhatok rá még friss borsot, és ha szeretném, megbolondíthatom még kevés tökmaggal.

Éva

Csőbe húzva

A csőben sült kifejezést gyerekként hosszú éveken át nem tudtam értelmezni. Aztán mikor végre valaki fellebbentette a fátylat, hogy ez egy sütőben sült, többnyire rakottas ételt jelent, aminek a tetejét barnára pirítjuk (gratinírozzuk), akkor meg arra csodálkoztam rá, hogy miért nem lehet egyszerűen sütőben sültnek nevezni azt a nyomorult ételt. (Vélhetően azért, mert a mediterrán vidékeken, ahol maga a kifejezés meghonosodott, eredendően egy hosszúkás, fedeles, kvázi cső formájú cserépedény szolgált ezeknek az ételeknek a megsütésére.) Mindenesetre vitathatatlan tény, hogy a csőben sültek hihetetlen kevés munkával elkészíthető, nagyon ízletes ételek.

A szombati ebédünk a karnivor páromat elsőre komolyan meghökkentette. Olyannyira, hogy először rém bátortalanul csupán két szánalmasan kicsi brokkolirózsát halászott át a tányérjára a tálból. Mikor megkérdeztem, hogy az állítólagos farkaséhségét ennyivel kívánja-e csillapítani, a válasz az volt, hogy "Mittomén, ízlik-e, soha nem ettem még ilyet". "Én sem" - vágtam rá, és gyorsan hozzátettem, hogy az egész csupán brokkoli, sajt, tejszín, tejföl, mandula. Mindegyiket ismeri, mindegyiket szereti... na, ezek vannak összekombinálva. A végeredmény? Az én drágám az első kóstolást követően annyira felbátorodott, hogy az egész tállal a magévá tette. Még jó, hogy a gyereknek és magamnak szedtem ki előzetesen belőle!

HÁROMSAJTOS-MANDULÁS CSŐBEN SÜLT BROKKOLI

hozzávalók

1 nagy fej brokkoli

a mártáshoz

10dkg parmezán sajt

10dkg manchego sajt

10dkg ementáli sajt

(...vagy bármilyen egyéb érlelt sajtok)

2dl tejszín

2dl tejföl (elhagyható)

1/2 szerecsendió

só, frissen őrölt bors

2 marék mandula

A sütőt beizzítom 180 fokra. A brokkolit rózsáira szedem, megsózom, és egy párolóedényben gőz fölött lefedve roppanósra párolom. Abban az 5-7 percben, amíg párolódik, összeállítom a mártást. Ehhez a sajtokat lereszelem, összekeverem, 3 maréknyit félreteszek, a többihez hozzádolgozom a tejszínt és a tejfölt, sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, és az egészet jól elkeverem. A mandulát késsel durvára vágom, és elegyítem a félretett reszelt sajttal. Amikor a brokkoli kész, lecsöpögtetem, egy tűzálló tálban elrendezem, egyenletesen elosztom rajta a mártást, végül beborítom a mandulás reszelt sajtkeverékkel. 30 perc alatt aranybarnára sültöm, és forrón tálalom. Egyéb dolgom nincs.

Éva

Hol van még a Halloween...

Még egy hónap, de tudom, hogy akkor már nem sok időm lesz azon agyalni, hogy hogyan teszem stilszerűvé október utolsó napját. A lányom jelmeze tavalyról megmaradt, csak egy mérettel nagyobb pólót kell fessek majd neki. A kajaötletek pedig születőben... 

