Majdnem olyan

A Vapiano a remek tészták és pizzák mellett az édességek terén sem vall szégyent - és ezt nem az ott eltöltött négy hónap alatt állapítottam meg, már azelőtt is volt kedvenc. Az egyik legkívánatosabb dolci a gyümölcsös tejberizs, melynek receptjéért a fél karomat adnám - de mivel én csak a pasta és insalata pályákon dolgoztam, ehhez nem fértem hozzá. De még ha tudnám is, akkor sem adhatnám közre a titoktartási kötelezettség miatt, így egy lehetőség maradt: a kreatív reprodukció.

Majdnem olyan lett, mint az eredeti. Valami titok lehet a dologban, mert azért ha az a tízpontos, az enyém csak nyolc. Ha arra jártok, kóstoljátok meg egy pestós pizza vagy egy gombás tagliatelle után.

TEJBERIZS GYÜMÖLCSTOPPPINGGAL

kell hozzá:

20 dkg arborio rizs (rizottóhoz való)

10 dkg vaj

kb. 1 l tej

egy vaníliarúd

ízlés szerint gyümölcsök, én fagyasztott szilvát és ribizlit használtam

nádcukor/méz/nyírfacukor, ízlés szerint

a gyümölcs édes-savanyú arányának beállításához balzsamecet vagy citrom/lime leve

fűszerek (fahéj, szegfűszeg)

Forrald fel a tejet a kettévágott vaníliarúddal és kb. 5 dkg cukoral/mézzel. A vanília magját kapard ki, keverd a tejhez, majd a rúddal, magokkal együtt hűtsd szobahőmérsékletűre. A rizst rizottószerűen főzd meg, azaz 5 dkg vajon fehéredésig pirítsd, majd a lángot kicsire véve, a langyos tejet merőkanalanként adagolva, folyamatosan kevergetve főzd puhára. A főzés végén keverd hozzá a maradék 5 dkg vajat, és édesítsd, ha még szeretnéd. Adagold poharakba.

A gyümölcsöket hagyd nagyobb darabokban, és a fűszerekkel (egy-egy késhegynyit adagolj először), cukorral/mézzel ízlés szerint főzz belőle egy ragacsos mártást - ehhez pár perc elegendő. Kóstold meg, állítsd be a savanyú/édes arányt ízlés szerint a balzsamecettel/citruslével - minél savanykásabb, annál jobban fog működni az édes rizzsel. Kanalazd a tejberizs tetejére, hűtsd ki.

Ádám

Inspiráció

Az inspiráció érdekes kérdéskör az alkotásban. Nyilván addig lehet annak hívni, amíg az is, magyarul hagyom, hogy egyes élmények, vagy épp mások művészete, konkrét alkotásai hassanak rám, és előhívjanak belőlem egy sokadik produktumot. Amikor azonban utóbbi által isnpirálódom, fontos, hogy megjelöljem azt az alkotást és/vagy alkotót, ahonnan az ihlet elindult. Ha nem teszem, plágiummal vádolhatnak joggal. Ez a téma sajnos a gasztrobolg világában is egyre érzékenyebb téma, ezért én mindenkor görcsösen ügyelek arra, hogy megemlítsem az emléket, a helyet, az embert, az élményt, a művet, ami eindított bennem valamit, és ami által én is létrehoztam valamit. Nem mindenkor tudja már az ember felidézni, hogy egy-egy íztársítás konkrétan milyen korábbi élményhez kötődik, de igyekezni kell tisztázni magunkat, nahogy vád érjen, mint sokakat ezekben a körökben megalapozatlanul vagy épp ne adj Isten megalapozottan!

MANDULATEJBŐL KÉSZÜLT SÜTŐTÖKÖS-KÓKUSZOS TEJBERIZS

Néhány hete volt, hogy Á la carte Kriszti feltett egy tökös tejberizst, amibe azonnal beleszerettem. Fogadkoztam is, hogy megcsinálom, amiből az lett, hogy hetekig húztam, halasztottam - valahogy sosem alakult úgy. Mostanáig. A laptopom és a telefonom valahol a lakás másik pontján, így az eredetire nem volt alkalmam ránézni, de arra emélkeztem, hogy tök is volt benne, meg rizs is... és nyilván tej. Ez lett az én verzióm. (Háhhhh! Most, hogy rákerestem, hogy be tudjam linkelni, látom, hogy az övében is volt kókusz - erre nem is emlékeztem. Egyre járhat az agyunk! :) )

hozzávalók

1/2l mandulatej

2 marék hosszúszemű rizs

1 kicsi sütőtök

4ek nyírfacukor

1/2tk őrölt fahéj

1/2tk őrölt kardamom

2ek kókuszreszelék

díszítéshez juharszirup, kókuszreszelék és durvára vágott mandula

A tejet egy edényben a rizzsel, a cukorral és a fűszerekkel felteszem főni alkalmankénti kevergetés mellett. Amíg a tejberizs fő, meghámozom, kimagozom, és centis darabokra vágom a tököt. Amikor már fogkemény a rizs, hozzáadom a tököt, és puhulásig főzöm. Tálaláshoz egyszerűen tálba is merhetem, megöntözöm ajuharsziruppal és meghintem a kókusszal, mandulával - én variáltam vele egy sort egy kiolajozott körformával.

Kicsit sokáig tart elkészíteni, ezért inkább hétvégi reggelinek ajánlom.

Éva

Egy tök, két tök, öt tök...

...Bizonyára mindenki tudná folytatni a kis húsvéti locsolóversikét, aminek csak annyi köze van a mostani időszakhoz, hogy nálam is - és ezzel gondolom, nem vagyok egyedül a gasztrománok között - számolatlanul állnak a szebbnél szebb sütőtökök a teraszon. Szinte most nem is tudok másban gondolkodni, ha ételkészítésről van szó. A sütőtök benne van a salátáimban, a leveseimben, a főételeimben, a dzsúszaimban, a desszertjeimben... sütve, párolva, mindenhogy. De hogy mártogatósnak milyen isteni nyersen, ezt csak most fedeztem föl!

Ígértem rizottót. Nos, megszületett az elgondolás a vacsorához, ennek nyomán 40 perc alatt maga a vacsora is.

