Újrahasznosítás

Ha valamit, hát az átkos idején a szűkölködés belénk nevelte, hogy kaját nem dobunk ki. A családfő talán erre a legérzékenyebb nálunk. Én sem nézem jó szemmel, ha étteremben rendelés vagy itthon tálalás után úgy megy vissza a tányér, hogy maradt rajta étel. A már asztalnál evő gyerekemet is arra tanítom, hogy mindent meg kell enni, amit kiszedünk, mert sokaknak nem jut nem, hogy minőségi étel, de semmilyen. Nem hiszem, hogy van az a jólét, amiben ezt másképp gondolnám.

Amikor egy főzést követően elcsomagolom, amit a család/vendégek meghagytak, azt igyekszem másnap kreatívan felhasználni.

Évekkel ezelőtt kipróbáltam az előzőekben föltett sáfrányos, korianderes fehérborban paradicsommal posírozott pisztrángot, amit azóta kismilliószor csináltam - hol osztatlan, hol osztott sikerrel. Ez a recept aztán több mindent megihletett, többek között a másfél évvel ezelőtti Czifray hallé fordulójára ajánlott fogásaim közül egyet, amit következőnek meg is fogok osztani.

A minap a megmaradt fűszeres halfilét spenóttal álmodtam meg tésztához, ami annyira jól sikerült, hogy Lola kétszer szedett. Ennél nagyobb elismerés nekem nem kell.

FÉSZEKTÉSZTA SPENÓTTAL ÉS FŰSZERES FEHÉRBORBAN POSÍROZOTT PISZTRÁNGGAL

Ezt a receptet akkor érdemes megcsinálni, ha azt a bizonyos pisztrángot előzetesen valaki elkészítette, és maradt belőle. Külön ezért megcsinálni a halat nem célszerű. Mondjuk úgy nekiindulni, hogy a halból többet készít az ember előző este, hogy a másnapi vacsorát egy csupán párperces főzéssel fejedelmi tudja varázsolni, úgy már érdemes.

hozzávalók

1/2kg tagliatelle

a halhoz

receptet lásd itt, amin ezúttal annyit változtattam, hogy a hal belsejét egy-egy marék mentából, bazsalikomból és korianderzöldből valamint két gerezd fokhagymából és sóból készült fűszerpasztával töltöttem meg

a spenóthoz

30g vaj

3 gerezd fokhagyma

3 marék friss spenót

1/2tk só

frissen őrölt bors és szerecsendió

tálaláshoz lime és (bár halhoz nem szokták, de) parmezán

A tésztának teszek föl vizet, amikor forr, sózom, és beleteszem a tagliatellét. Közben a spenót alá szánt vajat egy serpenyőben felhevítem, a fokhagymát belereszelem. Amíg a fokhagyma dinsztelődik, megmosom a spenótot, lecsöpögtetem, szárastól a serpenyőbe teszem, és jól összeforgatom a fokhagymás vajjal. Sózom, borsozom, szerecsendiót reszelek bele, néhányat forgatok rajta, és elzárom alatta a gázt, hogy a szükségesnél jobban ne, épp csak összeessen. Már csak a halból kell minden maradék szálkát eltávolítanom, ha előzetesen ezt nem tettem meg, és kivárnom, hogy a tészta megfőjön. Az összeállításhoz lecsöpögtetem a fogkeményre főzött tagliatellét, a serpenyőben lévő spenóthoz adom forrón, majd a hideg haldarabokat a vele sült paradicsommal és fűszeres szafttal együtt beleborítom, egy lime levével megcsörgatom, és az egészet alaposan összeforgatom. Melegen vagy hidegen tálalom kevés parmezánforgáccsal.

Éva

Megosztó

A halreceptek többnyire megosztják a közönséget. Aki szereti, azt ez a recept ledönti a lábáról, aki nem, azon még ez sem segít. A recept eredetijének az általam már sokat emlegetett Josceline Dimbleby a megalkotója. Posírozott halról van szó, tehát egy savas közegben, jelen esetben fehérborban sül/párolódik a halhús, amit különböző fűszerek tesznek izgalmassá, itt most a sáfrány, a zöldbors, a koriandermag. 

