Fából vaskarika

No, nem egészen, de ez az ebéd egész másnak indult. 1 friss biozöldségektől rogyadozó hűtő + 1 mostanában időjárásváltozásra érzékeny, így kialvatlan én = 0 ötlet és motiváció a konyhában. Ilyenkor nyúlok egy szelet rozskenyérért a fagyasztóba, pattintom a pirítóba, és veszem elő a zöldségpástétomot a szekrényből némi paradicsom, paprika kísretében. Aztán mégis történt valami, megjött az ihlet. Kikandikált a spárga, a cukkíni, az újhagyma abból a bizonyos hűtőből. Szembe jött kevés, a múlt hétről megmaradt parmezán... meg egy gondolatfoszlány. Már kerestem is a többi hozzávalót a készletben.

MENTÁS-CITROMOS GRILLZÖLDSÉG SALÁTA ROZSPIRÍTÓSON

hozzávalók

2 kisebb cukkíni

5-6 szál spárga

5-6 szál zsenge újhagyma

4ek olívaolaj

1ek balzsamecet

4 gerezd fokhagyma

1tk só

frissen őrölt bors

friss vagy szárított zöldfűszer (borsikafű, oregánó, majoránna, kakukkfű)

5-6db szárított paradicsom

1 citrom leve, kevés reszelt héja

1 csokor menta

tálaláshoz rozspirítós, parmezánsajt, tökmagolaj, csíra

A vasserpenyőt vagy a faszenet max hőfokra beizzítom. A zöldségeket megmosom, a spárga fás szárát letöröm, a cukkínit karikákra vágom. Mindhárom zöldséget szárazon fölpakolom sülni, közben elkészítem hozzá az "utolsó kenetet". Ehhez elegyítem az olajat a balzsamecettel, a szárított fűszerekkel, a sóval, a borssal és a fokhagymával. Közben a zöldségeket megfordítom. A már megsült oldalukat megkenem az olajos páccal, majd fordítok rajtuk egyet, és ott is megkenem, ezzel együtt le is veszem a tűzről, hagyom kicsit hűlni. A szárított paradicsomokat csíkokra, a megsült spárgát és hagymát srégen 3-5 centis darabokra vágom, és az összes zöldséget egy keverőtálba teszem. A mentaleveleket durvára összevágom, a zöldségeket meghintem vele, megöntözöm a citrom levével, reszelek rá keveset a héjából, az egészet alaposan összeforgatom, és tálalhatom is. 

Ha forrón szeretném kínálni, a kenyeret akkor teszem a pirítóba, amikor a zöldségeket leveszem a tűzről. Ha hidegen teszem asztalra, akkor érdemes egy fél vagy egy teljes nappal korábban elkészítenem a salátát, hűtűben összeérlelni, és a forró pirítósra hűtőhidegen ráhalmozni. Mindkét esetben javaslom a fogást parmezánforgáccsal megkoronázni. Én kevés csírával és tökmagolajjal díszítetem a végén, de ez egyéni ízlés kérdése. Akárogy is, egy jégbe hűtött finom pohár száraz fehérbor és néhány szál gyertya fejedelmi nyári vacsorává tudja emelni ezt az egyszerű ebédnek indult fogást, másnapra csomagolva pedig kiváló tízórai/uzsonna válhat belőle.

Éva

Könnyű nyári fogás

Bár a hétvégére kimondottan rossz időt jósolnak, egy kis nyáridéző kényeztetés belefér: kényeztetés az ízlelőbimbóknak, mert kellemes az összahatás, kényeztetés a testnek, mert egészséges, és kényeztetés az alkotónak, mert 10 perc az egész, ráadásul nagyot lehet vele tarolni családi vagy vendégkörben.

CITRUSOS LAZAC PÓRÉS-FEHÉRBOROS SPÁRGAKRÉMMEL

hozzávalók

a lazachoz

4 lazacderék

1/2 citrom leve és héja

1/2 lime leve és héja

1ek só

1ek citrombors

4ek olívaolaj

a spárgakrémhez

1 csokor spárga

1 szál póréhagyma

1dl fehérbor

2 kaffir lime levél

só

friss bors

1/2tk nyírfacukor

1dl kefír (paleósok hagyják el)

tálaláshoz tökmagolaj, csírák és lime-/citromgerezd

A lazaccal kezdek. A derekekat megmosom, leitatom róluk a vizet, sózom, borsozom, meglocsolom az olajjal. A citrom és lime héját egy citruskaparóval legyalulom, megszórom vele a lazacot, végül ráfacsarom a leveket. Jól összeforgatom a halat a páccal, lefedem, és szobahőmérsékleten érlelem kb. 20 percig.

