Fából vaskarika

No, nem egészen, de ez az ebéd egész másnak indult. 1 friss biozöldségektől rogyadozó hűtő + 1 mostanában időjárásváltozásra érzékeny, így kialvatlan én = 0 ötlet és motiváció a konyhában. Ilyenkor nyúlok egy szelet rozskenyérért a fagyasztóba, pattintom a pirítóba, és veszem elő a zöldségpástétomot a szekrényből némi paradicsom, paprika kísretében. Aztán mégis történt valami, megjött az ihlet. Kikandikált a spárga, a cukkíni, az újhagyma abból a bizonyos hűtőből. Szembe jött kevés, a múlt hétről megmaradt parmezán... meg egy gondolatfoszlány. Már kerestem is a többi hozzávalót a készletben.

MENTÁS-CITROMOS GRILLZÖLDSÉG SALÁTA ROZSPIRÍTÓSON

hozzávalók

2 kisebb cukkíni

5-6 szál spárga

5-6 szál zsenge újhagyma

4ek olívaolaj

1ek balzsamecet

4 gerezd fokhagyma

1tk só

frissen őrölt bors

friss vagy szárított zöldfűszer (borsikafű, oregánó, majoránna, kakukkfű)

5-6db szárított paradicsom

1 citrom leve, kevés reszelt héja

1 csokor menta

tálaláshoz rozspirítós, parmezánsajt, tökmagolaj, csíra

A vasserpenyőt vagy a faszenet max hőfokra beizzítom. A zöldségeket megmosom, a spárga fás szárát letöröm, a cukkínit karikákra vágom. Mindhárom zöldséget szárazon fölpakolom sülni, közben elkészítem hozzá az "utolsó kenetet". Ehhez elegyítem az olajat a balzsamecettel, a szárított fűszerekkel, a sóval, a borssal és a fokhagymával. Közben a zöldségeket megfordítom. A már megsült oldalukat megkenem az olajos páccal, majd fordítok rajtuk egyet, és ott is megkenem, ezzel együtt le is veszem a tűzről, hagyom kicsit hűlni. A szárított paradicsomokat csíkokra, a megsült spárgát és hagymát srégen 3-5 centis darabokra vágom, és az összes zöldséget egy keverőtálba teszem. A mentaleveleket durvára összevágom, a zöldségeket meghintem vele, megöntözöm a citrom levével, reszelek rá keveset a héjából, az egészet alaposan összeforgatom, és tálalhatom is. 

Ha forrón szeretném kínálni, a kenyeret akkor teszem a pirítóba, amikor a zöldségeket leveszem a tűzről. Ha hidegen teszem asztalra, akkor érdemes egy fél vagy egy teljes nappal korábban elkészítenem a salátát, hűtűben összeérlelni, és a forró pirítósra hűtőhidegen ráhalmozni. Mindkét esetben javaslom a fogást parmezánforgáccsal megkoronázni. Én kevés csírával és tökmagolajjal díszítetem a végén, de ez egyéni ízlés kérdése. Akárogy is, egy jégbe hűtött finom pohár száraz fehérbor és néhány szál gyertya fejedelmi nyári vacsorává tudja emelni ezt az egyszerű ebédnek indult fogást, másnapra csomagolva pedig kiváló tízórai/uzsonna válhat belőle.

Éva

Ezek a franciák!

A francia konyha évszázadok óta világhírű. Legnagyobb hódítását a péksüteményekkel követte el, hisz ki ne tudná, mi az a bagett, briós vagy croissant. De számos konyhai szakkifejezés eredete is francia, mint a zsülien, a szuvid, a konfit, blansír, stb. A franciák főzőtudománya, borai, sajtjai, komplett kulináriája könnyen meggyőzheti az embert arról, hogy meg akarja ismerni a nyelvet is és általa még inkább a kultúrát. Én csak belekóstoltam tízévesen. Ádámnak viszont sikerült bekebeleznie, ahogy van. Kicsit esz is a sajtsárga irígység. :)

A franica konyha híres a "pepecselős" fogásairól, mégis a messze földön népszerűvé lett ételeik pofonegyszerűek. Mint a hagymaleves. Én így készítem:

HAGYMALEVES

hozzávalók

1l marhaalaplé (bio leveskockából)