SÁFRÁNYOS-KORIANDERES FEHÉRBORBAN PARADICSOMMAL POSÍROZOTT PISZTRÁNG

hozzávalók

4 egész tisztított pisztráng

só

4 paradicsom

2 csokor petrezselyem

a fűszeres borhoz

2dl száraz fehérbor

1tk nyírfacukor/méz

2tk üveges zöldbors

1tk koriandermag

1 jó csipet sáfrány

1tk só

1dl olívaolaj

tálaláshoz további só, bors, balzsamecet és petrezselyem

A bort a cukorral felteszem forrni. A petrezselymet felaprítom, a halakat megmosom, a belsejüket sózom, megtöltöm a zölddel, és egy hőálló tálba fektetem őket "fejtől-lábig". Amikor a bor csak épp felforrt, elzárom alatta a gázt. A borsot a koriandermaggal mozsárban durvára töröm, hozzáadom a sót és a sáfrányt, felöntöm a borral, és hagyom kihűlni. A paradicsomokat idő közben centis kockákra vágom, és elosztom a halakon. Amikor a fűszeres bor kihűlt, hozzákeverem az olívaolajat, és az megöntözöm vele a halakat (én nagyjából a felét-kétharmadát szoktam ráönteni, és a maradékkal legfeljebb locsolgatom sütés közben), kicsit össze is rázom, hogy mindenhová jusson a léből. A halat 200 fokon sütöm 30-40 percig, további 10 percig grillezem a tetejét, hogy kicsit megpiruljon a hal bőre és a paradicsomkockák éle, amitől azok édesebbek lesznek.

Tálaláskor a halakat egy tálra átemelem vigyázva, hogy ne essenek szét. A visszamaradt fűszeres lét igény szerint sózom, borsozom, és a paradicsomokkal együtt rákanalazom a halra. Végül balzsamecettel meglöttyintem, és megszórom petrezselyemmel.

Én többnyire natúr kuszkusszal vagy tabbouleh-vel kínálom. (Utóbbi receptje a két évvel ezelőtti közös nagy gyereknapi posztunkban, ami amúgy is most lesz aktuális, úgyhogy érdemes ott körülnézni.)

Éva

Hal a torkán

Az én Édesem nem egy nagy halrajongó szemben a családja többi tagjával. Mi élünk-halunk a hal mindegyik fajtájáért. Nála mára a csirkemellen túl a közös évek alatt őt érő állandó "behatások" nyomán ugyan befogadásra találtak a különböző nemes húsok, mint a sertésszűz, a kacsamell, a libacomb, a nyúl- és őzgerinc, a tengeri herkenytűk, még a csülök és a máj is, ezen túl már az ismeretlen fűszerek sem teljesen ismeretlenek a számára, ahogy a vega kaják fogysztásától sem óckodik. De a hal még mindig egy beveendő vár. Rendületlenül és láthatóan egyre növekvő élvezettel fogyasztja a legkomolyabb agymenéseimet is, de a minap kigondolt halkajám kiverte nála a biztosítékot. Becsülettel megette, de igazából akadozott hal a torkán... Pedig annyira finomra sikerült! Mindegy... jó nem túlfeszíteni a húrt, hisz nagy utat jártunk be idáig is! :)

FEHÉRBORBAN, VAJBAN PÁROLT PISZTRÁNG CITROMOS-ZÖLDFŰSZERES MANDULAPESZTÓVAL TÖLTVE BROKKOLIÁGYON

hozzávalók

3 kis fej brokkoli

3 egész konyhakész pisztráng

só, frissen őrölt bors

2ek vaj

1/2dl száraz fehérbor

a mandulapesztóhoz

1/2dl olívaolaj

1 kis kocka vaj

1/2 citrom leve

1 nagy marék natúr mandula

5 gerezd fokhagyma

3ek friss/fagyasztott zöldfűszer (én csombort, fokhagymasnidlinget és zsályát használtam)

frissen őrölt bors

1ek só

szerecsendió

tálaláshoz extra citrom

A brokkolit megmosom, kisebb rózsáira szedem, és fedő alatt párolórácson gőzben roppanósra párolom, majd jeges vízbe dobom, leszűröm, félreteszem.

