Ahol elejtettük...

Szegény blog. Mostanában nagyon elhanyagoltam. De Ádám klasszabbnál klasszab félkezes receptekkel helyettem is símogatta, dédelgette, ápolgatta, gondozta, táplálta, hogy ne érezze magát olyan árván.

A vendég érkezése mindig jót tesz a heti bejegyzésterveknek. Pláne, ha olyan különösen megbecsült vendége érkezik az embernek, mint a tegnapi barátnő páros: Zsuzsika és Ágika, ahogy mindenki hívja őket. Zsuzsika és Ágika azon kevés előző generációs barátaink közé tartozik, akiken egyszerűen nem fog az idő. Sem látványra, sem gondolkodásra. Sőt! Először azt akartam írni, hogy kevés, de végiggondoltam, és azt kell írjam, hogy egyáltalán nem ismerek náluk fiatalosabbat, jószándékúbbat, tisztábbat, önzetlenebbet - így, ebben a kombóban. Mindig felemelő velük találkozni. Rengeteg a közös emlék az egykori közös munkahely, az ott megélt örömök, bánatok, bulik, balhék révén. És minden egyes alkalommal tanulok tőlük, róluk, általuk. Nekem 11 év a közös múlt. Jocinak több. Zsuzsikával - aki kvázi fiának tekinti Jocit, sajátjaként szereti a gyerekeinket - pont egy fél élet. A csajok (nem is tudom, illik-e ezt 50 pluszos hölgyekre használni) anyáink helyett anyáink, jó barátok, (bűn)társak voltak megannyi helyzetben, átküzdöttünk, átsírtunk, átnevettünk, átittunk, átettünk, átbeszélgettünk sok évet, és remélem, még fogunk is. A hasznos meglátásaik, anyai jótanácsaik, mérhetetlen bölcsességük hányszor segített ki a bajból! Nem találkoztunk velük egy éve. De ahogy azt megállapítottuk, mintha nem telt volna el idő: ott vettük föl a szálakat, ahol legutóbb elejtettük. Valahogy innen ismerszik meg a jó barátság, ebben (is) egyetértettünk.

A lányok tiszteletére, tudva, hogy mindig is figyeltek a formájukra, és szeretnek könnyű ételeket fogyasztani, ugyanakkor értékelik a különleges ízeket, egy hideg keleti menüsorral készültem, amit aznap délután fundáltam ki. A terv egy jeges korianderes-kókusztejes répakrémleves, egy távolkeleti gránátalmás, sóskás szűzsaláta és egy kesudiós pavlova volt, utóbbi fenyérfüves, gyömbéres, mentás bogyósgyümölcsökkel. Remekül sikerült. Mindehhez pálesz, bor, és órákon át tartó beszélgetés társult, amit csak a másnapi munkanapra való tekintettel rekesztettünk be 5 óra elteltével. A recepteket Ágika és Zsuzsika kérésére a héten sorban felteszem, innen is puszilva őket nagy szeretettel és köszönettel mind a látogatásért, mind a szép ajándékokért, de elsősorban a sok éve tartó barátságukért. 

JEGES KORIANDERES-KÓKUSZTEJES RÉPAKRÉMLEVES

hozzávalók

3ek olívaolaj

2ek őrölt koriander

1kg répa

2 hagyma

4 szárzeller

5cm frissen reszelt gyömbér

1.5l zöldségalaplé (bio leveskockából)

400ml kókusztej

4ek halszósz 

1/2 lime leve

2ek nyírfacukor

200g friss korianderzöld

díszítésnek bármilyen csíra

A leves összeállítása végtelenül egyszerű és gyors. Az alaplének vizet forralok. Az olajat felhevítem, közepes lángon kicsit lepirítom benne a koriandert, majd felöntöm az alaplének szánt vízzel, és feloldom benne a leveskockákat. A répát, szárzellert, hagymát megtisztítom, feldarabolom, és az alapléhez adom. Az egészet lefedem, és addig párolom, míg a zöldségek megpuhulnak. Amikor a zöldségek már puhák, leveszem a levest a tűzről, hozzáadom a koriandert, és egy botmixerrel pürésítem az edény tartalmát. Végül a még forró levesben elkeverem a kókusztejet, ízesítem a halszósszal, a gyömbérrel, a lime-mal és a nyírfacukorral, igény és ízlés szerint tologatva a sós-savanyú édes arányokon a fentiekkel. Ha valaki szereti, chilivel is bátran turbózhat rajta.

A levest aztán poharakba kanalazom, lehűtöm, tálalás előtt csírákkal díszítem.