2dl száraz fehérbor

1/2dl konyak

4 fej vöröshagyma

1ek só

frissen őrölt bors

tálaláshoz rozspirítós (paleósok kihagyják) és durvára reszelt gruyére vagy gouda sajt

Az alapléhez a vizet felforralom, közben a hagymákat megtisztítom, félbe, majd félcentis szeletekre vágom. A főzőedény alá begyújtok, beleöntöm a felforralt vizet, feloldom benne a leveskockát, majd hozzáadom a bort, a konyakot, a hagymaszeleteket, és fedő alatt alacsony lángon főzöm a levest 30 percig. Ez nagyon puritánnak hangzik, de az igazság az, hogy a főzés ideje alatt a hagyma olyan ízeket fog kiengedni magából, hogy egész egyszerűen nem kell több, nem kell más. Amikor a leves elkészült, sóval, borssal ízesítem.

A tálaláshoz választhatok több utat. Vagy a leveses tányérok aljába teszek egy-egy szelet pirítóst, ráhalmozok sajtot, és részedem a forró levest, ami majd szépen eláztatja a kenyeret és megolvasztja a sajtot. Úgy is dönthetek, hogy a kenyérrel befedem a tányérokat (hőállót érdemes választani), arra rászórom a sajtot, és grill üzemmódban előmelegített sütőbe betolom 10 percre, hogy a sajt ráolvadjon a kenyérre. A harmadik verzió szinte ugyanez csak a leves nélkül a kenyér alatt: a kenyeret a sajttal megszórva grill alá teszem, és rápirítom a sajtot, amit a leves mellé, levesen rajta vagy a levesbe állítva kínálok. Mindenhogy finom lesz.

Éva

Update on csütörtök, május 3, 2012 at 10:41 by Spooon 1...2...3!

Ha igazi francia hagymalevest szeretnénk, akkor azért van egy kis pepecs benne: a hagymát lassú tűzön szép türelmesen meg kell karamellizálni, majd fehérbor helyett portóvial felönteni, ahogy azt lent egy kedves Olvasónk írja. Remélem, meg is osztja velünk az Általa ismert autentikus receptet. Köszönjük!

Ellenállhatatlan

Vannak ízkombinációk, amik egyszer csak befészkelik magukat az ember agyába, és addig nem nyugszol, amíg ki nem próbálod, meg nem csinálod, ki nem fejleszted. Így vagyok én ezzel a salátával.

HŰS CITROMOS-MENTÁS-DIÓS SÜLT KÁPIASALÁTA FETASAJTTAL akár bruschettának is

hozzávalók

a salátához

10db kápiapaprika

15dkg fetasajt

2 marék dió

1/2 citrom reszelt héja

frissen őrölt bors

az öntethez

2ek olívaolaj

1ek balzsaemecet

1/2 citrom leve

2 gerezd zúzott fokhagyma

2ek aprított friss menta

só

tálaláshoz igény szerint friss piros chilipaprika és pirítós

A paprikákat 160 fokra előmelegített sütőbe teszem 40-50 percre. Akkor van kész, ha a bőre kissé megfeketedik és hólyagos. Közvetlen a sütés után egy nejlonzacskóba teszem a paprikákat, és hagyom pár percig vagy akár sokkal tovább pihenni. (Nekem nem volt időm a műveletet befejezni, úgyhogy hagytam a pulton, amíg kihűlt, aztán úgy, ahogy van, bezacskózva hűtőbe tettem, hogy ott várja a további sorsát.) A paprikákat a zacskóból kivéve egy-egy könnyed mozdulattal megszabadítom a bőrétől, kimagozom, hosszában egycentis csíkokra vágom, és elrendezem egy tálon (lehűtöm), majd szétmorzsolom rajta a fetát.

A visszamaradt édes paprikalét elkeverem az öntet összes többi hozzávalójával, és megöntözöm vele a fetás parikacsíkokat. Ezt követően egy éles késsel durvára vágom a diót, és meghintem vele a salátát. Végül reszelek rá citromhéjat, darálok rá friss borsot, és igény szerint darabolok rá chilit. Én teljeskiőrlésű rozspirítóssal körítettem, de akár rá is pakolhattam volna a salátát a kenyérre, és az így kapott kanapét bruschettaként tálalhattam volna. Gusztus kérdése. Úgy vélem, mindenhogy telitalálat!

Ilyen csodás októberi hétvégét! Használjátok ki, menjetek piknikezni... akár ezzel a salival felszerelkezve!

