Végeláthatatlan születésnap

Szeptember 26. A napja. 5 éves lett. Egy torta az oviba, hogy felköszönthessék, egy a családi esemény megkoronázására, amire a megálmodott svédasztal két teljes napi konyhai előkészületet igényelt. ...Aztán egy a balettra, mert a drágám a tanárnénit és a balettos kislányokat is meg akarta hívni a szülinapjára - gondoltam jobb, ha Mohammed megy a hegyhez, mint fordítva -, végül egy a szombati szülinapi zsúrjára, ahová a legközelebbi kis barátait hívtuk meg a szüleikkel. Na, de mi van, ha a legesleg nem tud eljönni? Óriási balhé. A lejtős ösvény, amivel áthidaltatott a probléma, hogy ma, csakhogy tényleg egy hétig tartson megállás nélkül az ünneplés (utoljára, hogy egyke), hivatalosak vagyunk egy privát köszöntésre Zalánékhoz. Persze, oda is egy torta - csak az ihlet van fogyóban. Meg az erőm. Lassan kicsekkolok.

Egy volt kedves kolléganőm segített ki akaratán kívül, aki a minap felposztolta a FB-ra egy vegán oldal bejegyzését (kösz ez úton is, Szonja), amiben életem legszebb, legegyszerűbb és legígéretesebb tortájával találtam magam szemben. Azonnal a kedvencek közé írta be magát így, kóstolás előtt (azóta kóstolás után is). Gyorsan be is szereztem az alapanyagokat - már amit lehetett közülük -, és nekiláttam a frankón nettó 15 perces csodának a magam módosításaival.

GRÁNÁTALMÁS-KÓKUSZOS-KESUDIÓS CITROMPARFÉTORTA VIRÁGSZIRMOKKAL

Az eredetihez képest nem sokat változtattam: kihagytam, amit nem tudtam beszerezni, némiképp az arányokon variáltam, és minden réteget intenzívebben édesítettem, mint az az  eredeti receptben volt - nekem úgy ehetetlenül fanyar lett volna. Egyébként a csoda itt lelhető fel eredetiben. A látvány egyszerűen felülmúlhatatlan, de az egész oldal megér egy misét!

hozzávalók

az alaphoz

1 bögre sózatlan, pörköletlen, natúr mandula

1/2 bögre sózatlan napraforgó- és tökmag vegyesen

12 szem datolya

2ek kókuszolaj

1ek méz

pici só

a töltelékhez

1.5 bögre sózatlan, pörköletlen, natúr kesudió

1/3 bögre kókuszolaj (nem tej!!!)

2/3 bögre méz

1/2 rúd vanília kikapart magja

1 nagy citrom reszelt héja és kifacsart leve

a záró réteghez

1 gránátalma magja

1/2 bögre friss vagy fagyasztott málna

1/2 lime leve

1ek rózsavíz

2ek méz

a díszítéshez szárított és friss virágszirmok

A kesudiót a készítés előtt minimum 2 órával beáztatom.

Amikor nekilátok a torta összeállításának, az alapot készítem el először. A magvakat, a datolyát és a mézet egy robotképben alaposan ledarálom, majd egy 20cm-es kapcsos tortaforma alján egynletes rétegben jól lenyomkodom. A töltelékhez a hozzávalókat szintén robotgépbe teszem, és 5-7 percnyi folyamatos magas fokozatú beállítás mellett habos krémmé dolgozom, majd ráöntöm az alapra. Ezt egy fél órára beteszem a fagyasztóba, hogy a középső réteg megdermedjen kicsit, mielőtt ráöntöm a zárót - így nem fog egymásba folyni a kettő. Befejezésül az utolsó réteg hozzávalóit is összepürésítem, és lezárom vele a tortát. Az egész mehet vissza a fagyasztóba.

Fogyasztás előtt fél órával kiveszem a jégről, hogy vágható legyen. A friss szirmokkal és a szárított virággal ekkor díszítem meg.

Őrült jó találmány! Minden elismerésem az alkotónak!

Éva

Hol van még a Halloween...

Még egy hónap, de tudom, hogy akkor már nem sok időm lesz azon agyalni, hogy hogyan teszem stilszerűvé október utolsó napját. A lányom jelmeze tavalyról megmaradt, csak egy mérettel nagyobb pólót kell fessek majd neki. A kajaötletek pedig születőben... 

A hétvégén, amikor a biopiacon a sütőtökök között válogattam, az árus kedvesen odalépett hozzám, és elmondta, mi alapján tudom kiszűrni az igazán édeset. Azzal kezdte, hogy most még ne is nagyon keressek mézédes tököt, mert az igazi édes ízhez meg kell csípje a dér, ott meg ebben a jó időben még a hajnali lehűlésekkel sem tartunk, de a hamvassága egy-egy darabnak árulkodik arról, hogy jobbfajtát tartok a kezemben. Ki is választottam egy közepes méretű szépséget, aminek a bőre valóban olyan volt, mintha hamuval dörzsölték volna át... és nem lett az árusnak igaza: mézédes volt. Készült is belőle frissen facsart lé alma, körte, cékla és répa levével vegyítve, fetás-tökös lepény (vicces, mikor az ember a saját blogjában kutat a receptért, mert egyszer próbálta, jól sikerült, de nem emlékszik, hogy hogy csinálta pontosan) és most ez - a sikerre való tekintettel kétszer is. Igazi halloween asztalravaló, már ami a benne lévő alapanyagok szezonalitását és a fogás színeit illeti.