A spárgakrémhez a spárgákat és a pórét megmosom, megtisztítom, a hagymát hosszában kettévágom, majd félcentis, a spárgát kétcentis darabokra szelem. A bort felforralom, beleteszem a pórét a lime-levéllel. Amikor már majdnem kész, utánaküldöm a spárgát a fejeit kivéve. Innentől már csak két-három percig párolom a zöldeket, hogy minél több vitamint megőrízzek. Amikor a zöldség kész, kiveszem a lime-leveleket, és a párolólevével együtt pürésítem. Felöntöm a kefírrel, sózom, borsozom, ízesítem a cukorral. 

Innentől két utam van: vagy bevágok mindent a hűtőbe, és a lazacot nyersen (a citrusoktól "megfőzve") kínálom majd a kihűlt spárgakrémmel, kevés saláta kíséretében, vagy megsütöm a lazacot, és melegen tálalom mellé a spárgát a fejekkel valamint kevés tökmagolajjal díszítve (én még a ropogósra sült bőré támasztottam a halszeletre, és csírát tettem a tetejére). A magam részéről most a szoptatás miatt még kénytelen voltam az utóbbi megoldást választani, de alig várom, hogy újra nyalkó nélkül ehessem a nyers halakat, húsokat. Ez a fogás nyersen vagy sütve a hűs, savanykás ízei végett istenien üdítő nyári fogás lehet egy borzongatóan friss, hideg fehérbor társaságában.

Éva

Lehetne egy kicsit egyszerűbben?

Eldobálom a hajam, mikor azzal talál meg valaki, hogy "Te, nem tudnál valami egyszerűbbet főzni?" (A minap az oviban egy anyuka vetette föl az "egyszerűség" gondolatát az egyébként felettébb igényes ovis ebédmenü kapcsán javasolva, hogy legyen inkább hot dog, meg rántott hús+krumpli. Volt is felhördülés a sorokban!) Na, várjunk csak! Mit értünk egyszerű alatt? A Te szemszögedből, vagy az enyémből? Az ilyen kérdésfeltevők nagy többsége a rántott húst, a töltött káposztát, a rakott krumplit és a hasonlókat sorolja ide... mert valószínű, még nem sokat állt konyhában, és mert az egyszerű alatt inkább a megszokottat érti. (Itt jegyzem meg gyorsan: nincs bajom a rántott hússal - egyszer egy évben, jól megcitromozva, friss saláta körettel. De nem rendszeresen! Sültburival, majonézzel!!! Ahogy a rakott krumplit is imádom ugyanennyiszer, a házi kolbászunkból, frankó nyári krumpliból, isteni kovászos uborkával.) De a szakács szemszögéből nem felétlen az az egyszerű, aminek csupánt két szóból áll a neve! Mert hát hogy is készül az ominózus rántott hús, például? Először is megmosom, besózom, egy napig állni hagyom a húst, majd előrámolom a lisztet, tojást, prézlit, egyenként belehempergetem a húsomat, és szintén egyenként kisütögetem őket... és akkor még nincs köretem. Egy fél élet, egy halom szennyes és a mindent átható, napokon át kiűzhetetlen olajszag. Neeeeem, kérem! Nálam az egyszerű úgy néz ki, hogy 10 perc munka van vele - jó esetben mosgatással együtt -, bármennyi szó is kell ahhoz, hogy meghatározzam, mit eszünk.

CSŐBEN SÜLT FEHÉRBOROS-SPÁRGÁS RAKOTT HAL

hozzávalók

4 szelet tilápia (én ebből készítettem, de ízlés szerint választható vajhal, laposhal, pangasius, lazac... bármi)

1/2kg zöldspárga (de nyugodtan lehet ennyi halhoz akár duplázni is)

1 nagy csomag újhagyma

30dkg parmezán vagy pecorino (érlelt juh-)sajt

A páchoz

2dl jó minőségű száraz fehérbor

1dl olívaolaj

3 gerezd zúzott fokhagyma 

1ek só

1/2-1/2tk szárított majoránna, borsikafű, kakukkfű és zsálya

1tk őrölt mustármag

frissen őrölt bors

Először a pácot készítem elő. Ehhez az összes hozzávalót egy nagy tálban összekeverem, és a megmosott halszeleteket beleteszem pihenni.

