Könnyű nyári fogás

Bár a hétvégére kimondottan rossz időt jósolnak, egy kis nyáridéző kényeztetés belefér: kényeztetés az ízlelőbimbóknak, mert kellemes az összahatás, kényeztetés a testnek, mert egészséges, és kényeztetés az alkotónak, mert 10 perc az egész, ráadásul nagyot lehet vele tarolni családi vagy vendégkörben.

CITRUSOS LAZAC PÓRÉS-FEHÉRBOROS SPÁRGAKRÉMMEL

hozzávalók

a lazachoz

4 lazacderék

1/2 citrom leve és héja

1/2 lime leve és héja

1ek só

1ek citrombors

4ek olívaolaj

a spárgakrémhez

1 csokor spárga

1 szál póréhagyma

1dl fehérbor

2 kaffir lime levél

só

friss bors

1/2tk nyírfacukor

1dl kefír (paleósok hagyják el)

tálaláshoz tökmagolaj, csírák és lime-/citromgerezd

A lazaccal kezdek. A derekekat megmosom, leitatom róluk a vizet, sózom, borsozom, meglocsolom az olajjal. A citrom és lime héját egy citruskaparóval legyalulom, megszórom vele a lazacot, végül ráfacsarom a leveket. Jól összeforgatom a halat a páccal, lefedem, és szobahőmérsékleten érlelem kb. 20 percig.

A spárgakrémhez a spárgákat és a pórét megmosom, megtisztítom, a hagymát hosszában kettévágom, majd félcentis, a spárgát kétcentis darabokra szelem. A bort felforralom, beleteszem a pórét a lime-levéllel. Amikor már majdnem kész, utánaküldöm a spárgát a fejeit kivéve. Innentől már csak két-három percig párolom a zöldeket, hogy minél több vitamint megőrízzek. Amikor a zöldség kész, kiveszem a lime-leveleket, és a párolólevével együtt pürésítem. Felöntöm a kefírrel, sózom, borsozom, ízesítem a cukorral. 

Innentől két utam van: vagy bevágok mindent a hűtőbe, és a lazacot nyersen (a citrusoktól "megfőzve") kínálom majd a kihűlt spárgakrémmel, kevés saláta kíséretében, vagy megsütöm a lazacot, és melegen tálalom mellé a spárgát a fejekkel valamint kevés tökmagolajjal díszítve (én még a ropogósra sült bőré támasztottam a halszeletre, és csírát tettem a tetejére). A magam részéről most a szoptatás miatt még kénytelen voltam az utóbbi megoldást választani, de alig várom, hogy újra nyalkó nélkül ehessem a nyers halakat, húsokat. Ez a fogás nyersen vagy sütve a hűs, savanykás ízei végett istenien üdítő nyári fogás lehet egy borzongatóan friss, hideg fehérbor társaságában.

Éva

Vega quiche lorraine

Akit a cím összezavart, annak itt a gyorstalpaló: a quiche lorraine a falusi francia konyha egyik legismertebb fogása (bár az angolok is magukénak követelik). Egyszerű pitetészta szalonnával, esetleg sajttal és hagymával. Tökéletes kombó. Quiche-t ("kis") már mutattunk itt a blogon, itt egy húsmentes változat, időnyerés céljából pedig konyhakész levelestésztát használtunk.

A recept ihletője a Goodfood, Meli azonban kicsit változtatott rajta.

HÚSMENTES QUICHE LORRAINE

kell hozzá:

egy póréhagyma

(konyhakész) leveles tészta

20 dkg kecskesajt

két marék dió (kb 5 dkg)

kakukkfű

olívaolaj

A sütőt melegítsd elő 200 °C-ra. A póréhagymát karikázd fel, nem forró olívaolajon párold puhára (ne égjen meg), sózd, borsozd. A leveles tésztát terítsd ki a sütőpapírral bélelt tepsire (ha a tészta eleve ebbe van tekerve, ezt a lépést megúszod), majd rendezgesd el rajta a hagymár, morzsold rá a kecskesajtot és hintsd meg az aprított dióval és kakukkfűvel. Sózni-borsozni ér, pár löttyintés olívaolaj is belefér. Finomra aprított friss chilli sem árt neki. 15-20 perc alatt sül készre.