SÜTŐTÖKÖS-PÓRÉHAGYMÁS FEKETE TAGLIATELLE ZSÁLYÁVAL FŰSZEREZVE

hozzávalók

1/2 kocka vaj

1 póréhagyma

1 marék friss vagy morzsolt szárított zsálya

4 gerezd fokhagyma

1/2kg sütőtök

2dl tejszín

só

rengeteg frissen őrölt bors

1/2 szerecsendió

fekete tagliatelle (ha nincs, más tészta is jó - én előző este friss pappardelléből csináltam, és 3 marék felcsíkozott spenótot is fonnyasztottam bele)

parmezánforgács

A vajat egy serpenyőben alacsony lángon a tűzre teszem, és a tésztának felteszek vizet forrni. Amíg a vaj megolvad, a pórét megmosom, hosszában félbe vágom, és félcentis csíkokra szelem. Mehet a vajhoz. A zsályát, ha friss, megmosom, vékonyra felcsíkozom, hozzákeverem a hagymához. Végül a megházmozott fokhagymát is belereszelem a fűszeres pórés vajba, és az egészet megdinsztelem. Amíg a hagymák párolódnak, a tököt meghámozom, kimagozom, és egycentis kockákra vágom, hozzákeverem a hagymákhoz, majd felöntöm a tejszínnel. Sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, és fedő illetve 5-7 perc alatt annyira főzöm csak össze a mártást, hogy a tök épp hogy megpuhuljon, de még ne essen szét. Ha friss tésztával készítem az ételt, azt ráérek ezen a ponton beledobni a sós vízbe, mert annak elég 2-3 perc. (Én előző este friss pappardelléből csináltam, és amikor a tök puhára párolódott, beleforgattam még 3 marék spenótot is a mártásba - isteni volt!) Ha száraztésztát használok, azt akkor dobom a vízbe, amikor a tököt a hagymákhoz adom. Amint a tészta elkészült, leszűröm, és hozzáforgatom a szószhoz. Tálakba szedem, és alaposan megküldöm parmezánnal. Kevés extra tökmagolaj és tökmag is jól passzol a tetejére.

Próbáljátok ki!

Éva

Mi a szösz?

Ötéves. Ma ötéves. Ahogy én is. Anyaként. Ahogy a párom is - apaként. Ahogy a szüleim is - nagyszülőkként. ...És még mindig nehezen fogom fel, pedig lassan már itt a második is. 

Lola születése óta sok minden megváltozott. Ha mást nem is veszünk, csak az étkező asztal körüli életünket: nos, a táplálkozási, így a vásárlási szokásainkra, az alapanyag-ismeretünkre és -igényességünkre  mind, mind komoly hatással volt a jövevény.

Hogy mi a szösz a paszternák? Ha valaki 10 éve említi nekem ezt a zamatos, édeskés gyökérzöldséget, valószínű ugyanúgy felhúzom a vállam, mint a nagy többség. Ma már előszeretettel használom a konyhában párolva, főzve, sütve, bárhogy. Álljon itt az első bejegyzés abból a posztfolyamból, ami a mai napi ünnepi fingerfood-áradatról készül. Főszerepben a paszternák.

PASZTERNÁKCHIPS

Paszternák, pasztinák, bárhogy is hívjuk, az biztos, hogy gyakorlott szemnek is esetenként gondot okoz megkülönböztetni a fehérrépától. Az én trükköm az illatolás és a megfigyelés. T.i. a legárulkodóbb vele kapcsolatban az édeskés illata, a fehérrépáénál valamivel simább bőre és az, hogy a szár és a gyökér találkozásánál a fehérrépa esetében kúp formában végződik a gyökér, míg a paszternák esetében csapott.

Már az ókorban is előszeretettel fogyasztották, de a krumpli sajnos kiütötte a népszerűség nyergéből. Méltatlanul, mert magas a tápértéke, rendkívül finom és sokoldalú, nem mellesleg alacsony a kalóriatartalma (55kcal/100g). A paleolit diétám idején rengeteget használtam körítésre. Káliumban és rostokban gazdag, jótékonyan hat az emésztésre, vizelethajtó, görcsoldó, epe- és vesetisztító, gyomorpanaszok esetén hozhat enyhülést.

Hozzávalók

3 nagy paszternák

3ek olívaolaj

1ek szezámolaj

1ek almaecet

1ek durva szemű himalájasó

frissen őrölt bors

igény szerint cayanne bors

tálaláshoz natúr vagy szárított oreganós tejföl/joghurt

Elképesztő egyszerű a dolgom ezzel az egészséges nassal. A sütőt 165 fokra beállítom. A paszternákot meghámozom, uborkagyalun vékonyra leszeletelem, meglöttyintem az olajakkal, az ecettel, és meghintem a sóval és a borssal. Alalposan összeforgatom, és két-három, sütőpapírral ágyazott tepsin szétterítem a szeleteket úgy, hogy lehetőség szerint minél kevésbé fedjék egymást. Ezek után már csak annyi a feladatom, hogy 35-40 percre betolom a sütőbe (nekem néha cserélgetnem kellett egymás alatt-fölött a tepsiket, mert a légkeverés ellenére nem sült egyenletesen), és amikor már kellően megpirult, kiveszem hűlni. 5-10 perc elteltével beborítom egy tálba, és egy teljes napon át dugdosom a kóstolgató család elől, hogy megélje a vendégséget.