SÜTŐBEN SÜLT, TÁRKONYOS SHITAKE GOMBÁVAL ÉS SÜTŐTÖKKEL KÉSZÜLT RIZOTTÓ

(Tyű, de utálok lámpafénynél fotózni!!!) 

hozzávalók

a rizottóhoz (mint mindenkor)

2dkg vaj

2ek olívaolaj

1 szárzeller

1 fej vöröshagyma

20dkg kerekszemű rizs (pl. arborio)

2dl száraz fehérbor

1l csirkealaplé (bio leveskockából - ha csak zöldséges rizottót csinálok, akkor zöldségalaplé)

3 gerezd fokhagyma

10dkg parmezán sajt

1-2 dkg vaj pluszban

1/2 citrom leve

só, frissen őrölt bors

a belevalóhoz

1/2kg sütőtök

1/2kg nagyfejű shitake gomba

1/2dl tökmagolaj

só, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

1 marék friss tárkony

tálaláshoz parmezán sajt és esetleg tökmag

A sütőt 180 fokra melegítem. A tököt meghámozom, kimagozom, és 2cm-es kockákra vágom. A gombár megmosom, héjastól, szárastól félcentisre felcsíkozom, és a csíkokat 3-4cm-es darabokra vágom. A zöldségeket egy tálba dobálom, sózom, borsozom, ráreszelem a szerecsendiót, és meglocsolom a tökmagolajjal, majd jól összeforgatom. A keveréket egy tepsiben vagy nagyobb tűzálló tálban szétterítem, és 30-40 percre betolom a sütőbe.

Amíg a zöldségek sülnek, megcisnálom a rizottóalapot a szokásos módon. A vajat az olívaolajjal egy lábasban megolvasztom, az alaplének felteszek 1l vizet forrni. Közben a zellerszárat és a hagymát apró kockákra vágom, és hozzáadom az olvadt zsiradékhoz. 2 percig közepes lángon puhára párolom őket, majd hozzákeverem a rizst, és fehéredésig pirítom állandó kevergetés mellett, végül fellöttyintem a borral. Azért most, hogy legyen ideje az alkoholnak kifőni belőle, és csak az ízét adja a rizottónak. Amíg az első adag folyadékot a rizs teljesen magába szívja, elkészítem az alaplevet (én általában nem érek rá külön zöldség- és csirekalapleveket főzögetni, úgyhogy a jól bevált bio leveskockákkal variálok). Innentől annyi a dolgom a következő 15-20 percben, hogy merőkanalanként adagolva főzzem el a folyadékot gyakori kevergetés mellett, mindig akkor adva rizshez a következő dózist, ha az előzőt már teljesen felvette. Amikor a rizs már puha, belereszelem a 3 gerezd fokhagymát, a 10dkg parmezán sajtot, és elkeverem az újabb 1-2dkg vajjal együtt a rizsben. Mostanra egy zamatos, krémes rizottó állagot kellett, hogy elérjek.

Nagyjából egy időben lesz kész a rizs és a zöldségek, amit a végén összeforgatok, és igény szerint egy kis gombaporral meghintek - azzal is elkeverem. Nem baj, ha a tök szétmállik, maradni fognak látványnak nagyobb darabok, de a tök szépen megszínezi majd a rizottónkat. 

Természetesen parmezánnal tálalom frissen, forrón. Csavarhatok rá még friss borsot, és ha szeretném, megbolondíthatom még kevés tökmaggal.

Éva

Megkésve bár...

Lassan másfél éve ígérgetjük, hogy az első Czifray-versenyünk pályamunkáit megosztjuk a Nagyérdeművel, de ezidáig összesen a fehércsokis-kardamomos sült tejberizstortát és a kókuszos rizsrkémpudingot sikerült feltennünk. Nos, a hétvégi hűvösre felkészülve egy kis trópusi hangulatot csempészek a virtuális konyhánkba, hátha ez némiképp ellensúlyozza a borongós őszi hangulatot, ami innentől vár ránk.

FŰSZERES KÓKUSZOS RIZS-CUSTARD MARACUJA TOPPINGGAL

Mielőtt a receptbe belemerülnénk, egy pár szót a maracujáról... passion fruit-ról... passió gyümölcsről... ahogy tetszik.

A maracuja Dél-Amerika vidékein honos évelő, kúszó növény, de termesztik még Közép-Amerikában, Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon, Észak-Amerika melegebb államaiban, Kelet- és Dél-Afrikában, sőt Európán belül Portugáliában is, tehát többnyire trópusi és szubtrópusi vidékeken, melegebb éghajlaton. Bár létezik a grapefruit méreteket is elérő "arany" változata, az elterjedtebb mégis a lime-nagyságú sötét, barnás lila gyümölcs. Akkor érett, ha ráncos a bőre, de a banánhoz, mangóhoz, avokádóhoz hasonlóan utánérő típus, tehát ha csak sima bőrűt találunk az üzletben, nem kell megijedni: pár nap alatt az asztalon egy tálban utoléri önmagát. Jellegzetes fanyar-édes ízével és látványos sárga-fekete, magos-lédús húsával kiváló hozzávalója gyümölcsleveknek, gyümölcssalátáknak, koktéloknak, és remek kísérője különböző desszerteknek (sajttortával is isteni, vagy a fehércsokis kuszkusztortámmal). Magas a béta-karotin-, a kálium-, a C-vitamin- és a rosttartalma, ásványi anyagokban rendkívül gazdag - magas vérnyomással élőknek kimondottan ajánlott.

A passió nevet a gyümölcs misszionáriusoktók kapta, akik úgy vélték, a növény virágának, a golgotavirágnak egyes részei idézik Krisztus szenvedéseit: ezek szerint a bibék a három szeget jelképezik, amivel Jézust keresztre feszítették, a korona a töviskoszorút, az öt porzó pedig Krisztus sebeit szimbolizálja. 

Hozzávalók

a custard-höz

7.5dl kókusztej 

10dkg kerek szemű rizs 

1 rúd fahéj 

½tk őrölt szerecsendió 

½tk őrölt szegfűszeg 

30g kókuszreszelék 

3ek méz 

3 tojás 

2 tojás sárgája 

befejezésül

8db passion fruit 

mentalevél a díszítéshez 

Minden hozzávalót a tojások kivételével egy tapadásmentes falú edénybe zúdítok, elkeverem, és forrásig melegítem, majd alacsony lángon gyakori kevergetés mellett sűrűre főzöm a tejberizst. A sütőt 160 fokra előmelegítem. Amikor az alap kész, a fahéjrudat eltávolítom belőle. A tojásokat és a sárgákat együtt felverem, a meleg, fűszeres tejberizst ráöntöm, és alaposan elkeverem. Kis decis tálkákba szétkanalazom a custard-ot, és a tálkákat egy tepsibe állítom. A tepsit addig töltöm vízzel, hogy a tálkák feléig érjen. Az előmelegített sütőben 30 percnyi gőzfürdőben aszalom a custard-öket. Ha megsült a tetejük, kiveszem, és lehűtöm őket. Tálaláskor mindegyikre egy passion fruit belsejét kanalazom, mentalevéllel díszítem. 