Éva

1009

"Anya, tíííííz pontot adok neked erre a reggelire! ...Nem! Szááááááz pontot! ...Nem, ezer pontot!" Mire apa is befut az asztalhoz: "Én ezeregyet!" Lola: "Én ezerkettőt!" Apa: "Ezerhárom!" Lola: "Ezerkilenc!" ...Nos, így zárult a ma reggeli licit. A sok közül egyelőre egyetlen valóban használható, emellett rendkívül kreatív gyerekételeket tartalmazó könyvem egyik receptje ihlette a mai napindítót, mint ahogy a tavalyi gyereknapi ételsorunk két másik receptjét is (tonhalas frittata és grillzöldséges kuszkusz). Nem sokat változtattam rajta, csak amit a saját, gyerekszűrőn átküldött szájízem diktált.

FŰSZERES ALMAKRÉMMÁRTOGATÓS JUHARSZIRUPOS-PEKÁNDIÓS KEKSSZEL

hozzávalók

2-2 juharszirupos-pekándiós keksz (Culinaris), de sima pirítóssal is finom

a krémhez

2 db alma

100g kesudió

1/4 lime leve 

2ek juharszirup vagy méz

1/2tk fahéj

1 csipet garam masala és/vagy 1-1 csipet őrölt szerecsendió, kardamom és csillagánizs (elhagyható)

Az almát megmosom, kicsumázom, és a kesudióval együtt robotgépben pépesítem. Beledolgozom a krém többi hozzávalóját és a keksszel vagy pirítóssal, egy nagy pohár frissen facsart narancslé kíséretében tálalom. 

Ez a recept nem szezonális, hozzávalói bármilyen évszakban könnyen hozzáférhetők. 

(Egyébként pedig el tudom képzelni egy jó fűszeres hús vagy sült sajt mellé mártogatni.)

Szép hetet!

Éva

Sajtban sajt

Jamie Oliver egy zseni. Ehhez nem fér kétség. Egy self-made (azaz önmagát megcsinált) zseni. Egy csúnyácska, selypítős, pösze, diszlexiás fiú, akiről egy átlag ember gyerekkorában azt gondolhatta, hogy nem túl szerencsés csillagzat alatt született szegényke. A halmozott "fogyatékossággal" szemben viszont Jamie elképesztő kreativitása, innovatitása, ambiciói, agilitása, sokoldalúsága már korán megmutatkozott, ahogy az is, hogy van stílusa. Ez pedig a többi mellett átütően fontos. Az ő példája is azt bizonyítja nekem, hogy nem az számít, hogy milyen a külsőnk, mennyire vagyunk okosak, vagy épp beszéd vagy testi hiábásak, sokkal inkább az, hogy mennyire vagyunk rátermettek és egyediek. A kreatív ember ambíciókkal megáldva nagyon sokra viheti, míg az okosság, a tanultság nem feltétlen garancia a boldogulásra. Ezért törekszünk mi is szülőként arra, hogy feltérképezzük a saját gyermekünk képességeit, erősítsük abban, amiben sikerélménye van, és ne erőltessünk rá olyat, amivel kudarcra ítéljük, ugyanakkor mindig minden körülmények között olyan impulzusoknak tegyük ki, ami fejleszti az önálóságát, a kreativitását, a tenni akarását. Emellett az sem baj, ha nem olvad bele a nagy átlagba, ha kicsit más, mint a többi. Mindegy, hogy üvegfúvó lesz belőle vagy atomfizikus, a lényeg, hogy legyen egyedi, kreatív és megvalósító. Így kiemelkedőt hozhat létre bármilyen területen, ami pedig vissza fog hatni az önértékelésére, és katalizátorként működhet az életében. Én nem azért drukkolok, hogy a lányom sokdiplomás legyen - persze az is nagy büszkeség, de ennél fontosabb, hogy beszéljen nyelveket, hogy az országhatárok ne korlátozzák az  önmegvalósításban -, hanem hogy azt csinálhassa majd, amit szeret, és azzal olyan eredményeket érjen el, amivel ő maga is elégedett lehet, egyéb tényzőkkel kiegészítve, mint szerető család, egészég, biztonság, pedig végeredményben boldog. Talán pont, mint Jamie.