Éva

Jolly Joker

Azaz a vicces srác. Ő a beugró, a tuti befutó, aki minden helyeztben helytáll, ezzel felvidítva azt, aki magához veszi. Na, ilyen ez a leves. Legyen hétköznap, vendégség, Karácsony vagy épp Szilveszter, ezt a levest bármikor feltálalhatjuk, arról nem is beszélve, hogy az elkészítése is igen gyorsan megy. Maga az alap- és az ehhez társított füstölt íz jól ismert a magyar ember számára, csakhogy mi a lencsénket nem pürésítve fogyasztjuk, és a füstölt íz sem a könnyű halból, sokkal inkább a könnyűnek semmi szín alatt nem nevezhető kolbászból vagy csülökből származik tradicionálisan. Egy remek leveses könyvben találtam rá erre a receptre, amit kicsit saját szájízemre szabtam, és első alkalommal két éve Szilveszterkor, azóta pedig jó néhányszor, például idén Karácsonykor szolgáltam fel a ... mellett. A hétköznapi lencse a lazac által ünnepivé emelkedik, így jól megállja a helyét különleges menüsor nyitányaként is.

LENCSEKRÉMLEVES FÜSTÖLT LAZACCAL

hozzávalók

3ek olívaolaj

1 vöröshagyma

1 szárzeller

1 répa

4 gerezd fokhagyma

20dkg lencse

1.5l zöldségalaplé

2 babérlevél

só

frissen őrölt bors

1.5dl natúr joghurt

citrom

füstölt lazac

díszítéshez zellerlevél, citromhéj, tökmagolaj

A zöldségeket megtisztítom, felaprítom, az olajat felhevítem, és felhevített olajon alacsony lángon megdinsztelem. Amikor már üvegesek, beleszórom az edénybe a lencsét, összeforgatom a többi hozzávalóval, majd felöntöm az alaplével, beledobom a babérlevelet, és 2-30 percig fedő alatt főzöm a levest. Amikor a lencse már puha, kihalászom a babérleveleket, kiveszek négy evőkanálnyi lencsét, amit félreteszek, és egy botmixerrel lepürésítem a levest. Sózom, borsozom (ha nagyon krémesre akarom, akkor passzírozom - a visszamaradt sűrűjéből fokhagymával és fűszerekkel csinálhatok egy lencsepástétomot például, hogy az se vesszen kárba), hozzákeverem a joghurtot, kevés citrommal ízesítem, és azonnal forrón kínálom.

A tálaláshoz vékony csíkokra vágom a füstölt lazacot, minden tányér aljába teszek belőle keveset, rámerem a forró levest, amiben az azonnal megfő. A tányérokat kevés főtt lencsével, zellerlevéllel, citromhéjjal és tökmagolajjal díszítem, extra citromot, borsot és joghurtot kínálok mellé.

Igazi telitalálat!

Éva

Változnak az idők, változnak az emberek - jó esetben

Sokan idegenkednek más konyhák ízvilágától, leginkább azért, mert nem ismerik, nem szokták meg. Pedig milyen karakteres és kimeríthetetlen az indiai, a thai, a vietnámi, a kínai, a japán, az indonéz, vagy akár a mexikói, stb. kulinária! Valljuk be, a magyar konyha nem sok fűszert használ: mi megállunk zöldfűszerek terén a kapornál, snidlingnél és petrezselyemnél, estenknént a tárkony ficcen még be, az őrölt fűszerek pedig többnyire sós ételekben a borsot, a köményt és a paprikát jelentik, az édesekben a fahéjat. Slussz. Ezen felül előregyártott fűszerkeverékekben gondolkodik a magyar, és amikor azt mondod neki, hogy te koriandert adsz valamihez, akkor néz rád értetlenül, miközben ott az az "idegen" fűszer majd' minden grillkeverékben. Vagy ha netán a rozmaringot emlegeted, akkor fanyalog, hogy nem szereti, pedig a provanszi keverékben, amivel a sültjét pácolja, ott figyel az is a kakukkfű, a borsikafű, a majoránna és társai mellett. A gyömbér hallatán pedig egyenesen kirázza a hideg, miközben a mézeskalács alapját ez képezi. Ilyenek vagyunk mi. Amit nem ismerünk, arra hajlamosak vagyunk rávágni még kóstolás előtt, hogy nem szeretjük. Ha meg kóstoltuk, akkor is, és elfelejtjük, hogy a "nem szeretem" nem egyenlő a "nem ismerem"-mel. A kalandorok, mint én is, azt szeretik, amit megismertek, azt még inkább, amit nem - a többiek azt, amit megszoktak. A hagyományos magyar konyhában pedig a megszokás az nagy úr.