Éva

Elmúlás

Az elmúlás van, hogy szép, van hogy drámaian hirtelen történik. Akár az évszakok változását, akár az életünk epizódjait vesszük sorra, minden esetben azt, ami valami jót jelentett, nehezen engedjük, és kisebb/nagyobb traumaként éljük meg, hogy a "favant felcseréli a favolt"... ahogy Weöres Sándor Faiskolájában elhangzik. És persze vannak olyan változások, amiről tudjuk, hogy szebbé, könnyebbé teszik a mindennapjainkat. Bármi változzék is, legyen az a jó rosszabbra, a rossz jobbra, hajlamosak vagyunk nem hagyva magunknak időt az alkalmazkodásra sürgetni az új egyensúly beálltát.

A visszaszámlálás sok tekintetben megindult. Itt az ősz, ezzel lassan az év vége, bár a szeptember ezt egy nagyon kíméletes átmenettel adja a tudtunkra... valahogy úgy, ahogy tavaly. A lányom 3 nap múlva 5 éves - nem egészen egy év múlva iskolapadba ül át. A másik lányom néhány héten belül megszületik, és soha többé nem leszünk hárman. Jómagam rohamléptekkel haladok a negyven felé és a dédelgetett terveim megvalósítása irányába. ...Még a Spooonnál is vannak változások. Minden örök mozgásban van: ez a fejlődés garanciája.

Ezért van, hogy minden változásban, még a legtragikusabb változásokban is van valami várakozással teli izgalom. Ha más nem, hát az, hogy hogy mit tartogat nekünk az új élethelyzet, mit kezdünk a benne rejlő lehetőségekkel, meg tudunk-e felelni az új körülmények támasztotta kihívásoknak, fogjuk-e tudni szeretni, látni benne a megnyíló új kaput, vagy a becsukódó felé forgolódunk csak vissza. 

Sokan az őszt tartják az elmúlás legszemléletesebb szimbólumának. Nekem mindig az újrakezdést jelentette, hiszen ilyenkor lettem egy évvel nagyobb diák, találkoztam újra az osztálytársakkal, ismertem meg az új tanáraimat, az új tantárgyaimat. Ilyenkor kezdődik a szüret, az újbor szezonja, az őszi kirándulások ideje is eljön. Az őszi fények és színek egyszerűen gyönyörűek. Ha ez az elmúlás, hát én örömmel időzöm benne.

Az ősz egyik csodája a szőlő, a szüret, a bor mellett a szilva is. A színe, az íze, a sokoldalúsága ontja ránk a lehetőségeket, amikkel nem csak azért jó, ha élünk, mert alámerülhetünk a kulináris változatosság kimeríthetetlenségébe, hanem mert az egészségünkkel is nagyon jót teszünk, ha gyakran fogyasztjuk.

PIKÁNS SZILVAKRÉMLEVES MARSALA BORRAL ÉS RÓZSABORSSAL

Mint az tudvalévő, minden zöldség és gyümölcs akkor ad a legtöbbet, ha nyersen fogyasztjuk, de legalább is a legkíméletesebb hőkezelésnek tesszük ki. (A hagyományos magyar konyha főzési technikái a fentiekkel nem igazán vannak összhangban.) Ennél fogva mostanában igyekszem a lehető legtöbb dolgot nyersen enni/inni, hogy kellően feltankoljak a téli nap- és vitaminhiányos időszakra. 

Amellett, hogy a gyümölcsöket, zöldségeket nyakra-főre préselem, facsarom, centrifugázom, salátákat gyártok, a krémleveseimet is megreformáltam. Legalább is ami a gyümölcskrémleveseket illeti. (Rosszul vagyok a gondolattól, hogy mit művelnek a menzai gyümölcslevesekkel, pl. a meggylevessel: először is agyoncukrozott, szétfőzött, tartósított meggybefőttből csinálják, aztán még főznek rajta egy sort, telenyomják további tetemes mennyiségű cukorral, keményítővel, tejjel/tejszínnel... Ez minden, csak nem egészséges.) Rákaptam arra, hogy csinálok egy fűszeres alaplevet, amit lehűtök, és nyersen belepürésítem az adott gyümölcsöt, utólag szükség szerint édesítem, ízesítem. Így készült legutóbb a körtekrém-, vagy korábban az eperkrémlevesem is, de erre az analógiára kreáltam a tegnapi vacsora kezdő fogását is - a család fékezhetetlen örömére.

hozzávalók

1dl Marsala bor (édes spanyol likőrbor)

3/4l víz

1 rúd fahéj

1tk borókabogyó

1ek rózsabors

3 egész csillagánizs

1 csík narancshéj

(aki pikánsabban szereti, annak 1 egész friss chili)

1/2kg szilva

2-3ek méz vagy juharszirup

ízlés szerint rózsabors és joghurt tálaláskor

(utólag kipróbáltam: kevés szezámolaj a füstös íze miatt, illetve pár csepp jó minőségű balzsamecet is dobott rajta nem keveset)

Az alapléhez a bort a vízzel, a fűszerekkel és a narancshéjjal felteszem forrni. Amikor elkezd gyöngyözni, onnantól számítva kb. 10 percig főzöm, hogy a léből az alkohol távozhasson. Idő közben a szilvát megmosom, és kimagozom. Amikor az alaplé elkészült, leszűröm, kicsit hagyom hűlni, majd belepürésítem a szilvát. Igény szerint a levest szűrőn átpasszírozom (így krémesebb lesz), majd ízesítem a mézzel/juharsziruppal, és tálalom. Én első körben csupán rózsaborssal szórtam meg, de remekül passzol hozzá pár csepp szezámolaj és/vagy balzsamecet valamint kevés joghurt is. (Ha nem azonnali fogyasztásra készítem a levest, megfőzhetem egy reggeli készülődés során az alaplevet, majd leszűrve hűtőbe tehetem, a frissen magozott hideg gyümölcshúst pedig ráérek közvetlen az esti tálalás előtt belepürésíteni a jégbehűtött alaplébe és ízesíteni.)