A sütőt beállítom 180 fokra - amíg felmelegszik, pont elkészülök minden egyébbel.

Következő lépésben a spárgákat és az újhagymát bő vízben megmosom. A spárgák fás végeit letördelem, és egy tűzálló tál aljában elrendezem őket. A hagymákat megtisztítom, hosszában ketté vágom, és félcentisre feldarabolom, majd szétterítem a spárgán. Jöhet a hal: egyenletesen beborítom vele a hagymás spárgát, majd az egészet nyakon öntöm a fehérboros páccal. Végül nagylyukú reszelőn lereszelem a sajtot, és teljesen befedem vele a rakottasomat. Irány a sütő 70-80 percre. (Miután elkészült a fogás, én még tányéronként rágrilleztem egy kört, de ez nem kötelez senkit semmire.)

Jó étvágyat!

Éva

"Ha végre itt a nyár, és meleg az idő..."

Édesanyám kovászos uborkája messze világhírű, mert istenien zamatos, és méterekre hallhatóan roppan. Utánozhatatlan hírében áll... azaz állt, eddig a pontig, mert most lerántom a leplet a titokról, egy kicsit másba oltva.

A lenti üdítő nyári savanyúsághoz így a receptet az édesanyám, magát az ötletet pedig a Paradicsomember mellett a másik kedvenc biopiaci árusom adta (az almás-körtés-diós-mogyorós-spárgás házaspár), akiknél először láttam kovászolva zöldspárgát. Anyu az unszolásomra az uborka után szabdon adaptálta a saját praktikáját és technikáját a spárgára - fenomenális lett az eredmény. (A továbbfejlesztése ennek a receptnek pedig nyilván a mindhármunk /Dorci, Ádi és jómagam/ által annyira kedvelt szemesi Kistücsök hideg kovászos uborkalevese mintájára a kovászos spárgakrémleves improvizációja lesz.) 

KOVÁSZOS ZÖLDSPÁRGA

Hozzávalók

1 csomag zöldspárga (kb. 400g)

1 csokor friss, száras kapor

1ek durva szemű asztali só (ez az egyik titok, hogy a spárga roppanós maradjon, és zamatos legyen, tehát ne váltsd ki akármilyen sóval!)

kb. 8dl meleg víz (ez pedig a másik trükk: meleg kell, hogy legyen a víz - ne kérdezd, miért, legyen elég a trükk maga!)

1 csücsök fehérkenyér

A spárgákat a fás végüktől megfosztom (amíg hajlik, addig fás - ha már törik, ott jó), megmosom, félreteszem. A kapor nagy részét egy literes befőttes üveg aljában elrendezem, ráállítom a spárgákat, és közéjük dugdosom a  maradék kaprot. A meleg vízben a sót feloldom, és a léből annyit öntök a spárgára, hogy teljesen elfedje. Végül a kenyércsücsökkel megkoronázom a művem, és az üveget lefedem egy kis műanyag tállal. (Fontos, hogy nem az üveg tetejével zárom, vagy fóliával, mert kell, hogy tudjon levegőzni a spárga.) Keresek egy napsütötte helyet az üvegnek, és két teljes napon át hagyom, hogy érleljék a napsugarak a savanyúmat. Két nap elteltével a kész kovászos spárgát lezárva átirányítom a frigóba, és alaposan lehűtöm.

Grillhúsok (pl. flekkennel, csirkével isteni), kecskesajtos pirítós, szárított olasz vagy spanyol sonkák esetleg házi csabai szárazkolbász (na jó, ez nem volt fair, ilyen nem sok mindenkinek van - nálunk ez családi produktum) mellé nagyon hidegen kínálom.

Nekünk már alig van belőle, csinálhatom a következőt... amíg a készlet tart.