A hétvégén, amikor a biopiacon a sütőtökök között válogattam, az árus kedvesen odalépett hozzám, és elmondta, mi alapján tudom kiszűrni az igazán édeset. Azzal kezdte, hogy most még ne is nagyon keressek mézédes tököt, mert az igazi édes ízhez meg kell csípje a dér, ott meg ebben a jó időben még a hajnali lehűlésekkel sem tartunk, de a hamvassága egy-egy darabnak árulkodik arról, hogy jobbfajtát tartok a kezemben. Ki is választottam egy közepes méretű szépséget, aminek a bőre valóban olyan volt, mintha hamuval dörzsölték volna át... és nem lett az árusnak igaza: mézédes volt. Készült is belőle frissen facsart lé alma, körte, cékla és répa levével vegyítve, fetás-tökös lepény (vicces, mikor az ember a saját blogjában kutat a receptért, mert egyszer próbálta, jól sikerült, de nem emlékszik, hogy hogy csinálta pontosan) és most ez - a sikerre való tekintettel kétszer is. Igazi halloween asztalravaló, már ami a benne lévő alapanyagok szezonalitását és a fogás színeit illeti.

SÜTŐTÖKÖS-PÓRÉHAGYMÁS FEKETE TAGLIATELLE ZSÁLYÁVAL FŰSZEREZVE

hozzávalók

1/2 kocka vaj

1 póréhagyma

1 marék friss vagy morzsolt szárított zsálya

4 gerezd fokhagyma

1/2kg sütőtök

2dl tejszín

só

rengeteg frissen őrölt bors

1/2 szerecsendió

fekete tagliatelle (ha nincs, más tészta is jó - én előző este friss pappardelléből csináltam, és 3 marék felcsíkozott spenótot is fonnyasztottam bele)

parmezánforgács

A vajat egy serpenyőben alacsony lángon a tűzre teszem, és a tésztának felteszek vizet forrni. Amíg a vaj megolvad, a pórét megmosom, hosszában félbe vágom, és félcentis csíkokra szelem. Mehet a vajhoz. A zsályát, ha friss, megmosom, vékonyra felcsíkozom, hozzákeverem a hagymához. Végül a megházmozott fokhagymát is belereszelem a fűszeres pórés vajba, és az egészet megdinsztelem. Amíg a hagymák párolódnak, a tököt meghámozom, kimagozom, és egycentis kockákra vágom, hozzákeverem a hagymákhoz, majd felöntöm a tejszínnel. Sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, és fedő illetve 5-7 perc alatt annyira főzöm csak össze a mártást, hogy a tök épp hogy megpuhuljon, de még ne essen szét. Ha friss tésztával készítem az ételt, azt ráérek ezen a ponton beledobni a sós vízbe, mert annak elég 2-3 perc. (Én előző este friss pappardelléből csináltam, és amikor a tök puhára párolódott, beleforgattam még 3 marék spenótot is a mártásba - isteni volt!) Ha száraztésztát használok, azt akkor dobom a vízbe, amikor a tököt a hagymákhoz adom. Amint a tészta elkészült, leszűröm, és hozzáforgatom a szószhoz. Tálakba szedem, és alaposan megküldöm parmezánnal. Kevés extra tökmagolaj és tökmag is jól passzol a tetejére.

Próbáljátok ki!

Éva

Laboda

Nem hiba, kérem, nem írtam tévedésből egybe a spanyol esküvő szót a hozzátartozó névelővel: a nagy eseményről nincs szó, és a laboda etimológiájának sincs köze hozzá. Esetenként a paraj szinonímájaként használják a szót, pedig igazából a spenótnak egy rokonáról beszélünk, aki rokon méltatlanul kiszorította a labodát az étkezési palettáról. Dél-Európában és Közép-Ázsiában őshonos évelő növény, ami júliustól augusztus végéig terem. Már a középkorban is fogyasztották a zsenge labodaleveleleket. Ha vitaminban nem is bővelkedik, ásványi sókban, főleg vasban, magnéziumban, foszforban rendkívül gazdag. Levele csodaszép bársonyos lila, fonákja szinte fekete. Elkészíthetősége legalább olyan változatos, mint a spenóté: lehet párolva köretként fogysztani, rizottóba, tésztához keverni, betölteni húsba, halba, tésztába, beletekerni bármit, levesnek, pürének megfőzni... mindenhogy isteni! A színét pedig, mikor kiengedi... ámulat. Nem véletlenül termesztették egy időben festőnövényként.