A halat megmosom, letörölgetem. A sütésre szánt vajnak alágyújtok. A pesztó hozzávalóit egy robotgépben pürésítem, majd a krémet a halak belsejében szétosztom, a halak külsejét is sózom, borsozom. A halakat óvatosan beleteszem a felforrósított vajba,felöntöm a borral, lefedem, és közepes hőfokon az egyik, majd a másik oldalát is készre sütöm. 

Tálaláskor a brokkolidarabokat egy tányérra teszem, ráhelyezem az egész pisztrángot és megöntözöm a halsütésből visszamaradt szafttal, extra citromgerezddel kínálom.

Szeressétek! Nagyon könnyű és egészséges, ráadásul gyönyörű éke lehet a karácsonyi asztalnak.

Éva

Fesztiválszezon

Tavaly már megkaptuk a hízelgőnek is tekinthető "Fesziválok országa" illetményt, de nem árt azért, ha tudjuk ezt magunkra nézve kellő szerénységgel értelmezni. A Fesztiválkalauz számai szerint idén 6000 fesztivállal kalkulálhatunk. Hatezer! Nos, mi magyarok, bár pesszimista és önbizalomhiányos nép hírében állunk, mégis valahogy hajlamosak vagyunk az eseményeinket felértékelve mindent fesztiválnak titulálni, ez a gyakori átcímkézés pedig nem kis mértékben csap át esetenként fogyasztóvédelmi hatáskörbe. (Igen, mondjuk ha belegondolok, a jobb eladhatóság és több pénz reményében a magyar "leleményesség" mindenkor és minden formában képes utat törni magának: a hazai szolgáltatóipar előszeretettel téveszti meg a fogyasztót, pláne a vendéglátásban. Ha valami, ez sajnos abszolút benne van a kultúránkban, sőt, vílághírűek vagyunk róla. Töretlen optimizmussal hiszem, hogy lassan etéren is érik a változás.)

Idén - minthogy bő négy hónap múlva nemcsak, hogy már javában ősz lesz, de a jövevény érkezte miatt várhatóan egy jó ideig négy fal, de legalább is a mostanihoz képest egy jelentősen korlátozott mozgástér áll majd a rendelkezésemre (ismételten isteni egybeesés) - igyekszem kiaknázni a nyár, a szabadág adta lehetőségeket, és feltankolni kultúrélményekből, legyen az zene, gasztronómia, hagyományőrzés, stb. Ennek keretében bújom a fesztiválkalauzokat, programszájtokat, és hétvégéről hétvégére igyekszem megtervezni az optimális programot, ami kellő eseménygazdagságot és aktív pihenést, feltöltődést eredményez a családnak. Minden gondos utánajárás ellenére azért akadtak komoly mellényúlások. Ennek okán csak remélni merem, hogy az állítólag kialakítás alatt lévő szabályzás, miszerint nem lehet mindent fesztiválnak kikiáltani, csak ami volumen, színvonal és egyéb kritériumok mentén annak minősíthető, mielőbb meg is születik.

