Egy tök, két tök, öt tök...

...Bizonyára mindenki tudná folytatni a kis húsvéti locsolóversikét, aminek csak annyi köze van a mostani időszakhoz, hogy nálam is - és ezzel gondolom, nem vagyok egyedül a gasztrománok között - számolatlanul állnak a szebbnél szebb sütőtökök a teraszon. Szinte most nem is tudok másban gondolkodni, ha ételkészítésről van szó. A sütőtök benne van a salátáimban, a leveseimben, a főételeimben, a dzsúszaimban, a desszertjeimben... sütve, párolva, mindenhogy. De hogy mártogatósnak milyen isteni nyersen, ezt csak most fedeztem föl!

Ígértem rizottót. Nos, megszületett az elgondolás a vacsorához, ennek nyomán 40 perc alatt maga a vacsora is.

SÜTŐBEN SÜLT, TÁRKONYOS SHITAKE GOMBÁVAL ÉS SÜTŐTÖKKEL KÉSZÜLT RIZOTTÓ

(Tyű, de utálok lámpafénynél fotózni!!!) 

hozzávalók

a rizottóhoz (mint mindenkor)

2dkg vaj

2ek olívaolaj

1 szárzeller

1 fej vöröshagyma

20dkg kerekszemű rizs (pl. arborio)

2dl száraz fehérbor

1l csirkealaplé (bio leveskockából - ha csak zöldséges rizottót csinálok, akkor zöldségalaplé)

3 gerezd fokhagyma

10dkg parmezán sajt

1-2 dkg vaj pluszban

1/2 citrom leve

só, frissen őrölt bors

a belevalóhoz

1/2kg sütőtök

1/2kg nagyfejű shitake gomba

1/2dl tökmagolaj

só, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

1 marék friss tárkony

tálaláshoz parmezán sajt és esetleg tökmag

A sütőt 180 fokra melegítem. A tököt meghámozom, kimagozom, és 2cm-es kockákra vágom. A gombár megmosom, héjastól, szárastól félcentisre felcsíkozom, és a csíkokat 3-4cm-es darabokra vágom. A zöldségeket egy tálba dobálom, sózom, borsozom, ráreszelem a szerecsendiót, és meglocsolom a tökmagolajjal, majd jól összeforgatom. A keveréket egy tepsiben vagy nagyobb tűzálló tálban szétterítem, és 30-40 percre betolom a sütőbe.

Amíg a zöldségek sülnek, megcisnálom a rizottóalapot a szokásos módon. A vajat az olívaolajjal egy lábasban megolvasztom, az alaplének felteszek 1l vizet forrni. Közben a zellerszárat és a hagymát apró kockákra vágom, és hozzáadom az olvadt zsiradékhoz. 2 percig közepes lángon puhára párolom őket, majd hozzákeverem a rizst, és fehéredésig pirítom állandó kevergetés mellett, végül fellöttyintem a borral. Azért most, hogy legyen ideje az alkoholnak kifőni belőle, és csak az ízét adja a rizottónak. Amíg az első adag folyadékot a rizs teljesen magába szívja, elkészítem az alaplevet (én általában nem érek rá külön zöldség- és csirekalapleveket főzögetni, úgyhogy a jól bevált bio leveskockákkal variálok). Innentől annyi a dolgom a következő 15-20 percben, hogy merőkanalanként adagolva főzzem el a folyadékot gyakori kevergetés mellett, mindig akkor adva rizshez a következő dózist, ha az előzőt már teljesen felvette. Amikor a rizs már puha, belereszelem a 3 gerezd fokhagymát, a 10dkg parmezán sajtot, és elkeverem az újabb 1-2dkg vajjal együtt a rizsben. Mostanra egy zamatos, krémes rizottó állagot kellett, hogy elérjek.

Nagyjából egy időben lesz kész a rizs és a zöldségek, amit a végén összeforgatok, és igény szerint egy kis gombaporral meghintek - azzal is elkeverem. Nem baj, ha a tök szétmállik, maradni fognak látványnak nagyobb darabok, de a tök szépen megszínezi majd a rizottónkat. 

Természetesen parmezánnal tálalom frissen, forrón. Csavarhatok rá még friss borsot, és ha szeretném, megbolondíthatom még kevés tökmaggal.

Éva

A megunhatatlan

Vannak napok, amikor egyszerűen nincs erő, energia gondolkodni. Olyankor jönnek a jól bevált, Jolly Jokerként működő elemek, legyen szó főzésről, öltözködésről, programról, stb.