Az én párom nem volt egy egyszerű eset. A kevésnél is kevesebbet ismert, mondjuk így: "szeretett", ennél fogva elég egyhangú ételeket vett magához, abból is a nehéz, laktató fajtákat. Mellettem, aki meg nem igazán szereti kétszer ugyanazt látni a tányérján, ráadásul egészségtudatos, komoly kiképzésben részesült. Mára ott tartunk, hogy paleózik, és azokra az ízekre is nyitott, amit 7-8 éve, mikor letettem elé, fintorogva tolt el magától. Ilyen volt az a néhány thai fogás, amit azért szeretek időről időre ismételni, mint a Tom Yum, a Tom Kha Gai vagy a Thai zöld curry. (Ezekre azt mondta, hogy "Pfúúúj, olyan Thaiföld szaga van!" Jééé! :DDD) Úgy tűnik, ezek az ismétlések azért mégis megnyitottak valami kaput egyszercsak, mert a minap bátortalanul főzött thai ihletésű gyógyítónak szánt levesemre másnap azt találta mondani az én drágám, hogy "Ma többször gondoltam rá, és minden alkalommal összefutott a nyál a számban. Emmmmbertelen finom volt!" Mint egy szerelmi vallomás. Nekem azzal felér egy ilyen dícséret.

ÖTPERCES THAI IHLETÉSŰ GAZDAG ZÖLDSÉGES CSIRKELEVES

hozzávalók

1l csirkealaplé (bio leveskockából)

4dl kókusztej

2cm friss gyömbér

20dkg csirkemell

15db szárított shitake gomba

1 nagy répa

2 zellerszár

1 szál újhagyma

4-5ek halszósz

1/2 lime leve

1/2tk méz

1 nagy marék friss korianderzöld

tálaláshoz extra lime és friss piros chili paprika

A gombát fél órával a főzés kezdete előtt 3dl forró vízbe beáztatom. Ezután fél órával fogok csak hozzá a többi művelethez. Az alaplét a kókusztejjel felteszem forrni. A gyömbért vékonyan felszeletelem, hozzáadom a leveshez. A csirkét megmosom, centis kockákra vágom, mehet szintén a levesbe - fedő alatt alacsony lángon addig főzöm, amíg meg nem puhul. Közben a répát megtisztítom, julienre vágom, a zellerszárat, az újhagymát és a megpuhult gombát vékonyan felszeletelem, a leveshez adom a gomba áztatólevével együtt. Innen már csak kb. 2-3 percig főzöm, hogy a zöldségek még roppanósak maradjanak. Végül ízesítem a halszósszal, a lime levével, és a mézzel (az épp csak annyi, hogy balanszírozza a lime savasságát). 

Tálaláskor egy-egy fél chilipaprikát teszek a tányérok aljába, rámerem a levest, megszórom a durvára vágott korianderzölddel, és egy-egy lime-gerezdet kínálok mellé.

Ha Joci megszerette, bárki megszereti!

Éva

Újévi fogadalmakhoz

Sokan a nagy karácsonyi és szilveszteri fieszták után az új év kezdetével fogadkoznak, hogy életmódot váltanak, egészségesen fognak táplálkozni, elkezdenek mozogni, leszoknak, rászoknak, megszoknak... Ezzel az én párom is minden évben így van. Mit kapok én azért, hogy ezt megosztom, de egyszerűen ennél jobb kerettörténetet személyes merítésből nem tudok előrántani.

Mielőtt Lola született, elhatározta, hogy a megelőző években összeszedett kilóitól megszabadul, hogy az első közös fotókon jól mutasson az elsőszülött lányával. Eljött az a bizonyos 2006. szeptember 26-a, amikor kibújt a kisangyal... a fogadalom akkor fogadalom szintjén rekedt. Nem baj, mondta az én drágám, majd Karácsonyra! A következő három hónap is észrevételnül suhant el, már ami a változásokat illeti. Aztán jött az újévi, majd az első közös Húsvétra vonatkozó fogadkozás, aztán az azóta is minden évben elhangzó "Nyárrakigyúrommagam", mígnem elérkeztünk az első születésnapig, ahonnan már nem voltak jól hangzó kapaszkodó dátumok. Maradtak mindenkor az újévi és a nyári tervek. Azóta Lola 5 éves lett, sőt még egy lányunk született. :))) Hányszor hallottam az évek során, hogy "Kicsi, mától azt eszem, amit Te!", de a lelkesedés a pár napon belül másodjára előforduló halkajánál vagy salátánál rend szerint elpárolog. Így általában marad a szándék és vele együtt a kilók.

Idén is eljött az év vége, azzal együtt az elhatározás. Az én életem párja azonban most nagy fába vágja a fejszéjét. Neki akar futni a paleolit étrendnek. Ha már sanyargatja magát - gondolja ő -, hát üssön több legyet egy csapásra, és arasson több tekintetben. Ennyi kísértés között, amit nap mint nap átél, nagy teljesítmény lesz, ha sikerül, mindenesetre a magam részéről amit tudok, megteszek a cél érdekében annyival megkönnyítve a dolgát, hogy vele tartok, legalább addig, ameddig bírja. Ha ez két nap, két nap. (Bocs, Édes! :DDD)

BATYUBAN SÜLT FEHÉRBOROS-FOKHAGYMÁS TILÁPIA KAKUKKFÜVES ZÖLDSÉGÁGYON

Készítettem már hasonlót, annak ihtelésére született meg ez a változat.

hozzávalók

3 nagyobb répa

1/4kg zsenge zöldbab (nekem általában előkészítve van a fagyasztóban)

