Párperces

Mind a recept, mind a leírás párperces. Az idő. Abból van most a legkevesebb. De ez a receptötleteimnek is jót tesz. Íme.

FENYÉRFÜVES ÉDESKÖMÉNYKRÉMLEVES SZEZÁMOLAJAS GRILLEZETT TIGRISRÁKNYÁRSSAL

 

hozzávalók

a leveshez

2ek olívaolaj

1 vöröshagyma

1 fenyérfű (más néven thai citromfű - Intersparban is kapható már)

2 édeskömény

1dl fehérbor

1l zöldségalaplé

2 kaffir lime levél

4dl kókusztej

só

frissen őrölt bors

frissen reszelt szerecsendió

1/4 lime leve

a feltéthez

1/2kg tigrisrákfarok

1tk só

2ek olívaolaj

2ek szezámolaj

2 gerezd zúzott fokhagyma

frissen őrölt bors

1/2 lime leve

1 kimagozott felaprított chilipaprika (elhagyható)

díszítéshez tökmagolaj és édeskömyénkapor

Az olajat felhevítem, közben a hagymát megtisztítom, felkockázom, és a forró olajhoz adom. Pár percig alkalmankénti keverés mellett dinsztelem, közben megmosom, félbe vágom, majd az egyik fél kivételével az összes édesköményt félcentisre felszeletelem, a hagyma után küldöm, és felöntöm a borral. A zöldségalapléhez felforralom a vizet, feloldom benne a kockát (szerencsésebbje a fagyasztóban tárolt házi főzettel dolgozhat), és hozzáadom az édesköményhez a kókusztejjel és a kaffir lime levéllel együtt. Végül a fenyérfüvet is előkészítem: hosszában elvágom, és milliméteres szeletekre darabolom - mehet az edénybe a társai mellé. A levest ezen a ponton lefedem, és hagyom addig főni, hogy az édeskömény megpuhuljon. Kb. 10 perc - negyed óra.

Amíg a leves fő, elmolyolok a feltéttel, a betéttel és a díszítéssel. A betéthez a maradék édesköményt egy uborkagyalun hártyavékonyra szelem, félreteszem. A feltéthez a rák pácát összekeverem, a díszítéshez pedig felaprítom az édesköménykaprot, és elkeverem a tökmagolajjal. A vasserpenyőt ezen a ponton izzíthatom is.

Amikor az édeskömény a lében megpuhult, kihalászom a lime leveleket, egy botmixerrel pürésítem a levest, majd ízesítem igény szerint sóval, borssal, szerecsendióval, illetve belefacsarom a 1/4 lime levét. Ekkor dobom bele a vékony édeskömény-szeleteket, aminek ennyi hő pont elég lesz ahhoz, hogy kicsit megpárolódjon, de még roppanós maradjon.

A rákfarkak már várják a sütkérezést a serpenyőben, úgyhogy őket gyorsan nyársra húzom párosával, és egy-egy perc alatt meggrillezem mindkét oldalukat.

Tálaláskor tányérokba merek a levesből, megdíszítem a kapros olajjal, és ráhelyezek egy-egy ráknyársat.

Éva

Nudlifúzió

A fúziós konyha egyre elterjedtebb a világban, így nálunk is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy épp tegnap nyitott hatalmas dirrel-durral a Nobu elnevezésű japán-dél-amerikai fúziós éttermlánc magyarországi étterme Andy Vajna és Bobby DeNiro nevével fémjelezve. Tekintve, hogy kis hazánkban egyre inkább csak celebekkel lehet terméket/szolgáltatást is eladni - a magyar birka arra megy rá -, itt sem kevés a közszereplős felhajtás a téma körül. 

De mi is a fúziós konyha? Többféle karakterisztikus nemzetközi konyha meghatározó jellegeinek a házasításából létrejött hibrid kulinária. A fúziós konyhákban majdhogynem biztosan szerepel a Távol-Kelet valamely országára jellemző íz és/vagy elkészítési mód, és nem ritka az olasz gyorsaság, praktikum esetleg ízek társítása is.

Nos, egy ilyen fúziós recept ötletére leltem én egy kölcsönkönyvben, aminek a gazdája azóta külhonba vándorolt gyakorlatilag keddről szerdára, de még reménykedem benne, hogy a közeljövőben lesz alkalmam neki személyesen visszaszolgáltatni a jogos tulajdonát. Képtelenségnek tűnhet, hogy nem tudok receptet érintetlenül hagyni, de ez van... tényleg nem megy.