Éva

Spooontán ebéd

Ha szombat, akkor irány a biopiac. Erre 3 éve szoktam rá, amikor a kislányomat el kellett kezdeni hozzátáplálni. Nagyon nehezen akarta elfogadni az első almapépfalatokat, úgyhogy felhívtam a 40 éve zöldségnagykerben utazó barátainkat, hogy tudnak-e nekem igazán édes, jó minőségű almát hozni. A hölgy csak annyit mondott: "Szívem, ha valaki, én tudom, mi van ezekben a zöldségekben, gyümölcsökben, hogy mindig vannak, és mindig ilyen szépek! Ha nem akarod a néhány hónapos, védtelen gyerekedet növényvédő és tartósító kemikáliákkal és egyéb, génmanipulációból származó mérgekkel teletömni, akkor felejtsd el a hagyományos zöldségeseket, irány a biopiac." Ennél hitelesebb forrásra nem volt szükségem a meggyőzéshez!

Eleinte csak az egyre növekvő étvágyú legkisebbnek vásároltam ott. Mára az egész család zöldség- és gyümölcsellátmányát onnan szerzem be. Egyrészt mert mostanra megismertem sok árust, és hű lettem hozzájuk annak okán, hogy a portékáiknak az állandó, jó minősége lekötelezett, másrészt mert így egy helyen letudom a heti beszerzést. Nem vagyunk teljesen szemellenzősek, nem mindenből fogyasztunk biot - minthogy járunk étterembe és vendégségbe is -, de a zöldségek, gyümölcsök vonatkozásában szeretem tudni, hogy legalább amit én otthon az asztalra teszek, annak ismerem a számazását. (Ha tehetném, az összes oktatási intézményben a bölcsődétől az iskolákig, kötelezővé tenném a tiszta étel adását - ehelyett... bele sem megyek mi folyik a közétkeztetésben!)

Már egy korábbi bejegyzésben írtam arról, hogy minden biopiacos turném végén remegő térdekkel hazaérve alig várom, hogy a friss hozzávalókból azonnal körítsek valamit. Ezt a kis fogást még a Critical Mass-re készülődve egy spontán ötlettől vezérelve dobtam össze a család legnagyobb megelégedésére a piaclátogatás és a bringatúra közti "üres" félórámban.

SPÁRGÁS, SPENÓTOS, MENTÁS TAVASZI ZÖLDRIZOTTÓ

Hozzávalók

15dkg kerekszemű rizs

2dkg vaj

1 szárzeller

1 fej vöröshagyma

2dl jó minőségű száraz fehérbor

1l zöldségalaplé (én bioleveskockát használok... érdemes végigolvasni, hogy mi van a hagyományosban!)

3 gerezd fokhagyma

1/2 lime leve

10 szál zöldspárga

10dkg spenót

10 mentalevél

10dkg parmezán sajt

extra 2dkg vaj

só, frissen őrölt bors

Felteszek egy edényben vizet forrni a spárgának, emellett engedek egy nagy adag hideget is egy tálba. A rizottóalapot közben a szokásos módon elkészítem. A vajat egy magas falú edényben megolvasztom. A zellerszárat és a hagymát apró kockákra vágom, rádobom a vajra, és közepes lángon megpárolom. Amikor már a hagyma és a zeller is puha, mehet rá a rizs. Magas hőfokon fehéredésig pirítom állandó kevergetés melett, hogy a hagyma meg ne égjen, majd felöntöm a borral (így a főzés végéig elég ideje marad arra, hogy elengedje az alkoholtartalmát, és csak az ízével járuljon a rizottóéhoz). Ha magába szívta a rizs a teljes folyadékot, akkor elkezdem merőkanalanként adagolni a zöldségalaplevet, és folyamatos kevergetés melett közepes lángon főzöm, mindig akkor hozzáöntve a következő dózist, mikor az előzőt már felvette a rizs. Amikor a teljes folyadékmennyiséget belefőztem a rizottóba, jöhet az ízesítés: a fokhagymagerezdeket és a parmezán háromnegyedét belereszelem, a másik két deka vajat beledobom, igény szerint sózom, és frissen őrölt borsot tekerek rá, a lime levét belefacsarom, majd alaposan elkeverem. Ha jó dolgoztam, a riztottóm szaftos, krémes.