Voltunk idén többek között a MÜPÁ-ban Tavaszi jazzfesztiválon, a Várban Pálinka- és Libamájfesztiválon, Budai Gourmet-n a Millenárison (erről beszámoló is készült három felvonásban), Etyeken a Pincefesztiválon, hogy csak néhányat említsek, amik egytől-egyig hozták az elvárt színvonalat. Viszont mind a keceli Meggyfesztivál, mind az Eperfesztivál Tahitótfaluban hatalmas csalódás volt: a fesztiválok címadója komolyabb arányokat és magasabb színvonalat feltételezett gasztronómiai oldalról 3-3 standnál. Mindkét esemény inkább vurslira emlékeztetett, mint tényleges fesztiválra, ami pedig a csúcsot jelentette, hogy a Meggyfesztiválon mindenütt meghirdetett meggybornak se híre se hamva nem volt az egész rendezvény iskolaudvart alig meghaladó területén. Amiről viszont sajnáltam, hogy egyéb teendőink miatt lemaradtunk, az a Kéknyelű virágzásának ünnepe Keszegfesztivállal egybekötve Pünkösdkor Badacsonytomajban. Többezren látogattak el az eseményre, ahol 50 borász mérhette össze a Kéknyelű borait, miközben a közönség sorra tesztelhette a balatoni keszegsütők tudományát. (Szintén kimaradt az ország másik végében meghirdetett békéscsabai Csülök- és Sörparádé, illetve a szomolyai Cseresznyefesztivál - bár ha így látatlanban a két korábbi gyümölcsökre adaptált eseményt veszem alapul, ez utóbbit nem feltétlen bánom.) Ezzel szemben megjártuk Tihanyban az ottani Pálinkafesztivált, ami ugyan kicsi volt, de annál hangulatosabb a Visszhang-domb lankáin, hihetetlen panorámával a lemenő napban, kevés, de kimelkedő színvonalú kiállítóval. Ezek közül az egyik egy "Régi idők ízei" feliratú melegételstand volt. Kiváló szürkemarhából készült pincepörköltet kínáltak bográcsból, ropogós langalló lepényt, és ami nekem eddig az egyik legkiemelkedőbb ízélményt jelentette italfesztiválon: melegen füstölt egész pisztrángot házi kovászos uborkával. 

Ez a pisztrángcsoda annyira hatott rám, hogy így, egy bő hét után sem tudok túllépni rajta - ebbe a kívánásba azért minden bizonnyal az állapotom is belejátszik. (Szombaton pl. csak azért vacsoráztam roston tarját kovászos uborkával, hogy abból a két ízből legalább az egyiket megidézzem.) Utánajártam a rendezvény szervezőjének, hogy megtudjam, egyébként hol lehet ehhez a frenetikumhoz fesztiválkereteken kívül hozzájutni. Remélem, hamarosan választ kapok a kérdésemre, addig Rátok hagyatkoznék, kedves Olvasók: ha ismeritek az étel készítőit, és megosztjátok velem, hogy az év többi napján hol fellelhetők, azt nagyon megköszönöm.

A szezonban még számos fesztivál vár ránk. Mivel nem tudunk egy fenékkel több lovat megülni, ezért a hétvégéken párhuzamosan zajló események közül igyekezzünk kiválasztani az ízlésünkhöz legközelebbit. Ahol velünk minden évben biztosan össze lehet futni, az a Művészetek völgye Kapolcson, a Bográcsfesztivál Siójuton, a Sound, a Sziget, a SZIN, természetesen, a bajai Halászléfőző fesztivál, a Borfesztivál a Várban, a Kolbászfesztivál Békéscsabán, egyéb dinnye-, dió-, barack-, valamint egyes hagyományőrző vagy épp vitorlás, motoros rendezvények. 

Kutassátok a Programturizmus, a Fesztiválkalauz vagy a Fesztblog honlapját, állítsátok be a Facebookon is őket, így kisebb az esély, hogy lemaradtok valami Benneteket érdeklő eseményről. Mi mindenesetre tovább rójuk a fesztiválok forgatagát, hogy az élményszerzés mellett Titeket is első kézből tudjunk tájékoztatni az érdemi vagy pont azon eseményekről amelyeknek még célszerű adni néhány évet, így jövőre tudtok velük tervezni... vagy épp nem.