Ha valaki durvítani akar, kínálhat hozzá betétnek sült vagy melegen füstölt kacsamellet esetleg kacsa-/libatepertőt.

Csupa erő, egészség, élvezet - és rém egyszerű!

Szép hétvégét!

Éva

Így vesztettem el a hereszüzességem

Mindenki egyetértett: 10 évvel ezelőtt álmodni se mertünk volna arról, hogy ott tart majd a magyar gasztrokultúra, ahol most. Már olyan dolgokba tudunk csak belekötni, hogy a libamájmousse-hoz adott minikalács lehetne csöppet levegősebb, vagy hogy a mártás egy lehelletnyivel több vajjal lenne tökéletes. Észbontó. Jó most gasztrobuzinak lenni, jó látni ezt a folyamatot - a gyerekeink nem értik majd, hogy a mi időnkben hogy bírtuk megenni a gépsonkával-gumisajttal töltött rántott pulykamellet vegetás rizibizivel. Elértünk valahová.

A magyar konyha végre visszakapta a fényét. Ehhez meg kellett kérdőjelezni mindent, amit biztosnak hittünk róla - az elmúlt években minden magát valamire tartó séf előállt valamilyen "újragondolt" magyaros fogással, sőt, vannak olyan (igen kiváló) éttermek is, ahol kifejezetten ez a fő irányvonal (pl. Kistücsök). Ez a játék az alapanyagokkal, technológiákkal, textúrákkal, zsírtartalommal eredményes útkeresésnek bizonyult: amiket kóstoltam ezek közül, mind izgalmas kompozíciók voltak, nagy részüket kifejezetten szerettem.

De hogy mire fel ez a kísérletezés? Miért próbáljuk meg átmenteni az új konyhakultúrába ezeket sokszor megalázott kajákat? Mert szeretjük. Apró adalék: a Vapianoban van egy pollo di crema nevezetű tészta, ami a paprikás csirke ízeit idézi - 10 emberből 6-nak ezt kellett főzni. Ilyenek vagyunk, ezt szeretjük, ezek az ízek beleégtek a kollektív tudatunkba. A magyar konyha működik, csak le kellett hámozni róla a szocializmus által rápakolt fröcssöntött műanyagot: az ízfokozókat, a szar alapanyagokat, az elkészítési és mennyiségbeli félreértéseket és baklövéseket. A szüleink-nagyszüleink generációjának a rumaroma marad a rum, a vanilincukor a vanília, a pirosarany a paprika, a széthidrogénezett-finomított étolaj a zsiradék, a margarin a vaj, a zsírtalan hús a "szép" hús (tiszt. a kiv.). Mi már nem ezt fogjuk továbbadni a gyerekeinknek. Pár év alatt lezavartuk a nouvelle cuisine-t (jó negyven év késéssel a franciákhoz képest, de mi most tudtuk ezt meglépni), a tapasztalatoknak köszönhetően pedig most már bátran kanyarodhatunk vissza a cuisine classique-hoz.

Így gondolkodik a napokban az Operettszínház tőszomszédságában nyílt bisztró, azaz "falat bár", a Pesti Disznó (remek név!) csapata is, élén Bereznay Tamással, akinek bőven volt alkalma elmélyedni a magyar konyha bugyraiban. A hitvallásuk: ne tagadjuk meg a konyhai örökségünket, mert ezt szeretjük, ettől (is) vagyunk magyarok, inkább készítsük el úgy ezeket a fogásokat, ahogy azt azok megérdemlik. Meg ahogy mi megérdemeljük.

A falat bár kifejezés arra utal, hogy kis adagokkal dolgozik a konyha, így több dolgot meg tudunk kóstolni - érdemes is. Van előzménye a budapesti éttermek közt a dolognak, a magyar ízekre azonban eddig csak a Disznó specializálódott. A bár borban nagyon erős, az enteriőr ezt a fejünkbe is veri. A konyha a vendégtérben (is) működik, ez sem új talámány, ám a hely apró mérete folytán a baráti hangulatot erősíti. Elég laza lesz odaszólni a séfnek, hogy "Tomikám, kérlek, süss már még egy kolbászt ahhoz a főzelékhez!" Mert aki ideszokik, hamarosan név szerint fogja ismerni a szakácsokat.

A kóstoltató menüsor kilenc fogása természetesen a régi-új magyar konyhából merített. Nyitásnak kaptunk egy kis libamájkrémet, cukorral szórt minikalácssal. Itt röhögtünk magunkon, nagy és kis gasztroőrültek, hogy tényleg már csak abba tudtunk belekötni, hogy ragacsos lett a kezünk a cukortól - mert másba nem lehetett.

A "házi finomságok" tányéron a kolbászválogatás és a körözött sem vall szégyent, de a házi májas hurkát különösen szerettem.

A tökéletes bárányraguleves után a menüsor legtökösebb fogása érkezett: fehérboros-petrezselymes-fokhagymás kakashere. Bátor, becsülendő választás Tamás részéről: a gasztrokultúránk része, a külföldi foodieknak egzotikus helyi specialitás, de tulajdonképpen nekünk is. Sosem ettem ezelőtt kakasherét (mint kiderült, a Disznó tulajai sem), csak pörköltként lett volna rá lehetőségem, a piros ragu viszont csak kihangsúlyozza az alapanyag bizarr voltát, egyszerűen nem volt szimpatikus. Most azonban elérték nálam, hogy tegyek vele egy próbát. A kedvencem nem lesz, nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy genitáliát eszem, de még így is remek élmény volt a falatok puhasága és selymes íze. Alighanem az egyik legjobb formájában sikerült tálalni a belsőséget.

