Télen is saláta

Sokan azt gondolják, a saláta egy nyári fogás, télen csak az eltett savanyúság és befőtt (amiben, tegyük hozzá, semmi vitamin, cserébe viszont egy halom haszontalan anyag, mint pl. cukor, a gyári termékekben nem kevés adalék is van) jelenthet megoldást a zöldség-/gyümölcsbevitelre. Téves. Télen számtalan leveles saláta megterem, mint a rukola, az endívia, a radichio, a cékla levele is isteni salátában, és számos zöldség illetve gyümölcs variálható a harsogó zöld/lila levelekkel.

Korábban már posztoltam itt egy őszi körtés-diós rukolasalátát kecskesajtos pirítóssal, illetve egy birsalma-célka salátát szintén rukolával. Most - a változatosság kedvéért :D - a sütőtökkel készítettem egy újfent rukola felhasznlásával készült salátát, t.i. a rukola a maga kicsit mogyorós-diós ízvel kellemesen kiegészíti ezekez az édeskés fogásokat.

SÜTŐTÖKÖS-KÖRTÉS RUKOLASALÁTA JUHARSZIRUPOS KRÉMSAJTTAL, DIÓVAL, MANDARINNAL

hozzávalók

1/4kg sütőtök

1 körte

10dkg rukola

10dkg krémsajt vagy krémes kecskesajt

3-4 ek juharszirup

4-5ek olíva-/tökmagolaj

2-3 marék dió

frissen őrölt bors

Egy párolóedényben felteszek kevés vizet forrni. Közben meghámozom és kimagozom a tököt, centis kockákra vágom, összeforgatom a csillagánizzsal, majd fedő alá beküldöm párolórácson puhulni, de csak addig, hogy még ress maradjon. Ha kész, jeges vízbe dobom, majd lecsöpögtetem, és hagyom a vizet valamelyest elpárologni róla felhasználás előtt. Közben a körtét is meghámozom, szintén centis kockákra darabolom, félreteszem. A sajtot alaposan elkeverem a juharsziruppal, azt is félreteszem. A diót durvára vágom, a salátát megmosom, és jöhet az összeállítás. A salátalevelekkel megágyazok a tálon, elosztom rajta a körte- és tökkockákat valamint a sajtkrémet, megszórom az egészet a dióval, borsot őrölök rá, végül megöntözöm a tökmagolajjal, és magamba lapátolom.

Miután lefotóztam a tálat, és a felén túl voltam, beütött, hogy milyen jó lenne még egy mandarint is belekombinálni. Megtettem. Még jobb lett. Érdemes így is kipróbálni!

Éva

Ennek a fele se...

Ennek a fele se tréfa, mert a fele se fogyott el. Mármint a sóskának. Csináltam már belőle grill bárány mellé salátát paradicsommal, töltöttem canneloniba lazacos ricottával keverve, rittyentettem vele tonhalsalátát pitába tömve, csőben sütöttem burgonyával hal mellé, most pedig ezzel álltam elő:

SÓSKÁS-FETÁS BULGURRAL TÖLTÖTT KARALÁBÉ KAFFIR LIME-OS, KAPROS KARALÁBÉMÁRTÁSBAN

...és még mindig megvan a fele. Ha elzárnának a világtól, és semmi más dolgom nem lenne, csak agyalni és alkotni, sem végeznék ennyi sóskával egy hét alatt sem. Lefagyasztani nem tudom, mert nincs helyem, lepárolva eltenni nem szeretném, úgyhogy mit van mit tenni: áradnak továbbra is a sóskareceptek.

hozzávalók

A töltelékhez

10dkg nayszemű bulgur

10dkg friss sóskalevél

2 szál újhagyma

15dkg fetasajt

1 gerezd fokhagyma

frissen őrölt bors

A karalábémártáshoz

1/4 kocka vaj

4 szál újhagyma

4 nagy fej karalábé + egynek a levelei

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

6 kaffir lime levél

1 marék friss vagy fagyasztott kapor

1 doboz créme fraiche/tejföl/joghurt/kefír

díszítéshez tökmagolaj

A karalábékat megfosztom a leveleitől. Egyet félreteszek a mártásnak, a többit eltehetem tölteni (ld. pl. ennél a thai ihletésű receptnél - holnap meg is csinálom). A karalábéfejeket megmosom, meghámozom, az alján talpat vágok nekik, egy dinnyekanállal pedig kivájom a belsejüket.