KIRÁLYRÁKOS SPAGETTI ÁZSIAI PESZTÓVAL

hozzávalók

spagetti vagy rizstészta

A rákhoz (fejenként)

8-10 fagyasztott vagy friss királyrákfarok

2ek olívaolaj

1ek szezámolaj

1 fokhagyma

1tk szójaszósz

1/8 lime leve

A pesztóhoz

2 gerezd fokhagyma

1-2cm friss gyömbér

2 csokor friss korianderzöld

1 csokor friss thai bazsalikom

1 csokor friss petrezselyem

1/2 lime leve

1ek szójaszósz

2ek szezámolaj

5dkg fenyőmag

1 csipet só

(szívem szerint én még 1 chilipaprikát is beletettem volna, de a gyerek miatt nem tettem - azért csak bátran, ha nincs akadály)

A tésztának vizet pici sóval felteszek forrni.

Amíg a víz melegszik, egy tálban összekeverem a rák marinádját: az olíva- és a szezámolajat, a lime-levet, a szójaszószt, és szeletekben a fokhagymát. Ebbe a rákot beleforgatom, és hagyom állni pár percig.

A pesztóhoz a fenyőmagot száraz seprenyőben megpirítom, majd az összes többi hozzávalóval együtt egy robotgépben összepürésítem.

Amikor a víz felforrt, beleteszem a tésztát, és fogkeményre főzöm. Amíg fő, egy serpenyőt felforrósítok, és egy perc alatt megsütöm benne a pácból kiemelt rákokat.

Tálaláshoz kínálhatom a hozzávalókat külön (ld. lent) vagy a tésztát a pesztóval összekeverve, megkoronázva a rákfarkakkal. A megmaradt pácléből egy-egy evőkanállal mindenestere locsolok befejezésképp a tészta tetejére.

Percek alatt kész.

Éva

Ui.: Paleolitosok tészta nélkül is élvezhetik.

Update on vasárnap, október 24, 2010 at 23:02 by Éva

Ezt most olvastam Segal Viktor oldalán. Nagyon ide kívánkozott ez a gondolatmenet, minden egyes szavával csak egyetérteni tudok. ...A fenti bejegyzés meg apropót is szolgáltatott rá, hogy ide idézzem. Íme:

"Fúzió és konfúzió

Amikor a Kelet összefog a Nyugattal, az édes hozzásimul a sóshoz, a keserű kollaborál a savanyúval, a tradicionális beszédbe elegyedik a futurisztikussal, a konvencionális érzéki viszonyba bonyolódik az extrémmel. Mi is a fúzió? A konyha, ahol az íz az úr.

'Egyszerűség! Szerintem ez a jövő. Nem kell kétféle mártás és négyféle köret egy tányérra. Egy domináns fűszer kell és invenció. És kreativitás, hogy a látszólag egymástól távoli ízeket vagy első hallásra össze nem illő hozzávalókat úgy tudd összekombinálni, hogy az, végül harmonikus egységet alkosson. Nálam a csokoládé soufflé a kínaiak ötfűszerével találkozik. A chutney a kacsával, a medvehagyma a parajjal, az édesburgonya a korianderrel. Meglepő, de hihetetlenül harmonizálnak egymással. Ez a titok, a harmónia. A fúziós mozgalom Kaliforniából indult hódító útjára, ahol japán, francia és amerikai chefek komponálták egységgé nemzetük eledeleit. Hihetetlen sikere lett az elmúlt huszonegynéhány évben. Nem véletlenül hangsúlyozom a harmóniát, mert bármily meglepő, a gasztronómiai fúziót tulajdonképpen a jazz műfaja ihlette. Magam is szeretem a dél-amerikai jazzt, Gilberto dallamait, például. Az is fúzió. Lényeg, hogy ahogy a zenében, úgy az ételben is meg legyen a harmónia. A régi időkben a törzsvendégekről nevezték el az ételeket. Mára az egész koncepció megfordult. Ma a chefekért járnak étterembe, ők a sztárok, és nem a vendég a főszereplő. Kezdenek fölborulni az arányok, és nincs ez így rendben. Én szeretnék elindítani valamit. Szeretném elérni, hogy az emberekben legyen igény arra, hogy kísérletezzenek, próbáljanak ki új fűszereket és meglepő íz kombinációkat. Hiszen fontos, hogy megreformáljuk a saját konyhánkat. Nem véletlenül maradhatott évszázadokon át olyan magas színvonalon az olasz és a francia konyha, mert ők mernek befogadni. Ha elzárkózunk, lemaradunk. Ha nem fejlődünk, már azzal is iszonyatosan lemaradunk. Olyan forradalom történik ma a világban, amelyből Magyarország kimarad. Ezt nem szabad annyiban hagyni. Ahogy a vendégek igényei nőnek az otthoni főzésükben, úgy fog változni a vendéglátás színvonala is. És akkor majd azt érezhetjük, hogy végre történt valami. Majd akkor, ha elfogadjuk, hogy a pörkölt után is van élet.'"