Idő közben várhatóan a víz a spárgának felforrt - sót teszek bele, a tál hideg vízbe pedig jégkockákat. A spárgák fás végeit letördelem (ahol nem törik még, csak hajlik, ott fás), és 2 percig blansírozom a gyönygyöző vízben, majd hirtelen a jeges vízbe merítem. Ezzel az eljárással megőrzi a gyönyörű élénk zöld színét. Ez után centis darabokra vágom, félreteszem. A "spenót" (hogy a Hollószínházat idézzem) megmosom, nem pucolom meg, egyszerűen csak ahogy van, felcsíkozom centinként, és a spárgával együtt a meleg rizottóhoz keverem. A spenótnak ennyi hő pont elég, hogy kicsit megpuhuljon. Végül a mentát is durvára aprítom, jelentős részét szintén belekeverem a rizottóba. Főznöm innentől nem kell, el is zárhatom alatta a tüzet.

Forrón tálalom az ételt. A fel nem használt parmezánból forgácsolok minden adag tetejére, meghintem a maradék feldarabolt mentával és kevés frissen őrölt borssal.

Fontos! A rizottó technikával való főzésnek a lényege, hogy krémessé tegye a rizsételt, viszont érdemes tudni, hogy a folyadékfelvétel folyamata a főzés után nem áll meg. Az étteremekben biztos láttatok már olyan figyelmeztetést, ahol rizottó van étlepon, hogy minden esetben fél órát kell várni rá, vagy minden félórában rendelhető csak, mert frissen készítik. Tudniillik, ha a rizottó az elkészítés után nem kerül azonnal tálalásra, hanem állni hagyjuk, még dolgozik magában a tányéron is, zajlik tovább a folyadék felvétele a rizsszemeknek, mígnem azon kapjuk magunkat, hogy a rizottónk szaftja szó szerint felszívódott, a riszszemeink pedig szétfőttek: az eredmény egy ragacsos rizspástétom lesz a folyamat végére, mire az életünk kihűl. Úgyhogy javasolt mindig csak akkora mennyiséget készíteni, amit azonnal el is tudunk fogyasztani. Ha pedig eltúloztuk a mennyiséget, hívjuk át a szomszédot is egy üveg jó fehérborral, így akár a spooontán főzésből egy spooontán buli is kerekedhet. :)

Éva

Így könnyű!

TAVASZI KAPROS, JOGHURTOS SPÁRGAKRÉMLEVES

Gyerekkoromban nem szerettem a leveseket. Talán azért, mert a hagyományos jelzővel illetett mai magyar konyha levesei kevés kivétellel többnyire mindent bele egytálételek. Szinte egyikből sem hiányozhat a jól bevált répa-zöldség páros, a zöldfűszerek használata a petrezselyemre és kaporra korlátozódik, ha pedig nem hús-, krumpli-, vagy cukros gyümölcsleves, akkor nehéz hüvelyesekből készül... persze csipetkével, kolbásszal, csülökkel, stb. Nem kimondottan habkönnyű felvezetők egy főétel előtt. Sajnos elmondhatjuk, hogy az egykoron nagyon egészséges és sokoldalú, nagyobb mértékben zöldségeken, gabonaféléken, gyümölcsökön, kisebb mértékben halakon, húsokon alapuló magyar konyhát a történelmi előzmények nyomán kialakult politikai, gazdasági elszigeteltség és az ezek mentén hosszú ideig fennálló hiánygazdáság jelentősen "megreformálta". A táplálóból laktató lett. A zöldséges kölestálat leváltotta a hús-krumpli, hús-galuska, hús-rizs párosítás, a friss vagy párolt zöldségek és gyümölcsök helyett a vitaminokat nélkülöző, szétfőzött savanyúság és befőtt tele cukorral kíséri az amúgy is nehéz ételeket. A "házias jelleg" csak egy jó sajtó ezeknek a fogásoknak, amiken egyébként magam is nevelkedtem. Nem volt más, ezt kellett szeretni - szerettem is. Ma is el-elcsábulok, de már nem ez képezi az alap étrendemet, és próbálom a család gasztronómiai látókörét is ettől eltávolodva minél jobban tágítani. Úgy vélem, hogy az egykor a földeken kapáló, egész nap fizikai munkát végző ember étrendje nem képezheti a ma urbánus emberének étrendjét. Sajnos a magyar konyha a legkisebb mértékben sem idomult a mai kor magyar emberének kevés szabadidővel és kevés mozgással jellemezhető életvitelének táplálkozási szükségleteihez. Az előző generációknál az ismeretszerzés és kellő tájékozódás lehetőségének, ebből fakadóan pedig a tudatos táplálkozás igényének hiánya egy, a végletekig korlátolt étkezési kultúrát örkített át anyáról lányára, egyoldalú, korszerűtlen alapanyagok és főzési technikák formájában. Abban az érában éltem az életem első felét. Jó volt, szép volt, kirándulgatok is oda néha örömteli nosztalgiával, de ennyi. Szokta is a Nagybátyám kérdezni, hogy "Hogy fajzott el az Éva ennyire?". Sok impulzus ért, és hagytam, hogy hassanak rám. Nos, így.

