Tök unásig

Én szóltam előre! Most tökre minden a tökre íródik. És egyszerűen nem tudom megunni, ami azt jelenti, hogy még ezzel sincs vége! (Vajon a család sem unja még?)

SÜTŐTÖKÖS-PEKÁNDIÓS SAJTTORTA JUHARSZIRUPPAL

Rém egyszerű, a hagyományos sajt-/túrótorták receptjén alapuló megoldás. Meló kevés van vele, de nem mondanám, hogy gyorsan elkészül, mert egy fél napig kell fokozatosan hűteni, hogy szépen egyben maradjon.

Amit viszont általánosságban beépítettem a gyakorlatba egy korábbi ötletem nyomán: a zöldségek/gyümölcsök lehámozott héját már nem dobom el, hanem sütőben "csipszesítem" ilyen-olyan formában, és remek dekorációs kellék lesz belőle. Az első alkalommal a tavaly karácsonyi almakrémlevesemnél próbáltam ki, ahol végül nem a levesbe kombináltam bele a megsült héjforgácsokat, hanem ilyen-olyan adventi/karácsonyi dekorációkba... lassan megint időszerű lesz.

hozzávalók

az alaphoz

2 marék keksz (én a nemrég sütött mézeskalácsot használtam, de lehet bármilyen jobb minőségű vajas vagy háztartási keksz mézeskalács-fűszerkeverék kiegészítésével)

1 marék pekándió

4ek olvasztott vaj

a töltelékhez

30dkg natúr sajtkrém (én Nádudvarit használok)

25dkg ricotta

4ek méz

2ek juharszirup

4 tojás

25dkg sütőtök

1 púpos ek mézeskalács-fűszerkeverék

a dekorációhoz

2 marék pekándió (vásárláskor összesen 10dkg szükséges)

6ek juharszirup

sütőtök héja

Felteszek egy párolóedénybe vizet. A tököt meghámozom egy krumplihámozóval, néhány csíknyi héjat félreteszek a díszítéshez, tököt másfél centis darabokra kockázom, és párolóráccsal felteszem, fedő alatt puhára párolom. A torta aljának elkészítéséhez egy aprítógépbe beledobálom a kekszet (ha kell, a fűszereket) és a pekándiót, ledarálom, majd hozzákeverem az olvasztott vajat, és egy kb. 20cm-es tortaforma aljába belenyomkodom.

A tök magyjából mostanra puha - félreteszem hűlni, a sütőt oedig bekapcsolom 160 fokra. A sajtkrémet, a ricottát és a mézet illetve a juharszirupot a fűszerkeverékkel egy gépi habverő segítségével habosra keverem, és a tojásokat egyenként beledolgozom. Végül a tököt pürésítem, és belekeverem a sajtkrémbe. Az egész massza várhatóan elég híg lesz, de nem kell megijedni, összeáll majd. A fűszeres-tökös sajtkrémet ráöntöm a tortalapra, és a formát beteszem a sütőbe. 1 órán keresztül sütöm a tortát, majd csukott sütőajtó mellett 2 órán át hagyom hűlni. 2 óra elteltével kiveszem, és szobahőmérsékleten tovább hűtöm. A sütőt visszakapcsolom 200 fokra. Néhány tökhéjcsíkot feltekerek az ujjamra, a tekercseket pedig egymáshoz állítva, hogy ne görögjenek ki, beteszem egy tepsiben kb. 10 percre, vagy amíg roppanósra nem sülnek, meg nem kötnek.

Amikor a torta kihűlt, az ép pekándiókkal kirakom a tetejét, a maradékot durvára vágom, és a torta oldalába nyomkodom, végül megöntözöm az egész művet a juharsziruppal, és néhány sült tökhéjcsigát ízlés szerint elrendezek rajta. Kínálásig hűtőben tartom.