Éva

NNN

...azaz net nélkül nehéz.

Az elmúlt 10 napban, bár a MacBookom velem volt, csak annyira érintkeztem vele, hogy minden nap egyszer, mikor elmentem mellette, símogattam a zöld tokján egyet, amiben benne pihent minden ide szánt gondolatommal és fotómmal együtt. Tudniillik olyan szálláson voltunk, ahol és aminek a környékén egy árva WiFi nem sok, annyi nem akadt... meg hát egy-két kósza kivétellel főzni sem főztem. Így a receptígéreteim ellenére ebben az időszakban, teljesen lefejtve a hálóról, a mátrixtól távol voltam "kénytelen" élvezni a napsütést, a természetet, a család közelségét, a barátok társaságát és a közös programokat. Hogy hiányzott-e? A blog egy picit. A városi lét és az itteni rohanás természetes velejárója, hogy mindent a monitor mögül bonyolítunk hol kényelemből, hol szükségből: az információszerzésen túl a vásárlásainkat, egyéb ügyes-bajos dolgainkat, de sajnos sokszor a barátságainkat is. Ebben a 10 napban minden hús-vér volt a virtuális világ hívogató jelenléte nélkül, és nagyon élveztem. 

Most újra itt, és velem együtt egy újabb párperces, amit másfél hete szintén a Bombrera-vacsira csináltunk, és ami megosztására tett ígéretem azóta lóg a levegőben. Ezennel beváltom.

FÜSTÖLT LAZACOS RÁKPASZTAKANAPÉ

Hozzávalók

1 kocka (125g) vaj

20dkg féligfőtt (rózsaszín), fagyasztott, tisztított királyrákfarok

20dkg görögjoghurt

1/4 szerecsendió

1tk só

egy csipet őrölt chilipaprika

20dkg nyers füstölt lazac

2ek zöldbors (üveges, nem szárított)

1 csomag friss kapor

lime-gerezdek és friss kenyér

Az elkészítés maga tényleg pár mozdulat két percbe sűrítve, de szerencsés, ha rákészülök, és fél nappal korábban kiteszem olvadni a rákot. Ha erre nincs érkezésem, mert spontán kívánom meg vagy én vagy a váratlanul beeső vendég hozta szükség, hogy feltálaljam, akkor sem ijedek meg: egy szűrőben forró víz alá tartom a srácokat egy percre, és már dolgozhatok is velük.

A vajat mikróban fél perc alatt megolvasztom. Egy aprítógépbe beleöntöm, hozzáadom a rákot, a görögjoghurtot, a sót és a paprikát, a szerecsendiót belereszelem. Az egészet összepürésítem. A lazacszeleteket félcentis csíkokra vágom, és 2 evőkanálnyi kivételével a rákkrémhez keverem. A krémet ráhalmozhatom kenyerekre rögtön, vagy kínálhatom egy tálban. Mindkét esetben a maradék lazaccsíkkal megkoronázom, végül az egy deszkán együtt durvára felaprított zöldbors és kapor keverékével megszórom. (Ezt a receptet is Josceline Dimblebynek köszönöm.)

Csodás látvány, csodás ízélmény, és tényleg két perc az egész. Igény szerint kevés lime-lével még fokozhatunk a hatáson.

Éva

Ui.: Gyerekeknek 2 éves kor alatt nem ajánlott a nyers összetevők miatt!

Dupla dinamit - azaz két legyet egy csapásra

A "recycling" azaz az újrahasznosítás ma egy nagyon felkapott téma, amit a divat, a tárgykultúra és az építészet egyaránt előszeretettel vesz elő. Ha az életmód iparágának szinte minden területére bekúszott, a gasztronómia, mint az életmód szegmens egyik legmeghatározóbb ága, ebből a körből miért maradna ki? A kis mikrokozmoszomban szeretek én is dolgokat alkotni, újraalkotni. Miért tálaljunk "maradékot", mikor a változatosság eleganciáját is belecsempészhetjük a másnapba egy kis leleményességgel? Ez a dupla recept is a fent említett alkotási vágynak az eredménye. Kezdem az elején.