PIKÁNS TEJFÖLÖS MOZZARELLA A LA JAMIE

...Ő maga is úgy vezette föl ezt a receptjét, hogy nyilván fura, hogy sajtban (tulajdonképpen a tejföl is sajt) pácol sajtot, de a végtermék magáért beszél mind ízre, mind látványra.

hozzávalók

2 (bivaly)mozzarella

400g tejföl/créme fraiche

2ek olívaolaj

1/2 citrom leve és héja

1 marék friss majoránna

1 friss piros chilipaprika

tálaláshoz friss kenyér, fokhagyma, zöldsaláta és paradicsom igény szerint

Attól függően, hogy azonnali fogyasztásra készítem, vagy elteszem, előkészítek egy nagy tálat vagy egy csatos üveget és egy keverőtálat. A leírást aszerint folytatom, mintha rögtön tálalnám a salátát. 

A mozzarellát félcentis szeletekre vágom, és elrendezem a tálon úgy, hogy ne fedjék egymást. A tejfölt a dobozban alaposan elkeverem, hogy jó krémes legyen, rákanalazom a sajtszeletekre, és egyenletesen szétterítem a tál felszínén. Ha nincs olajadagoló fej az üvegemen, a tenyerembe öntök egy evőkanálnyi olívaolajat, és hanyagul végigcsöpögtetem vele a tejfölt, majd ezt ismétlem. A citromról egy krumplihámozóval levágom sávokban a héját, ha marad a héjban fehér rész, azt kikanyarítom egy késsel, és a levágott héjdarabokat milliméter vékony csíkokra vágom. A citrom levét szintén ráfacsarom a tejfölre, a citromhéjcsíkokkal beszórom a tálat. A majoránna leveleit lecsipkedem, azt is elosztom a tejföl felszínén. Végül a chilit kettévágom, kimagozom, szintén nagyon vékonyra felcsíkozom, és azzal is megszórom a salátámat. Azonnal is fogyaszthatom (egy egyszerű ebédnek/vacsorának is isteni), de egy-két órát, ha áll a hűtőben esetleg vendégváró előételként, az sem árt neki. Tálaláskor szárított paradicsomos vagy hagymás ciabattát kínálok hozzá pirítva, esetleg fokhagymával bedörzsölve. Zöldsaláta és friss paradicsom is jól illik hozzá, akárcsak egy pohár finom fehérbor. Az én párom megőrül érte. A chilitől sem kell megijedni, mivel ki van magozva - a lányom is kétpofára tömi.

Amennyiben érlelni akarom a mozzarellát az üvegben, úgy nem szeletelem, hanem durván összetépkedem a sajtot, és a tálaláshoz hasonlóan előkészített fűszerekkel (ha a citrommal nem akarok szöszmötölni, reszelhetem is a héját például) és a tejföllel csak összekeverem, beletömködöm az egészet üvegbe, lezárom, tálaláskor pedig pirítósra halmozva két-két szelet paradicsommal koronázom. 

Mondom, hogy Jamie egy zseni!

Éva

Miniatűrben

Mi a jó abban, ha a gyerek ott téblábol a konyhában? Nos, először is csapat... vagy inkább családépítünk, azaz a közös játékon, olvasáson, kiránduláson, koncertjáráson túl az otthoni feladatok elvégzése is egy újabb tevékenység, amit együtt csinálhatunk, és ami ezáltal a közös élmények fiókjába kerül, idővel pedig akár gyakorlattá válhat. (Már előre is szaladtam vagy 20 évet, amikor majd a karácsonyi vacsorát megelőzően már az is közös programnak fog számítani, hogy együtt kitaláljuk, mi legyen a menü, bevásárolunk, közben csacsogunk, be-beülve egy jó teára ide-oda, majd otthon egymás keze alá dolgozva alkotunk szeretetben, békességben - micsoda idilli utópia! Aztán lehet, hogy egy elvadult punk rocker lesz a gyerekemből, vagy a tibeti magaslatokban fog valahol meditálni, és onnan tojik ránk meg az egész konyhaművészetre jamgyökeret rágcsálva.) A kicsik szeretik mintázni a nagyokat, pláne a szüleiket. Ha azt látják, hogy anya a konyhában élvezettel sürög-forog, akkor ebből rájuk is ragadhat valami: az ízek és az alkotás szeretete elsősorban. Közben pedig tanul, fejlődik a kreativitása és az önállósága.