Ádám

Hol van még a Halloween...

Még egy hónap, de tudom, hogy akkor már nem sok időm lesz azon agyalni, hogy hogyan teszem stilszerűvé október utolsó napját. A lányom jelmeze tavalyról megmaradt, csak egy mérettel nagyobb pólót kell fessek majd neki. A kajaötletek pedig születőben... 

A hétvégén, amikor a biopiacon a sütőtökök között válogattam, az árus kedvesen odalépett hozzám, és elmondta, mi alapján tudom kiszűrni az igazán édeset. Azzal kezdte, hogy most még ne is nagyon keressek mézédes tököt, mert az igazi édes ízhez meg kell csípje a dér, ott meg ebben a jó időben még a hajnali lehűlésekkel sem tartunk, de a hamvassága egy-egy darabnak árulkodik arról, hogy jobbfajtát tartok a kezemben. Ki is választottam egy közepes méretű szépséget, aminek a bőre valóban olyan volt, mintha hamuval dörzsölték volna át... és nem lett az árusnak igaza: mézédes volt. Készült is belőle frissen facsart lé alma, körte, cékla és répa levével vegyítve, fetás-tökös lepény (vicces, mikor az ember a saját blogjában kutat a receptért, mert egyszer próbálta, jól sikerült, de nem emlékszik, hogy hogy csinálta pontosan) és most ez - a sikerre való tekintettel kétszer is. Igazi halloween asztalravaló, már ami a benne lévő alapanyagok szezonalitását és a fogás színeit illeti.

SÜTŐTÖKÖS-PÓRÉHAGYMÁS FEKETE TAGLIATELLE ZSÁLYÁVAL FŰSZEREZVE

hozzávalók

1/2 kocka vaj

1 póréhagyma

1 marék friss vagy morzsolt szárított zsálya

4 gerezd fokhagyma

1/2kg sütőtök

2dl tejszín

só

rengeteg frissen őrölt bors

1/2 szerecsendió

fekete tagliatelle (ha nincs, más tészta is jó - én előző este friss pappardelléből csináltam, és 3 marék felcsíkozott spenótot is fonnyasztottam bele)

parmezánforgács

A vajat egy serpenyőben alacsony lángon a tűzre teszem, és a tésztának felteszek vizet forrni. Amíg a vaj megolvad, a pórét megmosom, hosszában félbe vágom, és félcentis csíkokra szelem. Mehet a vajhoz. A zsályát, ha friss, megmosom, vékonyra felcsíkozom, hozzákeverem a hagymához. Végül a megházmozott fokhagymát is belereszelem a fűszeres pórés vajba, és az egészet megdinsztelem. Amíg a hagymák párolódnak, a tököt meghámozom, kimagozom, és egycentis kockákra vágom, hozzákeverem a hagymákhoz, majd felöntöm a tejszínnel. Sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, és fedő illetve 5-7 perc alatt annyira főzöm csak össze a mártást, hogy a tök épp hogy megpuhuljon, de még ne essen szét. Ha friss tésztával készítem az ételt, azt ráérek ezen a ponton beledobni a sós vízbe, mert annak elég 2-3 perc. (Én előző este friss pappardelléből csináltam, és amikor a tök puhára párolódott, beleforgattam még 3 marék spenótot is a mártásba - isteni volt!) Ha száraztésztát használok, azt akkor dobom a vízbe, amikor a tököt a hagymákhoz adom. Amint a tészta elkészült, leszűröm, és hozzáforgatom a szószhoz. Tálakba szedem, és alaposan megküldöm parmezánnal. Kevés extra tökmagolaj és tökmag is jól passzol a tetejére.

Próbáljátok ki!