Éva

Fejjel lefelé

Ezt a tortát a tél kezdete óta szeretném megsütni, aminek egy akadálya volt: nem találtam az egyetlen magas falú és nem hullámos szélű, NEM kapcsos tortaformámat. Ez nem lett volna baj, ha lehetne ilyet kapni kis méretben, de sem az üzletekben, sem a neten több hónapos áldozatos utánajárás nyomán sem bukkantam rá, miközben hónapok óta futtattam a fejemben a szoftvert, hogy vajon kinél hagyhattam ezt a teljesen szimpla, de annál fellelhetetlenebb kis edényt. Mert, ugye, egy gasztroblogger valami saját készűtésű nélkül nem megy házhoz, tehát biztos, hogy valakinél van, mert itthon jó ideje nincs. Visszakerestem a fotóimat, ahol dátum szerint idézhettem föl az eseményeket, hogy kinek, mikor hol és mi készült benne. Érdemi eredmény híján fölposztoltam a legutóbbi róla készült képemet benne egy új-zélandi almatortával, hogy "WANTED"... meg "KÉTSÉGBE ESVE KERESEM...", de semmi. Mígnem tegnap előtt Meli barátnőmnél jártam egy lélekemelő csajos estén. Egyenesen a MÜPÁból érkeztem a Diótörő balettelőadásról, Lolával kiegészülve. Késő lévén a legkisebbet gyorsan ágyba dugtuk (...dugta a Keresztmami látva, hogy nekem hosszú volt a nap), majd indult a program. Sütöttünk-főztünk, pálinkáztunk, lakkoztunk, csevegtünk, vihogtunk, szaunáztunk, gőzöltünk, ...isssssteni volt. Egy igazi nosztalgikus lánytáborélmény. És ezek szerint nem csupán testileg-lelkileg, de szellemileg is jött a megtisztulás, mert másnap reggel hirtelen ott, a kanapén ülve megvilágosodtam: hisz a forma legutolsó útja bő fél éve épp ide vezetett, benne azzal a tavaly téli szezon végén sokadjára megsütött és itt is nagy sikernek örvendő almatortával. Úgyhogy jött is a kérdés, hogy "nem-e-lehetne-e-hogy-e-itt-e-van-e". És ott volt!!!!!! A többhónapos keresgélés véget ért: ott szorongattam a kezemben az áhított sütőformát. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen alap darab ennyire beszerezhetetlen, és ennyire nagy örömet fog szerezni a viszontlátás. Ennek örömére ma neki is dúráltam magam a család egyik kedvencének, amihez azért kellett kimondottan ez a forma, mert fejjel lefelé kell sütni, és a gyümölcs bevonója egy kapcsos formában kifolyna, egy nem kapcsos laposon túlnyúlna, egy hullámos piteforma pedig indokolatlan mintákat nyomna a torta szélébe. De így jó. Most jó.

KARDAMOMOS-PEKÁNDIÓS KÖRTETORTA

hozzávalók

a tésztához

175g hideg vaj

175g teljeskiőrlésű liszt

25g pekándió (normál dió is jó)

2tk pálmacukor/nyírfacukor/méz

1/2tk só

1 tojássárgája

a töltelékhez

75g vaj

75g pálmacukor/méz (én Muscovado cukrot használtam, de ki kellett egészítsem extra 2ek mézzel, hogy a vajtól különváló cukrot és a vajat elegyíteni tudjam, így egy selymes szirup legyen belőle)

4 kardamommag

1.5kg kemény körte

25g pekándió (hagyományos is jó)

A tésztához a vajat felkockázom, és a liszttel összedolgozom úgy, hogy egy morzsás keveréket kapjak. A diót ledarálom, és a cukorral/mézzel valamint a sóval és tojássárgájával együtt hozzáadom a vajas liszthez. Alaposan összegyúrom, egy cipót formálok belőle, és fóliába csomagolva 20 percre a hűtőbe teszem.

A töltelékhez a vajat és a cukrot/mézet egy edényben összeolvasztom. A kardamommagokat feltöröm, a tartalmukat egy mozsárban összeőrlöm, és a sziruphoz adom. Magas lángon 5 percig forralom. Közben a körtéket meghámozom, félbe vágom, kimagozom, majd a kardamomos sziruphoz adom. Alaposan összeforgatom őket a sziruppal, hogy mindenhol bevonja a körtefeleket, és próbálom őket úgy elrendezni az edényben, hogy a körték vágott felével felfelé mind az edény aljához érve üljenek. A sütőt beállítom 195 fokra. 10 percig párolom a gyümölcsöt, amíg kicsit megbarnul. Ha olyan edényben készítettem elő a körtét, amit aztán be is tudok tenni a sütőbe, akkor innen már csak a diópakolás és a tésztával való befedés következik. Ha nem, akkor az én metódusom szerint egy nem kapcsos, kb. 21-23cm-es, leglább 5cm magas, egyenes falú forma aljában elrendezem a pekándiókat. A körtefeleket legyezőszerűen, vágott felükket fölfelé elrendezem a diókon, a visszamaradó sziruppal megöntözöm. A tésztát kiveszem a hűtőből, lapos koronggá formálom a kezemmel, és két sütőpapír között egy nyújtófa segítségével kb. 1cm vastagra nyújtom. A lényeg, hogy az így kapott tészta 5-6cm-rel nagyobb átmérőjű legyen, mint a tortaforma. A tésztáról a felső sütőpapírt lehúzom, és a korong alá nyúlva egy hirtelen mozdulattal ráfordítom a formára. Ekkor lehúzom a másik sütőpapírt, a tésztát pedig finoman körbe benyomkodom a körte és a forma fala közé vigyázva, hogy lehetőleg szakadás nélkül minél jobban beburkoljam a tölteléket. 20-25 perc sütés után kiveszem, hagyom 5 percet hűlni, majd egy késsel meglazítom a süti falát a forma mentén, ráborítok egy tálalót, és szintén egy hirtelen mozdulattal megfordítom. A mostmár a tálon álló tortáról a sütőformát óvatosan lemozgatom, és a sütit hagyom teljesen kihűlni.

A csoda "Picnics" könyvem - ahonnan a recept származik - írója, Louise Pickford, egy kanál créme fraiche-sel ajánlja tálalni.

Éva

Update on csütörtök, december 23, 2010 at 21:39 by Spooon 1...2...3!

JÓ HÍREM VAN: A TORTAFORMA IKEA BRANDINGELT, ÚGYHOGY ELVILEG KÖNNYEN HOZZÁFÉRHETŐ (gyakorlatilag nem találtam a honlapjukon). HAJRÁ!