A Várban Pálinka- és Kolbászfesztivál van mától. Én ugyan most egyiket sem fogyaszthatom, de meg fogok ott fordulni. Ti se hagyjátok ki, ha tehetitek!

Szép hétvégét!

Éva

Mi szem-szájnak ingere

A tejbegríz a gyerekek egyik kedvenc eledele - nem csoda, hisz nagyon finom. De ha szemügyre vesszük, miből áll a hagyományosan elkészített tejbegríz, azt már semmiképpen nem állíthatjuk róla, hogy egészséges: az alapja, a tehéntej nem kimondottan emberi fogyasztásra alkalmas táplálék a szervezet számára emészthetetlen laktóz miatt - nem egy ember teljes intoleranicát mutat az irányában, így allergiás reackiókat is produkál (ez nem azt jelenti, hogy akinek nincsenek tünetei, az bírja). A finomított gríz egyfelől finomított, másfelől önmagában nem is feltétlen szükséges a szervezetnek (a paleolit tanok szerint kimondottan ártalmas). A kakaó, amit általában a háztartásokban/közétkeztetésben használnak, kakakóbabot csak hírből látott, ráadásul többnyire cukrozott, és akkor jön mindennek a tetejébe a finomított cukor, az az agyonlúgozott, minden vitamintól és ásványi anyagtól megfosztott, fognyűvő, seggduzzasztó, tökéletesen fölösleges kalóriabomba.

Akkor most hogyan lehet mégis bent tartani a hőn szeretett "tejbepapit" (is) a repertoárban úgy, hogy a gyerekeinknek 6 éves korára ne feketedjen el a fogsora, ne cipeljen már óvodában fölös kilókat, és vitaminhiányos táplálkozás miatt ne köhögje végig az egész telet? Van megoldás.

ALMÁS-FAHÉJAS TEJBEGRÍZ KÓKUSZTEJBŐL, MÉZZEL

Ez a finomság készíthető kókusztejből, zabtejből vagy rizstejből, így nem keverjük az állati fehérjét a szénhidráttal, és egyáltalán: nem viszünk be módosítatlan tejcukrot, tehát az étel könnyen emészthetővé válik. Mézet, nyírfacukrot vagy juharszirupot használunk az édesítéshez, így tápanyagban és ízben gazdag édességet kölcsönzünk a fogásnak. Teljeskiőrlésű grízt használunk, ami kevesebb feldolgozáson esett keresztül, így szintén több tápanyagot tartalmaz a finomított társánál, és végül adunk hozzá friss vagy aszalt gyümölcsöt, esetleg magokat (akkor érdemes juharszirupot használni az édesítéshez), ami által a vitamin sem marad el a reggeliből, végül fahéjjal vagy natúr, jó minőségű kakaóporral ízesítünk. Így minden benne van a tejbegrízben, mi szem-szájnak... és a testünknek is ingere, neki is jó.

Ha már a tejbegríznél tartunk, megosztom egy ide vonatkozó aktuális felfedezésem. A DM-ben, ami egyébként egyre komolyabb biofelhozatallal rendelkezik (pl. a kókusztej és a gríz, valamint az aszaltgyümölcsök is onnan vannak), rátaláltam egy őrült jó cuccra: aszalt gyümölcsös rizsdara. A dobozban 5 csomag van, gyerekporciók, benne 70% rizsdarával és 30% aszalt gyümölccsel (én aszalt meggyeset vettem - az fahéjjal valami isteni lehet, legközelebb azt csinálom meg).

hozzávalók

4dl (1 doboz) kókusztej/zabtej (DM)

10dkg teljeskiőrlésű búzadara (én a biopiacon veszem a Naturgold biogrízt) vagy ugyaennnyi rizsdara

1 nagy kanál méz/nyírfacukor/juharszirup

1 alma (de lehet körte vagy egy marék aszalt meggy/sárgabarack/szilva/vörösáfonya)

1tk őrölt fahéj

esetleg pluszban darált dió

A kókusztejet/zabtejet közepes lángon fölteszem melegedni egy főzőedényben. Amikor a tej elkezd forrni, hozzáöntöm a grízt (vagy ha rizsdarával csinálom, akkor azt), és egy habverővel csomómentesen sűrűsödésig keverem. Amennyiben úgy döntök, hogy nyírfacukorral édesítek, a kívánt sűrűségig főzöm a grízt/rizsdarát, ha mézzel vagy juharsziruppal dolgozom, akkor sűrűbbre kell főznöm, mert ezzel a típusú édesítéssel vissza fog hígulni kicsit a massza. Bámivel is édesítek, érdemes megvárnom, amíg a tejbegrízem 60-70 fokosra kihűl, mert így amikor hozzáadom a mézet/juharszirupot/nyírfacukrot, annak minden tápanyaga benne marad (magasabb hőfokon szinte teljesen elvész). Végül belereszelem nagylyukú reszelőn az almát/körtét, és hozzákeverem a fahéjat. Igény szerint még darált diót is adhatok hozzá.

Ha friss gyümölcs helyett aszalt gyümölccsel készítem a grízt/rizst, akkor amíg a tej hevül, apróra feldarabolom a barackot/meggyet/áfonyát/szilvát, és kevés vízbe beáztatom. A főzés végén az édesítés előtt keverem a gyümölcsöt a grízbe, és ehhez mérten kevésbé édesítem az ételt, hisz az aszalt gyümölcsök eleve sokat hozzáadnak cukorban.

Emellett készíthetek simán kakaós vagy csokis változatot is. Ha csokisat csinálok, beleolvasztok ennyi tejbe és grízbe 30g jó minőségű (min. 65% kakaótartalmú - én a Sparban veszem a biorészlegen) csokit, édesítek, és meghintem a végeredményt fahéjjal. Ha kakaóssal akarom megörvendeztetni a legkisebbet, akkor natúr kakaóporral szórom meg a kész grízt, és extra mézet csorgatok rá. De önmagában darált diós változatot is főztem már, amikor a grízbe és rá is diót szórok - na, ehhez passzol remekül a juharszirup, ugyanakkor mézzel is isteni. Mennyiféle grízíz, hm?

...És itt a fantázia még szárnyalhat tovább, mert ha ezen gríz/rizsváltozatok bármelyikét egy tortaformába öntöm, és 150 fokon 50 perc alatt megsütöm, akkor ugyan kevés tápanyag távozni fog az ételből, de isteni tortadesszert lesz belőle, amit egy fanyar mézes friss gyümölcsöntet igazán kerekké tud tenni mind ízben, mind vitamintartalomban. (Ld. pl. a Czifray pályamunkánk tavalyról.)