1 kisebb vöröshagyma

1ek szárított kakukkfű

só

6 szelet fehérhúsú halfilé (én a tilápiát nagyon szeretem, de lehet más is)

só, frissen őrölt bors

6 gerezd fokhagyma

4ek olívaolaj

1/2 citrom leve

1/2dl száraz fehérbor

tálaláshoz lime-gerezdek

A sütőt 180 fokra előmelegítem. A zöldségeket megtisztítom, a hagymát felkozkázom, a répát felkarikázom, a babot, ha akarom, háromcentis darabokra vágom, de hagyhatom hosszúnak is. Mindent egy keverőtálba teszek, megsózom, meghintem a kakukkfűvel, meglocsolom kevés olajjal, összeforgatom, és egy tepsire kiterített alufóliára halmozom. A halszeleteket megsózom, és beborítom velük a zölségkupacot. A fokhagymagerezdeket vékonyan felszeletelem, és elosztom a halakon. Az egészre borsot tekerek, meglocsolom még egy löttyintés olívaolajjal, ráfacsarom a citromot, és befedem egy másik réteg fóliával. A két fóliát összefogva a négyből három oldalon feltekerem, hogy jól zárjon. A nyitott végén beöntöm a bort, és bezárom a batyut, majd betolom a sütőbe 50 percre. (Ha egyszermélyes adagojat csinálok, akkor érdemes a zöldségeket félig előpárolni, és a batyukat így elég 20-25 percig sütni.)

Ha kész, csak szétnyitom fölül a fóliát, és tálalhatok is egy-egy lime-gerezd kíséretében.

Éva

"S jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat..."

"...Mig állni látszék az idő, ..." - na, az nem látszék állni. Vészesen közelegnek az Ünnepek, ezzel együtt nő a nyomás. Ez vizsgaidőszakokban is fokozta a teljesítményemet, ahogy a munkában a határidők közeledte is serkentőleg hatott rám. A nyakunkba liheg a Karácsony, mi meg loholva készülődünk - legalább is a többség. Hál' Istennek a mai világban már nem szükséges részévé válni ennek a hömpölygő, tolongó embercsordának, ami az év végén a városokat ellepi: ki sem kell mozdulnunk otthonról, az ajándékokat a meleg takaró alól egy bögre teával a kezünkben, a fotelünk kényelmes öleléséből is beszerezhetjük, persze ha van elképzelésünk róla, hogy mit szeretnénk. Kevés évközbeni odafigyeléssel ősz végére szerencsés esetben az ember nagyjából már tudja, hogy kinek mivel szerezhet örömet, az Internet áldásos jelenléte pedig megkönnyíti a beszerzést: én idén szinte minden elképzelésem kapcsán már jól bevált módszerrel a világhálón tájékozódtam - felkutattam, összehasonlítottam, megrendeltem, házhoz szállíttattam. Most már nincs más dolgom, mint a menüt megalkotni, kísérletezni, ötletelni. S így jutott is eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat...

GYÖMBÉRREL ÉS KARDAMOMMAL FŰSZEREZETT RÉPÁS NARANCS-SORBET

(Megjegyzem: ez nem vicc, ennek frankón ilyen színe van!)

hozzávalók

3dl víz

1/2dl Cointreau (narancslikőr)

5 egész csillagánizs

1 ek egész szerecsendióvirág (elhagyható)

1 rúd fahéj

5 egész kardamommag

30dkg répa

1/2l frissen facsart narancslé

1 narancs reszelt héja

2ek frissen reszelt gyömbér

1tk őrölt kardamom

2-3ek méz

tálaláshoz extra narancshéj, esetleg Cointreau

Ezt a desszertet egy reggeli készülődés mellett összeállíthatjuk, és egy neki szánt félnapos fagyoskodás után este tálalható is.

A vizet és a Cointreau-t az egész fűszerekkel egy párolóedény aljába öntöm, felteszem forrni. A répát megpucolom, feldarabolom a fűszeres víz fölé teszem egy párolórácson, és fedő alatt puára párolom. Amíg a répa elkészül, a narancs levét kifacsarom, belereszelem a gyömbért, hozzáadom a narancshéjat, az őrölt kardamomot és a mézet, az egészet jól elkeverem. Amikor a répa megpuhult, a párolólével együtt félreteszem (mondjuk ki a teraszra) kicsit hűlni, hogy a forró hozzávalók ne öljék meg a narancs és a méz vitamintartalmát. Amikor a répa és a kb. 2.5dl-re "zsugorodott" fűszeres lé már csak langyos, hozzáadom a fűszeres narancsléhez, és az egészet egy botmixer segítségével lepürésítem, majd egy műanyag tárolódobozban vagy akár különböző formájú szilikon jégtartókba adagolva beteszem a fagyasztóba. Ha van alkalmam, a nagy tégelyes sorbet-t nap közben többször megkeverem, hogy fellazítsam a textúráját. Amint kellően megfagyott, extra reszelt narancshéjjal kínálom. Ha csak felnőttek fogyasztják, tálaláskor egy-egy féldeci Cointreau-val fokozhatom a hatást... minden értelemben.