A rácos rakott húsok is visszanyerték régi fényüket, viszont itt kapott egy kis csavart a dolog: nem együtt készült a hús (jelen esetben ponty) a rétegezett krumplival-paradicsommal, hanem külön sütötték ropogósra.

A sárgaborsó főzelék sült kolbásszal óriás poén, nem mellesleg kitűnő. A szemben működő, rémes főzelékesnek mutatott elegáns fricskaként is megállja a helyét.

A kecskesajt-falatok után a desszert levett a lábamról: ki mer ma szilvásgombócot étlapra tenni? A Pesti Disznó mer, szerencsére - annyira ízlett, hogy a szemben ülő vendég tányérját is elkunyiztam.

Jó kis hely lett ez, pont a munkahelyem mellett. A régi panaszom, hogy nehéz a környéken jót enni, mára érvényét vesztette: jópár helyre be lehet ülni, most már a Disznóba is. Fogok.

Libamájkrém minikaláccsal

Házi finomságok

Savanyú káposztás bárányraguleves

Fehérboros-petrezselymes kakashere

Sült ponty rácos burgonyával

Sárgaborsó-főzelék sült kolbásszal

Szilvás gombóc

Ádám

Revival!

Azaz újjáéledés - minden szinten. Az én drágám meglepett a minap azzal, hogy beállított a gépemmel, amibe fél év után újra sikerült a szakiknak életet lehelni. Ezen felül beállítottak... beálltak a dolgos hétköznapok is, ami azt jelenti, hogy a mindennapi itthon főzéshez is visszataláltam. Így mostmár semmi sem tarthat vissza attól, hogy újra alámerüljek a főzés-fotózás-írás hármasának imádott hullámaiba.

Vége a nyárnak, bár ezt az időjárás nem látszik tudomásul venni, és kényeztet még minket egy kis napsütéssel, meleggel. Tessék kérem töltődni, D-vitamint raktározni és minden egyéb immunerősítő dolgot, amíg még lehet friss, napérlelte terményekhez jutni, mert aztán sokáig csak sírhatunk majd utánuk.

Én is ezt teszem, hiszen 33 hetes kismamaként nagyon fontos, hogy az utolsó napsugarakat még magamba szívjam a hosszúnak ígérkező ősz-tél időszaka előtt, ezért ki is ültem a teraszra a legújabb találmányommal kényztetni magam.

BAZSALIKOMOS-MÉZES CÉKLALIMONÁDÉ

Az ötletet egyfelől a kényszer adta, másfelől a korábban is említett kísérletezési szándék a zöldségek édessé formálásával. A kényszer, hisz a vérszegénység a felhíguló vérháztartás miatt klasszikusan várandós "betegség", amire a cékla remek gyógyír. Egyébként pedig a céklát szoktam almával, naranccsal, répával frissen préselt formában inni... hát miért ne lenne odaillő a limonádéba?

hozzávalók

3ek termelői méz

1 citrom/lime leve

10levél friss bazsalikom

1 cékla szárastól

1/2l szénsavas vagy -mentes behűtött ásványvíz

jégkocka

díszítésnek citromkarika, céklalevél, fekete szőlőszem

A mézet, a citrom/lime kifacsart levét és a megmosott bazsalikomleveleket alaposan elkeverem úgy, hogy közben a bazsalikom leveleit a kanállal összetöröm, az aromáját kipréselem. A céklát megmosom, a szárait levágom, arról a leveleket is, és hosszában egy-egy hasítékot ejtek rajtuk, hogy tudjanak "színezni". A zöldségből vágok néhány karikát. Kínáláshoz a bazsalikomos méz-citromoldatot felöntöm a vízzel, beledobálom a céklakarikákat - gyönyörűen fogja eregetni a színét -, esetleg néhány citrom- és/vagy limekarikát és szőlőszemet is ejtek a limonádéba, jéggel koronázom, végül keverőpálcát, szívószálat teszek a kancsóba/poharakba. Mivel én ma már korábban préseltem egy tetemesebb mennyiségű céklalevet, pár cseppet csorgattam bele színfokozónak.  A végeredményt citrom- és/vagy limekarikával valamint céklalevéllel díszítem. 

Nincs az a hercengő, akit ezzel a pink limóval ne lehetne levenni a lábáról!

Éva

Dínó diéta

A "dínó diéta" kifejezés a brilliáns humorú Heni barátnőmtől/bűntársamtól származik, és az aktuálisan futtatott paleolit étrendet követő kúrámat hivatott jelölni. Eredetiben úgy hangzott el először: "És ez belefér a dínó diétába?" Percekig vinnyogva, szűkölve röhögtem, és azóta is kiesik a tömésem a rázkódó nevetéstől, ha csak eszembe jut. Ekkora hülyét, de komolyan! ...Merthogy a fent említett étrend azon az elméleten alapszik, hogy az ember többmillió éves evolúciójának csupán az utolsó tízezer évében, a civilizáció, ezzel együtt a megőgazdaság beköszöntével vált az étkezése részévé a gabona. Tehát igazából úgy kellene táplálkoznunk, mint a Paleolit érában, azaz a kőkorszakban, mert a szervezetünk nincs rá berendezkedve, hogy megeméssze ezeket a típusú keményítőket, az azóta eltelt idő pedig nem volt elég az adaptálódáshoz: ezért a sok szív- és érrendszeri probléma, allergia és az egyéb civilizációs betegségek. Hát innen a dínó párhuzam. Kurva jó duma! :DDDD

