Fogjuk rá, hogy nyár

A vágyott nyári zsongás jegyében lent egy üdítő és meglehetősen aromás levesrecept egyenesen Debrah Mayhew Levesek nagykönyve című remekművéből (pici változtatással), ami angolul nemes egyszerűséggel "Soups" névre hallgat. Ezt a könyvet minden kezdő és gyakorló háziasszonynak meleg szívvel ajánlom, mert a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig, a melegtől a hidegen át, az egytálétel leveseken keresztül hatalmas repertoárral szolgál a mindennapokra és a különleges alkalmakra egyránt. Nekem kezdő anyukaként a kislányom hozzátáplálása idején is rengeteg ötletet adott a zöldség-zöldség, zöldség-gyümölcs, zöldség-fűszer párosításokra vonatkozóan. (Egyébként pedig ez a másik könyvem, amit évekkel ezelőtt diadalittasan hoztam haza New Yorkból, mondván, hogy micsoda egyedi darab birtokosa leszek itthon, majd két évvel később megjelent magyarul - Mindannyiótok szerencséjére.)

A lenti recept kapcsán még annyi kulisszatitkot elárulok, hogy a tavalyi év januárjában, azon a bizonyos legelső kupaktanács-ülésen, ahol eldöntöttük hárman, hogy belevágunk a közös blog írásába Magyarországon elsőként csapatban, ezzel a levessel - és még néhány más finomsággal - vártam Dorcit és Ádit nálam. Dorci egy vekni gőzölgő ír szódakenyérrel állított be, amit be is faltunk egy ültő helyünkben a leves és a kencék, saláták mellé. Dícsérték a levest a srácok nagyon, de tény, hogy az akkori import paradicsomnak nem volt olyan magasztos íze, mint a mostani nyárinak (t.i. konzervből nem lehet megcsinálni ezt a receptet, ezért kicsit macerásabb is, de az ízéért minden perc munkát megér), úgyhogy ha valamikor, hát ennek a levesnek igazán most van a szezonja. 

SÜLTPARADICSOMLEVES KÉKSAJTTAL

Hozzávalók

2ek olívaolaj

1 répa

1 póréhagyma

1.5kg kemény érett, kemény paradicsom

4 gerezd fokhagyma

só, frissen őrölt bors

1.2l csirkealaplé (bio leveskockából)

5-6 levél friss bazsalikom

15dkg kéksajt

1/2dl joghurt

paradicsomkockák, teljeskiőrlésű grissini és olívaolaj a tálaláshoz

A recept maga nem bonyolult, csak az előkészítés miatt picit időigényes, hiszen a paradicsomokat meg kell hámozni, és ki kell magozni. Ehhez egy nagy edényben felteszek 2l vizet forrni. Amíg felforr, a fokhagymákat megpucolom, és apróra felkockázom, félreteszem. A sütőt 190 fokra begyújtom. A megmosott paradicsomokat a bugyogó vízbe beledobom 1-2 percre blansírozni. Ha a paradicsomhéjak megrepedtek, kiemelem őket, majd meghámozom, felnégyelem, és kimagozom mindegyiket (a hihetetlen finom, kb. 3dl magos lé felhasználására a napokban felteszek egy húsmentes mussaka receptet), majd egy hőálló tál aljában a paradicsomhúst elrendezem, meglocsolom olívaolajjal, megsózom, borsot őrlök rá gazdagon, és meghintem a felaprított fokhagymával. Mehet 35 percre a sütőbe. A visszamaradt párolóvízből (amibe a paradicsom aromája lehelletnyire átörökítődött) 1.2 liternyit elkülönítek, amiből 2.5 leveskocka felhasználásával elkészítem az alaplevet.

Amíg a paradicsomok sülnek, a répát és a póréhagymát felkockázom, egy edényben olívaolajat melegítek, és megdinsztelem rajta a zöldségeket. A megsült, illatos paradicsomokat az alaplével együtt hozzáadom, felforralom a levest, majd visszaveszem a lángot és 20 percig fedő alatt hagyom összeérni az ízeket, megpuhulni a répát. 20 perc elteltével leveszem az edényt a tűzről, beletördelem a levesbe a kéksajtot, hozzáadom a bazsalikomleveleket és a joghurtot, végül botmixerrel az egészet krémesre összepürésítem, ízlés szerint sózom, borsozom. A tűzre melegedni még vissza lehet tenni, de forralni már nem szabad.