A vajat egy magas falú edényben alacsony lángon megolvasztom. Amíg hevül, az újhagymákat megmosom, hosszában ketté vágom, felszeletelem, majd hozzáadom a vajhoz, és megdinsztelem. Ezután beleforgatom a kivájt karalábédarabokat, és hagyom kicsit párolódni. Közben elkészítem a tölteléket.

Ehhez felforralok 1l vizet, a sóskaleveleket megmosom, és egy szitába téve a víz felével leforrázom őket, a másik felét a bulgurra öntöm, hadd ázzon. Alaposan lecsöpögtetem a leveleket, és szárastól felaprítom. Az újhagymákat hosszában négyfelé vágom, szintén felaprítom, és egy keverőtálba küldöm a sóskával együtt. A zöldekbe belemorzsolom a fetát, hozzáreszelem a gerezd fokhagymát, majd amikor a bulgur megpuhult, leszűröm, és hozzáforgatom a töltelék többi részéhez, borsozom (só nem szükséges, mert a feta elég sós). Az egészet alaposan elkeverem, és betöltöm a karalábékat, amiket aztán a főzőedényben lévő hagymás karalábédarabokra ültetek. Újabb liter vizet forralok, feloldom benne a két leveskockát, és felöntöm vele a karalábét annyira, hogy a darabokat ellepje, de a töltött egész karfioloknak legfeljebb csak a háromnegyedéig érjen. A mártásba beledobálom a lime leveleket, az egészet lefedem, és 40 percig a legalacsonyabb lángon párolom.

A főzés végefelé a karalábéleveleket felcsíkozom, a kaprot felaprítom. Egy kés hegyével tesztelem, hogy a töltött karalábék kellően megpuhultak: nem szabad, hogy szétfőjenek, de nyersen sem jók - csak épp, hogy puhák legyenek. Ha elkészültek, kiemelem őket a tányérokra (mélytányérokat javaslok), és befejezem a mártást. A kaffir lime leveleket kiveszem, a karalábélevél-csíkokat és a kaprot beledobom a mártásba, és egy botmixer segítségével összepürésítem. Végül hozzákeverem a mártáshoz a créme fraiche-t/joghurtot/kefírt/tejfölt - amelyikhez kedvem van, vagy épp van otthon -, és igény szerint borsozom. (Sózni megint nem kell, mert az alaplé elég sós.) A mártásból merek a karalábék köré, és pár csepp tökmagolajjal megdíszítem a kompozíciót. (Ha most így belegondolok, talán kevés felaprított tökmag vagy fenyőmag is jól passzolt volna a töltelékbe... legközelebb.)

Ahhoz képest, hogy életem első karalábéalkotását csináltam meg, kimondottan jól sikerült. Ahogy a mi Elviránk mondta: igazi könnyed, friss, kellemes, tavaszias ízvilág.

Jó étvágyat hozzá!

Éva

Kimaxoltuk

A friss sütőtökből készült ételeknek a percei meg vannak számlálva, ezért vadászidényt hirdettem. Az idei, vélhetően utolsó, kétkilós tökömet már nem is magam vettem, hanem kaptam (kösz, Dettike), mert az én utamat bizony nem keresztezte sehol. Pedig kerestem, és kerestem, mert annnnnnyira megszerettem, mint Meli barátnőm a betűhalmozást. :DDD

Még rengeteg ötletem lenne tökös receptekre, de egy jó időre itt a vége. Már csak egy italra (és talán egy fagyira) fogja futni. Nehezen engedem el, mert idén jöttem bele igazán a "tökölésbe". Azért a kísérletezés lehetőségét még amennyire tudom, kimaxolom: ennek keretében a minap, egy magazinban látott sütőtök-feta társítás nyomán meg is fogant bennem a tegnapi vendégség meleg előételére az ötlet.