Engem a látvány, ami a biopiac egyik standján fogadott, több dologra ihletett. Quiche-t azaz francia lepényt már tettem föl ide korábban spárgából egy jól bevált recept alapján. Onnan indult a mostani gondolat is.

LABODÁS-SPENÓTOS QUICHE RUKOLÁVAL, FENYŐMAGGAL

hozzávalók

a tésztához

175g teljeskiőrlésű liszt

1tk só

10dkg parmezán sajt

10dkg vaj

1 tojás sárgája

1ek víz

a töltelékhez

2dkg vaj

2ek olívaolaj

4 gerezd fokhagyma

20dkg laboda

30dkg spenót

10dkg rukola

10dkg fenyőmag

1tk só

frissen őrölt bors

2dl tejszín

3 tojás

1/2 szerecsendió

2ek parmezán sajt

1 marék friss bazsalikom

extra parmezán

körítésnek zöldsaláta

Először a tésztát gyúrom össze. Ehhez kimérem a lisztet, belereszelem a parmezánt, hozzáadom a sót, és elkeverem. Ezután a keverékbe beledarabolom a vajat, és gyors mozdulatokkal morzsás állagúvá dolgozom össze a tésztát. A tojás és a víz hozzáadásával gyúrható képződményt kapok, amiből cipót formálok, lelapítom, és egy sütőpapíron kinyújtom akkorára, hogy egy 28 centis piteformán 1-2 centivel túlnyúljon. A sütőt ezen a ponton 220 fokra előmelegítem. A tésztát a formába a sütőpapír segítségével belefordítom, a sütőpapírt óvatosan lehúzom, és a vékony tésztaréteget óvatosan a forma aljához és falához nyomkodom, hogy mindenütt ki legyen vele bélelve a sütőtál. A tészta alját egy villával megszurkálom, és a használt sütőpapírt könnyedén a forma tetejére teszem, majd nehezékként sütőgolyókat, rizst, babot szórok rá. Betolom a sütőbe 15 percre, félidőnél levéve róla a nehezéket.

Amíg a tésztát elősütöm van időm a töltelék összeállításához. A vajat alacsony lángon megolvasztom, hozzákeverem az olajat, és belereszelem a fokhagymát. Mialatt a fokhagyma dinsztelődik, a labodát, spenótot és rukolát alaposan megmosom, lecsöpögtetem, a rukola kivételével a leveleket centisre felcsíkozom, majd a csíkokat szintén a rukola kivételével hozzáforgatom a fokhagymás vajhoz. Pár percig párolom a leveleket, amíg a spenót élénk zöld marad, a laboda pedig elkezdi engedni a szép lila színét, de egyik sem esik össze. Elzárom a tüzet az edény alatt, és belefogatom a rukolát is a párolt levélhalomba. (Neki ennyi hő elég lesz az érvényesüléshez.) A párolt leveleket egy szűrőben hagyom lecsöpögni, addig a tejszínt, a tojással, sóval, frissen őrölt borssal és a szintén frissen reszelt szerecsendióval valamint parmezánnal összekeverem. A lecsöpögtetett leveleket a fenyőmag felével és az aprított bazsalikommal (megjegyzem, kevés szárított paradicsomcsík sem árthat neki - de ez a végén mehet akár a salátára is) a tejszínes masszába beledolgozom, a masszát a sütőből kivett formában mostanra megpirult tésztára öntöm, megszórom a maradék fenyőmaggal, reszelek rá extra parmezánt, és visszatolom a sütőbe a lepényemet 25-30 percre.

Forrón és hidegen is tálalhatom, egy marék vinaigrette-es friss salátával és ha alkalom nyílik rá, egy pohár jégbe hűtött száraz fehérborral.