Én többnyire ezt a fogást bögrben szoktam tálalni egy-két paradicsomkockával, pár csepp olívaolajjal és kevés frissen őrölt borssal díszítve, két szál grissini kíséretében.

Jöhet a hatás!

Éva

Villám villantós

Ennek a levesnek a gondolata már korábban megfogant bennem, de még sosem jutottam el odáig, hogy el is készítetsem. Mint azt már bizonyára tudod, kedves Olvasó, nálam a konyhai ténykedésben három elsődleges szempont van: legyen egészséges, legyen ínyenc és pofon egyszerű. Ilyen kajaötletből pedig több születik, mint a pepecselős, túlgondolt, túlkomplikált változatból. Ez a leves kb. 10 perc alatt van meg főzésidővel együtt, és a vendégeid - ha nekik csinálod - tutira körberajongnak majd érte mind az íze, mind a különlegessége miatt.

KÉKSAJTLEVES MÉZBEN KARAMELLIZÁLT FÜGENYÁRSSAL

hozzávalók

1/4 kocka vaj

1 nagy fej vöröshagyma vagy 1 szál póréhagyma

2 gerezd fokhagyma

1dl fehérbor

20dkg penészes sajt (gorgonzola dolcéval a legfinomabb, de a hiperekben kapható kéksajtok bármelyike is megteszi)

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

10dkg créme fraiche/joghurt

1tk méz

1/2 szerecsendió

1/2tk borsikafű (elhagyható, de lehet még fokozni az élvezeteket egy kis őrölt mustármaggal és gyömbérrel is, aki szeretné)

frissen őrölt bors

6db friss füge

2ek méz

1 (diós) ciabatta

Négy helyen fogok egyszerre dolgozni a gyorsaság kedvéért: kenyérpirító, vízforraló, egyik főzőplatni, másik főzőplatni.

A kenyeret felszeletelem, majd 1 liter vizet fölteszek forrni. Az egyik platnin a vajat egy főzőedényben felhevítem, közben a hagymát és a fokhagymát felaprítom, majd hozzáadom a vajhoz, és alacsony lángon megdinsztelem, végül felöntöm a borral. A másik platnin a mézet melegítem, miközben ketté vágom a megmosott fügéket, amiket aztán vágott felükkel lefelé beleteszem a mézbe, és hagyom 2 perc alatt megkaramellizálódni. Ezalatt a sajtot hozzámorzsolom a megdinsztelt hagymákhoz, és felöntöm a vízzel, amiben előzetesen feloldottam a két leveskockát. Az egészet egy habverővel csomómentesre elkeverem. Piríthatom is a kenyereket, mert már csak a fűszerezés van hátra. A szerecsendiót belereszelem a levesbe, ízlés szerint borsozom (sózni nem szükséges, mert a sajt és az alaplé is elég sós), belekeverem a mézet és a créme fraiche-t, végül meghintem a borsikafűvel, ha akarom, persze - tálalhatom is. A fügéket hármasával nyársra húzom, tányéronként kínálok egy-egy nyársat és pirítóst a leves mellé. Aki bátor szeleteljen hozzá kevés zöld chilit.

Szép hétvégét!

Éva

Ui.: Kisgyerekeknek és kismamáknak nem ajánlott - így ezt most én is csak megfőztem, és nézem, ahogy mások megeszik. :)

Szívem szerint...

Szívem szerint most beülnék egy kád forró vízbe, és... vagy inkább elmennék egy teljes lélek- és testregeneráló, egésznapos spa programra ahelyett, hogy mosogatok az egy hónapja lerokkant mosogatógépünk helyett. Szívem szerint hagynám az egész munkaerőpiacosdit abban bízva, hogy a dédelgetett kis álmom/álmunk pár év múlva jól jövedelmező vállalkozássá növi ki magát. Szívem szerint meg egyébként fognám a kis családomat, és elhúznék egy pár évre világot látni... szívem szerint. De ami a szívem szerint való, annak az eszem sokszor ellent kell, hogy mondjon, hisz mások a lehetőségeim.