Akár a karácsonyi menüsorba, akár a szilveszteribe remekül beilleszthető fogás, de a színe miatt Halloweenkor sem elvetendő.

Éva

Fogjuk rá, hogy nyár

A vágyott nyári zsongás jegyében lent egy üdítő és meglehetősen aromás levesrecept egyenesen Debrah Mayhew Levesek nagykönyve című remekművéből (pici változtatással), ami angolul nemes egyszerűséggel "Soups" névre hallgat. Ezt a könyvet minden kezdő és gyakorló háziasszonynak meleg szívvel ajánlom, mert a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig, a melegtől a hidegen át, az egytálétel leveseken keresztül hatalmas repertoárral szolgál a mindennapokra és a különleges alkalmakra egyránt. Nekem kezdő anyukaként a kislányom hozzátáplálása idején is rengeteg ötletet adott a zöldség-zöldség, zöldség-gyümölcs, zöldség-fűszer párosításokra vonatkozóan. (Egyébként pedig ez a másik könyvem, amit évekkel ezelőtt diadalittasan hoztam haza New Yorkból, mondván, hogy micsoda egyedi darab birtokosa leszek itthon, majd két évvel később megjelent magyarul - Mindannyiótok szerencséjére.)

A lenti recept kapcsán még annyi kulisszatitkot elárulok, hogy a tavalyi év januárjában, azon a bizonyos legelső kupaktanács-ülésen, ahol eldöntöttük hárman, hogy belevágunk a közös blog írásába Magyarországon elsőként csapatban, ezzel a levessel - és még néhány más finomsággal - vártam Dorcit és Ádit nálam. Dorci egy vekni gőzölgő ír szódakenyérrel állított be, amit be is faltunk egy ültő helyünkben a leves és a kencék, saláták mellé. Dícsérték a levest a srácok nagyon, de tény, hogy az akkori import paradicsomnak nem volt olyan magasztos íze, mint a mostani nyárinak (t.i. konzervből nem lehet megcsinálni ezt a receptet, ezért kicsit macerásabb is, de az ízéért minden perc munkát megér), úgyhogy ha valamikor, hát ennek a levesnek igazán most van a szezonja. 

SÜLTPARADICSOMLEVES KÉKSAJTTAL

Hozzávalók

2ek olívaolaj

1 répa

1 póréhagyma

1.5kg kemény érett, kemény paradicsom

4 gerezd fokhagyma

só, frissen őrölt bors

1.2l csirkealaplé (bio leveskockából)

5-6 levél friss bazsalikom

15dkg kéksajt

1/2dl joghurt

paradicsomkockák, teljeskiőrlésű grissini és olívaolaj a tálaláshoz

A recept maga nem bonyolult, csak az előkészítés miatt picit időigényes, hiszen a paradicsomokat meg kell hámozni, és ki kell magozni. Ehhez egy nagy edényben felteszek 2l vizet forrni. Amíg felforr, a fokhagymákat megpucolom, és apróra felkockázom, félreteszem. A sütőt 190 fokra begyújtom. A megmosott paradicsomokat a bugyogó vízbe beledobom 1-2 percre blansírozni. Ha a paradicsomhéjak megrepedtek, kiemelem őket, majd meghámozom, felnégyelem, és kimagozom mindegyiket (a hihetetlen finom, kb. 3dl magos lé felhasználására a napokban felteszek egy húsmentes mussaka receptet), majd egy hőálló tál aljában a paradicsomhúst elrendezem, meglocsolom olívaolajjal, megsózom, borsot őrlök rá gazdagon, és meghintem a felaprított fokhagymával. Mehet 35 percre a sütőbe. A visszamaradt párolóvízből (amibe a paradicsom aromája lehelletnyire átörökítődött) 1.2 liternyit elkülönítek, amiből 2.5 leveskocka felhasználásával elkészítem az alaplevet.

Amíg a paradicsomok sülnek, a répát és a póréhagymát felkockázom, egy edényben olívaolajat melegítek, és megdinsztelem rajta a zöldségeket. A megsült, illatos paradicsomokat az alaplével együtt hozzáadom, felforralom a levest, majd visszaveszem a lángot és 20 percig fedő alatt hagyom összeérni az ízeket, megpuhulni a répát. 20 perc elteltével leveszem az edényt a tűzről, beletördelem a levesbe a kéksajtot, hozzáadom a bazsalikomleveleket és a joghurtot, végül botmixerrel az egészet krémesre összepürésítem, ízlés szerint sózom, borsozom. A tűzre melegedni még vissza lehet tenni, de forralni már nem szabad.

Én többnyire ezt a fogást bögrben szoktam tálalni egy-két paradicsomkockával, pár csepp olívaolajjal és kevés frissen őrölt borssal díszítve, két szál grissini kíséretében.