Jó étvágyat!

Éva

Ui.: Ha abból indulok ki, hogy a lányom milyen tempóban ette, bátran kijelenthetem, hogy ez a quiche rendkívül gyerekbarát!

Lehetne egy kicsit egyszerűbben?

Eldobálom a hajam, mikor azzal talál meg valaki, hogy "Te, nem tudnál valami egyszerűbbet főzni?" (A minap az oviban egy anyuka vetette föl az "egyszerűség" gondolatát az egyébként felettébb igényes ovis ebédmenü kapcsán javasolva, hogy legyen inkább hot dog, meg rántott hús+krumpli. Volt is felhördülés a sorokban!) Na, várjunk csak! Mit értünk egyszerű alatt? A Te szemszögedből, vagy az enyémből? Az ilyen kérdésfeltevők nagy többsége a rántott húst, a töltött káposztát, a rakott krumplit és a hasonlókat sorolja ide... mert valószínű, még nem sokat állt konyhában, és mert az egyszerű alatt inkább a megszokottat érti. (Itt jegyzem meg gyorsan: nincs bajom a rántott hússal - egyszer egy évben, jól megcitromozva, friss saláta körettel. De nem rendszeresen! Sültburival, majonézzel!!! Ahogy a rakott krumplit is imádom ugyanennyiszer, a házi kolbászunkból, frankó nyári krumpliból, isteni kovászos uborkával.) De a szakács szemszögéből nem felétlen az az egyszerű, aminek csupánt két szóból áll a neve! Mert hát hogy is készül az ominózus rántott hús, például? Először is megmosom, besózom, egy napig állni hagyom a húst, majd előrámolom a lisztet, tojást, prézlit, egyenként belehempergetem a húsomat, és szintén egyenként kisütögetem őket... és akkor még nincs köretem. Egy fél élet, egy halom szennyes és a mindent átható, napokon át kiűzhetetlen olajszag. Neeeeem, kérem! Nálam az egyszerű úgy néz ki, hogy 10 perc munka van vele - jó esetben mosgatással együtt -, bármennyi szó is kell ahhoz, hogy meghatározzam, mit eszünk.

CSŐBEN SÜLT FEHÉRBOROS-SPÁRGÁS RAKOTT HAL

hozzávalók

4 szelet tilápia (én ebből készítettem, de ízlés szerint választható vajhal, laposhal, pangasius, lazac... bármi)

1/2kg zöldspárga (de nyugodtan lehet ennyi halhoz akár duplázni is)

1 nagy csomag újhagyma

30dkg parmezán vagy pecorino (érlelt juh-)sajt

A páchoz

2dl jó minőségű száraz fehérbor

1dl olívaolaj

3 gerezd zúzott fokhagyma 

1ek só

1/2-1/2tk szárított majoránna, borsikafű, kakukkfű és zsálya

1tk őrölt mustármag

frissen őrölt bors

Először a pácot készítem elő. Ehhez az összes hozzávalót egy nagy tálban összekeverem, és a megmosott halszeleteket beleteszem pihenni.

A sütőt beállítom 180 fokra - amíg felmelegszik, pont elkészülök minden egyébbel.

Következő lépésben a spárgákat és az újhagymát bő vízben megmosom. A spárgák fás végeit letördelem, és egy tűzálló tál aljában elrendezem őket. A hagymákat megtisztítom, hosszában ketté vágom, és félcentisre feldarabolom, majd szétterítem a spárgán. Jöhet a hal: egyenletesen beborítom vele a hagymás spárgát, majd az egészet nyakon öntöm a fehérboros páccal. Végül nagylyukú reszelőn lereszelem a sajtot, és teljesen befedem vele a rakottasomat. Irány a sütő 70-80 percre. (Miután elkészült a fogás, én még tányéronként rágrilleztem egy kört, de ez nem kötelez senkit semmire.)