Szívem szerint emellé a tészta mellé egy adag tökmagolajba és aprított bazsalikomba forgatott pár szelet körtét tettem volna salátaként kevés tört tökmaggal megszórva, de megintcsak mások voltak a lehetőségeim, mert az összes megmaradt körtémet náhány napja belesütöttem Gerdus gyömbéres-körtés sajttortájába. (Következő poszt.)

HÁROMSAJTOS-DIÓS KEMENCÉS TÉSZTA (ideális esetben bazsalikomos, tökmagos körtesalátával)

hozzávalók

20dkg spenótos tagliatelle (de bármilyen más tésztából is jó)

25dkg mascarpone sajt

10dkg gorgonzola sajt

10dkg dió

1ek aprított friss/fagyasztott bazsalikom

1/4 szerecsendió

2 gerezd fokhagyma

só, frissen őrölt bors

10dkg parmezán sajt

díszítéshez tökmagolaj, bazsalikom és tökmag (plusz ideális esetben körte)

A tésztának felteszek vizet forrni, és a sütőt beállítom 180 fokra. Amikor a víz felforrt, megsózom, és beledobom a tésztát. A tagliatellének nagyon kevés idő kell, úgyhogy vigyázok, hogy ne főzzem túl. 

Amíg a tészta fő, összdobom a mártást. A doboz mascarponét egy keverőtálba fordítom, hozzátördelem a gozgonzolát, és villával alaposan összedolgozom a két sajtot. A diót késsel durvára vágom, és hozzáadom a sajtokhoz az aprított bazsalikommal, a zúzott fokhagymával, a frissen reszelt szerecsendióval és a sóval, borssal együtt. Jól elkeverem. Amikor a tészta kifőtt, úgy forrón összeforgatom a sajtmártással, hogy az teljesen szétolvadjon a tésztán, és mindenütt bevonja a szálait. Ezután egy hőálló tálba borítom az egészet, nagylyukú reszelőn át ráreszelem a parmezánt, és 25-30 percre betolom a sütőbe.

Én díszítésnek aprított bazsalikomot kevertem el tökmagolajjal, és abból húztam egy csíkot a tányérra, egy másik sávban pedig tökmagot szórtam a tészta mellé. Ha lett volna körtém, akkor ezek a díszítőelemek ízben is szerepet kaptak volna, mert mint fönt írtam, a bazsalikomos olajjal dresszingeltem volna a hámozatlan, vékony körteszeleteket, és a tökmagot rászórtam volna a tetejére, hogy így a saláta a tésztával együtt egy igazi őszi fogást eredményezzen. De, mint tudjuk, ha nagyanyámnak négy kereke lett volna...

Éva

Egy hirtelen jött ötlet

Ha kedvenc könyvemről kérdeznek, szakácskönyvcímeket és -írókat kezdek sorolni. Rajongásig szeretem bújni a gasztroirodalmat. Ha egy női magazin a kezembe kerül, az bizos, hogy  hátulról támadok, és a recepteket nézem meg először. Egyrészt esztétikai élményt nyújt a szemetgyönyörködtető tálalásban, szépen megfotózott ételek látványa, másrészt ötletet ad, hogy aznap akár mit főzzek. Harmadrészt megihlet. Ha az ember sokat forgat vonatkozó szakirodalmat, és ehhez mérten sokat is kísértletezik, egy idő után megtanulja, hogy milyen ízek mivel passzolnak, milyen technikákat húzhat rá egy létező receptre, amivel teljesen újraértelmezi azt, és egyáltalán: megtanul főzni, az alkotó értelemben. Sohasem késő elkezdeni. 

Mostanában, úgy látszik, az évek tapsztalásai és a folyamatosan bennem munkáló kreativitás elemi erővel akarnak belőlem innováció formájában előtörni. Ahelyett, hogy a korábban összegyűjtött és kipróbált, jól bevált - és már egy ideje befotózott - recepteket osztanám meg Veletek sorban, újabb és újabb gondolataim támadnak saját kreációkra. Az alábbi egy közülük. A fogyni nem látszó láda eper, némi főző múlt, egy szabad hétvége és egy induló blog teremtette lelkesedés isnpirációvá forrott össze, és alkotási vágyban manifesztálódik. ...De hogy konkrétan ez az összeállítás hogy jutott az eszembe?! T.i. ilyen vagy ehhez hasonló ízpárosítással még soha sehol nem találkoztam. 

