Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in szerecsendió (23)

kedd
jan.312012

Cidri

Nem tudom, a cidri szónak van-e bármi köze a cider angol szóhoz, mindenesetre az almabor itt most nem kap szerepet (bár akár kaphatna is - beleférne). Sokkal inkább az ad okot a témázgatásra, hogy várhatóan a héten, a Szibériából érkező hideg levegőnek köszönhetően komoly lesz a cidri: nappal -10, éjjel akár -20 fok is lehet a hőmérséklet. Brrrrrr. De legalább havat is ígérnek vele. Legalább ennyi! Már most is beütöttek a jelentős mínuszok, ilyenkor pedig bizony kandalló, takaró, forró krémleves tálból, bögréből, bárhogyan.

Tudom, hogy sok lesz a jóból, de az igazán jóból sosem lehet elég sok, úgyhogy akkor megint tök:

ÉDESKÖMÉNYES-KÖRTÉS SÜTŐTÖKKRÉMLEVES TÖK- ÉS KÖRTECHIPSSZEL

Zöldgégchipset már csináltam korábban paszternákból, onnan ismerős lehet a leírás vonatkozó része.

hozzávalók

1.5l csirkealaplé (bio leveskockából)

1kg sütőtök

1 közepes édeskömény

3 körte

2dl kókusztej

1ek

1ek nyírfacukor

szerecsendió

frissen őrölt bors

1/2dl olívaolaj

A sütőt 160 fokra bekapcsolom. Az alaplevet felteszem egy edényben. A tök nyelének egy részét illetve az egyik körtét egy gyalun héjastól vékonyra leszeletelem, összeforgatom az olívaolajjal, hogy az mindenütt bevonja, majd elrendezem egy sütőpapírral bélelt tepsin, és betolom a sütőbe vagy 20 percre, amíg a chipsek roppanósra nem sülnek (amikor elkészültek, nyitott sütő melett hagyom őket kicsit kiszáradni). A maradék zöldséget és gyümölcsöt meghámozom, feldarabolom, és hozzáadom az alapléhez. Pár percig fedőalatt alacsony lángon hagyom gyöngyözni a levest, amíg a belevalók megpuhulnak. Ezután egy botmixerrel krémesre dolgozom, hozzákeverem a kókusztejet, ízesítem, és tálalom a chips-ekkel.

Éva 

csütörtök
jan.262012

Mekkoraaa!!!

Nem tudom, mikor örültem meg utoljára ennyire sugallatnak, mint ma. Szerintem óriási... szerintem. (Talán emlékszel még, kedves Olvasó, erre a bárgyú, de annál hatékonyabb plasztik csirkés RTL promóra, ami keretmondata szállóigévé lett a kampány óta.)

Tegnapelőtt csináltam egy reform madártejet, tegnap este pedig a megmaradt karfiolból egy klasszik karfiolkrémlevest (hegyekben áll a karfiol a lépcsőházban, úgyhogy most karfiolt karfiollal eszünk), ahogy én csinálom, zöldségalaplével, hagymával, fokhagymával, joghurttal. Ezúttal pármai sonkachipsszel tálaltam csak úgy unalmasan, mellé téve, belemorzsolásra. Maradt még a levesből mára, a két gondolat pedig egyszercsak úgy összeért: miért ne csináljak a madártej analógiájára olyan karfoillevest, amin ízesített tojáshabfelhők úszkálnak. Így a leves mellé nem csak úgy odateszem a roppanósra sütött sonkát, hanem csavarok rajta egyet. ...Megpróbáltam. Nem volt egy nagy etvasz. Sikerült! Ráadásul az egész mindennel együtt 12 perc alatt megvolt. Nagyon tetszik!

MADÁRTEJ IHLETTE KARFIOLKRÉMLEVES PÁRMAI SONKÁS TOJÁSHABFELHŐKKEL

Egy dolgot viszont megint elszúrtam: a levesben főztem ki a habot, nem pedig sima sós vízben. Pedig ott ajánlott, hogy teljesen hófehér legyen. Úgy szebben mutat a leves tetején úszva.

hozzávalók

a leveshez

2ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 szárzeller

4 gerezd fokhagyma

1/2l mandulatej

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

, frissen őrölt bors

frissen reszelt szerecsendió

1.5dl joghurt (paleosok kihagyhatják)

a habfelhőkhöz

3 tojásfehérje

pici

2 szelet pármai sonka

A hagymát és a zellerszárat megtisztítom, felkockázom, és egy vastag falú edényben az olajon megdinsztelem. Amíg a hagyma a zellerrel párolódik, megmosom és rózsáira szedem a karfiolt. Mehet az edénybe a mandulatejjel, a zöldségalaplével és a zúzott fokhagymával együtt. Az egészet felforralom, majd lefedem, és alacsony lángon addig főzöm, amíg a karfiol teljesen meg nem puhul. 