Első menet - előző napi ebéd: FOKHAGYMA-CHILI-LIME OLAJBAN SÜLT KIRÁLYRÁK

Hozzávalók

1dl olívaolaj

1 fej (=sok gerezd) fokhagyma

2 friss piros chilipaprika

1kg királyrákfarok

1 csokor friss petrezselyem

só, frissen őrölt bors

1 lime leve

1 másik lime gerezdekre vágva és igény szerint néhány szelet friss kenyér a tálaláshoz (Ld. pl. Pane rustico)

Az olajat egy öblös vasserpenyőben vagy wokban felforrósítom. Amíg hevül, a chilipaprikákat kimagozom, és apróra felkockázom, a fokhagymát gerezdjeire szedem, megpucolom, és vékony szeletekre vágom, majd mindkét hozzávalót a forró olajba söpröm. Sűrű keverés mellett hagyom, hogy az olaj átvegye a chili és a fokhagyma ízét, közben vigyázok, nehogy a fokhagyma megbarnuljon (keserű lesz tőle az étel). Következő lépésben a megtisztított, megmosott rákfarkakat (nekem mindig van a mélyhűtőmben konyhakész félig főtt, fagyasztott, amit a művelet napján kiolvasztok, de frissből még jobb, és csak egy-két perccel tart tovább elkészíteni) beleforgatom a forró olajba. A rákot sajnos könnyű túlfőzni, úgyhogy bele kell húzni a végén: gyors petrezselyemaprítás, ami megy is rögtön a rákra, majd egy lime összes leve, végül só és frissen őrölt bors, gyakorlatilag ebben a tempóban. Kész vagyunk. Friss kenyérrel kevésbé kímélő, de azt a szaftot nehéz otthagyni.

...30 órával később...

Második menet - másnapi vacsora: RÁKOS RIZOTTÓ

Hozzávalók (a minden rizottó bázisát képező alaprecepthez)

2dkg vaj

1 szárzeller

1 fej vöröshagyma

20dkg kerekszemű rizs (pl. arborio)

2dl száraz fehérbor

1l csirkealaplé (bio leveskockából - ha csak zöldséges rizottót csinálok, akkor zöldségalaplé)

3 gerezd fokhagyma

10dkg parmezán sajt

1-2 dkg vaj pluszban

1/2 citrom leve

só, frissen őrölt bors

A mostani rákos rizottóhoz:

az előző napról megmaradt kb. 30dkg rák a szósszal együtt

6-8 mentalevél

parmezán a tálaláshoz

A mindenkori rizottó alapreceptje nálam a következő:

A vajat egy lábasban megolvasztom, az alaplének felteszek 1l vizet forrni. Közben a zellerszárat és a hagymát apró kockákra vágom, és hozzáadom az olvadt vajhoz. 2 percig közepes lángon puhára párolom őket, majd hozzákeverem a rizst, és fehéredésig pirítom állandó kevergetés mellett, végül fellöttyintem a borral. Azért most, hogy legyen ideje az alkoholnak kifőni belőle, és csak az ízét adja a rizottónak. Amíg az első adag folyadékot a rizs teljesen magába szívja, elkészítem az alaplevet (én általában nem érek rá külön zöldség- és csirekalapleveket főzögetni, úgyhogy a jól bevált bio leveskockákkal variálok). Innentől annyi a dolgom a következő 15-20 percben, hogy merőkanalanként adagolva főzzem el a folyadékot gyakori kevergetés mellett, mindig akkor adva rizshez a következő dózist, ha az előzőt már teljesen felvette. Amikor a rizs már puha, belereszelem a 3 gerezd fokhagymát (jelen esetben aggodalomnak nincs helye a készenléti rákban megbúvó kb. 3-4 további gerezd, már megfőtt, erejét vesztett fokhagyma miatt - remekül megférnek majd egymás mellett), a 10dkg parmezán sajtot, és elkeverem az újabb 1-2dkg vajjal együtt a rizsben. Mostanra egy zamatos, krémes rizottó állagot kellett, hogy elérjek.

Most jöhet a déli maradék: összedolgozom a rizottóalappal, és csak annyi ideig hagyom a láng fölött, amíg a rák átmelegszik - főzni már nem szabad. Ez idő alatt a mentát felaprítom, és beleforgatom a kész rizottóba.

Tálalásra kész. T.K.O. Ha nem az első, hát a második menetben biztos!

Éva

Indiai konyha - első lecke

Aki ismer, tudja rólam, hogy szeretem a giccset. Nem a Herendi leopárdfigurákra pörgök (bár gyerekkoromban a nagypapámék csorba porcelánelefántjába bele voltam esve, és mikor a nagyi zárdába vonult, az elefánt persze nálam kötött ki), de bizonyos dolgokban szeretem a sokat, a túldíszítettet, a tobzódót, a hedonistát (nyilván ezért dolgozom zenés színházban ;-D). Még nem jártam Indiában, és nyilván sztereotípia, de nekem a hindu kultúra egésze ilyen: a filmek (ha láttatok egy bollywoodi filmet is, tudjátok, miről beszélek), a negyedhangokkal is operáló zene, a rendkívül összetett mitológia, és az akár 20-30 fűszerrel megkomponált ételek ízrobbanása is. Én nagyon bírom ezt a világot, a kocsimban az első naptól kezdve van egy Ganésa szobrocska, az iPodomon jópár hindi zenét tartok, és mindenekfölött rajongok az indiai konyháért.