Nálunk ez, az újfent a legkedvencebb könyvemből származó recept viszi a prímet. Nem tudtam annyiszor az asztalra tenni, hogy a család ne fogadja óriás lelkesedéssel - jó, azért tényleg nem sűrűn ismétlődnek nálunk az ételek -, és ne burkoljon látványosan nagy étvággyal a legkisebbtől a legnagyobbig. A blogindítást megelőzően egy pár hónappal, amikor szondázásképpen a mindennapos főzéseim eredményeit csak képekben tettem föl a közösségi oldalakon lévő profiljaim gasztromappáiba, ez volt az egyik recept, ami után a legtöbben érdeklődtek. Az elkészítést követő visszajelzések is alátámasztották, hogy telitalálat a recept. A vaj és a tejszín/kókusztej miatt nem a legkönnyebb étel, de egyszerűen ellenállhatatlan... és megunhatatlan. Köszönjük, Josceline!

CSIRKEMELL SZÁRÍTOTT PARADICSOMMAL ÉS RUKOLÁVAL CITROMOS-TÁRKONYOS PAPRIKASZÓSZBAN

hozzávalók

6 tanyasi csirkemell

a páchoz

8ek frissen facsart citromlé

3 gerezd fokhagyma

1 marék friss tárkonylevél

1 púpos ek só

2 púpos tk őrölt édes pirospaprika

továbbá

1/2 kocka vaj (6dkg)

2.5dl zsíros tejszín/kókusztej

15db olajban pácolt szárított paradicsom

só, őrölt chilipaprika

1-2 marék rukola

köretként én teljeskiőrlésű kuszkuszt szoktam csinálni

A csirkemellet megmosom, falatnyi darabokra felkozkázom, és egy üvegtálba teszem. Hozzáadom a sót, a paprikát, a tárkonyleveleket egyben, belereszelem a fokhagymát, ráfacsarom a citrom levét, alaposan összeforgatom, letakarom, és szobahőmérsékleten hagyom állni 30 percig, hogy a hús átvegye a fűszerek ízét, bepácolódjon.

A 30 perc elteltével a serpenyő alá alacsony lángon begyújtok. A felhevüt edényben a vajat megolvasztom, majd hozzáadom a bepácolt húst a páclé utolsó értékes cseppjével együtt, és 10 percig párolom. Ezt követően egy szűrőkanállal egy tányérra kiszedem a húsdarabokat, és a visszamaradt szaftot nagy lángon két perc alatt kb. a felére redukálom. A tűzről levéve a mártást felöntöm a tejszínnel/kókusztejjel, elkeverem, visszateszem a tűzre, és további 2-3 percig forralom, amíg egy kicsit besűrűsödik. Megsózom és egy csipet chilipaprikával meghintem, mindent ízlés szerint. Végül visszalapátolom a húst a mártásba a feldarabolt szárított paradicsomokkal együtt, és alacsony lángon pár perc alatt összefőzöm a ragut. 

Közben elkészítem a köretet. Én teljeskiőrlésű kuszkuszt szoktam kínálni emellé a fogás mellé, mert remekül passzol ízben, és jól felveszi a ragu szaftját. Ehhez egy edénybe szórom a kuszkuszt, kevés sóval elkeverem, és annyi forró vízzel öntöm fel, hogy egy ujjnyira ellepje. Ezután letakarom, és 5 percig állni hagyom, amíg a kuszkusz magába nem szívja a az összes vizet. Kész is.

A műveletsor legvégén, tálalás előtt közvetlenül hozzákeverem a húshoz a rukolát, így az még roppanni fog. A tányérokra halmozok egy keveset a kuszkuszból, és rákanalazom a ragut. Ízlés szerint lehet még zöldsalátát fogyasztani mellé - vagy akár a kuszkusz helyett. Ha másnapra is marad az ételből (ami nálunk ennek az ételnek a készítése után nem túl gyakori), nincs vész, lehet melegítve tálalni: a rukola ugyan össze fog esni addigra kicsit, de az ízek, ahogy összeérnek, csodás kompozíciót eredményeznek.

Szép hétvégét!

Éva

Csodaszép ősz

Ezt az évszakot nem szokás pozitív előjellel emlegetni, pedig annyi szépség van benne. Persze, ha a tipikus őszt vesszük, az valóban borongós, esős, szomorkás - az elmúlás gondolatával szembesít nap mint nap. De ez az ősz más. Ez egy csodaszép ősz. Eső csak elvétve, hogy eszünkbe jusson a közel 20 fokos nappalok mellett, hogy közeleg az év vége. Símogató, lágy napsugarak, amik a járdák fölé boltívként hajló faágakon táncoló megsárgult, barna és bordó színeket öltött levelek szűrőjén át meleg hangulatokkal ársztják el a mellékutcákat. Hihetetlen a színkavalkád: a hegyoldal az évszak minden árnyalatában pompázik, mögötte a vakító kék ég. Varázslatos díszlet! Méghogy az őszt nem lehet szeretni!