De vissza a levesekhez. Az én konyhámban a levesek többnyire zöldségkrémlevesek egy-kétféle zöldségből, alapléből, zöldfűszerből és joghurtból, vagy különleges keleti megoldások, mint például egy marokkói vöröslencseleves, egy jó tom yum goong, tom kha gai, szechwani leves, stb. A krémlevesek a magyar konyha rántással készülő főzelékeit is kiváltják nálunk, de még hogy! Hál' Istennek, mindenki nagy rajongója a családban, így megúszom a hétköznap esti több órás konyhábanállást, t.i. ezeket a leveseket max. 15 perc alatt az asztalra lehet varázsolni... és ennek a töredéke alatt fogynak el. Pár kalória, pár perc munka - így könnyű!

Ennek jegyében egy igazán frissítő tavaszi villámrecept:

Hozzávalók

1 nagy póréhagyma

6ek olívaolaj

1/2 tk só

15-20 szál zöldspárga

1l csirkealaplé (a 15 percbe nem fér bele, hogy minden alkalommal ezt is külön elkészítsem, de remek bio leveskockákat lehet kapni, ami minden adalékanyagtól, mint aroma, ízfokozó, csomósodásgátló, tartósítószer, stb. mentes)

1 nagy csokor friss kapor (vagy ennek megfelelő mennyiségű fagyasztott)

2dl joghurt

frissen őrölt bors

A póréhagymát hosszában kettévágom, és alaposan kimosom a földet a rétegek közül. Ezek után feldarabolom, és a felhevített olajon a sóval puhára párolom, időnként kevergetve. A spárgák fás végét, ha van nekik, letördelem, a csúcsait (kb. 5cm-t) levágom, félreteszem, a szárát centis darabokra aprítom. Ha a hagyma megpuhult, mehet bele a felaprított spárga. Nagyjából 5 perc elteltével, ha gondosan kavargattam, megpuhul a spárga is. A fazekat leveszem a tűzről, a zöldségekhez hozzáöntöm az alaplé felét, és egy botmixerrel teljesen lepürésítem. Ekkor jöhet a többi csirkelé, valamint a spárgacsúcsok. Visszateszem a levest a tűzhelyre, és első forrásig melegítem. Így nem vész el a vitamin, és a csúcsok is roppanósak maradnak. Végül belekeverem a kaprot és a joghurtot, sózom, borsozom, ha még szükséges.

Hidegen, melegen egyaránt fogyasztható. Szép estét!

Éva

Itt a május! Spárgaságban "szenvedünk"!

"Mondj egy szót! Bármilyen szót... és én bebizonyítom, hogy az a szó görög eredetű!" Ismerős? Nos, Portokalos papának a Bazi nagy görög lagziban a "kimono" szó sem okozott gondot, de a spárgával egész biztos nem tudnánk megfogni. A spárga elnevezés t.i. görög eredetű: az "asparagos" szóból származik, ami fiatal hajtást jelent.

Egészen a múlt század elejéig a főúri kertek növénye volt, és bár mostanra széles körben elterjedt, főúri eleganciáját máig megőrízte. Zsenge íze alkalmassá teszi sokoldalú felhasználásra. Ám nem csupán sokoldalú, finom, de rendkívül egészséges zöldségféle is. Én, személy szerint óriási rajongója vagyok akár levesként, akár párolt köretként, akár salátaként, csőben sütve, hal/hús töltelékeként, pite formájában vagy krumlipürébe dolgozva találkozom vele. Lippai János, kertészeti irodalmáról elhíresült szerzetes az 1666-ban megjelent Posoni kert című könyvében a következőket írta: "Spárga, igen kiűzi a vizelletet. Ha ennek gyökerét a fájó fogra teszik, megállíttya a fájdalmat. Sőt ha megszárazttyák, porrá törik, és azt a port a fognak üregében teszik, fájdalom nélkűl, mind gyökeresttűl kivonnya. Ha borba meg főzik, és megisszák, megronttya az ember veséjében a követ. Aki olajjal elegyített megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csípik." Na, tessék!