PIKÁNS FETASAJTOS-TÖKÖS-DIÓS LEPÉNY

hozzávalók

1 levelestészta

1/2kg sütőtök

15dkg fetasajt

10dkg dió

1 csokor friss kakukkfű

4ek tökmag- vagy olívaolaj

1/2 narancs leve

1tk só

1tk méz

10 szem egész szegfűbors

frissen őrölt bors

A sütőt 180 fokra állítom. A levelestszésztával (a sütőpapírjával együtt) kibélelek egy ráméretezett tepsit. A tököt meghámozom, hosszában négyfelé vágom, kimagozom, félcentis szeletekre vágom, és szétterítem a tésztán. A fetát, a diót és a kakukkfüvet egyenletesen rámorzsolom. A szegfűborsot mozsárban porítom, és elegyítem az olajjal, sóval, mézzel és a fél narancs kifacsart levével. Az így kapott öntetet elosztom a lepényen, hogy mindenhova egyenlően jusson, végül borsot tekerek rá ízlés szerint. 45-50 percig sütöm, forrón kínálom.

Nagyon dícsérték... és tényleg az utolsó morzsáig elfogyott.

Zsuzsika, Ati, örülünk, hogy itt voltatok!

Éva

Karácsonyláz

Ilyen idő tájt mindenki lázban van: ki vásárlási, ki készülődési, ki évzárási munkalázban ég, van, aki szétpörgi magát a céges rendezvényeken, hogy Karácsonyra/Szilveszterre a képzeletbeli étel-, ital- és bulitelitettségi barométerének a mutatója jócskán kiakadjon, a gyerekek meg, persze szintén lázas izgalommal várják az ünnepi hangulatokat, a családi összejöveteleket, az ajándékokat, az ünnepi varázslatot.

Nos, engem ez a láz idén valahogy elkerül. Teljes békében és nyugalomban élem meg az Ünnepek előtti utolsó heteket. Program és tennivaló, ahogy az ilyenkor lenni szokott, jócskán van, és míg előbbi valóban inkább a megszaporodott karácsonyi, mikulás-, évzáró és egyéb apropójú privát, céges és nyilvános partikhoz köthető, addig utóbbi inkább a saját ügyes-bajos ambíciók valóraváltása kapcsán adódik. Mindeközben a szokásos ajándékvásárlási, idegeskedős, taposós őrület egy az egyben csak távoli élmény. (Lehet, hogy idén először kézműves ajándékokkal lepjük meg a Család minden tagját?) A fa és a díszek, az idei színek és koncepció fejben már tavaly, a gyakorlatban egy hónapja összeállt. A menü gondolata a napokban talált rám egy elmerengős, forralt boros délutánomon, és az előzetes felmérések alapján elmondható, hogy jó a fogadtatása. A hangulatom teljesen meghitt, téli, ennek tükrében, igen, van sűrűn barátok látogatása, fogadása, lakomák, borozások, hangulatos séták a belvárosi karácsonyi forgatagban, gesztenyézés, glöggözés, tojáslikőrözés, sütisütés (legutóbb felkérésre, egy 50 fős rendezvényre, egy karácsonyi forralt borozós nyílt napra, egy festő barátunk galériájába /....hogy az milyen kalandos volt! ...majd beszámolunk róla hamarosan/), családi programok, vidéki kirándulások, itthoni kuckózás... csak blogolás nincs. Nincs, mert ahhoz az itthoni kuckózásból kéne sokkal több, de az most valahogy nem adatik meg. Még a villányi Márton napos hétvége beszámolójával is adós vagyok, de most előbb egy gyors, egészséges és finom leves - hacsak másnap, de mégis lefotóztam -, amiből még az én Párom is kétszer szedett sűrű hozsannázás közepette.