Idő közben felteszek vizet melegedni a sonkás habfelhőknek - sózom. A sonkát a mikróban egy perc alatt ropogósra sütöm (nálam a mikróhasználat ebben és a cumisüvegek fertőtlenítésében nagyjából ki is merül), a tojásfehérjét a sóval habbá verem. A kihűlt sonkát belemorzsolom a tojáshabba, és egy faspatulával óvatosan beleeforgatom. Amikor a víz már szinte gyöngyözik, de még nem forr, kanállal galuskákat szaggatok bele, és egy-két percig hagyom, hogy a vízgőzben a hab kissé megszilárduljon, majd tányérra merem.

Amikor a leves kész, sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, majd botmixerrel pürésítem, végül elkeverem benne a joghurtot. Hidegen vagy melegen találom két-három sonkás habfelhővel és frissen őrölt borssal a tetején.

Íííííjjjj, de jó volt!

Éva

hétfő
jan.232012

Nem kell mindig kaviár

Ki ne ismerné a hetvenes évek NSZK-jában készült sorozat mára klisévé emelkedett címét (Es muß nicht immer Kaviar sein - eredeti nyelven)! Ahogy a minden epizódot záró "Ha én ezt a klubban elmesélem...!" mondat is szállóigévé vált - ma is a köznyelv része. Az igazat megvallva én magam nem emlékszem többre a filmből, de ez a két szófüzér nekem is beleégett a szürkeállományba. A többrészes német alkotás egyébként egy könyvből készült film nyomán született a James Bond történetek egyfajta nyugat-európai kópiájaként. Thomas Lieven egy hétköznapi angol fickóból lett kém, akit cége a II. világháború előtti Németországba delegál. Az alkotást a kémfilmekre jellemző sikerrecept szerint humor és akció fűszerezi, a főhőst pedig rendre csinos nők veszik körül. Ezeket a nőket pedig a sármján és a kalandjain túl mivel veszi le a lábáról a főszereplő? Természetesen a főztjével. Nincs is annál szexibb, ha egy papas tud főzni! A sorozatot nálunk 1982-ben vetítették. Két évre rá meg is jelent egy szakácskönyv "Néhanapján kaviár címmel" Thomas Liven receptjeivel. ...Asszem, Ádáméknak talán meg is van. Majd legközebbi ottjártamkor bele is lapozok.

A karfiol és a kaviár párosítására évekkel ezelőtt figyeltem fel egy receptkönyvben. Most, hogy a piacon alig van már valami használható zöldség és gyümölcs, kilószámra veszem a karfiolokat, és próbálok hétről hétre megújulni a konyhában. A klasszikusok a "házias" konyhákban a karfiolleves, a rakott karfiol és a rántott karfiol. Nnnna, ez biztos nem landol a mi vacsoraasztalunkon, ellenben fütölt lazacos-mandulás aranykarfiol, a pikáns chilis karfiolsaláta és az alábbi leves annál inkább:

HIDEG KARFIOLKRÉMLEVES MANDULATEJJEL ÉS PISZTRÁNGKAVIÁRRAL

hozzávalók

2ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 szárzeller

1 fej karfiol

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

3dl mandulatej

, frissen őrölt bors

szerecsendió

1 tégely pisztrángkaviár

pár csepp citromlé

díszítéshez joghurt, tökmagolaj, esetleg kevés durvára vágott mandula

A vöröshagymát, a fokhagymát és a zellerszárat megtisztítom, felaprítom, és felforrósított olajon közepes lángon megdinsztelem. Amíg a hagymák és a zeller párolódnak, felteszek vizet forrni az alaplének, megmosom, és rózsáira szedem a karfiolt, majd beleteszem az edénybe, és felöntöm az idő közben szintén bekevert alaplével illetve a manduletejjel. Az edényt lefedem, és a tartalmát nagyjából 10 percig főzöm, hogy a karfiol teljesen megpuhuljon. Etz villával ellenőrzöm. Amikor a karfiol már puha, fogok egy botmixert, és az egészet lepürésítem. Sózom, borsozom, szerecsendiót reszelek bele, végül pár csepp citrommal fejezem be az ízesítést.