Ebben a hatalmas országban persze minden tájon mások az ételek, de én egyelőre csipegetek. Goa a legizgalmasabb vidék, a helyi kultúra itt a portugállal keveredett, ebből született meg az én egyik kedvencem, a vindaloo - de arról majd később. Bevezetésként egy egyszerű, gyors, meglepően kevés hozzávalót igénylő indiai vacsit mutatok, amit nem lehet elrontani, de rabul ejt. Ez a

GOAI GARNÉLACURRY,

és elsőként tisztázzuk a curry szót: "szaftos" ragut  jelent, minden apróhúsos-szaftos étel tulajdonképpen curry ("kári"). A mi pörköltünk is nevezhető currynak. A curry-por nevű fűszer egy keverék (masala - de erről is majd legközelebb), amit ezekhez a ragukhoz lehet használni (nem fogjuk, de lehetne). A currys csirke nevű étel egy tévedés, mert olyan mintha azt mondanánk, hogy "pörköltes csirke". További tudnivalók a kislexikonunkban.

Hozzávalók:

fejenként 10 dkg basmati vagy jázmin rizs

egy fej vöröshagyma

fejenként 5-10 megtisztított, előfőzött garnéla (nem szarozunk most a frissel)

egy teáskanál kurkuma (élénk narancssárga őrölt fűszer, hiperekben is kapható)

egy kis doboz kókusztej (kb. 2-3 dl)

egy lime reszelt héja

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanálnyi ghí/ghee (tisztított vaj) vagy olaj

egy kis friss chili

Az illatos rizsek tökéletes főzése: ez külön posztot érdemel, de itt is leírom. A rizst szűrőben alaposan megmossuk, átöblítjük, amíg átlátszó nem lesz a lefolyó víz, aztán a lábasba borítjuk. Kétszeres mennyiségű HIDEG vízzel felöntjük (10 dkg rizshez 2 dl víz), és kicsit megsózzuk. A legnagyobb lángon felforraljuk (kavargatni nem kell), és amikor a víz és a dagadó rizs szintje összeér, lefedjük és lekapcsoljuk a lángot, vagy egészen minimálisra vesszük. A rizs ettől kezdve csak duzzad és párolódik, 20 percet (de akár egy órát). A végeredmény: éppen egy kissé ragacsos rizs, hogy ne essen le a villáról, de még kellemesen pergő - tökéletes. Uncle Ben rizsét meg lehet elfelejteni.

Mialatt a rizs duzzad, kockázd fel a vöröshagymát és a fokhagymát apróra (összevissza is jó, nem kellenek tökéletes kockák). Forrósíts ghít (erről is majd később) vagy olajat, és dobd erre a hagymákat. Közepes lángon párold kicsit (ne égesd oda), majd öntsd hozzá a kókusztejet, szórd bele a kurkumát és a felaprított, kimagozott chilit. 2 percig forrald, majd dobd rá a garnélát. Pár perc főzés épp elég, ne keményedjen meg a rák. Tálalás előtt reszeld bele a lime héját (a levét ne nyomd bele, mert kicsapódik a kókusztej).

Mondom, nincs fél óra az egész.

Ádám

Van, aki forrón szereti

Pláne ilyen hidegben! Ilyenkor az ember csak arra vágyik, hogy valami feltüzelje belülről, ha már kívülről borzong a szűnni nem akaró tizenfokos szélben. Friss szerelmeseknek innen szükségtelen tovább olvasni - ők kívül esnek a problémakörön. Továbbá tekintve, hogy hétköznap este a gyerek mellett a pálinka sem opció, maradt ez a rém könnyű, villámgyors, nullkalóriás ízbomba. 

TOM YUM GOONG

A fenti cím thaiul annyit tesz: csípős-savanyú rákleves. A thai konyhát meghatározó mind az öt fűszer, a halszósz, a kaffir lime levél, a chili, a lime és a koriander egyaránt fellelhető ebben a levescsodában. Igazi ízorgia tökéletes akkordban. Egy kis extra chilivel pedig végzetes. Apropo: chili. Azon vajon elgondolkozatok-e már, hogy miért annyira fűszeres és pláne csípős minden távol-keleti étel?