Szóval kedves Anyukák, legyetek bátrak és kísérletezőkedvűek a konyhában! Ha időben változatos és minőségi ízekhez szoktatjátok a csemetéiteket, ők hosszútávon nagy előnyét fogják ennek felnőttként is élvezni úgy egészségben mint konyhakultúráltságban... és nagyon hálásak lesznek Nektek érte.

Éva

"Törököt fogtunk..."

Ez volt az egyik szalagcím az emlékezetes (?), csípőtekerős, nem-hallom-a-zenét-ezért-ordibálokos Tarkan-coverem után. Török élmények terén ezen kívül két hét antalyai nyaralást tudok felmutatni, de az évek óta tervezett isztambuli hétvége várat magára. Jó sztori, hogy mikor megnyertük a Hal a tortánt Janza Katóval, ez az édes nekem adta a fődíjat - ami éppen egy isztambuli út volt. Aztán mindenki ment valahová: az utazási iroda csődbe, mi meg Isztambulba nem. Na majd.

Le fogom csekkolni odakint, hogy tényleg készítik-e a gyorséttermi kedvencem: a joghurtos padlizsánt. Bóbi, kérek beszámolót, hogyan sikerült!

JOGHURTOS PADLIZSÁNSALÁTA PIRÍTOTT RIZZSEL

Kell hozzá:

egy-két padlizsán

egy pohár jó minőségű joghurt (pl. Cserpes), vagy ha nem szereted, akkor tejföl

egy nagy gerezd fokhagyma

egy dl olívaolaj

fejenként 10 dkg illatos rizs (én jázmint használtam)

egy csokor petrezselyemzöld

A padlizsánt mosd meg alaposan, vágd nagyobb kockákra (a héját rajtahagyom, de Te levághatod). Áztasd hideg, sós vízbe.

Forrósíts egy-két evőkanál olajat, a rizs egy tizedét folyamatos kevergetés mellett pirítsd rajta barnára. Ne égjen oda, de kapjon egy kis pörkölt színt. Öntsd hozzá a maradék rizst, pár másodpercig pirítsd, majd önts hozzá kétszeres mennyiségű (10 dkg-onként 2 dl) hideg vizet. Forrald, amíg a víz és a rizs szintje összeér, ekkor húzd le a tűzről, fedd le, és hagyd puhulni a rizst legalább negyed órát. Ezalatt készítsd el a padlizsánt.

Melegíts (ne túl forróra) egy dl olívaolajat, dobd rá a zúzott fokhagymát, majd rögtön add hozzá a padlizsánkockákat (így nem lesz ideje megégni a fokhagymának). A padlizsán rengeteg olajat képes felszívni, Te döntöd el, mennyit öntesz hozzá. Párold puhára a török paradicsomot (milyen jól passzol ide a padlizsán régies neve, nem?), hűtsd langyosra. Keverd hozzá a johurtot és az aprított petrezselymet. Ha nem elég fokhagymás, vékony karikákra vágva még szórhatsz a tetejére.

Ádám

Libatúra

Honnan lehet tudni, hogy egy gyereknek gasztromán az anyja? Többek között onnan, hogy amikor egy kompletten átaludt másfél órás autóút után a Manó álmosan nyitogatja a szemét, még csak a parkolót látja ugyan, de az az első mondata: "Nnnna, megérkeztünk a Kistücsökbe!".

Segal Viktor a múlt héten megjelent Színek és ízek c. csodálatos könyvének (amiben említés szintjén mi is helyet kaptunk - hogy minek okán, arról a későbbiekben egy másik bejegyzés keretében beszámolunk) a bemutatóján a könyv egyik szerzője, az egyik legautentikusabb forrás, Mautner Zsófi felé intéztem a "Hová menjünk Márton napozni?" kérdést. Zsófi kapásból rávágtta a Kistücsökbe evidenciát. Na, jó, persze, ezt mindenki tudja... De ha Pesten maradnánk? Akkor a Rosenstein vagy a 21 a befutó - hangzott a válasz. Viszont a Kistücsök, ha egyszer befészkeli magát az ember fejébe... Nagyon érlelgettem magamban a villányi Gere panzió égisze alatt működő Mandula éttermet is a csodálatos degusztációs libamenü miatt (meg a jó borok, isteni spa, fantasztikus konyha miatt an blok a hétvége ideáját), de ez a kiruccanás az aktuális szállodai helyhiány miatt tolódott. Erre a hétvégére így kitartottunk a balatoni célirány mellett egy Kistücskös ebéddel és minden egyéb köré szervezett programmal, mint a lellei kikötő, visszafelé a siófoki pálinkafesztivál meglátogatása, este pedig szintén a Márton nap jegyében egy Déryné-Mini-Oscar bermudaháromszögben való alaposan esélyes "elveszést" ötöltünk ki levezetésnek.

A napvégi események alakulását inkább itt nem tagalalnám, de a Kistücsökben szerzett kulináris élmény, azt gondoltam, megér egy bejegyzést.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy bár én eleve fényképezőgéppel felszerelkezve indultam itthonról előre megfontolt posztolási szándékkal, mikor a rendeléseinket sorra hozták, olyan szinten feledkeztem bele a kóstolásba, hogy egész egyszerűen eszembe sem jutott megörökíteni a fogásokat. Már a desszerteknél jártunk, mikor beugrott, hogy "Te jó ég! A kamera!". Kicsit elkenődtem, mert bár volt B-terv, 3 óránál jártunk, így a fényviszonyok egyre kevésbé voltak ideálisak a fotózáshoz, és az ebédforgalom is apadt, azaz csökkent a valószínűsége annak, hogy a korábban kikért tányérjainkat további rendelések formájában viszontlátom. Mindesetre megkértem a felszolgálókat, hogy ha az általunk rendeltekből netán továbbiakat visznek ki a vendégeknek, álljanak meg vele nálam, legyenek szívesek, hadd' fotózam le őket. Együttműködőek voltak, ennek eredményeképpen születhetett meg végül ez a bejyegyzés.

LIBAMELLCARPACCIO ÉDES-SAVANYÚ SZILVÁVAL

A párom egy liba-, a lányom egy csicsókakrémlevessel én pedig egy libamellcarpaccióval indíottam. A libeleves és a csicsóka is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, de a libamellcarpaccio messze túlszárnyalt minden elvárást. A hús ízre és állagra tökéletes volt, amihez remekül passzoltak a nagyszemű sókristályok. És ha ezt lehetett fokozni, hát a vaníliával, csillagánizzsal és fahéjjal fűszerezett, roppanós szilvakockákkal sikerült. Annyira finom volt, hogy miután túl voltunk az egész menün egy fotó nélkül, azon lamentáltam, hogy én ezt még egyszer kikérem - az nem lehet, hogy ezt nem örökítem meg. Aztán mégiscsak megrendelte egy asztal. Oda hozták hozzám fotózni... nos, nehezen, patakokban csorgó nyállal engedtem útjára.