A levest néhány órára hűtőbe teszem, majd tálaláskor tányérokba merem, kanalazok rá a kaviárból, és megdíszítem az olajjal, mandulával, joghurttal (paleosok hanyagolják). 

...mert néha azért kell kaviár!

Éva

péntek
jan.202012

Nincs barátfelvétel

Egy bölcs fickó pár éve az azonnali kölcsönös szimpátia nyomán barátság irányába induló ismerettségünk láttán és a maga éltes tapasztalatai nyomán találta mondani, hogy "Pedig ki volt írva, hogy 'Itt nincs baráfelvétel', aztán jössz te!". (Nos, a barátság azóta sem forrta ki magát... milyen igaza volt.)

10 éve már, hogy időről időre megélem: 30 fölött valóban nincs igazán "barátfelvétel". 25 évesen még azt gondoltam az akkor engem stabilan körülvevő emberekről, hogy megérkeztünk, hogy ez már örökre így marad, hogy mi majd 70 évesen is... Nos, rengeteg pofon ért azóta, óriási csalódások emberekben, jellemekben, helyzetekben, és mára megértettem, hogy az embernek igaz barátja valóban olyan kevés van, olyan kevés lehet, hogy egy keze elég kell, hogy legyen, hogy meg tudja számolni. Mi az igaz barát? Mindenkinek mást jelenthet, de talán ami senkinél nem hiányozhat a meghatározásbó,l az a bizalom, a hűség, az őszinteség, az önzetlenség és az odaadás. Számomra mindenesetre ezen, egyformán fajsúlyos jelzők mentén mérhető a barátság. ...Valamint ha tetszik, ha nem, az időtényező mentén. A szimpátia, a közös nevező azonnal megmutatkozik két ember között a vízválasztó 30 alatt és fölött egyaránt, de valahol így családdal, gyerekkel, munkával, kialakult életvitellel, ahol jól megkomponált, feszes menetrend szerint éljük a mindennapjainkat, nem érünk rá nagyon barátságokat tesztelgetni. Azok maradnak meg, amelyek az évek során már bizonyítottak, kiállták az idő próbáját, megmérettettek nem csupán örömben, de bánatban, jóban, rosszaban, elbuktak majd felemelkedtek, de megvannak, kitartottak... ahogy ez egy jó házasságban van. 

Számomra mindig is talányosak voltak azok az emberek, akik "múlt", azaz régi barátok nélkül "érkeznek", vagy hihtetlen gyorsan képesek "barátságokat" kötni, sőt, halmozzák azokat, illetve rendkívül gyors egymásutánban cserélődnek az emberek körülöttük. Az elmúlt években nem egy ilyen alak került az utamba nyájasan barátságot vagy csupán nyitottságot, kedvességet színlelve, mindeközben jó esetben csak felszíneségről téve tanúbizonyságot, rossz esetben hazugnak bizonyultak, és hamar megmutatkozott, hogy rosszindulat, irígység hatja át az énjüket. Mára már hamar átlátok a szitán, ezért nem is tudom feltétel nélkül befogadni az "érdeklődőket". De voltak a régiek közül is vezéráldozatok az elmúlt években: olyan elvesztett barátságok, amelyekben a végsőkig hittem, de durván megcsalattam. Tizenév ide vagy oda, furcsa, hogy nem fáj értük a szívem. Ugyanakkor ezekért is hála, hisz ezekkel a tapasztalatokkal is gazdagabbá váltam, és nem mellesleg általuk felértékeltettek a valódi emberi kapcsolataim.

Mostanában érdekes módon az egy, két vagy akár három évtizedet is átívelő, sokat látott és féltve őrzött barátságaim mellett a régesrégi gyerekkori barátságaim, ismerettségeim kezdenek felelevenedni. Ha keresem az okát, talán abban látom, hogy akkoriban, mikor gyerekként vagy fiatal felnőttként ismertük meg egymást, a tiszta, romlatlan énjét láttuk és kedveltük meg a másikban, ami jó alap lehet érett fejjel az esetleges folytatásra - a legjobb szűrő. A másik oldalról ma szinte kivétel nélkül azt tapasztalom, hogy a megköttetett friss ismerettségek mozgatórugója valamilyen érdek - személyes vagy üzleti. A régi barátságaimat az idő múlásával, a megélt közös élményeken alapulva, legyen az jó vagy rossz, megtanultam nagyon megbecsülni, ahogy azt is, hogy ahhoz, hogy ezek a kincset érő emberi kapcsolatok megmaradhassanak, rengeteget kell tennünk, ápolunk kell őket. Ezért hát időről időre keresem az alkalmat, hogy azt a kevés értékes szabad percet, ami adódik, azt rájuk, a barátaimra fordíthassam, velük múlathassam, ezzel is gyarapítva azoknak a közös élményeknek a számát, amin majd remélhetőleg szintén együtt nosztalgiázhatunk 30-40 év elteltével is.