Jöhet a hatás!

Éva

Üdítő reggelek

Ha az ember egy finom, energiában gazdag étkezéssel indítja a napot, az sok szempontból gazdagít. A szépen tálalt, ízletes és egészséges reggeli hat az esztétikai érzékünkre, hat az ízlelő bimbóinkra, hat a szervezetünkre, és hat a tudatunkra. Gyakorlatilag egy élmény tud lenni minden szinten. Ezzel szemben az unalmas, változatosságot nem mutató, nehéz, rohanva bekapkodott reggeli inkább megterhelő stresszafaktorként jelentkezik a napunkban... és a testünkben. Az ötletek és nem az idő hiánya legtöbbször a baj. Egy jó reggeliért, amit családi körben költhet el az ember, azt gondolom, mindig érdemes 10-15 perccel hamarabb fölkelni.

RÉPÁS-MAZSOLÁS KENYÉRSUSHI

Ezt a receptet tavaly nyáron volt szerencsém elcsípni az almagolyókkal együtt egy 4Ingredients adásban. Az a két nő zseni! Ilyet kitalálni! Azon túl, hogy az étel pofonegyszerű, remekül variálható, még gyerekbarát, ráadásul a végtelen kombinálhatósága illetve mutatóssága révén még partikompatibilis is.

hozzávalók

4 szelet nagyon puha, friss kenyér (én a Culinarisban veszem az ehhez az ízvilághoz tökéletesen passzoló almás zabpelyhes kenyeret)

2 répa

2 marék mazsola (de lehet pl. aszalt sárgabarack is)

kevés vaj

A kenyerek héját levágom, a szeleteket sodrófával kicsit lelapítom, és megkenem vajjal. A répákat megpucolom, és a krumplihámozóval vékony szeletekre vágom. A vajjal megkent kenyérszeleteken elosztom a répaszalagokat, a szeletek közepére egy csíkban mazsolát szórok, és felgörgetem a kenyereket, kicsit meg is nyomkodom a roládot, hogy jobban összeálljon. A hengert másfél centinként megtűzöm fogpiszkálóval, és a fogpiszkálók között egy kenyérvágó késsel felszeletelem. Tányéronként 3-4 tekercset teszek, és frissen facsart narancslével kísérem.

Egyébként ezt a módszert lehet klasszikusabb felállásban kenyér-pármai sonka-kecskesajt-spenótlevél/rukola, kenyér-vaj-sajt-retek, olivapesztó-tonhal stb. variációkban is készíteni, hogy legalább a formai változatosság meglegyen.

Éva

Óda a juharsziruphoz

Pár napja találtunk a mélyhűtőben, a legalsó rekeszben, a töltött káposzta, a garnélák és az egész tanyasi csirke alatt egy hónapok óta megbújó kacsamellet. Redukált húsfogyasztás ide vagy oda, erre hülye lettem volna nemet mondani.

A kacsa ízében felfedezni vélek valami vadhúsra emlékeztető tónust (amit a húgom "májíz"-nek hív, emiatt nem is eszi meg az ilyen húsokat), ez naív reményeim szerint azért lehet, mert nem tenyésztik ipari méretekben, mint a csirkét.

A mostani kajához az Éváknak mondok köszönetet: a hús sütésére vonatkozóan Éva bloggerpajtás tanácsait követtem, a körethez pedig az Éva magazin adta az ötletet.

KACSAMELL DIÓS, JUHARSZIRUPOS SÜLT RÉPÁVAL

Kell hozzá:

egy fél kacsamell (2 átlagos étvágyú embernek elég)

4-5 nagyobb sárgarépa

egy nagy marék dió

két-három evőkanál juharszirup

két-három evőkanál olívaolaj

só, frissen őrölt bors

A kacsamellet mosd meg, és enyhén megsózva néhány órára (de akár egy egész napra) tedd a hűtőbe.

A megpucolt répát vágd nagyjából egyforma hasábokra (olyan fél centi vastagokra), dobd egy tepsibe, forgasd össze az olívaolajjal, kis sóval és borssal. mehet be a 180 °C-os sütőbe, amíg félig puha nem lesz (ez kb. 20 perc).

Ezalatt forrósíts egy serpenyőt, a kacsamellet pedig bőrrel lefelé kezdd el sütni, már kisebb lángon. Nem kell zsiradék, mert úgyis egy csomó kiolvad. Nagyjából 10 perc múlva nagy lángon gyorsan pirítsd meg a másik oldalt, pár perc elegendő. Ezután csavard alufóliába a húst tálalásig (én túl sokáig hagytam benne, így kissé túlkészült a hús - de mivel hónapokkal ezelőtt vettük, most nem bántam, hogy nem lett rosé). Volt még a hűtőben egy kis házi mangóchutney (recept legközelebb, de pl. a Culinarisban készen is jó chutney-k vannak), őrület jól passzolt hozzá.