Én most sem kenegetést, sem borban főzögetést nem ajánlok itt, ellenben egy könnyű tavaszi fogást egy többszörösen letesztelt mennyei SPÁRGÁS-GORGONZOLÁS QUICHE formájában.

Hozzávalók

(Én többnyire biopiacon szerzem be a hozzávalóimat a zöldségektől a szárazárun át a tejtermékekig, így most nem fogom mindenhová odaírni, hogy bio... bio..., de az. Az ételek elkészítésnek egyébként nem feltétele.)

A tésztához:

175g teljeskiőrlésű liszt (lehet finomlisztből is)

25g frissen reszelt parmezán

egy csipet só

100g sózatlan vaj feldarabolva

1 tojás sárgája

1ek víz

A tartalomhoz:

225g zöldspárga

100g gorgonzola sajt

200ml főzőtejszín

3 tojás enyhén felverve

2ek frissen reszelt parmezán

1ek friss bazsalikom aprítva

só, frissen őrölt bors, (szerecsendió)

Első lépésként bedurrantom a sütőt 200 fokra, ezzel együtt felteszek egy nagy fazék vizet forrni. Amíg ezen a fronton tart a bemelegítés, elkészítem a tésztát. Egy nagy tálban összeborítom a szárazanyagot, a vajdarabokat hozzáadom, és addig masszírozom őket össze, amíg morzsás nem lesz az akkor még tésztának nem nevezhető lisztes alap állaga. A tojássárgáját és a vizet beledolgozom, így formázható tésztát kapok. Élek is a lehetőséggel, és gyúrok belőle először egy cipőt, majd koronggá lapítom. Két sütőpapír közé téve egy sodrófával kinyújtom kb. 30 cm átmérőjű, lehetőleg minél szabályosabb körformára. Ezen a ponton kerül elő a 23 cm-es (standard méret, aggodalomra semmi ok) sütőforma, amit alaposan kivajazok. A tésztáról a fölső papírt lehúzom, és a matériát befordítom a formába. A másik papírt is óvatosan lehúzom, a végre minden oldalról szabaddá vált tésztával pedig kibélelem a tálat. Megszurkálom a tészta alját egy villával, és az egyik imént használt darab sütőpapírt visszateszem rá némi nehezékkel (pl. két marék rizs/lencse/szárazbab), majd beteszem a formát a sütőbe 8 percre. 8 perc elteltével leemelem a nehezékes papírt, és visszateszem a tésztát további 12-15 percre, vagy amíg arany színe nem lesz. Hagyom hűlni egy kicsit.

Vissza az időben: amikor a tészta már a sütőben héderel, nekiesem a spárgáknak. A zöldspárga előnye, hogy nem kell pucolni, csak a fás végeket letördelni. A mostanra minden bizonnyal forrón bugyogó vízbe 2 percre beleteszem - erre a szakszó az, hogy blansírozom - a szálakat, majd kiemelem, lecsöpögtetem, és hideg víz alatt felfrissítem. Szárazra törlöm. Félreteszek 8 egész szálat, a többit 1cm-es darabokra vágom. (Nem kell egyenkééééééént!!!! Egy kötegben az egészet egyszerre, sikerül, ahogy sikerül.) Megint jön egy nagy tál, bele a spárgadarabok, a gorgonzola összemorzsolva, a bazsalikom, a tejszín és a felvert tojás. Az egészet összekutyulom, sóval, borssal ízesítem. (A frissen reszelt szerecsendió sem árt neki - a szerk.)

A sütő hőmérsékletét 190 fokra mérsékelem, amikor már a tésztánk kikerült, és fogadásra kész. Ekkor belezúdítom az egész spárgás, sajtos masszát, a félretett spárgaszálakkal szépen megkoronázom, és parmezánnal tetézem. A sütőben vár a quiche-re (ejtsd: kís) még egy kiiiiiis idő, úgy 25-30 perc. Aranyra sülve veszem ki.

Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható. (Nálunk többnyire nem éri meg, hogy kihűljön.) Mindenesetre egy marék zöldsalátávál (olívaolaj+balzsamecet kíséretében, persze) és ha a körülmények megengedik, egy pohár jól lehűtött, könnyű Chardonnay-vel tálalom.

Éva