KLASSZIKUS SAJTFONDÜ

Miért épp fondü? Mert igazi baráti fogás, ahol egy közös edényben kotorászunk ahányan vagyunk - közös élményszerzés a szó legszorosabb értelmében. A fondü egyéb iránt egy svájci találmány, valahonnan a 17. századból. A szó jelentése: olvasztott, ami megnevezés a szóhasználatba csak két évszázaddal később került be. A fondü eredetére vonatkozóan több változat is fellelhető. Az egyik szerint a Svájc francia ajkú nyugati vidékeiről származó, már akkor is drága exportcikknek számító Gruyère sajt alapú étel a városi polgárok eledele volt. Más források szerint születését a kényszer hozta: régen a tél beköszöntével a hegyi falvakban rekedt parazstok csak a felhalmozott élelemből tudták átvészelni a hideg hónapokat, a rájuk marat sajtot, kenyeret bort, így tudták a legjobban hasznosítani. Újabb források azt állítják, a szerzetesek találták ki a fondüt, mert a böjtjükkel nem ütközött a sajt fogyasztása (és a boré vajon?). Bárhogy is volt, a mi legnayobb örömünkre néhány száz éve megszületett a ma ismert fondü, amit a múlt század eleje óta a Svájci Sajtszövetség áldásos ténykedése nyomán a svájciak nemzeti eledeleként tartanak számon világszerte. Eredetileg sajtból készült étel, de később a fondü kifejezést általánosította a gasztronómia minden olyan ételre, ami egy közös forró mártogató tálat szerepeltet, amibe falatokat merítünk. Nekem a fondü akkor is a sajtfondü marad, legyen szó húsleves alapú, olajos, stb. fondüről. (Bár a desszertfondük is megérnek egy misét!) Kis munka, nagy ízélmény és nem mellesleg remek hangulatteremtő az "egy tányérból esznek".

Ez a recept azon kevés recept közül való, amit egy az egyben vettem át a szerzőtől (Gina Steer: The Fondue Cookbook), mert úgy jó, ahogy van. A könyv egyébként akkortájt került a birtokomba, amikor a két lány barátsága, akikkel ezt az "olvasztótégelyt" tegnap együtt magunkba szippantottuk.

hozzávalók

1 gerezd fokhagyma

150ml száraz fehérbor

1/4 citrom leve

25dkg Gruyère sajt

25dkg Ementáli sajt

2ek cseresznyepálinka

1tk kukoricakeményítő

őrölt chili paprika vagy cayanne bors

szerecsendió

mártogatáshoz alma, körte, zellerszár, bagett, stb.

A fondüzéshez nem szükséges feltétlen egy fondükészlet, tűzhely, lábas és villa is megteszi, de persze eredeti eszközökkel jobb, praktikusabb, hangulatosabb.

A műveletet a tűzhelyen kezdem, szigorúan akkor, amikor a vendégek már az asztal körül ülnek, és a mártogatós falatkákat is feldarabolva feltálaltam (Na, ez utóbbi nekem most nem volt meg, ellenben befogtam a csajokat babázni és darabolni egyaránt - micsoda csapatmunka!). Az edény falát a fokhagymagerezddel mindenütt alaposan bedörzsölöm. A gázt begyújtom, és a befokhagymázott edényben felteszem a bort valamint a citrom levét forrni. Amíg az alap melegszik, a sajtokat nagylyukú reszelőn lereszelem. Mikor a lé már gyöngyözik, beleteszem a reszelt sajtot, és olvadásig kevergetem. Itt még nem fog teljesen elvegyülni a sajt és a bor - ehhez kell a keményítő, amit a pálinkában oldok fel csomómentesen, majd hozzákeverem a már majdnem kész fondühöz. Nincs más hátra, mint az ízesítés a fűszerekkel, és a tálalás, ami pedig annyiból áll, hogy az asztal közepére készített fondüállványra átemelem az edényt, és spiritusszal begyújtok alá. (A lángot a vacsora során folyamatosan érdemes figyelni és állítani, hogy le ne égjen a sajt.)