Éva

Fogjuk rá, hogy nyár

A vágyott nyári zsongás jegyében lent egy üdítő és meglehetősen aromás levesrecept egyenesen Debrah Mayhew Levesek nagykönyve című remekművéből (pici változtatással), ami angolul nemes egyszerűséggel "Soups" névre hallgat. Ezt a könyvet minden kezdő és gyakorló háziasszonynak meleg szívvel ajánlom, mert a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig, a melegtől a hidegen át, az egytálétel leveseken keresztül hatalmas repertoárral szolgál a mindennapokra és a különleges alkalmakra egyránt. Nekem kezdő anyukaként a kislányom hozzátáplálása idején is rengeteg ötletet adott a zöldség-zöldség, zöldség-gyümölcs, zöldség-fűszer párosításokra vonatkozóan. (Egyébként pedig ez a másik könyvem, amit évekkel ezelőtt diadalittasan hoztam haza New Yorkból, mondván, hogy micsoda egyedi darab birtokosa leszek itthon, majd két évvel később megjelent magyarul - Mindannyiótok szerencséjére.)

A lenti recept kapcsán még annyi kulisszatitkot elárulok, hogy a tavalyi év januárjában, azon a bizonyos legelső kupaktanács-ülésen, ahol eldöntöttük hárman, hogy belevágunk a közös blog írásába Magyarországon elsőként csapatban, ezzel a levessel - és még néhány más finomsággal - vártam Dorcit és Ádit nálam. Dorci egy vekni gőzölgő ír szódakenyérrel állított be, amit be is faltunk egy ültő helyünkben a leves és a kencék, saláták mellé. Dícsérték a levest a srácok nagyon, de tény, hogy az akkori import paradicsomnak nem volt olyan magasztos íze, mint a mostani nyárinak (t.i. konzervből nem lehet megcsinálni ezt a receptet, ezért kicsit macerásabb is, de az ízéért minden perc munkát megér), úgyhogy ha valamikor, hát ennek a levesnek igazán most van a szezonja. 

SÜLTPARADICSOMLEVES KÉKSAJTTAL

Hozzávalók

2ek olívaolaj

1 répa

1 póréhagyma

1.5kg kemény érett, kemény paradicsom

4 gerezd fokhagyma

só, frissen őrölt bors

1.2l csirkealaplé (bio leveskockából)

5-6 levél friss bazsalikom

15dkg kéksajt

1/2dl joghurt

paradicsomkockák, teljeskiőrlésű grissini és olívaolaj a tálaláshoz

A recept maga nem bonyolult, csak az előkészítés miatt picit időigényes, hiszen a paradicsomokat meg kell hámozni, és ki kell magozni. Ehhez egy nagy edényben felteszek 2l vizet forrni. Amíg felforr, a fokhagymákat megpucolom, és apróra felkockázom, félreteszem. A sütőt 190 fokra begyújtom. A megmosott paradicsomokat a bugyogó vízbe beledobom 1-2 percre blansírozni. Ha a paradicsomhéjak megrepedtek, kiemelem őket, majd meghámozom, felnégyelem, és kimagozom mindegyiket (a hihetetlen finom, kb. 3dl magos lé felhasználására a napokban felteszek egy húsmentes mussaka receptet), majd egy hőálló tál aljában a paradicsomhúst elrendezem, meglocsolom olívaolajjal, megsózom, borsot őrlök rá gazdagon, és meghintem a felaprított fokhagymával. Mehet 35 percre a sütőbe. A visszamaradt párolóvízből (amibe a paradicsom aromája lehelletnyire átörökítődött) 1.2 liternyit elkülönítek, amiből 2.5 leveskocka felhasználásával elkészítem az alaplevet.

Amíg a paradicsomok sülnek, a répát és a póréhagymát felkockázom, egy edényben olívaolajat melegítek, és megdinsztelem rajta a zöldségeket. A megsült, illatos paradicsomokat az alaplével együtt hozzáadom, felforralom a levest, majd visszaveszem a lángot és 20 percig fedő alatt hagyom összeérni az ízeket, megpuhulni a répát. 20 perc elteltével leveszem az edényt a tűzről, beletördelem a levesbe a kéksajtot, hozzáadom a bazsalikomleveleket és a joghurtot, végül botmixerrel az egészet krémesre összepürésítem, ízlés szerint sózom, borsozom. A tűzre melegedni még vissza lehet tenni, de forralni már nem szabad.