Jó étvágyat!

Éva

Tavaszi megújulás

Egy gasztroblogger életét nemcsak hogy ellehetetleníti egy jó kamera hiánya (az enyém teljesen gallyra ment), de érdekes módon a főzőkedve is alábbhagy, hisz vérzik a szíve, hogy nem tudja megörökíteni és megosztani az újabb és újabb hasznosnak gondolt találmányait. Ez történt velem... illetve még valami. Kiderült, hogy várandós vagyok a második babánkkal. HATALMAS BOLDOGSÁG!!!!!!! Persze az örömbe az elején némi üröm is vegyül, ha az ember lánya naphosszat émelyeg, enerváltan tántorog, ráadásul minden kiesik a kezéből. A napi főzések persze nem maradtak, nem maradhattak el, de szigorúan a jól bevált, párpcerces kedvencekre korlátozódtak. Annak is örültem, ha két hányingerhullám között egyáltalán meleget tudtam varázsolni az asztalra esténként és sikerült reggelivel is bekínálnom a kis családot - a kreatív alkotóműhely működtetésére egyszerűen nem volt energiám.

Így az első trimeszteren túl valamivel jobb állapotban, egy kölcsöngéppel az egyik bloggertárstól és egy kölcsönaksival a másiktól, plusz a lassan beérő első szabadföldi friss termények bűvöletében, mondhatni a tavaszi megújulás jegyében, teljes harmóniában a természettel újra erőre kaptam. Ennek keretében nekiláttam kifundálni, hogy mit kezdhetnék a párom szüleitől kapott óriási zsák sóskával. Hisz nem is szeretem. Sőt, gyűlölöm. Az egyetlen zöldség, amit nem tudok legyűrni... legalábbis azon az egy szál elkészítési módon, ahogy azt a hagyományos házias magyar konyhából ismerem: savanyú-édes püréként. (Áááááá... ki is rázott a hideg, hogy rágondoltam.) Ha jól számolok, sóska legalább 25 éve nem ért a számhoz, pedig ahogy hallottam, nyersen isteni savanyú - nem is értem, miért nem szántam rá még magam, hogy megkóstoljam, mikor a savanyúért rajongok. Így hát amikor a legutóbbi látogatásunk alkalmával a párom mamája felkínálta a kertjükben frissen termett, permetmentes sóskát, vettem egy nagy levegőt, és egy életem, egy halálom alapon úgy döntöttem, nekiszaladok. Bólintottam hát egy nagyot, szépen megköszöntem a pakkot, és egész Békéscsabáig meg sem álltam vele. 360km és majd 4 órás út (aznap összesen 6) után sem - vagy tán épp azért nem - volt halvány fogalmam még, hogy mit fogok kezdeni azzal a halom idegen zöld levéllel, hogyan indul majd a barátkozásunk, de valahogy éreztem, hogy megköttetik. Az első ihlet a báránygrillezéskor talált rám: amikor a szokásos paradicsom-hagyma-olíva olaj-citrom standard salátámat készítettem elő, bevillant a gondolat, hogy mi volna, ha a citrom helyett vagy kevesebb citrom mellett egy nagy halom friss sóskát csíkoznék a salátába. Kevés rukolát is hozzákevertem a végeredményhez, ami így egyszerűen maga volt a friss tavaszi tökély a faszenes báránybordák mellé. A zacskóban majdhogynem még így is több sóska volt, mint mikor felbontottam. Erre jött a pár nappal ezelőtti vacsoragondolat, hogy a gyermekkel is megszerettessem ezt a valóban finom, csupa egészség levelet. (Úgy tűnik, a próbálkozás igen jól sikerült: a kölök két különböző alkalommal kb. 5 perces részidőkkel tömött magába egy-egy komplett felnőtt adagot.) Ezzel az újabb akcióval egy fokkal megint apadt ugyan a készlet, de még maradt bőven alapanyag a további ötletgyártáshoz.