LIBATOR

Ez sem az általunk, pontosabban a párom által fogyasztott libatál - egy későbbi rendelésről készítettem a képet, amin libaszárnytő látható rizskásával, középen libamáj házi kalácson és libahurka hagymás savanyú káposztán. Kifogástalan kombináció. Ahogy az én rozé libamell fogásom is az volt chilis sütőtökpürével és gerslirizottóval (eről sajnos nem készült kép). Ez egy, hogy úgy mondjam, WYSWYG-fogás volt, azaz "what you see is what you get" íz tekintetében is, tehát jobb, ha csak annyit mondok: beszéljen a kép magáért - részemről no comment.

GESZTENYEKRÉM

A mindenkor nagy sikert arató madártej mellé berendeltük az aktuális kínálatban szerepő gesztenyekrémet macsarponehabbal. A desszert selymességét jól ellenpontozták a ropogós tallérok, emellett a gesztenye ízéhez is kivlóan passzolt a diszkrét nyomokban felfedezhető mandulaaroma. Kerek, egész kompozíció volt úgy tálalásban, mint ízharmóniáját tekintve. Ismét csak gratulálni tudok a chéfnek.

Ami viszont nekem nagy szívfájdalmam volt, hogy bár elsősorban a Márton napi libafogások miatt indultunk el, egy előzetes internetes tájékozódás alapján teljesen ráhangolódtam egy-két előételre és desszertre, amiről ott, helyben derült ki, hogy a csütörtöki étlapcsere óta nem rendelhetők. Ahogy láttam, a mai napig a honlapon a korábbi étlap szerepel. Tud csalódás lenni, amikor vágysz arra, hogy megízleld az éttermi ajánlatban szereplő céklakrémlevest savanyú szilvával, vagy a tökmaglevest sütőtökkrémmel, esetleg a hideg libamájat birskompóttal, sáfrányos hagymasalátával, vagy éppen a mandulás vaníliapudingot pisztáciafagylalttal, és ott tudod meg, hogy két nappal lecsúsztál róla. Ha az ember csak azért utazik százplusz kilométert, hogy az adott étteremben költhessen el egy fantasztikus ebédet - ami azért így is megvalósult -, szerencsés, ha érdemben tud arról dönteni egy naprakész menü alapján, hogy útnak indul vagy sem.

Ettől függetlenül nagyon elégedetten távoztunk az étteremből a megszkott színvonalú konyhaművészet és vendéglátás tapasztalati élményével, ami i-re a 18 fokos, napsütéses meleg tette fel a pontot.

Jövünk még...

Éva

Mondtam, hogy nem főzök!

Mondtam, persze, de megint nem tudtam megállni. A szombat sűrűnek ígérkezett. Cseperedő gyerekkel, családias családdal, konyhaközpontú háztartással, intenzív társasági élettel és saját vállalkozás építésével megspékelve az egyre sűrűbb életünk mind komolyabb logisztikát igényel. Vendégeket vártunk délre. A zöldség- és gyümölcskészletünk viszatöltését célzó, kétheti rendszerességgel beiktatott biopiaclátogatást ezért koránra kellett, hogy időzítsem, annál is inkább, mert d.e. 10-re már egy üzleti találkozót is megbeszéltünk. Már előre láttam, hogy egy eszeveszett rohanás lesz a napom. A biopiac nem maradhat ki, mert a vitamintankra szükség van. A belsőépítész hölgy Münchenből is csak két napra érkezett, abból ez volt a második. A vendégeink sem tudtak később jönni, de értelme sem lett volna, mert a páromnak délután még jelenése volt egy másik megbeszélésen Lellén, ahová 4-kor ki kellett lőnie. Ennek okán, mikor előző nap leegyeztettük a másnapi feszesnek ígérkező menetet, annyit mondtam: bár pont ebédidőre érnek ide a vendégeink, de bocs, nem főzök... én is épp akkor fogok beesni. Majd rendelünk valamit.

A piacon gyorsan végigzúztam: 30 perc alatt ugyanennyi kilónyi cuccal sikerült felpakolnom. Már döngettem is tovább a talákozóra, ami gyorsan és célratörően zajlott. (Ritka áldás, ha az ember egy vérprofival tárgyal, nem csupán a szakmáját, de a szolgáltatói szemléletét tekintve is!) Délre már otthon is voltam. A vendégek is megérkeztek - éhesen, persze, hisz ebédidő volt. Mikor belegondoltam, hogy mennyi idő, míg megrendeljük, kihozzák... az sem biztos, hogy jó lesz, cserébe viszont tuti drága, feldobtam a kérdést: egy jó rizottó?

ERDEI GOMBÁS, ÁFONYÁS RIZOTTÓ

A receptleírás abból a szempontból rendhagyó lesz, hogy egy ponton meg lehet benne állni - ha valaki nem szeretné az áfonyás részt erőletni, az behúzhatja a féket ott, ahol a gombás rizottó összeállt (képet ld. lent). Az áfonya ötlete egyébként onnan jött, hogy a múltkori vásárlást követő hazaszállítás során az áfonyalé kifolyt, és kicsit befogta a gombát. Egy pillanatra belegondoltam, mi lenne ha, és már borítottam is bele a fagyott lila bogyókat a rizsbe.

hozzávalók

1 marék szárított vargánya (elhagyható)

2dkg vaj

1 szárzeller

1 fej vöröshagyma

20dkg kerekszemű rizs (pl. arborio)

2dl száraz fehérbor

1/2dl konyak

1l marhaalaplé (bio leveskockából)

3 gerezd fokhagyma

10dkg parmezán sajt

1-2 dkg vaj pluszban

1/2 citrom leve

só, frissen őrölt bors

30dkg vegyes erdei gombakeverék

1ek friss kakukkfű

1ek friss tárkony

1ek szárított vargányapor (elhagyható)

2 marék erdei áfonya 

1tk borókabogyó 

1tk méz

extra parmezán és áfonya a tálaláshoz

A szárított vargányát 1dl forró vízbe beztatom. Én azért használok az egyéb gombákon kívül száratottat is, mert fokozza a gombaíz intenzitását az ételben.