Én többnyire ezt a fogást bögrben szoktam tálalni egy-két paradicsomkockával, pár csepp olívaolajjal és kevés frissen őrölt borssal díszítve, két szál grissini kíséretében.

Jöhet a hatás!

Éva

Villám villantós

Ennek a levesnek a gondolata már korábban megfogant bennem, de még sosem jutottam el odáig, hogy el is készítetsem. Mint azt már bizonyára tudod, kedves Olvasó, nálam a konyhai ténykedésben három elsődleges szempont van: legyen egészséges, legyen ínyenc és pofon egyszerű. Ilyen kajaötletből pedig több születik, mint a pepecselős, túlgondolt, túlkomplikált változatból. Ez a leves kb. 10 perc alatt van meg főzésidővel együtt, és a vendégeid - ha nekik csinálod - tutira körberajongnak majd érte mind az íze, mind a különlegessége miatt.

KÉKSAJTLEVES MÉZBEN KARAMELLIZÁLT FÜGENYÁRSSAL

hozzávalók

1/4 kocka vaj

1 nagy fej vöröshagyma vagy 1 szál póréhagyma

2 gerezd fokhagyma

1dl fehérbor

20dkg penészes sajt (gorgonzola dolcéval a legfinomabb, de a hiperekben kapható kéksajtok bármelyike is megteszi)

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

10dkg créme fraiche/joghurt

1tk méz

1/2 szerecsendió

1/2tk borsikafű (elhagyható, de lehet még fokozni az élvezeteket egy kis őrölt mustármaggal és gyömbérrel is, aki szeretné)

frissen őrölt bors

6db friss füge

2ek méz

1 (diós) ciabatta

Négy helyen fogok egyszerre dolgozni a gyorsaság kedvéért: kenyérpirító, vízforraló, egyik főzőplatni, másik főzőplatni.

A kenyeret felszeletelem, majd 1 liter vizet fölteszek forrni. Az egyik platnin a vajat egy főzőedényben felhevítem, közben a hagymát és a fokhagymát felaprítom, majd hozzáadom a vajhoz, és alacsony lángon megdinsztelem, végül felöntöm a borral. A másik platnin a mézet melegítem, miközben ketté vágom a megmosott fügéket, amiket aztán vágott felükkel lefelé beleteszem a mézbe, és hagyom 2 perc alatt megkaramellizálódni. Ezalatt a sajtot hozzámorzsolom a megdinsztelt hagymákhoz, és felöntöm a vízzel, amiben előzetesen feloldottam a két leveskockát. Az egészet egy habverővel csomómentesre elkeverem. Piríthatom is a kenyereket, mert már csak a fűszerezés van hátra. A szerecsendiót belereszelem a levesbe, ízlés szerint borsozom (sózni nem szükséges, mert a sajt és az alaplé is elég sós), belekeverem a mézet és a créme fraiche-t, végül meghintem a borsikafűvel, ha akarom, persze - tálalhatom is. A fügéket hármasával nyársra húzom, tányéronként kínálok egy-egy nyársat és pirítóst a leves mellé. Aki bátor szeleteljen hozzá kevés zöld chilit.

Szép hétvégét!

Éva

Ui.: Kisgyerekeknek és kismamáknak nem ajánlott - így ezt most én is csak megfőztem, és nézem, ahogy mások megeszik. :)

Villám vendégváró

Az elmúlt két napban tapsztaltam meg, hogy a dolgozó anya nem akkor van szabadságon, amikor nem dolgozik, hanem amikor a családja távol van. Ilyenkor nincs reggeli háromórás rohanás, napközbeni néhány órába bepréselt, lóhalálában elvégzett, így többnyire egészében elvégezetlen meló, aztán újabb 6-7 órányi vesszőfutás a gyerekért, át a különórára, onnan haza, főzés, vacsoráztatás, gyerekfürdetés, -fektetés, rendrakás, majd ájultan ágyba zuhanás. Nem. A dolgozó anya akkor van szabadságon, ha a párja és a gyereke is egy pár napra távol van. Így teljesértékűen tud koncentrálni a munkájára, amit ezek után többnyire eredményesen el is végez, mert kihasználhatja és ő maga beoszthatja a napját megkötések és alkalmazkodások, a napirend feszes tartása nélkül, ezzel máris nyer 6-8 órát a 24-ből, amit arra fordít ráadásul, amire és amikor akar. Nap végén jöhetnek a kedvenc lemezek, a kád és a könyv valamint az áldott némaság, ami segít kicsit befelé fordulni. Egy-egy ilyen kampányszerű szellemi és fizikai feltöltődés után újult erővel vágja bele magát az ember ismét a rutinokkal teli hétköznapokba.