Más esetben bort szürcsöltünk volna mellé, de tekintettel arra, hogy pár órára tudtunk csak találkozni nap közben, maradt a forró tea, a kandalló ropogása, lágy zene és egy kellemes barátnői csevely kíséretnek.

Éva

Ui.: Gerdám, köszönöm azt a sok közös évet, a mindenkori kitartó és önzetlen barátságodat! Ágikám, remélem, a tizenéves ismerettség, a sok közös vonás, hasonló élethelyzet és értékrend végre elmélyíti köztünk a régóta bimbózó barátságot. Még sok ilyet nekünk!

 

 

péntek
dec.162011

Kvázi no comment

...És most a tök nyersen is bemutatkozik.

TÖK- ÉS ZELLER-CRUDITÉ KÉKSAJTMÁRTOGATÓSSAL

hozzávalók

1 kis sütőtök

1 csomag szárzeller

20dkg kéksajt

10dkg krémsajt

1/2 doboz joghurt vagy tejföl

1 gerezd fokhagyma

1/4 szerecsendió

5 szem szegfűbors

A zöldségeket megmosom, megtisztítom, felcsíkozom, tálra rendezem. A mártogatóshoz a sajtokat és a joghurtot egy keverőtálba teszem, belereszelem a fokhagymát és a szerecsendiót, a szegfűborsot egy mozsárban porítom, szintén hozzáadom, majd az egészet alaposan elkeverem, és a zökdségek mellé kanalazom. 

Pillanatok alatt megvan, egyszerű, elegáns, egészséges - remek vendégváró.

Éva

kedd
dec.132011

Pumpkin craze

Miért angol címet adok ennek a posztnak? Mert már tökre félek, hogy tökre unod, kedves Olvasó, a tök szót leírva látni ilyen tök sokszor... Tök mindegy. A tök tök jó, mert tök változatosan elkészíthető, tök egészséges és tök finom hozzávaló. Persze, hogy tökre nem tudok lekattanni róla. Akkor még egy tökös tésztaétel a korábbi lasagnén és tagliatellén túl, ami ugyan nem pont az ünnepi asztalra való, de a készülődés során a dolgos háziasszonynak/-úrnak nap közben is ennie kell valamit, ami könnyen elkészíthető, finom, egészséges, és szinten tartja az energiákat... szükségünk lesz rá.

SÜTŐTÖKÖS-RICOTTÁS CANNELONI BESAMELLEL CSŐBEN SÜTVE

hozzávalók

4 friss lasagna-lap (én spenótosat használtam) vagy canneloni

a töltelékhez

1ek olívaolaj

1ek vaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1/2kg sütőtök

1/2kg ricotta túró

1tk friss/fagyasztott zsálya

, frissen őrölt bors

a besamelhez

2ek vaj

1ek t.k. liszt

2dl zab-/kókusz-/ vagy igény szerint tehéntej

20dkg reszelt érlelt sajt (én Goudát használtam)

, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió frissen reszelve

A sütőt 180 fokra beizzítom. 

A zsiradékot közepes lángon megolvasztom. Amíg hevül, megtisztítom a hagymát és a fokhagymát, előbbit felkockázom, utóbbit zúzom, és az olaj-vaj keverékéhez adom, pár perc alatt alkalmankénti keverés mellett megfonnyasztom vigyázva, hogy oda ne égjen. Idő közben a tököt meghámozom, kimagozom, és falatnyi kockákra vágom, majd a hagymákhoz adom fél decil vízzel, és az egészet jó összeforgatom. Az edényt lefedem, a tartalmát pedig addig párolom, amíg a tök meg nem puhul (kb. 8-10 perc a kockák méretétől függően). Amíg a tök párolódik, elkészítem a besamelt. Ehhez a vajat megolvasztom, hozzáadom a lisztet, egy percnyi keverés után felöntöm a tejjel. A mártást sűrűsödésig keverem, majd két marék kivtelével hozzáadom a sajtot lereszelve, fűszerezem és alaposan elkeverem. Ha a tök kész, elzárom alatta a gázt, és egy villával összetöröm a tökhúst. A rusztikus püréhez hozzákeverem a ricottát, a felaprított zsályát, sózom, borsozom. A lasagna-lapokat félbe vágom, hogy négyzeteket kapjak. A tésztalapokon hosszában elosztok 1-1 nagy kanál tölteléket, feltekerem, és lerétegezem egy hőálló tálban. Az így kapott cannelonik tetején elosztom a besamelt, megszórom a maradék sajttal, és 25-30 percre beteszem a sütőbe.