Éva

A különc

Engem mindig is sok tekintetben különcnek tartottak. Már az általános iskolában kilógtam a sorból, és ahogy cseperedtem, folyamatában megtapasztaltam, hogy akik általános mércével próbáltak mérni, azoknak a szemében mindig szálka voltam, legyen szó tanárról, diákról, barátról, szülőről. Ez nem, hogy megrettentett volna, sokkal inkább megerősített abban a hitemben, hogy jó másnak, nem konformnak lenni, még ha sokszor nehezebb is. A minap olvastam egy remek idézetet a Facebookon, miszerint: "Sometimes you put walls up not to keep people out, but to see who cares enough to break them down", azaz "Néha nem azért építesz Magad köré falakat, hogy távol tartsd az embereket, hanem hogy megtudd, kit érdekelsz annyira, hogy megpróbálja őket lerombolni". Talán az egész életemet végigkísérte, és kíséri a mai napig ez az attitűd, aminek köszönhetően igenis egy idő után törekedtem rá, hogy ne lehessek egyszerűen mázsálható, miközben mindig, a mai napig formálódó nyitott könyvként tártam magam az engem körülvevő világ elé. Volt, aki egyszerűen nem volt kíváncsi az abban foglaltakra, volt, aki igen, de számára nehéz olvasmánynak bizonyultam, aztán volt olyan is, aki kíváncsi nem volt, de belefeledkezett a sorokba, és volt/van olyan is, aki nyitott volt erre a bizonyos nyitott könyvre a tartalmával együtt, és a mai napig érdeklődéssel lapozgat a fejezetek között. 

A mostani fejezet sok időt szentel a gasztronómiának, a legsokrétűbb művészetnek, az egyik legkomplexebb önkifejezési formának, amit ismerek. És mivel ugyanarról a "kötetről" van szó, hát miért lenne pont a kulináris karakterem különböző az alapoktól: természetesen a konyhaművészetben is a különlegeset, az esztétikusat, az elegánsat, a minden szempontból az átlagostól eltérőt keresem, kedvelem.

A legutóbbi Czifray-versenyre is ennek jegyében készültem a kis csapattal. A magam részéről a lent látható recepttel, annak több változatával (follow up-ban a későbbiekben részletezem) járultam hozzá a közös pályamunánkhoz. Az Ünnepekhez is szépen társítható.

EGRESSEL SAVANYÍTOTT HIDEG PISZTRÁNGKRÉMLEVES PIRÍTOTT MANDULÁBA FORGATOTT KAPROS-TÚRÓS HALGOMBÓCOKKAL

hozzávalók 

leves 

2ek olívaolaj 

1 felaprított újhagyma 

½ szeletelt édeskömény 

1/2kg egres (fagyasztott jó) 

1l fehérboros halalaplé (5dl víz, ¼ zeller héjastól levelestől, ¼ fehérrépa, ¼ póréhagyma, 1ek egész tarkabors, 

½ vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1/2tk szegfűbors, 5dl fehérbor, 1 pisztráng feje, farka és szálkái) 

1/2cm frissen reszelt gyömbér 

1-2ek méz

só, bors 

halgombócok 

150g nyers pisztrángfilé (1 pisztráng filézve – a fejéből és a szálkájából készül az alaplé) 

125g natúr krémtúró 

1ek aprított friss édesköménykapor (sima kapor is jó)

1/8 lime leve 

1 tojás 

3ek (teljeskiőrlésű) gríz (elhagyható)

só, bors 

szerecsendió 

díszítéshez 

100g mandulapehely 

4tk tökmagolaj 

édesköménykapor

Először az alaplevet készítem el. A pisztrángot kifilézem, a filéket félreteszem, a farkat, fejet, gerincet és uszonyokat pedig fölteszem az alaplé egyéb, hámozatlan hozzávalóival együtt közepes lángon főni. Kb. 30-40 perc elteltével az alaplevet leszűröm, felhasználásig pihentetem. 

A leveshez az újhagymát és az édesköményt az olívaolajon közepes lángon megfuttatom, hozzákeverem az egrest, pár percig párolom, hozzáreszelem a gyömbért, majd felöntöm az alaplével. Felforralom, és fedő alatt alacsony lángon 10 percig főzöm a levet. Eközben egy robotgépben a halgombóc hozzávalóit a gríz kivételével krémesre összedolgozom, ízesítem, végül a grízt belekeverem (ha akarom, de el is hagyhatom - a tojás így is összefogja majd a gombócokat). Nedves kézzel cseresznye nagyságú gombócokat formázok a halas túrókrémből, és egy párolóedényben gőz fölött pár perc alatt készre párolom őket. A levest, mikor az egres és az édeskömény megpuhult, egy botmixerrel összepürésítem, hagyom kicsit kihűlni, belekeverem a mézet, majd legalább egy órára hűtőbe teszem a gombócokkal együtt. Tálalás előtt az édesköményzöldet felaprítom, a tökmagolajjal összekeverem, és egy egy csíkot húzok belőle a tányérra. Egy serpenyőben szárazon megpirítom a mandulapelyheket. A mandula egy részét késsel felaprítom, a halgombócokat kicsit megnedvesítem, és beleforgatom a pirított mandulapelyhekbe, majd tányéronként három gombócot az édesköménycsíkra helyezek. A levest tálba merem, a tetejét megszórom a mandulával, és a halgombócok mellé teszem. 