Én a felszabadult időmet és energiámat aktuálisan munkára szeretném fordítani, és fordítom is most, hogy egy hosszú hétvége erejéig zavartalanul, megszakítások és egyéb irányú kötelezettségek vállalása nélkül megtehetem. Nem kell rohannom haza meg ide, meg oda, és talán még marad is egy kis energiám a nap végén társasági életet élni. Nos, így keveredtek hozzám a lányok az első "szabadnapom" estéjén, akiket egy kis forralt borozásra, csacsogásra, társasozásra hívtam át. Régóta tervezzük a "pizsipartit", de állandó "teltház" okán nem igazán akart összejönni. A család távolléttében viszont ideálisnak bizonyult az alkalom. Természetesen megint nem bírtam ki, hogy ne dobjak össze gyorsan ezt-azt vendégváró gyanánt a fügés forralt bor mellé, így készült kecskesajtos-diós-gránátalmás zöldsaláta, gombás-spenótos pirítós, tejfölös-citromos mozzarella chilivel és majorannával (Jamie - majd az is jön, de most lefotózni sem volt időm, úgy elfogyott), ricottás-kókuszos bulgurtorta pisztáciával (dettó) és egy százéves recept a szüleim egy régi barátjától:

PÓRÉHAGYMATORTA

Van néhány tuti gyors vendégváró tippem, mint a tonhalkrém, guacamole, diós parmezánkréker, rákpaszta füstölt lazaccal, stb., hogy ha spontán vendégség alakul, akkor se jöjjek zavarba. Ez a torta közéjük tartozik. Rém egyszerű, villámgyorsan bent figyel a sütőben, és mire a vendégek betoppannak (akár csak 15 perc után), már olyan illatokat áraszt a sütőből, hogy mindenkit levesz a lábáról. Az ízekről nem is beszélve. Egészségesnek nem feltétlen mondanám a felvágott miatt, de őrült finom, ezért egyszer-egyszer belefér.

hozzávalók

1 levelestészta

1/2 kocka vaj

3 szál póréhagyma

1tk méz/nyírfa-/pálmacukor

3 doboz tejföl

3 tojás

30dkg füstölt, főtt tarja

só, frissen őrölt bors

szerecsendió

A vajat egy serpenyőben megolvasztom. Amíg a vaj olvad, a póréhagymák külső héját lehántom, a szálakat megmosom, hosszában ketté vágom, félcentis szeletekre karikázom, beleteszem a serpenyőbe, és meghintem a mézzel/cukorral. A vajjal a hagymát jól elkeverem, lefedem, és közepesen alacsony lángon 10 perc alatt puhára párolom. A sütőt ekkor kapcsolom be 190 fokra. 

Egy nagy keverőtálban a tejfölt a tojással, a sóval, a borssal és a frissen reszelt szerecsendióval elkeverem. A tarját félcentis csíkokra vágom, hozzádolgozom a fűszeres tejfölhöz, majd amikor a póréhagyma is elkészült, beleforgatom a masszába. A levelestésztát a sütőpapírral együtt kiterítem egy tepsiben, egyenletesen elosztom rajta a pórés-tarjás tejfölt, és már mehet is a sütőbe. 30-40 perc alatt arany színnűre sütöm, forrón, salátával tálalom.

A lányok szinte maradéktalanul felfaltak mindent. ...És a végére egész jól megtanultak Blokusozni.