A kérdésre válaszolva pedig a "dínó diétába", mintmár azt korábban írtam, rengeteg minden belefér: húsok, zsírok, zöldségek, gyümölcsök, magvak, módosult tejcukrot tartalmazó tejtermékek, pl. kefír, joghurt, sajt, stb. Csupán a gabonafélék, a krumpli, a kukorica, a hüvelyesek, a tej és a cukor kizárt. (Ezért van két napja libatepertő a kocsimban nassolnivalónak. ...Most mi van? Jobb, mint a chips!) Hál' istennek a tíz évvel ezelőtti súlykontrollos időszakomból kellően sok kalóriaszegény recept maradt meg kedvencként, ami többnyire azért könnyű, mert lisztmentes. Ez a torta is megfelel a paleo-kritériumoknak, viszont hogy micsoda magasságokba röpít az összhatás! Amit az íztársítások eredményeznek, az nem feltétlen a diétákhoz kapcsolódó megvonás élményét adja! ...Érdemes nekifutni.

RICOTTÁS-MÉZES CSOKOLÁDÉ PARFÉTORTA

hozzávalók

a piskótához

3ek víz

15dkg min. 70% kakaótartalmú csoki

4 tojás

3/4 bögre méz (vagy finomítatlan nádcukor)

1/tk só

a krémhez

2 tojásfehérje

1tk só

1/2 bögre víz, ha mézzel csinálom, 3/4, ha cukorral

1 csapott bögre méz (vagy finomítatlan nádcukor - nem barna!!!)

1/2 bögre tejföl

1/2 bögre ricotta túró

a díszítéshez egy nagy darab a felhasznált fajta csokoládéból

Először elkészítem a piskótarétegeket. Szerencsés esetben van otthon két 21 cm átmérőjű csatos tortaforma. Nekem csak egy van, ezért én abban sütöttem meg egyben a piskótát, és mikor kihűlt, két koronggá szeltem. Első lépésben a sütőt 180 fokra állítom. Egy edény lobogó víz fölé teszek egy fém keverőtálat, a csokoládét a vízzel együtt beleteszem, és addig keverem, amíg a csoki teljesen felolvad. A tojásokat kettéválasztom, és a sárgáját a mézzel/cukorral "sápadásig" verem. A habverőt nem állítva le hozzádolgozom az olvasztott csokit, majd félreteszem. A tojásfehérjéket a sóval kemény habbá verem, majd egy spatulával vagy fémkanállal óvatosan a csokis krémhez forgatom. A két vagy egy formám aljába sütőpapírt teszek, és beleöntöm a csokialapot (értelemszerűen, ha két forma van, ketté). Ideális esetben elég neki 20 perc a sütőben, bár ha mézzel csinálja az ember, akkor kicsit tovább tart. A lényeg, hogy addig kell sütni, hogy amikor az ujjammal picit megnyomom a "tészta" tetejét, lehessen érezni, hogy már nem folyik belül (tűpróbázhatok is). Ha elkészült, hagyom kihűlni a formában.

Amíg a piskóta hűl, összedobom a túrókrémfagyit. A mézet vagy a cukrot a vízzel fölteszem közepes lángon, majd mikor teljesen feloldódott, felcsavarom a gázt, és 10-15 perc alatt sziruppá főzöm. Eközben a tojásfehérjéket a sóval kemény habbá verem, majd a kész szirupot vékony sugárban hozzácsorgatva, folyamatos habverés mellett beledolgozom. Addig nem hagyom abba a műveletet, amíg a szirupos hab ki nem hűl és kemény krémmé nem válik. A tejfölt és a ricottát elkeverem, és végül óvatosan hozzáforgatom a tojáshabhoz.

Legutoljára összeállítom a parfétortámat. Az első csokis piskótaréteget egy tortaalapra teszem, és megkenem a ricottás krém felével, majd befedem a második réteggel, a maradék ricottás krémet pedig elosztom a torta tetején és oldalán. Krumpihámozó segítségével csokiforgácsokat reszelek rá, azzal díszítem. Mehet is a fagyasztóba. Néhány óra múlva fogyasztható.

Éva

Ui: A lenti kép láttán visszarettenhet a Kedves Olvasó, mert tény, hogy ennél eddig csak jobban sikerült nekem ez a torta, egyenletesebb rétegekkel, de mentségemre szóljon, iszonyúan rohantam vele, és a piskóta kettészelése nem ment ügyesen. Ilyen is van. Attól még nagyon finom. Köszönet érte újfent Josceline Dimblebynek - mínusz a lekvárréteg.

Bűnbeesés

Évától a bűnbeesés témája nem áll túl távol. Amióta csak elcsúszott azon az átkozott "almahéjon", mondhatni megvan a keresztje, eleve elrendeltetett. Ennél fogva, és mert a másik oldalról kissé hedonista, folytonos küzdelmeket folytat. Állandó kísértés övezi az útját, konstans csábításnak van kitéve, aminek többnyire sikerül ellenállnia, de van, hogy csúfos bukás a vége. Mindenesetre fejlődni szeretne, talán ezért is eszel ki magának próbatételeket lépten-nyomon. Az igazi mazohista: a főzést választja a hobbijának és az egészséges táplálkozást az útjának. Micsoda kombó! Ahogy Gabesz barátnőm mondaná: "Orjjjásssi."

Éva... jelen esetben én... természetesen - hol máshol - szintén az evés terén vétkeztem - ó, Uram. Nekifutásból megugrottam 3 és fél hetet az egy hónaposra tervezett paelolitkúrámból - aminek a tapasztalatairól ígértem, hogy beszámolok idővel -, és épp a kanyarban csúsztam el... de csak egy kicsit.