Látványos és emlékezetes fogás.

Éva

Villámvendéglátás

Amikor az ismerősökből/barátnőkből anyák lesznek, egy témával több okuk van találkozni, beszélgetni, eszmét és tapasztalatot cserélni a megváltozott életükről, értékrendjükről, gondolkodásukról, énképükről és, persze, a csemetéjükről. Az ilyen beszélgetések nagyon felemelőek tudnak lenni, a legtöbbször azzal, a beszélgetés során sok ponton megerősített végső konklúzióval, hogy az örömeinkkel, nehézségeinkkel, felismeréseinkkel, aggályainkkal, tapasztalatainkkal nem vagyunk egyedül. Az anya "bajtársakkal" érzett sorsközösségből lehet sok erőt meríteni azokhoz a pillanatokhoz, amik kihívást jelentenek. Arról nem beszélve, hogy sokat tanulhatunk egymástól arról, ki hogy látja, csinálja, véli. A kéretlen tanácsoknak ezekben a beszélgetésekben nincs helye - a tanulási folyamatot más táplálja.

Apropo: táplálás. A héten hozzánk látogató mamabarátnő szereti a konyhaműveszetet, de mint mondta, ő maga a főzésre nem midenkor szán időt, energiát. Szerencsésnek tartja magát abból a szempontból, hogy nincs rékényszerülve, mert a férje otthonosan mozog a konyhában, így ő még többet koncentrálhat az éveken át áhított és egy éve világra jött csodaszép kislányukra, Grétára. Anyez az egészséges, ínyenc kajákért van oda, a saját blogján is ezt promotálja. (A mi blogunkat pedig lépten-nyomon dícséri. Mondjuk minden szentnek maga felé hajlik a keze: a blog egy hangyányit az ő bébijük is, hisz a logónk tőlük származik. :) Ez úton is köszönet érte.) Nem volt tehát nehéz dolgom, mikor azt kellett kitalálnom, mivel várjam ebédre.

GYÖMBÉRES-KÖRTÉS KARFIOLPÜRÉ AKÁR SÜLT PISZTRÁNG MELLÉ

hozzávalók

1 fej karfiol

1/2 fej vöröshagyma

(esetleg 1/2 fej édeskömény - elhagyható)

1 körte

1cm friss gyömbér

1tk méz

1/2 citrom leve

1tk só

frissen őrölt bors

Egy párolóedényben fölteszek vizet forrni. A karfiolról a leveleket levágom (nem dobom ki!), a fejet megmosom, és rózsáira bontom. A vöröshagymát megpucolom, a felét tovább felezem, és a karifollal együtt a párolóedénybe teszem. A körtét meghámozom, kicsumázom, nagyobb darabokra vágom, és a karfiol után küldöm. Fedő alatt pár perc alatt puhára párolok mindenkit. Amikor kész, egy keverőtálba borítom az párolórácson izzadó zöldséget-gyümölcsöt, és egy botmixerrel krémesre pürésítem. A pürébe belereszelem a gyömbért, hozzáadom a sót, borsot, mézet és citromlevet, majd alaposan elkeverem. Ha úgy ítélem, hogy nem elég laza, egy-két kanállal adok hozzá a párolóléből. Halak, sültek mellé isteni köret (ráadásul nem hízlal!), de magában is finom. Egy kis alaplével meg némi fűszerrel, joghurttal remek krémlevessé lehet fejleszteni.