Lolával gyakran molyolunk együtt. Ha teregetek, pakolok vagy épp főzök, ő mindig jön, és megkérdezi, hogy segíthet-e. Ez a segítség persze sok esetben pont, hogy több ramazurival, tehát munkával jár... nekem - leginkább a konyhai ténykedéseknél -, de ha az idő engedi, hát én is. Akkor van baj, ha sietünk, mert a "Segíthetek?" kérdés leginkább költői a részéről: a választ meg sem várva hozza a kis székét, felül rá, és követeli a jussát a feladatokból.

A következő fogás az ő reggelije volt, és nem csupán az ízek, de a az elkészítés fázisai is gyerekre szabottak, ezért mind gyártani, mind fogyasztani élményszámba megy nála.

KÖLYÖK CAPRESE

A Caprese egyébként hagyományosan egy olasz saláta/előétel, ami összetevőit tekintve ugyanaz, mint a lenti recept, csak épp karikára vágott, legyezőszerűen egy körben elrendezett paradicsomból és mozzarellából áll, friss egész bazsalikomlevelekkel és a klasszikus olívaolaj-balzsamecet öntettel kísérve.

A Capri szigetéről származó fogás (talán a neve is erre utal) születéséről nem sok információnk van, de azt tudni vélik egyes források, hogy a múlt század közepén indult világhódító útjára, miután Farouk egyiptomi királyt egy repülőútján elé került tál saláta levette a lábáról. Csoda?

hozzávalók

2 marék koktélparadicsom

1 doboz/zacskó minimozzarella

3ek olívaolaj

1ek balzsamecet

só, frissen őrölt bors

1 marék friss/fagyasztott bazsalikom

1 kis gerezd fokhagyma

kenyér

A paradicsomokat megmosom (ezt csinálhatja a gyerkőc is), félbevágom. A mozzarellát lecsöpögtetem, majd az egészet áttolom a manónak néhány fogpiszkálóval együtt, és miután megmutattam/elmagyaráztam, milyen sorrendben húzom a szurkákra a paradicsomot és a sajtot, hagyom őt érvényesülni. Amíg a kölyök dolgozik, én bedobálom a pirítóba a kenyereket, és előkészítem az öntetet. Ehhez a bazsalikomot felaprítom, egy kis tálba szórom, ráöntöm az olajat és az ecet, sózom borsozom, és már át is engedhetem a keverés tisztjét a legkisebbnek, ha elkészült a nyársakkal. A fokhagymát végül az öntetbe is belereszelhetem, vagy bedörzsölhetem vele a kész pirítósokat - mindkét megoldás működni fog. Tálaláskor szimplán egy tányérra rendezem a nyársakat, kanalazok rájuk az öntetből és melléjük biggyesztek egy-két szelet pirítóst, majd győzöm kapkodni a fejem, hogy milyen tempóban tűnnek el a helyke piszkák a tányérról.

Gyerekzsúrra, de a kár felnőttre is gyorsan elkészíthető, mutatós, finom, és mindenek előtt egészséges fingerfood.

Éva

Villám villantós

Ennek a levesnek a gondolata már korábban megfogant bennem, de még sosem jutottam el odáig, hogy el is készítetsem. Mint azt már bizonyára tudod, kedves Olvasó, nálam a konyhai ténykedésben három elsődleges szempont van: legyen egészséges, legyen ínyenc és pofon egyszerű. Ilyen kajaötletből pedig több születik, mint a pepecselős, túlgondolt, túlkomplikált változatból. Ez a leves kb. 10 perc alatt van meg főzésidővel együtt, és a vendégeid - ha nekik csinálod - tutira körberajongnak majd érte mind az íze, mind a különlegessége miatt.

KÉKSAJTLEVES MÉZBEN KARAMELLIZÁLT FÜGENYÁRSSAL

hozzávalók

1/4 kocka vaj

1 nagy fej vöröshagyma vagy 1 szál póréhagyma

2 gerezd fokhagyma

1dl fehérbor

20dkg penészes sajt (gorgonzola dolcéval a legfinomabb, de a hiperekben kapható kéksajtok bármelyike is megteszi)

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

10dkg créme fraiche/joghurt

1tk méz

1/2 szerecsendió

1/2tk borsikafű (elhagyható, de lehet még fokozni az élvezeteket egy kis őrölt mustármaggal és gyömbérrel is, aki szeretné)

frissen őrölt bors

6db friss füge

2ek méz

1 (diós) ciabatta

Négy helyen fogok egyszerre dolgozni a gyorsaság kedvéért: kenyérpirító, vízforraló, egyik főzőplatni, másik főzőplatni.