FEKETE SAJT- ÉS FRISS EPERSALÁTA MÁKOS-MÉZES ÖNTETTEL, ZÖLDLEVÉLÁGYON

Az eper egy csoda. Ízre, látványra, sokoldalú felhasználhatóságát tekintve egyaránt. Örömmel bemutatnám, de mivel előttem ezt pl. Ízbolygó és a Wikipedia már minden részletre kiterjedően megtette, én nem szeretnék itt hosszas leírásokba bocsátkozni. Mert ha az eper jó tudjdonságait, erdetét, az elnevezése körüli kisebb zűrzavart akarnám részletezni, az bizony az hosszas leírás lenne. Ehelyett jöjjön csak egyszerűen maga a recept:

Hozzávalók

15dkg fekete penészes sajt (én Castello Blacket vettem, de más belül penészes sajt is kiváló lehet, mint a Roquefort, kéksajt, Gorgonzola, stb...)

15dkg friss eper

1 marék vegyes zöldsalátalevél

1ek mák

3ek olívaolaj

1tk méz

1 gerezd lime

4-5 mentalevél a díszítéshez

2 szelet friss kenyér (Mondjuk ehhez a fogáshoz én leginkább Ádám két percnyi munkával járó, könnyű és ropogós Pane Rusticoját tudom a legjobban elképzelni, fehér liszt ide vagy oda. Remélem, hogy minél közelebb ehhez a bejegyzéshez megosztja Veletek a receptet! Kérjétek tőle!)

A sajtot egy nagy tálba kézzel belemorzsolom. Az epreket hosszában négy felé vágom, és hozzáadom a sajthoz. Egy mozsárban összezúzom a mákot (de kapásból daráltat is lehet venni), hozzáadom először az olívaolajat, alaposan elkeverem, majd a mézet 2-3 csepp limelével, és erőteljesen keverem, amíg homogén nem lesz az öntet. A háromnegyedét ráborítom a sajt-eper kombóra, és gyors, könnyed, de óvatos mozdulatokkal összeforgatom az egészet, hogy az öntetet mindenütt egyenletesen eloszlassam. Egy tányérra zölsaláta-levelekkel megágyazok, a sajt-epersalátát ráhalmozom, a maradék öntettel meglocsolom, és vékony csíkokra vágott mentával megszórom. Limegerezdet és friss, ropogós magoskenyeret kínálok mellé.

...Uhhh, elég jó lett!

Éva

Itt a május! Spárgaságban "szenvedünk"!

"Mondj egy szót! Bármilyen szót... és én bebizonyítom, hogy az a szó görög eredetű!" Ismerős? Nos, Portokalos papának a Bazi nagy görög lagziban a "kimono" szó sem okozott gondot, de a spárgával egész biztos nem tudnánk megfogni. A spárga elnevezés t.i. görög eredetű: az "asparagos" szóból származik, ami fiatal hajtást jelent.

Egészen a múlt század elejéig a főúri kertek növénye volt, és bár mostanra széles körben elterjedt, főúri eleganciáját máig megőrízte. Zsenge íze alkalmassá teszi sokoldalú felhasználásra. Ám nem csupán sokoldalú, finom, de rendkívül egészséges zöldségféle is. Én, személy szerint óriási rajongója vagyok akár levesként, akár párolt köretként, akár salátaként, csőben sütve, hal/hús töltelékeként, pite formájában vagy krumlipürébe dolgozva találkozom vele. Lippai János, kertészeti irodalmáról elhíresült szerzetes az 1666-ban megjelent Posoni kert című könyvében a következőket írta: "Spárga, igen kiűzi a vizelletet. Ha ennek gyökerét a fájó fogra teszik, megállíttya a fájdalmat. Sőt ha megszárazttyák, porrá törik, és azt a port a fognak üregében teszik, fájdalom nélkűl, mind gyökeresttűl kivonnya. Ha borba meg főzik, és megisszák, megronttya az ember veséjében a követ. Aki olajjal elegyített megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csípik." Na, tessék!