Amíg ázik, elkészítem a rizottóalapot, ami minden esetben nálm így néz ki (egy korábbi bejegyzésből idézve):

A vajat egy lábasban megolvasztom, az alaplének felteszek 1l vizet forrni. Közben a zellerszárat és a hagymát apró kockákra vágom, és hozzáadom az olvadt vajhoz. 2 percig közepes lángon puhára párolom őket, majd hozzákeverem a rizst, és fehéredésig pirítom állandó kevergetés mellett, végül fellöttyintem a borral. Azért most, hogy legyen ideje az alkoholnak kifőni belőle, és csak az ízét adja a rizottóhoz. (Mivel itt gombás rizottó készül, a konyakot is ezen a ponton adom hozzá.) Amíg az első adag folyadékot a rizs teljesen magába szívja, elkészítem az alaplevet (én általában nem érek rá külön alapleveket főzögetni, úgyhogy a jól bevált bio leveskockákkal variálok). Innentől annyi a dolgom a következő 15-20 percben, hogy merőkanalanként adagolva főzzem el a folyadékot gyakori kevergetés mellett, mindig akkor adva rizshez a következő dózist, ha az előzőt már teljesen felvette. Amikor a rizs már puha, belereszelem a 3 gerezd fokhagymát, a 10dkg parmezán sajtot, belefacsarom a citrom levét, és elkeverem az újabb 1-2dkg vajjal együtt a rizsben. Mostanra egy zamatos, krémes rizottó állagot kellett, hogy elérjek.

Itt adom hozzá a kiázott szárított vargányát a mostanra gyönyörűen elszíneződőtt áztatólevével együtt. Jöhet a gomba (a nagyobb darabokat, főleg a laska tövét, ha van benne, feldaraboljuk, hogy át tudjon főni) valamint a zöldfűszerek, a vargányapor és innen még 5-10 perc főzés, hogy a gomba se maradjon nyers, és a fűszerek is átadhassák az ízület a rizsnek.

Aki nem szeretné az áfonyát, az ezen a ponton leállhat, és tálalhat egy isteni erdei gombás rizottót parmezánnal hintve. A bártabbak haladjanak tovább!

Amikor a gombás rizottó ekészült, az áfonyát beleteszem. A borókabogyót mozsárban összetöröm (én még késsel is aprítottam rajta deszkán miután mozsárban összezúztam, mert ez a fűszer nem teljesen száraz, és ezzel a módszerrel szinte teljesen tudom porítani), és a mézzel együtt a rizottóhoz adom. Néhány óvatos mozdulattal az egészet elkeverem, hogy az áfonya ne törjön össze, de egy egyenletes pirosas színt kölcsönözzön a rizsnek, valamint a méz és a borókabogyó íze elkeveredjen a rizottóban. Nyugalom: a méz annyira kevés, hogy ez csak az áfonya savany ízét hivatott kompenzálni, amit pedig az egyébként szokásos extra citrom helyett tettem hirtelen felindulásból az ételhez. Ezen hozzávalók ellenére a fogás sós marad.

Parmezánforgáccsal tálalom.

A fogásnak olyan sikere volt, hogy a vendégeim mindegyike kétszer szedett... vagy csak nagyon éhesek voltak?

Éva

ERDEI GOMBÁS RIZOTTÓ

Jöttünk, láttunk... Beszámoló a Czifray-versenyen való szereplésünkről

Mikor beléptünk, sütött a nap. Mikor kiléptünk, szintén. A köztes esőt és borút pedig remek hangulatban átíveltük egy magasröptű, 150 fokos, félkészre sütött tejberizstortával, amit még földről tálalva is utólag e-mailben méltatott egy egyelőre beazonosítatlan jelenlévő... de menjünk csak vissza az elejére.

Dorci még a blog indulása előtt pár héttel egyszercsak bedobta: nevezzünk a Czifray-versenykurzusba tejberizzsel. Jómagam fantáziája akkor a hagyományoson túl a török sültig terjedt, de ahogy ő a mindenkor magával ragadó lelkesedésével elkezdte sorolni, hogy miket variálna kandírozott réteslappal, tejberizsrétegekkel fehércsoki-lemezekkel meg gyümölcszselével elválasztva, a fejemhez kaptam, hogy "Jaaaa, ennyire el lehet szállni?". És mindnyájan belevetettük magunkat az eleinte individuális, majd közös alkotómunkába, aminek az eredménye egy gondosan megkonstruált, megfotózott, 10 tejberizskreációt felölelő pályamunka lett. 10 műé, ami egyenesen a prominens zsűri színe elé repített minket villám sebességgel.

A pályázat beküldésekor Mautner Zsófi (a Chili&Vanília blog szerzője, a zsűri egyik tagja) csak ennyit írt vissza: "Hű, a mindenit! Vettük. Köszönjük". Mikor a "live show" előtt pár nappal rákérdeztünk, hogy mi készüljünk-e a fakanálforgatásra, egy "Ti mindenképp bent vagytok." rövid, de velős választ kaptunk. "MINDENKÉPP, nem érted???" - örömködtünk a levélváltásainkban. Na, de melyikkel? Hisz elvileg a zsűri választ. Még a választást is ránk bízták (ezek szerint mindegyik versenyképesnak ítéltetett?) - mi meg a fb "rajongókra". Aztán eljött a nap, amikor semmi nem akart összeállni: az otthoni előkészületek során kiderült, hogy nincs fehércsoki (a citromfüves mangópürén ülő fehércsokis-sáfrányos-kardamomos sült tejberizstorta, amire mi is és a fb rajongók nagy része is szavazott, anélkül márpedig elképzelhetetlen), majd a srácok nem kaptak sehol mangót, és sáfrányért is csak tévedésből futottam vissza a lépcsőházból, akkor még nem sejtve, hogy mennyire jó volt a megérzés. A srácok a hiper-, szupermarketek útvesztőiből, én pedig egy vasárnap déli dugóból kikeveredve, koppanásra értünk oda a Gundel Vendéglátó Szakiskolába alaposan felmálházva.

A terv az volt, hogy a fehércsoki híján készre főzött tortaalapot percek alatt befejezzük, és megsütjük, majd a rendelkezésre álló másfél óra végén hidegen tálaljuk, míg egy másikat az első mozzanattól kezdve helyben elkészítünk, így azt a hideg mangópürével kontrasztosan, melegen tudjuk tálalni. A mi sütőnk nem, a szomszédé kiszámíthatatlanul működött legalább 50-60 fokos holtjátékkal a tekerőgombnál, és itt jött az "addig jár a korsó a kútra" esete. A valahol 120 és 180 fok közé felforrósodott tortát, látva, hogy széle-ég-közepe-nem-sül, egy gyors terepfelmérés után megindítottam erős konyharuhás szorítással a harmadik "melegágy" irányába a jó reménység (f)okán, a gyakorlókonyha egyetlen légkeveréses sütője felé, ami természetesen a helyiség másik végében volt, amikor.... PLACCCCCS! ...Összeszaladt a fél zsűri és nevezőosztag, élesített a fotós, eközben mi hárman Dorcival és Ádival úgy röhögtünk, hogy potyogtak a könnyeink - de csak azért, mert biztosra menve már tudtuk, hogy a következő adag mindjárt kész -, ám Marika felemelt kézzel annyit mondott, nincs vész! Majd egy gyakorlott mozdulattal felnyalábolta a földről az amúgy teljesen szétfolyt tortát... Azért némi vész volt: menthetetlen volt a produktum, de arra pont jó volt az eset, hogy a társaink és a zsűri tagjai idő előtt, félkész állapotban bele tudtak kóstolni a műbe - jött is este a poszthumusz méltatás. :D