A kenyeret felszeletelem, majd 1 liter vizet fölteszek forrni. Az egyik platnin a vajat egy főzőedényben felhevítem, közben a hagymát és a fokhagymát felaprítom, majd hozzáadom a vajhoz, és alacsony lángon megdinsztelem, végül felöntöm a borral. A másik platnin a mézet melegítem, miközben ketté vágom a megmosott fügéket, amiket aztán vágott felükkel lefelé beleteszem a mézbe, és hagyom 2 perc alatt megkaramellizálódni. Ezalatt a sajtot hozzámorzsolom a megdinsztelt hagymákhoz, és felöntöm a vízzel, amiben előzetesen feloldottam a két leveskockát. Az egészet egy habverővel csomómentesre elkeverem. Piríthatom is a kenyereket, mert már csak a fűszerezés van hátra. A szerecsendiót belereszelem a levesbe, ízlés szerint borsozom (sózni nem szükséges, mert a sajt és az alaplé is elég sós), belekeverem a mézet és a créme fraiche-t, végül meghintem a borsikafűvel, ha akarom, persze - tálalhatom is. A fügéket hármasával nyársra húzom, tányéronként kínálok egy-egy nyársat és pirítóst a leves mellé. Aki bátor szeleteljen hozzá kevés zöld chilit.

Szép hétvégét!

Éva

Ui.: Kisgyerekeknek és kismamáknak nem ajánlott - így ezt most én is csak megfőztem, és nézem, ahogy mások megeszik. :)

Elborult

A mai nappal, úgy tűnik, búcsút mondhatunk annak a csodálatos ősznek, aminek a kegyeiben részesülhettünk az elmúlt hetekben. Beborult az ég, megérkezett a klasszikus ködös, esős, szürke ősz, ezzel együtt a négy fal közötti programozás ideje is. (Bár ebbe tegnap nem voltunk hajlandóak beletörődni, és dacolva az esővel, mi igenis kivoultunk a Lisztfesztre - mint ott és akkor kiderült /no, nem az ég/ - már pénteken, a fesztivál nyitó napján elfogyott és azóta "beszerezhetetlen" sült gesztenye, néhány bögre gőzölgő forralt bor, roppanós grátisz sültkolbász és egymás táraságában a lányom Keresztmamájának a szülinapját megünnepelni szerényen, családiasan.) Márpedig ha négy fal, akkor nekem az a konyha néhány négyzetméterére korlátozódik, amikor pedig az eget elborítják a felhők, az magával hozza, hogy az én elmémet is azzal a lendülettel borítják el a kulináris gondolatok, amiből a következő egyperces született a hétvégén: 

ASZALT VÖRÖSÁFONYA PESTO

Az ötlet onnan jött, hogy vettem a hétvégén a Culinarisban áfonyás kenyeret. Volt itthon finom pármai sonka, kecskesajt, amiből a páromnak - aki, teszem hozzá, a hagyományos konyha kedvelője - szerettem volna valami finomat csinálni... Hát nem megint elszaladt velem a ló?! Bedurrantottam a szendvicssütőt, előkaptam a szekrényből az aszalt áfonyát, meg még egy-két hirtelenjében kigondolt hozzávalót, és egy perc múlva már a grillrács alatt sisteregtek az ínyenc falatok. 

hozzávalók

1 kis fej lilahagyma

4ek aszalt vörösáfonya (többnyire cukrozottan lehet kapni, de ha sikerül natúrt beszerezni, az a legjobb - akkor viszont ízlés szerint lehet úgy hagyni, vagy hozzákeverni annyi mézet, amennyit megkíván)

4ek mandula vagy dió

1 marék friss bazsalikom

1ek friss kakukkfű

4ek dióolaj (ha nincs, akkor jó az olívaolaj is, csak akkor szerencsésebb nem mandulával, hanem dióval csinálni)

só, frissen őrölt bors

most, hogy így utólag belegondolok, egy pár csepp érlelt balzsamecet sem ártott volna neki

A hozzávalókat nemes egyszerűséggel egy aprítógépbe teszem, és összepürésítem. Kész. Sokáig eláll a hűtőben.