Éva

...és így szereted meg a tofut

Egy hónapja kvázi vega vagyok. Láttam egy filmet (Meet your meat), ami bemutatja, hogyan élnek azok az állatok, amelyeket mi elfogyasztunk. Nem nagyon tudok húsra nézni azóta. A hangsúly a nem NAGYONon van, mert azért még mindig imádom a húst, csak jelentősen visszafogtam, és heti egy-két alkalomnál többször nem eszem, akkor is igyekszem vadhúst, halászott tengeri halat, vagy tanyasi, szabadtartásban nevelt, gyógyszerektől, génkezeléstől megkímélt állatok húsát fogyasztani.

Egy időben nem tudtam megenni egy húsételt, ha csont volt a tányéromon. Ha szembesültem vele, hogy egy érző élőlény volt, amit megenni készülök, elment az étvágyam (és most ne gyertek a növények lelkével, egy répával lényegesen kevésbé érzek együtt, mint egy bocival). Ha minden alkalommal, amikor húst eszünk, emlékeztetnének rá, hogy ezért az életét adta egy másik élőlény, sokkal ritkábban ennénk.

Érlelem a gondolatot, hogy megtanulok vadászni. Meg akarom tapasztalni az érzést, hogy milyen úgy megenni egy őzpörköltet, hogy tudom, hogy annak a gombszemű állatnak én vettem el az életét, azért, hogy engem tápláljon. Így visszanyeri a hús a valódi jelentését és értékét.

Mivel itt még nem tartok, egyre több tisztán zöldésges kaját dobok össze mostanában. A színház melletti kínai büfékben csak húsos raguk vannak, kivéve egyet: a tofusat. Azt hittem, utálom a 'szójasajtot', mert gyerekkoromban kóstoltam valami borzalmas, szárított verzióból készült valamit. A friss, puha tofu egész más. Kipróbáltam: remek. Otthon reprodukálva persze minden még jobb, hát még, ha a tofu bio - és megdöbbentően olcsó!

A mennyiségek nincsenek kőbe vésve, de ezt tőlem már megszokhattátok. Főzzetek szabadon!

PIRÍTOTT TÉSZTA TOFUVAL ÉS ZÖLDSÉGEKKEL

Kell hozzá:

fejenként 10 dkg friss tofu (lehetőleg bio, ez fejenként kb 150,- Ft)

fejenként 10 dkg szárított, vagy 15 dkg friss tojásos kínai tészta (tojásos spagetti is megfelel)

sárgarépa

póréhagyma

egy kis friss chili

2 evőkanál (sötét) szójaszósz

egy csepp szezámolaj (a páchoz; ebben sosem sütünk)

két-három evőkanál földimogyoró- vagy napraforgóolaj (a sütéshez)

két gerezd fokhagyma

Az étel wokban készül, itt találsz hozzá néhány jótanácsot.

A tésztát főzd meg: a csomagoláson rajta van az elkészítési mód. A száraz kínai tésztát elég forró vízben áztatni pár percig, a spagettit főzni kell.

A tofut szeleteld olyan vékonyra, hogy azért még ne szakadjon szét (3-4 mm). Egy nem fém tálban keverd össze a szójaszószt, a felaprított chilit és fokhagymát és a szezámolajat. Keverd bele a tofut.

Forrósítsd fel a wokot, öntsd bele az olajat, és amikor már füstöl, dobd bele a tofut (a páclevét tedd félre). Gyorsan dobva-rázva pirítsd körbe - fakanállal csak óvatosan, ne törd össze a tofuszeleteket. Ha megsültek, vedd ki a wokból és tedd félre.

Ha nem maradt volna olaj a wokban, egy evőkanállal tegyél még hozzá és ha már elég forró, dobd bele a julienne-re (gyufaszálakra) vágott répát és póréhagymát, pár perc alatt pirítsd meg. Ne égesd oda, mert megkeseredik - ha kicsit ropogós marad, az a jó. Öntsd hozzá a tofu páclevét, a kész tésztát és pirítsd pár percig. Dobd hozzá a tofut, keverd össze és majszolj.

Ádám

Egytál... kéttál...

...Nem folytatom.