Éva

Ui.: A halhoz én egyszerűen fogtam két egész pisztrángot, megmostam, kívül belül besóztam, beborsoztam, félretettem. A karfiol levágott levelét és a megmaradt fél hagymát felkozkáztam, egy tálban sóval, borssal, 1tk őrölt korianderrel és 2 gerezd reszelt fokhagymával összekevertem, és beletöltöttem a hal belsejébe. Egy tűzálló tálba tettem a megpakolt pisztrángokat, fél deci olívaolajjal nyakonöntöttem, és 40 percre betoltam 180 fokra a sütőbe. Amikor a hal félóra sütsen túl volt, akkor fogtam hozzá a karfiol elkészítéséhez. Ági, aki nem rajong a karfiolért, három adaggal kért. Akkor ezek szerint jó lett. :)

Szilvakék paradicsom

Nem, még sosem láttam kék paradicsomot. Ez egy helynek volt a neve a XIII. kerületben, ahová a kedvenc avokádós palacsinámat enni jártam. (Természetesen rövid időn belül lekerült az étlapról, azóta kénytelen vagyok én reprodukálgatni itthon kútfőből - recept hamarosan.) Ellenben zöld paradicsomot már láttam. Sőt, kaptam is a minap nyers formában és lekvárként is az egyik "Kilenctől" azzal a felszólítással, hogy találjak ki valamit vele. Ezzel egyidőben a FB-on is láttam A 'la carte Kulinária ötletbörzésre invitáló posztját zöldparadicsom témában, amire jött is néhány klassz javaslat (egyik, másik, harmadik), mindekután a sajátja is megszületett ("Salsa vagy chutney vagy lekvár lett. Attól függ minek nevezem :) piros-zöld paradicsom, hagyma, paprika, borókabogyó, koriandermag, zöld bors, rózsabors, só, cukor, dzsemfix... jó lett! Recept, fotó hamarosan..." - írja. Várjuk.).

Természetes, hogy ilyenkor zöldparadicsom-para van, mert ott a sok duzzadó gyümölcs, amit a nap már nem érlel, kárba veszni hagyni meg nem szeretné senki, hát leszedi zölden. Végtére is abba is szorult még kevés vitamin és napsütés a nyárból. Én ezt hoztam ki belőle 5 perces munkával:

MELEGEN FÜSTÖLT PISZTRÁNG GRILLEZETT ZÖLDPARADICSOM-CUKKÍNITORONNYAL

Hozzávalók

1 tálca (2 szelet) melegen füstölt pisztráng

1 citrom

1 zöldparadicsom

1/4 nagyobb cukkíni

3ek olívaolaj

só, frissen őrölt bors

friss petrezselyem

1 gerezd fokhagyma

1tk kapribogyó

1 szál újhagyma

A vasserpenyőt felteszem max lángon a tűzhelyre. Amíg melegszik, a paradicsomot, a cukkínit centis, a citrom felét félcentis karikákra vágom. Egy nagy tálban összekeverem az olajat, a petrezselymet, a sót és a borsot, a citrom másik feléből pár cseppet csorgatok hozzá, és belereszelem a fokhagymát. A cukkíni- és paradicsomdarabokat megforgatom a pácban, és a rostokra teszem pirulni. Pár perc után megfordítom. Amíg a zöldségek sülnek, a pisztrángot egy tánnyérra teszem. Az újhagymát kockákra vágom. A kapribogyót pépesre felaprítom, és hozzádolgozom a pácból visszamarat, innentől öntet néven futó keverékhez.

Mikor a zöldségek megsültek, leváltom őket a citromkarikákkal, de azt már a páclébe nem forgatom bele. Ha a citrom is megpirult, egy tányéron rétegekben feltornyozom a grillezett zöldparadicsommal és cukkínivel. Végül a pisztrángot egy kanálnyi öntettel meglocsolom, és megszórom az újhagyma-darabokkal.

Üdítően friss és könnyű.

Éva

"A csermely halkan zúgott..."