...Ami pedig az szezonális kínálatot illeti, nos, a színek ott is vidítanak: az élénk narancssárga tök, a lila szilva, a barna gesztenye, a vörös célka, a méregzöld spenót. Inspiráló.

GESZTENYÉS SÜTŐTÖKLEVES TÁRKONNYAL ÉS JUHARSZIRUPPAL

Meg kell valljam őszintén, a leves gondolata egy rontásból született. T.i. a minap készített tökös-mákos muffinba szánt párolt tök mennyisége duplájára sikerült, kidobni meg nem dobunk semmit, tehát muszáj volt gyorsban döntenem a további sorsáról. Egy megbeszélésre siettem, 5 percem maradt az indulásig: persze, hogy krémleves. Gyorsan fölöntöttem a tököt egy adag alaplével... már csak egy kis fűszer hiányzik bele - gondoltam. De a lével is hasonlóan bántam, mint a tökkel a muffin készítésekor - túlszaladtam a mennyiséggel. Megvakartam a fejem, hogy mivel sűrítsek, hiszen krumplit nem eszem, viszont lemaradni nem szeretnék a fogásról, mikor eszembe jutott, hogy a fagyasztóban van natúr főtt gesztenye. Gondolkozni nem, csak cselekedni volt időm: beleborítottam - lesz, ami lesz... Botmixer... Hmmm... Idális, krémes állag, remek ízházasság. Jó döntés volt. Már csak a fűszerek hiányoztak a teljességhez. Hát, így lett. Melegében le is jegyeztem egy cetlire, hogy hogy készült a leves, hogy meg tudjam Veled osztani, Kedves Olvasó.

hozzávalók

1 répa

40dkg sütőtök (megpucolva, kimagozva kb. 30dkg lesz belőle)

2db bio zöldségleveskocka

1 vöröshagyma

20dkg natúr főtt gesztenye

1ek friss tárkony

1/4tk őrölt szegfűszeg

1/4 szerecsendió

3ek juharszirup

1/4 citrom leve

1.5dl natúr joghurt

só, frissen őrölt bors

díszítésnek tökmagolaj és tökmag

Egy pároledényben felteszek 1/2l vizet forrni. A répát feldarabolom, a tököt meghámozom, kettévágom, kikaparom a magját, majd felkockázom, és a kettőt együtt fedő alatt 5 percig párolom. Amíg izzadnak a gőzben, a hagymát megpucolom, vízforralóban újabb 1/2l vizet forralok, és a két leveskockát feloldom benne. Amikor a tök és a répa már puha, beleborítom őket a párolólébe, hozzáöntöm a dupla koncentrációjú alaplevet, a gesztenyét, belereszelem a vöröshgymát, és az egészet összeforralom. Amint elkezd gyöngyözni, azonnal elzárom alatta a gázt. Ezen a ponton adom hozzá az eddigiekhez a friss tárkonyleveleket, majd botmixerrel lepürésítem a levest. Az ízesítéshez érve hozzáadom a leveshez a juharszirupot, a citromlét, a szegfűszeget (bátrabbak ötfűszerkeveréket és/vagy garam masalát is használhatnak), belereszelem a szerecsendiót, végül sózom, borsozom. A joghurtot itt is belekeverhetem, de a tálalásnál is díszíthetek vele. Én jelen esetben hozzádolgoztam a leveshez, díszítésnek tökmaggal szórtam meg, és tökmagolajat csorgattam rá.

Éva

Levelező tagozat - ahogy az a Nagykönyvben meg van írva

Illetve majdnem úgy. Mindjárt el is mondjuk, hogy hogy.

Előzmény: a múlt héten felhívott "Nyárikonyha" Éva, hogy nem lenne-e kedvem átmenni tekerni. Úgy tudtam, se nem szív, se nem biciklizik szar időben, ahogy én sem, és a Hungáriát is inkább issza, mint hallgatja, úgyhogy mivel kitalálni nem volt esélyem, rákérdeztem. Azt mondta, levélbe ezt-azt. Töltött káposzta, dolmades és társai. Aztán majd posztolunk belőle keresztbe meg kasul. Miért ne? Jött egy gyors egyeztetés időpont és helyszín ügyében, én meg már toltam is az infót a blogbanditáknak, hogy lehet csapódni. Dorci lelkes volt, Ádi elfoglalt, így a tesztoszteron-ösztrogénegyensúly kilátása kilátástalansággá lett: maradtunk csak csajok.