Én most sem kenegetést, sem borban főzögetést nem ajánlok itt, ellenben egy könnyű tavaszi fogást egy többszörösen letesztelt mennyei SPÁRGÁS-GORGONZOLÁS QUICHE formájában.

Hozzávalók

(Én többnyire biopiacon szerzem be a hozzávalóimat a zöldségektől a szárazárun át a tejtermékekig, így most nem fogom mindenhová odaírni, hogy bio... bio..., de az. Az ételek elkészítésnek egyébként nem feltétele.)

A tésztához:

175g teljeskiőrlésű liszt (lehet finomlisztből is)

25g frissen reszelt parmezán

egy csipet só

100g sózatlan vaj feldarabolva

1 tojás sárgája

1ek víz

A tartalomhoz:

225g zöldspárga

100g gorgonzola sajt

200ml főzőtejszín

3 tojás enyhén felverve

2ek frissen reszelt parmezán

1ek friss bazsalikom aprítva

só, frissen őrölt bors, (szerecsendió)

Első lépésként bedurrantom a sütőt 200 fokra, ezzel együtt felteszek egy nagy fazék vizet forrni. Amíg ezen a fronton tart a bemelegítés, elkészítem a tésztát. Egy nagy tálban összeborítom a szárazanyagot, a vajdarabokat hozzáadom, és addig masszírozom őket össze, amíg morzsás nem lesz az akkor még tésztának nem nevezhető lisztes alap állaga. A tojássárgáját és a vizet beledolgozom, így formázható tésztát kapok. Élek is a lehetőséggel, és gyúrok belőle először egy cipőt, majd koronggá lapítom. Két sütőpapír közé téve egy sodrófával kinyújtom kb. 30 cm átmérőjű, lehetőleg minél szabályosabb körformára. Ezen a ponton kerül elő a 23 cm-es (standard méret, aggodalomra semmi ok) sütőforma, amit alaposan kivajazok. A tésztáról a fölső papírt lehúzom, és a matériát befordítom a formába. A másik papírt is óvatosan lehúzom, a végre minden oldalról szabaddá vált tésztával pedig kibélelem a tálat. Megszurkálom a tészta alját egy villával, és az egyik imént használt darab sütőpapírt visszateszem rá némi nehezékkel (pl. két marék rizs/lencse/szárazbab), majd beteszem a formát a sütőbe 8 percre. 8 perc elteltével leemelem a nehezékes papírt, és visszateszem a tésztát további 12-15 percre, vagy amíg arany színe nem lesz. Hagyom hűlni egy kicsit.

Vissza az időben: amikor a tészta már a sütőben héderel, nekiesem a spárgáknak. A zöldspárga előnye, hogy nem kell pucolni, csak a fás végeket letördelni. A mostanra minden bizonnyal forrón bugyogó vízbe 2 percre beleteszem - erre a szakszó az, hogy blansírozom - a szálakat, majd kiemelem, lecsöpögtetem, és hideg víz alatt felfrissítem. Szárazra törlöm. Félreteszek 8 egész szálat, a többit 1cm-es darabokra vágom. (Nem kell egyenkééééééént!!!! Egy kötegben az egészet egyszerre, sikerül, ahogy sikerül.) Megint jön egy nagy tál, bele a spárgadarabok, a gorgonzola összemorzsolva, a bazsalikom, a tejszín és a felvert tojás. Az egészet összekutyulom, sóval, borssal ízesítem. (A frissen reszelt szerecsendió sem árt neki - a szerk.)

A sütő hőmérsékletét 190 fokra mérsékelem, amikor már a tésztánk kikerült, és fogadásra kész. Ekkor belezúdítom az egész spárgás, sajtos masszát, a félretett spárgaszálakkal szépen megkoronázom, és parmezánnal tetézem. A sütőben vár a quiche-re (ejtsd: kís) még egy kiiiiiis idő, úgy 25-30 perc. Aranyra sülve veszem ki.

Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható. (Nálunk többnyire nem éri meg, hogy kihűljön.) Mindenesetre egy marék zöldsalátávál (olívaolaj+balzsamecet kíséretében, persze) és ha a körülmények megengedik, egy pohár jól lehűtött, könnyű Chardonnay-vel tálalom.

Éva