Jó étvágyat hozzá!

péntek
okt.212011

Bájbáj Szása!

Azaz: Ádi! Ha valamikor, hát most előrelátható, hogy muszáj lesz jó időre nélkülöznünk ezt a drága embert, ugyanis külhonba eszi a fene turnézni a kedvenc darabjával, a Szépség és a Szörnyeteggel. Vagy két hónapig lesz távol, ilyen hosszú eltáv esetén pedig dukál a búcsúparti. Készülünk minden finomsággal. A busás teendőim miatt hetek óta rajtam ülő alkotói válságnak is jót tett ez a "kényszer", mert megszületett az alábbi recept. Nem mondom, hogy nincs mit finomítani rajta - mondjuk a mandarinízt meg lehetne bátran duplázni a krémben -, de első próbálkozásnak elég jó lett (merthogy megdézsmáltuk a buli előtt). Kíváncsi vagyok, mit szólnak hozzá a többiek!

EGZOTIKUS DIÓTORTA SÜTŐTÖKÖS-MANDARINOS MASCARPONEKRÉMMEL

hozzávalók

a tésztához

200g dió

4 tojás

4ek méz

200g sütőtök

1 púpos ek teljeskiőrlésű liszt

1/2 zacskó sütőpor

1/2tk kurkuma

1/2 szerecsendió frissen reszelve

pici

kevés vaj

a krémhez

200g sütőtök

1/2l fűszeres párolólé (benne: 2 egész csillagánizs, 1 rúd fahéj, 1tk szerecsendióvirág, 1tk egész szegfűbors, 1tk egész szegfűszeg)

2 mandarin leve és reszelt héja

1ek naracsvirágvíz

1/2kg mascarpone

4ek méz

5 egész kardamom magja porítva

1tk őrölt csillagánizs

a díszítéshez

1 mandarin héja

1ek darált mák

száraz virág, levél és fahéjrúd

Először a tésztát készítem el. Ehhez különválasztom a tojás sárgáját és fehérjét. A sárgáját a mézzel alaposan felverem, amíg ki nem világosodik. A diót ledarálom, a sütőtököt nyersen lereszelem, és a fűszerekkel valamint a liszttel, a sütőporral együtt óvatosan beledolgozom a mézes tojássárgájába. A sütőt 160 fokra beállítom. A tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, és azt is a tésztaalapba forgatom. Egy kb. 20cm-es kapcsos tortaformát kivajazok, beleöntöm a masszát, és kb. egy órára beteszem sülni - tűpróbával ellenőrzöm, hogy kész-e.

A krém összeállításának majd csak akkor látok neki, amikor a tészta elkészült, kihűlt és így tölthető, de a tököt előre már megpárolhatom, hogy az is ki tudjon hűlni, mire sorra kerül. Ehhez a fél liter vizet fölteszem a fűszerekkel, fölé egy párolórácson érkeztetem a kb. 3cm-es kockákra vágott nyers tököt, lefedem, és nagyjából 10 perc alatt puhára párolom. Lefedve felhasználásig mehet a hűtőbe. (A fűszeres párolólevet sem hagyom kárba veszni: hozzáöntöm egy másik fél liter almateához, ízesítem, és gyertyafény mellett elszürcsölgetem elmerülve az illatokban, az ízekben, a hangulatokban, amit teremt.)

Amikor a tészta töltésre kész, a mascarponét a mézzel keményre, habosra verem. A tököt a mandarin kifacsart levével és a lereszelt héjával, a narancsvirágvízzel és a fűszerekkel egy robotgépben pürésítem, majd óvatosan beleforgatom a mézes mascarponéba. Gyönyörű barackvirág színe lesz. 

A torta tésztáját keresztbe ketté, de akár háromfelé vágom. A krémet a rétegeken szétosztom úgy, hogy a torta oldalát is körbe be tudjam vonni vele.

A végére marad a díszítés. Én mandarinhéjjal és darált mákkal szórtam meg a torta tetejét, ezek után két fahéjrudat és színben passzoló száraz virágot illetve leveleket helyeztem el valamiféle kompozícióban raja. De lehet variálni mandulával, ici-pici dísztökkel, vagy csinálhatunk barnacukorból, tökmagból, mandarinhéjból grillázst, amit összetörünk, és a szilánkokat beleszurkáljuk a torta tetejébe... végtelenek a lehetőségek. Én ősziesre, kicsit Halloween-esre vettem a figurát.