PARMEZÁNOS-ZSÁLYÁS TÖKMAGKRÉMLEVES DIÓ-MAZSOLAGOLYÓKKAL

Két érdekesség: az egyik, hogy egy bizonyos tökmagkrémleves volt a hívószava annak a menünek, ami miatt többek között Márton napkor a Kistücsökbe vettük az irányt. A pofára esés ott jött, amikor közölték, a menüt két nappal azelőtt lecserélték (az Interneten, ahonnan én tájékozódtam, mindenesetre induláskor még a korábbi volt), és már nem tudom megrendelni. Így azóta jár a fejemben a gondolat, hogy bár sosem láttam, sosem kóstoltam, alapvetően fogalmam nincs, hogy készül, ki kéne kísérletezni egyet. Hát nekiálltam, és ez lett belőle. A másik érdekesség, hogy abban, amit én kitatáltam, alig kell valamit főzni. Íme:

hozzávalók

a leveshez

10dkg hámozott tökmag

2dkg vaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1l zöldségalaplé (2 bio leveskockából)

4-5 friss zsályalevél vagy 1ek friss esetleg szárított aprított zsálya (nekem a fagyasztómban mindig van)

5dkg parmezán sajt

1dl joghurt

só, frissen őrölt bors

a golyókhoz

10dkg mazsola

10dkg dió

3ek víz

5dkg tökmag

a díszítéshez tökmagolaj

A tökmagokat egy felforrósított, száraz serpenyőben időnkénti rázogatás, kevergetés mellett pár perc alatt megpirítom (így intenzívebb lesz az íze és könnyebb porítani). Az alaplének fölteszek vizet forrni. Egy edényben közben megolvasztom a vajat, a hagymát és a fokhagymát felkockázom, megdinsztelem a vajon. A forró vízben feloldom a leveskockákat, és a kész alaplével fölöntöm a megdinszelt hagymákat. A tökmagot egy robotgépben porítom, hozzáöntöm az alapléhez. A zsályaleveket egészben vagy aprítva beledobálom a levesbe, az edényt leveszem a tűzről, majd az egészet egy botmixerrel átdolgozom, hogy a hagymák is pürésítődjenek. Ízesítésképpen belereszelem a parmezánt, hozzáadom a joghurtot, sózom, borsozom, végül jól elkeverem. Tálalásig félreteszem.

A levesbetéthez a diót, a mazsolát és a vizet egy robotgépben összedolgozom (én lusta voltam elmosogatni, úgyhogy ezúton megerősítem, hogy a deszka-kés megoldással is kiválóan célba lehet érni), majd a masszából cseresznye méretű golyókat gyúrok a kezemmel. A tökmagot késsel felaprítom, és beleforgatom a golyókat.

Tálaláskor a kimert levesadagokra tökmagolajat csorgatok, a tányér mellé is húzok belőle egy csíkot, amire ráhelyezem a dió-mazsolagolyókat.

Talán még ünnepi levesnek sem utolsó.

Éva

Ida receptje

Pár éve megismerkedtem az édesköménnyel. Úgy, nyers állapotában, naranccsal a balján, kéz a kézben járultak elém Ida mama jóvoltából. Ida mama - és Aranytata - a szüleim jóbarátja. Még anno, az 50-es években köttetett a barátság , ami azóta töretlen, és köszöni szépen, jól van. Sem idő, sem távolság nem tudta megkoptatni annak ellenére, hogy a pár közel 40 éve megindult innen, és Kölnig meg sem állt, ahol pedig az én Petra barátnőm, az ő lányuk - akihez 5 éves korunk, az első találkozásunk óta fűz szoros barátság - megszületett. A évek alatt rengeteg közös, többgenerációs élményben volt részünk, utazások, fesztiválok, egymás látogatása keretében. Azóta a családok még egy generációval gyarapodtak itt is, ott is. Talán át tudunk valamit örökíteni rájuk ebből a néhány évtizednyi kötődésből.

NARANCSOS ÉDESKÖMÉNYSALÁTA

hozzávalók

1 nagy édeskömény zöldjével

1 narancs

3ek tökmagolaj (olíva is jó, ha nincs kéznél)