Szeretem azokat a napokat, amikor van a hűtőben alapanyag, és nem társul hozzá a fejben rögtön egy jól bevált recept (mondjuk úgy, nem jut eszembe). Ilyenkor lép elő az alkotó én, és annak tükrében, hogy az ember épp csak éhes, de nincs ideje, vagy nem éhes, de megszállta az ihlet, és muszáj kreálnia valamit, erre most van is ideje, érkezése, miegymás, gyorsan elkészíthető, egyszerű, praktikus, mégis finom és egészséges improvizáció kerül az asztalra (térdemre máscsinálás közbeni korántsem elegáns étkezés céljából), vagy megszületik egy saját mű.

Ma az előbbi volt a helyzet. Két prezentáció, nyolc ímél és két poszt megírása közben 10 telefon párhuzamos lebonyolítása mellett valamit ennem kellett a nap közepén.

GRILLEZETT LASKAGOMBA EGYTÁL VAJON PÁROLT SPENÓTOS PÓRÉHAGYMAÁGYON FETASAJT ÉS DIÓ KÍSÉRETÉBEN

hozzávalók

1/2 kg laskagomba

só, frissen őrölt bors

1ek konyak

2dkg vaj

2ek szezámolaj

1 nagyobb póréhagyma

1/4kg spenót

4 gerezd fokhagyma

1dl fehérbor

1/2 citrom leve

1ek aprított friss tárkony, kakukkfű és bazsalikom vegyesen (elhagyható)

extra só, frissen őrölt bors

10dkg fetasajt

10dkg dióbél

A vasserpenyőt szárazon felforrósítom, a wokba beleteszem az olajat és a vajat olvadni. Amíg a zsiradék melegszik, a pórét megmosom, hosszában kettévágom, és felszeletelem. Mehet a vajas olajba a zúzottt fokhagymával együtt némi só és bors kíséretében közepes lángon párolódni. A laskákat megmosom, sózom, borsozom, egyben, csokorban, ahogy vannak, rádobom a grillre (jelen esetben a vasserpenyőre), és megsrpiccelem a konyakkal. Mialatt megpirul, a spenótleveleket megmosom, és hámogatlanul centis csíkokra szeletelem. Fordítok egyet a gombákon. A pórét felöntöm a borral, és nagy lángon elforralom a hagymáról. Hozzáadom a spenótot, jól összeforgatom, és pár perc alatt összepárolom őket, citrommal ízesítem.

A gombát, ha megpirult, felcsíkozom, és ha igénylem, meghintem az apróra vágott zöldfűszerekkel. A diót késsel durvára vágom.

Tálaláshoz a spenótos pórét a mélytányér aljába szedem, rákanalazok a csíkokra vágott pirított laskából, végül fetát morzsolok rá és megszórom a dióval. 

Nagyon laktat, pedig alig van benne kalória. ...És milyen finom!

Éva

Így könnyű!