Summa summarum, a sok csavar dacára azért csak elkészültünk. Még arra is volt időnk, hogy megcsodáljuk a többiek egyébként - a zsűri szerint is - a profi szakácsok munkájával is esetenként versenyképes alkotásait. Ezek közül kiemelném a számomra legámulatbaejtőbb, hihetetlen innovatív alkotást: Angéla rizscsodáját, amit a blogján tudsz, Kedves Olvasó, megnézni. Érdemes!!!

Egyéb iránt az összes döntős alkotása a zsűri értékelésével együtt Mautner Zsófi összegzésében itt olvasható.

A zsűri nem kisebb nevekből állt, mint - a teljesség igénye nélkül - Segal Viktor, vagy a bűvösszakács, Molnár B. Tamás, Cseh János, de ott volt a "levelező partnerünk", Mautner Zsófi is, akinek ez úton is köszönjük a nagyon kedves, bátorító párszavasait. Az első mondat Segal száját hagyta el: "Na, erre az ízre vártam egész nap!". Majd némi felvezetés után, ami az elkészítés módjára és az alapanyagok minőségére vonatkozott, jött a másik nyolc napon túl gyógyuló komment: "Nem akarnak egy éttermet nyitni?". Mikor végül az öntet hőmérsékletét és a fűszerezés mértékét illető szolid kritikát követően azt ecseteltük, hogy a tízből azért ezt választottuk, mert mindkét alkalommal, mikor megcsináltuk, nagy sikert aratott családi és baráti körben, az volt a végszó: "Most is nagy sikert aratott, gratulálunk!". Azt gondolom, nem kell részletezni, mit éreztünk!

A program zárásaként a szakik elmondták az összefoglaló értékelésüket, aminek során az egekig méltatták a teljes mezőnyt. Jól esett, hogy az összefoglaló végén kiemelték a csapatunk 10 receptet tartalmazó pályamunkáját, a fotók minőségét is hangsúlyozva, majd körbe is adtak belőle egy kinyomtatott példányt, hogy a többi pályázó is megnézhesse (a kis videó végén, amit az egyik versenytársunk férje készített - köszönet érte -, látszik is, ahogy kézről kézre adják). Mérhetetlen büszkeséggel töltött el minket, hogy ilyen megbecsülést kapott a munkánk, ahogy az is, hogy ilyen hihetetlen erős mezőnyben jutottunk el idáig, és sikerült helytállnunk. A zsűri elmondása szerint egytől egyig minden munka, amit aznap a tíz nevező eléjük tárt, megállta volna a helyét egy étteremben. Állítólag az eddigi három fordulóból ez volt a legerősebb mezőny.

Gratulálunk mindenkinek!

És a recept...

FEHÉRCSOKIS-KARDAMOMOS-SÁFRÁNYOS SÜLT TEJBERIZSTORTA MENTÁS-CITROMFÜVES MANGÓPÜRÉÁGYON

Bakcsy Árpád fotója

Hozzávalók

A tejberizstortához:

2dkg vaj

10dkg kerekszemű rizs

3-4 egész kardamom

8dl tej

5-6 szál sáfrány

100g jó minőségű fehércsokoládé

3ek méz

A mangópüréhez:

1 érett húsú mangó

1ek méz

1 lime leve

A zöldfűszerpéphez:

5-6 citromfűlevél

5-6 mentalevél

1ek extraszűz olívaolaj

1 lime leve

1ek méz 

1ek búzafűvirág és néhány fél szelet lime a díszítéshez (elhagyható)

A mangópürét érdemes előre elkészíteni, hogy legyen ideje alaposan lehűlni - így jobban kiegészíti majd a langyosan tálalandó desszertet. Ehhez meghámozzuk a mangót, robotgépben összepürésítjük, majd alaposan elkeverjük a lime levével és a mézzel. Egy másik aprítóban szintén robotgéppel a zöldfűszereket összedolgozzuk a lime-lével, olívaolajjal és mézzel. A kész püréket egy tégelyben hűtőbe tesszük, és legalább 3 órán át hűtjük.

A tortához a vajat megolvasztjuk, a frissen, mozsárban megtört kardamomot lepirítjuk benne, majd hozzáadjuk a rizst, és közepes lángon fehéredésig kevergetjük. Ezután rizottófőzésnél alkalmazott technikával főzzük föl a rizst, azaz: merőkanalanként adagoljuk a tejet, mindig akkor hozzáöntve a következő porciót a rizshez, amikor az előzőt a rizsszemek már teljesen magukba szívták - mindezt folyamatos keverés mellett. Az első adag tej után a sáfrányt is beletesszük az edénybe. Amikor minden tejet felvett a rizs, hozzákeverjük a mézet. Ettől egy kicsit fel fog hígulni, de egy magasabb lángon történő gyors összerottyantás után helyre áll a rend. Egy 17cm átmérőjű kapcsos tortaformát alaposan kivajazunk, beleöntjük a tejberizst, és 140 fokra előmelegített sütőben légkeverés mellett kb. 30 perc alatt készre sütjük. Szép aranyszínű lesz a teteje. Amikor a torta elkészült, kicsit hagyjuk hűlni.

Közben a tálalást előkészítjük: tányéronként 3ek mangópürét szétterítünk kör alakban, és a fűszerpüréből pöttyöket körítünk rá. A tortát egy nedves késsel felszeleteljük, és a pürék közepébe helyezünk egy-egy szeletet. Búzafűvirággal szórjuk meg, és egy meghajlított fél szelet lime-mal koronázzuk.

Reméljük, otthon is Mindenki akkora sikert fog vele aratni, mint mi a bárátok körében és a versenyen egyaránt!