Én aznap este az áfonyás kenyereket kentem meg vele, tettem rájuk egy-egy szelet pármai sonkát, a tetejükre kecskesajot, egy-egy szál kakukkfüvet, és betettem pirítani (de hidegen is finom). Egy marék zöldsalátával és egy jó Shirazzal mennyei vacsora volt. De ezt a pestót sültek mellé, vagy egy sajttálhoz, esetleg egy grillezett sajt kísérőjeként is el tudom képzelni. Vagy mondjam, hogy rizottó tetejére? A fantázia szab csak határt annak, hogy hogyan használom fel.

Éva

Kanapékurzus

Mi is az a kanapé? A francia konyhában a 18. században meghonosodott, kenyér alapú, változatos feltéttel készülő előétel vagy vendégváró, amit tradicionálisan az aperitifek vagy koktélok mellé szolgáltak/szolgálnak fel. Mi, magyarok egész egyszerűen "leszendvicsezzük" ezt az ételfajtát - nem éppen helyesen. Ha egy külfölditől egy feltéttel készülő szelet kenyeret kínálva megkérdezzük, hogy kér-e szendvicset, értetlenül fog ránk nézni, tudniillik a szendvics két vagy több egymásra fordított szelet kenyeret jelent, ilyen-olyan "tartalommal" megtöltve. (A kanapé is nevezhető szendvicsnek, ha nyitott szendvicsnek tituláljuk.) Ez utóbbi ételfajtát, bár ősi eredetű, mégis John Montaguról, Sandwich tartomány 4. grófjáról neveztek el, még a XVIII. században, aki azért, hogy a kártyaasztal mellől az éhsége csillapítása céljából ne kelljen felállnia, egy szelet húst kért két kenyér közé szorítva.

A kanapé ideális esetben egy valamilyen formára vágott, dekoratív, kicsi,  sós, fűszeres "itvágygerjesztő" kenyérfalat. A honi háztartások nem bonyolítják túl: vaj, felvágott, sajt és zöldség jellemzi a magyar kanapé- vagy ahogy a többség hívná, szendvicskultúránkat. Pedig a kanapékkal újfent a változatosság egy kimeríthetetlen variációkat felvonultató terepére lépünk. Én előszeretettel kínálok kenyeret családnak és vendégeknek egyaránt. Amit mindenkor elkerülök - kivéve, ha az egy jó fajta adalékanyagmentes szárított sonka -, az a sajt-hús kombóklisé. Minden egyéb játszik.

SPENÓTOS-GOMBÁS KANAPÉ CITROMMAL ÉS PARMEZÁNSAJTTAL

Ezt a receptet szintén a két kedvencem közül az egyikben, vagy az Évában, vagy az Elle-ben lőttem. Ennek a két újságnak a kajamelléklete kevés kivétellel minden esetben telitalálat.

Hozzávalók

egy vekni friss kenyér

olívaolaj

3dkg vaj

3 gerezd fokhagyma

20dkg csiperke gomba

1/2-1 citrom leve

só, frissen őrölt bors

30dkg friss spenót

20dkg parmezánsajt

Első lépésben a parmezént nagylyukú reszelőn lereszelem, és a zöldségeket előkészítem. A gombát megmosom, hámozatlanul, szárastól vékonyan felszeletelem, félreteszem. A spenótot szintén megmosom, a fokhagymát megpucolom, ugyancsak félreteszem. A sütőt 180 fokra beállítom. A kenyeret felszeletelem, a szeleteket megkenem olívolajjal, és beteszem 5-10 percre pirulni, amikor a sütő már fogadóképes. Amíg a kenyerek sülnek, a vajat egy nagy serpenyőben megolvasztom, a fokhagymát belereszelem, egy percig kevergetem, hogy kiengedje az ízét. A gombát a fokhagymás vajhoz adom, a citrom frissen facsart levével megöntözöm, sózom, borsot őrölök rá, és addig pirítom, míg minden folyadék el nem párolog, a gomba pici színt kap. Ekkor mehet bele spenót szárastól. Az egészet összeforgatom, és két percig párolom, csak annyira, hogy a spenót levelei kicsit megpuhuljanak, de a száruk még roppanjon. A kész kenyereket a spenótos gombával megpakolom, parmezánnal megszórom, és melegen tálalom. Ízlés szerint lehet még citrommal, friss borssal fokozni az ízeket.