"...hol útja völgybe nyílt./Hűs mélyén pisztráng úszott, úgy surrant mint a nyíl..." hangzik az általános iskolai tanélményeimből felsejlő, A pisztráng című remekmű első két sora Friedrich Daniel Schubart tollából. Ennek a dalnak a főszereplője is úgy végzi, ahogy a társai általában: horogra akad. Az én legnagyobb örömömre, mert egész egyszerűen élek-halok érte... mint egyébként a halakért általában. Megértem a medvéket. Leginkább grillezve, sütőben sütve, füstölve, levesnek megfőzve, saláta formájában vagy kenhető krémként fogyasztom: egyszerűen nem tudom megunni. Hál' Istennek a lányom is rajong minden halfajtáért, ezért nincs nehéz dolgom vele sem otthon, sem étteremben. ...Apuka pedig a gyengéd ráhatás nyomán lassan, de biztosan formálódik.

A lenti receptet, ahogy az itt bemutatottak többségét is, a gyors megoldások szüksége és a nyári zöldek jelenléte ihlette. Mivel nekem a fagyasztóban mindig van 4-5 halféle, ami közül az egyik biztosan egész pisztráng, valamint a biopiacon vásárolt friss fűszerek és a köretnek szánt zöldségek is rendelkezésre álltak, egy gyors és egészséges ebéd adta megát.

ZÖLDFŰSZER-SALSÁVAL TÖLTÖTT EGÉSZBEN GRILLEZETT PISZTRÁNG

Hozzávalók

3 egész pisztráng megtisztítva

1 hatalmas (vagy 3 kisebb) csokor petrezselyem

1 csomag újhagyma

6-8 gerezd fokhagyma

olívaolaj

só, frissen őrölt bors

1 citrom

tálaláshoz további egy citrom gerezdekre vágva, fokhagymás vajon párolt spenót és citromos, vajon pirított újburgonya, amihez kell

2dkg vaj

1/2kg újkrumpli

1/2 citrom leve

só

újabb 2dkg vaj

4 gerezd fokhagyma

1/2kg friss spenót

só, frissen őrölt bors

A vasserpenyőt felforrósítom, vagy ha több időm van, előkészítem a faszénparazsat a szabadtéri grillezéshez. A halakat kívül, belül alaposan megmosom, olívaolajjal, sóval és frissen őrölt borssal jól bedörzsölöm. A salsához a petrezselymet, az újhagymát és a fokhagymát felaprítom, összedolgozom, majd alaposan megtömöm vele a halak hasüregét. 2-3 szelet citromot is tehetek bele. A kipreparált pisztrángokat a forró serpenyőre/grillrácsra teszem, és mindkét oldalukat 5-7 percig grillezem. Mikor megfordítom, nagyon óvatosan kell bánnom a halakkal, mert könnyen szétesnek. 

A köretek közül a krumplit érdemes elsőként megcsinálni, mert a spenótnak elég pár perc. Ehhez két serpenyőt készítek elő. A krumplit megmosom, nem pucolom meg, de ha szükséges, falatnyi darabokra kockázom (bár akkor a legjobb, ha eleve falatnyi databokat veszek, hogy ne szálljon el belőle a vitamin). A vajat megolvasztom, beleforgatom a burgonyát, alaposan megsózom, végül kb. 1/2dl vizzel és egy fél citrom levével megöntözöm. Fedő alatt 10 perc alatt puhára párolom. Mikor a fedőt levettem, még piríthatok rajta egy kicsit. Ha pedig a salsámból maradt, azzal is összeforgathatom. A spenót elkészítéséhez egy másik serpenyőben szintén vajat olvasztok meg, hozzáreszelem a fokhagymát, és a megmosott, "hámozatan" spenótlevéllel összeforgatom. A spenótot sózóm, borsozom. 2-3 perc alatt megpárolom annyira, hogy már ne legyen nyers, de még roppanjon a szára. Tálalhatok is.

Egy tányérra egy egész halat teszek, mellé halmozok egy kupac újkumplit és spenótot, végül egy-két gerezd citrommal teszem teljessé a szín- és ízharmóniát.

Éva