Az egész ott kezdődött, hogy vettem a biopén egy kiló fergetegesen roppanós spenótot. A folytatás pedig az volt, hogy nem tudtam kiverni a fejemből onnantól a spenótos-csirkés lasagnét, amit még sok éve fedeztem fel a Nélkülözhetetlen vonatkozó kötetében. Mivel ez alatt a három és fél hét alatt egyszer sem éreztem óriási lemondásnak, hogy nem ettem a másoknak feltálalt krumpliból, rizsből, tésztából, kenyérből, nem gondoltam volna, hogy el fogok gyengülni. De ez a recept...! Ez az ízvilág...! Hiába a fetás gombával kibélelt bendő. Egyszerűen nem tudtam nem megadni magam.

CSIRKÉS-SPENÓTOS LASAGNE AL FORNO

Az eredeti recepthez képest, természetesen megint variáltam. Ez lett az én verzióm. Ellenállhatatlan. 

hozzávalók

a csirkés mártáshoz

1 fej vöröshagyma

3 szelet pármai sonka

1ek olívaolaj

1kg darált tanyasi csirkemell (ha hentesnél daráltatod, kérd meg, hogy ne kétszer küldje át a darálón, mert akkor nem jól kezelhetően darabos, hanem egy tömb pép lesz, amivel nagyon meg fogsz szenvedni a lepirítás szakaszában)

1 doboz darabos paradicsomkonzerv (ha frissből csinálom, még jobb)

1dl natúr paradicsomszósz

1ek papadicsompüré

2dl csirkealaplé (bio leveskockából)

4 gerezd fokhagyma

1ek balzsamecet

1kk méz

1 púpos ek friss aprított bazsalikom (esetleg még friss oregano és majoranna)

só, frissen őrölt bors

1 szegfűbors

a spenótréteghez

1/2 kg friss vagy fagyaszott spenót

2dkg vaj

4 gerezd fokhagyma

só, frissen őrölt bors

a besamelhez

6dkg vaj

1/2l tej

2ek (teljeskiőrlésű) liszt

20dkg ementáli vagy cheddar sajt

só, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

8 lasagne-lap

Három serpenyővel készülök zsonglőrködni megint. 

Az elsőben felhevítem az olívaolajat, miközben a hagymát és a sonkát felaprítom. Mehet az olajba fonnyaszásra. Ezt követően beleteszem a serpenyőbe a csirkét, sózom, borsozom, és időnkénti kevergetés mellett teljes fehéredésig pirítom. Ezen a ponton adom hozzá a paradicsomot, a szószt és a pürét, felöntöm a az alaplével, elkeverem, és fedő alatt közepes lángon 10 percig rotyogtatom, hogy a mártás besűrűsödjön. Végül belereszelem a fokhagymát, hozzáadom a megőrölt szegfűborsot, a zöldfűszereket, a balzsamecetet és a mézet, szükség szerint sózom, borsozom. A lángot elzárom, a következő tíz percben hagyom a fedő alatt még egy kicsit összeérni az ízeket.

Amikor a paradicsomos csirkemártással való foglalatoskodás közben volt érkezésem, a vajat egy edénybe bedobtam, megolvasztottam, hozzáreszeltem a fokhagymát, és a megmosott, de nem "hámozott" spenótot összeforgattam a fokhagymás vajjal némi só és bors kíséretben. Pár perc párolás után kész is. A levét, amit kiengedett, felhasználhatom csirkealaplé gyanánt a leveskocka bázisaként kellő mennyiségű vízzel kiegészítve.

Végül a besamelt készítem el: a vajat megolvasztom, hozzáadom a lisztet, pár percig állandó kevergetés mellett pirítom, majd jöhet bele a tej. Addig kevergetem a mártást a tűz fölött, míg kicsit be nem sűrűsödik. Közben nagylyukú reszelőn lereszelem a sajtot. A tej alatt elzárom a lángot, a sajtot két marék kivételével hozzáadom, belekeverem, míg teljesen szét nem olvad, és a mártás homogénné nem válik. Ekkor sózom, borsozom, és belereszelem a szerecsendiót.

Már csak az összeállítás maradt, és az, hogy bedurrantsam a sütőt - 180 fok a dőlésszög. Egy szögeltes hőálló tál aljára két lasagne-lapot teszek. (nem baj, ha nem ér faltól falig). Azon elegyengetem a csirkés mártás felét. Újabb két lasagne-lap következik, majd a besamel harmada. A következő rétegezés ugyanez, csak nem csirkéve hanem spenóttal: az egész spenót, rá a lasagne, rá a besamel másik egyharmada. Végül újra csirke, lasagne, és a maradék besamel. A tornyot a reszelt sajt maradékával zárom. Semmi gáz, ha a rakottasnak túl bő a gatya! Ahogy sül a kicsike, úgy terpeszkedik a tálban, hogy végül teljesen kitöltse. (Így van ezzel sok mindenki más is...)

50 percnyi sütés után, mikor megpirult a lasagne teteje is, forrón tálalom.

...És mostantól újra egy hónap "dínó diéta" (erről egy következő posztban.)