TAVASZI KAPROS, JOGHURTOS SPÁRGAKRÉMLEVES

Gyerekkoromban nem szerettem a leveseket. Talán azért, mert a hagyományos jelzővel illetett mai magyar konyha levesei kevés kivétellel többnyire mindent bele egytálételek. Szinte egyikből sem hiányozhat a jól bevált répa-zöldség páros, a zöldfűszerek használata a petrezselyemre és kaporra korlátozódik, ha pedig nem hús-, krumpli-, vagy cukros gyümölcsleves, akkor nehéz hüvelyesekből készül... persze csipetkével, kolbásszal, csülökkel, stb. Nem kimondottan habkönnyű felvezetők egy főétel előtt. Sajnos elmondhatjuk, hogy az egykoron nagyon egészséges és sokoldalú, nagyobb mértékben zöldségeken, gabonaféléken, gyümölcsökön, kisebb mértékben halakon, húsokon alapuló magyar konyhát a történelmi előzmények nyomán kialakult politikai, gazdasági elszigeteltség és az ezek mentén hosszú ideig fennálló hiánygazdáság jelentősen "megreformálta". A táplálóból laktató lett. A zöldséges kölestálat leváltotta a hús-krumpli, hús-galuska, hús-rizs párosítás, a friss vagy párolt zöldségek és gyümölcsök helyett a vitaminokat nélkülöző, szétfőzött savanyúság és befőtt tele cukorral kíséri az amúgy is nehéz ételeket. A "házias jelleg" csak egy jó sajtó ezeknek a fogásoknak, amiken egyébként magam is nevelkedtem. Nem volt más, ezt kellett szeretni - szerettem is. Ma is el-elcsábulok, de már nem ez képezi az alap étrendemet, és próbálom a család gasztronómiai látókörét is ettől eltávolodva minél jobban tágítani. Úgy vélem, hogy az egykor a földeken kapáló, egész nap fizikai munkát végző ember étrendje nem képezheti a ma urbánus emberének étrendjét. Sajnos a magyar konyha a legkisebb mértékben sem idomult a mai kor magyar emberének kevés szabadidővel és kevés mozgással jellemezhető életvitelének táplálkozási szükségleteihez. Az előző generációknál az ismeretszerzés és kellő tájékozódás lehetőségének, ebből fakadóan pedig a tudatos táplálkozás igényének hiánya egy, a végletekig korlátolt étkezési kultúrát örkített át anyáról lányára, egyoldalú, korszerűtlen alapanyagok és főzési technikák formájában. Abban az érában éltem az életem első felét. Jó volt, szép volt, kirándulgatok is oda néha örömteli nosztalgiával, de ennyi. Szokta is a Nagybátyám kérdezni, hogy "Hogy fajzott el az Éva ennyire?". Sok impulzus ért, és hagytam, hogy hassanak rám. Nos, így.

De vissza a levesekhez. Az én konyhámban a levesek többnyire zöldségkrémlevesek egy-kétféle zöldségből, alapléből, zöldfűszerből és joghurtból, vagy különleges keleti megoldások, mint például egy marokkói vöröslencseleves, egy jó tom yum goong, tom kha gai, szechwani leves, stb. A krémlevesek a magyar konyha rántással készülő főzelékeit is kiváltják nálunk, de még hogy! Hál' Istennek, mindenki nagy rajongója a családban, így megúszom a hétköznap esti több órás konyhábanállást, t.i. ezeket a leveseket max. 15 perc alatt az asztalra lehet varázsolni... és ennek a töredéke alatt fogynak el. Pár kalória, pár perc munka - így könnyű!

Ennek jegyében egy igazán frissítő tavaszi villámrecept:

Hozzávalók

1 nagy póréhagyma

6ek olívaolaj

1/2 tk só

15-20 szál zöldspárga

1l csirkealaplé (a 15 percbe nem fér bele, hogy minden alkalommal ezt is külön elkészítsem, de remek bio leveskockákat lehet kapni, ami minden adalékanyagtól, mint aroma, ízfokozó, csomósodásgátló, tartósítószer, stb. mentes)

1 nagy csokor friss kapor (vagy ennek megfelelő mennyiségű fagyasztott)

2dl joghurt

frissen őrölt bors

A póréhagymát hosszában kettévágom, és alaposan kimosom a földet a rétegek közül. Ezek után feldarabolom, és a felhevített olajon a sóval puhára párolom, időnként kevergetve. A spárgák fás végét, ha van nekik, letördelem, a csúcsait (kb. 5cm-t) levágom, félreteszem, a szárát centis darabokra aprítom. Ha a hagyma megpuhult, mehet bele a felaprított spárga. Nagyjából 5 perc elteltével, ha gondosan kavargattam, megpuhul a spárga is. A fazekat leveszem a tűzről, a zöldségekhez hozzáöntöm az alaplé felét, és egy botmixerrel teljesen lepürésítem. Ekkor jöhet a többi csirkelé, valamint a spárgacsúcsok. Visszateszem a levest a tűzhelyre, és első forrásig melegítem. Így nem vész el a vitamin, és a csúcsok is roppanósak maradnak. Végül belekeverem a kaprot és a joghurtot, sózom, borsozom, ha még szükséges.

Hidegen, melegen egyaránt fogyasztható. Szép estét!

Éva