A répával forgasd össze a diót és a juharszirupot, így süsd még pár percig, amíg a dió megpirul. Tálalás előtt még egy kis borsot törj rá. Ez a köret valami észbontó, sokszor fogod csinálni.

Ádám

Görög gyorstalpaló

Ha hétfő és szerda, akkor manóbalett. Ezeken a napokon takkra vacsoraidőre, 7-re esünk haza. Mivel a 8 órás fekvésig feszített a tempó, nem árt, ha ilyenkor kész vacsora vár, ami szerencsés esetben még finom és tápláló is (tehát továbbra sem sonkás szendvics), ezért kedd este jobbnak láttam beiktatni a másnap esti vacsorához szükséges max. 10 perces előkészületeket az aznapi főzés menetébe. Csirkepörköltet csináltam. Igen, egyszerűen csak cisrkepörköltet. Uborkasalátával. No, nem a klasszikus víz-háztartási ecet-cukor kombóban úsztatva: én só, olívaolaj, fehérborecet, méz és fokhagyma elegyéből készült öntetben marináltam az uborkaszeleteket. Miközben a pöri főtt (nem, nics kép - egyszerűen csak becsúszott szőröstől, bőröstől), az uborka összeérőben volt, azon gondolkoztam, hogy mit csináljak abból a csirkemellből másnapra, ami a pulton akkor még nyers formában farkasszemet nézett velem.

Édesanyáméktól ezer éve megtanultam egy lebutított souvlaki receptet, ami amióta csak az eszemet tudom, a nyári grillezéseink elmaradhatatlan és megunhatatlan szereplője. Én magam - hála a már olyan sokat dícsért vasserpenyőmnek - szezontól függetlenül, időről-időre előveszem, mert egyszerű, elegáns, egészséges és őrült finom. Nem kell hozzá más, csak hús, hagyma, só-bors és szárított oregano. Nem egy nagy truváj. Ha pedig souvlaki, akkor tzatziki. Remek, megszültem - gondoltam. A souvlakihoz a húst előkészítettem, bepácoltam, és bevágtam a hűtőbe házasodni az ízeket a másnapi sütésig.

SZEMTELENÜL SZIMPLA SOUVLAKI RÉPATZATZIKIVEL

A souvlaki egyébként egy, már az ókori Görög birodalomban is közkedvelt, finom, vörösboros marinádban érlelt, eredetileg bárány-, mára gyakrabban sertéshús felkockázva, amit a görögök évezredek óta nyársra húznak, jó esetben faszénen sütnek, és a mai mediterrán országok mindegyikében jellemző, más-más néven illetett rokonaihoz hasonlóan salátával, zöldségekkel, mártással, pitába csavarva kínálnak gyorskajaként. Ez a gyorskaja az a gyorskaja, ami nem a tartósítóról, állományjavítóról, színezékről és ízfokozóról ismerszik meg, hanem a rém egészséges, friss és finom hozzávalóiról, karakteres fűszerezéséről. A tartalom és a forma a török shishkebab, az arab kofta (rokona a shawarma) és a görög souvlaki (aminek rokona a shawarmához hasonlóan szintén vágott húsból készített gyros) esetében nagyjából megyegyzik, a különbség közöttük leginkább az adott nemzetekre jellemző fűszerezésben rejlik.

A "gyári" souvlaki marinádja olívaolajból, vörösborból, citromléből, mentából és oregánóból, fokhagymából és babérlevélből áll. Ez sem túl bonyolult, ki is fogom próbálni, de ezúttal a jól beválthoz nyúltam. Az általam használt gyorsrecept hozzávalói azon háztartásban is fellelhetők, ahol nincs igény 50 fűszertartóra a pocon, így mindenkinél könnyen beépülhet a "rendszerbe".

hozzávalók

30dkg csirkemell vagy tarja

1 fej vöröshagyma

1ek szárított oregáno

1tk só

frissen őrölt bors

3ek olívaolaj

1/2 citrom

A húst megmosom, falatnyi kockákra vágom, és egy műanyag tárolódobozba teszem. A hagymát szintén felkockázom, és a citrom kivételével a többi hozzávalóval együtt a húshoz adom. Az egészet alaposan összeforgatom, majd lefedem, és pár órára, de inkább egy napra hűtőbe teszem pácolódni.

A sütés napján nyársra húzom, és tűzforró vasserpenyőre téve legfeljebb 3-3 percig sütöm minden oldalát, hogy ki ne száradjon. Sütés közben a nyársakat citromlével locsolgatom. Nyáron faszénre vele!

Forrón tálalom salátával (amit meglocsolok olívaolajal, balzsamecettel, és megszórok a húsról lehullott pirított hagymadarabokkal - semmi ne vesszen kárba), pitával, tzatzikivel... Már ha van hozzávalóm egy klasszikus tzatzikihez, csakhogy ekkor jött a drámai felismerés: minden korábbi szándékom ellenére az uborka teljes egészében a pörköltet kísérte le uborkasaláta formájában előző este. Most mi lesz? Na, azért nem vagyunk annyira elveszettek a konyhában - jött is a megoldóképlet perceken belül a korábban már alaposan kipróbált retektzatziki ihletése nyomán.