Éva

Gombasztikus

Imádom a vendégséget. Már egész pici koromban ráéreztem az intenzív társasági élet ízére. A szüleim életigenlő emberek, szeretik jól érezni magukat, emellett nagyon komolyan veszik a barátságápolás íratlan szabályait: amióta az eszemet tudom, heti egyszer biztos, hogy vagy jöttek hozzánk, vagy mi mentünk valakihez. Mindig is élveztem az indulás vagy a vendégvárás körüli felhajtást. Otthon, a konyhánkban a készülő ételek illata a levegőben szálló tusfürdő és parfüm illatával keveredve, a megszokottnál hangosabb jazz vagy blues a háttérben, a szép ruhák kikészítve, az ünneplőbe öltöztetett asztal, összességében az ezek teremtette hangulatok mind-mind jelezték valami különleges alkalom eljövetelét. Az előkészületek izgalmai ma is áthatják az ilyen napjaimat. Adott volt a minta, így a meghitt vagy épp hangosabbra sikerült rendszeres baráti esték gyakorlatát, ahol mi, gyerekek is részei lehettünk a szüleink közösségi élményeinek, átmentettem a felnőtt életembe is, annak szerves részévé vált. Társasági emberré nevelődtem, amit a munkámban és a magánéletemben egyaránt remekül tudtam kamatoztatni (vagy épp ezért lett ilyen jellegű munkám és magánéletem?). A lányomat is ebben a szellemben neveljük, aminek eredményeképpen már négyéves korára (most volt vasárnap, Isten éltesse a Drágámat!) komoly bulibogár lett belőle - teljesen kompatibilis a fenőtt társasággal.

Ma már nem csupán az ünnepélyességéért szeretem a vendégségeket. Amióta főzök, azóta - bár fárasztó, de - számomra hálás feladat és kellemes kihívás egy vacsora lebonyolítása. Egy kreatív alkotómunka onnantól, hogy kitalálom a menüt, összeírom a hozzávalókat, beszerzem őket a tuti kis helyeimről, és elkészítem az étkeket: rendszerint egy-két hideg és meleg vendégvárót és előételt, salátát, levest, főételt és desszertet úgy, hogy minden mindennel harmonizáljon, így az este kulináris szempontból is egy jól komponált, felépített mű legyen bevezetéssel, csúcsponttal és csattanóval. Az ízek mellett a látványban is kiélem magam: terítek, tálalok, és a nap végén a sok munkának meg is van a jutalma. A vendégeim minden alkalommal jól érzik magukat, és elégetdetten távoznak egy élménnyel beljebb, az estének a hangulatát, ételeit, italait még sokáig emlegetik. Fáradtság ide vagy oda, óriási feltöltődés ez nekem!

Amikor viszont nekem van alkalmam élni egy meghívással, az biztos, hogy nem térek haza úgy hogy ne gazdagodjak egy-két remek recepttel, bortippel... az élményen túl. Sokat lehet tanulni a vendéglátóinktól, ha nyitott szemmel járunk. Ezt a lenti bombasztikus gombareceptet, azaz gombasztikus receptet is egy ilyen alkalommal "lőttem" (kösz, Eszter!)

FETASAJTTAL TÖLTÖTT SÜLT GOMBAFEJEK

hozzávalók

1/2kg barna vagy fehér közepes fejű csiperkegomba

20dkg fetasajt

1ek friss kakukkfű vagy snidling (elhagyható)

1ek olívaolaj

só, frissen őrölt bors

A sütőt 180 fokra beizzítom. Amíg melegszik, pont megleszek az előkészületekkel. 

A gombát megmosom, nem hámozom meg, csak különveszem a szárát és a kalapját. Egy hőálló tálat kikenek az olívaolajjal, a gombafejeket felfordítva elrendezem a tálban, nagyon picit megsózom, megborsozom (csak picit, mert a feta sóssága többnyire elég lesz). A szárakat apróra feldarabolom, egy keverőtálba teszem, rámorzsolom a fetát, a letépkedett kakukkfüvet vagy az apróra vágott snidlinget (akár még felaprított újhagymát is adhatok hozzá), és alaposan összekeverem, míg a sajt krém állagú nem lesz, benne a gombadarabokkal. Eztán már csak annyi dolgom van, hogy a gombafejeket a fetás keverékkel megtöltsem, és mehet is a sütőbe 30-40 percre.

Forrón tálalom a gomba kiengedett levével megöntözve, igény szerint egy-egy pirítós kíséretében. (Legközelebb kipróbálom, hogy ha ezt a sült sajtos gombát a levével, némi zöldségalaplével összepürésítem, sóval, borssal, extra kakukkfűvel utóízesítem, vajon milyen leves lesz belőle.)

Éva

Pasta pronto, mindig

Gyors tésztarecepteket gyakran fogsz olvasni itt a Spooonon. Ha a házi raktárkészleted nagyjából egyezik a spájz menü alatt olvasható listával, akkor imádni fogod ezeket; kéznél lévő hozzávalókból tíz perc alatt kész a kaja. Egyszerű, egészséges - és lazán elegáns.

TONHALAS FARFALLE

Végy elő a spájzból:

fejenként 10-12 dkg száraztésztát (rövidet, pl. farfalle, penne, fusilli)

egy evőkanál extra szűz olívaolajat

egy fej lilahagymát

egy evőkanál kapribogyót

egy gerezd fokhagymát

egy ízesítetlen (csupán olajban eltett) tonhalkonzervet

két evőkanál zöld vagy fekete olívabogyót

sót, frissen őrölt borsot

egy fél citromot

Mialatt a tésztát al dentére főzöd (a csomagoláson olvasható a főzési idő), egy nagy serpenyőben melegíts olajat. A hosszúra vágott (először félbe, majd a feleket karikákra szelve) lilahagymát és az aprított fokhagymát közepes lángon párold meg (kb. 5 perc). Dobd hozzá a lecsepegtetett tonhalat, az apróra vágott kapribogyót és a felezett olívabogyókat, sózd-borsozd, majd további öt perc alatt főzd készre. Forgasd hozzá a tésztát, facsard rá a citrom levét. Azonnal szívható.

Ádám