só, frissen őrölt bors

Az édesköményt és a narancsot alaposan megmosom. Az édesköményről levágom a szárát, hosszában kettévágom, vékonyan felszeletelem, és egy keverőtálba teszem. A narancsot félbevágom, és lefordítva egy éles késsel levágom a héját, hogy a gyümölcshúst a kesernyés fehér héjtól is megszabadítsam. Újra félbe vágom, majd mindkét így kaptt negyedet három gerezdre szelem, és vékonyan felszeletelem. A másik felét a narancsnak szintén félbe vágom, de csak az egyik így kapott negyedet szeletelem föl, és adom a többihez, a másikat megtartom az öntethez. Eztután az édeskömény zöldjét aprítom fel, és küldöm a többiek után. Jöhet a só, pici frisen őrölt bors, a megmaradt negyed narancs leve és az olaj 2/3-a - a salátát jól összeforgatom, és tányérra teszem. Egy külön kis tálban a megmaradt negyed narancs héját lereszelem, elkeverem a maradék olajjal. A levágott héjak egyikéből kimetszem a fehér részt, és hajszál vékonyan felcsíkozom. A narancshéjas olajból a saláta köré csöpögtetek dísznek, illatnak, íznek, és a saláta tetejét a julienne narancshéjakkal dekorálom.

Kacsa és bárány mellé isteni, de magában is élmény.

Szép hétvégét!

Éva

Rekord részidő

Ez a receptleírás nagyjából olyan kurta lesz, mint maga az étel elkészítésére szánt műveletsor. Igazából itt főzni sem kell: csupán összeállítom a tálat a készen vásárolt, minőségi alapanyagokból kb. 2 perc alatt, és többnyire egy egyszemélyes ebéd keretében be is termelem.

MELEGEN FÜSTÖLT KACSAMELL CARPACCIO RUKOLA SALÁTÁVAL, PARMEZÁNFORGÁCCSAL ÉS TÖKMAGOLAJJAL

Nem tudom, kell-e ennél többet írnom. A cím elég egyértelmű. Annyit talán, hogy ez nem igazi carpaccio (ejtsd: kárpáccsó), hiszen nem hajszálvékonyra van szeletelve a kacsa, és nem nyers, de hajaz rá. 

Hogy mégse legyen ennyire semmitmondó a poszt, és mert csak a receptleírás kapcsán ígértem, hogy rövid leszek, egy kis töri elalvás előtt... 

A carpaccio eredete a múlt század közepére nyúlik vissza. Az egyik forrás, az 1931 óta fennálló, híres velencei Harry's Bar jelenlegi tulajdonosa szerint az ő bárja szolgálta fel először a vékonyra szelt nyers marhát mustárszósszal 1950-ben egy, a bárba betérő grófnő, Amalia Nani Mocenigo, kérésére, akit nyers kosztra "ítélt" az orvosa. A bár alapítója és akkori tulajdonosa, Giuseppe Cipriani Carpaccionak keresztelte az ételt egy kortárs velencei festő, Vittore Carpaccio után, mert az ő festményeinek a színvilágát vélte felfedezni az elkészült tálon. Egy másik legenda szerint Milánóhoz kötődik a carpaccio születése, ahol is a város legelegánsabb éttermébe, a Vittorio Emanuele galériában működő Savinibe ült be a képtár egy törzsvásárlója. A két történet közös pontja  - azon túl, hogy mindkettő főszereplője egy hölgy, és hogy egy valaha élt festő az étel névadója -, hogy orvosi rendelvényre kérte ki mindkét hölgy az akkoriban szokatlannak számító nyers húsételt. Mivel a nyers hús fogyaszása nem csupán szokatlannak, de a meg nem nevezett hölgy esetében rangon alulinak is számított, a felszolgáló javaslatára, amit a falon lógó, fent említett festő képe ihletett, az ételt Carpaccio fedőnévvel illették. Bármelyik történet is igaz, jó sajtó mindkét vendéglátóhelynek.

Hozzávalók

1 db melegen füstölt kacsamell (az általam sokra tartott Unio-Food terméke - a Culinarisban veszem)

1 nagy marék rukola saláta

3-4 dkg parmezán

2ek tökmagolaj

1ek balzsamecet

frissen őrölt bors

A kacsamellet vékonyan fölszeletelem, körben elrendezem a tányéron. Középre egy marék rukolát teszek, meglocsolom az egész tálat a gyönyörű khaki zöld, selymes tökmagolajjal, csak a salátára koncentrálok a balzsamecettel, a parmezánforgácsokkal fokozom a hatást, végül egy kevés friss borssal teszem fel az i-re a pontot. Kalóriaigényesebbek ne felejtsenek el egy rusztikus szelet pirítóst társítani a fogáshoz.

Éva