RÉPATZATZIKI

hozzávalók

1 nagy répa

4dl joghurt

3 gerezd fokhagyma

1 marék friss mentalevél

1/4 frissen reszelt szerecsendió

1/2 narancs leve

1/4tk méz

só, frissen őrölt bors

A répát nagylyukú, a fokhagymát kislyukú reszelőn lereszelem. Hozzákeverem a joghurtot, mézet, sót, borsot, a frissen reszelt szerecsendiót, a kifacsart narancs levét és a felaprított mentát. Itt a vége.

A nyárs színvonala, mint egy jó liszenszé, állandó, a sikere ismétlődő és töretlen. A tatziki pedig egy sok lehetőséget magában hordozó, állandóan megújítható, frappáns mártás, a legjobb komplementer. Pedig ha tudnák a vendégeim, hogy mennyire semmi munkából hozom létre... Nos, mostmár tudják. 

Éva

Közel-Kelet pár percben

Nagyon szeretem a Közel- és Távol-Kelet ízeit. Tradicionális magyar konyhát képviselő háztartsában élő vidéki lányként nem értek el hozzám korán ezek az ízek. Azonban mikor Budapestre költöztem, köszönhetően a hirtelen és tág spektrumban megszaporodott külföldi barátállománynak és a főváros szélesebb gasztronómiai palettájának, gyorsan beavatódtam... Mitöbb, menthetetlen kozmokulinarista lettem. Mindent szeretek, ami a világ konyháját jelenti. A hagyományos magyar konyha remekeit már csak kalandvágyból fogyasztom, leginkább a szülőlátogatásokkor illetve falusi turistáskodva. Ellenben az újragondolt magyar konyhának, amit pl. a Kistücsök is képvisel, hatalmas rajongója vagyok. Ahogy a különböző nemzetek konyháinak is Dél-Amerikától a sokszínű Európán át Ázsiáig. Kimeríthetetlen az ízek, a lehetséges ízkombinációk tárháza. Erre a kijelentésre pedig a fúziós konyha fogalom és gyakorlat létrejötte teszi föl a pontot.

Ha az ember már szerzett némi jártasságot abban, hogy milyen ízek mivel társíthatók, még ha bátor társításnak is hat első blikkre, amit kigondol, akkor érdemes újra és újra kísérletekbe bocsátkozni. Egy iyen nekifutásból megugrott próbálkozásnak lett az eredménye ez a párperces egytálétel.

CITRUSOS, LAZACOS KUSZKUSZ ASZALT SÁRGABARACKKAL ÉS KORIANDERREL

hozzávalók

2ek olívaolaj

2 szál újhagyma vagy két mogyoróhagyma

1 thai citromfű (másnéven fenyérfű)

1/2tk őrölt koriander

1/4tk őrölt kardamom

2 gerezd fokhagyma

1cm friss gyömbér

1 répa

20dkg nyers lazacfilé

só, frissen őrölt bors

4db aszalt sárgabarack

1 narancs leve

10dkg kuszkusz (én a Culinarisban kapható teljeskiőrlésű bio kuszkuszt veszem)

1ek vaj

1/4 lime leve

1 csomag korianderzöld

Egy edényben fölteszem az olajat közepes lángon. A hagymát, a répát és a citromfüvet fölaprítom (utóbbit nagyon picikre), majd a korianderrel, kardamommal együtt hozzáadom az olajhoz, és pár percig pirítom, hogy az aromák felszabaduljanak a fűszerekből. A lazacot felkockázom, és a fűszeres répához adom, sózom, borsozom, és szintén lepirítom. Az aszalt sárgabarackot nagyon apróra feldarabolom, a gyömbért és a fokhagymát lereszelem, a lazachoz adom, jól összedolgozom, majd az egészet felöntöm a narancs levével. Az edényt lefedem, és alacsony lángon párolom a tartalmát kb. 5 percig, amíg a répa megpuhul. Közben felteszek vizet forrni. A kuszkuszt szárazon egy másik edénybe teszem, hozzákeverek két csipet sót, majd fölöntöm a felforrt vízzel annyira, hogy egy ujjnyira elfedje, és lezárom az edény tetejével, hogy a kuszkusz beszívja a vizet, és a saját gőzében megpuhuljon. 5-7 perc elteltével a répás-barackos lazachoz hozzádolgozom a kuszkuszt és a vajat. A korianderzöldet pár szál kivételével fölaprítom, és a lime kifacsart levével együtt a kuszkuszhoz adom. Óvatosan de alaposan összeforgatom az ételt, és néhány levél korianderzölddel díszítve tálalom is. 

A lányom egyszerűen imádta!

Éva