LAZACOS-SÓSKÁS RICOTTÁVAL TÖLTÖTT CANNELONI PARADICSOMOS SAJTMÁRTÁSBAN

És hogy miért örül a szervezetünk is annak, ha sóskát eszünk? Mert tele van C-vitaminnal, ásványi sókkal, mésszel, foszforral, vassal, remek immunerősítő, vizelethajtó és vértisztító hatású. (Lehet, hogy nem véletlen, hogy pont várandósan tört meg nálam a jég?) Savanykás ízét a C-vitamin mellett oxálsav tartalmának is köszönheti, emiatt azonban nem ajánlott a növény túlzott fogyasztása, mert hosszú távon elősegítheti a vese- és húgyhógyagkő képződését.

hozzávalók

12db friss lasagnelap (spenótos vagy sima) vagy 20db száraz canneloni

A töltelékhez

1/4 vaj

2 gerezd fokhagyma

1/2kg sóska

1tk só

1/4kg nyers lazac

1/2kg ricotta

2 gerezd fokhagyma

1tk só

1/4 szerecsendió

1 marék friss bazsalikom

frissen őrölt bors

A sajtmártáshoz

1 doboz darabolt paradicsomkonzerv

1/4 kg mascarpone

40g szardellafilé

1 marék capribogyó (elhagyható)

1 marék friss bazsalikom

1/2-1/2tk szárított borsikafű és oregánó

1tk só

1db (200g) mozzarella

10dkg parmezán

A töltelékhez a vajat egy serpenyőben felhevítem, belereszelem a 2 gerezd fokhagymát. A sóskát szárastól alaposan megmosom, durván összedarabolom, és kevés só valamint frissen őrölt bors kíséretében hozzáforgatom a fokhagymás vajhoz. A sóskának a spenóttal szemben van egy olyan áldatlan tulajdonsága, hogy a gyönyörű friss zöld színét hő hatására szinte azonnal elveszti, és egy khakibe hajó, málós maszlag lesz belőle. Nem túl szép, de ha már odáig eljutottunk, hogy nekivágunk a sóskaevésnek, ezen nem akadunk fönn. 

Amíg a levelek párolódnak, a töltelék többi hozzávalóját robotgépben pépesítem. Amint a sóska kész, azt is pürésítem, és egyenletesen hozzádolgozom a lazacos ricottakrémhez.

A mártáshoz a szardellát és a kapribogyót szinte krémesre felaprítom, a fokhagymát lereszelem a bazsalikomot feldarabolom, és a mozzarella illetve a parmezán kivételével a többi hozzávalóval összedolgozom.

A sütőt ezen a ponton 180 fokra beizzítom. A mártás egy harmadát egy szögletes tűzálló tál aljában szétterítem. Ha lasagnelapokkal dolgozom, azokat harmadba vágom, egy-egy nagy kanál ricottakrémmel betöltöm majd föltekerem őket, és egy rétegben lerakom. (A cannelonit simán megtöltöm - egy zsákkal könnyebb -, szintén lerétegzem.) Az első réteg tetejére terítem a mártás következő harmadát, majd egy újabb réteg töltött tészta következik. Végül a maradék mártásba belereszelem a parmezánt és a mozzarellát (ha az utóbbi túl puha, bele is tépkedhetem cafatokban), és ezzel zárom a rakottasomat.

A sütőben 40 percig hagyom összeérni az ízeket.

...És igen: a sóska két nekifutás után már a kedvencek közé küzdötte föl magát! Micsoda teljesítmény ez tőle, és micsoda megújulás tőlem! Érdemes lesz vele... velem tovább kísérletezni.

Éva

Ui: Kóstolás után megjegyzem, hogy apróra darabolt szárított paradicsom akár a töltelékben akár a mártásban remekül kiegészítheti az ízeket. Legközzelebb így próbálom.