Jelentem, jómagam olyan ügyetlen voltam az összeállításnál, hogy a felső réteg háromfelé esett, úgy kellett összetákolnom a fotóhoz, de ízre, lehet azt mondani, hogy rendben volt. Majd holnap erősít vagy cáfol a nagyközönség. Addig tessenek nyugodtan kipróbálni.

Jó hétvégét!

Éva

vasárnap
okt.022011

Csőbe húzva

A csőben sült kifejezést gyerekként hosszú éveken át nem tudtam értelmezni. Aztán mikor végre valaki fellebbentette a fátylat, hogy ez egy sütőben sült, többnyire rakottas ételt jelent, aminek a tetejét barnára pirítjuk (gratinírozzuk), akkor meg arra csodálkoztam rá, hogy miért nem lehet egyszerűen sütőben sültnek nevezni azt a nyomorult ételt. (Vélhetően azért, mert a mediterrán vidékeken, ahol maga a kifejezés meghonosodott, eredendően egy hosszúkás, fedeles, kvázi cső formájú cserépedény szolgált ezeknek az ételeknek a megsütésére.) Mindenesetre vitathatatlan tény, hogy a csőben sültek hihetetlen kevés munkával elkészíthető, nagyon ízletes ételek.

A szombati ebédünk a karnivor páromat elsőre komolyan meghökkentette. Olyannyira, hogy először rém bátortalanul csupán két szánalmasan kicsi brokkolirózsát halászott át a tányérjára a tálból. Mikor megkérdeztem, hogy az állítólagos farkaséhségét ennyivel kívánja-e csillapítani, a válasz az volt, hogy "Mittomén, ízlik-e, soha nem ettem még ilyet". "Én sem" - vágtam rá, és gyorsan hozzátettem, hogy az egész csupán brokkoli, sajt, tejszín, tejföl, mandula. Mindegyiket ismeri, mindegyiket szereti... na, ezek vannak összekombinálva. A végeredmény? Az én drágám az első kóstolást követően annyira felbátorodott, hogy az egész tállal a magévá tette. Még jó, hogy a gyereknek és magamnak szedtem ki előzetesen belőle!

HÁROMSAJTOS-MANDULÁS CSŐBEN SÜLT BROKKOLI

hozzávalók

1 nagy fej brokkoli

a mártáshoz

10dkg parmezán sajt

10dkg manchego sajt

10dkg ementáli sajt

(...vagy bármilyen egyéb érlelt sajtok)

2dl tejszín

2dl tejföl (elhagyható)

1/2 szerecsendió

, frissen őrölt bors

2 marék mandula

A sütőt beizzítom 180 fokra. A brokkolit rózsáira szedem, megsózom, és egy párolóedényben gőz fölött lefedve roppanósra párolom. Abban az 5-7 percben, amíg párolódik, összeállítom a mártást. Ehhez a sajtokat lereszelem, összekeverem, 3 maréknyit félreteszek, a többihez hozzádolgozom a tejszínt és a tejfölt, sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, és az egészet jól elkeverem. A mandulát késsel durvára vágom, és elegyítem a félretett reszelt sajttal. Amikor a brokkoli kész, lecsöpögtetem, egy tűzálló tálban elrendezem, egyenletesen elosztom rajta a mártást, végül beborítom a mandulás reszelt sajtkeverékkel. 30 perc alatt aranybarnára sültöm, és forrón tálalom. Egyéb dolgom nincs.

Éva

csütörtök
szept.292011

Hol van még a Halloween...

Még egy hónap, de tudom, hogy akkor már nem sok időm lesz azon agyalni, hogy hogyan teszem stilszerűvé október utolsó napját. A lányom jelmeze tavalyról megmaradt, csak egy mérettel nagyobb pólót kell fessek majd neki. A kajaötletek pedig születőben... 

A hétvégén, amikor a biopiacon a sütőtökök között válogattam, az árus kedvesen odalépett hozzám, és elmondta, mi alapján tudom kiszűrni az igazán édeset. Azzal kezdte, hogy most még ne is nagyon keressek mézédes tököt, mert az igazi édes ízhez meg kell csípje a dér, ott meg ebben a jó időben még a hajnali lehűlésekkel sem tartunk, de a hamvassága egy-egy darabnak árulkodik arról, hogy jobbfajtát tartok a kezemben. Ki is választottam egy közepes méretű szépséget, aminek a bőre valóban olyan volt, mintha hamuval dörzsölték volna át... és nem lett az árusnak igaza: mézédes volt. Készült is belőle frissen facsart lé alma, körte, cékla és répa levével vegyítve, fetás-tökös lepény (vicces, mikor az ember a saját blogjában kutat a receptért, mert egyszer próbálta, jól sikerült, de nem emlékszik, hogy hogy csinálta pontosan) és most ez - a sikerre való tekintettel kétszer is. Igazi halloween asztalravaló, már ami a benne lévő alapanyagok szezonalitását és a fogás színeit illeti.