A nemzetekre, régiókra jellemző étkezési kultúrák évszázadokon/-ezredeken át tartó folyamatos evolúcióját több minden határozza meg. Míg a mi a történelem viharában formálódó kulináriánkra, ahogy azt egy korábbi bejegyzésben már írtam, az elmúlt évszázadban a hiánygazdaság nyomta rá a bélyegét jelentősen, addig a távol-keleti népek konyhakultúrájának alakulásába a higiénés körülmények szóltak bele. Az 1999. március 21-én, a Vasárnapi Blikkben megjelent "Fertőtlenítő hatásuk van a csípős fűszereknek" című írás a következőket mondja: "Két amerikai biológus kutatása szerint nem véletlen, hogy a távol-keleti országokban - Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken, Indiában, Malajziában - sokkal erősebben fűszerezik az ételeket, mint mondjuk az északi féltekén: Svédországban, Finnországban vagy Norvégiában. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az olyan intenzív aromájú, csípős fűszerek, mint a hagyma, az szegfűbors vagy a kömény elpusztítják a baktériumokat. Ugyanazok a kémiai anyagok, melyek megvédik a fűszernövényeket az ellenséges mikroorganizmusokkal szemben, baktériumölő hatásuknál fogva az ételek gyors romlását is megakadályozzák. A természet évezredek alatt 'gondoskodott arról', hogy a meleg éghajlaton élő emberek egészségük védelme érdekében megszeressék és használják a nagyon fűszeres, csípős ételeket." 

A chili nálam kiemelt helyen szerepel, ami az egészségtudatos táplálkozásommal is összhangban van, hiszen a tévhit ellenére jótékony hatással van a szervezetre: emésztésserkentő, fertőtlenítő hatású, javítja a keringést, vérbőséget okoz, felgyorsítja az anyagcserét. Emellett az is ismeretes, hogy a csípős ételek fogyasztása lehet addiktív. Ennek oka, hogy a nyelvünket, szánkat, torkunkat érő csípősség hatására fellépő fájdalom csillapítására endorfint termel az agy, ami nyugató "boldogsághormon" szétárad a szervezetben kellemes, alig érzékelhető bódulást eredményezve. Legális drog. Ki ne vágyna rá? Összességében a chiliről tehát elmondhatjuk, hogy fogyaszása révén a kellemeset összekötjük a hasznossal, de persze, ahogy minden más erős fűszer esetében, itt is igaz, hogy kis mértékben orvosság, nagy mértékben méreg. 

Hozzávalók

350g nyers vagy félig főtt egész rák (fejjel, páncéllal együtt)

1ek olívaolaj

1.5l víz

1 púpos ek vörös curry paszta (Culinaris v. Vásárcsarnok)

1 púpos ek tamarind koncentrátum (Culinaris v. Vásárcsarnok)

1 púpos tk kurkuma

1 friss piros chilipaprika

6 friss vagy szárított kaffir lime levél (Culinaris v. Vásárcsarnok)

2-3ek halszósz (Culinaris v. Vásárcsarnok)

1ek lime-lé

1ek méz

1 nagy marék friss korianderzöld

Először elkészítem a rákalaplevet. Ehhez a rákot nyersen megpucolom, a farkakat félreteszem. Az olívaolajat felhevítem, hozzáadom a rákfejeket valamint a páncélt, és közepes lángon 10 percig pirítom gyakori kevergetés mellett, amíg a rákok erős narancsszínűre nem váltanak. 2dl víz és a curry paszta hozzáadásával forrásig melegítem az alapot, és 5 percig rotyogtatom, amíg kicsit be nem sűrűsödik. A maradék bő 1l vizet végül hozzáöntöm, felforralom a levet, és 20 percig gyöngyözve főzöm. A 20 perc leteltével az alaplevet leszűröm, a rákfejeket és -páncélt kidobom. Innentől már csak pár mozzanat választja el a levesemet a végzetétől: tőlem. A alaplevet viszateszem a tűzre, belekeverem a tamarindot, a kurkumát, a chilit, a lime-leveleket, és 2 percig főzöm. Majd jöhetnek a rákfarkak és újabb 5 perc főzés, amíg a rákok ki nem pirulnak a melegtől (félig főtt rákok esetében ez ne legyen tőbb 2 percnél) - illetve a kurkumától kicsit meg is sárgulnak. A halszósz (igény szerint, mert ez adja a sóízt), a lime leve és a méz teszi kerekké az ízeket. Gőzölgő forrón friss korianderzölddel megszórva tálalom. Ez a hőfok t.i. a garancia arra, hogy egyáltalán eljut az asztalig, és nem "tűnik el" menet közben.

Jó hír a fogyókúrázóknak, hogy a chili a zsírégetésben is szerepet vállal, ráadásul egy tál Tom Yum leves nem tartalmaz többet 145 kalóriánál. ...Mondjuk én 3 tányér után tudtam csak leállni.