Éva a Spooon nevében

Update on hétfő, február 28, 2011 at 1:26 by Éva

Hihetetlen, hogy így közel egy év mélyreható kulináris kalandozás, tapasztalatszerzés, tájékozódás és gyakorlás után mennyivel másképp tálalnánk a művet. Azért Angitól - aki azóta megjárta a Kistücsköt, jelenleg pedig a Pataki cukrászda desszertremekeit álmodja meg - még mindig bőven volna mit tanulnunk! Talán egyszer lesz rá alkalom, hogy tartson nekünk egy gyorstalpalót TBR fotókiképzése mellett. :)

Éva

Spooontán ebéd

Ha szombat, akkor irány a biopiac. Erre 3 éve szoktam rá, amikor a kislányomat el kellett kezdeni hozzátáplálni. Nagyon nehezen akarta elfogadni az első almapépfalatokat, úgyhogy felhívtam a 40 éve zöldségnagykerben utazó barátainkat, hogy tudnak-e nekem igazán édes, jó minőségű almát hozni. A hölgy csak annyit mondott: "Szívem, ha valaki, én tudom, mi van ezekben a zöldségekben, gyümölcsökben, hogy mindig vannak, és mindig ilyen szépek! Ha nem akarod a néhány hónapos, védtelen gyerekedet növényvédő és tartósító kemikáliákkal és egyéb, génmanipulációból származó mérgekkel teletömni, akkor felejtsd el a hagyományos zöldségeseket, irány a biopiac." Ennél hitelesebb forrásra nem volt szükségem a meggyőzéshez!

Eleinte csak az egyre növekvő étvágyú legkisebbnek vásároltam ott. Mára az egész család zöldség- és gyümölcsellátmányát onnan szerzem be. Egyrészt mert mostanra megismertem sok árust, és hű lettem hozzájuk annak okán, hogy a portékáiknak az állandó, jó minősége lekötelezett, másrészt mert így egy helyen letudom a heti beszerzést. Nem vagyunk teljesen szemellenzősek, nem mindenből fogyasztunk biot - minthogy járunk étterembe és vendégségbe is -, de a zöldségek, gyümölcsök vonatkozásában szeretem tudni, hogy legalább amit én otthon az asztalra teszek, annak ismerem a számazását. (Ha tehetném, az összes oktatási intézményben a bölcsődétől az iskolákig, kötelezővé tenném a tiszta étel adását - ehelyett... bele sem megyek mi folyik a közétkeztetésben!)

Már egy korábbi bejegyzésben írtam arról, hogy minden biopiacos turném végén remegő térdekkel hazaérve alig várom, hogy a friss hozzávalókból azonnal körítsek valamit. Ezt a kis fogást még a Critical Mass-re készülődve egy spontán ötlettől vezérelve dobtam össze a család legnagyobb megelégedésére a piaclátogatás és a bringatúra közti "üres" félórámban.

SPÁRGÁS, SPENÓTOS, MENTÁS TAVASZI ZÖLDRIZOTTÓ

Hozzávalók

15dkg kerekszemű rizs

2dkg vaj

1 szárzeller

1 fej vöröshagyma

2dl jó minőségű száraz fehérbor

1l zöldségalaplé (én bioleveskockát használok... érdemes végigolvasni, hogy mi van a hagyományosban!)

3 gerezd fokhagyma

1/2 lime leve

10 szál zöldspárga

10dkg spenót

10 mentalevél

10dkg parmezán sajt

extra 2dkg vaj

só, frissen őrölt bors

Felteszek egy edényben vizet forrni a spárgának, emellett engedek egy nagy adag hideget is egy tálba. A rizottóalapot közben a szokásos módon elkészítem. A vajat egy magas falú edényben megolvasztom. A zellerszárat és a hagymát apró kockákra vágom, rádobom a vajra, és közepes lángon megpárolom. Amikor már a hagyma és a zeller is puha, mehet rá a rizs. Magas hőfokon fehéredésig pirítom állandó kevergetés melett, hogy a hagyma meg ne égjen, majd felöntöm a borral (így a főzés végéig elég ideje marad arra, hogy elengedje az alkoholtartalmát, és csak az ízével járuljon a rizottóéhoz). Ha magába szívta a rizs a teljes folyadékot, akkor elkezdem merőkanalanként adagolni a zöldségalaplevet, és folyamatos kevergetés melett közepes lángon főzöm, mindig akkor hozzáöntve a következő dózist, mikor az előzőt már felvette a rizs. Amikor a teljes folyadékmennyiséget belefőztem a rizottóba, jöhet az ízesítés: a fokhagymagerezdeket és a parmezán háromnegyedét belereszelem, a másik két deka vajat beledobom, igény szerint sózom, és frissen őrölt borsot tekerek rá, a lime levét belefacsarom, majd alaposan elkeverem. Ha jó dolgoztam, a riztottóm szaftos, krémes.

Idő közben várhatóan a víz a spárgának felforrt - sót teszek bele, a tál hideg vízbe pedig jégkockákat. A spárgák fás végeit letördelem (ahol nem törik még, csak hajlik, ott fás), és 2 percig blansírozom a gyönygyöző vízben, majd hirtelen a jeges vízbe merítem. Ezzel az eljárással megőrzi a gyönyörű élénk zöld színét. Ez után centis darabokra vágom, félreteszem. A "spenót" (hogy a Hollószínházat idézzem) megmosom, nem pucolom meg, egyszerűen csak ahogy van, felcsíkozom centinként, és a spárgával együtt a meleg rizottóhoz keverem. A spenótnak ennyi hő pont elég, hogy kicsit megpuhuljon. Végül a mentát is durvára aprítom, jelentős részét szintén belekeverem a rizottóba. Főznöm innentől nem kell, el is zárhatom alatta a tüzet.

Forrón tálalom az ételt. A fel nem használt parmezánból forgácsolok minden adag tetejére, meghintem a maradék feldarabolt mentával és kevés frissen őrölt borssal.

Fontos! A rizottó technikával való főzésnek a lényege, hogy krémessé tegye a rizsételt, viszont érdemes tudni, hogy a folyadékfelvétel folyamata a főzés után nem áll meg. Az étteremekben biztos láttatok már olyan figyelmeztetést, ahol rizottó van étlepon, hogy minden esetben fél órát kell várni rá, vagy minden félórában rendelhető csak, mert frissen készítik. Tudniillik, ha a rizottó az elkészítés után nem kerül azonnal tálalásra, hanem állni hagyjuk, még dolgozik magában a tányéron is, zajlik tovább a folyadék felvétele a rizsszemeknek, mígnem azon kapjuk magunkat, hogy a rizottónk szaftja szó szerint felszívódott, a riszszemeink pedig szétfőttek: az eredmény egy ragacsos rizspástétom lesz a folyamat végére, mire az életünk kihűl. Úgyhogy javasolt mindig csak akkora mennyiséget készíteni, amit azonnal el is tudunk fogyasztani. Ha pedig eltúloztuk a mennyiséget, hívjuk át a szomszédot is egy üveg jó fehérborral, így akár a spooontán főzésből egy spooontán buli is kerekedhet. :)

Éva