Intermezzo: NyK-hoz menet egy gyors Culinaris-látogatás szőlőlevélszerzés céljából, mikor is az üzletben egy kedves fiatalember leszólít minket, hogy hogy sikerült az előző napi verseny. Beszédbe elegyedtünk, kiderült, hogy ő a hivatásosok versenyében állta a sarat a Czifrayn. Egy gyors eszme- és kontaktcsere után elhagytuk a helyszínt, de még biztos, ami biztos, az ajtóban összefutottunk az egyik, szintén az előző napi versenyről, az amatőr mezőnyben döntőbe jutott versenytársunkkal. Úgy látszik, itt mindenki megszállott. Nem elég, hogy a hétvégén szétfőzi, megméretteti magát, rögtön másnap, a hét első napján már megint a Culi környékén ólálkodik. Kezdek rájönni, hogy a főzés olyan, mint a játékszenvedély - egyre mélyebbre ránt magával. Akkor merüljünk tovább!

Esemény: megérkeztünk a tekerdébe. A nyári töltöttkáposzta (lehellet könnyű, citromos, tárkonyos - recept itt) már a római cseréptálban ért a sütőben, a dolmades tölteléke (hagyma, rizs, fenyőmag, mazsola, só, bors, menta... ha jól emlékszem, de a részletek Nyárikonyhánál fellelhetők) pedig a tűzhelyen várta a hamarosan beteljesedő, közelgő végzetét. Minket. Mi közeledtünk ugyanis egy üveg szőlőlevéllel, egy nagy adag lendülettel, no, meg 3 szakácskönyvvel, amiből az egyik kisvártatva szerepet is kapott. A dolma készítéséhez az infót a vendéglátónk a netről gyűjtötte be, mi csak a csomagolástechnikánkat finomítottuk. A kis pakkok elkészültével azokat egy edénybe rétegeztük, citromos zöldségalaplével felengedtük, és másfél órára magára hagytuk némi halk tűz fölött. Aztán Éva (NyK) rámutatott a kétszer forrázott karalábélevelekre, amiket a Fénypiacon egy avatatlan háziasszony könnyelműen a kukába vetett volna, ha ő jobb sorsot szánva a zöldeknek nem érkezik be egy csúszó szereléssel, és menti meg a számunkra a lapukat. Az ötlet pedig: csináljunk belőle valami ázsiait!

KELETI IHLETÉSŰ TÖLTÖTT KARALÁBÉLEVELEK

A libanoni és az Arabesque könyvemet végignyálaztuk, nyálcsorgattunk, és megint, mint ilyenkor mindig megállapíottuk, hogy meg kell főzni belőle az összes kaját, de már megint a már sokat méltatott Nélkülözhetetlen sorozat egyik nagykönyve maradt végül a kezünkben: a Fingerfood. Az ott olvasott egyik receptet kicsit a magunk szájízére és a készletünkre alakítva mintegy 10 perc alatt megalkottuk - majd vagy 1 perc alatt tüntettük el - a mi thai fazonú töltött karalábélevelünket. Mit mondjak - abbahagyhatatlan volt.

Hozzávalók

25dkg sovány marhahús darálva

2 salotta

2ek friss menta

4 friss piros chilipaprika

1 lime leve

2ek halszósz

1 kisebb kígyóuborka

10 karalábélevél

A karalábéleveleket kétszer leforráztuk, félretettük. A darált marhát az olajon megpirítottuk, hagytuk kihűlni. Közben a salottát, a mentát, az uborkát és a kimagozott chilit nagyon apró kockákra vágtuk, a lime levét kifacsartuk, és az egészet egy nagy tálban a halszósszal és a hússal együtt egyenletesen elkevertük. A karalábélevelek közepébe egy-egy nagy kanál tölteléket tettünk, és felcsavartuk (az aljáról kezdve a levél feléig, a töltetéket jól megtömködve, majd a guriga két végét behajtva és végigtekerve). Szeletekre vágtuk, azonnal tálaltuk, azonnal el is tüntettük. Egyébként a kevésbé mohók le is hűthetik, hogy a hideg érlelje picit az ízeket, és tálalhatják a szeleteket ráérősen órákkal később vagy akár másnap. Jó vendégváró, vagy isteni, könnyű nyári vacsora. Jó étvágyat hozzá!

Éva és Dorci