Éva

Első Blikkre...

Épp tüzet csiholtunk az esti grillezéshez (hamburger – recept később érkezik), mikor megcsörrent a telefon. A vonal másik végén a világ legédesebb újságírója, Panka csicsergett a Blikktől, hogy hallott a Spooonról, megnézte az oldalt, és szívesen írna róla: van-e hozzá kedvünk. „Ez beugratós kérdés? Hát persze, hogy van!”

És ha ez nem elég: a megbeszélt találkozóra nem csak Panka érkezett a fotós kollégával, hanem bejelentkezett a Blikk.hu is, hogy forgatna egy kis videóanyagot hármunkkal. Persze, szívesen. De mit csináljunk? „Nem kell főzni, csak tegyetek úgy, mintha”. Jó, ezzel nem lesz gond. A reggeli kávét is úgy csinálom egy szál pólóban, „mintha ébren lennék”. Ez volt a terv, de megéheztünk. Mit dob össze az ember, ha gyorsan akar enni? Tésztát. Bármilyen elfekvő, maradék hozzávalóból pár perc alatt az asztalon lehet egy olaszos vagy keleti étel. A toplistán nálam dobogós az aglio-olio e peperoncino spagetti.

A tésztáról annyit, hogy az elterjedt legenda szerint Marco Polo vitte haza a tésztakészítés titkát Kínából – de a leírásaiban itáliai tésztafajtákhoz hasonlítja az ázsiai változatokat, tehát a legenda téves. Az arabok ismertették meg a hódításaik során Itáliát a tésztával, ami valahol a Közel-Keleten született meg, a Kr. e. ötödik század környékén. Az egyik legősibb arab tészta a kuszkusz, amit máig fogyasztanak; az ókori görögök és rómaiak pedig már készítettek töltött tésztaféléket.

Ha már kamera, ha már fényképezőgép, akkor mondjuk el a receptet à la TV Paprika. Aha. Ilyet még nem csináltunk, de mit nekünk, nosza. A videó pár nap múlva megnézhető a Blikk.hu-n, addig is itt a recept:

Végy elő:

fejenként 10-15 dkg spagettit vagy tagliatellét, étvágytól függően

olívaolajat (extra szűz)

2 gerezd fokhagymát

egy kisebb friss chilit (vagy egy csipet száraz, de a friss annyira jó, hogy ne hagyd ki)

petrezselyemzöldet, egy kis csokorral (elhagyható)

fejenként 5-10 kisebb garnélát (előfőzött, pucolt - fagyasztott is megfelel)

A spagettit dobd sózott, forrásban lévő vízbe, ennek kb. 8 perc kell, hogy al dente legyen. Ezalatt egy nagy serpenyőben (amiben majd elfér a tészta is), forrósíts néhány evőkanál olajat, a (kiolvadt) garnélát kb. 2 percig párold, majd erre dobd az apróra vágott fokhagymát és kimagozott chilit, az olaj alatt pedig kapcsold le a lángot. A meleg olajban így remekül kiázik a hagyma és a chili íze, de nem égnek meg. A petrezselymet vágd apróra és azt is dobd a serpenyőbe. A tésztát szűrd le (nehogy leöblítsd!) és forgasd össze az olajjal. Ehettek. 8 perc kellett a dologhoz.

A fotót Évától nyúltam, mert az enyémet túl gyorsan megettük.

Ádám



Egy szelet éden

Egyszer volt, hol nem volt, az őskontinens egy kis országában volt 120 bátor hajós, aki egyszerre kelt útra, hogy meghódítsa a világ végén az ismeretlent, a tündöklő sok sziget országát annak minden látni-, élvezni- és persze ennivalójával együtt. Csapatokba verődve, földön, vízen, levegőben... hegyekkel, felhőkkel, habokkal... idővel és fáradtásggal dacolva küzdötték át magukat oda, ahová a madár is csak lélekben jár hálni :) - ha egyáltalán eltalál oda. Jöttek, láttak, és nem győztek betelni azzal, ami eléjük tárult. "Hogyan lehetne mindezt hazavinni?" - tanakodtak a hajósok az út végén. Volt egy azonban közülük, a titkok tudója, aki nem kérdezett: élete hosszas kalandozási során egyszer már rálelt a megoldás kulcsára, amivel tudta, hogy hazatérve minden hangulatában megidézheti távoli világokat. A látott hely illatain, ízein keresztül! Onnantól lehetett bármilyen messze földön, ereklye nélkül sosem tért haza... Innen sem. Gyűjteménye legszebb darabjává lett ez a kétségbeesve keresett és a hazatérés kezdetének utolsó utáni pillanatában megtalált, hétnyelven (vagyis igazából csak kétnyelven) beszélő Tahiti igazgyöngyszem: Madamme "Saveurs de Polynésie" -  azaz Polinézia ízei. Amint hazatért, nekilátott, hogy a tavaszból nyarat, a szárazföldből óceánt, a megszokottból egzotikusat varázsoljon a saját konyhájában, Budapesten. Így lett, hogy egy 9 fogásos polinéz vacsora után ez a tengeri étel lépett elő a menüsor aboszolút győztesévé, így ő és a vendégserege egyik emlékezetes kedvencévé:

ÓCEÁNPITE

Nem mondom, hogy a legidőkímélőbb recept - kell hozzá egy nagy levegő, némi delikát alapanyag és egy kis elszántság (de még nem elvetemültség), hogy nekifogjunk. Nem bonyolult, de soklépcsős. Viszont a jól megérdemelt munkáért járó jutalom sem látványban, sem ízben, sem elismerésben nem marad el. Minden percéért megéri!

Hozzávalók

1/2kg kg friss Mahi Mahi hal (többek között polinéz helyi halfajta, és legnagyobb megdöbbenésemre Culinaris barátomnak van is a polcán rendszeresen) - ha nincs, más fehérhúsú tengeri hal is működhet (akár fagyasztott)

1/2kg friss/előfőzött/fagyasztott királyrák

1l court-bouillon (a kislexikonban fellelhető, hogy mi ez, mire szolgál, és hogyan készül)

6dkg vaj

1 nagy fej vöröshagyma

80dkg mángold/bok choy (pok choynak is írják)/spenót (Az eredeti receptben egy pota nevű helyi zölségféle szerepel, de az itt felsoroltak mindegyikével tökéletesen helyettesíthető. Én eddig többnyire spenóttal, most a változatosság kedvéért mángolddal csináltam.)

3 gerezd fokhagyma

6dkg vaj (újra)

6dkg liszt

1/2l tej

csipet frissen reszelt szerecsendió

80dkg pitetészta/leveles tészta/brick tészta/filo tészta (csinálni is könnyen lehet, én ma várásoltból dolgoztam)

1 tojás

só, frissen őrölt bors

A tűzhelyre 3 edényt készítek elő: egyet a hal és a rák "buggyantására" (ecetes vízben való pár perces főzés), egyet a hagyma és a mángold párolására és egyet a besamel elkszítéséhez. Indul a mai divatos idegen kifejezéssel élve: "multitasking". Elkészítem a court-bouillont, vagy ha van raktáron (az azért tényleg elvetemült lenne!), felteszem forrni az egy egyik edényben, egy másikban (ez lehetőleg nagy legyen, mert itt fogunk mindent összedolgozni a végén) pedig az egyik 6dkg vajat teszem föl melegedni. Közben felaprítom a hagymát, és hozzáadom a vajhoz. Miközben párolódik, felcsíkozom a mángoldot, a hagymához keverem, enyhén sózom, borsozom, belereszelem a fokhagymát, és puhulásig párolom. Ha az ecetes alaplevem fő, beleteszem a halat és a rákokat. Ezen a ponton begyújtom a sütőt 220 fokra. Pár perc eltetével elzárom a mángold alatt a lángot, a halat, rákot leszűröm, a rákot a páncéljától megfosztom, majd durvára összedarabolom a húsaimat - hagyom pihenni a végkifejlet előtt. A végkifejlet pedig - már ami a tölteléket illeti - az, hogy elkészítem a "kohézióért" felelős besamelt. Ehhez a másik 6dkg vajat megolvasztom, a lisztet beleszórom, kicsit lepirítom, és a tejet folyamatos keverés mellett apránként hozzádolgozom, amíg sűrű, krémes állagú nem lesz a mártásom. Sózom, borsozom, szerecsendióval ízesítem. Végül pedig összeállítom a pitét. A tésztát két egyenlő részre vágom, az egyik felével kibélelek egy kivajazott formát. A mángoldhoz hozzáöntöm a hal- és rákdarabokat valamint a bechamelt, és jól összeforgatom a keveréket - igazítok a só-, borsarányokon, ha szükséges. Beletöltöm a masszát a tésztával bélelt formába. A tészta szélét benedvesítem, a pitét a tészta másik felével beborítom, és a széleket összedolgozom. Már csak annyi van hátra, hogy egy felvert tojással megkenjem a pitém tetejét, hogy szép fényesre süljön. 10 percig az előmelegített 220 fokos sütőben sütöm, majd visszaveszem a lángot 200 fokra, és hagyom még 20-25 percig összeérni az ízeket.

Egy limegerezd és némi friss zöldsaláta kíséretében felejthetetlen vacsora lesz!

Éva