Éva

"Reggelizzél, mint egy király,..."

"...ebédeljél, mint egy polgár, vacsorázzál, mint egy koldus!" Ismerős a mondás? Mikor gyerek voltam, a Nagypapám szájából gyakran elhangzott egy-egy étkezésnél. Na, nem mintha ők a Nagymamámmal annyira tartották volna magukat hozzá, viszont ezzel bennem sikerült elültetni a jó szokását annak, hogy többnyire kalóriadús, kiadós reggelivel indítom a napot, délben egy mértéktartó ebéddel konzerválom az energiaszintemet, és egy szolid vacsorával fejezem be este - többnyire. Azaz egy jól megkomponált reggelivel, ami az én véleményem szerint a nap legfontosabb étkezése, reggel megadom a testemnek a napindításhoz szükséges lassan (keményítőféle) és gyorsan (cukorféle) lebomló szénhidrátokkal a sokáig tartó és azonnal beütő energiafröccsöt a szükséges vitaminok és ásványi anyagok bevitele mellett, majd dél körül szintentartásnak egy laza ebédet szavazok meg - csak annyira középutasat a nehéz irányában, hogy töltsön még munícióval a nap végéig, de kajakómára ne ítéljen -, végül este, amikor már közel az ágy, egy könnyű vacsorával fejezem be.

Ma így kezdtem:

PIKÁNS SZILVALEKVÁROS PIRÍTÓS FRISS NARANCSLÉVEL

Hozzávalók (4 főre)

4 szelet teljeskiőrlésű magos kenyér (én a Jókenyér termékeit veszem zömmel)

2 gerezd fokhagyma

vaj

4ek házi szilvalekvár (én ezt a lekvárt eszem egyedül, mert semmi plusz édesítést nem igényel az elkészítése, minden, ami benne van, természetes)

frissen őrölt bors

2kg narancs

Egy narancs héjából vékony csíkokat vágok (a fehér részt eltávolítva), félreteszem, és az összes narancs levét kifacsarom, szétosztom a poharakban. A kenyereket bepattintom a pirítóba. Amíg sülnek, előkészítem a tányérokat, megpucolom a foghagymát. A kész kenyereket alaposan bedörzsölöm egy-egy fél fokhagymagerezddel, megkenem vajjal és szilvalekvárral, majd tekerek rá egy rendes adag borsot frissen (gyereknek elhagyható), és meghintem kevés narancshéjjal. Háromszögekre vágva friss narancslé kíséretében kínálom.

Szép napot!

Éva

Update on szombat, június 19, 2010 at 8:51 by Éva

Sajnálattal látom, tapasztalom, hogy a reggeli, tízórai, uzsonna, és hidegvacsora kapcsán a magyar ember fantáziája megáll a kenyér-felvágott-sajt kombónál jó esetben némi zöldséggel lefojtva, azaz a hidegétel fogyasztásunk kultúrája nem éppen kifinomult. Ezzel több baj is van. A legnagyobb a változatosság, a kellő vitamin- és ásványianyag-bevitel hiányán, ezzel együtt pedig a tápláló jelleg elmaradásán túl, hogy a felvágottak szinte mindegyike tízenplusz, de a sajtok többsége is jónéhány adalékanyagot tartalmaz, ami konkrétan méreg a szervezet számára. Sajnos a lányom óvódájában is - minden korábbi ígéret dacára, úgy vélem, hogy a fantáziahiány mellett spórolási célzattal is - a fenti tendencia érvényesül, amitől engem a sírógörcs kerülget ennyi év kemény munkával véghezvitt ízlésformálás után. A küzdelmem jegyében, no, meg kínomban nekiálltam összeírni, hogy hány olyan egészséges, tápláló és finom tízórai illetve uzsonna ételt lehetne adni a gyerekeknek, ami nem tartalmaz felvágottat. A kétszázadik verziónál megálltam. Egy 200 napos óvódai évre, azt gondolom, ez kellő változatosságot tudna biztosítani a húsipari melléktermékek teljes kiiktatásával. (Aki szülő pedig ragaszkodik a felvágottakhoz, otthon reggelire és vacsorára még mindig megkínálhatja vele a családod - jót azonban nem tesz velük ezzel.) Nos, egyelőre a lista nálam. Ha nem viszem sikerre az oviban, majd igény szerint apránként itt megosztom. Valakinek csak jót teszek vele...