SÜTŐTÖKÖS-PÓRÉHAGYMÁS FEKETE TAGLIATELLE ZSÁLYÁVAL FŰSZEREZVE

hozzávalók

1/2 kocka vaj

1 póréhagyma

1 marék friss vagy morzsolt szárított zsálya

4 gerezd fokhagyma

1/2kg sütőtök

2dl tejszín

rengeteg frissen őrölt bors

1/2 szerecsendió

fekete tagliatelle (ha nincs, más tészta is jó - én előző este friss pappardelléből csináltam, és 3 marék felcsíkozott spenótot is fonnyasztottam bele)

parmezánforgács

A vajat egy serpenyőben alacsony lángon a tűzre teszem, és a tésztának felteszek vizet forrni. Amíg a vaj megolvad, a pórét megmosom, hosszában félbe vágom, és félcentis csíkokra szelem. Mehet a vajhoz. A zsályát, ha friss, megmosom, vékonyra felcsíkozom, hozzákeverem a hagymához. Végül a megházmozott fokhagymát is belereszelem a fűszeres pórés vajba, és az egészet megdinsztelem. Amíg a hagymák párolódnak, a tököt meghámozom, kimagozom, és egycentis kockákra vágom, hozzákeverem a hagymákhoz, majd felöntöm a tejszínnel. Sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, és fedő illetve 5-7 perc alatt annyira főzöm csak össze a mártást, hogy a tök épp hogy megpuhuljon, de még ne essen szét. Ha friss tésztával készítem az ételt, azt ráérek ezen a ponton beledobni a sós vízbe, mert annak elég 2-3 perc. (Én előző este friss pappardelléből csináltam, és amikor a tök puhára párolódott, beleforgattam még 3 marék spenótot is a mártásba - isteni volt!) Ha száraztésztát használok, azt akkor dobom a vízbe, amikor a tököt a hagymákhoz adom. Amint a tészta elkészült, leszűröm, és hozzáforgatom a szószhoz. Tálakba szedem, és alaposan megküldöm parmezánnal. Kevés extra tökmagolaj és tökmag is jól passzol a tetejére.

Próbáljátok ki!

Éva

hétfő
máj.302011

1009

"Anya, tíííííz pontot adok neked erre a reggelire! ...Nem! Szááááááz pontot! ...Nem, ezer pontot!" Mire apa is befut az asztalhoz: "Én ezeregyet!" Lola: "Én ezerkettőt!" Apa: "Ezerhárom!" Lola: "Ezerkilenc!" ...Nos, így zárult a ma reggeli licit. A sok közül egyelőre egyetlen valóban használható, emellett rendkívül kreatív gyerekételeket tartalmazó könyvem egyik receptje ihlette a mai napindítót, mint ahogy a tavalyi gyereknapi ételsorunk két másik receptjét is (tonhalas frittata és grillzöldséges kuszkusz). Nem sokat változtattam rajta, csak amit a saját, gyerekszűrőn átküldött szájízem diktált.

FŰSZERES ALMAKRÉMMÁRTOGATÓS JUHARSZIRUPOS-PEKÁNDIÓS KEKSSZEL

hozzávalók

2-2 juharszirupos-pekándiós keksz (Culinaris), de sima pirítóssal is finom

a krémhez

2 db alma

100g kesudió

1/4 lime leve 

2ek juharszirup vagy méz

1/2tk fahéj

1 csipet garam masala és/vagy 1-1 csipet őrölt szerecsendió, kardamom és csillagánizs (elhagyható)

Az almát megmosom, kicsumázom, és a kesudióval együtt robotgépben pépesítem. Beledolgozom a krém többi hozzávalóját és a keksszel vagy pirítóssal, egy nagy pohár frissen facsart narancslé kíséretében tálalom. 

Ez a recept nem szezonális, hozzávalói bármilyen évszakban könnyen hozzáférhetők. 

(Egyébként pedig el tudom képzelni egy jó fűszeres hús vagy sült sajt mellé mártogatni.)

Szép hetet!

Éva